Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

2 Szovjet—spa­nyol tárgyalások­ o £ Moszkva (MTI) Moszkvában kedden véget értek Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bi­zottsága tagjának, a Szov­jetunió Mi­nisztertanácsa el­nöke első helyettesének, a Szovjetunió külügyminisz­terének és Fernando Mifran spanyol külügyminiszternek a tárgyalásai. Andrej Gromiko és Fer­nando Moran áttekintette a világ néhány térségében, így Közép-Amerikában és a Közel-Keleten kialakult helyzetet. Egyetértettek ab­ban, hogy a létrejött vál­sághelyzeteket kizárólag tár­gyalások útján kell megol­dani Andrej Gromiko kifejtet­te: a Szovjetuniót nyugta­lanítja a közép-amerikai helyzet, s ezen belül a Ku­bát, Nicaraguát és néhány más államot érintő kérdé­sek kiéleződése. Ezek az országok az amerikai kor­mányzat ellenséges tevé­kenységének célpontjává váltak. A kétoldalú kapcsolatokat értékelve Andrej Gromiko és Fernando Moran elégedetten szólt a szovjet—spanyol vi­szony alakulásáról és meg­erősítette hogy mindkét rész­ről készek az együttmű­ködés elmélyítésére. Fejlesz­teni akarják a gazdasági, ke­reskedelmi, kulturális és tudományos együttműkö­dést is. * A vasárnap óta hivatalos szovjetunióbeli látogatáson tartózkodó Fernando Mo­ran spanyol külügyminisz­ter keddi moszkvai sajtó­­értekezletén kijelentette: Spanyolország kötelezettsé­gének tartja a madridi tanácskozás eredményes be­fejezését, ezért támogat min­den olyan lépést, ami ezt elősegíti. Értékelésünk sze­rint — mondotta Moran­ — egyes kérdésekben, illetve a végső határozat egyes pont­jainál még vannak véle­ménykülönbségek a részt­­ vevő államok között, de ezek kis rugalmassággal és erőfeszítéssel feloldhatók. Nemzetközi ipari szeminárium Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület, va­lamint a Tüzeléstechnikai Kutató és Fejlesztő Válla­lat együttes rendezésében kedden Miskolcon, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetemen megkezdődött a 21. ipari szeminárium. A háromna­pos rendezvényen a három­száz hazain kívül ötven bolgár, csehszlovák, len­­­­gyel, osztrák NDK- és NSZK-beli, valamint szov­jet szakember vett részt. Az 1983 óta évente megrende­zett szeminárium mindig rángos eseményt­ jelentett a hazai és külföldi tüzelés­­technikai és energetikai szakemberek számára.. A mostani tudományos rendezvény alapgondolata az ipari berendezésekben le­játszódó hőcserefolyamatok optimalizálása. A tanácsko­záson neves hazai és kül­földi szakemberek negyven előadása hangzik el az ál­talános égés és hőátadás el­méleti kérdéseiről, valamint az­ ipari kazán- és kemence­­tüzelő berendezések hatás­­fokjavítási és szabályozási feladatairól. A szeminárium résztvevői sokoldalú inform­ációt kap­nak a vaskohászat, a kerá­miaipar, a vegyipar és az erőművek tüzelő- és hőát­adó technológiai berendezé­seinek legújabb fejlesztési és üzemviteli eredményei­ről. A keddi megnyitón az­ el­ső előadást Kapolyi László ipari minisztériumi állam­titkár tartotta. Mint elmon­dotta, az elmúlt években a magyar energiagazdálko­dás kiemelkedő eredménye­ket ért el. Felére csökkent a vilamosenergia-igény nö­vekedési üteme. Évente két­millió tonnával kevesebb kőolajjal tudtuk gazdaság igényeit kielégíteni, úgy, hogy hazánkban a legnehe­zebb időszakokban sem ke­rült sor­ energia korláto­zásra. Ez az energetikusok jó mun­káját dicséri. Az eredmé­nyek tudományos kidolgo­zásában, megteremtésében, kiemelten jó munkát vég­zett a Tüzeléstechnikai Ku­tató­­ és Fejlesztő Vállalat (TÜKI), amelynek egyik legnagyobb érdeme a hazai földgázfelhasználás takaré­kos módszereinek kidolgozá­sa. Csak Budapesten 700 kemence viseli a TÜKI véd­jegyet, sok vaskohászati alumíniumipari találmány, ésszerűsítés származik a vál­lalattól. Ezek a fejlesztések jelentik a garanciát arra hogy az anyag- és energia is országosan csökkenthet­jük, és termékei­­nk piacké­pessége tovább javul. Az al­kotó ember, a hazai mű­szaki gárda képes a gondok leküzdésére — mondatta Kapolyi László. (MTI) MSZMP-SPD konzultáció • Budapest (MTI) Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására május 30—31-én látogatást tett hazánkban Eugen Selb­mann, a Német Szociálde­mokrata Párt (SPD) parla­menti frakciójának külpoli­tikai tanácsadója. Eugen Selbmann-nal megbeszélést folytatott Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság tagja, a külügyi osztály vezetője és Horn Gyula, osztályvezető­helyettes. Az SPD képviselőjét fo­gadta Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára. A szívélyes légkörű talál­kozókon áttekintették a nemzetközi helyzet, vala­mint a kétoldalú kapcsola­tok időszerű kérdéseit. Részvét­távirat a Budapest (MTI) Az MSZMP Központi Bi­zottsága és Központi Ellen­őrző Bizottsága táviratban fejezte ki részvétét az SZKP Központi Bizottságának a KB Pártellenőrzési Bizott­ságának Arvid Pelse, SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a KB Párt­­ellenőrzési Bizottságának el­nöke elhunyta alkalmából Tanácskozik a LEMP KB Időszeiű politikai 0 Varsó (MTI) A társadalmi-politikai hely­zet kulcsfontosságú kérdései­ről és a párt tevékenységé­nek irányairól tanácskozik a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságánál a XII. ülése, amely kedden délelőtt kezdődött meg Var­sóban. Az ülésen elnöklő Wojci­­ech Jaruzelski hadseregtá­­bornok, a Központi Bizott­ság első titkára a tanácsko­zást megnyitva elmondta, hogy a hosszú hónapokig tartó előkészítő munka so­rán a pártélet minden szint­jén megvitatták a napiren­den szereplő kérdéseket. A központi pártszervek tagjai számos információt, elemző a­nyagot és dokumentumter­vezetet kaptak az előkészü­letek során. Az időszerű társadalmi-po­litikai helyzetről és a párt ezzel kapcsolatos feladatai­ról a Politikai Bizottság be­számolóját Józef Czyrek, a KB PB tagja, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő. A népi Lengyelország tör­ténetének legnehezebb sza­kaszát jelentette a LEMP IX. rendkívüli kongresszusa óta eltelt közel két év. Az önálló állami és nemzeti lé­tet fenyegető ellenforradalmi veszélyt azonban sikerült ,szuverén módon, önerőből el­hárítani, így kudarcot val­lottak a belső ellenség és az őket támogató imperialista körök számításai.­­ Ezt hangsúlyozta Józef Czyrek. Czyrek rámutatott: tovább folyik a harc a szocializmus ellenfeleivel. Ezek meggyen­gültek és védekezésb­e kény­szerülnek, de változatlanul tevékenykednek. Aktívan tá­mogatják őket a nyugati kommunistaellenes felforga­tó központok, amelyek mo­torja az erőviszonyok meg­változtatására törekvő ame­rikai imperializmus. A LEMP a nemzeti egy­ség és a közmegegyezés ki­alakítására törekszik, de vi­lágosan kimondja, hogy a szocialistaellenes erőkkel nem lehet szó megegyezés­ről. Az egyes társadalmi cso­portok magatartását elemez­ve a beszámoló pozitívan ér­tékelte a munkásosztály sze­repét, amely döntő mérték­ben hozzájárult a társadal­mi-politikai és a gazdasági életben végbement kedvező változásokhoz. A párt szá­mára kiemelkedő fontosságú a dolgozó tömegekkel fenn­tartott kapcsolat, az állandó párbeszéd, még a legnehe­zebb témákról is. Kedvező­nek minősítette a referátum a másik nagy társadalmi osztály, a parasztság maga­tartását is. Aláhúzta: a LEMP következetesen a munkás-paraszt szövetség erősítésére törekszik. Ami az értelmiséget illeti, annak kö­reiben ma még meglehető­sen sokan engednek a szo­cialistaellenes erők nyomá­sának. Velük kapcsolatban a párt a meggyőzés módszerét alkalmazza, azzal a céllal, hogy csökkenjen a félrehú­zódók száma. A nyíltan el­lenséges nézeteket vallók ki­vételével kezet nyújt min­denkinek, és ismételten le­szögezi: nem az a lényeg, ki, honnan jött, hanem az­, hogy merre tart. Ennek kapcsán Czyrek nagyra ér­tékelte a Hazafias Nemzeti Új­jászületési Mozgalomban (PRON), valamint az állam­­polgári tevékenység külön­böző területein aktívan mű­ködő értelmiségiek szerepét. Külön foglalkozott az­ ifjú­sággal, amelynek soraiban, elég nagy számban vannak még mindig ingadozók, fél­revezetett, megtévedt embe­rek. A nemzeti megegyezé» megvalósítása szempontjából Czyrek pozitívnak minősí­tette az állam és az egyház viszonyát. A referátum a LEMP bel­ső helyzetével foglalkozó ré­szében emlékeztetett arra, hogy a februárban véget ért beszámolási kampány hoz­zájárult a pártmunka jelen­tős felélénküléséhez, a párt szervezeti egységének erő­sítéséhez. a szövetséges pár­tokkal szorosan együttmű­ködve a LEMP visszaszerez­te a kezdeményezést a tár­sadalmi-politikai életben. társadalmi­kérdésekről Szovjetunió Az élelmiszerprogram első éve Egy évvel ezelőtt, 1982 május 24-én fogadta el az SZKP Központi Bizottságá­nak plénuma az 1990-ig tartó időszakra szóló élelmi­­szerprogramot, amelynek­­célja, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán hozott hatá­rozattal összhangban, a ter­méseredményeket és az ál­lattenyésztési hozamokat jelentősen megnövelve biz­tosítsa a Szovjetunió lakos­ságának megbízható élelmi­szer-ellátását. Az átfogó terv ennek érdekében nem­csak az évtized végére el­érni kívánt főbb termelési adatokat határozza meg, ha­nem igen részletesen a mezőgazdasági termelés minden főbb láncszemére kiterjedő intézkedésekért­­, amelyek reek megvalósításá­val a terv végrehajthatóvá válik. A szovjet mezőgazdaság szakemberei a plénum óta eltelt időszakot a felkészü­lés évének tekintik Ezalatt jelentős változások követ­keztek be a mezőgazdasági termelés körülményeiben) létrejöttek a hatékonyabb gazdálkodás szervezeti kere­tei. Az irányításban, a tervezésben, a munkaszer­vezésben, az ösztönzőrend­­szerben megkezdődött, vál­toztatásokkal kirajzolódtak a gazdálkodás korábbinál ked­vezőbb, eredményesebb munkára késztető és azt le­hetővé is tevő feltételei. A legszembetűnőbb válto­zás egy év alatt a mező­­gazdaság irányítási rend­s­zerében ment végbe. A ko­rábbi, sokszor párhuzamos munkát végző, így az irá­nyítás hatékonyságát csök­kentő, hozzáértő szakembe­rek tömegét feleslegesen le­kötő trösztök és egyéb irá­nyító szervek helyét ország­szerte a járási agráripari egyesülések vették át, ame­lyeknek irányító testülete a hatáskörükbe tartozó kol­hozok és szovhozok vezetői­ből áll. Az egyesülések köz­vetlenül irányítják a mező igényeket a továbbiakban gazdasági üzemek termelé­­sét, gondoskodnak anyagel­látásukról, szükség esetén eszközátcsoportosítást haj­tanak végre az elmaradók megsegítése érdekében. Or­szágszerte 3157 agráripari egyesülés alakult s meg­szűnt több mint háromezer korábbi irányító szerve. Az ily módon felszabadult, s a közvetlen termelőmunkába bekapcsolható szakemberek száma meghaladja a száz­ezret. Komoly munkaszervezé­si változások kezdődtek a mezőgazdasági üzemekben is. Gyors ütemben terjed a dolgozókat minél többi vég­termék minél kisebb költ­séggel történő előállításában érdekeltté tevő, s ugyan­akkor az egyéni kezdemé­nyezésre építve nagy alkotó energiákat is felszabadító brigád vállalkozás. Az országos tervezés szintjén megkezdődött a gazdaságok új ösztönzési rendszerének kidolgozása. A termelés jobb feltételeinek kialakítása érdekében is több intézkedés történt. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa ez év tavaszán hozott határozatot a mező­gazdaság gépellátásának je­lentős javításáról 1983. január 1-vel ország­szerte felemelték a mező­­gazdasági termékek felvá­sárlási árait és azoknak a pénzbeli kiegészítéseknek az összegét, amelyeket az át­lagosnál rosszabb természeti körülmények között gazdál­kodó üzemek kapnak. Az eddig hozott intézkedé­sek hatásáról ma még csu­pán az állattenyésztés ered­ményei alapján lehet ítél­ni, hisz a mezei munkák csak egy-két hónapja kez­dődtek meg a Szovjetunió­ban. Az állattartás adatai azonban figyelemre méltó­ak. 1983 első négy hónapjá­ban, a múlt év hasonló idő­szakához képest 334 ezer tonnával, azaz 6 százalékkal több húst adtak el a mező­­gazdasági üzemek az állam­nak. Az eladott tej mennyi­sége 2,3 millió tonnával, 12 százalékkal nőtt. Az állat­állomány országszerte, min­den fajtából számottevően gyarapodott. A kezdeti, s ma még csak a mezőgazda­­sági tevékenység egy terü­leten lemérhető kedvező vál­tozások állandósítását és ál­talánossá tételét kívánta elő­segíteni az a tanácskozás, amelyet a köztársasági kom­munista pártok központi bi­zottsági első titkárainak és a területi pártbizottságok első titkárainak részvételével tar­tottak ez év áprilisában az SZKP Központi Bizottságá­ban. Ezen Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára mondott beszédet, az élelmiszerprog­ram végrehajtásához szük­séges tennivalókra összpon­tosítva mondanivalóját. Enyhíteni kell — mondot­ta — a mezőgazdasági üze­mek kezét megkötő közpon­ti termesztési előírásokat, la­kásépítéssel, a szolgáltatások fejlesztésével tovább kell javítani a kolhozok és szov­hozok szakember-utánpótlá­­sát, korszerűbbé kell ten­ni a mezőgazdasági géppar­kot, biztosítani kell a veze­tők számára az eredményes munkához szükséges dönté­si szabadságot. Ehhez kap­csolódva, végül nyomatékkal szólt arról, hogy a helyi irá­nyításban dolgozók szemlé­letén is változtatni kell. A gazdaságok vezetőinek fel kell hagyniuk azzal, hogy mindent a központtól, az államkasszától várjanak. A megnövekedett lehetőségek­kel élve szabadabban, egy­szersmind felelősségteljeseb­ben, a helyi tartalékokat jobban kihasználva, takaré­kosabban kell gazdálkodni­uk. A létfontosságú élelmi­­szerprogram sikerét ugyan­is a központi intézkedések csak a gazdálkodás alap­egységeiben bekövetkezett kedvező változásokkal együtt hozhatják meg. Szerda, 1983. jíhmrs f: Hideg szelek a csúcsról Az­ amerikai étlap, ** amellyel a vendéglá­tó Reagan elnök traktálta magas vendégeit a Wil­­liamsburgban tartott csúcstalálkozóján — a finátlé „ízeit” is meghatá­rozta. A hét vezető tőkés ország, amelynek állam-, illetve kormányfői 1975 óta minden­ évben össze­gyűlnek, az ilyen tanács­kozáson általában gazda­sági kérdésekről tárgyal. A tíz pontból álló rövid zárónyilatkozat, amelyet az Egyesült Államok, Anglia, az NSZK, Fran­ciaország, Olaszország, Kanada és Japán vezetői írtak alá, most is gazda­sági ügyekkel, a résztve­vők vitáival és érdekkü­lönbségeivel foglalkozik. Ám ezt a közleményt ár­nyékba borítja, hogy — Reagan és a Fehér Ház követelésére — a hetek mintegy ..egységtüntetés­re” vonultak fel a Szov­jetunióval szemben az európai rakétatárgyalások és főképpen a rakétatele­pítés ügyében. Ez az a másik nyilatko­zat, amely a kilencedik csúcstalálkozót minden korábbinál negatívabbá teszi. Hisz voltaképpen elutasító válasz a Szov­jetunió legutóbbi kor­mánynyilatkozatára, amelyben Moszkva — ép­pen a hetes csúcs előes­téjén — az eddig követett amerikai magatartás ve­szélyességére figyelmezte­tett. A williamsburgi csúcs ,,rakétapolitikai nyi­latkozatát” így aligha le­het másképp felfogni, mint Washington erősza­kosan elutasító válaszát a szovjet kormánynyilatko­zatra. Ne hallgassuk el: az USA összességében te­hát érvényesíteni tudta politikai és gazdasági túl­súlyát. A nyilatkozat megismétli, hogyha a g­en­­fi tárgyalás az év végéig nem hoz­­ megegyezést, akkor megkezdik a Per­shing—2 és a Cruise kö­zép-hatósugarú amerikai rakéták telepítését Nyu­­gat-Európában.­ A nyilat­kozat egyben elutasítja az angol és a francia ütő­­erő bevonását a genfi tárgyalásba — ami pedig a szovjet javaslatok ki­emelkedően fontos eleme. Az amerikai nyomás erejére jellemző, hogy a nyilatkozat aláírásába be­vonták Japánt is, amely pedig nem tagja a NA­­TO-nak. Közben az ame­rikaiak viszonylag kön­­­nyűszerrel visszaverték néhány szövetségesük el­lenállási kísérletét. Fran­ciaország­ például tiltako­zott az ellen, hogy a he­tes csúcsot valamiféle „NATO-szuperkonfe­­renciává” változtassák. Mitterrand elnöknek a rakétatelepítéssel kapcso­latos álláspontja azonban túlságosan közel van az amerikai tervekhez, sem­hogy ez a formai kifogás hatásos lehetett volna. Éppen így erőtlennek bi­zonyult Trudeau kanadai miniszterelnöknek az a teljesen józan és jogos kételye, hogy miért nem lehet bevonni a rakéta­­egyensúly-számításba a brit és francia ütőerőt? A rakétanyilatkozatba befoglalt „ésszerűség” és „tárgyalási készség" in­kább csak arra való, hogy ne rántsák ki teljesen a szőnyeget Kohl nyugatné­met kancellár jövő hóna­pi moszkvai látogatása alól A világ szemét »s ez a ” meglehetősen erősza­kos politikai nyilatkozat a hete- csúcs igazi ese­ménye. A tízpontos gaz­dasági nyilatkozat­­— mint minden esztendőben — most is csak jámbor óbm­t fejez ki, és gyakor­latilag mit sem változtat a hét vezető tőkés hata­lom évtizedes gazdasági érdekellenté'e­e Réti Ervin

Next