Délmagyarország, 1985. február (75. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
Péntek, 1985. február 1 Az igények előtt egy lépéssel Unikorn a kedves vevőnek Neknnk, vásárlóknak szokatlan, sőt gyanús, ha valamit nagyon ajánlanak. Sok-sok új termék addig kapós csak, míg elvétve lehet hozzájutni. Ha bőségben van a polcokon, elveszti varázsát. Ha egy-egy boltos „besokall” az újdonságból, sokáig nem felejt. Nehezen szánja rá magát, hogy újra kipróbálja, netán egy kisebb tétellel, hátha a környékbeli háziasszonyok nézete időközben megváltozott. Veszélyes olyan árut gyártani, amit nem a vásárlók verekedtek ki maguknak. Ilyenkor, nehéz megjósolni a fogadtatást. Szabó Ferenc, a Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat vevőszolgálatának vezetője, a gabonaipar új termékcsaládjának kialakulását, az értékesítési tapasztalatokat összegezve diplomatikusan fogalmazva „mérsékelten derűlátó”. Amikor közel két éve a dóci lisztfeldolgozó üzemben elkezdték az Unikorn termékek gyártását, látványosabb sikerre számítottak. Úgy érezték, elérkezett az ideje, hogy lisztes keverékeikkel az egyre inkább időhiánnyal küszködő háziasszonyok segítségére siessenek. A biztatást a fejlettebb fogyasztási kultúrájú országokban tapasztaltak adták, ugyanis ott sima lisztet már alig-alig találni a pultokon. Hát legyen nálunk is ízesített tejbegrízpor, grízgaluskapor, fánkpor, krumplis lángospor, krumplis tésztapor, panírozópor, krumplipürépor, és még egyebek, amivel még ezután bővül a skála. A piac törvényei kegyetlenek, nem elég a jó áru, meg kell találni a vevőt. Csakhogy a korszerűséget, az új keresését túlontúl megzabolázza a házi költségvetés, a konyhapénz. Az időt rabló konyhai munkát megváltani pénzbe kerül. A vendéglátóipar, az üzemi konyhák nagyfogyasztók lehetnének, talán lesznek is. A múlt heti budapesti termékbemutatón soksok új receptet ismerhettek meg a szakácsok és a rendelésekért felelős áruforgalmi dolgozók. Az üzemétkeztetésben jelentős Pest-Budai Vendéglátó Vállalat képviselőjének a véleménye szerint ezek a termékek előbbutóbb felkerülnek az étlapra. Az igen sok nyersanyag kimérése, az előkészítő műveletek időt rabló munkája egyharmadára csökken. A minőség állandó, a kész étel nem függ a személyzet szaktudásától. Igaz, a nyersanyagár magasabb lesz, de munkáskézből és energiából kevesebb is elég — és ez is pénz. Hogy a jó véleményből mekkora megrendelések születnek, a gyártóüzemben kíváncsian várják. A dóci üzemben Kertai Zoltán üzemvezető kommentálja a látnivalókat. Csempézett falak, higiénia, tisztaság mindenfelé, és vakítóan fehér köpenyek. Az itt dolgozó 25 ember mintha a patikába jönne be naponta. A munkalehetőség jól jön itt falun, ennyivel kevesebb embernek kell ingáznia. A munka nem bonyolult, mindannyian betársított munkások... A töltőgépen éppen a grízgaluskapor hullik a tetszetős kis kombidobozokba. Ez most az egyik slágercikk. Nem véletlen, hogy egyike négy BNV-díjas terméküknek. A be-befutó megrendelések éppenhogy ellátják munkával az ittenieket, igaz az éves terv szerinti 250 tonna Unikorn mellett a sütőipari adalék Rhespon—D-ből 600 tonnát készítenek. A gépek, az emberek, a technológia többre lenne képes, a teljesítőképességük határától még messze járnak. Újdonságuk a diabetikus búzakorpás kenyérliszt, amely kilós zacskókban hamarosan az üzletekbe kerül. Ha másutt nem is, a Gabonaforgalmi Vállalat Kiss Ernő utcai szakboltjában megvásárolhatja, aki nem rest utánajárni. A gabonaipar szakboltjaiban mindegyik termékük minden időben kapható. A többi üzletre, ABC-re már nem mondható el ugyanez. A Nagyáruházban és az Éliker expressz ÁBC-jében kérdezősködésemre a pultok között rendezkedő eladó kerek-perec megmondta, nem tartják. Igaz korábban volt, de újabban nem rendelnek, nehezen kelt el. És egy üzlet, ahol kaptak először ilyen árut, a Füszért üzletszerzőjének unszolására — a helyszín a Horváth Mihály utcai Éliker-üzlet —. Remélhetően nem csalódnak, és nem csatlakoznak a hátat fordítók táborához. A Tisza Kereskedelmi Vállalat szegedi raktárában jelenleg hatféle Unikomot kínálnak. Elsősorban azokat tartják, amire már az üzletkötő megrendelést hozott. Igény szerint szélesebb választékban is szállítana a dóci üzem. Rajtuk igazán nem múlik. Változás csak akkor várható, ha mind több vásárló kérdezi a lakótelepi ABC- ben, falusi nagyboltban is: Tessék mondani, Unikorn van? Tóth Szeles István Dobozokba hullik a pirított grízgaluska Tanítás • A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége szorgalmazta, hogy az iskolai tananyag keretében több tantárgyat tanítsanak szlovákul, az eddiginél több településen. Miként a szövetség országos választmányának csütörtökön, Budapesten tartott ülésén elmondták, a Békés, a Pest, a Komárom, a Nógrád és a Borsod megyei állami szervek segítik ez irányú terveik megvalósítását. Szarvas város vezetői például támogatják a szlovák óvoda megszervezését a szlovák anyanyelvű iskolákhoz kapcsolódva. A dorogi, a balassagyarmati a salgótarjáni középiskolákban a szlovák nyelvet második,szabadon választható idegen nyelvként oktathatják majd a következő tanévtől. A szövetség tavalyi tevékenységét és idei terveit megvitatva elmondták: az anyanyelv ápolását mozdítja elő azáltal is, hogy hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából márciusban az általános, a középés a felsőfokú iskolák nemzetiségi tanulóinak, hallgatóinak részvételével szavaló-, prózamondó és képzőművészeti versenyt tartanak. A szlovákul szövetség a TIT-tel együttműködve számos településen szervez majd szlovák nyelvű előadássorozatokat. 3 Változatok Volán-témára Ma, február elsején, felszáll a magyar városlakó a helyi buszra, és kettőt , fizet, egyet kap. Két eddigi jegy árát, ami most egyet ér. Ez a gazdaság törvényszerűsége, másképp nem kifizetődő a helyi autóbusz, különben gyalogolhatnánk Városlakó tudomásul vette, és fizeti. Ámde! Ha már megfizeti, akkor legyen vége nemely városok helyi autóbuszjáratain a parlagi állapotnak. Ha az utas most megfizeti az árát... akkor — valamit valamiért, ezt már a római jog is leírta! — tisztes ellenszolgáltatást vár. A sejtelmes közlekedési információk helyett például korrekt, tájékoztatást. Az afféle ,,járat közlekedik tízpercenként!” szövegek eltüntetését. Mert ugyebár azt az utas sosem tudhatta, hogy mikor van a tíz perc. Ha az ő karórájára nézett, már tizenöt is elmúlt, de mit szólhatott?! Ő sietett, a forgalmista messze volt, vagy másképp jár az órája. Mellébeszélésre az alkalom ezernyi. Például az, hogy a várakozás a forgalmi lámpáknál ,,elveri” az időt, mert a lámpákat nem lehet kiszámítani. Csakhogy az indítóállomáson nincs forgalmi lámpa, mégsem tíz percenként indulnak a járatok, mint a cseles kis táblácskák hidegvérrel hirdetik. Az is jó, amikor idő előtt öt perccel, ám az indítóállomástól húsz méternyire beáll a kocsi, a pilóta előveszi a Népsportot, feltűnő érdeklődéssel és nyakkendősen olvassa, miközben az eső szépen zuhog, a szél felső C-hangon süvít, és vagy harminc utas káromkodik, hogy „De szereti a sportot sofőrkém, a drága!?” Más változatok a városi közlekedésszervezet gyönyörűségéről: Beülsz az ülésre, és lábod szépen nyakadba veszed. A fakírmód utazás oka Magyarhonban egy vödör meg egy cirokseprű, ami ugye kényelmetlen a vezetőfülkében ezért a Volánpilóta hátrateszi, emigyen. ..Na, húzza fel a lábát, papa, nem született maga grófnak!” De hogy a közjátékot meg ne unjuk, vödör helyett néha hat darab járatjelző tábla miatt ülsz félülesen. További variációk Volán-témára: 1. Táblák porosak, utazás ruhakefével: 2. Táblák fémből vannak, sarkuk, mint a disznóölő kés, fékezéskor frász kerülget: 3. Kocsipadló olajos, utas balett-táncos. Jó betétszám: a részegember. Beesik melléd, cuppanós, rumízű puszit ád, mert. ..Szeressük egymást gyerekek!”, és aranyosan feleséged nagysasszony tomporára csap, hogy: „Neked van jó csajod, haver, nem annak a morcos kalaposnak, nézzed csak, ott ülnek a busz farában!” És még boldog is vagy, mert nem rókázott le. Pedig Kosztolányi Dezső már 1932-ben megírta az „Alakok”-ban — az egyik legremekebb magyar portrékötetben —, hogy a helyi kalauz szerint: „Ittas egyének nem szállhatnak föl Ez tilos, és le kell őket szállítani!” Végül is: szervezni tudni kell! Főképpen olyasmit megszervezni, amihez nem kell státus meg béralap csak — ész! Mivelhogy egy megyei Volán-igazgató fizetése azért több, mint a buszsofőröké, hogy több legyen a fejében is: ötlet, rugalmasság, lényeglátás. Meg politikai érzék is, hogy tunya szervezés miatt ne rontsa a közhangulatot. Kemény gazdasági helyzetünkben kemény a követelmény is: csak rátermett közlekedési vezető maradhat a helyén. Ez ma egyik legfontosabb változat Volán-témára! F. D. Hogy vannak a hármas ikreit ? Harmadik hetükbe léptek a mórahalmi Krisztin házaspár hármas ikrei. Amint legutóbbi tájékoztatásunkból értesülhettek olvasóink, a rendkívül kis súllyal született csecsemőket azonnal intenzív kezelésben részesítették az orvosok. Tímeát a SZOTE gyermekklinikáján, a két kisfiút, Attilát és Tamást, az új szegedi gyermekkórházban ápolták. Hogy mi történt azóta? A kórház orvosaitól megtudtam, hogy immár mindhárom Krisztin testvér az ő betegük. Változatlanul indokolt továbbra is a fokozott, körültekintő bánásmód, annál is inkább, mert sajnos újabban a fellépő hurutos megbetegedésük is aggodalomra ad okot. Az antibiotikumos kezelés mellett tehát jelenleg is koncentrált oxigént kapnak az ikrek. A szövődményektől tartva, állandó megfigyelés alatt vannak. Biztató, hogy napi anyatejadagjukat „tűri” a szervezetük, noha jelentős súlygyarapodásról nem lehet beszélni. Az orvosok szerint még buktatókkal teli egy hónap áll előttük, de bíznak benne, hogy épségben sikerül hazaküldeniük a babákat. Hogy míg a kicsik egészségéért folyik a küzdelem a kórházban, mivel telnek a szülők napjai? Az édesanya, mint megtudtuk, jól van, s már odahaza aggódik gyermekeiért, és vár. Ezt az időszakot is igyekeznek megkönnyíteni az együttérző munkatársak: az Élikertől többen meglátogatták már, s a virágcsokor, meg a déligyümölcsök mellett 10 ezer forint készpénzt is ajándékoztak a családnak. Megígérték, segítenek abban, is, hogy meleg lakásban fogadhassák a kicsiket, ha arra kerül a sor, mert hogy fogytán odahaza a most oly nehezen beszerezhető szén. Az édesapa munkahelye, a mórahalmi szakszövetkezet, 5 ezer forinttal, lepte meg a családot, amelynek, ha minden jól megy, szüksége lesz minden fillérre. Meg minden jószándékra, segítőkészségre is. Erre máris több a példa: meglátogatta őket egyebek között az Északi városrészben élő négyes ikrek három egészséges gyermeket nevelő édesanyja, és fölajánlotta a kicsik fölöslegessé vált babakocsiját. A szülők tervezgetik a jövőt is, egyelőre a három gyermek ápolásának mikéntjén törik a fejüket azon, honnan is tegyenek szert segítségre. De hát ez a kellemes ,,gondok” közé tartozik, kívánjuk, hogy mihamarabb ,csak” effélékben legyen részük a Krisztin család tagjainak. Ch. Á. Kisteleki változások Gázvezeték-építés, javuló kommunális ellátás Kistelek nagyközség még, de már városi jogú. Alapítólevele 1776-ban kelt, így elmúlt már 200 éves. Számtalan feltételnek kell megfelelni, hogy várossá nyilvánítsák. Ezen célért viszont mindent megtesznek, közös összefogással araszolnak előre. Jól választották a Juhász Gyula-idézetet, melyet a tanácsháza bejárata mellett véstek kőbe. „Hirdessük: itt nem boldogul más, / Csak aki alkot, aki munkás.” Hogy így érzik ezt a nagyközség lakói (8230 a lélekszámú tettekkel bizonyítják évről évre. Tavalyelőtt például 16 millió forintnál többet érő társadalmi munkát végeztek. Zömében a gázhálózat fejlesztésében jeleskedtek, de kiveszik részüket a szilárd útburkolat építéséből is. * Az asztalra terített térképet mintha gyerekek firkálták volna sárga-piros tollal. Alig látszik a mérnöki pontosságú tusrajz a hasonlóan pontosan húzott sárga vonalaktól. A gázvezetékkel ellátott utcákat jelölik így. Ez ideig 31 kilométeres csőrendszeren utazik a gáz. Alig több mint öt éve, 1979. október 16-án gyulladt meg az első gázégő. Azóta 1016 lakásban élvezik a kényelmet. Az idén 7 és fél kilométer vezetéket építenek , már a tanács raktárában van a szükséges cső. Kisteleken valóban tanultak a tavalyi anyagellátási nehézségekből. Sebtében utaztak a gyártóhoz, és megvásárolták az építéshez szükséges anyagot. Miután ez földbe kerül, a következő évre alig marad 7 kilométer, amelyet be kell szerelni, s így minden bizonnyal 1986 végén a gázprogramdosszié a lomtárba mehet. A gázról még annyit: a községi fejlesztés mellett a vonzásövezetekben levő falvakról sem feledkeznek meg. Pusztaszeren, ebben az évben befejezik a gázvezetést, Ópusztaszeren a munka folyamatos. Itt előbb a szociális otthonban lesz gázfűtés, utána a lakóházakban. Balástyán a VII. ötéves tervben szervezik majd a gázprogramot. Kitűnő kapcsolat alakult ki a községi vezetők és a DÉGÁZ között. Ékes bizonyítéka, hogy a szolgáltató gázkirendeltséget épített, ahol az irodán, raktáron és műhelyen kívül szerelőbrigádot alakítottak, akik értenek természetesen a külső és a belső szerelésekhez is. • Kistelekre 1980-ban még csak két úton lehetett bemenni: az E5-ösön, valamint az Ópusztaszer—Kiskunmajsa vonalon. Kevésnek bizonyult ez a két szilárd burkolatú út. Szükségeltetett a „belvárosi” utcák aszfaltozása is. A költségekhez a lakosság 4500 forinttal járult lakásonként, öt év alatt 7 és fél kilométer aszfaltút épült. Az idén 1200 métert készítenek el. A hozzájárulásból 300 ezer jött össze, a tanács adott hozzá 350 ezret, s így másfél millióért megépült 1300 méter kitűnő út. Pontatlan a számítás? Úgy tűnik, de igaz lesz, ha tudjuk, hogy a hiányzó értéket a lakók társadalmi munkája termelte. A kommunális ellátás viszont még nem magas színvonalú. Fúrtak ugyan ivóvízkutat, 200 köbméterrel bővítették a víztárolót, mégis akadozik az ellátás. Érződik ez a forró nyári hónapokban, s emiatt újabb két kút fúrását tervezik. A szennyvizet mechanikusan tisztítják. Sajnos, a szűrőberendezés kicsi. A közel 8 ezer méteres csatorna szállítmányát már nem tudja megfelelően kezelni. Sürgető a bővítés. Ehhez a munkához az idén hozzálátnak, és jövőre befejezik, ami 10 millió forintba kerül. Szólni illik a belvíz elvezetéséről, az úgynevezett nyílt szelvényű csatornákról is. Az árkok aljának betonozására 3 év alatt 7,2 milliót költöttek. * A krónikához tartozik a fásítás is. Ezt is társadalmi munkában végzik. A tanács évente 80—100 ezer forintot költ gyümölcsfacsemetékre, rózsákra és cserjékre, amelyeket a népfront szervezésével a lakók ültetik el a házuk elé. A serdülők, a tizenévesek, ahogy mondják, megnyúlnak, a 200 éves ifjú nagyközség hasonlóan, jó ütemben halad a nagykorúságig, a városiasodás felé. Acs. S. Sándor