Délmagyarország, 1983. október (73. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

2 Losonczi Pál beszéde az ENSZ-közgyűlés ülésszakán (Folytatás az 1. oldalról.) jön, azt a világközvéle­mény igen nagy megkön­­­nyebbüléssel fogadná. Fontos kezdeti lépés len­ne megítélésünk szerint a nukleáris leszereléshez ve­zető úton annak a javaslat­nak a megvalósítása, hogy az atomfegyver birtokában levő államok kölcsönösen fagyasszák be a nukleáris fegyverkészleteiket. Úgy véljük továbbá, hogy mi­előbb szerződést kellene kötni a nukleáris fegyver­­kísérletek teljes és általá­nos betiltásáról, s véget kellene vetni az újabb nuk­leáris fegyverfajták ki­fej­lesztésének, a meglevők korszerűsítésének. Az újabb, egyre bonyo­lultabb fegyverrendszerek megjelenése ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy túl­nőnek a meglevő megálla­podások hatáskörén, s egyre nehezebbé válik a korlá­tozásuk és ellenőrzésük. A nukleáris leszerelési tennivalókkal szorosan ös­­­szefüggő feladatnak tartjuk az e fegyverek elterjedésé­nek megakadályozására hi­vatott atomsorompó-szerző­­dés erősítését, s ezzel pár­huzamosan a nukleáris fegyvernek birtokában nem levő államok biztonságának szavatolását-A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekelt olyan megállapodás baboy, hogy , ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a mennyiségüket ott, ahol már vannak. Nagymérték­ben elősegítené a bizalom és a nemzetközi biztonság erősödését, ha mind Euró­pában, mind a világ más része­in a­tom­fegyver­m­e­n­tes és békeövezeteket alakíta­nának ki. Szeretném külön hangsú­lyozni, mennyire nagy je­lentőségűnek tartom a Var­sói Szerződés tagállamai ál­tal az idén januári prágai ülésükön tett azon javasla­tot, amely indítványozza a NATO-tagállamainak, hogy kössenek velük szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Mivel a vi­lágon létező fegyverzetek túlnyomó többsége és leg­pusztítóbb fajtái e két szö­vetségi rendszer birtokában vannak, úgy vélem, egy ilyen szerződés hathatós in­tézkedés lehetne a békét fenyegető cselekmények megelőzésére.­­ A Magyar Népköztársaság k­ü­lönleges fontosságot tulaj­donít a hadászati fegyver­zetek korlátozásáról és csök­kentéséről folyó szovjet— amerikai tárgyalásoknak, és őszintén reméli, hogy azok eredményesek lesznek. Az emberiség békés jövő­jét súlyosan fenyegetné, ha a fegyverkezési hajszát ki­terjesztenék a világűrre. En­nek megelőzését szolgálja a most benyújtott nag­y fon­tosságú szovjet javaslat, amelyet a Magyar Népköz­­társaság kormánya ezért teljes mértékben támogat. Magyarországot sok más európai országgal együtt nyugtalanítja az új típusú amerikai nukleáris eszközök tervezett nyugat-európai te­lepítése. A meglevő straté­giai egyensúly megbontása messzemenő következmé­nyekkel járhat nemcsak Európa, hanem az egész vi­lág békéjére és biztonságá­ra. Meggyőződésünk, hogy a legjobb megoldás Európa teljes atomfegyver mentesí­tése lenne, és erről a cél­ról nem mondunk le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nemzetközi helyzet alaku­lása lehetővé nem teszi, a legelfogadhatóbb megoldást a közép-hatótávolságú nuk­leáris eszközök számának csökkentésében, és semmi­képpen sem növelésében lát­juk. Elnök úr! Három évig tartó tárgya­lássorozat után a madridi európai biztonsági és együtt­működési találkozó tartal­mas és kiegyensúlyozott zá­ródokumentum elfogadásá­val fejezte be munkáját. E záródokumentum hosszú évek óta az első lényeges és széles körű kelet-nyu­gati megállapodás, aminek jelentőségét az adott nem­zetközi helyzetben aligha szükséges külön hangsúlyoz­nom. Kivételesen fontosnak tartjuk, hogy a találkozó úgy döntött: összehívja az európai bizalom- és bizton­­ságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferenciát. A madridi találkozó ered­ményes külügyminiszteri szintű befejezése reményt ad arra, hogy lehetséges a Helsinkiben megkezdett sok­oldalú folyamat továbbvite­le. Erősíti abbeli meggyőző­désünket, hogy a hetvenes évek kedvezőbb légköre nem múló epizód Európa történelmében, s a n­ívő is­mét az enyhülési politikáé lesz. A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről ezentúl is ennek érdekében fog munkálkodni, s arra fog törekedni, hogy miként ed­dig is, a jövőben is hiány­talanul végrehajtsa a hel­sinki­­­ záróokmány és­ a madridi záródokumentum elveit, és ajánlásait. Megtisz­teltetésként fogadjuk, hogy 19­­5-ben Budapest lesz a madridi találkozó által el­határozott kulturális fórum színhelye, s megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy e fontos rendezvény sikeres legyen. A magyar kormány őszin­tén kívánja, hogy a madridi eredmény legyen kedvező hatással a világ más térsé­geire is. Sajnos azonban, a szélső­séges körök politikája világ­szerte kedvezőtlenül érinti a pozitív törekvéseket, hátrá­nyosan befolyásolja a vál­sággócok felszámolását cél­zó erőfeszítéseket. A mai feszült nemzetközi helyzetben nagy szerepet tölt be az el nem kötele­zettek mozgalma, amelynek tagjai Földünk országainak és népességének nagy több­ségét képviselik. Új­delhi csúcsértekezletük újólag bi­zonyította, hogy az el nem kötelezettek igyekeznek ha­tékonyan elősegíteni korunk súlyos gondjainak megoldá­sát. A velük való együtt­működés további elmélyíté­se jelentős helyet foglal el a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvéseiben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdettől fogva részt vállalt a közel-keleti válság rendezési elveinek meghatározásából. Mégis évek óta olyan törekvések tanúi vagyunk, melyek az ENSZ távoltartására, külön­­megállapodásokra, egyes ér­dekelt feleknek a rendezési folyamatból való kirekeszté­sére irányulnak. Ezért tör­ténhet meg, hogy több mint egy évvel a Biztonsági Ta­nács határozatának egyhan­gú elfogadása után az izra­eli megszálló csapatok to­vábbra is Libanonban van­nak, s folytatódik a Palesz­tina­ arab nép szenvedése és kiszolgáltatottsága. Nyilvánvaló, hogy a kö­zel-keleti válság centrális elemének, a palesztin kér­désnek a megoldatlansága, s az igazságos és tartós ren­dezést célzó javaslatok elve­tése csakis a válság továb­bi elmérgesedéséhez vezet­het. A Magyar Népköztársa­ság meggyőződése, hogy a térség helyzetét csak vala­mennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinai Fel­szabadítási Szervezet részvételével tar­tott nemzetközi konferen­cián lehet rendezni. A békéért küzdő erők ag­godalmát az elmúlt idő­szakban nem csekély mér­tékben növelték a Közép- Amerika és a Karib-térség haladó országai ellen indí­tott akciók. Meggyőződé­sünk, hogy e válságokat sem lehet, az erőszak kategóriái­ban gondolkodva, egyes ha­talmak érdekeinek minde­nek fölé helyezésével meg­oldani. Megoldásra itt is csak az vezethet, ha tiszte­letben tartják az érintett népek önrendelkezési jogát, felhagynak a belügyekbe való beavatkozással, s le­mondanak a katonai fenye­getés, a megfélemlítés, a gazdasági és politikai nyo­más eszközeiről. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe szolidá­ris Latin-Amerika népeinek a nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért, a tár­sadalmi haladásért, az el­nyomás és az újgyarmatosí­tó törekvések ellen vívott küzdelmével. Támogatjuk a földrész országai által a tárgyalásos rendezés, a tér­séget feszültségben tartó konfliktusok igazságos és békés megoldása érdekében tett közös lépéseket. Hasonlóképpen nagyra ér­tékeli a Magyar Népköztár­saság az­ indokínai országok erőfeszítéseit a délkelet­­ázsiai feszültség csökkenté­sére, és támogatja a külügy­minisztereik áprilisi és jú­liusi tanácskozásán megfo­galmazott javaslatokat. A magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a ciprusi probléma olyan bé­kés rendezésének, amely megfelel a szigetország mindkét népközössége érde­keinek, biztosítja a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, el nem kötelezettségét, s kizár minden külső beavat­kozást. A magyar kormány osztja a nemzetközi közvélemény felháborodását azon, hogy a fajüldöző dél-afrikai rezsim apartheid politikája a széles körű nemzetközi elítélés el­lenére folytatódik. Namíbia esetében különö­sen szembetűnő, hogy a nemzetközi feszültség növe­­kedése közepette aktivizá­lódnak az újgyarmatosítás erői. Hiába a rendezés el­veit tartalmazó biztonsági tanácsi és közgyűlési hatá­rozatok, a dél-afrikai re­zsim és külső támogatóinak stratégiai és gazdasági ér­dekei miatt Namíbia még mindig nem nyerhette el a függetlenségét. Egyesek ön­kényes, ENSZ-határozat ál­tal nem szentesített feltéte­leket szabnak. igyekeznek háttérbe szorítani a Swa­­pót, a namíbiai nép egye­düli törvényes képviselőjét A magyar kormány elítéli ezeket a törekvéseket, és szorgalmazza, hogy­­ a párizsi Namibig-konferencia nyilatkozatával összhang­ban — hajtsák végre az ENSZ rendezési tervét. Elnök úr! A nemzetközi kapcsolatok romlása, a világgazdaság elhúzódó válsága és bizo­nyos politikai indítékú lé­pések folyamatosan kedve­zőtlen hatással vannak a nemzetközi gazdasági, ke­reskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudományos együtt­működés szinte minden te­rületére. Ez megnehezíti a nemzetközi munkamegosz­­tásban különösen érdekelt országok, köztük Magyar­­ország helyzetét is. Elnök úr! Minél feszültebb a nem­zetközi helyzet, annál in­kább nő minden egyes ál­lam felelőssége a békéért A magyar kormány a fele­lősség ráeső részét vállalva mindenütt, ahol erre adott­ságainál fogva lehetősége van, a párbeszéd, a tárgya­lások alternatíváját állítja szembe a konfrontációs tö­rekvésekkel. Úgy véljük, hogy ebben, miként a viták békés, tárgyalásos rendezé­sében. az ENSZ-nek jelen­tős szerepet kell betöltenie Ezért a Magyar Népköztár­saság kormánya határozot­tan kiáll az ENSZ — alap­okmány szerinti — szerepé­­nek erősítése, hatékonyságá­nak fokozása mellett. A Magyar Népköztársaság eddig is partnere volt és ezután is partnere kíván lenni minden kormánynak a béke erősítését célzó nem­zetközi együttműködésben Meggyőződésünk, hogy nincs az a vitás kérdés, amelyet ne lehetne békésen, tárgya­lások útján rendezni. A leg­határozottabban elvetjük azt a korunkban öngyilkos alter­natívát, hogy a fegyverek mondják ki a végső szót. A Magyar Népköztársa­ság, amelynek külpolitikája egybeesik az alapokmány­ban megfogalmazott nemes célokkal és elvekkel, kész arra, hogy kivegye részét a világszervezet béke-erőfe­szítéseiből. Küldöttségünk ebben a szellemben vesz részt a jelen ülésszak mun­kájában. Köszönöm ki «figyeljrifijtrt ' " ........... ' ■ Szombat, 1983. október 1.' A grenadai miniszterelnök látogatása Maurice Bishop, a Grenadai Népi Forradalmi kormány és az Új Mozgalom Párt (JEWEL) elnöke — aki Lázár György miniszterelnök ven­dégeként, hivatalos látogatá­son tartózkodik hazánkban —­­ pénteken a Chinoin gyógyszer- és vegyészeti ter­mékek gyárának tevékeny­ségével ismerkedett. A gyár­­látogatásra elkísérte Garai Róbert külügyminiszter-he­lyet­tes, valamint Dömény János, hazánk Grenadában is és Richard Jacobs, Gre­nada Budapesten is akkredi­tált nagykövete. A vendégeket Soltész Ist­ván ipari miniszterhelyettes, valamint Újpest és a gyár több vezetője fogadta, és tá­jékoztatták a grenadai kor­mányfőt az 1910-ben alakult, termékeiről világszerte is­mert vállalat történetéről és jelenéről. Maurice Bishop a gyár ve­zetőitől a hatezer dolgozó szociális körülményeiről, a különböző anyagi és szociá­lis juttatásokról érdeklődött A tájékoztatót üzemláto­gatás követte: a termelőegy­ségek vezetői a vendégeknek egyebek közt bemutatták az óránként 350 ezer darab tablettát préselő gépsort, valamint a steril és aszepti­kus injekciókat gyártó be­rendezéseket. A nap folyamán Nagy Já­nos külügyminisztériumi ál­lamtitkár Unison Whiteman külügyminiszterrel folytatott megbeszélést időszerű nem­zetközi kérdésekről. Maurice Bishop délután találkozott a magyar sajtó munkatársaival. Bevezetőül tett nyilatkozatában rámu­tatott, hogy budapesti tár­gyalásait szívélyes, meleg légkör«» isíUem­ezte, s külö­­nösen nagyra értékelte a Kádár Jánossal és Lázár Györggyel folytatott eszme­cserét. Elismeréssel szólt arról az­ építőmunkáról, amelyet a magyar nép a fejlett szocialista társada­lom megteremtése érdeké­ben végez. A látogatás során szerzett tapasztalatai közül kiemelte azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a magyar mezőgazdaság ért el. A megbeszélések tartalmi kérdéseit elemezve a grena­­dai kormányfő elmondta, hogy azok célja elsősorban a két párt és kormány kö­zötti kapcsolatok, az együtt­működés bővítése volt. Az MTI munkatársának ezzel kapcsolatos kérdésére vála­szolva Maurice Bishop el­mondotta, hogy a tárgyalá­sok során jó alapja jött lét­re a kapcsolatok további mélyítésének. Nemzetközi kérdésekről szólva a grenadai miniszter­­elnök utalt a közép-amerikai országok helyzetére, a gaz­dasági függetlenségük erő­sítését és a térség bizton­ságának megszilárdítását cél­zó erőfeszítéseikre. Kitért arra is, hogy a több államot magában foglaló Contadora­­csoport tevékenysége előse­gítheti a térség vitás kérdé­seinek megoldását, stabilitá­sának megteremtését. Végezetül Maurice Bishop hangoztatta, hogy a társa­dalmi haladásért végzett munkájukban, a gazdasági felemelkedést szolgáló, or­szágépítő terveik megvalósí­tásában hasznosíthatják, s hasznosítani is kívánják a szocialista országok tapasz­talatait is. Maurice Bishop látogatásá­nak hivatalos programját be­fejezve néhány napot ha­záikban pihen. . i­é­ni. 1 ......... . Kína ünnepe Világtörténelmi horderejű — s mindmáig ható — ese­mény volt a Kínai Népköz­­társaság kikiáltása. A több évtizedes, áldozatos nemzeti felszabadító harc és vele párhuzamosan a társadalom szocialista átalakításáért ví­vott küzdelem, valamint a Szovjetunió internacionalista segítsége tette lehetővé, hogy legnépesebb országában 1949. október 1-én megkez­dődhetett a szocialista építő munka. A kínai nép győzel­me mindemellett az akkor még gyarmati sorban sínylő­dő vagy éppen felszabadult országok számára reményt­­keltő példát jelentett. A fiatal köztársaság első évtizedének eredményei iga­zolták is a várakozásokat. Szorgos népe áldozatos mun­kájával és a szocialista álla­mok tevékeny segítségével a népi Kína korszakos átala­kításokat hajtott végre. Pe­dig az évszázados elmara­dottság és a háborús pusztí­tások örökségének terhei na­gyok voltak, imperialista fe­nyegetésnek is ki volt téve. Ebben a nehéz időszakban Kína természetes szövetsége­seire a szocialista országok­ra támaszkodhatott. Sajnos, az ötvenes évek végén a kínai vezetésben fe­lülkerekedő nacionalista-kis­polgári irányzat képviselői voluntarista módon más irányt szabtak az ország út­jának. Bel- és külpolitiká­ban egyaránt torzulások kö­vetkeztek be. A „nagy ug­rás”, a személyi kultusz, majd a „kulturális forrada­lom” és a „három világ” el­mélete mérhetetlen károkat és szenvedéseket okozott a kínai népnek. A súlyos tor­zulások kiigazításához azon­ban 1976 után hozzáfogott az új vezetés. Belpolitikai síkon — a párt tekintélyé­nek helyreállításában, a szocialista termelési viszo­nyok korszerűsítésében, va­lamint az életszínvonal eme­lésében — születtek is neve­lősre méltó eredmények. Ám úgy látszik, hogy még mindig nem vonták le kellő mértékben mindennek a k­ü­­l­pol­i­ti­k­ai k­övetk­ezt­et­ései­t. A szocialista közösség ál­lamai — köztük hazánk is — a kölcsönösség jegyében változatlanul készek a vi­szony normalizálása­­«, sőt a kapcsolatok fejlesztésére. Az utóbbi egy-két évben e té­ren szerény clerelénés mu­tatkozik is. Korlátokat szab az­onban e pozitív folyamat­nak, hogy rendezetlenek ma­radtak Kína és főbb, vele szomszédos szocialista ország kapcsolatai. Abban a re­­ményben azonban, hogy a meglevő el­enfele­k előbb­­utóbb megszűnnek, nemzeti ünnepén őszintén kívánunk Kína népének további sike­reket a szocialista építő­­munkában. Fogadás Kína nemzeti ünnepén Ma Lie, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. Ábrahám Kálmán épí­tésügyi és városfejlesztési miniszter. Rabi Béla ipari mi­nisztériumi államtitkár, Garai Róbert külügyminisz­ter-he­­lyettes, valamint gazdasági, társadalmi és kulturális éle­tünk több más képviselője. * A Kínai Népköztársaság megalakulásának 34. évfor­dulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üd­vözölte Li Hszien-Nien államelnököt és Csao Ce-jangot, az államtanács elnökét. MAGYAR—OSZTRÁK PÁRTKÖZI MEGBESZÉLÉS Az MSZMP Központi Bi­­­zottságának meghívására szeptember 29—30-án láto­gatást tett Budapesten Hans Katt, az Osztrák Kommunis­ta Párt Politikai Bizottságá­­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára fogadta Hans Kallót, akivel Szikszay Béla, az MSZMP osztályvezető-he­­lyettese folytatott megbeszé­lést. LEONOR BORNAO látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására szeptember 27—30. között lá­togatást tett Budapesten Leonor Bornao, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a kül­ügyi osztály vezetője. MAGYAR PARLAMENTI KÜLDÖTTSÉG GRÚZIÁBAN Pénteken folytatódott a magyar parlamenti küldött­sg látogatása a Grúz Szov­jet Szocialista Köztársaság­ban. A magyar képviselők Apró Antalnak, az­ ország­gyűlés elnökének vezetésével a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására ér­keztek hivatalos baráti láto­gatásra a Szovjetunióba. SZŰRÖS MÁTYÁS FOGADTA GEORGE HABBAST Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára pénteken fogadta George Habbast, a Népi Front Palesztina Felszabadí­tásáért szervezet főtitkárát, aki küldöttség élén tartózko­dik hazánkban.

Next