Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
íM VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Az Országgyö^l Könyvtár állományából törölve a legsürgetőbb feladat a nukleáris leszerelés Losonczi Pál beszéde az ENSZ-közgyűlés ülésszakán Elnök úr! Két világégés szörnyű tapasztalata nyomán szervezetünket éppen az a nagy elhatározás hívta életre, hogy — alapokmányunk szavaival — „megmentsük a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól". E munkánknak otthont adó palota falába is ezt az évezredes emberi óhajt vésték: „Nemzet ne emeljen kardot nemzetre, és ne tudja meg soha többé, hogy mi a háború". De vajon elmondhatjuk-e, hogy akárcsak a közelébe jutottunk már e nagy célnak? Úgy érzem, a kérdés maga is illuzórikusnak hat a jelen történelmi pillanatban, amelyet, sajnos, a nemzetközi feszültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kísérletek történnek a világbéke fenntartását biztosító erőegyensúly megbontására, katonai fölényszerzésre, a népek nemzeti és társadalmi felszabadulási folyamatának visszafordítására. Mindez aggodalommal tölti el a Magyar Népköztársaság népét és kormányát. E veszélyes helyzet kialakulásának fő okát a fegyverkezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyverkezés nemcsak közvetlenül, a nukleáris katasztrófa eshetőségével fenyegeti civilizációnkat, hanem közvetve is: azáltal, hogy eltékozolja az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait, megfosztja a népeket a munkájuk által létrehozott javak jelentős részétől, tartósítja a gazdasági elmaradottságot egész sor fejlődő országban. Vajon nem képtelen ellentmondás-e ez a tudomány és a technika századában? Akkor, amikor kézzelfogható közelségbe került az olyan globális problémák megoldási lehetősége, mint az új energiaforrások feltárása, az óceánok kincseinek kiaknázása, a világűr békés meghódítása, az éhínségek és a pusztító népbetegségek felszámolása, a rohamosan romló természeti környezet megmentése. Vajon elképzelhető-e globális együttműködés nélkül e valóban nagyszerű lehetőségek valóra váltása? Hiszen már szervezetünk alapokmányának elfogadásával erre tettünk ünnepélyes ígéretet: egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, és előmozdítjuk a szociális haladást s az életfeltételek javítását. ** A Magyar Népköztársaságnak, ha szabad így mondanom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs háború, bár az sem kevés! Számunkra a koegzisztencia, a népek és kormányok tevékeny együttműködése, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak állandó erősítése. Nekünk az utóbbi egy-másfél évtizedben igen jó tapasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereinknek sincs oka a csalódottságra. Szélesebb kitekintéssel: az enyhülés felfelé ívelő szakaszában, a hatvanas években és a hetvenes évek első felében fontos megállapodások születtek a nagyhatalmak, illetve más államok között a tömegpusztító fegyverek elterjedésének, mennyiségi és minőségi fejlesztésének megakadályozásáról, valamint korlátozásáról a földön, a világűrben és a tengerek mélyén. Európában, a 35 állam- és kormányfő részvételével megtartott helsinki értekezlet tartós elvi alapokra helyezte a további együttműködést. Fellendültek a politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok. Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában gyors ütemben folytatódott a gyarmati sorból felszabadult új államok megerősödése. Van-e nép, amelynek érdekeit ez sértette volna? Van-e nép, amely úgy éreztetné, hogy veszített az enyhülésen? Ilyen nép. Elnök úr, nincsen! A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar néptől kapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpolitikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttműködés fenntartását és bővítését tekinti, mind a kétoldalú kapcsolataiban, mind a nemzetközi fórumokon. Számunkra — miként más országok számára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. Ezért tölt el nyugtalansággal bennünket minden olyan jel, amely a konfrontációs hangulatok feléledésére utal; minden olyan cselekedet, amely veszélyezteti az államok közötti normális kapcsolatokat; minden olyan fejlemény, amely további tehertételként jelentkezik az amúgy is feszült nemzetközi viszonyokban. A Magyar Népköztársaságnak az a meggyőződése, hogy a retorikai háború, a vádaskodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amellett — mint a tapasztalat mutatja — meddő is. Régi igazság, hogy a harag rossz . tanácsadó. Jó tanácsadó a külöböző társadalmi berendezkedésű országok közötti viszonyban is csak a józanság és az érdekek kölcsönös figyelembe vétele lehet. Megelégedéssel nyugtázhatom, hogy békés együttműködési politikánk viszonzásra talált mindazon országok kormányainál, amelyek felelősséget éreznek a nemzetközi helyzet alakulása iránt. Továbbra is azon leszünk, hogy minél több kontaktusra, minél eredbé-, hy'ésébb - tárgyalásosc fca.' politikai konzultációkra kerüljön sor, közöttünk a kölcsönös bizalom erősítése, a nemzetközi légkör javítása érdekében. Elnök úr! Örömmel látjuk, hogy a közgyűlés munkájának jelentős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megoldásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékeny részese. Ezek a ma is érvényes kezdeményezések azt a célt szolgálják, hogy a világbékét szavatoló stratégiai egyensúly a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azonban, javaslataink az észak-atlanti szerződés szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. A megoldatlan leszerelési problémák sokrétűek, s mindegyikük önmagában is fontos. Ha mégis kiemelek közülük néhányat, azért teszem, mert jelentőségüket a mai feszült nemzetközi helyzetben különösen meghatározónak érzem. Ilyen a hagyományos fegyverzetek korlátozása és csökkentése, a vegyi és más tömegpusztító fegyverek betiltása is. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély elhárítása érdekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszerelés. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmények között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Bizonyos, ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó lenne arra, hogy ilyen kötelezettséget vállal(Folytatás a 2. oldalon.) Az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának csütörtök délutáni plenáris ülésén — közép-európai idő szerint a késő esti órákban — szólalt fel Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke. A nemzetközi helyzettel kapcsolatos magyar állásfoglalást az ülésszak résztvevői nagy érdeklődéssel fogadták. Elhangzása után annak mértéktartó, felelősségteljes hangnemét, ugyanakkor határozott állásfoglalását emelték ki. A délutáni ülésen Is>sonczi Pálon kívül Ecuador elnöke, valamint Zambia, Irak, Kuvait és Spanyolország külügyminisztere mondott beszédet. Az ülés után az ENSZ-palotában fogadást tartottak, amelyet Javier Perez de Cuellar, az ENSZ főtitkára adott a ülésszakon és az Indira Gandhi által azzal párhuzamosan összehívott csúcstalálkozón részt vevő állam- és kormányfők tiszteletére. A fogadáson az Elnöki Tanács elnöke mellett magyar részről jelen volt dr. Várkonyi Péter külügyminiszter, Heltai Imre külügyminiszter-helyettes és dr. Somogyi Ferenc, a magyar ENSZ-képviselet ideiglenes ügyvivője. Az alábbiakban közreadjuk Losonczi Pál beszédét. 73. évfolyam 232. szám 1983. október 1., szombat Ára: 1,80 forint Nagyon hasznos tapasztalatcsere volt Elutazott a lódzi tanácsi delegáció Nyilatkozat lapunknak A Lódz megyei tanács küldöttsége tegnap, pénteken délelőtt Szeged város nevezetességeivel ismerkedett, majd a déli órákban, ötnapos megyei tapasztalatcseréjüket befejezve Budapestre utaztak. Lengyelországi testvérmegyénk delegációját a Ferihegyi repülőtéren Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Rózsa József megyei főorvos búcsúztatta. A küldöttség vezetője, Polit Zbigniew, Lódz megye polgármester-helyettese elutazás előtt elmondotta: — Igen értékes ,volt számunkra, amit a szociális gondoskodás területén láttunk. Megyéjükben több hely van a szociális intézményekben, mint nálunk. Lódz megyében a krízis idején nehézségeket okozott a szociális gondoskodás biztosítása, ami ma sem könnyű. Ennek ellenére alapvető szükségleteit minden rászorulónak ki tudjuk elégíteni. Igyekszünk felkutatni azokat, akik erre rászorulnak, de gyakran előfordul, hogy akiknek valóban szükségük lenne a segítségre, nem kérik. Sok esetben azért, mert olyan állapotban vannak, hogy erre nem képesek. A meglevő szociális intézményeket folyamatosan bővítjük, korszerűsítjük és a szociális gondozókat mind jobban felkészítjük tevékenységük jobb ellátására. Lódzban több olyan beruházást készítünk elő, mely a szociális gondozással szoros összefüggésben álló egészségügyi ellátást javítja, négy-öt éven belül — reméljük — elkészül az orvosi egyetem 1600 ágyas klinikai centruma, a 800 ágyas szülészeti és nőgyógyászati klinika, felépül az 1200 idős fogadására alkalmas gerontológiai központ és kórház, mely azért is fontos, mert a jól felszerelt kórházi ágyakat nem kell ilyen célra használni. — Tapasztalataink szerint Csongrád megyében sokkal jobban megoldották az öregekkel való foglalkozást, gondoskodást, mint nálunk, különösen a kis városokban és falvakban. Célszerűnek látjuk mi is azt, hogy kisebb otthonokat kell szervezni, a nagyobb nyugdíjjal rendelkezőknek olyan öregek házát, mint ezt Szegeden láttuk. — A foglalkoztatás kérdése azért érdekelt bennünket, mert a gazdasági reform nagyobb önállóságot ad vállalatainknak. Ugyanakkor a munkaképes korú emberek száma csökken, vagyis ésszerű, hatékony foglalkoztatásra van szükség. E tekintetben is hasznos tapasztalatokat gyűjtöttünk. • A lakásgazdálkodás nálunk is elsőrendű politikai kérdés. Jobbnak, világosabbnak és érthetőbbnek tartjuk az Önök gyakorlatát. Lódzban négy házgyár van,a lakosság 66 százaléka új lakásban él, de sokan rossz körülmények között. Mi az itteni eredményekhez képest lemaradtunk a lakások felújításában és korszerűsítésében is. Szeretnénk mi is ezzel többet foglalkozni — fejezte be nyilatkozatát Polit, Zbigniew. B. GY. GY. ftgBErigial piacon Sípos István képriportja Különös hangulata van a tarjáni piacnak. Aki ide jár vásárolni, előre tudja, melyik asztalnál, ki, mit árul. Horváth néninél virágot válogat az egyik fiatalasszony, egy másik képen, a virág mellett, már az idei jonatánalma is vevőre vár. A piac köztiszteletben álló embere mégis Pali, a tökmagos. Mindenkihez van egy jó szava, ha valakit meg kell viccelni, ő az első, de az sem mellékes, hogy kitűnő tökmagot, tányérkát árul. A képriport jobb alsó sarkában a közismert dinnyésember, aki a szezon után szilvát kínál. A pillanatnyi „munkaszünetben" saját portékáját „meózza". Madártávlatból, a 60-os épület kilencedik emeletéről pedig így néz ki ez a kis „család”.