Délmagyarország, 1984. augusztus (74. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DÉLMAGYARORSZÁG 74. évfolyam 179. szám 1984. augusztus 1., szerda Ára: 1,40 forint Betakarították a búzát Csongrád megyében A kalászosok után lóbabot aratnak A Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya tegnap, kedden délután jelentette a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak, hogy megyénkben befejeződött a 75 ezer hektárnyi búza aratása. Az idén kevesebb kombájn dolgozott, mint a megelőző esztendőkben. Viszont nagyobb teljesítményű gépeket „vethettek be” és így a tervezett tizennégy munkanap alatt fedél alá, a malmokba, magtárakba vitték a kenyérnek valót. Most már elmondhatjuk, hogy jó volt az idei felkészülés, szervezetten működött az arató gépezet. Megyénkben a laza homokföldektől az erősen kötött fekete földekig úgyszólván minden talajtípus megtalálható, s ezért több napos eltéréssel érnek be a kalászosok. A gépek zöme mégis csaknem egyszerre lendült munkába: a gazdaságok — főleg a termelési mikrokörzetekben — kölcsönösen segítették egymást. Az eredményes kooperációnak is köszönhető, hogy mindenütt optimális időben, veszteség nélkül takarították be az őszi árpát és búzát. A legtöbb gazdaságban — az aszálytól sokat szenvedett homoki téeszek, szakszövetkezetek kivételével — a szakemberek elégedettek a termés mennyiségével és minőségével. Nem kevés azoknak a téeszeknek a száma, amelyek területén a búza hektáronkénti termésátlaga megközelíti vagy meghaladja a 6 tonnát. Az idén is kiemelkedő eredményt könyvelhet el a makói Kossuth Tsz: a jelenlegi becslések szerint ebben a gazdaságban a búza átlaghozama eléri a 7 tonnát. Az elkövetkező napokban még a Duna- Tisza-közi homokvidéken van egy kevés dolguk az aratócséplő-berendezéseknek, mivel a hatezer hektáron vetett rozsnak a fele még betakarításra vár, de ehhez már nincs szükség jelentős gépi apparátusra. Mintegy harminc kombájn „vendégeskedik" — a termelőszövetkezetek közötti megállapodás alapján — északi megyékben: Nógrádban, Borsodban. Az aratócséplő-berendezések zöme átmeneti pihenőre tér. Néhány a vágószerkezet megfelelő átállítása után megkezdi a lóbab betakarítását és később következik a napraforgó, majd a kukorica betakarítása. Addig is elkelne egy kiadós csapadék, ami még sokat segíthetne a kapásnövényeken, különösen a szárazságot már alaposan megsínylett kukoricán. Bizonytalan zöldségtermesztők A legfontosab: az érdekeltség A piacon mindenki bosszankodik. A háziasszony sokallja a zöldség- és gyümölcsfélék árát, a termelő pedig kevesli. Mindenki a maga pénztárcája szerint mérlegeli a helyzetet, ezért az ellentmondás is érthető. S ebből aztán az is következik, hogy felszínen marad a bosszankodás, az érdeklődés homlokterében marad a zöldségtermelés és -forgalmazás. A zöldségtermelés népgazdasági jelentősége is figyelemfelkeltő. A statisztika szerint a mezőgazdaságilag művelt terület 1,5—1,8 százalékán termelnek zöldséget, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés értékének 4,7— 4,9 százaléka származik az ágazatból.* Az exportnövelés egyik lehetőségét is kínálja a zöldségtermesztés. Hazánkban átlagosan 85 kilogramm zöldséget fogyaszt egy ember évente. 70 kilogrammot frissen, 15 kilogrammot feldolgozott formában. Ezzel szemben az egy főre jutó zöldségtermelés 190 kilogramm. A termelés tehát meghaladja a fogyasztást, így a felesleget más piacokon lehet értékesíteni. A zöldségtermelés a rubelelszámolású élelmiszerexportnak több mint 30 százalékát adja, a nem rubel elszámolásúnak pedig 5 százalékát. A külpiaci értékesítésben meghatározó szerepe van a tartósított termékeknek, de a friss zöldségek exportja is jelentősen emelkedett az elmúlt években. Az agrárgazdaságnak tehát fontos ágazata a zöldségtermelés. Ezért a megkülönböztetett figyelemnek párosulnia kellene a megfelelő termelői érdekeltséggel. A valóságban azonban nem így van, legalábbis a termelők magatartása erre utal. Az elmúlt évtizedben csökkent a zöldségfélék termőterülete, jelezve, hogy valamivel elégedetlenek a termesztők. Az ingadozás 100—130 ezer hektár között váltakozott a hetvenes évek derekán, a nyolcvanas évek elején ismét csökkent a termelői kedv. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik jelentése egyebek között megállapítja: „1970—1982 között sok volt a bizonytalansági tényező, az esetenként egymásnak ellentmondó kormányzati intézkedések hosszabb-rövidebb ideig alapvetően befolyásolták az ágazat fejlesztését.” Sokszor háttérbe került tehát a termelők érdekeltsége, emiatt ingadozott a termőterület, bizonytalanná vált egyes zöldségfélékből az ellátás és az export is.* Az érdekeltségre rendkívül érzékenyek a zöldségtermelők. Az elmúlt esztendőkben növekedtek a termelési költségek, drágább lett a műtrágya, a növényvédő szer, a föld műveléséhez szükséges gázolaj, legutóbb emelkedtek a munkabérek közterhei. Mindezek megváltoztatták a termelés jövedelmezőségét. Elsősorban a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok mondtak le a zöldségtermesztésről, valamelyest növekedett viszont a termelési kedv a háztáji és kisegítő gazdaságokban. A falusi portákon ugyanis nem voltak olyan érzékenyek a költség növekedésére, mint a nagyüzemekben. Jelenleg a zöldségféléknek több mint a felét a kistermelők állítják elő. Egyes fajoknál még ennél is nagyobb az arány. A nagy kézimunka-erőt igénylő uborkának a 75 százalékát, a hajtatott zöldségféléknek mintegy 80 százalékát a háztájiban termelik. Persze a kistermelők sem hazafiúi kötelességből hajladoznak az ágyások fölött, őket is a biztonságosan elérhető, tisztességes jövedelem hajtja. Ha ezt nem találják meg az ágazatban, másutt keresik lehetőségeiket. Rontja a termelés fejlesztésének esélyeit az is, hogy a hazai mezőgépipar nem érdekelt a gépellátás javításában, így a nagyüzemek és a kistermelők gépellátása rendezetlen. A zöldségtermelésben ugyanis speciális gépeket használnak, a pótalkatrész-ellátás azonban akadozik, emiatt esetenként használhatatlanok a drága masinák. Korlátozza a technológiák fejlesztését, hogy az importból származó gyomirtó és más növényvédő szerek esetenként hiányoznak. * Az ágazatnak egyik legsúlyosabb gondja a feldolgozás alacsony színvonala. A piacon ízlésesen csomagolt, jó minőségű árukat keresnek, ezzel szemben a konzervipari gépek többsége erkölcsileg és műszakilag is elavult. Ehhez képest fejlettebb a hűtőipar, de a hűtőlánc kialakítása még akadzik, a kereskedelemben sok helyütt hiányoznak a hűtőpultok. Végül is nem a keresett minőségű áruhoz jut a vevő, s ez különösképpen a külpiaci értékesítést gátolja. Amint láttuk, számos műszaki-technikai hiányosság gátolja a zöldségtermelés és -feldolgozás fejlesztését, amelyeket meg kell szüntetni. De még ennél is sürgősebb a megfelelő termelői érdekeltség kialakítása. Gép ugyanis csak akkor kell, ha a termelőnek kedve van zöldséggel foglalkozni. Ezért a termelői és forgalmazói érdek egyeztetése mindkét félnek érdeke, s így lehet legjobban szolgálni a vásárlók igényeit is. II fegyverkezés ellen Az amerikai kormányzat — amely fegyverkezési terveiben most egyre nyíltabban a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgépekre helyezi a hangsúlyt — alapvetően téved egy lényegi kérdésben: elképzelései, hogy katonai fölényhez jut a Szovjetunióval szemben, egyebek között a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgépek terén, nem csupán veszélyesek, hanem egyben illuzórikusak is. Erre hívja fel nyomatékosan a A Pravda cikke figyelmét a Pravda keddi szerkesztőségi cikke. Miután az Egyesült Államok a Szovjetunió többszöri javaslatára sem akar lemondani erről az új típusú fegyverről, a Szovjetunióban már folyik a nagy hatótávolságú robotrepülőgépek kipróbálása. Ami pedig az irányszögeket illeti, amelyeken a Pentagon indítani szándékozik újabb fegyverét, az amerikai stratégák tévesen hiszik, hogy ezek csupán a Szovjetunió irányában léteznek. A Pravda a továbbiakban rámutat: az Egyesült Államok nem kíván egyenjogú kapcsolatokat fenntartani más államokkal, nem szándékozik a felmerülő kérdéseket őszinte tárgyalások és ésszerű kompromisszumok útján megoldani, s kitér a megkötött szerződések és megállapodások betartása elől. A kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny indulásának tapasztalatai A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny indításának tapasztalatairól tanácskoztak kedden a SZOT székházában az ágazati szakszervezetek megyei (budapesti) tanácsainak képviselői. Megállapították, hogy a közelgő pártkongresszus tiszteletére kiszélesedett felszabadulási munkaverseny a dolgozók nagy tömegeit mozgósítja olyan kezdeményezésekre, amelyek szűkebb munkahelyi feladataik teljesítésén túl hozzájárulnak gazdaságpolitikai célkitűzéseink megvalósításához is. Mint arra a tanácskozás résztvevői rámutattak, az igazán értékes, formális elemektől mentes vállalások ott születtek, ahol a gazdasági vezetők az első fél év eredményeit mérlegelve vitatták meg a dolgozókkal a soron következő teendőket. A szocialista brigádok többségének felajánlásai szorosan kapcsolódnak a legfontosabb vállalati célkitűzésekhez, s legfőképpen a gazdálkodás javítását szolgálják. Vállalások egész sorát tették a takarékosabb anyag- és energiafelhasználásra, az eddig külföldről beszerzett anyagok és alkatrészek hazaival történő helyettesítésére, a vállalati exporttervek megvalósításána, támogatására. Sok példa bizonyítja, hogy a különféle szakterületek munkatársainak együttműködésével olyan összetett feladat is megoldható, mint például a gépek állásidejének csökkentése. Több helyütt erre vállalkoztak közösen a gépek kezelői, karbantartói, a munka irányítói, szervezői. A vállalatok gazdálkodását segítő felajánlások mellett azonban kissé háttérbe szorult a brigádok szocialista embert formáló szerepe. A vártnál kevesebb olyan felajánlás érkezett, amely a közösségi szellem kibontakozására, erősítésére ösztönözné a dolgozókat, hogy az együtt tanulás, kulturálódás, szórakozás tartalmat kapjon A tanácskozáson foglalkoztak a szakszervezeti mozgalom munkaversennyel kapcsolatos sajátos feladataival is. Felhívták a szakszervezeti aktivistákat: munkahelyükön igényeljék a gazdasági vezetőktől és működjenek velük együtt abban, hogy folyamatosan értékeljék a munkaverseny eredményeit, a brigádok anyagi elismerése arányos legyen teljesítményükkel. Emellett folyamatosan tájékoztassák a dolgozókat a kiemelkedő munkasikerekről. Végezetül hangsúlyozták, hogy most már a felajánlások tettekre váltásán a sor. Mikroprocesszorok Az Egyesült Villamosgépgyár és a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet szakemberei közösen kifejlesztették az atomerőművi kazettaátrakó berendezések elektronikai vezérlésének második generációját. Az új változatban már mikroprocesszor irányítja a fűtőelemek cseréjét. A jövőben ezeket a továbbfejlesztett elektronikai vezérléseket gyártja és szállítja a KGST-tagországokban épülő atomerőművekhez az ÉVIG. Árvízvédelmi kiállítás Szeged védelméről A nem hozzáértő látogatónak is élményt nyújt az a kiállítás amelyet tegnap, kedden délelőtt nyitott az ATIVIZIG Újszegeden a KISZ-tábor tőszomszédságában a vízügyi múzeummá alakult gátőrházban. Kardos Imre igazgatóhelyettes főmérnök tartotta a megnyitót. A vizet, a várost szerető, szenvedéllyel méltatta megnyitó beszédében az árvízvédelem fontosságát. Sok évtizedes fotók, százévesnél öregebb dokumentumok adnak ízelítőt a zabolátlan Folyó szelídítéséért folytatott elszántságról, akarásról. Nézhető gömbioptra, szögfelrakó vonalzó, fotókon a kistiszai zsilip összeomlása 1887-ben. Található még térkép az Alsó-Tiszavidékről az 1700-as évekből, a Tisza Völgyének Átnézeti térképe a folyó eredetétől a Dunáig és még számtalan hasonló emlék. A kiállítás anyagát — a szegedi gyűjtés mellett — az Esztergomi Vízügyi Múzeum és a nagycenki Széchenyi Múzeum kölcsöndokumentumai teszik teljessé. Megállásra, olvasásra késztet többek között egy eredeti kézírás, amely így kezdődik: „Nagy Méltóságos Gróf Belső Titkos Tanácsos Úr! Kegyelmes Uram!”... Írták ezen mód szépen, tekintélyt tisztelőn Szegeden 1846. augusztus 17-én a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak. A kiállítás hétfő kivételével naponta délelőtt 9-től 12-ig és délután 2-től 5-ig látható. Megközelíthető a 71-es autóbusszal, amelyről a Bérkert és a Szövetség utca sarkán kell leszállni, innen alig 500 méteres sétával érhető el a Vízügyi Emlékhely. , ács S. Sándor Somogyi Károlyné felvétele Porcelánra rajzolt térképkülönlegesség