Délmagyarország, 1984. április (74. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
(l^(o i Vj» * y VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!-^ DÉLMAGYARORSZÁG 74. évfolyam 78. szám 1984. április 1. vasárnap Ara: 1,40 forint Ujjlenyomat és versenyképesség gy New York-i cég forgácsolóberendezéseket akart vásárolni, de sajátságos okok miatt a szokásosnál súlyosabbakat. Sem otthon, sem Japánban, sem Nyugat-Európában nem bukkant megfelelőre, mígnem valaki azt ajánlotta, próbálkozzon Magyarországon. A javaslat jónak bizonyult, a New York-i beszerző megállapította, hogy a magyar gépek a hasonló teljesítményű tőkés gyártmányokkal minden szempontból felveszik a versenyt, de azokkal szemben van egy előnyük, ténylegesen súlyosabbak. Az üzletet haladéktalanul megkötötték. Mindezt csak kuriózumként említettük. A súlytöbblet ugyanis egy-egy rendkívül ritka kivételtől eltekintve, nem előny, hanem ellenkezőleg, hátrány az üzletkötés szempontjából. Többszörösen is hátrány: a nemzetközileg elfogadottnál súlyosabb berendezés több anyagból és energiával készül, tehát, költségesebb az előállítása, többe kerül a szállítása is. A többletköltségeket viszont, mivel azok az ő szempontjából hiábavalók, a vevő nem hajlandó megfizetni, sőt a súlytöbblet miatt árengedményt követel, s mert érvei aligha vitathatók, többnyire kap is. A gazdaságos anyagfelhasználási és technológia észszerűsítési kormányprogram előmozdítása érdekében a közelmúltban több társadalmi és állami szerv pályázatot hirdetett .Ésszerű anyagtakarékosság megvalósítása'’ elnevezéssel. A pályázatról az ipari államtitkár tájékoztatta a sajtó képviselőit. Az államtitkár — többek között — azt mondta: — A magyar népgazdaság évente körülbelül ezerm'llérd forintot érő anyagot használ, illetve dolgoz fel. Ez magában nem baj, a baj az, hogy a hazai termelés költségeinek több mint hatvan százalékát az anyagok ára teszi ki. A magyar gyártmányok, tisztelet a nem kevés, de nám is túl sok kivételnek, más országok hasonló célú, azokkal megegyező teljesítményű termékeinél indokolatlanul súlyosabbak. Megkockáztatom a kijelentést, versenyképességünk számottevő növelésének ez igencsak jelentős, talán a legjelentősebb akadálya. Sok vállalatvezető hangoztatja: termékeik azért súlyosak, mert nem áll rendelkezésükre jó minőségű alapanyag, részegység vagy a gyártástechnológia korszerűtlen. Versenyképességük javításához beruházásokra volna szükség, amihez viszont kiváltképp az utóbbi években, kevés a pénz. Az érvek sok esetben megalapozottak. Pem korántsem mindig. Például: a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár csaptelepei 20—30 százalékkal könnyebbek a hasonló célú tőkés termékeknél. Hogy könnyebbek, annak nem sok millió forintos beruházás az ára, hanem értékelemzésen alapuló tervező munka. A mosonmagyaróváriak kíméletlen következetességgel addig javítgatták gyártmányuk konstrukcióját, míg az ,,lefogyott”. Kérdés, ha iparunk termékei valami csoda folytán máról holnapra — teljesítményük megtartása mellett — mindahányan lefogynának, versenyképesek lennének-e igazából a világpiacon? A felhasználók őket választanák-e elsősorban a bőséges kínálatból, s mások produktumait csupán akkor, ha ezek már elkeltek? A jelenlegieknél karcsúbb gyártmányok minden bizonnyal jobb pozíciót foglalnának el, de egyáltalán nem biztos, hogy a legjobbat. A versenyképesség ugyanis — a tapasztalatok szerint — nem csupán a teljesítményen és a termék súlyán múlik. Termékeink versenyképességét nem csupán a súlytöbblet, hanem számos más hiányosság is rontja. A közismertek, címszavakban: a nem tetszetős csomagolás, a bizonytalan alkatrész-utánpótlás, a szállítási határidők be nem tartása, a nehézkes ügyintézés stb. Megesett, hogy a Lehel Hűtőgépgyár egy szállítmányának átvételét megtagadta egy NSZK-beli kereskedő. A hűtőgépek hibátlanok voltak, de piszkosak. A rakodómunkások ujjlenyomata díszelgett rajtuk. Helybeli letakarításuk több százalék árengedménybe került, a szerződésben rögzített árnál ennyivel kevesebbet kapott értük a magyar vállalat. Az Irodagép és Finommechnikai Vállalat — a többi között — írógépeket szállít tőkés piacokra. Szerelőcsoport várja azokat, villás és csőkulcsokkal, hogy meghúzza a csavarokat. Mivel itthon nem húzták meg azokat. Mindez természetesen pénzbe kerül, sokkal többe, mint amennyibe a gyáron belül kerülne a csavarok meghúzása. Elektronikai iparunk nem lebecsülendő erőfeszítéseket tesz a nemzetközi színvonaltól mutatkozó hátrányunk csökkentésére. Ugyanakkor konstruktőreink — az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egy tanulmánya szerint — az áramkörök és a készülékek tervezésekor csak kevésszer törekednek arra, hogy produktumuk tesztelhető legyen. Márpedig egy elektronikai konstrukció exportképessége attól is függ, hogy meghibásodása esetén megfelelő önteszt illetve öndiagnosztikai rendszer segítségével a hibás részek behatárolhatók-e. Ha nem, úgy nem veszik meg, vagy mások gyártmányainál csak jóval olcsóbban. Sorolhatnánk még a példákat, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy mi mindent tehetünk — kell tennünk még versenyképességünk javításáért. Meggyőződésünk, hogy mindezeket a gyárakban is jól ismerik. Az ő érdekük is, hogy változzék, javuljon a helyzet s sehol se kerüljünk hátrányos helyzetbe — például ujjlenyomatok miatt. M. M. E Bizakodó tavaszelőn a gazdaságokban ■ ■ [UNK] [UNK] [UNK] ■ ! m. 09 wm sm ra Bánni«» — m Indi Vetnek, ültetnek, permeteznek Az elmúlt napok már az igazi tavasz zsendülését hozták. Mintha láthatatlan ceremóniamester vezényelte volna a cselekedeteket. Fekete asztalokon fürge gépek táncoltak, tarkába öltözött emberek hajladoztak, nyújtózkodtak. A tavasz parancsa mindez, a veteményezés, természeti megújulás örök, de mindig változó mozdulataival. Az idei tavaszeső nemcsak a változó borongós időjárás miatt nevezhető szomorkásnak, az év indulása sem ad okot különösen nagy vigadalomra. Változtak a szabályzók, több lett a befizetni való, és a várvavart hiányzó gépek, alkatrészek, vegyszerek sem érkeztek meg. És ami a legaggasztóbb: nem esett le a kívánt csapadék sem. Bizakodóit mégis az a megfigyelés tapasztalata táplálhatja, hogy az időjárás ellentétben a rossz gazáéval, még képes helyrehozni, amit elront. Talán emiatt és észszerű megfontolásból is, nagy a szüksége a körültekintő, takarékos gazdálkodásnak. A meglevő vagyon őrzésének, a javak ésszerű por Ciózásának és a tennivalók ékescsoportosításának. A reményt tápláló bizakodáshoz ez is elengedhetetlenül hozzátartozik. A Csongrád megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályáról kapott adatok szerint a '84-es esztendő tavaszán a téeszeknek, szakszövetkezeteknek, az állami gazdaságoknak több mint 130 ezer hektár a vetnivaló földjük. Ehhez még hozzá kell számítanunk a háztáji és kisegítő gazdaságok parcelláit, mivel ma már egyik sem választható el a másiktól. Egy a kuckó a kemencével, hiszen sok hasznos ötlet, új kezdeményezés honosodik meg a nagyüzemekben a tanyák udvarán tapasztaltakból és látni egyre több olyan módszert a kisparcellás gazdálkodásban, amely ezelőtt csak táblás birodalomra volt jellemző. Mórahalmon, a Homokkultúra Szakszövetkezetben a meglevő terület növelésére, a Tanácshegyi-dűlőben szívőt ültetnek. Kilencven hektárral viszik odébb a lugast,k mezsgyéit. A szövetkezetben hatodik éve ültetnek folyamatosan szőlőt. A Kerek iskola környékén, az idén, 40 hektáron kerül a földbe a vessző, jövőre ötvennel többre, így több mint 200 hektár egybefüggő területen díszük majd a szólásáértjük. A nagyobbik fele fehér, míg a kisebb — 90 hektár — a vörös bort adó kékszőlő. Időben előkészítették a táblákat az ültetéshez. Mélyen szántották, trágyázták, simára egyengették, majd precízen kitűzték az oszlopok sorát, náddal szurkálták a tőkék helyét és ert a hétre csak a gyökeres vesszők visszavágása és az ültetés maradt. Csütörtökön munkába is állt a hidrofúrós brigád, s a nagy tartálykocsi után szaporodtak a sorok. Amint azt Masa József elnök elmondotta, 10 napra tervezték ezt a munkát. Előtte megmetszették a már termő táblákon a magasra eresztett tőkéket, s ha elduggatják a kívánt vesszőket, befejezik a barackosok koronáinak ritkítását. Mint jelezték, ezzel a munkával nem sietnek, hiszen még nem tudni biztosan , melyik ág mennyi hasznos rügyet fakaszt. Azt viszont már sejteni lehet, hogy a kertgk, gyümölcsösök ellenségei, a termést tizedelő kártevők nem nyugodnak. A tavasz indulásával a bogarak, élősködők is megkezdték hadjáratukat. Ellenük való sikeres védekezés több módját ajánlják a növényvédő állomások és a csütörtöki, budapesti sajtótájékoztatón hallottak szerint a fegyverzet is megfelelő. Van elegendő méreg a lemosó és a megelőző permetezéshez. Igaz, hogy a gazdaságokban, kiskertekben sokszor kénytelenek föladni a jól bevált harci módszereket, mert nem lehet mindig a leghatásosabb permetekhez hozzájutni. Ettől függetlenül gazdálkodók bizakodnak. Ahogy Kuba Béla kistermelő mondotta a minap: ő bizony, ne vessék meg érte, nem szokért hinni a nagykereskedőim, ígérgetéseknek, amelyeket Pestről tesznek, inkább a méregboltossal igyekszik jóba lenni. Nyilván a mindennapok permetcsatáit vivő gazda elkeseredésében tett ilyen kijelentést. Mert azt is mondták a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium képviselői, hogy amit mondtak, összességében értendő. Akadnak helyek — nem tagadok — ahol akadozik az ellátás. Nem jut elegendő jó műtrágya, hasznos gyümölc, szapora vetőmag. De erről leginkább az ott élők tehetnek. Jó szervezéssel mindenhová eljuthat a kívánt áru A napokban találtunk példát arra is, miként találkozott az elképzelés a gyakorlattal. Rúzsán csaknem 200-an vetették a burgonyát, nagy feltűnést keltve, öttömös felé, a Balázs- és a Nacsa-tanya közelében, autói, sőt a gúlákba állított kerék, párok, fához támasztott motorbiciklik garmada jelezte: nagy munkába fogtak. Fölcsíkozták a krumpliföldet, pásztákra osztották a vállalkozók között. Jojárt Jánosoknak körülbelül ötszáz szögöl jutott, pontosan 9 sor krumpli. Az ember kapával vágta a gödröt, a feleség pedig a karjára vett garabolyból dobálta a vetőmag burgonyát. Sor végi „tankoló."-kír’ kitudódott, hogy a Rúpszabadság Tsz mindent elintézett. Megtrágyázta, fölszántotta a földet, kiparcellázta a táblákat, földsarkára vitte a vetőgumós konténereket. 1— Nincs megszabva, mindenki annyit vet, amennyit akar a kijelölt területre — mondja az asszony — azt tartják felénk, úgy jó a vetés, ha a krumplik összeszuszognak. Mi is annyit rakunk a földbe, amennyi belefér. Tanács Mátyásék jókora kis halmot gyűjtöttek a vetőkrumpli közé keveredett göröngyökből. Hála a kapás kézi ültetésnek, a kemény földgalacsinokat nem kellett elszórniuk. (A gép válogatás nélkül elrak mindent, ami a krumplihoz hasonlatos.) Tanácsok se mérgelődtek a nem kívánatos vendégburgonyák miatt, kiválogatták a jó gumókat vödrökbe, ládákba, hogy mnnél hamarabb beültessék a tel holdat. Úgy egyezkedtek e krumplivetők, hogy a termés eladása után osztozkodnak az árán. A téeszé a nagyobbik rész, mivel a költségesebb munka is az ő számlájukat terheli. Hasonlóak a tavaszi tennivalók más gazdaságokban is Azok jártak jól, akik a ki szél ellenére is ültettek, permeteztek, hiszen a hét végére megint esőt jelez a meteorológia. Nyilván egyetlen gazdálkodó sem haragudna, ha a ráérzés most duplája lenne, hiszen olyan hírek keringenek, hogy a magasabb helyeken tovább apad a kutak váza... Majoros Tibor Gyengén teleltek a gabonák, ahogy a szakemberek mondják, emiatt nem bokrosodnak be kellően a tövek, és ha nem kapnak mostanában kiadós esőt, legalább 40—80 milliméterest, lényegesen kevesebb lesz az aratnivaló a tervezettnél. Ahol tehették, árpát vetettek a kifagyott vagy éppen a szétverte gabonaföldekre, Csongrád megyében csaknem 4 ezer hektárt. A csengelei Aranyhomok Tsz-ben ennek ellenére aggódnak az idei termés és a jószágok almozása miatt. Jelek arra mutatnak, hogy spórolniuk kell a kazlakkal, prizmákba rakott báláskockákkal, hiszen nem tudni, mekkorára szökken majd a gabona szára. Az egyik tréfás vetőbrigád keserűséggel mondotta: ha az ő munkájukon múlik, biztos lesz bőven szalma, mert ők kétszeresen is földbe szórták a vetőmagot. Sajnos. Képünk a tavaszi vetéskor készült Molnár József felvételei Nem szokták számolni, hányszor hajlik a gazda, mire az apró vetőkrumpliból piacra való portéka lesz. Aki benne él, azt mondja, észre sem veszi, csak ültetéskor, kapáláskor, gazoláskor, ásáskor, válogatáskor meg zsákoláskor ér zi a derekát. Erre mi is hajtunk egyet, hátha akkor könnyebb lesz. Képünk a ,,derekasan” krumplit vető rúzsai asszonyokat örökítette meg