Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

2 Világkonferencia A faji megkülönböztetés ellen Holtai Imre felszólalása Losoncai Pál üzenete­ ­­ként (MTI) Holtai Imre az ENSZ-köz­­gyűlés jelenlegi, 37. ülés­szakának elnöke hétfőn Genf­ben, felszólalt a faj­ül­dözés és a faji megkülön­böztetés elleni II. világ­konferencián. Beszédében kiemelte an­nak jelentőségét, hogy a vi­lág számos né­pe és kormá­nya a faj­üldözés és faji meg­különböztetés elleni harc­nak szentelt évtized alatt el­kötelezte magát az apart­heid minden formájának megszüntetése mellett. Fontos feladatként jelölte meg, hogy a világ­­ vala­mennyi tisztességes emberét mozgósítsák erre a küzde­lemre. A faj­üldözés és a faji megkülönböztetés időn­ként a­­ faji felsőbbrendűség­re vonatkozó elképzelések­ben, vagy a faji alapon, il­letve a bőrszín, vallás, il­letve nemzeti identitás alap­ján történő elzárkózásban nyilvánulhat meg. A meg­különböztetés irányulhat nemzeti kisebbségek, etni­kai csoportok, illetőleg ide­gen munkások ellen is. Mindennek hangsúlyozása azért szükséges — mondotta Hollai Imre —, mert létez­nek olyan kényelmes illúzi­ók, mintha a faji megkülön­böztetés csak a Dél-afrikai Köztársaságban, az intézmé­nyesített fajüldözés bástyá­jában léteznek. Ez távolról sem igaz — mondotta. A fejüldözés, illet­ve a faj, a bőrszín, vallás és a nemzeti és etnikai hova­tartozás alapján történő meg­különböztetés sajnos minden­napos jelenség számos or­szágban, több magasan fej­lett országban is.­­ Budapest (MTI) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke üzenetet inté­zett a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni harc második világkonferenciájá­hoz, amely augusztus elsején kezdte meg munkáját Genf­ben. Béke­megmozdulások • Oslo (TASZSZ) A norvégiai Trondheim­­ben vasárnap nagygyűlés­sel fejeződött be a Béke­menet S3 elnevezésű or­szágos felvonulás, amely július 10-én indult a dél norvégiai Eidsvoll város­ból. A háború, a fegyver­kezési verseny elleni tilta­kozás jegyében megtartott megmozdulásban 14, kü­lönböző politikai indítta­tású és társadalmi csopor­tot képviselő norvég béke­szervezet több ezer tagja vett részt.­­ New York (TASZSZ) Európából megérkeztek New Yorkba a kerékpáros békemenet 83 résztvevői. A több földrészen áthaladó békemenet­ résztvevői így fejezik ki tiltakozásukat a fegyverkezési verseny, a nukleáris háború veszélye ellen. A békemenet, Nor­végiából, a Szovjetunió­ból, az Egyesült Államok­ból, Finnországból és Svéd­országból összegyűlt részt­vevői az ENSZ képviselői­­nek egy, a világ népeihez,­­és a nemzetközi közösség­hez intézett felhívást ad­nak át, amelyben a nuk­leáris háború veszélyének megszüntetésére tett erő­feszítések fokozására szó­lítanak fel. A Lisszabon (ADN) Felhívás elfogadásával szombaton Lisszabonban befejeződött a­ portugál ifjúság eddig legnagyobb méretű békemegmozdulása. A portugál főváros köze­lében levő Troia-félszige­­ten egy héten át 5000 por­tugál fiatal és 20 ország­ból érkezett több száz kor­társuk vitákon, gyűléseken és tanácskozásokon be­szélték meg, mit tehetnek a nukleáris konfliktus ve­szélye ellen. A portugál fiatalok számos konkrét lépést határoztak el an­nak érdekében, hogy meg­akadályozzák az atomfegy­verek telepítését, átszál­lítását és tárolását orszá­guk területén. A Brüsszel (ADN) A holland—belga határ­hoz érkezett vasárnap a „Dortmund—Brüsszel ’83" békemenet. Az új amerikai közép-hatótávolságú nuk­leáris rakéták tervezett, nyugat-európai telepítése ellen tiltakozók menete, amely a nyugatnémet nő­­szövetségek felhívására jú­lius 9-én indult el Dort­mund­ból, az elmúlt három héten keresztül haladt a Német Szövetségi Köztár­saság, Hollandia városain. A­ nyugat-európai béke­­harcosok augusztus 6-ra, a Hirosima elleni atomtá­madás évfordulójára ér­keznek a NATO brüsszeli központjához, ahol átnyújt­ják tiltakozásukat a Per­­shing-2 rakéták és robot­­repülőgépek nyugat-európai elhelyezése ellen. RÁDIÓTIN­X FOGADÁS Robert Beaujon, Svájc bu­dapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott a nagy­­követségen. A fogadáson részt vett Hetényi István pénzügyminiszter, Nagy Já­nos külügyminisztériumi ál­lamtitkár, Ónozó György közlekedési miniszterhelyet­tes, valamint a politikai, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális élet több más képviselője. Ott volt a buda­pesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője és tag­ja. NAGYGYŰLÉS MOSZKVÁBAN A helsinki záróokmány aláírásának nyolcadik évfor­dulója alu­mából Moszkvá­ban hétfőn nagygyűlést ren­dezett az európai biztonság és együttműködés szovjet bi­zottsága. Előadói beszédében Alekszej Sityikov, a bizott­ság elnöke, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szövet­ségi tanácsának elnöke mél­tatta a nyolc évvel ezelőtti esemény és a záróokmány jelentőségét. SIKERES AKCIÓK Az elmúlt huszonnégy órá­ban a libanoni hazafias erők az ország több részén is si­keres akciókat hajtottak vég­re a megszálló izraeli ka­tonák ellen. Rasaja, Szofar és Kfarhuk környékén, va­lamint Bhamdun­ városban több izraeli állást is lőttek, D­­él-Libanonban a megszálló izraeli katonák Zrarije fa­lut támadták meg, ahol raz­ziát tartottak, és több em­bert letartóztattak. MCFARLANE BEJE Óiban Vasárnap, kinevezése óta első közel-keleti útján * Bej­rútba érkezett Robert McFarlane, Reagan elnök új közel-keleti megbízottja, McFarlane, aki Philip Ha­bib megbízatását vette át, a libanoni csapatkivonásokról tárgyal Bejrútban, majd kör­útjának további állomftásain, Damaszkuszban, Jeruzsá­lemben, Ammanban, Rijad­­ban és Kairóban. T­agadhatatlan nemzet­­­­közi érdeklődés kí­sérte Reagan amerikai el­nök közép-amerikai kü­­lönmegbízottjának hétvé­gi találkozóját Ruben Za­­morával, a salvadori ha­zafias erők képviselőjé­vel. Ez volt az első al­kalom, hogy a hivatalos Washington képviselője­­ közvetlenül tárgyalt a salvadori ellenállókkal. Korai lenne a legcseké­lyebb feltételezést is meg­kockáztatni az eredmé­nyekkel kapcsolatban, hisz maga a párbeszéd jövője is módfelett bi­zonytalan. Mégis, a talál­kozó létrejötte figyelemre méltó tény. Egyfelől azt jelzi, hogy a Fehér Ház nem tud többé elsiklani az amerikaiak növekvő nyugtalansága felett, hogy a szélsőjobboldali salva­dori juntáiér­t nyújtott feltétel nélküli támogatás a kis közép-amerikai or­szágot Washington „má­sodik Vietnamjává” vál­ Purkóshoz és mézesmadzag­ ­oztathatja. A megbeszé­lés másrészt tükrözi a salvadori erőviszonyokban végbement változásokat is, nevezetesen azt, hogy az események szabad fo­lyása mellett a diszkredi­tálódott Amerika-barát rezsim előbb-utóbb vere­séget szenvedne. A lassan választásokra készülő amerikai vezetés úgy tűnik mára elfogad­ta, hogy e számukra ve­szélyes dilemma csak a tárgyalások révén oldha­tó fel. A salvadori belső változásokkal ugyanis egyfajta lépéskényszerbe került, márpedig Wa­shington láthatóan semmi módon nem akar kima­radni a nagyon bonyolult salvadori megoldás ki­munkálásának folyamatá­ból, így ejteni kellett a hazafiakkal való közvet­len kapcsolatfelvétel me­rev tagadásának politiká­ját is. Mi sem lenne azonban nagyobb tévedés mint rögtön Washington Kö­­zép-Amerikával kapcso­latos politikájénak radi­kális felülvizsgálatára kö­vetkeztetni. Hiszen amíg a salvadori hazafiakkal megindulni látszanak a tárgyalások, addig növe­lik a nyomást Nicaraguá­ra. V­alószínűleg e két ” egyidejű tény át­gondolt politikai törek­vést, esetleg a térség ha­ladó erőinek megosztását is célozza, vagyis válto­zatlanul párhuzamosan alkalmazzák a „furkósbot és mézesmadzag” politi­­kát. A végül is összefüg­gő közép-amerikai válság valódi rendezésére ugyan­is Washington eddig vaj­mi kevés hajlandóságot mutatott. Győri Sándor Kedd, 1983. augusztus 2, Sri Lankában továbbra is feszült a helyzet A Colombo (MTI) A Srí Lanka-­ kormány hétfőn diplomáciai úton az Egyesült Államokhoz, Nagy- Britanniához, Pakisztánhoz és Bangladeshez fordult az­zal a kéréssel, hogy szük­ség esetén nyújtsanak segít­séget a szigetországnak — jelentette hétfőn az UPI amerikai hírügynökség co­lombói tudósítója. A magas rangú kormánytisztségvise­lőkre hivatkozó jelentés sze­rint Pakisztán és Banglades „pozitív” választ­ adott, az amerikai és a brit nagykö­vetség egyelőre kormánya utasítására vár. Sri Lankában a hatósá­gok a jelek szerint az etni­kai zavargásokat arra hasz­nálják fel, hogy csapást mérjenek a baloldalra és a tamil ellenzékre. Hétfőre virradóra Colombóban letar­tóztatták a szombaton betil­tott három Sri Lanka-i bal­oldali párt mintegy 25 ve­zetőjét és aktivistáját. A Sri Lanka-i Kommunista Pártot, a szociáldemokrata színezetű Szociális Egyenlő­ség Pártját és a szélsőbal­oldali Népi Felszabadítási Frontot azzal a képtelen váddal illetik, hogy ők szí­tották a szingaléz többség és a tamil kisebbség között az ellentéteket a kormány megdöntése céljából. A há­rom párt nyomdáján kívül a hatóságok bezáratták a par­lamentben képviselt máso­dik legnagyobb ellenzéki párt, a Sri Lanka-i Szabad­ság Párt lapjának nyomdá­ját is. Csütörtökre összehív­ták a Sri Lanka-i parlamen­tet, hogy törvényt­ hozzon az ország felosztását célul kitűző politikai pártok tevé­kenységének betiltásáról. Az alkotmány módosítása tör­vényen kívül helyezné a 2,5 milliós tamil kisebbség pártját, a Tamil Egyesült Felszabadítási Frontot, amely a parlamentben kép­viselt legnagyobb ellenzéki párt. Srí Lankában hétfőn eny­hítettek a kijárási tilalmon, ugyanakkor tovább szigorí­tották a zavargások miatt bevezetett cenzúrát. A ki­járási tilalom enyhítését a főváros lakossága elsősorban élelmiszer-vásárlásra hasz­nálta fel. A gazdaságot ért súlyos károk és a lakosság élelmiszer-felhalmozása kö­vetkeztében az árak a ma­gasba szöktek. A cenzúrát a fotóriporterekre is kiterjesz­tették és ezúttal nemcsak a zavargásokról, hanem a menekülttáborokról és a ta­miloknak a szigetország északi részébe történő át­telepítéséről szóló jelenté­seket is cenzúrázzák. A nyolcvanadik évforduló a­z SZKP forrásainál IV. Lenin és a párt A II. Internacionálé re­formista pártjaitól elvileg különböző, új típusú pártért folytatott harcban döntő szerepet játszott Lenin. Egy egész évtized folyamán fá­radhatatlanul dolgozott a párt eszmei, politikai és szer­vezeti elveinek kidolgozásán, a marxizmus megalapítóinak eszméit fejlesztve és gazda­gítva. Lenin nevével elvá­laszthatatlanul összefügg to­vábbá az OSZDMP II. kong­resszusán elfogadott prog­ram és szervezeti szabályzat előkészítése és a marxista proletár párt létrehozásában elért siker. Lenin részt vett valamennyi igen fontos ha­tározat tervezetének kidol­gozásában, megválasztották a mandátumvizsgáló, a prog­rammal és a szervezeti sza­bályzattal foglalkozó bizott­ság tagjává, beszámolót tar­tott a párt szervezeti sza­bályzatáról és beszédeket mondott különböző problé­mák megvitatása során. A kongresszus jegyzőkönyvei Lenin több mint 100 fel­szólalását, replikáját és meg­jegyzését rögzítették. Lám, milyen benyomást keltett Lenin az OSZDMP II. kongresszusának delegá­tusaira. ..Lenin beszédének ereje, kifejező volta, sajá­tossága és egyszerűsége, ci­­kornyátlansága .. . Lenin ma­­gávalragadó nyugalma és mosolya, az elvtársak iránt tanúsított bámulatos egy­szerűsége ... az a magasabb rendű élvezet és mámor, amellyel belevetette magát a munkába, anélkül, hogy egyetlen pillanatot is­ elsza­lasztott Volna Valamiféle „m­agáar”-élet számára, anél­kül, hogy tekintettel „ lett Volna bármiféle személyes kapcsolatokra és rokonszenv­­re — mindez máris kiemelte Lenint abból a hatosfogatból, amelyet az Iszkra élén álló hatosfogatként ismertünk” — emlékezett vissza Sz. I. Gu­­szev, hivatásos forradalmár. „Világossá vált, hogy csak­is ő tudja biztosan, hogy mire van szüksége a párt­nak, és merre kell vezetni azt — emlékezett vissza Le­ninre M. N. Ljadov kong­resszusi delegátus, hivatá­sos forradalmár. — Ő min­denben, még a jelentéktelen dolgokban is elvi álláspontra helyezkedett. Mindenre meg­volt a maga elvi álláspontja. Világos volt, hogy egysége­sen gondolkodó és egysé­gesen cselekvő pártot akar létrehozni, nem pedig egy­szerűen alkalmi gyülekezetét mindazoknak, akik szociál­demokratáknak nevezik ma­gukat”. „ ... Lenin általá­ban nagyon komolyan vet­te mindazt, ami a kong­resszuson történt, buzgón je­gyezte az összes vitákat, és mindig kész volt korrigálni a titkárt, amikor az helyte­lenül vette jegyzőkönyvbe az egyik vagy másik felszóla­lást”. Lenin volt az egyetlen ... delegátus, aki nemcsak, hogy egyetlen­ ülést, de még a fel­szólaló delegátusoknak egyet­len szavát sem szalasztotta, el — emlékezett vissza A. V. Sotman kongresszusi kül­dött. — S valóban, mint ahogy ma tudjuk, ha Lenin nem követi oly figyelmesen a kongresszus munkáját és nem készít csaknem jegyző­könyvszerű feljegyzéseket, akkor nagyon sok minden elveszett volna párttörténe­tünk számára. Egyedül Le­ninnek köszönhető, hogy egyes kérdések, amelyek el­ső piHantásra a delegátusok számára nem létezőknek tűn­tek, elvi magasságba emel­kedtek, s e kérdésekben le­folyt viták során olykor a legmélyebb véleménykülönb­ségek nyilvánultak meg a jövendő bolsevikok és men­­sevikek között. Az OSZDMP II. kong­resszusának világtörténelmi jelentősége van. Fő ered­ménye: a forradalmi mar­xis­­ta párt megteremtése Orosz­országban. Pártjának létre­hozásával az oroszországi munkásosztály az ország minden dolgozójának vezé­révé kezdett válni. Emellett a II. kongresszus fordulópont lett a nemzetkö­zi munkásmozgalomban. A marxista párt Oroszország­ban az új történelmi kor­szaknak, az imperializmus korszakának elején jelent meg, amikor a proletariátus a forradalmi ütközetek kü­szöbén állt. A II. Interna­­cionálé pártjai, amelyek előnyben részesítették a par­lamenti harcot, és megbékél­tek az opportunizmussal, nem voltak képesek az új feladatokat helyesen meg­oldani, nem készítették elő a munkásosztályt a kapitaliz­mus megdöntéséért, és a munkásosztály politikai ha­talmának kivívásáért folyta­tandó harcra. Csakis az orosz marxisták, a Lenin vezet­te bolsevikok álltak az új korszak követelményeinek magaslatán, s adtak helyes választ a munkásmozgalom gyökeres problémáira. A nemzetközi munkásmozga­lomban a bolsevizmus a legforradalmibb és legkövet­kezetesebb marxista irán­­­nyá vált. Éppen a II. kongresszu­son jelent meg az új típusú proletárpárt, a forradalmi gondolat és a forradalmi cselekvés pártja, az orosz­országi munkásosztály és minden dolgozó politikai ve­zetője, nevelője, és szerve­zője, a nemzetközi munkás és kommunista mozgalom harci osztaga. Az ő vezetésé­vel ment végbe a nagy ok­tóberi szocialista mozgalom, valósultak meg világtörté­nelmi jelentőségű átalakulá­sok, épült fel a Szovjetunió­ban a fejlett szocialista tár­sadalom. Jelenleg az SZKP, amely természetét tekintve a munkásosztály pártja ma­radt, az osztálynélküli, kom­munista társadalmat építő egész szovjet népi pártja lett. Noha az SZLP 1903, az OSZDMP II. kongresszusa óta számlálja fennállásának éveit, a történelmi irodalom­ban nem ritkák az olyan ese­tek, amikor egyik vagy má­sik orosz forradalmár párt­tagságát az­­ OSZDMP I. kongresszusának idejétől, 1898-tól, sőt ettől a korábbi időponttól számítják. Van­nak, akiket 1896, vagy 1893 óta, sőt 1890 óta számították az SZKP tagjának. Miért? A választ részben V. I. Lenin összes Műveinek 40. kötetében találhatjuk meg. Amikor Lenin 1920. március 29-én a IX. pártkongresszus delegátusának egyéni kérdő­ívét kitöltötte, arra a kér­désre, hogy mióta tagja a pártnak, így válaszolt: 1893- tól kez­dve, vagyis azóta, hogy illegális tevékenységet kezdett folytatni a cári ön­kényuralom­­ ellen. Lenin harcostársa G. M. Krzsizsa­­novszkij pedig a következő­ket írta önéletrajzában: ,.A sors kedvezett nekünk. 1893- ban Pétervárra érkezett egy ifjú lángelm­e­ :V. I. Ulja­­nov-Lenin. Tüstént világossá vált számunkra, hogy mi csupán elsajátítottuk a szo­cializmus tudományos elmé­letének hatalmas fegyverét, ő pedig már mesterien bánt vele. Csupán akkor vetették meg az igazi alapját a Har­ci Szövetség a Munkásosz­tály Felszabadításáért szer­vezetnek, amelynek törté­nelmi szerepe ismeretes. Ezért én a bolsevik is, ettől a nev­ezetes 1893-tól számí­tom párttagságom idejét.” (APN—KS) NA­TO-tanácsülés Brüsszelben A Brüsszel (MTI) A hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkenté­séről folyó genfi szovjet— amerikai ‘ tárgyalások " me­netéről tájékoztatta a NA­­TO-tagállamok nagyköveteit hétfőn Brüsszelben Edward Roway, az amerikai küldött­ség vezetője. Az ülésről kiadott szűk­szavú közleményből kiderül, hogy­ a NATO-tagor­szágok, támogatva az Egyesült Ál­lamok álláspontját, tovább­ra is egyoldalúan a Szov­jetuniótól várnak engedmé­nyeket;

Next