Délmagyarország, 1984. május (74. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 74. évfolyam 102. szám 1984. május 3m csütörtök Ára: 1,40 forint ák 40. szabad május elsején Hangulatos felvonulások, ünnepségek A nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe, május 1. tiszteletére hétfőn Bu­dapesten, a­­ Parlament előtti Kossuth té­ren felvonták az állami zászlót. Felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzet­közi munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél is. Május 1. előestéjén Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára ünnepi rádió- és televí­zióbeszédet mondott. Kedden országszerte színpompás felvo­nulásokkal, látványos tömegdemonstráci­ókkal, ünnepségekkel, majálisokkal kö­szöntötték hazánkban a 40. szabad május elsejét. Ünnepeltek az ország minden vá­rosában, a nagyobb településeken és a ki­csiny falvakban: a munkásmozgalom vö­rös zászlaja, nemzeti lobogók, felpántli­­kázott májusfák alatt vonultak az utcá­kon az üzemek, a gazdaságok, az vitéz­ Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott a tele­víziónak és a rádiónak: — Köszöntöm a rádió hallgatóit, a tele­vízió nézőit, dolgozó népünket május else­je alkalmából. Május elseje nagy ünnep. Közel száz esztendővel ezelőtt született, úgy, mint a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának napja, amikor a munkás­osztály minden országban hirdette céljait, és azok mellett tüntetett. Azóta bővült a május 1-i ünnep tartalma. Azóta a népek egész sora a szocialista fejlődés útjára lé­pett, a szocializmus világrendszerré vált, s a népek széttörték a gyarmati rendszer bilincseit, azóta május elseje a nemzetközi munkásosztály és a szocializmust építő népek, a jogaikért, a szabadságukért és a békéért küzdő népek szolidaritásának nap­ja, közös ünnepe. Ehhez a naphoz most már elválaszthatatlanul hozzátartozik a béke, a nemzetek szabadsága, a társadal­mi haladás és a szocializmus fogalma.­­ Az idei tavasz borús, hűvös, szeles, ilyen a mai nap is. De éppen a most lát­ható budapesti felvonulás is eleven bizo­nyítéka annak, hogy népünk jó érzéssel ünnepelhet, és ünnepel is ezen a napon szerte az országban. Az ünnepléshez jó okot ad annak tudata, hogy népünk béké­ben, biztonságban él, eredménnyel foly­tatja szocialista országépítő munkáját. Ezt a napot azzal is ünnepeljük, hogy köszönt­­jük a szocialista építés új eredményeit, és jó érzéssel előretekinthetünk, hiszen látjuk a fejlődés távlatait. Jól kiválasztott, szo­cialista céljaink vannak, jó a politikánk, népünk egységben, céltudatosan dolgozik. Nem szoktunk a nehézségekről, a problé­mákról sem hallgatni elért vívmányaink továbblépésre ösztönöznek. — A párt Központi Bizottsága a közel­múltban ülést tartott, amelyen a nemzet­közi helyzetről és szocialista építőmun­­kánkról volt szó. A nemzetközi helyzettel kapcsolatban hangsúlyoztuk: annak elle­nére, hogy a múlt esztendő végén meg­kezdték az Egyesült Államok közép-ható­távolságú rakétáinak telepítését Európá­ban, és a helyzet feszültebbé vált, mi mégis változatlanul folytatjuk külpoliti­kánkat, amelynek célja az, hogy az embe­ri ész felülkerekedjék, valamennyi erde­mények dolgozói, a diákok. Fiatalok és idősebbek együtt köszöntötték a nagygyű­léseken május elsejét, s a rossz idő elle­nére­ sokan vettek részt az utcákon, tere­ken, s a kirándulóhelyek erdei tisztásain rendezett majálisokon. A legimpozánsabb tömegdemonstrációra Budapesten, a Felvonulási téren került sor, ahol csaknem negyedmillió fővárosi dolgozó és diák látványos felvonuláson, transzparensekkel, feliratokkal, élőképek­kel mutatta be a munka eredményeit és juttatta kifejezésre hazánk polgárainak békevágyát. A népköztársaság címerével ékesített központi díszemelvényen ott volt Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, valamint a Politikai Bizott­ság és a kormány több tagja, kelt fél számára megfelelő megoldások szülessenek. A mai viszonyok közt is azt valljuk, hogy érdemi tárgyalásokat kell folytatni. Minden nép közös érdeke, hogy gátat vessünk a fegyverkezési versenynek, s megtaláljuk a minden nép számára egyenlő biztonságot jelentő, tárgyalásos megoldásokat. Az a célunk, hogy az embe­rek békében élhessenek, és a biztonság a fegyverzet alacsonyabb szintjén való­suljon meg. — Ami a hazai munkát illeti: aki­­ a Központi Bizottság üléséről kiadott közle­ményt figyelmesen elolvasta, az látta, hogy mi az alkotó, a szocialista építőmun­kához az eddiginél még jobb kibontako­zási lehetőségeket akarunk teremteni. Ez azt jelenti, hogy a termelőeszközöket, a munkaerőt, szellemi tartalékainkat maxi­málisan mozgósítsuk, az alkotó munkának új lendületet adjunk. Azt akarjuk, hogy aki többet és jobban dolgozik, az többet és job­ban kereshessen, aki pedig nem produkál, az a rendszer előnyeit ne élvezhesse­­­ Ér­vényesüljön a társadalmi igazságosság a teherviselésben, s aki nehéz helyzetben van, az megfelelő támogatásban részesül­jön.­­ Ilyen álláspontot fogadott el Köz­ponti Bizottságunk a további munkáról, és az a mély meggyőződésünk, hogy az idei tervért, a napi feladatokért tisztességesen dolgozva, jó érzéssel tekinthetünk a jövő év elé, amikor hazánk felszabadulásának 40. évfordulója lesz. Bizonyos, hogy azt né­pünk új munkasikerekkel ünnepli meg.­­ Május elsején, ahogyan azt népünk ünnepli, egyben üzenet a világnak, a szovjet népnek, a szocializmust építő nemzeteknek, a világ haladó erőinek, va­lamint azoknak a józan polgári köröknek, is, akik megértették hogy a béke út­ján kell járnunk, mert nincs más út az em­beriség számára. Üzenetünk úgy szól: né­pünk becsülettel dolgozik, szocialista cél­jai mellett szilárdan kitart, eltökélten ha­lad előre szövetségeseivel helytáll és helyt fog állni a jövőben is. — Még egyszer szívből­­ ninden jót kí­vánok népünknek, a munkásoknak, a ter­melőszövetkezetek dolgozóinak, az alkal­mazottaknak, az értelmiségieknek, a kul­túra munkásainak, mindenkinek, aki tisz­tességgel és becsületesen él és dolgozik eb­ben a hazában — m-n­i­nt!» betetőzésül Kádár János­ Kádár János nyilatkozata Tízezrek a Széchenyi téren Esőfüggöny. Erre ébredt Szeged május első napjának reggelén. Kihalt volt a vá­ros 8 óra előtt, mintha nem is ünneplésre készülődne. Fél 9-ig zuhogott. Akik er­nyővel indultak otthonról, egyenesen tartottak a gyü­lekezőhelyek felé. Mások araszolva mentek a Lenin körútra. De háromnegyed kilenckor az Anna-kút kör­nyékén már minden talpa­latnyi helyen álltak. Ekkor az eső csatornái bedugultak, s ettől a perctől kezdve a hagyományokhoz híven ün­nepelhettünk. Az égen vitorlázó repülő­gépek húzták kifeszített transzparensen a május el­sejei jelmondatokat. Kilenc órakor a pattogó indulókra a munkásőr-zenekar után megkezdődött Szeged dolgo­zóinak ünnepi felvonulása. Az első sorokban Csongrád megye és Szeged politikai, társadalmi, gazdasági életé­nek vezető képviselői — dr. Komócsin Mihály, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára, Szabó Sán­dor, a megyei tanács elnöke, Török József, a szegedi párt­­bizottság első titkára, Papp Gyula, Szeged megyei városi tanács­ elnöke, dr. Ágoston József, az SZMT vezető tit­kára, Molnár Sándor, a nép­front megyei bizottságának titkára, dr. Dobi György, a KISZ KB tagja, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára — lépdeltek. Amint a Kossuth Lajos sugárútról az ünnepi menet befordult a Széchenyi tér sétányára, gyönyörű látvány tárult mindenki elé. A tér olyan volt, mint egy tulipánsző­nyeg, s a virágkelyhek eső­csepptől csillogtak. A sétány közepén felállított dísztri­bünre felmentek a megyei és a városi vezetők, majd a munkásőr-zenekar eljátszot­ta a Himnuszt. Meggypiros tréningruhába öltözött fiata­lok tornagyakorlataival foly­tatódott a felvonulás. Először a város legfiata­labb állampolgárai, a kisdo­bosok és az úttörők mene­teltek végig a sétányon. Lát­ványos volt a középiskolások megjelenése. Egy pillanat alatt zászlódíszbe öltöztették a teret. A nemzetközi mun­kásmozgalom vörös zászlói­val és nemzetiszínű lobo­gókkal külsőségekben is em­lékeztettek, hogy nemcsak Szegeden,­ hanem hazánk minden településén és az egész világon ünnepelnek. A diákok transzparensei azok­ra a nyugtalanító je­lenségekre figyelmeztet­tek, amelyek a világ kü­lönböző pontjain játszódnak. Ezért békét és biztonságot követeltek. Ez az óhaj vis­­­szatérő mozzanata volt a sze­gediek másfél órás, szín­pompás felvonulásának, ahol a dolgozók tízezrei vettek részt, szépen dekorált tab­lókkal, feliratos táblákkal. Apropó, díszítés. Hagyo­mány, hogy az ünneplő sze­gediek házi használatra ma­gukban díjazzák, hogy me­lyik vállalat, intézmény vagy szövetkezet vonult a legötle­tesebb transzparenssel, te­herautóval. Először az ola­josok megjelenésén látszott, hogy számítottak a közvéle­mény figyelmére. Nemcsak a (Folytatás a 3. oldalon.) Majális az újszegedi ligetben Felvonulók a Széchenyi téren Tii­«m­5ntóról nem jött hiába Tarjánba a virsli

Next