Délmagyarország, 1984. december (74. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
4 Szombat, 1984. december 1 Megemlékezés a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának 40. évfordulója alkalmából folytatás az 1. oldalról.) tikus pártok. Innen intéztek novemberben felhívást a lakosság különböző rétegeinek képviselői Budapest népéhez, a magyar honvédséghez, majd a fel nem kzsP hadult országrészek lakosaihoz, hirdetve — a szegediek közvetlen tapasztalatai alapján —, hogy a szovjet hadsereg nem hódítóként, hanem barátként érkezett hazánk földjére. Innen szólították fel az ország népét a fasizmus elleni harcra. Itt kezdődött meg az új, demokratikus hatalom kiépítését szolgáló népi bizottságok szervezése, és alakult meg a Szegedi Nemzeti Bizottság, mely a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front létrehozása után annak helyi szervezeteként működött. Akik annak idején a szervező munkában részt vettünk, vallottuk és hirdettük a jelszót. ..Lesz magyar újjászületés.” Akkori tevékenységünk nemcsak azért volt eredményes, mert a Kommunista Párt programja helyes volt, hanem, mert el tudtuk juttatni a magyar nép szívéhez és józan eszéhez. E program felrázta kábulatából mindazokat, akiknek fájt az ország és a nép sanyarú sorsa, akik tenni akartak a haza, a nép üdvére. Mint ahogy napjainkban — pártunk szövetségi politikájának jegyében — együtt dolgozunk a szocializmus építésén minden igaz hazafival, úgy azokban a napokban is együtt munkálkodtunk más pártbeli és pártonkívüli barátainkkal, munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel, dolgozó kisemberekkel, polgárokkal, és a hazájuk sorsáért aggódó papokkal. Az akkori politikai kezdeményezéseket a történelemi igazolta. Joggal ünnepelhetjük, tehát a mai napon a negyven évvel ezelőtti nagy jelentőségű eseményt. Joggal köszönthetjük tisztelettel a történelmi kezdeményezés szervezőit, résztvevőit és a program megvalósítóit. Ezután a szervező bizottság nevében köszöntötte az ünnepi gyűlés résztvevőit, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága, a Minisztertanács megjelent tagjait, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tisztségviselőit és elnökségi tagjait, a Magyar Ellenállók Antifasiszták Szövetsége Elnökségének tagjait, a területi párt-, tanácsi, társadalmi és tömegszervezetek, a magyarországi nemzetiségiek képviselőit, és az ünnepségen részt vevő egyházi személyiségeket. Majd felkérte ünnepi beszédének elmondására Kállai Gyulát, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökét. Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársnők! Kedves elvtársak ! Ezekben a napokban, hetekben, hónapokban Magyarország felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepeljük. Az ünnepi megemlékezések sora több mint fél esztendőt ölel át, s az ország keleti határától a nyugatiig, Battonya térségétől Nemesmedvesig mindenütt bensőséges érzésekkel tölti el az ország lakosságát. Meggyőződésem és hitem szerint nem voltak még az ország életének ilyen felemelő, szívet melengető ünnepnapjai. Ezekben a napokban őszinte tisztelettel és a testvéri barátság érzéseivel gondolunk mindazokra, akik segítettek kezünkről leverni az elnyomatás bilincseit. Mindenekelőtt a Vörös Hadsereg harcosaira, a magyar nép és más baráti népek fiaira, akik a hazánk felszabadításáért folyó harcban a barbár német és magyar fasizmus áldozataivá lettek, az embertelen küzdelemben hősi halált haltak. De azokra is, akik e harcban győzelmet aratva ma itt vannak közöttünk. A mai Magyarország — politikai és világnézeti meggyőződésüktől, s akkori pártállásuktól függetlenül — tiszteletre és követésre méltó elődeinek tartja őket. A magyar uralkodó osztályok, a Horthy-fasizmus is kormányzati rendszere kíméletlen, népgyilkos és országvesztő politikájának teljes csődje után köszöntött ránk a felszabadulás. Európa egyik leginkább elmaradott, elnyomott és kizsákmányolt népe voltunk.. Mindannyian ismerjük: József Attila milyen megrendítő leltárt állított össze népünk nyomoráról. De a valóság a legmerészebb költői szónál is szörnyűbbnek bizonyult. A magyar munkásosztály és szövetségesei, s hivatott vezetőjük, a Magyar Kommunista Párt a nemzeti érdekek védelmében minden áldozatot meghozott, hogy megvédje az országot a vérpusztulástól, s némünket a gazdasági és társadalmi felemelkedés, a nemzeti egység s a világ haladó erőivel — mindenekelőtt a Szovjetunióval való szövetség útjára vezesse. Az ország haladó erői s mindazok, akik akkor már felnőtt, öntudatos antifasiszta polgárai voltak a hazának, érezték, tudták, hogy az ország és a nép életében valami új kezdődik: a keserves és viszontagságos, a százszorosan megbűnhődött múlt után végre egy tisztultabb, igazabb korszak küszöbéhez érkeztünk. 1944 őszének, 1945 telének és tavaszának napjai felszabadulásunk igazi örömteli eseményeiként íródtak be történelmünkbe, gazdagítva a sajátosan szép tavaszi forradalmi ünnepnapjaink számát. Bár nem voltak illúzióink a Horthyhoz intézett memorandumokban, elfogadható alternatívát ajánlottunk fel, amikor követeltük, hogy a haza, a nép, a nemzet megmentése érdekében szakítson Hitlerrel, lépjen fegyverbarátságra a dolgozó magyar néppel, s álljon át a Szovjetunió oldalára. Ám mindhiába! Az ország urai semmiféle gaztettől nem riadtak vissza, hogy kiváltságaikat mentsék és megőrizzék. Osztálykiváltságaik s az azokat foggal és körömmel védő fasiszta rendszerük megmentése érdekében készek voltak az országot akár a végpusztulás poklába taszítani Magyaroisz«et< a„világ, első szocialista államának katonái szabadították fel. Történelmünk során először fordult elő, hogy egy nagyhatalom népünk igaz barátjaként, felszabadítóként lépett országunk területére. Először fordult elő, hogy a magyar nép iránt baráti érzésekkel viseltető hatalom verte le kezünkről az idegen elnyomás súlyos bilincseit. Amikor a Vörös Hadsereg felszabadította hazánkat, nemcsak az országunkat megszállt hitleri és az őket kiszolgáló hazai fasizmus hadigépezetét verte szét. eza felszabadulás történelmi folyamatának két kiemelkedően fontos esemnye volt: 1944. december 23-án Szegeden megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. 1944. december 21—22-én pedig Debrecennel együtt széthullott a súlyos bűnökkel terhelt és a magyar nép előtt gyűlöletes ellenforradalmi rendszer államgépezete is. A helyzet adta lehetőséggel élve a munkásosztály, a parasztság és a haladó értelmiség teljesítette történelmi feladatát: nyomban megkezdte a fasiszta rendszer maradványainak felszámolását s harcba indult népi hatalom politikai és államre^l jének z p^gt,^renítéséért.. ■ . Világos volt,, hogy a tömegek, akaratának kizárólag a kommunista és más antifasiszta pártok irányításával létrejött demokratikus szervek tudnak hangot adni, csak ezek képesek a demokratikus átalakulás munkáját megkezdeni és előrelendíteni. Ilyen szerveknek tekintettük a politikai-mozgalmi összefogás és hatalom egységét kifejező nemzeti bizottságokat, a tők munkásellenőrzését megvalósító üzemi bizottságokat és a földreform forradalmi eszközeként szolgáló földigénylő bizottságokat ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Ideiglenes Nemzeti Kormány. Bár mindkét eseménynek ma már szinte könyvtárnyi, irodalma van nyugodt lélekkel még most sem mondhatjuk hogy teljesen kimerítettük volna e két nagy sorsforduló történelmi értékelését, és levontuk volna minden tanulságát.. Természetesen itt és most sem vállalkozhatunk erre. A mai ünnepi emlékező ülésen elsősorban a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szegedi zászlóbontásáról kívánok szólni. A Függetlenségi Front megalakulásakor különös helyzetben volt az ország. A tragikus és felemelő élmények együtt játszódtak le a szemünk előtt. Egyszerre éltük át a pusztulás, a szenvedés, az embertelenség borzalmait, a német megszállás és a fasiszta terror tobzódását, s ugyanakkor a felszabadító harcok, a nagy győzelmek, a régvárt szabadság örömét. A német hadvezetés és magyar csatlósaik mindent megtettek azért, hogy a szovjet előrenyomulást késleltessék, s Magyarország földjét vesztett ügyük utolsó hídfőállásává tegyék. A magyarság legjobb fiait továbbra is hidegvérrel áldozták fel egy értelmetlen háborúban, állampolgáraink százezreit gázkamrákban semmisítették meg, az ország egész területén hadszíntérré, városainkat és falvainkat üszkös romokká változtatták, gátlástalanul raboltak és fosztogattak, honvéd tábornokokat, kommunistákat és más haladó embereket állítottak bitófa alá, s a tizenöt évnél idősebb férfilakosság egy részét Németországba hajtották, hogy olcsó ágyútöltelékként a frontra dobják őket A szomorú mérleg: csaknem egymillió magyar állampolgár kíméletlen feláldozása. A Függetlenségi Front alakuló ülése a Magyar Kommunista Párt hitet és erőt sugárzó jelszavának jegyében jött össze: Lesz magyar újjászületés! Nagy szükség volt akkor az ilyen reményt és erőt sugárzó jelszavakra. Egyike volt ez a párt azon jelszavainak, mely valóban történelmi jelentőségre tett szert. S tehetett is, mert nemcsak a "kommunisták jövőbe vetett hitét fejezte ki, de azoknak a reményét is, akik az igazabb jövőért készek voltak küzdeni, de önmagukra hagyatva nem lettek volna képesek arra, hogy a példátlanul súlyos helyzetből megtalálják a kivezető utat és másoknak is irányt mutassanak. S íme, a dermedtség, a fásultság, reménytelenség napjai közepette akadtak, akik bizakodva és határozottan hirdették, hogy lesz, lennie kell a magyarság életében egy felemelő új korszaknak. sőt nemcsak beszéltek erről, hanem tettek és cselekedtek is érte, munkára, s az ország újjáépítésére mozgósítottak. A magyar kommunisták javaslatára a nemzeti újjászületésnek ezt az átfogó, valóban a népet és a nemzetet felemelő országépítő tervét hirdette meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szegeden elfogadott programnyilatkozata, ami a koalíciós pártok közös célkitűzése lett. A programnyilatkozat elfogadása éppen ezért nemcsak a felszabadult területeken jelentett örömteli eseményt, de újabb erővel és lelkesedéssel töltötte el azokat is, akik — halálos veszély közepette — az ostromlott fővárosban ,és a még megszállt Dunántúlon küzdöttek a fasizmus ellen, elősegítve, hogy a szovjet hadsereg győzelmei nyomán ott is mihamarabb felvirradjon a szabadság napja. A nyilatkozatot öt párt és a Szabad szakszervezetek képviselői írták alá. Személy szerint Révai József, a Magyar Kommunista Párt, Valentino Ágoston, a Szociáldemokrata Párt, Balogh István, a Független Kisgazdapárt, Erdei Ferenc, a Nemzeti Parasztpárt, Orley Zoltánt, a Demokratikus Polgári Párt és idősb Komócsin Mihály, a Szabad Szakszervezetek nevében. E dokumentummal hamarosan megismerkedett az egész ország A szegedi zászlóbontás után a magyar dolgozók ebből tudták meg, hogy a háborútól sújtott, és romtítt 'dö’hVott Má’cVar ötszögöd ritál Ven irányban induljanak el. A felszabadított területen megtörtént az első lépés az új szabad demokratikus magyar állam megteremtésére. Kállai Gyula: Szeged nemzeti újjászületés ini egyik bölcsője volt Tisztelettel, testvéri barátsággal A szegedi zászlóbontás Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja Szövetségesekkel, harcostársakkal A magyar kommunisták már ekkor tudták, hogy történelmi küldetésüket egyedül, magukra hagyatva nem képesek teljesíteni: szövetségesekre, harcostársakra van szükségük. Ez nem volt új feladat számukra. Már a második világháború alatt, a fasizmus és a háború elleni küzdelem időszakában szívósan és következetesen építették szövetségi rendszerüket minden antifasiszta demokratikus erővel, főleg a munkásosztály, a parasztság és haladó értelmiség demokratikus szervezeteivel. Így jött létre a német megszállás hónapjaiban a Békepárt, illetve a Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt él ,a Nemzeti Parasztpárt poétikai szövetsége, a Magyar Front. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front tulajdonképpen a Magyar Front tevékenységének folytatója — talán úgy is lehetne mondani: jogutódja volt a felszabadított területeken. Az egész ország felszabadításáig a két szervezet párhuzamosan folytatta munkáját. A Magyar Front Budapesten és az ország még fel nem szabadult területein, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pedig Szegeden és a mái felszabadult keleti országrészeken. Elnevezésük érthető módon némileg különbözött ugyan egymástól, de összetételüket, programjukat és célkitűzéseiket tekintve teljes összhangban voltak egymással. Legjobban bizonyítja ezt a két szervezet programnyilatkozata. 1944 őszén az illegális Kommunista Párt idehaza is szükségét érezte annak, hogy kidolgozza programnyilatkozatát. Pártunk el is készítette a maga tervezetét, azzal a szándékkal, hogy megvitatásra és elfogadásra a Magyar Front Intéző Bizottsága elé terjeszti és közös terv gyanánt, nyilvánosságra hozza. Nem rajtunk múlott, hogy ezt a szándékunkat nem sikerült megvalósítani. Sajnos, Rajk László, Bajcsy-Zsilinszky Endre s a katonai ellenállás vezetőinek letartóztatása miatt erre már nem kerülhetett sor, ami azonban semmiképpen sem csökkenti történelmi-politikai értékét. A hazai illegális párt Központi Bizottságának 1944 őszi állásfoglalása a feladatokról, a kibontakozásokról, a demokratikus átalakulásról minden lényeges kérdésben megegyezett a Szovjetunióban működő emigráns magyar pártvezetés, az úgynevezett Külföldi Bizottság által kidolgozott programmal. Mindez meggyőzően bizonyítja a marxista elmélet erejét és egységét. Azt, hogy a véres frontvonalakkal szétszaggatott, egymástól több mint 2 ezer kilométer távolságban folytatott munkánk elismerésre méltó összhangban volt egymással. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front így teremtette meg a háború utáni demokratikus pártszövetség, a koalíciós politika lehetőségeit, amely nélkül az új Magyarország, a népi demokratikus rend alapjait