Délmagyarország, 1985. szeptember (75. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

Hétfő, 1985. szeptember 2 Bányászok ünnepe A hét végén folytatód­tak a bányásznapi ünnep­ségek, az ország jelentős bányavidékein köszöntöt­ték a szén-, olaj-, ásvány- és bauxitbányászokat, mél­tatták helytállásukat. Hagyomány, hogy a Kő­olaj- és Földgázkutató Vál­lalat szegedi üzemének dol­gozói családjukkal és mun­katársaikkal együtt ünne­pelik a bányásznapot. Az idén a húsz évvel ezelőtti első szegedi bányászünnep színhelyén, a Vigadóban gyűltek össze az olajmező dolgozói. Az ünnepségen megjelent Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára, Csonka István, a Szeged Városi Tanács elnökének általános helyettese és Germánna Vastag Györgyi, a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának első titkára. Ünnepi beszédet Székely Sándor, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának első titkára mondott. Többek kö­zött szólt arról a feladatról, ami­­ az olajbányászokra az ország energiaigényének ki­elégítésében hárul. Elisme­rését fejezte ki a szegedi üzemnek azért, hogy a ne­héz évkezdet, a kemény tél ellenére időarányos tervü­ket eddig már 3 százalék­kal túlteljesítették. Tették ezt úgy, hogy közben 22 millió forintos költségmeg­takarítást értek el. Az ünnepség kitüntetések átadásával ért véget. A XXXV. bányásznap alkal­mából az üzem dolgozói kö­zül Balaicz Tibor főmérnök a Kiváló Bányász, Kasza Imre szállításrendező pe­dig a Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetést kapta. Az olajbányászatban el­töltött 35 év munkáért a Bányász Szolgálati Érdem­érem gyémánt fokoza­tát vehette át Balogh Péter nyugdíjas főmotoros, Egri Imre gépkezelő, Horváth Sándor nyugdíjas kapcsoló, Kasza Imre szállításrende­ző, Kiss Lajos fúrómérnök, Magyari Árpád nyugdíjas motorkezelő, Szentgyörgy­­völgyi Lajos munkagép csoportvezető és Ujvári Bé­la főművezető. Ugyanennek a kitüntetésnek arany fo­kozatát 14-en, ezüst fokoza­tát hatan, bronz fokozatát 38-an kapták.* Szombaton és vasárnap folytatódtak a bányásznapi ünnepségek, az ország je­lentős bányavidékein kö­szöntötték a szén-, olaj-, ásvány- és bauxitbányászo­kat. A fölső képen a vasárnapi szegedi ünnepség résztve­vőinek egy csoportja. A fenti fotón pedig­­ Szabó Sán­dor üzemvezető a Bányamentő Szolgálati Érdemérem ezüst fokozatát adja át Plankity Ferenc főfúrómester­­helyettesnek Tanévnyitók, iskolaavatók Köpeczi Béla beszéde Kazincbarcikán Az országos tanévnyitó ünnepséget tegnap Kazinc­barcikán tartották, ahol Köpeczi Béla művelődési miniszter beszédet mon­dott. Az 1985—86-os tané­vet indító beszédének első részében köszöntötte a szo­cialista építőmunka jelké­pet, a fiatal várost, majd a következőket mondotta: “ Ebben az évben a tan­év kezdetét még ünnepélye­sebbé teszi az a történelmi tény, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. augusztus 16-án, tehát ép­pen 40 éve hozott határoza­tot arról, hogy a népiskola, valamint a gimnázium és a polgári iskola első négy osz­tályai helyett általános is­kola elnevezéssel új iskolát kell szervezni. Egy másik fontos esemény, amelyre emlékeznünk kell, az okta­tásról szóló törvény, ame­lyet az Országgyűlés ez év­ben fogadott el. Ez a tör­vény átfogja az oktatás egészét az óvodától az egye­temig, és egységes szellem­­ben rendezi az oktatási rendszer működési, irányítá­si szabályait, határozza meg az oktatásban részt vevők, pedagógusok, tanulók, szü­lők jogait és kötelességeit. A törvény épít az 1984 ta­vaszán elfogadott fejlesztési programra, amelyet meg­erősített a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt XIII. kong­resszusa. Olyan törvénnyel és prog­rammal rendelkezünk, amelyeknek kialakításában a társadalom széles körei, és mindenekelőtt a pedagógu­sok személyesen is részt vet­tek. A közeljövőben az egyik legfontosabb feladatunk az oktatás tartalmi korszerűsí­tésének folytatása. Most már mindenütt bevezettük az új tanterveket és tankönyve­ket, és sok tantárgyban megfelelő pedagógiai ta­pasztalatokkal rendelkezünk a szükséges korrekciók be­vezetésére. A miniszter kiemelte, hogy az ifjúságnak fel kell mutatni mindazt, amiért ér­demes tanulni, dolgozni, él­ni. Az iskola szemléletével, rendjével, példamutatásával szolgálni tudja olyan tulaj­donságok kifejlesztését, mint a munka megbecsülése, ér­telmes fegyelem, az egymás iránti tisztelet, amelyek nél­kül a társadalomban nem lehet élni vagy legalábbis nem lehet emberségesen él­ni Mindezt nem a család nélkül, hanem a családdal és azokkal a közösségekkel együtt, amelyekkel az ifjú kapcsolatba kerül. A szocia­lista nevelőiskola — amely a célunk — egyszerre akar hatni értelemre és érzelem­re a múlt és a ma jó pél­dáival, a nemzeti és az egye­temes kultúra értékeivel, azzal a pedagógiai akarás­sal, amely olyan nagy je­lentőségű volt mindig az emberek formálásában. Végezetül eredményes ok­tató és nevelőmunkát kí­vánt mindenkinek, hangsú­lyozva, hogy „az oktatás az egyik legnagyobb emberi és nemzeti ügy.’’ Szombaton és vasárnap az ország sok helyén tartottak tanévnyitó ünnepségeket, is­­kolaavatókat. Sárospatakon a Comenius Tanítóképző Fő­iskolán az új tanévben 800 hallgató készül a pedagógus pályára. Megnyílt a tanév a Debreceni Orvostudományi Egyetemen — 180 általános orvos és 30 fogorvos hall­gató van az elsősök között. Háromszáz „gólya” vett részt a Debreceni Tanító­képző Főiskola tanévnyitó ünnepségén. Győrben átad­ták a Balázs Béláról elne­vezett, mintegy 100 millió forintos beruházással ké­szült új általános iskolát. Veszprém is gazdagodott egy 38 tantermes új iskolá­val. Gödöllőn jól felszerelt kisegítő iskolát avattak. 3 Az ecetmuslica, mint kísérleti objektum Genetikusok európai konferenciája Ki gondolná, hogy az ecetmuslica (Drosophila me­­lanogaster), ez a mindössze 3 milliméter hosszúságú, sárgásbarna színű, ragyogó piros szemű állatka nyolc évtizede a genetikusok egyik legfontosabb vizsgálati ala­­nya. Vajon miért válthatott a klasszikus genetika felfe­dezésében és történeti meg­alapozásában kulcsszereplő­vé? Négy olyan tulajdonsága van, amely különlegesen alkalmassá teszi­, hogy a genetikai, citológiai, cito­genetikai­ és fejlődéstani kutatásokban kísérleti ob­jektumként szerepeljen: 1. a petéből rövid idő alatt fejlődnek ki az ivarérett állatok (évente 40 nemze­dék is előállítható), 2.­­egyetlen megtermékenyített nőstény nagyszámú utódot hoz létre, 3. sok mutáns formája ismert, 4. kromo­szómaszáma alacsony. Ezen az állatkan nagyszerűen vizsgálható az összes gene­tikai alapkérdés. Bár volt időszak, amikor szinte letö­rölték a tudományos kuta­tás színpadáról, ma ismét reneszánszát éli­. Nem vélet­lenül. A klasszikus geneti­ka szempontjából jól hasz­nálható organizmus, össze­kapcsolódott a molekuláris­­ biológia új eredményeivel, technikáival. Ezen a mo­dellrendszeren jól vizsgál­hatók a kromoszómaszerke­zet és a génműködés kö­zötti összefüggések; az instabil genetikai elemek eredményesen követhetők, az egyetlen olyan magasabb rendű szervezet, amelyben a genetikai defektusok kí­sérletes úton stabilan korri­gálhatók. Újra és újra felvetődik a laikusokban a kérdés, a tudósok miért ezzel a pa­rányi állatkával kísérletez­nek, miért nem, mondjuk a­­ szarvasmarhák tejtermelé­sének fokozásával vagy a rákbetegség gyógyításával. Az ecetmuslica valóban nem ad tejet, és nem alkalmaz­ható gyógyszerként a rák ellen, de információkkal szolgál, és ez sok esetben fontosabb lehet bármi más­nál. Nagyszerű modell a génműködés vizsgálatára, olcsóbb és gyorsabb más módszereknél. S természe­tesen mint minden alapku­tatás — legyen annak ala­nya akár az ecetmuslica — az emberért történik. Az MTA Szegedi Biológiai Központjában a genetikai intézet fejlődésgenetikai csoportjának kutatói foglal­koznak a Drosophila vizs­­gálatával. Az alapvető gén­működés, a kromoszóma­szerkezet tanulmányozása, különös tekintettel a rovar­hormonok szerepére az egyedfejlődésben Maróy Péter, Kiss István, Szidonya János és Deák Péter témája. Az egyedfejlődést irányító gének és a kromoszómaszer­kezet összefüggését (az úgy­nevezett morfogenezist — a formaképzést) irányító gé­nek vizsgálatát Gausz János és Gyurkovics Henrik vég­zi. Szabad János témája a termékenységet befolyásoló gének. Az itt folyó munka nemzetközi elismerésének tekinthető, hogy az SZBK- nak ezt a csoportját bízták meg a IX. Európai Drosop­hila Tudományos Konferen­cia megszervezésével. A ta­nácskozáson a legtöbb euró­pai ország — többek között az NSZK, Anglia, Francia­­ország, Svájc, Spanyolország, a szocialista országok közül az NDK, Bulgária, a Szov­jetunió, Jugoszlávia —kép­viselteti magát. A 230 részt­vevő között japán, ausztrál, egyiptomi és amerikai szak­emberek is lesznek. Meg­tiszteli­­ a konferenciát Ed­ward Lewis, a Kaliforniai Technikai Intézet professzo­ra, akinek nevéhez fűződik az egyedfejlődés genetikai szabályozásának új modell­je. Eljön a Cambridge-i Egyetem professzora, Michael Ashburner és a Hallei Egye­tem tanára, Günther Reuter, akivel a szegedi kutatóknak régóta eredményes kapcso­latai vannak. A tanácskozás színhelye a balatonszéplaki Ezüstparton levő SZOT- i üdülő, a konferencia ma, hétfőn kezdődik és szeptem­ber 7-ig tart. A programban 72 előadás hangzik el, ötöt az SZBK kutatói tartanak. T. L. Fagylaltverseny? Jöjjön el egy(-két) gombócra! Emlékeznek még az „egy gombóc ötven fillér” kor­szakra? Az utóbbi két­ évben a postai díjszabás mellett talán a fagylalt drágulása volt a legnagyobb: 4,600 százalékos. A nyár végén Szegeden gömbönként 2. 2.50 és 3 forintot kérnek. Érde­kes hogy manapság majd minden cikkről az ár jut először eszünkbe. Szombat­vasárnapi kószálásaim során ismerőssel találkozom, gyor­san tisztázzuk, ki miért járja a mérsékelten forró aszfaltot! Amikor elárulom, hogy a hideg édességről akarok cikket írni, máris kapom az információt: — Hallottad? Van, ahol már 3,50-ért mérik! —­ Hol? — Hát, ott, ahol először adták háromért. Loholok a jónevű, vado­natúj üzlethez. Bepillantok a bejárati ajtón. Látom a ki­lenc fajtából álló választék felsorolását és azt, hogy üres a sárga hármas után a fil­lér-rovat. Tehát ez a hír ka­csa volt. Bár, az álhíreknek abba az alcsoportjába tarto­zik, amely akár igaz is le­hetne. A fagylalt immár sza­badáras cikk. Megyek az egyik legol­csóbb üzletbe. Kérdezem a tulajdonos hölgyet: — Hogyan lehet tartani a gömbönként két forintot? — Nehéz ügy a fagylalt­ügy — válaszolja. — Három héttel ezelőtt az egyik kol­légája írt rólunk is egy or­szágos lapban. Azóta tizen­kilenc ellenőrzést kaptam .. Kopasz Jánosáéval, a Kis Virág irányítójával is be­szélgettünk az árkalkuláció­ról. Az­­ nyilvánvaló, hogy a felhasznált alapanyagoktól függ egy-egy gombóc költsé­ge, nem ugyanannyiba kerül 5 deka vanília mint ugyan­ennyi annanászfagyi. — Valamikor a gyümölcs­­fagyi kiegyenlítette a tejes fagylaltok nagyobb önköltsé­gét — mond­a az üzletveze­tő-helyettes. — Ma már egy­re kevésbé van így Ugyanis drágul a gyümölcs és sokba kerülnek az olajos magvak is. Nehéz dolog a kalkuláció. A Tutti-Frutti fagylaltozó­­ban éppen most emeltek fél forintot az áron. Az üzlet­vezető szerint: — Az elmúlt két hónap­ban, úgy érezzük, bizonyítot­tunk a minőséggel. Talán megéri a vevőinknek ezt a pluszt, hogy finom a fagyi. Legalább nyolc féléből vá­laszthatnak. Tudnánk többet is produkálni, csak kicsi itt a hely. — Hogy kerültek az új üz­lettel a lakótelep közepére? — Erre a helyiségre volt elég a pénzünk és ezt kap­tuk a tanácstól. — A tömb másik végén, alig ötven méterrel arrébb is dolgozik egy fagylaltos. — Igen. Ez verseny, de bírni kell. Mi a minőségre szavaztunk. Mindenünket rá­­tettük a fagylaltra. Talán egyszer a belvárosban is bi­zonyíthatunk. Itt a lakótele­pen júniusban vége volt a szezonnak. A gyerekek a nagymamához, táborba vagy a strandra mentek. A versenytársnál nem örülnek annak, hogy meg­kérdezem : — M­it szóltak, amikor megtudták , hogy a szom­szédban is árulnak fagylal­tot? Elmondják, hogy a vetély­­társ először waffel-lal kezd­te. S ők bíznak a három éve kialakult törzsközönségben és a most ötven fillérrel ol­csóbb árukban. Végül kide­rül: érzik a forgalmukon a konkurrenciát. A fagylalt azok közé a cse­megék közé tartozik, ame­lyeknek a kereslete alig rea­gál az árváltozásokra. A Kis Virág emelt árral nyitott az új helyén. Mégis, máris ki­nőtte a csillogó helyiséget, sorok kígyóznak a pénztár­hoz és a fagylaltospulthoz. A legoptimistább elképzelé­sen is túltesz az elmúlt két hónap forgalma. Július 20- án, a nyitás napján 530 kilo­gramm fagyit mértek ki. Az eddigi napi rekordot egy héttel később jegyezték fel, 726 kilogrammal. Az ízekről a Tisza szálloda épületében lévő üzemben Keresztesi Zoltán mesterszakács gon­doskodik. Akár 22 fajtából is állhat a választék. Van- e igazi verseny a fagylaltosok­ között? Itt-ott igen, másutt nagyon hiány­zik. Még túl nagy szerepe van a versenytárs földrajzi közelségének. Állítom, nem sok különbség van a Tarján­­bisztróban mért hat forintos és a Széchenyi tejivóban ki­szolgált négy forintos adag minősége között. Csakhogy az előbbi egy kétszáz méte­res sugarú körben egyed­uralkodó. A verseny akkor lesz az egész városban az igazi, ha az íztelen, túlvize­zett „csemegét”­már véletle­nül sem vásárolhatunk. Még egy ötvenért sem. — Bólé István — Te mennyiért nyalsz?

Next