Délmagyarország, 1984. július (74. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

Vasárnap, 1984. július 1 Elutazott a szabadkai pártküldöttség­ i delegáció vezetőjének nyilatkozata A Szeged jugoszláviai test­vérvárosából érkezett párt­küldöttség, melyet Pénzes István, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Szabadka községi bizottsága elnöksé­gének titkára vezet, tagjai Miljkovic Dragán végrehajtó titkár és Neorcic Petar el­nökségi tag, tegnap, szom­baton délelőtt dr. Székely Sándornak, a szegedi városi pártbizottság titkárának kí­séretében a nemrég átadott Somogyi-könyvtárba és a megyei levéltárba látogatott. Itt dr. Müller Józsefné, a vá­rosi tanács elnökhelyettese köszöntötte a delegációt Ezt követően a szatymazi Finn—Magyar Barátság Ter­melőszövetkezetet kereste fel a testvérváros pártkül­döttsége. A szabadkai pártküldött­ség programja a kora dél­utáni órákban búcsúebéddel ért véget. Ezen részt vett Török József, a városi párt­bizottság első titkára is. A delegáció elutazása előtt Pénzes István interjút adott lapunknak. — Gazdag programjuk volt az itt töltött három nap alatt. Hogyan vonná meg a látogatás mérlegét? — Mindenekelőtt — hang­súlyozta a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Sza­­badka községi bizottsága el­nökségének titkára — meg kell köszönnöm vendéglá­tóinknak a szíves fogadta­tást, a baráti, elvtársi segít­séget, amit programunk eredményes eltöltéséhez nyújtottak. Kéréseinket min­denben teljesítették. Vala­mennyi olyan helyre elláto­gattunk, ahová szerettünk volna. S mindenütt hasznos munkát tudtunk végezni. A Csongrád megyei Tejipari Vállalat és a szabadkai tej­ipar ismeretes, hogy koope­rációs kapcsolatban van, en­nek fejlesztési lehetőségeiről beszéltünk; a RÖVIKÖT ve­zetőivel a határ menti áru­csere-forgalom növelését vi­tattuk meg,­­ ha már a tex­tiliparnál tartunk, elmon­dom, hogy a textilművek vezetőivel annak a módoza­tain meditáltunk közösen, hogy miként lehetne a ná­luk jelentkező munkaerő­gondokon a kölcsönös elő­nyök alapján enyhíteni. A mi városunkban ugyanis van szabad munkaerő-kapa­citás ... — A MÉH kábelhulladék­­üzemében tapasztaltakról is csak az elismerés hangján nyilatkozhatom. A hulladék visszanyerésének ezt a tech­nológiáját elvben ismertük, de nálunk ilyen üzem még nem működik — hulladék viszont képződik. Lehetsé­gesnek tartjuk, hogy létre­jön valamiféle megállapodás a­­ közös munkálkodásra a közeljövőben. — Nagy hatást tett ránk a Gabona Kutató Intézetben tett látogatás is, ahol fő­ként a durumbúza termesz­tési tapasztalatairól érdek­lődtünk, s ruhagyári üzem­­látogatásunk is. Összességé­ben elmondhatom, hogy utunkat a delegáció tagjai eredményesnek, sikeresnek értékelik. — Hogyan ítéli meg a test­vérvárosi kapcsolat jövőjét? — örülünk annak, hogy kapcsolataink évről évre fej­lődnek, de mostani utunk is arról győzött meg bennün­ket, hogy számos területen van még lehetőség a to­vábblépésre. Javítani lehet a kooperációs kapcsolatokat, a kishatár menti forgalmat, az áruházi árucserét, de so­rolhatnék egy sor más te­rületet is. — Mikor látogatnak leg­közelebb Szegedre? — Pártbizottságunk kép­viselője itt lesz a Szegedi Ipari Vásáron a jövő hónap végén. Július 1-től emelkedik a 3 évre leki­stt takarékbetétek és a takaréklevélre elhelyezett letétek kamata A pénzügyminiszter július 1-el módosította a 3 évre le­kötött betétek kamatát. Ezeknél a kamatláb a jelen­legi évi 7 százalékról 8 szá­zalékra nőtt. A módosítás visszamenőleges hatályú, a korábban elhelyezett beté­tekre is az új, megemelt ka­matláb érvényes. A lejárat előtti betét felvétele esetén kamat nem jár. Az intézkedéssel összhang­ban emelkedik a hosszabb lejáratú, takarékosságot szol­gáló takaréklevél-betétek ka­mata is. — Egy évet meghaladó be­tét elhelyezés esetén a ka­mat az eddigi évi 3 százalék helyett 4 százalék lesz. —A két év után felvett betétek kamata változatlanul évi 6,5 százalék marad. — A három év után felvett betétek az évi 7 százalék helyett 8 szá­zalékkal. — Az öt év után felvett betétek 8% helyett évi 8,5 százalékkal.­­ A 6 év után felvett betétek a jelen­legi 8 százalék helyett évi 9 százalékkal kamatoznak. A takaréklevél-betétek ka­matemelése is visszamenőle­ges hatályú. A magasabb kamatokat a már meglevő takaréklevél-betétekre is el­számolják. A takaréklevél-betétekre változatlanul 5 ezer, 10 ezer, 20 ezer és 50 ezer forintos összeget lehet elhelyezni. A takaréklevélből a részössze­get a nagyobb címletű beté­tek kisebb címletűekre való felváltásával, s egy-egy ala­csonyabb címletű betét meg­szüntetésével lehet felvenni. A továbbra is betétben mara­dó összegek változatlanul az eredeti váltás napjától ka­matoznak. Az ország legnagyobb kenyérgyára Sikeres próbaüzem után átadták az ország legnagyobb ke­nyérgyárát, a Délpesti Kenyérgyárat. Az új létesítmény­ben két műszakban nyolc és fél vagon kenyér és péksüte­mény készül a hat gyártóvonalon. A kenyérgyár lényege­sen javítja Délpest ellátását, mintegy két órával lerövi­dítve a kenyéráruk boltba kerülési idejét is. A képen: Indítják a gyártósort. Ribizli kombájn Megkezdődött a szüret a tolcsvai Békeharcos Terme­lőszövetkezet most termőre fordult 22 hektáros fekete­­ribizli ültetvényén. A gazda­ság a Debreceni Konzerv­gyár jelentős anyagi támoga­tásával finn gyártmányú ri­bizli betakarító kombájnt vásárolt. A gép naponta 3—4 hektár termését szedi le, s így 100— 150 ember munkáját helyet­tesíti. Az 1 kilométeres óránkénti sebességgel hala­dó kombájn úgy fogja be a termő bokrokat, hogy a nö­vényben nem okoz kárt, eközben vibrációs berende­zése tálba gyűjti a termést, aztán ládába rakja, a ládá­kat pedig a sorok végén de­­pózza. A kombájn mindös­­­sze 8 százalékos, tehát még a szedőknél is kisebb veszte­séggel és nagyon tisztán dol­gozik. A szemeket nem töri össze. A most termőre fordult ri­bizli ültetvényt már eleve gépi betakarításra, 70 centi­­méteres tő és 300 centimé­teres sortávolsággal telepí­tették. Mivel a ribizli gyor­­san érik, a kombájn ára a­­ minőségmegóvása révén kö­­­rülbelül 4—5 év alatt megté­rül. A gép a következő hetek­ben már a nógrádi gazdasá­­­gok ribizlis kertjében dolgo­zik majd, bérmunkában. Az üzem költsége minimális: óránként mindössze 5 liter gázolajat fogyaszt. Szombati borsóműszak Nemrég kezdték meg a zöldborsó beta­karítását a nagyüzemi gazdaságok, s már­is elérkezett a feldolgozási csúcsidőszak a Szegedi Konzervgyárban. A gazdaságok valamennyi betakarító gépüket munkába állították, valósággal versenyre keltek az idővel, hogy jó minőségű, zsenge árut ad­hassanak a feldolgozóiparnak. Igyekez­nek azért is, mert a késedelem esetleg az­zal a veszéllyel járna, hogy ,.elöregedne’’ a termés, vagyis veszítene minőségéből. Az Orosházi Állami Gazdaságból és a pusztaföldvári Lenin Tsz-ből szinte me­netrendszerűen érkeznek a zöldborsóval megrakott szállító járművek a gyárba, ahol folyamatos a feldolgozás. Nincs meg­állás, még a hét végén sem tartottak pi­henőt. Tegnap, szombaton 24 órás mű­szakban — kétszer tizenkét órában —­ üzemelt mind a négy feldolgozó vonal. Ezen a napon mintegy negyvenhét vagon zöldborsót tartósítottál. Az új idény kezdete óta 480 vagon bor­sót zártak üvegekbe, illetve dobozokba.­ Így méltán bizakodnak abban, hogy a 780 vagonos éves tervet teljesítik, és a gyár egyik legkeresettebb termékéből jut ele­gendő a hazai és a külföldi piacra. SPesrtlis BZgBi­attcHS A mindjobban fejlődő Mindszenten ünnepélyes kül­sőségek közepette adták át rendeltetésének a Köztársa­ság tér 4—6. sz. épületben levő új pártszékházat, mely 2 millió 716 ezer forint költ­séggel készült el. Az új emeletes épületben gyógy­szertár, 21 lakás is helyet kapott. A pártszékházavatá­­son részt vett dr. Korom Mihály, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a KB tit­kára, dr. Komócsin Mihály, a KB tagja, a megyei párt­bizottság első titkára és Sza­bó Sándor, a megyei tanács elnöke. 3 A presztízsboltos • Állatorvos szerettem volna lenni. Anyám meghalt ötvenkettőben, nem volt pénzünk iskolára, bejárni sem lett volna akkor még olyan könnyű, mint ma. A legidősebb bátyám mondta hogy az iparcikkboltban van szabad hely. 1961-ben kerültem oda, 1962. decem­ber 28-án, nem egészen 18 évesen lettem a zákányszéki élelmiszerbolt vezetője. Fia­tal voltam, bizonyítani akartam. Ebben a szakma­­­ban kell 5—10 év, mire ki­­építi az ember a kapcsola­tait. — Rossz csengése van a kapcsolat szónak.­— Azt értem rajta, hogy mindenkivel korrektnek kell lenni. Mindig személye­­­sen megyek árut rendelni. Csak így derül ki, mi van a raktárban. Van nyolcfajta méz, közülük bármelyik jó nekem, de ha egyet vagy kettőt ráírok a megrende­lőre, s az a fajta éppen nincs, akkor nem lesz a boltomban méz. Szavahihe­tőnek kell lenni. Ha egy­szer bejelentkezem reggel hétre valamelyik raktár­házba, akármi történik is, pontban hétkor ott vagyok. Ha rám telefonálnak, tud­nám-e péntek délben fogad­ni az árut, úgy intézem, hogy tudjam fogadni, bár­mekkora is akkor a forga­lom. Akinek a szavára nem lehet adni, annak sohasem lesz tekintélye, és kimarad bizonyos kedvezményekből, amelyek nélkül a mai világ­ban nem lehet eredménye­sen kereskedni. Legnagyobb partnerem a Tisza Fűszert. A korrektséghez sorolom azt is, hogy tömegáruért nem megyek máshoz. Egymásra vagyunk utalva, nekik is fontos a forgalom, amit ná­luk megkapok, azért nem kalandozok el. Választékbő­vítésre máshová is elme­gyek, igyekszem mindent megszerezni, amit csak te­­het. — A kapcsolatok fogalom­körébe tartozik: sok „jat­tot” kell adnia? — Több személyes bolt véleményem szerint nem csinálhatja. Szerződéses családi boltok talán igen. Nem mondom, hogy pincelá­togatásra nem hívom meg a kollégáimat, de csúszó­pénzt nem adok. Nem érné meg, és nincs is rá szüksé­gem. — Körülnéztem a boltban: a választék a legjobb sze­gedi ABC-k kínálatával ve­tekszik. — Zákányszék gazdag község. A falusi fogyasztás gyorsabban nő, mint a vá­rosi. Mióta eltörölték a progresszív adót, rengeteget dolgoznak a szakszövetkeze­ti tagok. Ha akármelyik nap körülnéz Budapesten, a Bosnyák téren, legalább há­rom zákányszéki embert biztosan talál ott. Mióta megnőtt a vásárlóerejük, na­gyon igényesek az itteniek.­­- Ez a legnagyobb bolt a faluban. Szinte nincs is konkurenciájuk. — Ha úgy tetszik, a fél ország konkurrenciánk. Ha én itt nem szerzem be a 150 forintos habfürdőt, a piac után bemennek a Ská­la Metróba, és megveszik ott. Ez az igazi veszteség, hiszen tejet, kenyeret árul­ni nem üzlet. — Gyakori panasz a fal­vakban, hogy hetenként csak egyszer lehet húst kap­ni. — Hétfő kivételével min­dennap árulunk friss húst. Hétfőn elenyésző lenne a forgalom — városon is így van —, mert akkor fogy el a vasárnapi maradék. Az itteni táplálkozási szokások alig különböznek a váro­siaktól. Talán több húst esznek az emberek, mert sokkal több a nehéz fizikai munka.­ A húsforgalmunk csökkent, mióta divatba jött a nagy teljesítményű hűtő­láda. Vágnak disznót, lefa­gyasztják. Vannak periódu­sok: augusztusban például már elfogynak a házi kész­letek, rengeteg a munka, akkor húsból is, felvágott­ból is csúcsfogyasztás van. — Van, amit vinnének, de nem tud beszerezni? — A malac-, meg a bir­kahús. Jóban vagyunk a húsiparral, de vásárolunk kis vágóhidakról is. Az a baj, hogy szörnyen kicsi a hely. Nem fér el két mély­hűtőpult, pedig az előírások szerint a mirelit borsót meg a baromfit nem szabadna egy helyen tartani. Érdekes­­ még a tejtermékek fogyasz­­­tása. Szerintem ma már ki­váló minőségűek a tejipari készítmények. Tíz éve ha­vonta mintegy húszezer fo­rintot forgalmaztunk tejter­mékekből, ma 140 ezer fo­rint árú tejterméket adunk el. Ahol tehenet tartanak, ott is inkább eladják a te­jet, s veszik a sajtot, túrót, tejfölt. — Sokat emlegetik ma a kereskedelem kulturáltságát. Faluban, ahol mindenki mindenkit ismer, talán ne­­hezebb olyan undok­nak és udvariatlannak lenni a ve­vővel, mint a városban az ismeretlenek hadával. — Ennek vannak bizonyos anyagi feltételei. Rendkívül kicsi az alapterületünk. Szűk a hely, nehéz mozog­ni. Fejenként kétszázezer fölött forgalmazunk, majd kétszer annyit, mint néme­lyik szegedi ABC. Nincs ma már idő foglalkozni a vá­sárlóval. Rettenetesen sietni kell, csomagolni a szalámit, villámgyorsan verni a pénz­tárgépet. Régen beszélget­tünk, viccelődtünk a vevő­vel, érezte a személyes tö­rődést, ma ezt képtelenség megcsinálni. Fárasztó is, én magam sem tudok mindig kedves lenni. Van a kun­csaftoknak néhány százalé­ka, aki hozzánk jár köte­kedni. Egyébként jó a kol­lektíva. Azt pedig nem tű­röm el, hogyha a vevő va­lamit nem talál kint, a rak­tárban pedig van belőle, akkor lustaságból ne hozzák ki neki. Sokat dolgoznak, és viszonylag keveset keresnek a munkatársaim. Háromezer körül tudunk fizetni, abból nem lehet ma megélni. Min­denki dolgozik otthon a ház körül. Úgy alakítottuk a munkaidőt, hogy mindenki­nek legyen két teljes nap­ja szabad hetenként. 68-ban és 74-ben adómentesen le­hetett volna emelni a fize­téseket, akkor elmulasztot­ták az áfész vezetői. Ma ez ott üt vissza, alig van után­pótlás. — Nem gondolt még ar­­ra, hogy kivegye szerződés­­be a boltot? — Szóba került, de nem vállaltam. Mindig szíves­ lélekkel csináltam ezt a munkát. Ha kivenném, emel­ni kellene a forgalmat leg­alább 30 százalékkal Nem tudnám emelni, mert eddig is a maximumot igyekeztem kihozni belőle. A szerződés azoknak jó, akik korábban lazítottak. Tudok én olyan­ról, aki megkeresi a havi 25 ezrest, de ott látni kel­lett volna, milyen volt az üzlet korábban. — Nem hívták Szegedre, nagyobb üzletbe? — Többször is. Mindig nemet mondtam. Én ezt a munkát presztízsből csiná­lom. Azért a hatezer forin­tért nem lenne érdemes ennyit dolgozni, ha nem szeretném annyira. Negy­ven szállítónk van, bővítik az üzletet, a körülmények olyanok, amilyenek. Élve­zem, hogy a legigényesebb emberek sem hiába jönnek hozzánk. A munkatársaim többsége is többet keres a gazdálkodásból, mint itt, mégis szívvel csinálják. — Magasabb beosztásban többet fizetnének. — Szeretem Zákányszéket, itt születtem. Vagy el kéne költözni, vagy bejárni min­dennap. Egyikhez sincs ked­vem. A másik ok a pénz. Kaphatnék kétezer forinttal többet. Itt viszont van ezer szögel szőlőm. Szeretek dol­gozni benne. Mi is eladunk a Bosnyákon 100 mázsa csemegeszőlőt. Bárhová mennék, ezt sehol sem tud­nák pótolni.­­Elmondta: Papp Vince, a zákányszéki ABC vezetője.­ T. I.

Next