Délmagyarország, 1984. január (74. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

w Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke újév alkal­mából köszöntőt mondott, amelyet va­sárnap közvetített a Magyar Rádió és a Televízió. — Az új esztendő küszöbén, amikor jókívánságokkal köszöntjük egymást, szokásunkhoz híven megállunk egy pil­lanatra, hogy visszatekintsünk az el­múlt esztendőre. Röviden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kedvezőtlenebb körülmények közepette is sikerült fő cél­jainkat elérni. Súlyos, mondhatni válságos nemzetközi helyzetben éltük át az óesztendő utolsó hónapjait. Aggódtunk a világ békéjéért. A békéért, amely boldogulásunk alapfel­tétele volt és lesz a jövőben is. Lehető­ségeinkhez mérten a békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítására törekedtünk. A bonyolultabb helyzetben is józan mértéktartással, a realitásokat fi­gyelembe véve éltünk és dolgoztunk po­litikai, társadalmi, gazdasági céljaink megvalósításáért. Minden fórumon és minden alkalommal szót emeltünk a vi­lágot nyugtalanító nézeteltérések békés rendezéséért, az eltérő társadalmi rend­szerű országok kölcsönösen előnyös, gyü­mölcsöző együttműködéséért. Napjainkban még időszerűbb az a fő politikai törekvésünk, hogy belső építő­munkánkhoz biztosítsuk a békés nemzet­közi feltételeket. Ez a cél vezet bennün­ket a mind intenzívebb külpolitikai kap­csolatokban, ez szülte az elhatározást, hogy az ENSZ-közg­yűlést is használjuk fel állhatatos törekvéseink kinyilvánítá­sára. Józan, mértéktartó álláspontunk ki­fejtése a világot megosztó fő kérdésekben jó fogadtatásban részesült az ENSZ-köz­­gyűlés résztvevői körében. Jóleső érzés­sel tapasztalhattuk, hogy az enyhülésért, a vitás kérdések tárgyalások útján tör­ténő megoldásáért vívott harcunk mind nagyobb egyetértésre és támogatásra ta­lál a világ számos országában. A feszültségekkel terhes világban kap­csolatainkat nemcsak m­­egőriztük, hanem azokat tovább szélesítettük. Belső hely­zetünk szilárdsága, építőmunkánk sikerei, következetes, elvi alapokon folytatott kül­politikánk mind nagyobb elismerést szer­zett hazánknak a szocialista közösségen túl a más társadalmi berendezkedésű or­szágokban is. Eltökélt hívei vagyunk a kelet—nyugati párbeszédnek, minden jószándékú közele­désnek. A békés egymás mellett élésen nem csupán egy háború nélküli állapotot értünk, hanem a kölcsönösen előnyös, széles körű együttműködést is a világ va­lamennyi országával és népével. Elismert nemzetközi tevékenységünk alapja szo­cialista társadalmi rendszerünk. Tagjai vagyunk a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek. Az ebből fakadó szövetségesi, -baráti elkötelezettségeinket mindig és mindenütt híven képviseljük a legcseké­lyebb elvi engedmény nélkül. Szövetségesi viszonyunkból származó biztonságunkat nem áldozzuk fel pillanatnyi előnyökért. Ez népünk alapvető érdekével és egyet­értésével is találkozik. Ma különösen nagy szükség van a Var­sói Szerződés országai töretlen erejére, szilárd, megbonthatatlan egységére. Hi­szen napjainkban újabb amerikai raké­tákat telepítenek Nyugat-Európában, és az imperializmus az erőfölény megszer­zésével szeretné akaratát a világra kény­szeríteni. Jövőnk és szocialista vívmánya­ink védelmében nem hagyhatjuk válasz nélkül ezt a kihívást. Bármilyen nehéz megpróbáltatást jelent ez számunkra, nem engedhetjük meg, hogy bárki is az erőfölény birtokában kényszerítse ránk akaratát. A két világrendszer között kialakult erőviszonyok következtében Európában közel négy évtizede béke van. A katonai erőegyensúly, a kölcsönös biztonság a fegyverzetek alacsonyabb szintjén is jól szolgálná a béke fenntartását. A Szovjet­unió és a Varsói Szerződés többi tagálla­ma az utóbbi évtizedekben nemzetközi fórumokon és közvetlen úton számtalan javaslattal próbálta megállítani az eszte­len fegyverkezési hajszát. Nekünk semmi­lyen érdekünk nem fűződik a fegyverke­zés növeléséhez. Sosem voltunk kezde­ményezők az új fegyverek gyártásában és elterjesztésében. Történelmi tény, hogy mindig ellenfeleink kezdeményezték az új tömegpusztító fegyverek elterjeszté­sét, és nekünk nem volt más választá­sunk, mint létrehozni a katonai erők egyensúlyát. Most sem tehetünk mást, ezt kívánja saját érdekünk, de az egész em­beriség békés jövőjéért érzett felelőssé­günk is. Belső helyzetünket a gondok ellenére is­­ a bizakodás, a szocialista nemzeti egy­ség kiteljesedése jellemzi. Politikai, gaz­dasági és társadalmi eredményeinknek is köszönhető, hogy nemzetközi szereplése­inket széles körű elismerés kíséri. A ked­vezőtlen külső körülmények, a növekvő világpolitikai feszültség, az immár egy évtizede tartó világgazdasági válság kö­vetkeztében gondjaink nem csökkentek. Versenyképességünk növelésére tett erő­feszítéseink nem kis eredményt hoztak, mégsem voltak arányban a külpiacokon romló feltételekkel. Gondjainkat ráadásul növelte a mezőgazdaságot sújtó aszálykár és a tőkés exportunkat nehezítő számos objektív és adminisztratív akadály is. Népgazdaságunk erejéről, népünk élet­revalóságáról tanúskodik az a tény, hogy a rendkívül nagy próbatétellel sikeresen megbirkóztunk. Gazdaságunk jól műkö­dik, megőriztük fizetőképességünket. Az alapvető fogyasztási cikkekből az áruellá­tás kiegyensúlyozott az ismert aszályká­rok ellenére is. További erőfeszítéseket tettünk gazda­ságunk belső szerkezetének korszerűsíté­sére, hogy jobban meg tudjunk felelni a külső piacokon kialakult követelmények­nek, de nem kisebb mértékben a hazai fogyasztók igényeinek is. Nem kis feladatok voltak ezek. Reáli­san nézve, 1984 sem lesz könnyebb. Cél­jaink elérése érdekében a termelőmunka és az irányítás területén is nagyobb fel­adatokkal kell számolnunk. A mennyiségi növekedés helyett a mi­nőségi követelmények kerültek előtérbe már több esztendeje. A tervteljesítés fő mutatója a gazdaságosság lett Terjed a munka eredményeihez igazodó elosztás gyakorlata. A nehezebb időkben is figyel­met fordítunk a szociális juttatások meg­védésére, a legjobban rászorulók anyagi helyzetének javítására. E nehéz időkben tovább mélyült az a szocialista nemzeti egység, amely az utób­bi évtizedekben k­avpcsolódott össze. Vi­lágnézetre való tekintet nélkül is egysé­gesek vagyunk a béke megvédésének, a szocialista társadalom építésének kérdé­sében. Egy emberként féltjük és minden eszközzel védjük vívmányainkat, és min­dent elkövetünk azért, hogy a nehezebb körülmények között is megőrizzük azokat. Nagy nemzeti célunk szolgálatá­ban folytatjuk a szocializmus építé­sét, politikai, társadalmi gazdasági rendünk demokratikus fejlesztését. Dolgunk nem lesz kevés és nem lesz könnyű 1984- ben sem. A jól bevált politika folytatása: szocialista nemzeti egységbe tömörült né­pünk tehetsége, tenni akarása, kemény munkája, küzdelme — szövetségeseinkkel a testvéri nének összefogott erejével együtt — további boldogulásunk biztos záloga. Az új esztendő első napján pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében ebben a jó remény­ben kívánok valamennyiüknek, egész ma­gyar népünknek, minden barátunknak bé­kés, bn­dog, eredményekben gazdag új esztendőt. Változékonyabbra fordul időjárásunk Az újesztendő egész kon­tinensünkön szokatlanul enyhe időjárással köszöntött be, szinte mindenütt 3, 8 fokkal melegebb van az át­lagosnál. A legenyhébb ép­pen Közép-Európában ta­lálható még most is, nap­közben mindenhol 10 fok fölé emelkedik a hőmérő higanyszála. A Meteorológiai Intézet­ben elmondták, hogy a Norvég-tenger felett ör­vénylő ciklon 600 kilométer széles felhősávja borítja be kontinensünk északi felét, ezért ezeken a helyeken sok az eső, néhol hózápor. Euró­pa déli felén viszont magas nyomású­ léghullámok okoz­nak enyhe, párás, gyakran tartósan ködös időt. Hazánk az északról jövő ciklon pe­remén helyezkedik el, s mi­vel a felhősáv dél felé vo­nul, az előrejelzések szerint változékonyabbra fordul időjárásunk. 74. évfolyam 1. szám 1984. január 3. kedd Ára: 1,40 forint Munkásgyűlés a PÉLÉP-nél és az Ikarusban * Az utolsó két esztendő nem hozott kiemelkedő ter­melési sikereket a DÉLÉP kollektívájának. 1983-ban például folyó áron ugyan növekedett 5 százalékkal a termelés, de ennek csak az áremelkedés az oka: össze­hasonlító áron körülbelül annyit termeltek, mint 1982- ben. Az export is kevesebb, lett 20 százalékkal a terve­zettnél. A III. negyedévben anyagellátási zavarok je­lentkeztek, nem volt elég nyílászáró, hiányoztak csö­vek, elektromos vezetékek. Kétszáz fizikai dolgozóval kevesebben dolgoznak most a DÉLI’P-nél, mint tavaly ilyenkor. A létszámcsökke­nés oka, hogy teljes mér­tékben megszűntek azok­ az előnyök, amelyeket az álla­mi építőipar 1980-ig élvezett; emelkedtek az utazási költ­ségek, mindenütt van már szabad szombat, s a bérezés­ sem igen haladja meg más szektorok színvonalát. A vállalat éves nyeresége mintegy 100 millió forint. Ez a termelési értékhez ké­pest nem sok, de még en­nek is örülnek, hiszen egy része az év közben kidolgo­zott érdekeltségi rendszer és a költségek csökkenése következtében jött létre. A házgyár termelése 0,4 szá­zalékkal haladta meg a ter­vet: abban, hogy végül a vártnál kedvezőbben alakult az év végi helyzet, sokat segítettek a vállalati gazda­sági munkaközösségek. Sokszor emlegették a DÉ­LÉP — saját korábbi szín­vonalához viszonyított — romló eredményei hallatán: lám, a nagyság átka. A visszafogott kereslet, a szi­gorúbb szabályozás valóban rámutatott a centralizált, nagy szervezetek hátrányai­ra is. Most azzal kísérlete­zik a vállalat, hogy a nagy méretekből következő elő­nyöket megtartva kiküszö­böljék a nehézkességet, az érdektelenséget. Az egyes üzemek, üzemrészek na­gyobb önállóságot, nagyobb érdekeltséget kapnak. Mind több múlik majd az egyes kollektívák vezetőin, dolgo­zóin, s munkájuk eredmé­nye a korábbiaknál jobban függ a teljesítményüktől. Az általános szabályozók szerinti alacsony bérfejlesz­tés nem tenné lehetővé, hogy valóban ösztönző bér­­gazdálkodást folytassanak. Ezért a vállalat jelentkezett a kísérleti bérgazdálkodás egyik formájára. Az ő ese­tükben az a lényege, hogy ha idén a vállalati nyereség eléri a 140 millió forintot, akkor 6,7 százalékos bérfej­lesztésre nyílik lehetőség. Megszűnik az egyenlősdi. Nemcsak növekedhet a bér: csökkenteni is fogják azo­­két a szervezetekét, kollek­tívákét, amelyek nem képe­sek a bázisszintű teljesít­ménynél jobbat produkálni. Békéscsabán és Budapesten két leányvállalat alakul. Az állami építőipari vál­lalatoknak nem áll módjuk­ban korlátlanul növelni áraikat. Kénytelenek ezen­túl jobban gazdálkodni a költségekkel, s hatékonyab­ban foglalkoztatni a mun­kaerőt. A nem termelő fi­zikai munkások létszámát mintegy 100-zal csökkentik egyszerűsítik az ügyviteli munkát. Megszűnik a válla­lati egységek vezetői számá­ra a korábbi bérszínvonal­­gazdálkodás. Ezentúl a ve­zetők bértömeget kapnak, nem kérik számon tőlük, hogy hány fővel oldják meg a feladatukat, az eredmény lesz a lényeg. A felesleges létszám leépítése a vállala­ton belül minden szervezet­nek érdekévé válik. Az érdekeltség középpont­jába a nyereség kerül. A dolgozók közvetlenül érde­keltek a költségek csökken­tésében. Az indokolatlan ráfordítások apasztják a nyereséget; nem lehet kor­látlanul áthárítani, az árak­ba építeni őket. Nemcsak a létszám, hanem a költség­megtakarításból származó pénz jó részét — 30—50 szá­zalékát — is föl lehet hasz­nálni bérfejlesztésre. 1984-ben a tavalyi terv duplája, 40 millió forint az ex­portcélkitűzés. Az anyag­ellátási zavarok kiküszöbö­lésére a komplettációs fő­üzemben évi 40 ezer négy­zetméter korszerű nyílás­záró előállítását tervezik. Ez kielégíti a vállalat igé­nyeit, s a szakipari üzem teljes korszerűsítését is eredményezi. A legfontosabb vállalati cél a nyereség növelése. Eh­hez azonban a vállalat előtt álló feladatok sikeres meg­oldásán át vezet az út. To­vábbra sem kívánja növel­ni a DÉLÉP részvételét a felújítási munkákban: az éves tervnek ez alig 3—4 százalékát teszi ki. 1900 la­kást, 80 bölcsődei férőhelyet, 150 óvodai férőhelyet, két, egyenként 16 tantermes is­kolát adnak át. Be kell vég­re fejezni a rókusi vízto­rony építését, s jobban ha­ladni a színház rekonstruk­ciójával. Folyamatos mun­kák lesznek 1984-ben a MÁ­V-kollégiumnak, a ME­­DIKÉMIA Szövetkezet te­lephelyének, a Fonalfeldol­gozó Vállalat bővítésének, a SZGTE új klinikai épületé­nek, a DÉMÁSZ-üzemház­­nak, valamint az Ópuszta­szeri Nemzeti Emlékpark­nak a soron levő kivitelezési lépcsői. A már hagyományosnak számító év eleji munkás­gyűlésen, hétfőn, tegnap, Sipos Mihály, a DÉLÉP ve­zérigazgatója azzal fejezte be beszédét: ezentúl nem a vezetők emelik a béreket. A lehetőség — elsősorban a költségekkel való takarékos­ság­a minden egyes üzem­nek, dolgozónak a kezében van, zsebbe vágó kérdéssé vált. Példamutatónak és rokon­szenvesnek találjuk a me­gye legnagyobb, meghatáro­zó jelentőségű építőipari vállalatának törekvését arra hogy a teljesítménnyel ará­nyos bérezéssel végre haté­konyan befolyásolják a mi­nőségi munkavégzést. Re­méljük azt is, hogy ezek eredményeként a megrende­lő vállalatok, a felépített lakásokba beköltözők elége­dettebbek lesznek a munka minőségével. * Több szegedi üzemben tartottak tegnap évindító munkásgyűléseket. Az Ika­rus szegedi gyárában már a pályázati rendszer kereté­ben kinevezett új igazgató, Telihay László tartott be­számolót. Fogas Jánost vál­totta föl, aki­ nyugdíjba vo­nulása előtt másfél évtize­den át volt a gyár vezető­je. Dinamikusan fejlődik a nagyvállalat szegedi rész­egységgyártó üzeme. 1983- ban is túlteljesítették ter­vüket, jelentősen növelték a dolgozók bérét. Munkát könnyítő,­­minőséget, javító beruházások valósultak meg. 1984-ben összesen 36 szá­zalékkal növekszik a ter­melés. Több buszutasajtót kell gyártaniuk, hiszen a nagyvállalattól több buszt, ezen belül több csuklós buszt igényel a piac. Meg­kezdődik a válaszfalak gyár­tása, ennek műszaki előké­szítésével, a gyártás indítá­sával is sok a munka. Új típusok nullszériáit is gyárt­ják már az idén. Az új igazgató a dolgozók segít­ségét kérte a növekvő fel­adatok ellátásához. A terv teljesítéséhez megfelelő ösz­tönzési lehetőségek is ren­delkezésre állnak. Pintér József felvétele A DÉLÉP munkásgyűlése a házgyári csarnokban: Si­pos Mihály tájékoztatóját tartja Fogadás A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői hétfőn, az újév al­kalmából jókívánságaikat fejezték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnöké­nek. Az Országházb­an Losonczi Pál fogadásán részt vettek Gáspár Sándor Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnökei és Katona Imre, az Elnöki Tanács­­ tit­kára is. A fogadás szívélyes lég­körben zajlott lev

Next