Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

Szombat, 1985. április 13 A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának határo­zata értelmében az országgyűlési képviselők és a tanács­tagok választását június 8-án tartják. Ezt megelőzik áp­rilis 15. és május 15. között a jelölő gyűlések. Mint az ország többi településén, Szegeden is hétfőn kezdődnek a jelölő gyűlések. Ismeretes, hogy az ország­­gyűlési képviselők és a tanácstagok választási rendszere hazánkban a társadalmi élet fejlődéséhez igazodóan, fo­kozatosan alakult ki. A választások elveit és a alapvető sza­bályait az alkotmány tartalmmazza. Ezek az alkotmányos rendelkezések biztos alapot adnak a választójog részletes szabályozásához. Az elmúlt évtizedekben megerősödött a nemzeti egység és a szocializmus építése egyre inkább igényelte a szocialista demokratizmus továbbfejlesztését, a népképviseleti testületek tevékenységének hatékonyabbá tételét. Ezek a követelmények tették szükségessé válasz­tási rendszerünk továbbfejlesztését, úgy, hogy bővüljön az állampolgári jogok gyakorlásának lehetősége, erősödjék a népképviseleti testületiek társadalmi, politikai szerepe, egyszerűsödjék a választások előkészítése és lebonyolítása. E célokat szolgálja az 1983. évi III. törvény, az ország­­gyűlési képviselők és tanácstagok választásáról. A törvény legalapvetőbb új rendelkezése a korábbi választási tör­vényhez képest; az országgyűlési képviselők és a tanács­tagok általánossá tett többes jelölése. Ennek szellemében bonyolítják le az elkövetkezendő hetekben a jelölő gyűlé­seket. A jelölő gyűlések menetrendje A hétfőn kezdődő tanács­tagi jelölő gyűlések menet­rendje Szegeden a követke­ző: Április 15-én, hétfőn 17 órai kezdettel a 10-es vá­lasztókerület részére a Liszt Ferenc zeneiskolában (Tá­bor utca 3.), a 15. vk. a Csongrád megyei diákott­honban (Április 4. útja 26— 23.), a 17. vk. felsővárosi li­la iskolában, a 24. vk. a Szirmai általános iskolá­iban (Csongor tér), a­­ 47. vk. a 600-as számú ipari szakmunkásképző intézet­ben (Tolbuhin sugárút 34.). Ugyanezen a napon 18 órai kezdettel az 52. választóke­rületnek a Hámán Kató ál­talános iskolában (Dobó ut­ca 42.), a 76-os vk. részére a gyálaréti faházban tarta­nak jelölő gyűlést. Április 16-án, kedden 17 órakor a 23. vk.-nak a tar­­jáni III. számú általános iskolában (Építő utca); ugyanezen a napon 18 órai kezdettel a 61. vk.-nak az algyői barakktábori ebédlő­ben, a 82. vk.-nak a Rózsa Ferenc szakközépiskolában (Odesszai körút 38.), a 87-es vk.-nak ,a szőregi általános iskolában (Szerb utca 15.) lesz a jelölő gyűlés. Április 17-én, szerdán 17 órai kezdettel a 21. válasz­tókerület részére a Szilléri általános iskolában; ugyan­ezen a napon 18 órai kez­dettel a 79. vk. részére az Odessza II. számú általá­nos iskolában (Herke utca 5.) tartanak jelölő gyűlést. Tudnivalók a jelölésről Az országgyűlési képvise­lők és a tanácstagok válasz­tásával kapcsolatban a jelö­­lőgyűléseket a Hazafias Népfront szervezi. A jelölés a választás szempontjából döntő jelentőségű. A jelö­léstől függ, hogy valóban az állampolgárok legjobbjai, az arra legméltóbbak kerül­nek-e be a parlamentbe és a helyi népképviseleti-ön­kormányzati szervekbe, a tanácsokba. A jelölés joga a jelölő­gyűlésé. A jelölési javasla­tot azonban az illetékes népfrontbizottság készíti elő a politikai, társadalmi ér­dekképviseleti szervek, mun­kahelyi kollektívák, és bár­mely választópolgár ajánlá­sa alapján. Ennek során a népfrontbizottság, mint vá­lasztott testület állást foglal a javaslatokról. A jelölés egyik alapfeltétele, hogy a jelölt, a Hazafias Népfront programját fogadja el, de ez lehetővé teszi, hogy egyéni választókerületi elképzelé­seit is ismertesse a realitá­sok figyelembevételével. A jelölés önmagában is társadalmi megtiszteltetés. Az általános többes jelölés­ből következik, hogy min­den választókerületben lesz­nek meg nem választott or­szággyűlési képviselő- és ta­nácstagjelöltek. A népfronti bizottságok, de minden tár­sadalmi, politikai intézmény olyan társadalmi közhan­gulat megteremtésén fárado­zik, amelyben föl sem me­rülhet az, hogy a választás­ban ,,alulmaradt”, megbu­kott. Az a jelölt, aki a sza­vazáskor nem kapott több­séget, más területeken igen hasznos közéleti tevékeny­séget folytathat. A pótkép­­viselők és a póttanácstagok közéleti szereplését, aktivi­tását elsősorban a népfront­­bizottságok és más társa­dalmi szervezetek segítik elő. Az egyéni választókerü­letben az országgyűlési kép­viselők jelölése két vagy több jelölőgyűlésen törté­nik. A korábbi jelölőgyűlé­­sen elhangzott valamennyi javaslatot — ha a javasolt személy ott szavazatot ka­pott — a későbbi jelölőgyű­­lésen is szavazásra bocsát­ják, mégpedig az első jelö­­lőgyűlésen elhangzott sor­rendben. A már megtartott jelölőgyűlést azonban nem hívják újból össze, ha a ké­sőbbi gyűlésen újabb jelöl­tet fogadtak el. Képviselő­jelöltek lesznek azok, akik a jelölőgyűléseken megjelent összes választók egyharma­­dának szavazatát megkap­ták. Egy választó több je­löltre is szavazhat. A helyi tanács tagjának jelölése választókerületen­ként egy jelölőgyűlésen tör­ténik. (Olyan községben, ahol a lakosok száma öt­száznál nem több, a válasz­­tókerületek jelöltjei össze­vont jelölőgyűlésen is je­lölhetők.) Ha a jelölőgyűlés nem tud két jelöltet állítani, egy hé­ten belül új jelölőgyűlést tartanak. Ha ez sem hoz eredményt, a választókerü­letben pótválasztás lesz, és az azt megelőző időszakban új jelölőgyűlést tartanak. A jelölőg­yűléseken a vá­lasztókerület lakosai és a választókerület területén le­vő vállalatok, szövetkezetek, hivatalok, intézmények dol­gozóinak képviselői vehet­nek részt. Fontos, hogy a lakóterületen szervezett je­lölőgyűlésen lehetővé vál­jon a választókerületben működő üzemek, intézmé­nyek képviselőinek részvé­tele és fordítva, ha munka­helyen tartanak jelölőgyű­lést, biztosítva legyen a vá­lasztókerület lakosságának részvétele is. Tanácstagi választókerületek Szegeden 69 tanácstagi választókerületet alakítottak ki. A könnyebb tájékozódás érdekében városrészenként is­mertetjük az alábbiakban a választókerületek területi be­osztását. A félreértések elkerülése miatt néhány nagyobb kör­zet határa a következő: Felsőváros: Körtöltés — Lugas utca — Retek utca — József Attila sugárút — Rózsa ut­ca — Csongrádi sugárút — Brüsszeli körút — Római kör­út — Felső Tisza-part — Körtöltés által határolt terület. Tarján: József Attila sugárút — Retek utca — Lugas utca — Körtöltés — József Attila sugárút által határolt terület. Északi városrész: József Attila sugárút — Rózsa utca — Makkoserdő­ sor — Rókusi temető — Makkosházi kör­út — Agyagos utca — Körtöltés — József Attila sugárút által bezárt terület. Makkosháza: Csongrádi sugárút — Makkosházi kör­út — Agyagos utca — Körtöltés — Csongrádi sugárút közti terület. Új-Rókus: Kossuth Lajos sugárút — Rókusi körút — Csongrádi sugárút — Körtöltés — Kossuth Lajos sugárút által bezárt terület. Régi Rókus: Kossuth Lajos sugárút — Párizsi körút — Berlini körút — Csongrádi sugárút — Makkoserdő-sor —­ Rókusi temető — Körtöltés utca — Rókusi körút — Kossuth Lajos sugárút közti rész. A M­óraváros I.: Kossuth Lajos sugárút — Párizsi kör­út — Londoni körút — Tolbuhin sugárút — Körtöltés — Kossuth Lajos sugárút által határolt terület. Móraváros II.: Tolbuhin sugárút — Moszkvai körút — Petőfi Sándor sugárút — Körtöltés — Horgosi vasút­vonal — Szabadkai út — Alsóvárosi feketeföldek — Bajai út — Tolbuhin sugárút által bezárt terület. Alsóváros: Bécsi körút — Oldal utca — Vasúti töltés — Petőfi Sándor sugárút — Bécsi körút által határolt terület. fl proletariátus küzdőtere: a demokrácia Hetven éve alakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt A legt többi pártkongres­­­szus előtt megtartott megyei küldő, tm­­isszíó értekezletek között aligha volt egy is, amelyen ne lett volna jelen néhány olyan régi harcos, aki hatvan évvel ezelőtt részt vett az akkori MSZMP, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakításá­ban vagy későbbi munkájá­ban. Ott voltak közülük né­­hányan­ — Hunya István, Rostás István, Sebes Sán­dor, Szerén­yi Sándor és má­sok — a XIII. kongresszu­son is. Bizony már vala­mennyien nyolcvan körü­liek, de emlékezetükben még élénken élnek az akkori ese­mények ... Már a század elejétől, de különösen a háború éveiben és azután, a munkásmozga­lom soraiban nőtt az elége­detlenség azok ellen, akik vezető tisztségekben, mint a szociáldemokrata pártszerve­zetek és a különböző szak­mák képviselői túlzóan al­kal­mazkodó, nagyon kevés­sel beérő, gyakran elvtelen engedményekre is kész poli­tikát folytattak. Baloldali, radikális ellenzéki csoportok alakultak az egész ország­ban a különböző munkás­szervezetekben, ezekből ke­rültek ki azok az emberek, akik hatvan éve, kitűnő po­­­litikai érzékkel elérkezett­nek látták az időt arra, hogy erőiket pártba tömörítsék. Felismerve Bethlen minisz­terelnök törekvését, hogy a nyugati kormányok előtt — amelyekhez kölcsönért fo­lyamodott — az ellenforra­dalmi rendszer alkotmá­nyosságát bizonyítsa, s azt a szándékát is, hogy az itt­honi gazdasági talpra állás kezdetét valamilyen politi­kai konszolidációval akarja összekötni, engedélyt kértek az új, legális munkáspárt megalakítására. A kormány köreiben voltak, akik azt várták, hogy az MSZMP lét­rehozásának kezdeményezői, minthogy a szociáldemokra­ta vezetéssel elégedetlenek, netalán jobbfelől támadják majd, s ha kiválnak régi pártjukból, gyengíteni fog­ják a szociáldemokrata moz­galmat és a szakszervezetet. E téves feltételezések után hamarosan kiderült, hogy Válfi István, a szociálde­mokraták volt győri, majd pécsi titkára, az építőmun­­kások egyik bátor és tehet­séges vezetője, a meglevő munkáspártnál baloldalibb, következetesebben marxista pártot kíván létrehozni. Így is akadtak a hatalom képvi­selői között, akik türelmet ajánlottak, „majd meglát­juk mi lesz” alapon. A munkásmozgalom, a párttörténeti kutatás mára csaknem teljes egészében feltárta, hogy milyen széles körű, maradandó értékű munkát végzett az MSZMP a húszas évek közepén. Jó­magam sok résztvevő vis­­­szaemlékezése alapján írtam meg Sollner József életéről szóló „A nagy optimista” cí­mű könyvemet, amely sok epizódot elevenít fel ennek a korszaknak izgalmas ese­ményeiből. Azon a napon, április 14- én a baloldali ellenzék kép­viselői Budapesten, az Aré­na út és az Abonyi utca sarkán levő Gradó kávéház különtermében gyűltek ös­­­sze. Megalakították az új pártot, ismertették program­ját, amely a többi között hangoztatta: „A demokrácia a legalkalmasabb küzdőtere a proletariátusnak... A de­mokrácia csak köztársasági államformában jöhet lét­re ...” Ez a program volt az első, amely az agrárkérdést valóban marxista irányelvek szerint kívánta megoldani. A jobboldali pártok és sajtójuk mind türelmetle­nebbül ismételgették, hogy az MSZMP a törvényen kí­vül helyezett Kommunisták Magyarországi Pártjának fe­dőszerve. A rendőrség sem maradt tétlen. Sombor- Schweinitzer József, a poli­tikai osztály vezetője már június 30-án ezt jelentette a belügyminiszternek: „Vá­­gi István politikai hitvallá­sából félreérthetetlenül ki­világlik, hogy a szociálde­mokrácia taktikázó, engedé­kenységre hajló vezetőivel szemben ő nyílegyenesen tör a forradalmi cél elérésére. A gyengék oldalán áll, mondja magáról, és eltökélt szándéka, hogy a munkáso­kat lépésről lépésre elvezes­se a szocialista társadalom­ba.” Annak ellenére, hogy ala­kulásakor az MSZMP mind­össze négyszáz tagot, majd ezret tartott nyilván, a lét­száma gyorsan tízezer fölé emelkedett. Szeptemberben letartóztatták az illegális pártmunka irányítására ha­zatért Rákosi Mátyást, Vas Zoltánt, a KMP sok itthon dolgozó vezetőjét és Vági Istvánt is. Az 1926 augusz­tusában tartott főtárgyalá­son őt bizonyítékok hiányá­ban felmentették. Az MSZMP megkísérelte, hogy a parla­menti választásokra, jelölte­ket állítson, de azt a ható­ságok terrorja megakadá­lyozta. A hatvan év előtti két-há­­rom esztendő, minden ül­döztetés és nehézség ellenére a magyar forradalmi mun­kásmozgalom nagyarányú fellendülését jelentette, a párt történetének egyik leg­gazdagabb időszaka volt. Az MSZMP-nek a főváro­son kívül erős szervezetei alakultak Győrben, Szolno­kon, Salgótarjánban, Kapos­várott, Szegeden, Kecske­méten, a Viharsarokban, a Hajdúságban, Hevesben és Zalában; szegényparasztok, kubikosok, bányászok, ma­gántisztviselők és értelmisé­giek is nagy számban csat­lakoztak hozzá. Ezzel egy­idejűleg teljes erővel kibon­takozott a burzsoáhatalom ellentámadása: a csendőrség feldúlta a párthelyiségeket, az ott talált könyveket, ira­tokat, nyilvántartásokat, a különböző kiadványokat el­kobozta, a szervezetek tag­jait szinte valamennyi vá­rosban és faluban vallatás alá fogta, közülük néhány hónap alatt 324-et felügyelet alá helyezett, 273-at elitél­tetett. A terrorhadjárat meg­­­fosztotta létfeltételeitől a pártot. Ennek ellenére egyes csoportjai még a húszas évek végén is folytatták munká­jukat. S­ hogy a hatalom terror­jának mennyire nem sike­rült tétlenségre kárhoztatni a munkásosztályt, bizonyít­ja a kommunista szervezke­dés állandó megújulása, az 1931 őszén elrendelt statá­rium, a sok áldozatot köve­telő, több évtizedes harc a fasizmus és a háború ellen, a felszabadulásért folyó küz­delem, amely a negyven év­vel ezelőtti korszakváltó győzelemhez vezetett. Vadász Ferenc Jegyzőkönyv aláírásával pénteken befejezte munká­ját a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság 20. ülésszaka. A do­kumentumot pénteken a Parlament delegációs termé­ben Marjai József és Rudolf Rohlicek miniszterelnök-he­lyettesek, a bizottság társ­elnökei írták alá. A tanácskozáson nagyra értékelték a két ország kö­zötti gazdasági együttműkö­dés kedvező alakulását. Po­zitívnak ítélték meg Ma­gyarország és Csehszlovákia múlt évi árucsere-forgalmát. Az ülésszakon áttekintették az 1986—1990-es évekre vo­natkozó tervkoordináció ed­digi menetét, eredményeit. Hangsúlyozták, hogy a ter­melési együttműködést első­sorban a gépiparban kell intenzívebben fejleszteni, és ennek érdekében megegyez­tek a tennivalókban. Jóvá­hagyták a mezőgazdasági és élelmiszeripari műszaki-tu­­dományos együttműködés 1990-ig szóló programját, valamint a biomassza és a biotechnikai eljárások al­kalmazására irányuló fel­adatokat. Rudolf Rohlb­ek és az ál­tala vezetett delegáció pén­teken elutazott Budapestről. 3 Együ­ttműködés Képviselők tanácskozása Pénteken a Parlamentben ülést tartott az országgyű­lés ipari bizottsága. A kép­viselők meghallgatták és megvitatták Kapolyi László ipari miniszter tájékoztató­ját az ipar Vll. ötéves ter­vére való felkészülésről. El­mondta a többi között: el­ső ízben fordul elő most, hogy lényegében az ipar egészére vonatkozó középtá­vú terv kialakítására egy minisztérium keretében ke­rül sor. A formálódó közép­távú tervben prioritások kö­zé sorolják a technológia korszerűsítését, az eszköz­hatékonyság és a munkater­melékenység növelését, ugyanakkor változatlanul fontos lesz az olyan köz­ponti programok maradék­talan végrehajtása, amelyek például az anyag- és ener­giatakarékosságra ösztönöz­nek, vagy az elektronizálás kibontakoztatását segítik. Az ipar fontos belső ügye­ként említette a miniszter, hogy javítani kell az egyes ágazatok közötti együttmű­ködést. A vitában felszólalt Kangyalka Antal Csongrád megyei képviselő. Ezután az oktatási tör­vényjavaslatnak az ipari te­rületeket érintő fejezeteivel foglalkozott a bizottság Ga­zsó Ferenc művelődési mi­niszterhelyettes előterjeszté­se, illetve Boros Erzsébet­nek, a Művelődési Minisz­térium főosztályvezető-he­lyettesének kiegészítő tájé­koztatója alapján. Írásos­ előterjesztés alap­ján tájékozódott a bizott­ság a terület- és település­­fejlesztés hosszú távú fel­adatainak tervezetéről, ille­tőleg annak az­ ipart érintő kérdéseiről. Végezetül az ülésen elnök­lő Stadinger István, az ipa­ri bizottság titkára közölte,­­hogy Medve László egész­ségügyi miniszter levélben válaszolt a képviselőknek az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságával közösen tett korábbi aján­lására, miszerint rendezni kell a magas megbetegedési arányszámokat mutató ipa­ri ágazatok egészségügyi kérdéseit. Az ülésen ismer­tetett levél szerint a Ma­gyar Tudományos Akadémia Osztályközi Bányaegészség­ügyi és Bányászati Ergonó­miai Tudományos Bizottsá­gának tevékenységét kiter­jesztik az egész iparra, így e bizottság feladata lesz a jövőben valamennyi ipari dolgozónál a munkahelyi és környezeti hatások komp­lex vizsgálata a foglalkozás és az egészségi állapoot szem­pontjából. (MTI)

Next