Délmagyarország, 1984. március (74. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

2 Szíriai-libanoni csúcstalálkozó : Bejrút, Damaszkusz, Jeruzsálem (MTI, AFP) Amin Dzsemajel libanoni és Hafez Asszad szíriai el­nök szerda estig kétszer is tárgyalt Damaszkusz­ban. A találkozók tartalmáról hiva­talosan semmit sem közöl­tek. Egyelőre azt sem tudni, hogy a libanoni államfő meddig marad a szír fő­városban. A szíriai—libanoni csúcs­találkozót, amelyre a drúz és a síita ellenzék sorozatos győzelmei és az amerikai tengerészgyalogosok­­ átcso­portosítása” után került sor, a nyugati hírügynökségek látványos politikai fordulat­nak minősítik. Megfigyelők szerint a libanoni elnök damaszkuszi útja az Egye­sült Államoktól és Izraeltől történt eltávolodásának, a Szíriához és általában az arab világhoz való közele­désének a jele. Úgy vélik, hogy a látogatás a libanoni és a szíriai kormány viszo­nyában az olvadás kezdetét jelentheti. A libanoni ellen­zék vezetői pozitívan nyilat­koztak az útról. Szerintük Dzsemajel a libanoni válság „arab megoldása’­ mellett döntött. Ugyancsak damaszkuszi hír az hogy szerdán Asszad elnök fogadta Sedli Klibit, az Arab Liga főtitkárát. A Sana szíriai hírügynökség jelentése szerint a találko­zón az elnök az izraeli csa­patok azonnali és feltétel nélküli kivonását sürgette Libanonból. • Néhány órával Dzsemajel elutazása után a libanoni partok mentén cirkáló 6. amerikai flotta egyik hajó­ját kereste fel Caspar Wein­­berget amerikai hadügymi­niszter. Weinberger később helikopteren a bejrúti am­e­­rikai nagykövetségre repült . Jobboldali terrorakció színhelye volt a hazaias erők ellenőrzése alatt álló Nyugat-Bejrút, röviddel az­után, hogy az elnök a szí­riai fővárosba utazott. Az MTI bejrúti tudósítójának jelentése szerint szerda dél­után parkoló gépkocsiban elhelyezett pokolgép rob­bant a városi egyik szunnita mohamedán negyedében. Nem végleges adatok sze­rint a merényletnek két ha­lálos áldozata és harminc sebesültje van, többségük kisgyerek. Egy lakóház ki­égett, több autó megsemmi­sült. A robbanás színhelye a libanoni televíziótól nem messze volt. • Ammanban folytatódtak Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke és Husszein jordániai király megbeszélései, ame­lyeken a közös békekezde­mény­ezések­ről volt szó. Arafat ötnapos ammani látogatása csütörtökön fe­jeződik be. Jugoszlávia Zasztava-karrier A névről — Zasztava — szinte mindannyiunknak mindjárt a jugoszláv kisau­tók jutnak az eszünkbe. Bár az utóbbi időben kevesebbet hallunk róla, déli szomszé­dunk iparának ma is egyik büszkesége az az autógyár, ahol ezek a személygépko­csik készülnek. A Crvena Zasztava immár több mint három évtizedes múltra te­kint vissza, s annak is ne­gyedszázada, hogy az olasz FIAT-cég licence alapján el­kezdték gyártani a Jugoszlá­viában és külföldön egyaránt népszerű személygépkocsi­kat.. Az elmúlt harminc esz­tendőben két és fél milliót gyártottak, évente 150—200 ezer új autó hagyja el a szerelőszalagot. A gyár eredményes mun­kájának egyik tanúbizonysá­ga — s ezt a jugoszláv ha­tár mentén élők nap mint nap tapasztalják —, hogy déli szomszédaink kedvence mind a mai napig ez a kis­autó, sőt az utóbbi időben mintha más személygépko­csikkal szemben is a Crvena Zasztava termékeit részesí­tenék előnybe. A torinói FIAT licencének megvétele annak idején szerencsés vál­lalkozásnak bizonyult, nem­csak a kragujeváci gyárnak, hanem az ország egész elő­relépni készülő személygép­kocsi-iparának. Az első Zasz­tava 1959-ben gördült ki a gyár kapuján. Húsz évvel később, 1979-ben az ország öt autógyárában már 270 ezer különböző típusú autó készült el. A Crvena Zasz­tava a nehezebb időkben is állta a sarat: 1980-ban , amikor a világ autóipara már válsággal birkózott, s több jugoszláv autógyár is kénytelen volt csökkenteni termelését — egymaga 190 ezer személygépkocsit kül­dött a piacra a 237 ezres or­szágos termelésből. A Zasz­­tavák változatlan kelendősé­gére, egyre növekvő népsze­rűségére a magyarázat vi­szonylagos olcsóságukban, ta­karékos üzemanyag-fogyasz­tásukban és szerény mére­tükben lelhető meg. Emellett a gyár újabb és újabb típu­sokkal jelentkezett. A Zasz­­tavák mellett kis családi au­tókat készített Jugo—45 és Jugo—55 márkajellel. Ezek 45, illetve 55 lóerős motor­­ral működnek, háromajtósak, száz kilométerenként 5,8 li­ter benzint fogyasztanak. Érdemes megemlíteni, hogy Kragujevácban egy elektro­mos meghajtású, könnyű te­herautóval is kísérleteznek, amely árammal, teljesen zaj­mentesen működik. A Crvena Zasztava külföl­dön ma is mintegy 50 ezer autót ad el évente. A főbb vásárlói közé Egyiptom, Hol­landia, Görögország, Nagy- Britannia, Bulgária és ha­zánk tartozik. A gyár és a magyar Mogürt 1981-ben tíz­éves kooperációs megállapo­dást kötött. A magyar fél részegységeket és alkatrésze­ket szállít (ezeket a Magyar Gördülőcsapágy Művek és a Bakony Művek gyártja), s ezért kész autókat kap cse­rébe. A megállapodás értel­mében a mostani 1000—2000 darab helyett, 1985-től, 4— 5000 Zasztava kerül majd a magyar piacra. K. M. Véget ért a fuvarozók sztrájkja • Róma (MTI) A nyugat-európai fuvaro­zók sztrájkbizottsága szer­dán reggel úgy döntött, hogy azonnal felfüggesztik a több mint egy hete tartó, a köz­utak forgalmát bénító ak­cióikat A szállítók ugyanis ígéretet kaptak arra, hogy az NSZK és Ausztria kor­mánya azonnal tárgyaláso­kat kezd az olasz kormán­­nyal a vámellenőrzés egy­szerűsítéséről. Az osztrák határ mellett fekvő nyugatnémet város­ban, Kiefersfeldenben szüle­tett döntés értelmében a­­ sztrájkolók szerdán reggel 1­8 órakor leállították akcióju­kat Ezen az ülésen az oszt­rák fuvarozók képviselői nem vettek részt, de ők már kedden este Innsbruckban egyoldalúan befejezettnek nyilvánították a maguk ré­széről a sztrájkot. Csütörtök, 1984. március 1 A Szovjetunió a választások előtt Gyorsítani kell a népgazdaság fejlődését Mihail Gorbacsov beszéde 0 Moszkva (MTI) Mihail Gorbacsov, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, az SZKP KB titkára szerdán a sztavro­­poli határterületen levő Ipa­­tovóban mondott beszédet választói előtt. Az­ SZKP Központi Bi­zottságának februári rend­kívüli plénuma hangsúlyoz­ta a párt politikai irány­­vonalának folyamatosságát, s azt, hogy ez a politika a fejlett szocializmus tökélete­sítésére, a világbéke meg­szilárdítására, valamint ar­ra irányul, hogy töretlenül megvalósuljanak a párt XXVI. kongresszusának ha­tározatai, amelyeket az azt követő KB-plénumok alkotó módon gazdagítottak, és fej­lesztettek tovább. Konsztantyin Csernvenkó­­nak­ a februári KB-plénu­­mon mondott beszéde mély, marxista-leninista elemzést adott az SZKP bel- és kül­politikájáról, s meghatároz­ta a munkának azon leg­főbb irányvonalait, ame­lyekre most a kommunisták­­ és az egész nép erőfeszíté­­­­seit összpontosítani kell — mondotta Mihail Gorbacsov. Politikai téren — folytatta Gorbacsov — ez annyit je­lent, hogy: — meg kell szilárdítani a párt és a tömegek kapcso­latait: — fejleszteni és támogat­ni kell a munkásosztály, minden dolgozó alkotó te­vékenységét; — támogatni kell a mun­ka gyakorlati eredményeire irányuló vállalkozó szelle­met; — tökéletesíteni kell a pártvezetés, valamint az egész állami és gazdasági apparátus tevékenységének stílusát azzal a céllal, hogy az irányítás minden szinten kezdeményező kész legyen, pontosan ismerje és teljesít­se kötelességeit. Gazdasági téren ez azt jelenti, hogy: — gyorsítani kell a nép­gazdaság fejlődését, és nö­velni kell hatékonyságát: — energikusan meg kell valósítani azokat az intéz­kedéseket, amelyek célja a gazdaság hatékonyabbá té­tele, a tudományos-műszaki eredmények gyakorlati al­kalmazása, a gazdasági me­chanizmus és az irányítás tökéletesítése; — a társadalmi termelés­nek a népjólét emelését kell céloznia. Szociális téren arról van szó, hogy: — töretlenül fejleszteni kell és meg kell szilárdíta­ni a szovjet életformát; — minden körülmények között tiszteletben kell tar­tani a társadalmi igazságos­ság szocialista elveit; — folytatni kell a rend­csinálást, tovább kell nö­velni a követelményeket, a szervezettséget és a fegyel­met: — megalkuvás nélküli harcot kell folytatni a ne­gatív jelenségekkel, amelyek ellentétben állnak erköl­csünkkel, szocialista törvé­nyességünkkel. Nemzetközi téren — mon­dotta a továbbiakban Gor­bacsov — ez azt jelenti, hogy: —­­ meg kell teremteni a szovjet nép alkotó munká­jának garantáltan békés kö­rülményeit; — erősíteni kell a Szov­jetunió védelmi képességét; — tovább kell szilárdíta­ni a szocialista közösséget; — következetes harcot kell folytatni az emberiség legnagyobb feladatának megoldása, a béke védelme érdekében, és el kell háríta­ni a nukleáris katasztrófa veszélyét. A továbbiakban Mihail Gorbacsov szólt az előző választások óta eltelt öt év gazdasági eredményeiről, s megállapította: ez alatt az idő alatt jelentős mérték­ben nőtt a szovjet emberek életszínvonala. Az öt év alatt annyi termelőalapot helyeztek üzembe az or­szágban, amennyit koráb­ban összesen a szovjet ha­talom ötven éve alatt. A meglevő gazdasági po­tenciál hatékonyabb ki­használásáról szólva Gorba­csov rámutatott: számítások szerint egyedül­i az iparban a rendelkezésre álló alapok termelésének egyszázalékos növelése nyolcmilliárd ru­bel értékű plusz termék ki­bocsátását eredményezi. Jo­gosnak nevezte azokat a bí­ráló észrevételeket, ame­lyek néhány termék minő­ségére vonatkoznak. Trudeau bementette lemondási szándékát • Ottawa (MTI) Pierre-Elli­ot Trudeau ka­nadai kormányfő kedden be­jelentette lemondási szándé­kát miniszterelnöki tisztsé­géből. A hírt a kormányfő sajtótitkára közölte, hozzá­fűzve, hogy a miniszterel­nök szándékáról levélben ér­tesítette a liberális párt el­nökét. A hatvannégy éves Tru­deau lemondása akkor lép érvénybe, amikor a kanadai liberális párt megválasztja új vezetőjét és az leteszi a hivatali esküt — fűzte hoz­zá a sajtótitkár. Most a kor­mányfő a liberálisok vezető­je. A Reuter hírszolgálati iroda szerint körülbelül há­rom hónap múlva tartja meg a párt vezetőválasztó konferenciáját Egyelőre nem tudni, hogy mi állhat a miniszterelnök szándékának hátterében. Az utóbbi időben már hallani lehetett arról, hogy a poli­tikus foglalkozik a vissza­vonulás gondolatával. A vi­lággazdasági válság elérte Kanadát is: a növekvő mun­kanélküliséggel és infláció­val együtt csökkent a kor­mányfő népszerűsége. Siklós János Zilahy Lajos­­ utolsó évei 19. Gömbös nevetett, és megmondta, hogy a po­litikai rendőrség embere járt nálam, ez a je­lentése, és azzal darabokra tépte a gépelt papír­lapok Nem szóltam közbe, láttam, hogy még mon­dani akar valamit. — A Magyarországban — folytatta — rend­szeresen foglalkoztattam kimondottan baloldali felfogású újságírókat. Zsilinszky Bandit (Bajcsy- Zsilinszky Endrét) szerettem, egyenes jellemű, tiszta ember volt, gyűlölte a nácizmust. Rend­szeresen írattam vele vezércikkeket. Abban­ az időben a Magyarország főszerkesztői teendőinek ellátása mellett tagja voltam az Athenaeum­­konszern igazgató tanácsának is, ide tartoztak tulajdonjogilag Az­ Est-lapok is. Ha jól emlék­szem, volt ott egy szerkesztőségi titkár vagy igazgatófele, Vadnainak hívták, aki a megírt cikkekért a honoráriumot is utalványozta. Ez a csúnya, lasla fülű ember havonta tizenkétezer pengőt keresett a cégnél. Egy alkalommal Zsi­linszky vezércikkéért öt pengőt utalt ki. A beleg lekerült hozzám, aláírásra. Nem vagyok rabiá­­tus természetű ember, de annyira felbosszantott ez az eset, hogy lerohantam ehhez az emberhez, és ráordítottam: „Öt pengő Zsilinszkynek!” — és a pofájába vágtam a bizonylatot. De azt hiszem, fontosabb a számodra az, hogy titokban Gömbös arra inspirált, hogy hazai ta­lajról (értsd: nacionalista alapállásból) német - ellenes éllel eresszek meg egy-egy jól irányzott cikket. Egy alkalommal azután nekem és Zsi­­tinszkynek, titoktartásra vonatkozó becsületsza­vunk kérése után, azt mondta: „Ti csak írjátok bátran a magatokét, s ne lepődjetek meg, ha a kormánylapokban véresre fenekeltetlek benne­teket. Mert ez a politika.” — Ebben nincs semmi meglepő — szóltam közbe. Észre sem vette a megjegyzésemet. — Miklós Andor, az Athenaeum Nyomda és Az Est-lapok tulajdonosa reggel hat órakor már dolgozott, elolvasta négy lapjának kefelevonatát. Nélküle egyetlen lényeges írás sem jelenhetett meg a lapjaiban. Emellett, persze, írta a maga vezércikkeit. — Ez is egy újságcsináló rabszolga volt? — A fenét! Hallatlanul nagy munkabírású, okos ember, aki havonta ötvenezer pengőt vett ki a pénztárból, neki volt először Rolls Royce­­autója Budapesten. — Okos, gazdag kapitalista. — Én már 1932 végén tudtam, hogy Miklós Andor nemsokára meghal. — Honnan tudtad! — Egyik reggel beléptem a szobájába. Miklós az ajtóban állt ingujjban, és megfordult, az író­asztalhoz ment, én követtem. Megláttam tégla­szín tarkóján a drótkerítés ferde négyszögeire emlékeztető mély ráncokat, amelyek előre jelzik a közeledő halált. — Ez jóslás. — Hidd el nekem, ez nem jóslás. És négy­­szemközt megmondom neked, tudtam­­, hogy Keleti Marcit is hamarosan magával viszi a halál. — Hogyan? Nem értelek. Honnan veszed ezt? — Másfél-két esztendeje talán, hogy Szege­den találkoztunk Keletivel, Nemeskürtyvel és másokkal, egy filmkészítés lehetőségeiről beszél­gettünk. És nem is tudtam akkor, mit gondol­jak erről az emberről. — Keletit a szakmán belül piszkálták, szerin­tem igazságtalanul. Jó rendező, de alighanem megkérdőjelezték a munkáját, egyébként a jó isten tudja, valójában mi bajuk volt vele. — Olyan furcsán viselkedett azon a megbe­szélésen, hogy nem is értettem. Először pedig ő keresett meg Madridban, és nagyon örült a ta­lálkozásnak, szép gyerekkori emlékek fűzik őt is Szalontához, meg Bárczy Istvánh­oz, aki va­­lamilyen családi ügyben segített annak idején az apján, vagy valamelyik közeli rokonán. (Keleti Márton 1973. június 20-án halt meg.) — És Miklós Andor? — Meghalt 1933-ban. Azt bizonyára tudod, hogy Gombaszögi Frida, a színésznő volt a fe­lesége. Itt térek vissza Gömbösre, aki már fő­hadnagy korában szerelmes volt Gombaszögibe. Ez afféle platói szerelem volt, sohasem talál­koztak. Férje halála után attól félt, hogy vala­mi baj éri a lapokat (betiltás, vagy valamilyen, előre nem látható veszedelem) a kormányzati politika oldaláról. Engem kért meg, hogy hozzam össze Gömbös Gyulával. Ez a találkozás a lakásomon, az én jelenlétemben megtörtént. Gömbös kezet csókolt Gombaszöginek, egy órát beszélgettek, és ott kötelezettséget vállalt, hogy amíg ő miniszter­­elnök. Az Est-lapokat nem éri bántódás. Fridát az ígéret megnyugtatta. (Ezt az epizódot, lényegében így, de más ös­­­szefüggésben és megfogalmazásban. Zilahy már többször elmondta és leírta.) — Ezekből a kis eseményekből is meg tudod ítélni, hogy milyen volt az én viszonyom Göm­bössel. — Gömbös ízig-vérig fasiszta volt. — Kánya Kálmán. Sztójay Döme sokkal fa­sisztább volt, mint Gömbös. — Ebben a kérdésben, azt hiszem, nem egye­zünk meg, én Gömböst a fasizmus fő szálláscsi­­nálójának tartom. — Tisztelem a véleményedet, de csak akkor fogadom el, ha meggyőződtem a saját véle­ményem helytelenségéről. (Kodolányi János a Visszapillantó tükör cí­mű könyvében írta, hogy Zilahy megegyezett Az Est-lapokkal és Gömbössel, hogy az általa szer­kesztett Magyarországot Gömbös reformpolitiká­jának a támogatása érdekében is felhasználja. Lehetséges, hogy Kodolányinak igaza van, mert amint ebből a beszélgetésből érzékelem, Zilahy kötődött Gömböshöz, és talán Az Est-lapok megőrzésére tett miniszterelnöki ígéret mögött a kormánypolitikát támogató megállapodás hú­zódott meg.) — Te Gömbös reformpolitikájának a híve voltál? — Igen, hosszú ideig. — Ezért került sor Gömbös és a népi írók találkozására a lakásodon? •( IF­oly­tatjuk.)

Next