Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

75. évfolyam, 257. szám 1985. november 1., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1­80 forint Kádár János Londonban ■ [UNK] Ünnepélyes fogadtatás — Megbeszélés a brit miniszterelnökkel — Találkozó London főpolgármesterével és a Munkáspárt vezérével Díszvacsora Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, az Elnöki Tanács tagja a brit kormány meghí­vására csütörtökön hivatalos látogatásra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságba utazott. Kísére­tében van Várkonyi Péter külügyminiszter, a KB tag­ja, Bányász Rezső államtit­kár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke, Karvalics László, a KB agitációs és propaganda­osztályának, Kovács László, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Melega Tibor külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Domokos Mátyás, hazánk londoni nagykövete a helyszínen csatlakozott a kísérethez. Kádár János búcsúztatá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyette­se, Maróthy László minisz­terelnök-helyettes, a Politi­kai Bizottság tagjai, Traut­­mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Kó­­tai Géza, a KB külügyi osz­tályának vezetője és Kama­ra János belügyminiszter, a KB tagjai, Urbán Lajos közlekedési miniszter, Horn Gyula külügyi államtitkár, a Központi Bizottság tagja. Jelen volt David Hough Colvin, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Ki­rályság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője is. Kádár János és kísérete csütörtökön Nagy-Britan­­niába érkezett. A magyar különrepülőgép délelőtt 11 óra után néhány perccel szállt le a londoni Heathrow repülőtérre, ahol katonai tiszteletadással fo­gadták a párt főtitkárát, az Elnöki Tanács tagját. Kádár János szívélyes kézfogással köszöntötte a vendéglátók képviseletében üdvözlésére megjelent Malcolm Rifkind külügyi államminisztert és Peter William Unwint, Nagy-Britannia budapesti nagykövetét, majd a kíséret tagjaival együtt elhaladt a brit királyi légierő díszőrsé­gének sorfala között. A repülőtéri fogadtatás után a magyar vendégek és a társaságukban levő szemé­lyiségek szállásukra , a sok évszázados, közkedvelt óriás­park déli peremén álló Hyde Park Hotelbe hajtattak. Délután Kádár János és kísérete elsőként a British Museumba látogatott. A klasszicista palota hatalmas oszlopcsarnokából nyíló fő­bejáratnál Kenneth Cooper, a múzeumban működő brit nemzeti könyvtár, a British Library főigazgatója fogad­ta a látogatókat, s vezette őket be a történelmi neveze­tességű „kerek” olvasóterem­be. A több mint 40 méter átmérőjű kupolacsarnokban, amelyben egykor Kossuth, Marx, Engels és Lenin is dolgozott, a főigazgató adott tájékoztatást a mintegy 15 millió kötetet (könyvet, ira­tot, újságot) őrző könyvtár­ról. Annál az asztalnál áll­tak meg a vendégek, ahol Marx Károly több művét ír­ta, így a Tőkét is. Kádár Já­nos itt megtekintette a Tő­ke egy korabeli példányát, történetesen azt, amelyet Marx a múzeumnak ajándé­kozott. Ezután rögtönzött tárlaton a könyvtár Hungarica-gyűj­­teményének néhány darab­ját mutatták be. Közöttük Mátyás király egy 1488-ban kelt levelét, egy Corvinát, valamint a legkorábban, magyar nyelven kinyomta­tott könyvek egyikét. Végül a könyvtár a Bri­tish Museumban őrzött Mag­na Charta egy hasonmás­­példányával ajándékozta meg az MSZMP főtitkárát, aki a szíves gesztust meg­köszönve, elismerő sorokat írt a vendégkönyvbe. A múzeumi séta után Ká­dár János Sir Alan Traillnél, London főpolgármesterénél tett látogatást a XVIII. szá­zadi Mansion House-ban, Traill hivatalában. Délután a brit miniszter­­elnök hivatalában megkez­dődtek a hivatalos tárgyalá­sok Margaret Thatcher kor­mányfő és Kádár János kö­zött. Mielőtt a hivatalként és lakhelyül szolgáló Downing street 10. számú épületbe kalauzolta volna vendégét, Thatcher asszony a bejárat előtt várta, és szívélyesen üdvözölte az MSZMP főtit­kárát. A késő délutáni órákban Kádár János és Margaret Thatcher megbeszélést foly­tatott a Downing Street­bé­ben, a brit miniszterelnök­ség épületében. A négyszem­közti tárgyaláson beható vé­leménycserét folytattak a nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseiről, különösen a fegyverkezés veszélyeiről. Bár a nemzetközi feszült­ség okainak megítélésében eltért a véleményük, néze­teik egybeestek arról, hogy valamennyi országnak erő­feszítéseket kell tennie az emberiséget fenyegető ve­szélyek elhárítása végett. Margaret Thatcher rend­kívül meleg szavakkal em­lékezett vissza múlt évi ma­gyarországi látogatására. Ká­dár Jánossal együtt elége­detten állapították meg, hogy a magyar—brit kap­csolatok a közös erőfeszíté­sek eredményeként — külö­nösen gazdasági és kulturá­lis téren — sikeresen fej­lődnek. Úgy ítélték meg, hogy a kölcsönös érdekek figyelembevételével tovább lehet lépni az együttműkö­dés útján. Kádár János hangsúlyozta, Magyarország mindent megtesz, hogy gaz­dasági téren könnyebbé te­gye ezt. Egyetértés volt a két vezető között abban, hogy a magyar—brit kap­csolatok fejlődése részét ké­pezi a kelet—nyugati párbe­széd folyamatosságának megőrzésére, a kölcsönös bizalom építésére irányuló erőfeszítéseknek. Kádár Jánost csütörtökön este szállásán felkereste Neil Kinnock, a brit Mun­káspárt vezére és Denis Healey, a párt vezető kül­ügyi szóvivője (,,árnyék-kül­ügyminisztere”). Áttekintette­ a nemzetkö­zi helyzet és a világgazda­ság néhány időszerű kérdé­sét, kölcsönösen tájékoztat­ták egymást pártjaik hely­zetéről, és soron levő tenni­valóiról. Megelégedéssel szóltak a pártközi kapcsola­tok alakulásáról, kifejezték szándékukat azok továbbfej­lesztésére. Este díszvacsorát adott Margaret Thatcher a­­ ma­gyar vendégek tiszteletére. A díszvacsorán a brit mi­niszterelnök és Kádár János pohárköszöntőt mondott, melyet a 2. oldalon ismer­tetünk. Az MSZMP főtitkárát, az Elnöki Tanács tagját a repülő­téren Malcolm Rifkind külügyi államminiszter üdvözölte Szeged biztonságos vízellátását szolgálja Elkészült az északi vízmű Szegeden 12 éve ismeret­len fogalom a vízkorlátozás, szótárunkból kiiktathattuk a locsolási tilalom kifeje­zést. Hogy milyen áron, és milyen erőfeszítésekkel si­került a legaszályosabb hó­napokban is biztosítani a város ivóvízszükségletét, azt csak a vízművek dolgozói tudnák megmondani. Mint ahogy annak is ők a tudói, hogy a város alatti vízkész­let az igények növekedésé­vel egyre csak fogy­a s táv tehermentesítésére már évekkel ezelőtt gondolni kellett. A vízügyi kutatások vég­eredményben afelé mutat­tak, hogy a felszín alóli víz­­kitermelést — az eddiginél nagyobb területről — ki kell majd egészítenie hos­­­szabb távon az úgynevezett parti szűrésű víznyerési le­hetőségnek, aztán pedig a felszíni vízkivételnek. E program első része fejező­dött be azzal, hogy tegnap, csütörtökön délelőtt ünnepé­lyesen bekapcsolták az észa­ki vízmű egyik szivattyúját. Olvasóink nem először találkoznak az új vízbázis nevével — építése közben többször is hírt adtunk a munkálatok előrehaladásá­ról. Most arról számolha­tunk be, hogy határidőre megvalósult a hatodik öt­éves terv legnagyobb, 510 millió forint értékű szegedi kommunális célú beruházá­sa. Mint a tegnapi avatáson Takács Antal, a Szegedi Vízművek és Fürdők igazga­tója hangsúlyozta: az algyői Tisza-szakasz közelében ki­épített 15 víztermelő kút napi 30 ezer köbméternyi teljesítménye tulajdonkép­pen nem többlet, hanem a város alóli vízkivétel z­ök­­kentője. A próbaüzem tech­nológiai folyamatának lezá­rultával a Szeged vízkészle­tével való ésszerű gazdálko­dást teszi lehetővé majd. Tizenöt kilométeres utat tesz meg az ivóvíz, mire el­éri a városi hálózatot — ennek ismeretében válik érthetővé, hogy e beruházá­sok nyolcvan százaléka lát­hatatlanul, a föld alatt szol­gálja a várost. A Tisza-töl­­téshez közeli vízműtelepen egyébként valóban minden kész a próbaüzemre: a ter­vező és kivitelező vállalatok példás munkát végeztek. (A Keviép alvállalkozói a Kön­­­nyűipari Szerelő Vállalat, a Csomiép, a Vízkutató és Fú­ró Vállalat, az Aknamélyítő Vállalat, a Démász voltak, a tervezésben a Keviterv és a Víziterv működött közre. A beruházási ügyek gazdája a vízművek műszaki osztálya volt, s a gépészeti szerelés­re is a leendő üzemeltetők vállalkoztak, így már építése közben felkészülhettek az üzemeltetésre, amelyhez — érdekességként hadd írjuk ezt is meg — mindössze há­rom emberre van szükség.) A tegnapi avatáson — melyen részt vett Papdi Jó­zsef, a megyei tanács elnö­ke, Székely Sándor, a váro­si pártbizottság első titkára és­ Papp Gyula, Szeged ta­nácselnöke is . Varga Mik­lós, az Országos Vízügyi Hi­vatal elnökhelyettese az ös­­­szehangolt, gondos munkát, és az új vízbázis jelentősé­gét méltatta. Utalt arra, hogy Szeged létében a víz mindig is nagy szerepet ját­szott. Kialakulásában épp­­úgy, mint évszázadokon át fejlődésében, most pedig életének fontos alapeleme­ként. Az északi vízmű alkal­mas arra, hogy a következő, tervciklusokban tovább épül­jön, s újabb víznyerési le­hetőségekkel egészüljön ki, attól függően, miként alakul a város vízigénye. A vízel­látás jelenlegi biztonságából adódóan egyébként a szege­di vízműveknek remélhető­leg lehetősége lesz arra, hogy a város szennyvíz-el­vezetési gondjait enyhítse, s a csatornázás, a szennyvíz­­tisztítás ügyét vegye napi­rendre. Ahhoz hasonlóan, ahogy az északi vízmű ese­tében tette: a városi tanács 300 milliós támogatását egye­sítve a maga fejlesztési pénzforrásaival. P.K. Tegnap délelőtt, 11 óra 20 perckor — az ünnepség vendégeinek jelenlétében — fölpör­gött az egyik szivattyúmotor Á fonalfeldolgozóban Megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása ötvenmillió* rekonstruk­ciós beruházás, géppark-mo­dernizálás, termékszerkezet­korszerűsítés, és mindezzel együtt a piaci igényekhez alkalmazkodás maximális készsége. Ez jellemzi nap­jainkban a Szegedi Fonal­­feldolgozó Vállalat gazdasá­gi törekvéseit, amire gazda­ságpolitikai alapfogalmak­tól átitatott gondolkodással legyintve azt is mondhat­nánk, elvben semmi különös sincs, ez a korkövetelmény. Más megvilágítást kap azonban a tény, ha hozzá­vesszük: a vállalat a hivata­los nomenklatúra szerint célvállalat: azzal a céllal hozták létre, hogy a csök­kent — szalonképesebb és elfogadott szóhasználattal — megváltozott munkaképes­ségű emberek foglalkoztatá­sáról gondoskodjon. Az üzem dolgozóinak több mint fele megváltozott munkaké­pességű, akinek munkavég­zési adottságaihoz nagymér­tékben igazodni kell. Jelen­leg a vállalat fejlesztései kétirányúak. A teljes és a megváltozott munkaképessé­gűek részére egyaránt biz­tosítani a nagyobb termelé­kenység elérését eredménye­ző berendezéseket A vállalat munkájáról, a kettős szorítás közepette is jó eredményt hozó terme­lésről, a vállalat gondjairól, a szociális és rehabilitációs kérdésekről tartott beszá­molót tegnap délelőtt Jáksó László igazgató, a Csongrád Megyei Társadalombiztosítá­si Tanács kihelyezett ülésén, a vállalat új épületében. A tanács tagjai a rekonst­rukcióban épült új üzemben helyszíni látogatáson ismer­kedtek a dolgozók foglal­koztatásának körülményei­vel

Next