Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-01 / 154. szám
2 Kádár János találkozója Gilberto Vieirával # Budapest (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházában találkozott a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Gilberto Vieirával, a Kolumbiai Kommunista Párt főtitkárával. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen tájékoztatták egymást pártjaik feladatairól. Véleményt cseréltek a kommunista mozgalom, valamint a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, különös figyelmet fordítva Közép- és Latin-Amerika helyzetére. A két párt vezetői aggodalommal szóltak a reakciós erők fokozódó beavatkozási kísérleteiről a Karib-tecsettben amelyek veszélyeztetik a világbékét. Támogatásukról biztosították a népelnyomó diktatúrák és támogatóik ellen, a szabadságért, a társadalmi igazságért küzdő salvadori, chilei és más latin-amerikai hazafias erőket Kifejezték szolidaritásukat a kubai és nicaraguai néppel, amelyek országaik függetlenségét és építő munkájuk eredményeit védelmezik. Állást foglaltak amellett, hogy a latin-amerikai válsággócokat tárgyalásos úton számolják fel, mert ez jól szolgálná az amerikai földrész, a nemzetközi béke és biztonság ügyét. Megerősítették készségüket a pártközi együttműködés elmélyítésére és hangsúlyozták, hogy a jövőben is elősegítik a mindkét nép javát szolgáló sokoldalú kapcsolatok fejlesztését a Magyar Népköztársaság és a Kolumbiai Köztársaság között. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Karár János, az MSZMP KB első titkára találkozott a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Gilberto Vieirával, a Kolumbiai Kommunista Párt főtitkárával. (MTI- fotó — Telefotó—KS) Június 28-30. Tanácskozott a KGST vb Hartai József hazaérkezett Moszkvából • Moszkva (MTI)Június 28-30-a kiűzött Moszkvában megtartotta 106. ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának végrehajtó bizottsága. Az ülésen a tagállamok állandó KGST-képviselői, miniszterelnök-helyettesek vettek részt: bolgár részről Andrej Lukamov, csehszlovák részről Rudolf Rohlicek, kubai részről Joel Domenech, lengyel részről Zbipniew Madej, magyar részről Marjai József, mongol részről Mjatavin Peldzse, az NDK részéről Gerhard Weiss, román részről Ioan Totu, szovjet részről Nyikolaj Talizin, vietnami részről pedig Tran Quynh. A KGST és a jugoszláv kormány között létrejött megállapodással összhangban a végrehajtó bizottság munkájában részt vet Mito Pejovszki, a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) tagja, Jugoszlávia KGST melletti állandó képviselője. Az ülésen részt vett Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára. A végrehajtó bizottság ülésén Gerhard Weiss, az NDK állandó KGST-képviselője elnökölt. A végrehajtó bizottság áttekintette, hogyan szélesedik a KGST-tagországok együttműködése a fűtő-, energetikai és nyersanyagok ésszerű hasznosításában, valamint a lakosság élelmiszer-ellátásának javításában. Határozatot hozott arról, hogy az együttműködésnek ezekről a területeiről készült írásos anyagokat a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának ülésszaka elé terjesztik. A KGST-nek a tanács XXXVI. ülésszaka óta eltelt időszakban végzett munkájáról szóló beszámoló előkészítésével kapcsolatban a végrehajtó bizottság ülése megállapította, hogy a tagállamok a kommunista és munkáspártok által megszabott jelenlegi ötéves tervfeladatok teljesítése során tornák növelték nemzeti jövedelmüket, ipari és mezőgazdasági termelésüket. A végrehajtó bizottság jóváhagyta azoknak az együttműködési témáknak a jegyzékét, amelyek sokoldalú alapon történő kidolgozására a következő ötéves népgazdasági tervek koordinációja idején kerül sor. A tagállamok és a KGST szervei arra összpontosítják figyelmüket, hogy együttműködjenek a legfontosabb gazdasági és tudományos-műszaki kérdések megoldásában, többek között a fűtő- és nyersanyagtermelő ágazatok, az elektroenergetika, a vasés színesfémkohászat, a gépgyártás, az elektronikai és vegyipar, a szállítás fejlesztésében. Az ülésen megvizsgálták, hogyan halad az 1982-ben aláírt, az ipari robotok kifejlesztésében, valamint szakosított és kooperációs gyártásuk megszervezésében folytatott sokoldalú együttműködésről szóló általános egyezmény végrehajtása. Megállapították, hogy a KGST tagországaiban folyik a robotok népgazdasági alkalmazására vonatkozó programok végrehajtása. A KGST keretein belül meghatározták a robottechnika fejlesztésének egyeztetett koncepcióját, és folyik az ipari robotok szerkezetének egységesítése. A végrehajtó bizottság meghatározta azokat a feladatokat, amelyek teljesítésével továbbra is biztosítható az általános egyezmény végrehajtása. A végrehajtó bizottság ülésén áttekintette az együttműködés más kérdéseit is, s ezekről megfelelő határozatokat hozott. A végrehajtó bizottság ülését a barátság és a kölcsönös elvtársi megértés szellemében tartotta meg. * Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, hazánk állandó KGST-képviselője csütörtökön hazaérkezett Moszkvából. § RáDItTELEX ÜDVÖZI/) TÁVIRAT Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Kanada nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Edward Richard Schreyer főkormányzót. SZOVJET—AMERIKAI TÁRGYALÁSOK Csütörtökön teljes ülést tartottak az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon részt vevő küldöttségek. JUHÁR ZOLTÁN AUSZTRIÁBAN Csütörtökön Ausztriába utazott dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter, dr. Norbert Steger, osztrák alkancellár, szövetségi kereskedelem- és iparügyi miniszter meghívására. A két miniszter a kereskedelmi és idegenforgalmi kapcsolatok kérdéseit vitatja meg. rßRÉZ DE CUELLAR 'BERLINBEN Négynapos hivatalos látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Cuellar, aki szerdán délután érkezett Berlinbe, az NDK kormányának meghívására — csütörtökön találkozott Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával. A 343. PLENÁRIS ÜLÉS Csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 343. plenáris ülését. MÉG ÖT ÉV Az izraeli hadsereg legkevesebb öt évig Dél-Libanonban marad — jelentette ki Iszmail Kabalan alezredes, a haszbijai körzet katonai kormányzója, pozitív együttműködésre szólítva fel az ellenőrzése alatt Tilp települések „eligazításra” magához rendelt vezetőit. FELKÉSZÜLÉS A MUNKÁRA Az űrállomás készleteinek számba vételével, az űrhajójukon magukkal vitt műszerek, tudományos eszközök elhelyezésével töltötte első teljes munkanapját a Szaljut–7 űrállomáson Vlagyimir Ljahov és Alekszandr Alekszandrov. Ljahov és Alekszandrov első napjai a kutatásokra való felkészüléssel telnek el. Egyik legsürgetőbb feladatuk, hogy a Földről magukkal vitt felszerelést áthordják az űrállomásba, s űrhajójukat, a Szojuz—T–1-et felkészítsék egy esetleges gyors távozásra. PónteJc, IftJTC. jtíTitts I a Sorompó háború útjában Bekövetkezhet-e egyáltalán olyan helyzet, hogy a nukleáris háború ,,véletlenül” robban ki a világ valamely térségében, válsággócában? A meghökkentőnek tűnő kérdés feltevése korántsem indokolatlan. Elméletileg és gyakorlatiig ugyanis nem lehet kizárni ilyen eshetőséget. Sőt, a katasztrófaveszély annál valószínűbb, minél inkább megnyílik az út a nukleáris fegyverek birtoklásához és elterjedéséhez. Az emberiség egyetemes érdeke diktálta, hogy elejét vegyék ennek a folyamatnak és bezárják az „atomklub” ajtaját. A „klubba” bizonyos időeltolódással belépett hatalmak a következők: a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Kínai Népköztársaság. Az ötükön kívül azonban számos ország — egyebek között az NSZK, Kanada, Svédország, Japán India a Dél-afrikai Köztársaság, Pakisztán, Izrael és még vagy kéttucatnyi állam — műszaki-technikai bázisának fedettségénél fogva képes lenne az atomfegyver önálló előállítására. Ez a fejlődési tendencia már az 50-es évek végén, a 60-as évek elején előrelátható volt, szükségessé vált tehát megtenni a megfelelő korlátozó ellenintézkedéseket. A Szovjetunió kezdeményezésére — mintegy első lépésként — húsz esztendővel ezelőtt 1963. augusztus 5-én az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselőinek részvételével Moszkvában aláírták az atomcsendegyezményt, amely betiltotta a légkörben, a víz alatt és a világűrben az atomfegyver-kísérleteket. A szerződéshez eddig több mint 1 G0 állam csatlakozott. Franciaország és Kína viszont mindmáig sem*a alá mivel mindkettő szabad kezet akart biztosítani magának nukleáris fegyvertárának bővítéséhez A szovjet kormány abból a meggondolásból kiindulva, hogy hatékony nemzetközi garanciákkal megakadályozzák az ,,atomklub” nemkívánatos kiszélesülését, a tömegpusztító eszközök gyártási titkaihoz való hozzáférhetőséget, tovább folytatta erőfeszítéseit. Ennek eredményeként — több évig tartó tárgyalások és előkészítő munka után — az ENSZ-közgyűlés 22. ülésszaka 1968. június 12-én jóváhagyta az atomsorompószerződés végleges szövegét. Az erről szóló, nemzetközi érvényű dokumentumot tizenöt esztendővel ezelőtt, 1968. július 1-én egyidejűleg írták alá Moszkvában, Washingtonban és Londonban. A hatályba lépés feltétele az volt, hogy a három nagyhatalmon kívül még további 40 aláíró állam törvényhozása is ratifikálja a szerződést. Ennek megtörténte után az atomstop 1970. március 5-étől emelkedett törvényerőre. Megjegyzendő, Franciaország és Kína megint csak távol tartotta magát ettől a kötelezettségvállalástól, holott 1983-ig több mint 110 állam csatlakozott az egyezményhez. Ennek az aktusnak a jelentőségét aligha lehetne túlbecsülni. A szerződés értelmében az atomhatalmak szigorúan tartják magukat ahhoz a vállalásukhoz, hogy sem közvetlenül, sem közvetve nem adnak át más országoknak atomfegyvereket nem nyújtanak nekik segítséget ilyen eszközök előállításához vagy megszerzéséhez. Az atomfegyverrel nem rendelkező országok pedig arra kötelezik magukat, hogy nem gyártanak, és máshonnan sem szereznek be ilyen eszközöket, továbbá nem kérnek és nem fogadnak el külföldi támogatást saját nukleáris potenciáljuk megteremtéséhez. Az atomstop ezzel szemben nem tiltja az aláíró feleknek a nukleáris energia békés célú felhasználását, és az ezzel kapcsolatos kutatásokat, így tehát nincs semmi alapja az olyanféle ellenvetéseknek, amelyek szerint a szerződésben való részvétel gátolná az ilyen irányú tudományostechnikai haladást. A most tizenöt éves atomsorompó-egyezménynek a mai feszült nemzetközi helyzetben, amikor a nukleáris háború fenyegetése megnövekedett, különös időszerűséget kölcsönöz az emberiség életben maradásáért, a nukleáris katasztrófa elhárításáért vívott világméretű küzdelem. Ma minden nép létfontosságú érdeke, hogy a nemzetek közösségének egybefogott erőfeszítésével áthághatatlan sorompókat állítsanak az atomháború szervezőinek útjába. Serfőző László alezredes Dér Endre: Csodapók 2. (Dokumentum-novella) A jegyeket két helyen árusították. Ahogy mondtam, az üzletben is, amely ötször öt méteres volt, s amelyet egy vastag színházi függöny választott el a PÓK-tól. Néhányan be akartak kukucskálni a függöny résén, ezeket erélyesen elhúzott onnan két szakállas, sűrű szemöldökű férfi. Talán ikrek lehettek, ötven év körüliek. Többen azt sugdosták, hogy a PÖK anyja az udvar felöli helyiségben árulja a jegyeket. Erre egy kisebb csoport bevonult az udvarba, ahol egy patkolókovács éppen lovakat patkolt, nagy zsivaj volt, mivel a vásárosok több lovat akartak parkoltatni, mint amennyire egyetlen ember rövid idő alatt képes lett volna. A kovácsműhely mellett lakott az öreg bolgárkertész, illetve haldokolt, de még nem akart meghalni, mert Marka egészséges, fiatal és szép volt. Az öreg bolgár is kiváncsi volt a POK-ra, ez előnyt jelentett nekünk, mert ugye, máris szenzációt szolgáltatunk, holott a szerződésünket nem hajlandó aláírni. Szóval, a POK anyja abban a helyiségben árulta a jegyeket, amelyiket mi később konyhának használtunk, és közvetlenül abba a helyiségbe nyílott, ahol a POK kifeszítve logott a pókhálóban. A POK-hoz bemenni viszont csak elől, az üzleten keresztül lehetett, így minden jegyet váltott ember, főleg asszonyok és lányok, no meg öregedő férfiak, így a vásározók közül többen, az üzlethelyiségben ácsorogtak. Az öreg bolgárkertész legutoljára járult a PÖK elébe, őt a PÖK anyja az udvari bejáraton át engedte be. A PÖK-tól kijövők mind megilletődött állapotban voltak, a feltett kérdésekre alig-alig válaszoltak a hozzájuk toluló embereknek, csak effélét mondtak: „Hogy ez honnan veszi...?” „Lehetséges, hogy valóban pók . . „Nekem megmondta, hogy nem visznek a frontra, mert a front mindig közelebb fog jönni, én pedig menekült leszek, de nem sokáig fogok bújkálni, és elveszem feleségül a mostani szeretőmet, ha meghal az anyám . ..” — De hát honnan tud ez ilyeneket? Mondtál neki valamit? Kérdezett tőled valamit?! —záporoztak a kérdések minden kijövő felé. S minden kijött ember „nem"-mel válaszolt. Nem kérdezett tőle semmit a PÓK, sőt a kérdést meg se hallotta, csak azt mondta, amit akart, de az találó volt, és utána kijelentette: „kész". Én is befizettem a PÓK-ra. Félve mentem be hozzá, ő csukott szemmel lógott a hálóban. Az arca szép volt, kerestem a testet, de csak a pókhálót találtam helyette, mintha a nyaka terebélyesedett volna ki pókmellén, igen, volt melle, az egész test mellből állt, nem volt neki lába, se keze, iszonyatos volt fölnézni rá. Amikor kinyitotta a szemét, a nyaka helyén a test, illetve talán a melle kivilágosodott, a PÖK beszélni kezdett. Kislányos hangja volt, rekedt, úgy éreztem, ez az igazi hangja, amin elcsodálkoztam, a szeme nagyon szomorú volt, azt hittem, belém lát, érzi, hogy sajnálom, és bánom, igen, bánom, hogy beléptem ide. hozzá, és tanúja vagyok póktestének, torz embermivoltának, közölni szerettem volna vele, hogy énnekem ne mondjon semmit, nyugodjon meg, mert sokan, nagyon sokan várnak még rá odakint. Lassan beszélt, a szeme beleolvadt a szemembe: — Nagyon félszeg, egyedül érzi magát, miért? — Nem tudom . .. — Meg kell ismernie magát . . Kell, hogy célja legyen mindenkinek . . . Mondja meg egyik jellegzetes tulajdonságát . . . A PÓK sokáig várt, én nem feleltem, ketrecben éreztem magam, „hiszen nekem nincsen jellegzetes tulajdonságom!”, rettentem meg... — A külseje szép, tudnia kell, hogy hatalma lesz azok fölött, akiket szeret, és azok fölött, akiket gyűlöl . . . Szegény, naiv gyerek lesz sokáig ... ki fogják használni, de egyszer föl kell lázadnia . .. Egyszer . . . Amikor erejét meghaladó kötelékkel feszítik a földre, vagy a levegőbe . . . embernek kell maradnia . . . Kész . .. — mondta a végén erőtlen hangon, teljesen ki volt merülve, lecsukta a szemét, az ajka körül a ráncok nagyon mélyekké gorombultak, a teste megremegett, elsötétedett, és így várta a következő embert, aki utánam ment be hozzá. Tőlem is érdeklődtek a többiek, milyen volt, igazán megmondja a jövőt? Igazán ember van ott a hálóban?, de én jóformán semmire se tudtam válaszolni. Három nap múlva úgy hírlett, a PÓK-ot betették egy ládába, egészen kicsi volt az a láda (a szívem összeszorult), a pókhálót egy kis autóba rakták, és itthagyták a várost. Anyám a harmadik napon, még mielőtt a PÓK elment volna a városból, még egyszer végigjárta a Benyovszky Móric utcát. A Kék Macskát szerette volna kivenni, de rosszabb helyen volt, mint a zsidó Goldstein volt vasüzlete. Goldstein urat még én is ismertem, be-betévedt évekkel ezelőtt a Kék Macskába, s akkor mindig figyelmeztette anyámat: — A maga kislánya, asszonyom, nem való a kocsmába. (Folytatjuk^