Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-01 / 154. szám

2 Kádár János találkozója Gilberto Vieirával # Budapest (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházában találkozott a hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó Gilberto Vieirával, a Kolumbiai Kom­munista Párt főtitkárával. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen tájékoz­tatták egymást pártjaik fel­adatairól. Véleményt cserél­tek a kommunista mozgalom, valamint a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, külö­nös figyelmet fordítva Kö­zép- és Latin-Amerika hely­zetére. A két párt vezetői aggo­dalommal szóltak a reakciós erők fokozódó beavatkozási kísérleteiről a Karib-tecsett­ben amelyek veszélyeztetik a világbékét. Támogatásuk­ról biztosították a népel­­nyomó diktatúrák és támo­gatóik ellen, a szabadságért, a társadalmi igazságért küz­dő salvadori, chilei és más latin-amerikai hazafias erő­ket Kifejezték sz­olidaritá­­sukat a kubai és nicaraguai néppel, amelyek országaik függetlenségét és építő mun­kájuk eredményeit védelme­zik. Állást foglaltak amellett, hogy a latin-amerikai vál­sággócokat tárgyalásos úton számolják fel, mert ez jól szolgálná az amerikai föld­rész, a nemzetközi béke és biztonság ügyét. Megerősítették készségüket a pártközi együttműködés elmélyítésére és hangsúlyoz­ták, hogy a jövőben is elő­segítik a mindkét nép javát szolgáló sokoldalú kapcsola­tok fejlesztését a Magyar Népköztársaság és a Ko­lumbiai Köztársaság között. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára. Kar­ár János, az MSZMP KB első titkára találkozott a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Gilberto Viei­rával, a Kolumbiai Kommunista Párt főtitkárával. (MTI- fotó — Telefotó—KS) Június 28-30. Tanácskozott a KGST vb Hartai József hazaérkezett Moszkvából • Moszkva (MTI)­­Június 28-30-a kiűzött Moszkvában megtartotta 106. ülését a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának vég­rehajtó bizottsága. Az ülésen a tagállamok állandó KGST-képviselői, miniszterelnök-helyettesek vettek részt: bolgár részről Andrej Lukamov, csehszlo­vák részről Rudolf Rohlicek, kubai részről Joel Dome­­ne­ch, lengyel részről Zbip­­niew Madej, magyar részről Marjai József, mongol rész­ről Mjatavin Peldzse, az NDK részéről Gerhard Weiss, román részről Ioan Totu, szovjet részről Nyiko­­laj Talizin, vietnami részről pedig Tran Quynh. A KGST és a jugoszláv kormány között létrejött megállapodással összhang­ban a végrehajtó bizottság munkájában részt vet Mito Pejovszki, a szövetségi vég­rehajtó tanács (kormány) tagja, Jugoszlávia KGST melletti állandó képviselője. Az ülésen részt vett Nyi­­kolaj Faggyejev, a KGST titkára.­ A végrehajtó bizottság ülésén Gerhard Weiss, az NDK állandó KGST-képvi­­selője elnökölt. A végrehajtó bizottság át­tekintette, hogyan szélesedik a KGST-tagországok együtt­működése a fűtő-, energeti­kai és nyersanyagok ésszerű hasznosításában, valamint a lakosság élelmiszer-ellátásá­nak javításában. Határoza­tot hozott arról, hogy az együttműködésnek ezekről a területeiről készült írásos anyagokat a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsának ülésszaka elé terjesztik. A KGST-nek a tanács XXXVI. ülésszaka óta eltelt időszakban végzett munká­járól szóló beszámoló előké­szítésével kapcsolatban a végrehajtó bizottság ülése megállapította, hogy a tag­államok a kommunista és munkáspártok által megsza­bott jelenlegi ötéves tervfel­adatok teljesítése során to­rn­ák növelték nemzeti jöve­delmü­ket, ipari és mezőgaz­dasági termelésüket. A végrehajtó bizottság jó­­váhagyta azoknak az együtt­működési témáknak a jegy­zékét,­ amelyek sokoldalú alapon történő kidolgozásá­ra­ a következő ötéves nép­gazdasági tervek koordiná­ciója idején kerül sor. A tag­államok és a KGST szervei arra összpontosítják­ figyel­­­müket, hogy együttműködje­nek a legfontosabb gazdasá­­gi és tudományos-műszaki kérdések megoldásában, többek között a fűtő- és nyersanyagtermelő ágazatok, az elektroenergetika, a vas­és színesfémkohászat, a gép­gyártás, az elektronikai és vegyipar, a szállítás fejlesz­tésében. Az ülésen megvizsgálták, hogyan halad az 1982-ben aláírt, az ipari robotok ki­fejlesztésében, valamint sza­kosított és kooperációs gyár­tásuk megszervezésében foly­tatott sokoldalú együttmű­ködésről szóló általá­nos egyezmény végre­hajtása. Megállapították, hogy a KGST tagorszá­gaiban folyik a robotok nép­gazdasági alkalmazására vo­natkozó programok végre­hajtása. A KGST keretein belül meghatározták a ro­bottechnika fejlesztésének egyeztetett koncepcióját, és folyik az ipari robotok szerkezetének egységesítése. A végrehajtó bizottság meg­határozta azokat a feladato­kat, amelyek teljesítésével továbbra is biztosítható az általános egyezmény végre­hajtása. A végrehajtó bizottság ülésén áttekintette az együttműködés más kérdése­it is, s ezekről megfelelő határozatokat hozott. A végrehajtó bizottság ülését a barátság és a köl­csönös elvtársi megértés szellemében tartotta meg. * Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-kép­­viselője csütörtökön haza­érkezett Moszkvából. § RáDIt­TELEX ÜDVÖZI/) TÁVIRAT Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Kanada nem­zeti ünnepe alkalmából táv­iratban üdvözölte Edward Richard Schreyer főkormány­zó­t. SZOVJET—AMERIKAI TÁRGYALÁSOK Csütörtökön teljes ülést tartottak az európai nukleá­ris fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tár­gyalásokon részt vevő kül­döttségek. JUHÁR ZOLTÁN AUSZTRIÁBAN Csütörtökön Ausztriába utazott dr. Juhár Zoltán bel­­kereskedelmi miniszter, dr. Norbert Steger, osztrák al­­kancellár, szövetségi keres­­kedelem- és iparügyi minisz­ter meghívására. A két mi­niszter a kereskedelmi és idegenforgalmi kapcsolatok kérdéseit vitatja meg. rßRÉZ DE CUELLAR 'BERLINBEN Négynapos hivatalos lá­togatáson a Német Demokra­tikus Köztársaságban tartóz­kodik Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Cuellar­­, aki szerdán délután érkezett Berlinbe, az NDK kormá­nyának meghívására — csü­törtökön találkozott Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával. A 343. PLENÁRIS ÜLÉS Csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgya­lássorozat 343. plenáris ülé­sét. MÉG ÖT ÉV Az izraeli hadsereg leg­kevesebb öt évig Dél-Liba­­nonban marad — jelentette ki Iszmail Kabalan alezre­des, a haszbijai körzet ka­tonai korm­ányzója, pozitív együttműködésre szólítva fel az­ ellenőrzése alatt Tilp te­lepülések „eligazításra” ma­gához rendelt vezetőit. FELKÉSZÜLÉS A MUNKÁRA Az űrállomás készleteinek számba vételével, az űrha­jójukon magukkal vitt mű­szerek, tudományos eszkö­zök elhelyezésével töltötte el­ső teljes munkanapját a Szaljut–7 űrállomáson Vla­gyimir Ljahov és Alekszandr Alekszandrov. Ljahov és Alekszandrov első napjai a kutatásokra való felkészü­léssel telnek el. Egyik leg­sürgetőbb feladatuk, hogy a Földről magukkal vitt fel­szerelést áthordják az űrál­lomásba, s űrhajójukat, a Szojuz—T–1­-et felkészítsék egy esetleges gyors távozás­ra. PónteJc, IftJTC. jtíTitts I a Sorompó háború útjában Bekö­vetkezhet-e egyálta­lán olyan helyzet, hogy a nukleáris háború ,,véletle­nül” robban ki a világ va­lamely térségében, válság­gócában? A meghökkentő­nek tűnő kérdés feltevése korántsem indokolatlan. El­méletileg és gyakorlatiig ugyanis nem lehet kizárni ilyen eshetőséget. Sőt, a katasztrófaveszély annál va­lószínűbb, minél inkább megnyílik az út a nukleáris fegyverek birtoklásához és elterjedéséhez. Az emberiség egyetemes érdeke diktálta, hogy elejét vegyék ennek a folyamat­nak és bezárják az „atom­­klub” ajta­ját. A „klubba” bizonyos időeltolódással be­lépett hatalmak a követke­zők: a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Nagy-Britan­­nia, Franciaország és a Kí­nai Népköztársaság. Az ötü­kön kívül azonban számos ország — egyebek között az NSZK, Kanada, Svédország, Japán India a Dél-afrikai Köztársaság, Pakisztán, Iz­rael és még vagy kéttucat­nyi állam — műszaki-tech­nikai bázisának fedettségé­nél fogva képes lenne az atomfegyver önálló előállí­tására. Ez a fejlődési ten­dencia már az 50-es évek végén, a 60-as évek elején előrelátható volt, szükséges­sé vált tehát megtenni a megfelelő korlátozó ellenin­tézkedéseket. A Szovjetunió kezdeményezésére — mint­egy első lépésként — húsz esztendővel ezelőtt 1963. au­gusztus 5-én az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselőinek részvételével Moszkvában aláírták az atomcsendegyezményt, amely betiltotta a légkörben, a víz alatt és a világűrben az atomfegyver-kísérleteket. A szerződéshez eddig több mint 1 G0 állam csatlakozott. Franciaország és Kína vi­szont mindmáig sem­­­*a alá mivel mindkettő sza­bad kezet akart biztosítani magának nukleáris fegyver­tárának bővítéséhez A szovjet kormány abból a meggondolásból kiindul­va, hogy hatékony nemzet­közi garanciákkal megaka­dályozzák az ,,atomklub” nemkívánatos ki­szélesülését, a tömegpusztító eszközök gyártási titkaihoz való hoz­záférhetőséget, tovább foly­tatta erőfeszítéseit. Ennek eredményeként — több évig tartó tárgyalások és előké­szítő munka után — az ENSZ-közgyűlés 22. üléssza­ka 1968. június 12-én jóvá­hagyta az atomsorompó­­szerződés végleges szöve­gét. Az erről szóló, nemzet­közi érvényű dokumentumot tizenöt esztendővel ezelőtt, 1968. július 1-én egyidejű­leg írták alá Moszkvában, Washingtonban és London­ban. A hatályba lépés fel­tétele az volt, hogy a három nagyhatalmon kívül még to­vábbi 40 aláíró állam tör­vényhozása is ratifikálja a szerződést. Ennek megtör­ténte után az atomstop 1970. március 5-étől emelkedett törvényerőre. Megjegyzendő, Franciaország és Kína me­gint csak távol tartotta ma­gát ettől a kötelezettségvál­lalástól, holott 1983-ig több mint 110 állam csatlakozott az egyezményhez. Ennek az aktusnak a je­lentőségét aligha lehetne túlbecsülni. A szerződés ér­telmében az atomhatalmak szigorúan tartják magukat ahhoz a vállalásukhoz, hogy sem közvetlenül, sem köz­vetve nem adnak át más országoknak atomfegyvere­ket nem nyújtanak nekik segítséget ilyen eszközök elő­­­állításához vagy megszer­zéséhez. Az atomfegyverrel nem rendelkező országok pedig arra kötelezik magu­kat, hogy nem gyártanak, és máshonnan sem szereznek be ilyen eszközöket, továbbá­­ nem kérnek és nem fogad­nak el külföldi támogatást saját nukleáris potenciáljuk megteremtéséhez. Az atom­stop ezzel szemben nem tilt­ja az aláíró feleknek a nuk­leáris energia békés célú felhasználását, és az ezzel kapcsolatos kutatásokat, így tehát nincs semmi alapja az olyanféle ellenvetéseknek, amelyek szerint a szerződés­ben való részvétel gátolná az ilyen irányú tudományos­technikai haladást. A most tizenöt éves atom­­sorom­pó-egyezménynek a mai feszült nemzetközi hely­zetb­en, amikor a nukleáris háború fenyegetése megnöve­­kedett, különös időszerűséget kölcsönöz az emberiség élet­ben maradásáért, a nukleá­ris katasztrófa elhárításáért vívott világméretű küzde­lem. Ma minden nép létfon­tosságú érdeke, hogy a nem­zetek közösségének egybefo­gott erőfeszítésével áthágha­tatlan sorompókat állítsa­nak az atomháború szerve­zőinek útjába. Serfőző László alezredes Dér Endre: Csodapók 2. (Dokumentum-novella) A jegyeket két helyen árusították. Ahogy mondtam, az üzletben is, amely ötször öt mé­teres volt, s amelyet egy vastag színházi fü­g­­göny választott el a PÓK-tól. Néhányan be akartak kukucskálni a függöny résén, ezeket erélyesen elhúzott onnan két szakállas, sűrű szemöldökű férfi. Talán ikrek lehettek, ötven év körüliek. Többen azt sugdosták, hogy a PÖK anyja az udvar felöli helyiségben árulja a jegyeket. Erre egy kisebb csoport bevonult az udvarba, ahol egy patkolókovács éppen lova­kat patkolt, nagy zsivaj volt, mivel a vásárosok több lovat akartak parkoltatni, mint amennyire egyetlen ember rövid idő alatt képes lett vol­na. A kovácsműhely mellett lakott az öreg bol­gárkertész, illetve haldokolt, de még nem akart meghalni, mert Marka egészséges, fiatal és szép volt. Az öreg bolgár is kiváncsi volt a POK-ra, ez előnyt jelentett nekünk, mert ugye, máris szenzációt szolgáltatunk, holott a szerződésün­ket nem ha­jlandó aláírni. Szóval, a POK anyja abban a helyiségben árulta a jegyeket, amelyiket mi később kony­hának használtunk, és közvetlenül abba a he­lyiségbe nyílott, ahol a POK kifeszítve logott a pókhálóban. A POK-hoz bemenni viszont csak elől, az üzleten keresztül lehetett, így minden jegyet váltott ember, főleg asszonyok és lányok, no meg öregedő férfiak, így a vásározók közül többen, az üzlethelyiségben ácsorogtak. Az öreg bolgárkertész legutoljára járult a PÖK elébe, őt a PÖK anyja az udvari bejáraton át engedte be. A PÖK-tól kijövők mind megilletődött álla­potban voltak, a feltett kérdésekre alig-alig vá­laszoltak a hozzájuk toluló embereknek, csak effélét mondtak: „Hogy ez honnan veszi...?” „Lehetséges, hogy valóban pók . . „Nekem megmondta, hogy nem visznek a frontra, mert a front mindig közelebb fog jönni, én pedig menekült leszek, de nem sokáig fogok bújkálni, és elveszem feleségül a mostani szeretőmet, ha meghal az anyám . ..” — De hát honnan tud ez ilyeneket? Mond­tál neki valamit? Kérdezett tőled valamit?! —­­záporoztak a kérdések minden kijövő felé. S minden kijött ember „nem"-mel válaszolt. Nem kérdezett tőle semmit a PÓK, sőt a kérdést meg se hallotta, csak azt mondta, amit akart, de az találó volt, és utána kijelentette: „kész". Én is befizettem a PÓK-ra. Félve mentem be hozzá, ő csukott szemmel lógott a hálóban. Az arca szép volt, kerestem a testet, de csak a pókhálót találtam helyette, mintha a nyaka te­rebélyesedett volna ki pókmellén, igen, volt melle, az egész test mellből állt, nem volt neki lába, se keze, iszonyatos volt fölnézni rá. Ami­kor kinyitotta a szemét, a nyaka helyén a test, illetve talán a melle ki­világosodott, a PÖK be­szélni kezdett. Kislányos hangja volt, rekedt, úgy éreztem, ez az igazi hangja, amin elcsodál­koztam, a szeme nagyon szomorú volt, azt hit­tem, belém lát, érzi, hogy sajnálom, és bánom, igen, bánom, hogy beléptem ide. hozzá, és ta­núja vagyok pók­testének, torz embermivoltá­­nak, közölni szerettem volna vele, hogy énne­kem ne mondjon semmit, nyugodjon meg, mert sokan, nagyon sokan várnak még rá odakint. Lassan beszélt, a szeme beleolvadt a sze­membe: — Nagyon félszeg, egyedül érzi magát, miért? — Nem tudom . .. — Meg kell ismernie magát . . Kell, hogy cél­ja legyen mindenkinek . . . Mondja meg egyik jellegzetes tulajdonságát . . . A PÓK sokáig várt, én nem feleltem, ketrec­ben éreztem magam, „hiszen nekem nincsen jellegzetes tulajdonságom!”, rettentem meg... — A külseje szép, tudnia kell, hogy hatalma lesz azok fölött, akiket szeret, és azok fölött, akiket gyűlöl . . . Szegény, naiv gyerek lesz so­káig ... ki fogják használni, de egyszer föl kell lázadnia . .. Egyszer . . . Amikor erejét meghaladó kötelékkel feszítik a földre, vagy a levegőbe . . . embernek kell maradnia . . . Kész . .. — mondta a végén erőtlen hangon, teljesen ki volt merülve, lecsukta a szemét, az ajka körül a ráncok nagyon mélyekké gorombultak, a tes­te megremegett, elsötétedett, és így várta a kö­vetkező embert, aki utánam ment be hozzá. Tőlem is érdeklődtek a többiek, milyen volt, igazán megmondja a jövőt? Igazán ember van ott a hálóban?, de én jóformán semmire se tud­tam válaszolni. Három nap múlva úgy hírlett, a PÓK-ot be­tették egy ládába, egészen kicsi volt az a láda (a szívem összeszorult), a pókhálót egy kis autó­ba rakták, és itthagyták a várost. Anyám a harmadik napon, még mielőtt a PÓK elment volna a városból, még egyszer vé­gigjárta a Benyovszky Móric utcát. A Kék Macskát szerette volna kivenni, de rosszabb he­­lyen volt, mint a zsidó Goldstein volt vasüzlete. Goldstein urat még én is ismertem, be-betévedt évekkel ezelőtt a Kék Macskába, s akkor min­dig figyelmeztette anyámat: — A maga kislánya, asszonyom, nem való a kocsmába. (Folytatjuk^

Next