Délmagyarország, 1983. szeptember (73. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

Csütörtök, 1983. szeptember 1. Gonda György köszöntése Dr. Gonda György államtitkárt, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökét 60. születésnapja alkalmából a Minizstertanács nevében szerdán köszöntötte Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese. (MTI) Vízzel fűtenek Elkészült az energiatakarékos fűtési rekonstrukció a martfűi Tisza Cipőgyárban. A vállalat termálkutat fúratott, amely 1200 méter mélységből hatvannégy-hetven Celsius-fokos meleg vizet szolgáltat, ezt vezették be a központi fűtési hálózatba, s az irodaépületeket, a szociális létesítményeket, valamint munkahelyek egy részét az ősztől már így fűtik. Ezzel évente négy és fél ezer tonna kőszenet takarítanak meg eddig ugyanis szénnel fűtött kazánokból nyerték a központi fűtés energiáját. Emellett a meleg vízre való átállás körülbelül nyol és fél millió forinttal kevesebbe került, mint a széntüzelésű kazánház esedékes korszerűsítése. (MTI) Tánc- és iparművészképzés Főiskolás fokon A Magyar Iparművészeti Főiskola képzési rendszereinek korszerűsítéséről és az Állami Balettintézet főiskolává szervezéséről tartottak sajtótájékoztatót szerdán a Művelődési Minisztéiumban az intézmények vezetői és a terület irányból. Nagyszentpéteri Géza, az egyetemi és főiskolai főosztály helyettes vezetője elmondotta: 1981-ben született meg az a minisztertanácsi rendelet, amelynek értelmében felül kell vizsgálni és korszerűsíteni kell a felsőoktatási intézmények rendszerét. E döntés alapján készült el az a 16 éves távlati fejlesztési program, amely a hazai művészeti főiskolák továbbfejlesztésével, oktatásának korszerűsítésével foglalkozik. Most a terv megvalósításának első lépéseként került sor a hazai iparművész- és táncművészképzés reformjára. Dózsa Imre, a balettintézet igazgatója a terveikből, elképzeléseikről egyebek között elmondotta: a balettintézet neve a főiskolai rang ellenére is a régi marad, hiszen így vált ismertté az egész világon. Az oktatás főiskolai színvonala eddig sem volt kétséges senki előtt, s ezen nincs is mit változtatni. Viszont több elméleti, főiskolai tárgyat kívánnak beiktatni a tantervbe, hogy a hallgatók szakmai ismereteinek és az általános műveltségének szintje is emelkedjék. Speciális szakképzésre, táncpedagógusok, koreográfusok, táncelméleti szakemberek oktatására is vállalkoznak a jövőben. A jogi-szervezeti helyzet változása — mondotta Dózsa Imre — lehetővé teszi bizonyos eddigi ellentmondások megszüntetését. A kilencévi tanulás után a végzett balettművészek ugyanis nem kaptak diplomát, így történhetett meg, hogy például a zeneművész kollégáikkal egy színházban dolgozva hátrányos helyzetbe kerültek. Az éret régi utáni, eddig egyéves ,,művészképző” időtartama két évre emelkedik, az utolsó év színházi, együttesi gyakorlat, s ez alatt főiskolásként ösztöndíjat, s egyéb eddig nem járó juttatásokat kapnak a hallgatók, s diplomát szereznek. Gergely István, a Magyar Iparművészeti Főiskola rektora többek között hangsúlyozta: azért van szükség az intézményi képzés reformjára, mert az oktatás eddigi céljaiban a főiskola szerkezetében az ipar művészével kapcsolatos társadalmi igények mind ez ideig nem érvényesültek megfelelően. Az iparművészeti nevelés korszerűsítésére készített program a környezeti kultúra fejlesztése és az életminőség alakulása közötti összefüggés felismerésének következménye. Forró nyár után Gyűlik a télirevaló Dandárja előtt a nagy őszi munkáknak, lélegzetvételnyi szünetet tartottak a gazdaságokban. Ha nem is pontosan a naptárban jelölt dátum szerint, de a barackszedés és a szőlőszüret között kicsit szusszanthattak a termés szorgos begyűjtői. Arra is jutott idő, hogy a nemrégiben kiadott intézkedések lehetőségeit fontolgassák az aszály sújtotta vidékeken. A szárazság kárainak enyhítésére hozott engedmények, ha sokat nem is, de valamicske reményt adnak a határ mindennapi helytállóinak. Mindez akár új erőt is önthet a csüggedőkbe és valószínű, hogy olajozottabban működik majd a betakarítás gépezete is. Mert a rendkívüli időjárás ellenére is úgy kell készülni az őszre, mintha mi sem történt volna. Ha apróra is maradt a burgonya, jól muszáj szedni a bokrából, hogy legyen hely az újnak, teszik is ezt a legnagyobb akarással a gazdaságokban. Az Egységes Zöldség- és Burgonyáké emésztő Társulás szövetkezeteiben már jó ideje forgatják ki a gépek a gumókat. Sokáig nem is tarthatnák a főidőn az idei krumplit, mert a legkisebb esőre is újból élni kezd a növény, és ahogy mondani szoktak, lebabasodik, csicsókát hajt, vagy csírát növeszt. Annak ellenére szükséges a termés behordása, hogy az elmúlt héten hirtelen pangani kezdett a burgonyapiac. Még hetekkel ezelőtt 10—12 forintot is adtak a burgonya kilójáért, mostanra a felére esett vissza az ára. Ennek okát nemcsak a termés szaporodásában látják a piacozók, hanem az ilyenkor szokásos óvatosságban is. Tudott a burgonyatermesztők háza táján, hogy őszkezdetkor meghatározzák a krumpli árát. A biztonságos ellátás érdekében fixálják a fogyasztói árat. A kereskedők ilyenkor nem nagyon vásárolnak, várva a jobb alkalomra. Sokan sokszor hajtogatják az idei esztendő komoly helytállásra készteti a gazdálkodókat. Nagyobb a tétje a jól szervezett munkának, és természetesen magában hordja minden kockáztatás a nagy bukás lehetőségét is. Ez máskor is így van, csak most talán több fedő szem vigyázza a menthetőt. Mert az sem titok — a rég nem tapasztalt aszály ellenére —, maradt mit félteni. Ha nem is várható rekordtermés például szőlőből, azért még sokan tele tudják szűrni a hordókat, jut a góréba is kukorica és répát is lehet vermelni. A kevéske pihenés után ismét serénykednek a betakarítók. Főleg a krumpliosok lendültek bele a munkába a héten. Forráskúton a Haladás Tsz-ben még van mit szedni a tavasszal ültetett burgonyából. Gyuris Ferenc átvevő szerint a tagok eddig sem tétlenkedtek, itven-hatvan vagon krumplit vittek a hűtőházhoz. Ottjártunkkor éppen árurendezés volt. Menyhárt Istvánnak, a közösből behordott krumpli felelősének is akadt dolga. Éppen akkor indítottak útnak egy rakományt, s azt mérte, porciózta annak rendje és módja szerint. A targoncások — Lippai István és Kókai István — szinte megállás nélkül táncoltatták fürge kis masináikat, ideoda libegve a raklapra illesztett mázsákkal. Ha éppen nem volt mozgatni való zsákos krumpli, akkor a paradicsomos ládákkal szaladtak, ahová kellett. Zajlott a mindennapok egyike, s mindenki tudta a dolgát külön noszogatás nélkül. Győri István is, ahogy megérkezett az áruval — igaz, kérésre —, de nyomban átült a másik bodegás autóba, hogy időben behozza az asszonyokat az ebédhez. Nemcsak árut, árunak való edényt is vittek a hűtőházhoz. Krumplinak való zsák volt bőven, ezért a zöldértesek gyümölcsösládákat pakoltak az udvarra. Fodor László azt mondta a teherautóban, hogy rossz évük várt nekik is.Kémzső Ferenc kocsikísérő megerősítette, hogy rosszabb a helyzet, mint a korábbi években. Találkozásunkkor például bejárták a fél járást és a várt 80 mázsás fuvar helyett hússzal lötykölődtek be Szegedre. Meggondolták magukat — öttömösön, de leginkább Zákányszéken — a termelők, a paradicsom árának szabályozásakor, és nem vitték a portékát az áfész felvásárló telepére. Az embert, gépet szaggató hosszú, forró nyárban is beszaladták az országot. Szombathelytől Nyíregyházáig mindenfelé jártak az áruval. Hírül se volt annyi portéka, mint máskor — akkor még éjfélkor is rakodtak — nem is számolnak többre ezután sem. Az utak mentén látni szépen terebélyesedő tarlókáposztát, fehéredő paprikákat, de azt gazdáik elhordják a maguk járművével a kívánt helyre ... M. T. Tudatosabb községfejlesztés A változott gazdasági körülmények hatására megnövekedett a községi pártbizottságok gazdaságpolitikai irányító és ellenőrző munkájának a szerepe, jelentőssége. Tevékenységükben egyre nagyobb teret kap a községfejlesztési munka. A lakosság fokozott igényei a kereskedelmi, kommunális, szociális ellátásban, a lakásépítésben és a szolgáltatások területén indokolják, hogy a pártszervek érdemben foglalkozzanak e kérdésekkel. Ezek azért is előtérbe kerülnek, mert a tervszerű, tudatos fejlesztés ellenére a problémák újratermelődnek, így széles körű társadalmi összefogásra van szükség a lakóhelyek fejlesztése, szépítése érdekében. A községi pártbizottságok az 1980-ban tartott pártértekezletükön fogadták el azokat az alapelveket, amelyeknek figyelembevételével kell alakítani a településfejlesztés irányait. A VI. ötéves terv időszakában is főként azokra a problémákra összpontosították a figyelmet, amelyekre nincs állami erőforrás, a közhangulatot azonban jelentősen befolyásoló tényezők. A siker mindenütt attól függ, hogy milyen szoros az együttműködés a tanáccsal, a községben működő gazdasági szervekkel, és a társadalmi szervezetekkel. Feltétlenül jó együttműködésre és a testületek összehangolt, jó munkájára van szükség. Fontos a rendszeres tájékoztatás, a fejlesztési feladatok meghatározott időközönkénti egyeztetése, az elhatározott feladatok csomópontjainak kiválasztása,, a középt és a távolabbi célok megjelölése. Mindezeknek megfelelően természetesen elengedhetetlen a lakosság egyetértésének megnyerése. Nem maradhat el a rendszeres ellenőrzés és segítés. Helyes, ha az adott létesítmény befejezésekor részletesen értékelik a munkát, és ez lehet egyben az új feladatok meghatározásának forrása is. A középtávú és éves fejlesztési tervek kimunkálásában, a beruházások rangsorolásában és a kivitelezési feladatok megvalósításában is részt vesznek a pártbizottságok. Közreműködnek abban, hogy a tanácsok és tömegszervezetek útján a lakosság széles körben megismerje a fejlesztési célkitűzéseket, azonosuljon velük, és egyre többen vegyenek részt a kivitelezésben. A településfejlesztési feladat megoldásában a pártszervek körültekintő politikai munkájára igen nagy szükség van, hasonlóképpen a helyi lehetőségek felismerésében, a kezdeményezésben, a jó irányú elhatározás politikai támogatásában. Jó gyakorlat, hogy miután a községfejlesztési terveket tanácsülésen jóváhagyták, a pártbizottságok, a pártvezetőségek egyes konkrét feladatok megoldásához kérik a gazdasági egységek, a tömegszervezetek, a helyi lakosság segítségét. Sokat tesznek a községi pártbizottságok településük fejlesztéséért, a lakosság jobb ellátásáért. A pártbizottságok támogatásával a községi tanácsok a közigazgatási területükön gazdálkodó szervekkel együttműködési szerződésekben rögzítik a fejlesztésen vállalt teendőket. Kialakult helyes módszer, hogy a községi pártbizottságok titkárai a területen működő gazdasági egységek vezetőivel, a társadalmi és tömegszervezetek aktivistáival egyeztető tárgyaláson is ismertetik —, természetesen a községi tanács közreműködésével — az év során megoldásia váró községfejlesztési feladatokat. Így már célirányosan tudják rögzíteni a nem tanácsi szervekkel kötendő együttműködési megállapodásokban hogy a gazdasági egységek milyen pénzbeli vagy munka formájában nyújtott segítséget vállalnak. A lakosság körében a helyi népfrontbizottság — a tanács koordinálásával — szervezi a társadalmi hozzájárulást, az effektív társadalmi munkát. Az üzemek, a mezőgazdasági szövetkezetek — mint meghatározó gazdasági erők — egy-egy településen állandó részesei lettek a községfejlesztési alapok bővítésének. Ennek a tudatos munkának az eredménye, hogy a kommunista kollektívák, szocialista és munkabrigádok kezdeményezők és kiemelkedő munkát vállalnak. Sajnálatos azonban, hogy néhány gazdaság elsősorban a székhelyén szorgalmazza a községfejlesztést, így a működési területükön levő kisebb községek háttérbe szorulnak. A területfejlesztési elképzelések megvalósításának az utóbbi években igen sokszínű formája alakult ki a megyékben, főként a községi pártbizottságok kezdeményezésére és irányításával. Növekedett a lakásépítés, széles társadalmi összefogással iskolák, óvodák és rendelőintézetek épültek, kedvezően változott az egészségügyi ellátás, terebélyesedett a gyermekorvosi hálózat-A lakossági tettrekészséget az is bizonyítja, hogy a megyékben a falugyűléseken évente több százezer állampolgár vesz részt. Többségükben nem követelőznek, hanem a megoldás, lehetőségeit vetik fel, és a legtöbb felszólaló nyomban megteszi társadalmi felajánlását is. Tovább fejlődött a lakossági szolgáltatás, az ellátás színvonala, a hagyományos szolgáltatás területén a vegytisztítás és a háztartási gépek javítása. Kiszélesedett az üzlethálózat, a kereskedelmi ellátásban jelentékenyebb az ÁFÉSZ-ek és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szerepe. Napjainkban már a falun élő lakosság is egyre inkább igénybe veszi a különféle szolgáltatásokat. A párt- és tanácsi szervek számára nem kis gondot jelent az igények kielégítése, de segítenek abban, hogy a szövetkezetek és a magánkisiparosok szélesítsék szolgáltatásaikat, s ezt bővítsék a szövetkezetek is az árutermelés mellett. Különösen azt igyekeznek biztosítani, hogy a kisipari tevékenység is egyre inkább a lakosság sokrétű igényeihez igazodjék. Igen jó gyakorlatot jelent a rendszeres koordináció, ami a községekben kétirányú. Egyrészt a pártbizottságok egybehangolják a helyi gazdálkodó szervek egymás közötti kapcsolatát, másrészt, elősegítik az üzemek, szövetkezetek és a községek együttműködését a közösségi feladatok megoldásában. Általános, hogy a községi pártbizottságok évenként egy-két alkalommal koordinációs megbeszélést hívnak össze a területen működő gazdálkodó szervek párt- és gazdasági vezetőivel. Ezeken kiemelt hangsúlyt kap, hogy a gazdálkodó szervek részt vegyenek a községfejlesztésben. A következetes munkát jelzi, hogy egyre több üzem, ipari és mezőgazdasági szövetkezet vesz részt a községek sokoldalú fejlesztésében, az ellátás javításában, a kereskedelmi hálózat és a szolgáltatások zavartalan működésében. Dr. Arató András „Buzgár" Tarjánban Tegnap, a délutáni órákban váratlan műszaki hiba — csőtörés — miatt le kellett zárni Tarján kettes számú fűtőművének berendezéseit. A 212—217-es, valamint a 201—203-as épületekben megszűnt a vízszolgáltatás — sem meleg, sem hideg vizet nem kaptak az érintett házak. A városgazdálkodási vállalat illetékesétől, Sári Józseftől kapott tájékoztatás szerint a kazánházba bemenő hidegvíz-vezeték tört el. A vállalat munkatársai azonnal megkezdték a hiba elhárítását, s várhatóan mára sikerül helyreállítaniuk a sérült vezetéket. Nehezíti a munkát, hogy ugyanez a kazánház állítja elő Tarján 206, 207, 211, 401—403 és 417—419 számú lakóépületeinek meleg vizét is, s ebben az áramkörben már augusztus elejétől egyébként sem volt melegvízszolgáltatás. A rendszer felújítása a vártnál nehezebben haladt ugyanis — a régi vezeték kiváltása és az új bekapcsolása az eredetileg tervezett augusztus 19-i határidőre nem sikerült. Noha a lakókat értesítették és természetesen az augusztusi díjfizetéskor levonják a „fájdalomdíjat”, lapunkhoz is többen fordultak panasszal a hosszú kényszerű melegvízszünet miatt. Az élet, sajnos, a felújítás időszerűségét indokolta a tegnapi csőtöréssel. Sári Józseftől azt is megtudtuk, hogy a meleg vizet augusztus eleje óta, a hideg vizet pedig tegnap óta nélkülözni kénytelen lakók legkésőbb pénteken délután ismét kinyithatják a csapokat. A törés okozta időveszteséget a távfűtési főosztály szerelői igyekeznek addigra behozni. P. K. 3 Javultak a postások munkakörülményei A megváltozott gazdasági körülmények között is sikerült teljesíteni a posta éves terveit, s megállítani a postai szolgáltatások színvonalának további romlását — állapította meg a Postások Szakszervezetének központi vezetősége csütörtöki ülésén, amelyen a szakszervezet XI. kongresszusa óta eltelt időszak tapasztalatait összegezték. A beszámoló adatai szerint minden évben kedvezően alakult a posta nyeresége, e t tette lehetővé, hogy a költségvetési támogatás csökkenése ellenére javítsák a postás dolgozók bérszínvonalát, szociális helyzetét és munkakörülményeit. A postások bérfejlesztése az utóbbi három évben 23,1 százalék volt. Ez csökkentette ugyan a más ágazatokhoz viszonyított elmaradást, de nem oldott meg minden gondot. Az elmúlt időszakban nagy erőfeszítéseket tettek a munkakörülmények javítására: sok régi épületet felújítottak, s jó néhány új postahivatalt építettek, folytatódott a nehéz fizikai munka és a postaforgalom gépesítése, fejlődött a munkavédelem. Ez utóbbival kapcsolatban a központi vezetőség felhívta a figyelmet a munkavédelmi előírások megtartásának fokozott ellenőrzésére. Ami pedig a szociális gondoskodást illeti, a korábbi színvonal megtartására, illetve fejlesztésére törekedtek, növekedett az üzemi étkezésben résztvevők száma, bővült a gyermekintézmények köre, sokan részesültek lakásépítési támogatásban. Szintén sokat áldoztak a nagycsaládosok, nyugdíjasok segélyezésére, üdültetésére. A központi vezetőség álláspontja szerint a szociális juttatások eddigi színvonalát meg kell őrizni, ugyanis ez éppen a támogatásra szoruló rétegek számára fontos. A testület megfogalmazta a további legfontosabb szakszervezeti feladatokat is, mindenekelőtt azokat, amelyek segítik a posta önállóságából és szervezetének korszerűsítéséből adódó tennivalók végrehajtását. Felhívta a figyelmet, hogy a szociális ellátásban elért eredmények megóvása mellett még nagyobb gondot kell fordítani a postások lakáshelyzetének javítására, a munka biztonságának fokozására, a nehéz körülmények között élők támogatására. Ugyancsak fontos feladatának tekinti a szakszervezet, hogy keresse a lehetőségeket a postás dolgozók szakismereteinek, műveltségének gyarapítására, alkotóképességük kibontakoztatására.