Délmagyarország, 1984. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

8 A bolgár kultúra negyven esztendeje A bolgár nép ezerháromszáz éves fejlődés so­rán igen gazdag anyagi és szellemi javakat hozott létre három etnikai elemének — az ősbolgárok, a szlávok és a hellenizálódott trá­­kok — kultúrájának ötvözeteként. A bolgár em­ber szabadságvágya, nemzeti függetlenségre való törekvése, tudásszomja, valamint a demokráciá­ért és a szocializmusért folytatott küzdelme fe­jeződik ki benne. A felszabadulás óta eltelt negyven év alatt fellendült a művészet, a tudomány minden ága, átalakult a közoktatás, kulturális forradalom ment végbe. Különösen nagy erővel bontakozott ki a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­ságának nevezetes, történelmi jelentőségű 1956. áprilisi plénuma után, amely felszámolta a sze­mélyi kultusz káros maradványait, s helyreállí­totta a párt- és az állami élet lenini normáit, megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a szo­cialista bolgár kultúra fejlődésében minőségileg új szakasz kezdődjék, amelyre elsősorban a de­mokratizálódás, a mindennapi élet gondjaihoz való szoros kötődés a jellemző. A fejlett szocialista társadalom építésének el­kezdése újabb nagy lehetőségeket tárt fel a szel­lemi alkotómunka további sokrétű kibontakozta­tására. Nem csupán a bolgár nép történelme so­rán létrehozott értékeket, hagyományokat őriz­zük, ápoljuk, hanem egyszersmind a kultúra, a művészetek, a tudományok társadalmi szerepé­nek, hatóerejének a megújítására, minőségileg magasabb szintre való emelésére is törekszünk. A mai Bulgáriában a szocialista társadalmat építő ember esztétikai igényeinek minél teljesebb és minél sokoldalúbb kielégítése a cél, mégpedig úgy, hogy egyfelől az állami irányítás elvei, más­felől a társadalmi óhajok, szándékok egyaránt érvényesüljenek és szintetizálódjanak. Ez a szin­tézis nem mechanikus: a kettő szervesen kapcso­lódik és hat egymásra. A gyakorlat igazolta en­nek a kulturális politikának a helyességét. N­apjainkban a művészeti alkotószövetségek, a kulturális és a közművelődési intézmé­nyek munkájának az alapját a Bolgár Kommunista Párt XII. kongresszusának a kul­túra, a művészetek és az irodalom fejlesztéséről hozott határozatai képezik. A mai bolgár kultúra az ipar, a mezőgazda­ság fejlesztésének, a szocialista életmód kialakí­tásának, az új embertípus formálásának egyik fontos tényezője. Alapvető ügynek tekintjük az esztétikai nevelést. Hosszútávú komplex progra­mot dolgoztunk ki a kultúra­ és a művészet sze­repének a fokozására, amely elengedhetetlen a sokoldalú és harmonikus személyiség kialakítá­sában. Ezt a nemes célkitűzést szolgálja a Béke Zászlaja elnevezésű mozgalom is: e hároméven­ként rendezett kulturális-művészeti gyermekta­lálkozó az egész világon visszhangra talált. A szocialista bolgár kultúra — a nép kultú­rája, a tömegeké. Tavaly például a Bolgár Kul­túra IV. kongresszusát megelőző beszámoló és választó gyűléseken egymilliónál többen voltak. A terjesztés és a befogadtatás rugalmasabb és hatékonyabb rendszere révén a kulturális érté­kek az ország legeldugottabb zugaiba is eljutnak. Ebben a muzikában a színházak, a könyvtárak, a múzeumok, a képtárak, a zenekarok, a mozik, a sajátos bolgár csitalisták (olvasókörök) és a mű­velődési otthonok, házak ezrei vesznek részt. Bulgáriában jelenleg évente egymillió külön­böző előadást, hangversenyt és filmvetítést ren­deznek, a nézőszám meghaladja a 160 milliót. Az ország 200 múzeumát és képtárát 16 millióan ke­resik fel. A 10 000-nél több közkönyvtár 98 mil­liós könyv- és folyóiratállománnyal várja olva­sóit. Az elmúlt öt évben kétszeresére emelkedett a hivatásos művészek kiállításának a száma. Ha­zánkban ma 4 egyetem, 5 művészeti főiskola, 24 művészeti szakközépiskola, 4380 kórus, 250 zenekar, 24 opera- és operettegyüttes, 1458 pró­zai és versmondó kör, 337 könnyűzenei együttes, 2510 tánccsoport, 234 bábegyüttes működik. Kö­zel 1 milliárd példányban 487 időszaki kiadvány jelenik meg, amelyből 14 a napilap. A bolgár filmek eddig közel 200 díjat nyertek a külön­böző fesztiválokon. Az elmúlt negyven év alatt a szocialista bolgár kultúra nemzetközi tekintélyre tett szert, amely sokszor a Bolgár Népköztársaság békepo­litikájának nagyköveti szerepét is betölti. Szoro­san együttműködünk a Szovjetunióval és a szo­cialista közösség tagállamaival. A világ 132 or­szágával tartunk fenn kulturális kapcsolatot; 11 országban 12 bolgár kulturális és tájékoztató központ van, Budapesten 1952 óta. Nem kis mér­tékben járul hozzá a bolgár—magyar szellemi együttműködés bővítéséhez, a két nép kölcsönös megismeréséhez. B­ulgária kultúrájának egyik lényeges vonása éppen az internacionalizmus. A bolgár— magyar kulturális-szellemi kapcsolatok gyökerei a történelmi múltba nyúlnak vissza, de sohasem voltak még olyan erősek, mint amilyenek manapság. Ez is a negyven év, ez is a szocialis­ta társadalom eredménye. A bolgár nép büszke szocialista kultúrájára, de amikor visszanéz erre a negyven esztendőre, a feladatokat is látja, amelyek nem kisebbek, csak mások. De a cél változatlan: kultúránk váljék az egész­, nép kultúrájává, merítsen min­­­denki belőle. IVAN PEJKOVSZKI, a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója Anasztasz Sztojanov Bulgária Széltében-hosszába­n róván útjait, lóháton indulj bár vagy akár gyalog: kétnapi járóföld Devintől Vidinig, s nem több, míg elered Eminéből Komot. Bulgária — koldusok nyűtt kendője, tarka kendő, mit átitat a rózsaillat s verejték szaga! Tengervízben mosódik, s a Rila szellője szárítja, cibálván hallgatag ég alatt. Hímzett kendő, rajta gyöngyök a városok, de volt vala nem egyszer zászló a vészben: a Duna kék rúdján csattogva lobogott Vidinnél s Szilisztránál robogozva keményen. Venni nem sokat vett adott és adni kész, ám mohó halmokra rákoppint menten. Hát — ilyen, s akkora, hogy egyben az egész belefér, elfér egyetlen szívben Kiss Benedek fordítása Andrej Germanov Múlt idők Olyan napokban éltünk amikor a férfiasság szégyen volt, a becsület — iszonyú bátorság, a gondolkodás — bűn. Férfiasságunk megrothadt. Igazságunk megmérgezett minket. Gondolataink megvénültek, és születetlenül meghaltak. Nem volt szellőző nyílásunk. Jég alatti halak voltunk. Közülünk a legbecsületesebbek elestek. A legtisztábbak lezuhantak, mint madarak a horizontról. És mi másutt kerestük az okokat — még egy erős és gyengéd emberi szív sem volt elég erős ahhoz, hogy léket vágjon. Utunkat szétrobbant Emberi szívek jelezték. És kivirult a pipacs. Pipacsok az országút mellett. • Utassy József fordítása Ivan Canev Reggeli kommüniké Megmenekültél! S nézd csak, pirkad. Pedig éjjel nem volt kiút. A fojtó sötétben az írmag fény, a gyertyaláng is kihúnyt. A víz, a so­­cipód karéja s megtöretett porhüvelyed — mintha már semmibe alélna — mind halványabban lüktetett.­­ Agyad forrongó féltekéin vérszökőár és füstfolyók — atomtűzvész dúlt, szégyen és kín, s egy szeretett lény haldokolt. S te is, porig omolva haltál, mint vak morajban néma rom, mígnem a nyári nap hajnaltájt rád lelt: sugaras irgalom. Ablakaid sarkig kitárva üdvözlőd, hogy feltündökölt. S olthatatlan számm­al a drága életet kortyolja tüdőd. Rózsa Endre fordítása Szombat, 1984. szeptember 8. Magyar ü­vegszobrászat BCCZKÓ GYÖRGY: TÉRKOCKA Z. GÁCS GYÖRGY: TÜKRÖZŐDÉS

Next