Délmagyarország, 1985. október (75. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

75. évfolyam, 230. szám 1985. október 1., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1­80 forint Kádár János és Gustáv Husák baráti munkatalálkozója Az MSZMP főtitkára és kísérete hazaérkezett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára Gustáv Husáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság el­nökének meghívására baráti munkalátogatásra hétfőn reggel Prágába utazott. Kí­séretében volt Szűrös Má­tyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Őszi István, a KB osztályve­zető-helyettese. A búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Havasi Ferenc, Óvári Miklós, a Po­litikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai; Berecz János, Horváth Ist­ván és Pál Lénárd, a Köz­ponti Bizottság titkárai, to­vábbá Kósas Géza, a KB külügyi osztályának vezetője. Kamara János belügyminisz­ter a KB tagjai Urbán Lajos közlekedési miniszter, Horn Gyula, a KB tagja, kül­­ügyminisztériumi állam­titkár. Jelen volt Ondrej Durej, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság magyar­­országi nagykövete. Kádár János és kísérete hétfőn délelőtt megérkezett Prágába. Kádár Jánost és kíséretét Prága ruzynei repülőterén Gustáv Husák, valamint Vasil Bilak, a CSKP KB el­nökségének tagja, a KB tit­kára fogadta. Jelen volt Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete, aki ott csatla­kozott a küldöttséghez. * Kádár János, a prágai vár dísztermében átadta Lubo­­mír Strougalnak a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitün­tetést, amelyet az Elnöki Ta­nács hatvanadik születésnap­ja alkalmából adományozott a csehszlovák kormányfőnek. A magas kitüntetés átadá­sakor mondott beszédében Kádár János emlékeztetett arra, hogy a magyar—cseh­szlovák együttműködés fej­lődésében meghatározó sze­repet töltenek be a cseh és a szlovák kormány tagjai, s különösen kimagaslóak Lu­­bomir Strougalnak, a cseh­szlovák szövetségi kormány elnökének érdemei, amelye­ket a szocialista országok egységének erősítése, vala­mint hazánk és Csehszlová­kia testvéri barátságának, sokoldalú együttműködésé­nek elmélyítése terén kifej­tett tevékenységével szerzett. Válaszában Lubomír Strou­­gal köszönetet mondott a magas elismerésért, és ki­jelentette, hogy ez további ösztönzést jelent számára a két ország együttműködése, és testvéri barátsága erősí­tése érdekében kifejtendő további munkához. A kitüntetés átadásán je­len volt Gustáv Husák, vala­mint a CSKP KB elnökségé­­nek tagjai, a KB titkárai és a titkárság tagjai, valamint a Kádár János kíséretében le­vő Szűrös Mátyás és Kovács Béla, hazánk prágai nagy­kö­­vete. Gustáv Husák ebédet adott Kádár János és kísére­te tiszteletére, amelyen részt vettek a csehszlovák párt- és állami élet vezető képvi­selői. Kádár János a délutáni órákban látogatást tett a prágai magyar nagykövetsé­gen, ahol szívélyes légkörű beszélgetést folytatott a diplomáciai képviselet veze­tő beosztású diplomatáival. * A látogatásról az MTI je­lentette: Kádár János, a Magyar Szociálisa Munkáspárt főtit­kára Gustav Husáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnökének meghívá­sára 1985. szeptembe­r 30- án baráti munkalátogatást tett a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaságban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélések során a két párt vezetője kölcsönösen tá­jékoztatta egymást az orszá­gaikban folyó szocialista épí­­tőmun­káról. Kádár János át­tekintést adott az MSZMP XIII. kongresszusa határo­zatainak végrehajtásáról. Gustáv Husák ismertet­te a CSKP XVII. kongresszusa­ előkészítésé­nek menetét. Megvitatták a két marxista—leninista párt és baráti ország együttműkö­désének helyzetét és fejlesz­tésének lehetőségeit. Véle­ménycseré­t folytattak a nem­­zeközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Kádár János és Gustáv Husák megelégedéssel álla­pította meg, hogy a ma­gyar-csehszlovák kapcso­latok magas szintűek és tar­talmasak, a marxizmus—Jo­­vinizmus és a szocialista in­ternacionalizmus elvei alap­ján sokoldalúan gazdagod­nak és kedvezően járulnak hozzá a két ország szocialis­ta fejlődéséhez. Megerősí­tették, hogy a két párt szi­lárd törekvése a kölcsönösen előnyös kapcsolatok további elmélyítése az élet vala­mennyi területén. Nagy je­lentőséget tulajdonítottak annak, hogy mindkét ország a gazdasági fejlődés gyorsí­tására, a népgazdaság terv­­szerűségének és a termelés hatékonyságának növelésé­re, a szocializmus társadal­mi vívmányainak, eszmei és szellemi értékeinek kibonta­koztatására törekszik a kö­zös tapasztalatok, a szocia­lista építés általános tör­vényszerűségei, és a nemzeti sajátosságok figyelembevéte­­lével. Megbeszéléseik során megkülönböztetett figyelmet fordítottak a Magyar Nép­köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köz­társaság közötti gazdasági és­­ műszaki-tudományos együttműködésre. Kedvezően értékelték az 1986—1990. kö­zötti évekre szóló népgazda­sági tervek eredményes egyeztetését, ami az árucsere további dinamikus növelé­(Folytatás a 2. oldalon.) Kádár János és Gustáv Husák a­ tárgyalások előtt Terem, gép, ügyesség m ^ I ■ I a ■ ■ • I »» • • a Kölcsönös előnyök Sokféle szerződésről hal­lottam eddig. Néhányat ma­gam is kötöttem: munka­­vállalásit és házasságit pél­dául. (Megnemtámadásit, sajnos, nem.) Arról viszont, hogy mire szerződhet egy falu egy gyárral, mindeddig fogalmam sem volt. Nem is nagyon lehetett, mert ez az együttműködési forma min­den bizonnyal novum. A levél szűkszavú volt. Tudatta, hogy ez év február­jában pártbizottság alakult Deszken, s hogy ez a testület szívén viseli a község vá­rosban dolgozó polgárainak sorsát. A közeli faluból leg­többen az újszegedi szövő­gyár kapuján lépnek be munkakezdéskor. Keresték hát a kapcsolatot az otta­niakkal. Okos dolgokban általában könnyű megegyezni. Feltéve persze, ha a dolgok nem kerülnek pénzbe. A község és a gyár vezetői elhatároz­ták: munkás-paraszt talál­kozókat szerveznek; a Bánát együttes, a citerazenekar és az asszonykórus fellép a gyár rendezvényein; a gyár szocialista brigádjai patro­nálják Deszk bölcsődéjét és óvodáját; sportnapokat tar­tanak közösen a falusi sportcentrumban. A szándék világos. Köze­lebb akarnak kerülni egy­máshoz. Segíteni akarnak egymásnak. Ki mivel tud... Az igazán fontos dologról azonban Deszken értesültem a falu és a gyár vezetőinek megbeszélésén. Az újszegedi szövőgyár 1986. január else­jén a helybéli Maros Terme­lőszövetkezettel közösen ki­segítő üzemet létesít. A téesz egy istállót alakított át üzemcsarnokká. Húsz ember munkahelye lesz ez. Hálót fognak konfekcionál­ni. Ahogyan Franyó József, a gyár igazgatója elmondta, ehhez a munkához három dolog kell: terem, varrógép és kézügyesség. A helybé­lieknek azért előnyös a meg­állapodás, mert néhány dol­gozni akaró lánynak, as­­­szonynak nem kell a vá­rosba utaznia, a gyárnak meg azért, mert ilyen mun­kát nagyüzemi körülmények között nem érdemes végezni. Nem volna elég hatékony. A szerződés tehát meg­köttetett. Ilyen is van már, falu és gyár közötti. Lehetne több is. P. F. Algyőn Népművelés, ház nélkül Sorba kérdezik újra meg újra a népművelők, mi szükség van a társadalmi vezetőségekre, ha úgyis ott van az igazgató, néha egy­két munkatársa is. Ha dön­teniük kell akármiben, tud­nak dönteni. Az a kevéske pénz pedig, ami a közmű­velődésre fordítható, egye­dül is el tudják költeni. A harmadik szempont pedig: akármilyen funkciót tölt is be az illető a civil életben, annak a belső törvényei semmiképpen nem húzhatók rá a művelődési házak napi gyakorlatára. Aki mindezt okosan végiggondolja, hamar jut a következtetésre: sem­mi szükség rájuk. A­agyon mégis a lehető legjobban működik a társa­­di­lmrv vezetőség. Azért is furcsa ez, mert művelődési háza jószerivel nincs is. Nagytermét életveszélyessé nyilvánították, rendbe hoza­talára azóta sincsen pénz, csak jó szándék, csoportjai szerteszéjjel dolgoznak. Bát­ran ki lehet mondani, ezt a ház nélküli házat a társa­dalmi összefogás tartja élet­ben. Most választják öt évre a vezetőséget, üljünk be hozzájuk! Jelenléti ív a bejáratnál, aki beteszi a lábát, alá kell írnia, mint, akármelyik köz­gyűlésen. Akinek a szem­üvege otthon maradt, kap egyet kölcsön. Hamar tele lesz a csöpp terem, noha még háromnegyed óra múl­va is érkeznek néhányan. Meg is kapják a magukét, valaki szóvá teszi, legyenek máskor pontosabbak. Az a valaki persze nem gondolt bele, hogy nem a notórius ülésezők jöttek most, azok inkább, akiknek a délután hat óra irtózatosan korán van még. Kárba addig se veszik az idő, filmet vetíte­­nk a gyevi búcsúról, utána pedig bele-belekóstolnak a búcsúról készült, vége sin­csen képmagnós felvételbe. A film technikai hiányossá­gok miatt néma, az igazga­tó kommentálja. Hát ezek meg kicsodák? Köcsögkalap, kebak, munkásruha, koszo­rúslányoknak való finom öl­tözet, a menet élén az ame­rikai zászló. Szegény ameri­kaiak! Náluk ez a folklór? Beszámoló nélkül egyetlen gyűlés el nem képzelhető, föláll tehát az igazgató, és elmondja, ami az öt évről elm­ondható. Fölösleges pe­dig mondania, aki itt van, mind tudja. Többször vis­­­szatér mondókájába ez a formula: Bízunk és remé­lünk. Ilyenkor mindig a ház áldatlan állapotáról és a rendbe hozatalra kapott ígé­retekről van szó. Meg kell pedig értenie mindenkinek, hogy egy darabig a Somogyi­­könyvtárra adta a pénzét a város, és a színházra, ha maradt, mást nem tehetett. Elhangzik javaslatként, ha beüt a településfejlesztési hozzájárulás, legelőször a művelődési házat kell belő­le rendbe hozni (netán bő­víteni is), aztán az öregek otthonán a sor. Mind az öt­venöt jelenlevő erre szavaz most, de föltehető, hogy nem rajtuk múlik csupán. Javaslatok is röpködnek közben, kit kellene újra­vá­lasztani. Dolgozik már a ré­gi szemlélet, amely szerint majdnem mindenkinek itt a helye, aki fontos hivatalt is betölt, és pénz fölött is ren­delkezik, de az újabb is, csak az legyen, akinek szí­ve jobbik fele a népműve­léssel van tele. A falu párt­titkára megköszöni a kapa­­citálást, de nem fogadja el, és visszalép az új tanácstag is. Van nekik elég dolguk, az értekezleteket se bírják szusszal, pedig dolgozniuk is kellene. Maradnak viszont, akik csak ide kötelezték el magukat. Olyanok is, akik már húsz esztendeje dolgoz­nak a népművelésért. Az is új dolog, hogy a párttitkár magánkisiparost mer aján­lani maga helyett. Ennyire oldódnak kötöttségeink. Családiasnak indult a ve­­zetőségválasztás, és meg is maradt annak. Akit újként jelöltek, szabódik először, de látható örömmel elvállalja. Szinte naponta itt van, min­denről tud, és mindenről véleménye is van, sőt aka­rata is, hogy ami eddig nem jól volt, ezután jobb legyen, ú­jra elhangzik a bízzunk és reméljünk, az is, hogy majd meglátjuk, hogyan boldogul ez a falu művelődési ház nélkül, de nagy-nagy aka­rattal. Horváth Dezső Segítség Berhidának Folyamatos a lakóházak helyreállítása A földrengéstől legjobban sújtott Berhidán a hét vé­gén több száz társadalmi se­gítő dolgozott a kárt szen­vedett épületek helyreállítá­sán. Vasárnap a miskolci közlekedési vállalatok dol­gozói és a néphadsereg ka­tonái segédkeztek Berhida három utcájában a kisebb sérülést szenvedett lakóhá­zak helyreállításában. A nagyközségben társadalmi összefogással összesen több mint száz, személyi tulajdon­ban levő házat tettek bizton­ságosan lakhatóvá. Berhidán a hét végén be­fejezték hat, egy-egy család­nak ideiglenesen otthont adó ház villany- és vízvezeték­­szerelési munkálatait. Októ­ber 6-tól ide költözhetnek azok a családok, amelyeknek a lakóházainál legalább egy, vagy három hetet kell dol­gozni. Az epicentrumon, Berhidán és Peremartonon kívül, a tágabb térségben, Balaton­almádiban, Balatonkenesén, Balatonfűzfőn és Balatonfő­­lajáron is folyamatosan ha­lad a lakóházak helyreállí­tása. A térségben eddig összesen száz tanácsi bérla­kást és több mint 550 sze­mélyi tulajdonban levő há­zat állítottak helyre. Berhidán hétfőtől ismét 150 társadalmi segítő látott munkához, aki 3-5 napot ajánlott fel a helyreállítás­hoz. Peremarton­ban, a Veszprémi Építőipari Válla­lat szervezésében e héten 300-400 lengyel építőmunkás kezdi meg tervszerűen a helyreállító munkát. Liftkonferencia A Magyar Elektrotechnikai Egyesület felvonómunka-bi­zottsága, az Építésügyi és V­á­ros­fej­lesztés­i Minisztéri­ummal és a hazai felvonó­ipari vállalatokkal közösen tegnaptól október 3-ig, „Lift 2009" elnevezés­sel nemzetközi kon­ferenciát rendez. A tanács­kozáson mintegy 80 külföldi, valamint 17 hazai szakem­ber vesz részt, öt témakör­ben 42 előadás hangzik majd el a felvonók és mozgólép­csők létesítésének és fenn­tartásának kérdéseiről. Kü­lönleges célja a konferen­ciának, hogy a jelenlegi is­meretekre alapozva megha­tározza a 10-15 év múlva, tehát az ezredfordulón al­kalmazandó felvonók fejlesz­tési feladatait.

Next