Délmagyarország, 1984. október (74. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

VILÁG­IPROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Csongrád bemutatkozik írta : negyven évvel Ix­as­tonya térségében, a dicsőséges szovjet hadsereg a fasiszta csapatokat üldöz­ve, átlépte Magyarország határát, meg­kezdte Magyarország felszabadítását. Ezekben a napokban — szeptember 24. és október 27. között — Csongrád megye minden településén ünnepeljük szűkebb pátriánk felszabadítását, az új élet kezdetét. Emlékezünk a felsza­badító hősökre, és elhelyezzük a ke­gyelet virágait a szabadságunkért éle­tüket áldozó szovjet katonák sírjain, emlékművein. Számba vesszük a 40 év alatt megtett úton elért eredmé­nyeket, a szocialista építőmunka ta­pasztalatait. Az ünnepségsorozatba méltán bele­tartozik hogy megyénk lakosainak képviselőiként felkeressük a felsza­badító hősök szülőföldjét, s beszámo­lunk arról, hogyan éltünk a véráldo­zattal megteremtett lehetőséggel. Ok­tóber 1—5. között szovjet testvérme­­gyénkben, Odesszában politikai és egyéb rendezvényeken, kiállításokon, munkahelyi találkozókon, és több más, egyéb formában, megkísérlünk vázlatos képet adni munkánkról, vív­mányainkról, és természetesen gond­­jainkról is. Ki kívánjuk fejezni há­lánkat és köszönetünket a Szovjetunió népeinek nemcsak a 40 évvel ezelőtt hozott áldozatokért, hanem az azóta szüntelenül nyújtott baráti, testvéri segítségért. Bár nálunk és a Szovjetunióban is sokak számára ismert hogy miért ép­pen Odesszában kerül sor e rendez­vényre, mégis, szabad legyen erre egy rövid ismertetéssel magyarázatot ad­ni. Közel három évtizede, hogy Csong­rád megye székhelyének, Szeged vá­rosának vezetése, nagy jelentőségű el­határozásra jutott a város felszaba­dulásának 11. évfordulója alkalmából — elsőként az országban — kezdemé­nyezte testvérvárosi kapcsolat létesí­tését egy szovjet várossal, Odesszával. Nem véletlen, hogy éppen Odes­­­szára esett a választás. E szovjet vá­rost sok minden tette szimpatikussá Szeged lakosai előtt. Például az, hogy 1919-ben egy odesszai bolsevik, Belo­­cerkovszkij Antal, aktív szerepet ját­szott­ Szegeden a kommunista párt megszervezésében. Szeged híres szü­lötte. Balázs Béla költő, író, filmesz­téta éveke a élt és dolgozott a 30-as években Odesszában. Mindketten so­kat meséltek a szegedieknek e szép és vendégszerető városról. A Szegedet és környékét felszabadító IX. Ukrán Front csapatainak soraiban sokan voltak akik az odesszai területről in­dultak a harcba a fasizmus ellen. A felszabadulás után Szeged szovjet ka­tonai parancsnoka, Mark Szemjono­­vics Haitovics alezredes is odesszai volt (leszerelése után a város csator­názási művének volt az igazgatója). A magyar és szovjet város között — a nagyságrendi eltérés ellenére — számos hasonlóság is felfedezhető. Mindezek nemcsak a kapcsolat felvé­telének kialakításában, de a kialakult kapcsolat intenzív fejlődésében is szerepet játszottak, így logikusan adódott, hogy amikor a 60-as évek vége felé a testvérmegyei mozgalom kifejlődött, Csongrád és Odessza me­gye egymással került kapcsolatba. Bár tovább élt a két város közötti barátság, ennek megyeivé fejlesztése lehetőséget adott, hogy mind széle­sebb körűvé, mélyebbé, tartalmasabbá váljon az együttműködés. Ma már több mint 40 Csongrád megyei üzem, intézmény szervezet ismerkedik ha­sonló profilú Odessza megyeivel, és törekednek elmélyült tapasztalatcse­réken keresztül egymás munkájának, módszereinek megismerésére. Nya­ranta pártpropagandisták,­ tömegszer­­vezeti aktivisták, úttörő- és KISZ-es fiatalok csoportjai látogatnak el — tu­rista alapon — Csongrád megyéből a testvéri szovjet területre. A lakosság érdeklődése is fokozó­dott a testvéri területek iránt. A mind sűrűbbé váló találkozások sok személyes barátság szövődésének az alapjául szolgáltak. A napilapok rendszeres információcseréje lehetővé tette a testvérmegyék lakóinak, hogy mind többet tudjanak meg egymás életéről, gondjairól, tapasztalatairól. Már sok ezer azoknak a Csongrád megyei lakosoknak a száma, akik nemcsak hallomásból vagy az olva­sottak alapján, hanem közvetlenül, a látogatások során szerzett tapasztalat­­tól érzik magukhoz közelállónak Odessza megyét és lakóit. 1977. októ­berében, majd 1982. decemberében testvérmegyénk a nálunk megrende­zett barátsági hetek gazdag esemény­sorozatán mutatta meg életének sok­színűségét. A Szegedi Ipari Vásáron 1980-ban, 1982-ben és 1984-ben szá­mos odesszai vállalat mutatkozott be termékeivel és aratott nagy sikert a százezres vás­árlátogató körében. Több, nagy érdeklődést kiváltó kiadványon keresztül pedig számos ismeretet sze­reztek a Csongrád megyeiek odesszai testvéreik földjéről. Mint Magyarország­on,*és“ylS, Csongrád megye és­ Odessza terület között is, nagyságrendben jelentős kü­lönbségek vannak. Az élet tapaszta­latai azonban mutatják, hogy egy fia­talabb és egy idősebb, egy kisebb és egy nagyobb testvér is­ nemcsak sze­retheti egymást, hanem hasznára is lehet egymásnak. Felhasználva az al­kalmat, szeretnénk a testvéri Odessza megye újságolvasóinak bemutatni szű­kebb hazánkat, Csongrád megyét. Területünk — amely korábban az ország, gazdasági szempontból egyik legelmaradottabb térsége volt — az utóbbi két és fél évtizedben ki­bontakozott fejlődés következtében ipari-agrár területté változott Mint államigazgatási egység — lé­tezése egyidős a magyar állam ala­pításával. Régi feljegyzések szerint a megye területén — Pusztaszeren — tartotta országalapító gyűlését az Ural környékéről a népvándorlás so­rán idekerült magyarság. Földrajzi fekvésénél fogva is átélte a magyar nép történelmének összes válságát. Színtere volt a tatár és a török dúlásának, a különböző népi és nemzeti szabadságmozgalomnak. A nép élete e területen uralkodó osztályok kizsákmányoló tevékenysé­ge miatt is különösen nehéz volt. En­nek is tudható be, hogy Csongrád me­gye — a szomszédos területtel együtt — agrárszocialista mozgalmai a nép forradalmi megmozdulásai következ­tében a ,,Viharsarok” jelzőt érdemel­te ki a történelem során. Az e terü­leten a múlt század második felében lefolyt agrárszocialista mozgalmakról Engels Frigyes is megemlékezett mű­veiben. A századfordulótól kezdve a forradalmi munkásmozgalom is mind erőteljesebben szerveződött. Az 1905- ös, majd az 1917-es oroszországi for­radalmak élénk visszhangot váltottak ki, nemcsak az itt élő munkások, de a haladó gondolkodású értelmiségiek körében is. A bolsevikok példáját kö­vetve, 1918 végén kommunista párt­­szervezetek alakultak, 1919-ben pedig létrejöttek a Tanácsköztársaság intéz­ményei. Rövid idő múlva e terület az antantországok megszállása alá ke­rült. A megszállók üldözték a kommu­nistákat, és védelmük alá vették az itt szervezkedő ellenforradalmat. A munkásmozgalmi szervezetek Szege­den, a megye többi városában és szá­mos községben — a horthysta idő­szakban a rendőri és csendőri terror ellenére — végig működtek. A Szov­jetunió megtámadása után politikai aktivitásuk még fokozódott is. lev a szovjet hadsereg felszabadító harcai által megteremtett lehetőségek­kel Csongrád megye területén a for­radalmi erők rögtön élni tudtak. A­z­ Ukrán Front 46. és 53. hadseregé­nek egységei e térségben lépték át a magyar határt. Az első felszabadult magyar város Makó, majd az első fel­szabadult nagyváros Szeged volt. A megye területe 1944. szeptember 24. és október 27. között vált szabad­dá. A felszabadulás utáni történelmi eseményekben jelentős szerepet ját­szott területünk. Szegeden alakult meg 1944 végén a Magyar Kommunista Párt legális Központi Bizottsága. In­nen intéztek felhívást a még fel nem szabadult országrészek lakosaihoz, tá­­jékoztatva őket arról, hogy a szovjet hadsereg felszabadítóként, barátként érkezett hazánk területére. Itt hirdet­te meg a párt Magyarország újjá­­születését szolgáló programját, és kez­deményezte a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front a nemzet haladó erőinek összefogását szolgáló szerve­zet létrehozását. Itt alakult meg az ország első üzemi bizottsága, és a nem­ hatalmi szervek kialakítására számos, országos visszhangot kiváltó javaslat született. A magyar nép év­ezredes vágyát kifejező földreform­­(földosztás) végrehajtását hivatalosan a Csongrád megye területén levő Pusztaszeren kezdték meg, 1945. már­cius 29-én. S hogy mit jelentett a magyar nép számára az, hogy a szovjet hadsereg történelmi jelentőségű harcai hozták meg a fasizmus alóli felszabadulás le­hetőségét, és a lehetőségekkel miként élt népünk, milyen fejlődést ért el, az különösen lemérhető egy olyan, ko­rábban rendkívül elmaradott terület életében, mint Csongrád megye. A felszabadulás előtt Csongrád me­gyében a lakosság 70,7 százaléka a mezőgazdaságból élt. A földtulajdon­nal rendelkezők több mint 70 száza­léka í törpe- és kisbirtokos, az összes, mezőgazdaságilag művelhető földterü­letnek mindössze 11 százalékán gaz­dálkodott. Ugyanakkor a földtulajdo­nosok 8 százaléka (a közép- és nagy­­birtokosok­ az összes földterület 60 százalékát tudhatták magukénak. A lakosság alig valamivel több, mint 12 százaléka dolgozott az ipar­ban. Ezek nagy része is főleg kisipar­ban. Mindössze 8 olyan ipari üzem volt, amely folyamatosan száznál több dolgozót foglalkoztatott. A nagyobb vállalatok főleg külföldi, elsősorban angol, német, svéd tőkések tulajdo­­nában voltak. Az ipar jelentős része a mezőgazdasághoz kapcsolódó, annak termékeit feldolgozó élelmiszeripar és könnyűipar volt. Mellettük számos, építőanyagot előállító kisüzem műkö­dött. Az üzemek többsége szezonjel­­leggel dolgozott,­­ felszabads ^ változásokat hoztak ezekben a körül­ményekben. A földosztás következté­ben eltűnt a nagybirtokos osztály, ki­alakult egy jelentős létszámú kisbirto­kos-paraszti réteg. Az 1948—49-e­s években végrehajtott államosítás kö­vet­keztében pedig megszűnt a tőkés­­osztály a gyárak, üzemek a népha­talom tulajdonába kerültek. Az ipari termelés viszonylag rövid idő alatt, de a mezőgazdasági termelés is né­hány év alatt, nemcsak elérte, hanem meg is haladta a háború előtti szín­vonalat.. Különösen az 50-es évek vé­gétől­ felgyorsult Csongrád megye te­rületén az ipari termelés növekedése. Már a felszabadulás után közvetlenül a munkanélküliség felszámolására, fejlesztésre kerültek a meglevő ipar­telepek, majd újak is létesültek. Sze­geden az első korszerű új üzemet, a Szegedi Textilművek fonodáját, szov­(Folytatás a 2. oldalon.) megye barátainak dr. Komócsin Mihály 74. évfolyam 231. szám 1984. október 2., kedd Ára: 1,40 forint Megkezdődtek a barátsági napok Odesszában Termékbemutató a városi sportcsarnokban Csongrád megyei és Odessza területi vezetők baráti eszmecseréje Hétfőn Odesszában meg­kezdődött a Csongrád me­gyei barátsági napok ese­ménysorozata. A héttagú Csongrád megyei párt- és tanácsi küldöttség, valamint az odesszai üzemekkel, in­tézményekkel testvérkapcso­latot tartó megyei üzemek, szövetkezetek, intézmények képviselőiből álló, mintegy 80 főnyi szakmai csoport a vasárnapot a 750 ezer la­kosú Lvovban töltötte, ahol városnéző kiránduláson vett részt és megtekintette a Lenin Múzeumot. Hétfőn reggel 8 órakor Odessza terület határán, Ko­­tovszk város vasútállomásán a városi pártbizottság első titkára, N. A. Mestyerjakab köszöntötte a Csongrád me­gyei politikai delegációt. Üdvözlő szavaira dr. Ko­mócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­­zottság első titkára, a kül­döttség vezetője válaszolt. A Csongrád megyei párt­, tanácsi küldöttség, valamint a szakmai csoportok tagjai menetrendszerinti vonattal hétfőn délelőtt 11 óra után érkeztek meg az odesszai pályaudvarra, ahol Odessza terület és város párt- és tanácsi vezetői fogadták őket, élükön A. B. Nocsovsz­­kinnal, az UKP KB tag­jával, a területi pártbizott­ság első titkárával, A. I. Butenkóval, a területi ta­nács végrehajtó bizottsága első elnökhelyettesével. Délután került sor a Csongrád megyei termékki­állítás megnyitására az odesszai sportcsarnokban. A. I. Butenko köszöntötte a megjelenteket, a magyar vendégeket, bejelentve, hogy a kiállítással megkezdődik a barátsági napok prog­ramja. Szabó Sándor, a Csongrád megyei Tanács elnöke megnyitó beszédében hangsúlyozta a Csongrád megyei és Odessza terület, valamint a testvéri üzemek és intézmények közötti együttműködés fontosságát. Megtekintette a kiállítást A. P. Nocsovszkin, aki a látot­takat értékelve hangsúlyoz­ta, hogy a termékbemutató meggyőző képet nyújt Csong­rád megye gazdaságának fejlődéséről, eredményeiről és magas teljesítményéről. Nemcsak egy jól sikerült kiállítás szerepét tölti be, hanem hasznos tapasztalat­­cserére is kiváló alkalmat nyújt, amit az odesszai üzemek vezetői, a szakem­berek magyar partnereikkel együtt igyekeznek kihasz­nálni. A termékbemutató hozzájárul Odessza terület és Csongrád megye lakossá­­­ga a szovjet és magyar nép barátságának erősítéséhez. A délutáni órákban baráti megbeszélésre került sor az UKP Odessza területi bi­zottságán a Csongrád me­gyei politikai küldöttség tagjai és a terület párt- és tanácsi vezetői között, ame­lyen kölcsönösen tájékoz­tatták egymást a területü­kön folyó gazdasági építő­munka eredményeiről, a két testvérmegyei együttműkö­déséről, a kapcsolatok fej­lesztésének feladatairól. A baráti eszmecserén részt vett dr. Rácz Béla, hazánk moszkvai nagykövetségének tanácsosa, T. M. Hétfőn a kora reggeli órákban indult el Szegedről Odesszába az a barátságvonat, amelynek 345 utasa tizen­egy csoportot alkotva, s majd érdeklődési körüknek meg­felelően, vesznek részt Odesszában szakmai tanácskozáso­kon, illetve látogatnak el üzemekbe, kolhozokba, kulturá­lis intézményekbe. A barátságvonat utasait a szegedi pá­lyaudvaron Gyárfás Mihály és dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkárai búcsúztatták.

Next