Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
Szombat, 1985. április 13 A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata értelmében az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választását június 8-án tartják. Ezt megelőzik április 15. és május 15. között a jelölő gyűlések. Mint az ország többi településén, Szegeden is hétfőn kezdődnek a jelölő gyűlések. Ismeretes, hogy az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választási rendszere hazánkban a társadalmi élet fejlődéséhez igazodóan, fokozatosan alakult ki. A választások elveit és a alapvető szabályait az alkotmány tartalmmazza. Ezek az alkotmányos rendelkezések biztos alapot adnak a választójog részletes szabályozásához. Az elmúlt évtizedekben megerősödött a nemzeti egység és a szocializmus építése egyre inkább igényelte a szocialista demokratizmus továbbfejlesztését, a népképviseleti testületek tevékenységének hatékonyabbá tételét. Ezek a követelmények tették szükségessé választási rendszerünk továbbfejlesztését, úgy, hogy bővüljön az állampolgári jogok gyakorlásának lehetősége, erősödjék a népképviseleti testületiek társadalmi, politikai szerepe, egyszerűsödjék a választások előkészítése és lebonyolítása. E célokat szolgálja az 1983. évi III. törvény, az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásáról. A törvény legalapvetőbb új rendelkezése a korábbi választási törvényhez képest; az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általánossá tett többes jelölése. Ennek szellemében bonyolítják le az elkövetkezendő hetekben a jelölő gyűléseket. A jelölő gyűlések menetrendje A hétfőn kezdődő tanácstagi jelölő gyűlések menetrendje Szegeden a következő: Április 15-én, hétfőn 17 órai kezdettel a 10-es választókerület részére a Liszt Ferenc zeneiskolában (Tábor utca 3.), a 15. vk. a Csongrád megyei diákotthonban (Április 4. útja 26— 23.), a 17. vk. felsővárosi lila iskolában, a 24. vk. a Szirmai általános iskoláiban (Csongor tér), a 47. vk. a 600-as számú ipari szakmunkásképző intézetben (Tolbuhin sugárút 34.). Ugyanezen a napon 18 órai kezdettel az 52. választókerületnek a Hámán Kató általános iskolában (Dobó utca 42.), a 76-os vk. részére a gyálaréti faházban tartanak jelölő gyűlést. Április 16-án, kedden 17 órakor a 23. vk.-nak a tarjáni III. számú általános iskolában (Építő utca); ugyanezen a napon 18 órai kezdettel a 61. vk.-nak az algyői barakktábori ebédlőben, a 82. vk.-nak a Rózsa Ferenc szakközépiskolában (Odesszai körút 38.), a 87-es vk.-nak ,a szőregi általános iskolában (Szerb utca 15.) lesz a jelölő gyűlés. Április 17-én, szerdán 17 órai kezdettel a 21. választókerület részére a Szilléri általános iskolában; ugyanezen a napon 18 órai kezdettel a 79. vk. részére az Odessza II. számú általános iskolában (Herke utca 5.) tartanak jelölő gyűlést. Tudnivalók a jelölésről Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásával kapcsolatban a jelölőgyűléseket a Hazafias Népfront szervezi. A jelölés a választás szempontjából döntő jelentőségű. A jelöléstől függ, hogy valóban az állampolgárok legjobbjai, az arra legméltóbbak kerülnek-e be a parlamentbe és a helyi népképviseleti-önkormányzati szervekbe, a tanácsokba. A jelölés joga a jelölőgyűlésé. A jelölési javaslatot azonban az illetékes népfrontbizottság készíti elő a politikai, társadalmi érdekképviseleti szervek, munkahelyi kollektívák, és bármely választópolgár ajánlása alapján. Ennek során a népfrontbizottság, mint választott testület állást foglal a javaslatokról. A jelölés egyik alapfeltétele, hogy a jelölt, a Hazafias Népfront programját fogadja el, de ez lehetővé teszi, hogy egyéni választókerületi elképzeléseit is ismertesse a realitások figyelembevételével. A jelölés önmagában is társadalmi megtiszteltetés. Az általános többes jelölésből következik, hogy minden választókerületben lesznek meg nem választott országgyűlési képviselő- és tanácstagjelöltek. A népfronti bizottságok, de minden társadalmi, politikai intézmény olyan társadalmi közhangulat megteremtésén fáradozik, amelyben föl sem merülhet az, hogy a választásban ,,alulmaradt”, megbukott. Az a jelölt, aki a szavazáskor nem kapott többséget, más területeken igen hasznos közéleti tevékenységet folytathat. A pótképviselők és a póttanácstagok közéleti szereplését, aktivitását elsősorban a népfrontbizottságok és más társadalmi szervezetek segítik elő. Az egyéni választókerületben az országgyűlési képviselők jelölése két vagy több jelölőgyűlésen történik. A korábbi jelölőgyűlésen elhangzott valamennyi javaslatot — ha a javasolt személy ott szavazatot kapott — a későbbi jelölőgyűlésen is szavazásra bocsátják, mégpedig az első jelölőgyűlésen elhangzott sorrendben. A már megtartott jelölőgyűlést azonban nem hívják újból össze, ha a későbbi gyűlésen újabb jelöltet fogadtak el. Képviselőjelöltek lesznek azok, akik a jelölőgyűléseken megjelent összes választók egyharmadának szavazatát megkapták. Egy választó több jelöltre is szavazhat. A helyi tanács tagjának jelölése választókerületenként egy jelölőgyűlésen történik. (Olyan községben, ahol a lakosok száma ötszáznál nem több, a választókerületek jelöltjei összevont jelölőgyűlésen is jelölhetők.) Ha a jelölőgyűlés nem tud két jelöltet állítani, egy héten belül új jelölőgyűlést tartanak. Ha ez sem hoz eredményt, a választókerületben pótválasztás lesz, és az azt megelőző időszakban új jelölőgyűlést tartanak. A jelölőgyűléseken a választókerület lakosai és a választókerület területén levő vállalatok, szövetkezetek, hivatalok, intézmények dolgozóinak képviselői vehetnek részt. Fontos, hogy a lakóterületen szervezett jelölőgyűlésen lehetővé váljon a választókerületben működő üzemek, intézmények képviselőinek részvétele és fordítva, ha munkahelyen tartanak jelölőgyűlést, biztosítva legyen a választókerület lakosságának részvétele is. Tanácstagi választókerületek Szegeden 69 tanácstagi választókerületet alakítottak ki. A könnyebb tájékozódás érdekében városrészenként ismertetjük az alábbiakban a választókerületek területi beosztását. A félreértések elkerülése miatt néhány nagyobb körzet határa a következő: Felsőváros: Körtöltés — Lugas utca — Retek utca — József Attila sugárút — Rózsa utca — Csongrádi sugárút — Brüsszeli körút — Római körút — Felső Tisza-part — Körtöltés által határolt terület. Tarján: József Attila sugárút — Retek utca — Lugas utca — Körtöltés — József Attila sugárút által határolt terület. Északi városrész: József Attila sugárút — Rózsa utca — Makkoserdő sor — Rókusi temető — Makkosházi körút — Agyagos utca — Körtöltés — József Attila sugárút által bezárt terület. Makkosháza: Csongrádi sugárút — Makkosházi körút — Agyagos utca — Körtöltés — Csongrádi sugárút közti terület. Új-Rókus: Kossuth Lajos sugárút — Rókusi körút — Csongrádi sugárút — Körtöltés — Kossuth Lajos sugárút által bezárt terület. Régi Rókus: Kossuth Lajos sugárút — Párizsi körút — Berlini körút — Csongrádi sugárút — Makkoserdő-sor — Rókusi temető — Körtöltés utca — Rókusi körút — Kossuth Lajos sugárút közti rész. A Móraváros I.: Kossuth Lajos sugárút — Párizsi körút — Londoni körút — Tolbuhin sugárút — Körtöltés — Kossuth Lajos sugárút által határolt terület. Móraváros II.: Tolbuhin sugárút — Moszkvai körút — Petőfi Sándor sugárút — Körtöltés — Horgosi vasútvonal — Szabadkai út — Alsóvárosi feketeföldek — Bajai út — Tolbuhin sugárút által bezárt terület. Alsóváros: Bécsi körút — Oldal utca — Vasúti töltés — Petőfi Sándor sugárút — Bécsi körút által határolt terület. fl proletariátus küzdőtere: a demokrácia Hetven éve alakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt A legt többi pártkongresszus előtt megtartott megyei küldő, tmisszíó értekezletek között aligha volt egy is, amelyen ne lett volna jelen néhány olyan régi harcos, aki hatvan évvel ezelőtt részt vett az akkori MSZMP, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megalakításában vagy későbbi munkájában. Ott voltak közülük néhányan — Hunya István, Rostás István, Sebes Sándor, Szerényi Sándor és mások — a XIII. kongresszuson is. Bizony már valamennyien nyolcvan körüliek, de emlékezetükben még élénken élnek az akkori események ... Már a század elejétől, de különösen a háború éveiben és azután, a munkásmozgalom soraiban nőtt az elégedetlenség azok ellen, akik vezető tisztségekben, mint a szociáldemokrata pártszervezetek és a különböző szakmák képviselői túlzóan alkalmazkodó, nagyon kevéssel beérő, gyakran elvtelen engedményekre is kész politikát folytattak. Baloldali, radikális ellenzéki csoportok alakultak az egész országban a különböző munkásszervezetekben, ezekből kerültek ki azok az emberek, akik hatvan éve, kitűnő politikai érzékkel elérkezettnek látták az időt arra, hogy erőiket pártba tömörítsék. Felismerve Bethlen miniszterelnök törekvését, hogy a nyugati kormányok előtt — amelyekhez kölcsönért folyamodott — az ellenforradalmi rendszer alkotmányosságát bizonyítsa, s azt a szándékát is, hogy az itthoni gazdasági talpra állás kezdetét valamilyen politikai konszolidációval akarja összekötni, engedélyt kértek az új, legális munkáspárt megalakítására. A kormány köreiben voltak, akik azt várták, hogy az MSZMP létrehozásának kezdeményezői, minthogy a szociáldemokrata vezetéssel elégedetlenek, netalán jobbfelől támadják majd, s ha kiválnak régi pártjukból, gyengíteni fogják a szociáldemokrata mozgalmat és a szakszervezetet. E téves feltételezések után hamarosan kiderült, hogy Válfi István, a szociáldemokraták volt győri, majd pécsi titkára, az építőmunkások egyik bátor és tehetséges vezetője, a meglevő munkáspártnál baloldalibb, következetesebben marxista pártot kíván létrehozni. Így is akadtak a hatalom képviselői között, akik türelmet ajánlottak, „majd meglátjuk mi lesz” alapon. A munkásmozgalom, a párttörténeti kutatás mára csaknem teljes egészében feltárta, hogy milyen széles körű, maradandó értékű munkát végzett az MSZMP a húszas évek közepén. Jómagam sok résztvevő visszaemlékezése alapján írtam meg Sollner József életéről szóló „A nagy optimista” című könyvemet, amely sok epizódot elevenít fel ennek a korszaknak izgalmas eseményeiből. Azon a napon, április 14- én a baloldali ellenzék képviselői Budapesten, az Aréna út és az Abonyi utca sarkán levő Gradó kávéház különtermében gyűltek össze. Megalakították az új pártot, ismertették programját, amely a többi között hangoztatta: „A demokrácia a legalkalmasabb küzdőtere a proletariátusnak... A demokrácia csak köztársasági államformában jöhet létre ...” Ez a program volt az első, amely az agrárkérdést valóban marxista irányelvek szerint kívánta megoldani. A jobboldali pártok és sajtójuk mind türelmetlenebbül ismételgették, hogy az MSZMP a törvényen kívül helyezett Kommunisták Magyarországi Pártjának fedőszerve. A rendőrség sem maradt tétlen. Sombor- Schweinitzer József, a politikai osztály vezetője már június 30-án ezt jelentette a belügyminiszternek: „Vági István politikai hitvallásából félreérthetetlenül kiviláglik, hogy a szociáldemokrácia taktikázó, engedékenységre hajló vezetőivel szemben ő nyílegyenesen tör a forradalmi cél elérésére. A gyengék oldalán áll, mondja magáról, és eltökélt szándéka, hogy a munkásokat lépésről lépésre elvezesse a szocialista társadalomba.” Annak ellenére, hogy alakulásakor az MSZMP mindössze négyszáz tagot, majd ezret tartott nyilván, a létszáma gyorsan tízezer fölé emelkedett. Szeptemberben letartóztatták az illegális pártmunka irányítására hazatért Rákosi Mátyást, Vas Zoltánt, a KMP sok itthon dolgozó vezetőjét és Vági Istvánt is. Az 1926 augusztusában tartott főtárgyaláson őt bizonyítékok hiányában felmentették. Az MSZMP megkísérelte, hogy a parlamenti választásokra, jelölteket állítson, de azt a hatóságok terrorja megakadályozta. A hatvan év előtti két-három esztendő, minden üldöztetés és nehézség ellenére a magyar forradalmi munkásmozgalom nagyarányú fellendülését jelentette, a párt történetének egyik leggazdagabb időszaka volt. Az MSZMP-nek a fővároson kívül erős szervezetei alakultak Győrben, Szolnokon, Salgótarjánban, Kaposvárott, Szegeden, Kecskeméten, a Viharsarokban, a Hajdúságban, Hevesben és Zalában; szegényparasztok, kubikosok, bányászok, magántisztviselők és értelmiségiek is nagy számban csatlakoztak hozzá. Ezzel egyidejűleg teljes erővel kibontakozott a burzsoáhatalom ellentámadása: a csendőrség feldúlta a párthelyiségeket, az ott talált könyveket, iratokat, nyilvántartásokat, a különböző kiadványokat elkobozta, a szervezetek tagjait szinte valamennyi városban és faluban vallatás alá fogta, közülük néhány hónap alatt 324-et felügyelet alá helyezett, 273-at elitéltetett. A terrorhadjárat megfosztotta létfeltételeitől a pártot. Ennek ellenére egyes csoportjai még a húszas évek végén is folytatták munkájukat. S hogy a hatalom terrorjának mennyire nem sikerült tétlenségre kárhoztatni a munkásosztályt, bizonyítja a kommunista szervezkedés állandó megújulása, az 1931 őszén elrendelt statárium, a sok áldozatot követelő, több évtizedes harc a fasizmus és a háború ellen, a felszabadulásért folyó küzdelem, amely a negyven évvel ezelőtti korszakváltó győzelemhez vezetett. Vadász Ferenc Jegyzőkönyv aláírásával pénteken befejezte munkáját a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 20. ülésszaka. A dokumentumot pénteken a Parlament delegációs termében Marjai József és Rudolf Rohlicek miniszterelnök-helyettesek, a bizottság társelnökei írták alá. A tanácskozáson nagyra értékelték a két ország közötti gazdasági együttműködés kedvező alakulását. Pozitívnak ítélték meg Magyarország és Csehszlovákia múlt évi árucsere-forgalmát. Az ülésszakon áttekintették az 1986—1990-es évekre vonatkozó tervkoordináció eddigi menetét, eredményeit. Hangsúlyozták, hogy a termelési együttműködést elsősorban a gépiparban kell intenzívebben fejleszteni, és ennek érdekében megegyeztek a tennivalókban. Jóváhagyták a mezőgazdasági és élelmiszeripari műszaki-tudományos együttműködés 1990-ig szóló programját, valamint a biomassza és a biotechnikai eljárások alkalmazására irányuló feladatokat. Rudolf Rohlbek és az általa vezetett delegáció pénteken elutazott Budapestről. 3 Együttműködés Képviselők tanácskozása Pénteken a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága. A képviselők meghallgatták és megvitatták Kapolyi László ipari miniszter tájékoztatóját az ipar Vll. ötéves tervére való felkészülésről. Elmondta a többi között: első ízben fordul elő most, hogy lényegében az ipar egészére vonatkozó középtávú terv kialakítására egy minisztérium keretében kerül sor. A formálódó középtávú tervben prioritások közé sorolják a technológia korszerűsítését, az eszközhatékonyság és a munkatermelékenység növelését, ugyanakkor változatlanul fontos lesz az olyan központi programok maradéktalan végrehajtása, amelyek például az anyag- és energiatakarékosságra ösztönöznek, vagy az elektronizálás kibontakoztatását segítik. Az ipar fontos belső ügyeként említette a miniszter, hogy javítani kell az egyes ágazatok közötti együttműködést. A vitában felszólalt Kangyalka Antal Csongrád megyei képviselő. Ezután az oktatási törvényjavaslatnak az ipari területeket érintő fejezeteivel foglalkozott a bizottság Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes előterjesztése, illetve Boros Erzsébetnek, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető-helyettesének kiegészítő tájékoztatója alapján. Írásos előterjesztés alapján tájékozódott a bizottság a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatainak tervezetéről, illetőleg annak az ipart érintő kérdéseiről. Végezetül az ülésen elnöklő Stadinger István, az ipari bizottság titkára közölte,hogy Medve László egészségügyi miniszter levélben válaszolt a képviselőknek az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságával közösen tett korábbi ajánlására, miszerint rendezni kell a magas megbetegedési arányszámokat mutató ipari ágazatok egészségügyi kérdéseit. Az ülésen ismertetett levél szerint a Magyar Tudományos Akadémia Osztályközi Bányaegészségügyi és Bányászati Ergonómiai Tudományos Bizottságának tevékenységét kiterjesztik az egész iparra, így e bizottság feladata lesz a jövőben valamennyi ipari dolgozónál a munkahelyi és környezeti hatások komplex vizsgálata a foglalkozás és az egészségi állapoot szempontjából. (MTI)