Délmagyarország, 1985. április (75. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
i Hétfő, 1985. április 1 Felszabadulásunk évfordulóján Ünnepségek, kitüntetések Országszerte ünnepségeken emlékeznek meg hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról. Budapesten, a Vigadóban ma, hétfőn nyújtják át a művészeti díjakat, holnap, kedden pedig a Parlament Kupolatermében Állami és Kossuth-díjakat adnak át. Az MSZBT-kitüntetéseket és a fővárosi díjakat is ezen a napon adományozzák. Szerdán az Országház előtt felvonják az Állami Zászlót, a Gellérthegyen pedig a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját. Ezen a napon koszorúzási ünnepséget rendeznek a Szabadság téren és a Hősök terén. Szerdán este az Operaházban rendeznek díszünnepséget. Április 4-én, csütörtökön a Felszabadulási téren, délelőtt 16 órakor kezdődik a fegyveres erők és testületek budapesti díszszemléje, amelyet ifjúsági tömegdemonstráció követ. Szegeden holnap, kedden este 7 órakor kerül sor a Zenés Színházban a díszünnepségre. Beszédet mond dr. Székely Sándor, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára. Az MSZMP Szeged városi bizottsága, a Szeged megyei város tanácsa, a népfront városi bizottsága és az MSZBT szegedi tagcsoportjai koszorúzási ünnepséget tartanak. Holnap, kedden délután 4 órai kezdettel a Széchenyi téri szovjet hősi emlékműveknél koszorúznak, a Dugonics és a Belvárosi temetőkben levő hősi emlékműveknél pedig 3 órakor helyezik el a kegyelet és a hála virágait. A megyei tanácsházán 3-án, szerdán délelőtt kitüntetéseket adnak át, 4-én, csütörtökön pedig a megyei és a városi KISZ-bizottság ifjúsági napot rendez tudományos, kulturális és sportprogramokkal. Vasárnapi nyitvatartás Micsoda igényeink lennének „A kereskedelemben és a szolgáltatásban a nyitvatartást rugalmasan igazítani kell a lakosság igényéhez, az életmód változásához.” (Részlet a szegedi pártértekezlet határozatából.) Az embernek bólintani moccan a feje, aztán elgondolkozik: mi az, hogy a lakosság igénye? Ki dönti el, mi az igénye a lakosságnak? A szolgáltatást igénybe vevő, vagy az, aki szolgáltat? És kinek az életmódja változik: a lakosságé? A szolgáltató nem tartozik a lakossághoz? Az ő életmódja nem változhat úgy, ahogy másé? Ha nem, akkor miféle kárpótlás jár neki ezért? Mennyi pénz, szabadnap, miegyéb? És ennek a mértékéről érdekegyeztetés alapján döntenek-e avagy munkahelyi kényszerítéssel? Hogy a kérdéseket nem légből kapott akadékoskodás szülte, az kiderül, ha körbejárunk egyetlen — talán nem is a leglényegesebb, de mintának kiváló —*■ kérdéskört: az élelmiszerüzletek vasárnapi nyitvatartásáét. * Éjfélkor is lenne vevő A pulton innentől úgy látszik, igenis van igény a vasárnapi nyitvatartásra. Ahol ugyanis nyitva a bolt, hosszú sorok kígyóznak, legalább negyedórát kell várakozni. A dologhoz hozzátartozik, hogy Szegeden jó néhány helyen lehet vasárnap délelőtt élelmiszert kapni. A Városellátónak például két élelmiszer-, egy húsboltja és egy pecsenyesütője működik a Marx téri pavilonban, húsboltja és élelmiszerüzlete a Szent István téren. — A kedves vevő a Hypót is vasárnap veszi meg, hiszen úgyis nyitva tartunk — így Borbély Ferencné, a Városellátó 20-as élelmiszerboltjának vezetője, a Marx téren. — Mennyi a vasárnapi forgalom? — Négy óra alatt eladunk annyit, mint egy hétköznapon. — Akkor mégis van igény. — Csak azért, mert a vevők megszokták, hogy ide vasárnap is jöhetnek. — Ki és mit vásárol vasárnap? — Jellemző, hogy olyankor a férfiakat küldik el az asszonyok. Tejet, tejterméket, kenyeret vásárolnak leginkább. — Friss? — A tej friss, a kenyér szombati sütés. Tudomásom szerint vasárnap sehol nem sütnek friss pékárut a városban. Kispénzűek jönnek, olyanok, akiknek véletlen vendégük jött. Vesznek, mondjuk, fél kiló darálthúst. Egy nyári vasárnap, kilenc után, alig van vevő. Mennek a strandra, kiskertbe. Télen kilencig nem kelnek föl, utána meg alig lehet bezárni — mondja Czibolya András, a Városellátó 19-es húsboltjának vezetője a Marx téren. — Milyen a vasárnapi választék? — Kicsit foghíjasabb, mint hétköznap. Hasítva kapjuk a sertéseket, elmegy a köröm, csülök, oldalas, mi úgy mondjuk, „megszorul” a drága comb, karaj. Azt is el kell adni, ha nincs más, elviszik. A boltosnő kisgyereke — Mi húsvét vasárnap is nyitva tartunk — mondja Borbély Ferencné. — Másnak meg minden szombatja, vasárnapja szabad. Tíz éve csinálom, megszoktam, de még nem szerettem. Ráadásul mindig kisgyerekes kolléganővel dolgozom együtt. Vasárnap zárva az óvoda, bölcsőde. Olyankor lehetne együtt a gyerekével, ha nem kellene itt lennie. A mostani kolléganőm fizet érte, hogy a kisgyerekére vigyázzanak. • Másutt 100 százalékos pótdíjat fizetnek vasárnapra. Mi 100 forint plusz pénzt kapunk — magyarázza Czibolya András. — Nem mehetünk el lakodalomba, mert vasárnap hajnalban is negyed ötkor kell kelni. Tízig tartunk nyitva, de csak délre érek haza, mert vasárnap a busz is ritkábban jár. Négy embernek lenne itt munkája, de csak hárman vagyunk összesen, az alappal, meg a jutalékkal, 4000—4500 forint jön össze, ennyiért kevesen áldozzák föl a hét végét. A kollégámmal január óta nem voltunk szabadnapon. — Az iparban már 40 órás a munkahét, a kereskedelemben még mindig 42. — Dr. Solymossy Margit szerint nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy a nagyobb üzletek is kinyissanak vasárnap. Már így is olyan szoros a műszakbeosztás, hogy egy betegség vagy hirtelen jött családi esemény fölborítja az egészet. És ha megfizetnék? — A vásárlót is lehet irányítani — véli Hegedűs Gáborné, a Dél-Tisza menti Áfész áruforgalmi vezetője. — Inkább talán kényszeríteni? — Nem tervezzük a vasárnapi nyitvatartás bővítését. Azzal azt is elveszítenénk, amit már elértünk. Most jól beállt az egész: pénteken van a fő szállítási nap, a friss áru zöme elfogy szombat délre. Dolgoztam üzletben, amikor szombaton 10—11-kor hozták a friss holmit. Fele kimaradt, hétfőn meg már senkinek sem kellett. A számok azért az áfésznél sem egyértelműek. Például a 115-ös Marx téri élelmiszerbolt hétköznap 15—14 ezer forintos bevételt ér el, vasárnap 20—25 ezret. A húsbolt a hétköznapi 40—50 ezer helyett vasárnap csak 20—25 ezret Nem is jótékonyságból vagy munkahelyi kényszerből gondoltam a vasárnapi nyitva tartás kiszélesítését, hanem jól felfogott érdekből. A vevő közérzete Nem tudom elítélni a gyengén fizetett, sokat dolgozó kereskedőt, amiért a saját közérzete jobban érdekli, mint a vevőé. De, ha tehetném, olyan helyre járnék vásárolni, ahol érezni a levegőben, hogy a kereskedő van a vásárlóért és nem fordítva. Van egy kis bolt a Szent István téren, az Éliker 60-as, amit szerződésben üzemeltet Szilágyi Józsefné és társa. Négyen dolgoznak, régi kereskedők valamennyien. — Csak a forgalom miatt nem érné meg vasárnap nyitva tartani — mondják. — Hivatalosan 6—9-ig vagyunk nyitva, de tízig nem tudunk bezárni, mert harag lenne belőle. Elterjedt, hogy ha megszorul az ember, elfelejt valamit, akkor itt még beszerezheti. Aki rá van utalva valamire, és megkapja, annak más a közérzete aznap. Más a hangulata a kis boltoknak: a vevő megköszöni a kiszolgálást. Társalogni, viccelni szeretünk velük. — Egyik vasárnap délelőtt, már tizenegy óra volt, takarítottunk, mikor bekopogott valaki az isten szerelmére, nincs otthon kenyér, nem tud mit adni vacsorára a gyerekeinek. Mi nem azt nézzük ilyenkor, hogy milyen trehány az ilyen ember, hanem, hogy gondja van. — Nem fárasztó egész nap udvariasnak lenni? A hét minden napján nyitva tartani, záróra után is kiszolgálni? — Van, aki ebben a szakmában kényszerből dolgozik, van, aki szeretetből. Mi az utóbbiak közé tartozunk. Tanács István 3 Szombat a Textilben „Kedvünk is marad a munkához" Az üzemrészben, ahol a Szegedi Textilművekben a fonalak készülnek, a dolgozók harmada tagja valamelyik gazdasági munkaközösségnek. Ezeknek a kisszervezeteknek az okos rendeletekben előírt maximális létszáma: harminc. Ebben a gyárban alig akad betöltetlen hely. A csapatban, amelynek közös képviselője Üveges Lászlóné, ezen a szombaton huszonkilencen dolgoznak. Harmincadik társukat a néhány hónapos kisbabája marasztalja otthon, persze nemcsak a plusz munkából. Ez a vég nem erre az évre 60 tonna fonal elkészítését vállalta. Nem nehéz elképzelni, hogy ez több lesz, hiszen tavaly is az év végi összeadásnál 80 tonna volt az eredmény. — Hogyan lesz valakiből közös képviselő? — Az alapításkor, 1982 októberében én ugrottam először fejest a mélyvízbe, vagyis kezdtem el a szervezést. Ugyanakkor szerencsés helyzetben is voltam. A műszakunkból azokat tudtam kiválasztani, akik a legjobban dolgoztak. Nálunk nincs igazolatlan hiányzás. Ritkán fordul elő, hogy hajnalban elalszik valaki. Akkor sem a telefont veszik kézbe. — Többen dolgoznak a végmemkában, mint a rendes műszakban? — Most is, mint a munkaidőben, egy-egy munkásnő a gyűrűfonógépek 16 oldalát ellenőrzi. Ilyen körülmények között műszakban nem lehet lazsálni, és ilyenkor is lehetetlen sok-sok plusz százalékot elérni. — Amióta többet lehet keresni a gyárkapukon belül, kevesebben kérik ki a munkakönyvüket a Textiltől. Én 29 éve vagyok a vállalatnál. Ha nem lenne a végéem, akkor is itt lennék. Még sohasem gondoltam a távozásra. Az hiszem, sokunk számára a szakmaszeretett a legnagyobb megtartóerő. Persze, a plusz pénz is jól jön. — Méhnyi ez a plusz pénz? — Hatvan forintos órabérért dolgozunk. Lehet ezért irigyelni bennünket? Mi ezzel az összeggel elégedettek vagyunk. Ha ennyi pénz lesz a későbbiekben, akkor kedvünk is marad a munkához! Sepsi Zoltánnal, egy másik régéem közös képviselőjével is szeretnék néhány szót váltani. Teli orsókat pakol társaival egy kocsira. A nagy zaj és sürgős munka közben nincs ideje beszélgetni. * A fonoda és a szövődé között a kapcsolatot a csévélő-lerakó végsem biztosítja. A fonalkészítőknek az üres dobozokat és hüvelyeket viszik. A szövődének elvégzik az átcsévélést, küldik a lánchengert, csévéket és még lehetne sorolni a csak a szakma számára érthető alkatrészneveket. Ez a kiscsoport a legújabbak közül való. Idén január 12-én alakultak. — Mit csinált szombatonként, amit nem volt tagja a kisszervezetnek? — érdeklődöm Darai Istvántól [UNK] — Túlóráztam. Itt, ugyanezen a helyen. — Hogyan válogatták az új csoporthoz a tagokat? — Alapfeltétel volt, hogy a munkaidőben folyamatosan 100 százalék felett legyen az ide felvettek teljesítménye. Szavahihető, megbízható emberek jöhettek csak szóba. — Mit várnak ettől a szervezeti formától? — Természetesen elsősorban pénzt. Ha ezek az emberek itt nem dolgoznának, akkor másutt egészítenék ki a jövedelmüket. Persze, nemcsak a hétvégeken vagyunk bent, a hétközi létszámgondokat is mi oldjuk meg. Itt az előkészítőben a többletmunkát végzők közül 35 éves a legfiatalabb és 46 éves a legidősebb. Úgy tűnik, a Textilművekben elsősorban a törzsgárdára épültek a kisszervezetek. A jó teljesítmények mellett a gyárhoz való hűség is kellett a felvételhez. * A szövődében három vállalati gazdasági munkaközösség szerveződött. Műszakonként egy. Most két csapat tagjai állnak a gépek mellett, vagy segítik a szövőket. A harmadik csoport pihen, ők reggel hatkor fejezték be az éjszakai műszakot. A szövődé teljesítményének 12 százalékát tavaly a kisszervezetek produkálták. Ez az arány az idei első negyedévben 15 százalék körül van. Az év végén kimutatható rész várhatóan mégsem lesz sokkal magasabb, mint egy éve. Ugyanis nyáron a végéem-tagok is több szabadidőt igényelnek. Ha már a kimutatásoknál tartunk: 1984-ben egy-egy tag átlagosan havonta 44 órát töltött többletmunkával. Ez annyi idő, ami mellett még valami talán a pihenésre is marad. Persze, akinek éppen égető szüksége volt a pénzre, többet maradt bent. Csattognak a szövőgépek. Jó részük túl van a valamikor elképzelt nyugdíjkorhatáron. Az elkészülő végek 76 százalékát lehet átlagosan az új szabvány szerinti „A” kategóriába minősíteni. A szombati műszakban mincs gond a minőséggel. Ezt az eredményt az iparág hazai gyárai közül sok helyen örömmel fogadnák. Szombaton azért dolgoznak a textilben, hogy több legyen a családi kasszában. Vasárnap sokan visszatérnek az idei harmadik kommunista műszakra, azért, hogy a köz gyarapodását is segítsék munkájukkal. Bőlé István * Feléled a „szegedi Pilvax” Munkásmozgalmi Múzeum nyílik a Fekete házban Szeged neves építőmestere, Kováts István — aki Mayer Ferdinánd vaskereskedő megbízásából, Gerster Károly tervei szerint 1857-ben megépítette a Fekete házat — bizonyára örömmel nyugtázná, hogy a felújítók tisztes munkát végeztek. A Belváros egyik ékessége és nevezetessége, a Kelemen és a Somogyi út sarkán álló, az angol romantika jegyeit viselő épület hároméves munka után megújulva, új köntösben és megváltozott funkcióval, holnap nyitja kapuit. A szegedi Móra Ferenc Múzeum Munkásmozgalmi múzeuma, és az Új- és Legújabbkori Történeti Osztályának otthona lesz. Wagner István, a Móra Ferenc Múzeum igazgatóhelyettese először az épület történetéről szólt: — A Fekete ház a szegedi haladó politikai mozgalmak emlékhelye. Nem csupán ragyogó építészeti műemlék, de történelmi események színtere is. A múlt század hatvanas éveinek első felében belvárosi kaszinó volt, egyúttal az önkényuralommal való szembenállás fészke. Kapuja fölött a Munkásotthon felirat 1917-től 1919-ig díszlett, az épület könyvtárszobájában alakult meg 1918. október 22-én a szegedi Nemzeti Tanács, erre a falán levő emléktábla is utal. Juhász Gyula ezért is nevezhette a Fekete házat „szegedi Pilvax”nak. Művészettörténeti érdekessége is akad az épületnek — itt született a tulajdonos, Mayer Ferdinánd unokája, a neves vásárhelyi festőművész, Endre Béla. — Ezek szerint méltó helyet kap a helytörténeti és munkásmozgalom-történeti kutatás és bemutatás. — Valóban úgy érezzük, ennél nagyszerűbb otthonra nem találhattunk volna. Az egész társadalomban megélénkült az érdeklődés nemzeti múltunk, de különösen a közelmúlt történelmeránt. A szegedi múzeumban dr. Csongor Győző nyugalmazott igazgatóhelyettes kezdett foglalkozni helytörténeti kutatással és gyűjtéssel, majd 1978-ban létrejött az Új- és Legújabbkori Történeti Osztály. Mi 1981-ben kaptuk meg az épületet. 1982-ben kezdődött a teljes felújítás, melynek során nemcsak megszépült a ház, de kialakították a bemutatótermeket, közművelődési helyiségeket, munkaszobákat. A múzeumavatásra azonban most, felszabadulásunk ünnepének előestéjén sor kerül. Mit láthattuk majd az érdeklődök? — Négy tárlattal nyit a múzeum. A földszinti kiállítótermekben fotók segítségével kalauzolják a közönséget Csongrád megye négy évtizedes fejlődésén. A hatvanöt tabló mintegy 200 képét tavaly már bemutattuk a Szovjet Tudomány és Kultúra házában, s láthatta az Odesszai Barátsági Napokon a szovjet testvérváros közönsége is. A tárlat bemutatja a megye iparának, mezőgazdaságának, egészségügyének, kultúrájának fejlődési ívét és keresztmetszetét. Az egyik emeleti teremben A munka poézise címmel rendeztünk kiállítást képzőművészeti gyűjteményeinkből. Láthatók többek között Tóth Menyhért, Dinnyés József, Németh József, Kurucz D. István, Dér István, Somos Miklós, Vecsési Sándor, Lóránt János festményei, Gyurcsek Ferenc, Rátonyi József, Kligl Sándor szobrai. A másik emeleti szárnyban A nagy győzelem emléke címmel moszkvai testvérintézményünk, a Borogyinói Csata Körkép Múzeum küldött anyagot, a fölszabadításban részt vett szovjet katonák grafikáinak válogatását. Mellette kamarakiállításon mutatjuk be a helyi tömegkommunikációs műhelyek — a Délmagyarország, a Csongrád megyei Hírlap, az üzemi lapok, valamint a tévéstúdió — történetét, munkáját. * T. L. A szegedi Munkásmozgalmi Múzeumot és annak kiállításait holnap, április 2- án délután 5 órakor nyitja meg Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának első titkára. Közreműködik Dalkó Bence színművész, valamint a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. sz. Gyakorló Általános Iskolájának Bartók Gyermekkórusa, Erdősné Fagler Erika vezényletével.