Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
r Péntek, 1985. november 1 Bővített iskola Szinte példa nélkül álló társadalmi összefogással bővítették a zsombói általános iskolát, és építettek új tornatermet hozzá: tizenegymilliós tényleges kiadáshoz 10 millió forint értékű társadalmi munka kapcsolódott. Az olajosok Münnich Ferenc szocialista brigádja 500 ezer forint értékű, a Szögterv 300 ezer forintot) érő társadalmi munkát végzett, a Szegedi IKV pedig 13 lakást adott lebontásra, ingyen. Az egyik kiskunhalasi cég az ajtókat és ab-Schmidt Andrea felvétele lakókat ezer forintnyi gépi órában, szintén társadalmi munkában készítette. És akik egyénileg segítettek? Csak mutatóban néhány: K. Tóth Imre, Böcskei István, Gyuris Antal, Banga István és özvegy Szakala Istvánné, aki egész nyáron a bontásból származó téglákat tisztította. Tegnap még szinte az egész falu dolgozott, mellettük azonban, ahol lehetett, már a gyerekek tanultak. Ünnepélyesen ma avatják a kis község nagy vállalkozását. Takarékossági világnap Ünnepség Rúzsán Milánó a világtakarékosság fővárosa, ugyanis ebben az itáliai nagyvárosban vitatták meg 1924-ben Európa, Ázsia, és Ausztrália huszonnyolc országának képviselői a takarékosság akkori ügyeit, gondjait. Elhatározták ezen a fórumon, hogy október utolsó napját a takarékosság világnapjává nyilvánítják. Az ésszerű, beosztó gazdálkodás évfordulóján tegnap, csütörtökön rendezett ünnepséget az OTP Csongrád Megyei Igazgatósága, a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága, az SZMT és a KISZ Megyei Bizottsága Rúzsán, a művelődési házban. Ünnepi beszédet Bibók Istvánné, országgyűlési képviselő mondott. Szólt egyebek között arról, hogy a takarékosság az ember életének ösztönös és tudatos velejárója, sajátossága. Kezdetben az emberiséget a létfenntartás kényszerítette, majd a feudalizmusban és azután a gyakori szükség szorította arra, hogy a termény vagy netán a pénz egy részét félretegye. A XVIII. század végétől világszerte létrejöttek a takarékpénztári hálózatok. Magyarországon a takarékossági gondolat élharcosa, Fáy András 190 évvel ezelőtt hívta életre az osztrákoktól független első hazai takarékpénztárt. Az első világháború utáni infláció ösztönözte a takarékpénztárakat, hogy síkra szálljanak a takarékosság gondolatáért, annak valóra váltásáért. Napjainkban különösen lényeges, hogy gondosan gazdálkodjunk energiával, anyagi javakkal és szellemi értékekkel. Alapigazság, hogy mindenekelőtt az értékteremtő munka, az anyagi javak létrehozása határozza meg társadalmunk gazdaságát, az állampolgárok jövedelmi viszonyát. A takarékos gazdálkodás az egyes emberek életszínvonalának meghatározója. Az előadó beszélt arról is, hogy a nemzeti vagyon jelentős részét képezi a lakás. Megemlítette azt is, hogy az elmúlt öt esztendőben Rúzsán, Pusztamérgesen és Öttömösön 200-nál több lakás épült OTP közreműködéssel. A takarékossági világnap alkalmából hallhattuk azt is, hogy az OTP fejlődésének új szakaszába lépett, a változások korát éli. A pénzintézeti rendszer általános korszerűsítését meghatározó intézkedések szerint sok tekintetben új feladatok megoldására készül. Az idén az Országos Takarékpénztár is részt vesz a kötvénypiacban. Az ünnepségen jelentették be, hogy az OTP új betétformát vezet be a jövő héttől: az életbiztosítással egybekötött nyugdíj-előtakarékossági betétet. Szintén a takarékossági világnap eseményeként az OTP 2000 forintos ifjúsági betéttel ajándékozza meg Budapesten az ezen a napon született öt, megyénként pedig egy-egy kisgyermeket. A megemlékezés után az OTP megyei igazgatósága a takarékosságban végzett kiemelkedő tevékenységéért jutalmat adott a kisteleki Árpád fejedelem Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, a pusztamérgesi Rizling és a rózsai Népszabadság Tsz KISZ-alapszervezetének, az Üllés és Vidéke Áfész Béke szocialista brigádjának és a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat Lenin szocialista brigádjának. A jutalmakat Szentgyörgyi Pál a KISZ megyei bizottságának titkára és Perjési László megyei igazgató adta át. * A takarékossági világnapon nyolcadszor rendezték Kiskundorozsmán a megye takarékszövetkezeteinek szakmai—politikai vetélkedőjét A szoros küzdelemben a házigazda Kiskundorozsmai Takarékszövetkezet csapata lett az első, a második a Székkutas és Vidéke Takarékszövetkezet, harmadik pedig a Szatymaz és Vidéke Takarékszövetkezet. A takarékszövetkezetek a takarékossági világnapon 5 ezer forintos gépkocsinyeremény-betétkönyvvel jutalmaztál« a megyében e napon elsőként született olyan gyereket, akinek a szülei takarékszövetkezeti tagok. A szerencsés nyertes a hódmezővásárhelyi Daru Sándorné és Sándor nevű gyermeke; a betétet a Székkutas és Vidéke Takarékszövetkezettől kapják meg. Bővítik az úrkúti mangánbányát Egy 1800 méter hosszú feltáróvágat építésével megkezdték az úrkúti mangánbánya bővítését. A jelenles művelt bánya érckészlete ugyanis olyan rohamosan csökken, hogy a szakemberek szerint már legfeljebb csak 1990-ig lesz elegendő a hazai és az exportigények kielégítésére. Az új vágattal, az úgynevezett mezőkapcsolással hozzáférhetővé tett mangántelep viszont egészen az ezredfordulóig meghosszabbítja az ország egyetlen mangánbányájának életét. 3 E Piackényszer lterjedt vélemény, hogy a mezőgazdaság sikerágazat. Van is ebben igazság, hiszen a termelés — legalábbis mennyiségi értelemben — rendkívül gyorsan bővült, szembetűnően változott. Vegyük példának a gabonát. A FAO — az ENSZ mezőgazdasági szervezete — adatai szerint az 1978 és 1982 évek átlagában a világ országai hektáronként 1912 kilogramm búzát termeltek, a KGST- hez tartozó országokban 1808 kilogrammot, a Közös Piac országai 4 ezer 393 kilogrammot, Magyarországon pedig 4 ezer 199 kilogrammot. Ennél is beszédesebb az adatsor, ha az előző tíz évhez hasonlítunk: a világon összességében 25 százalékkal növekedett a hektáronkénti búzatermés, a KGST-tagországokban 16, a Közös Piacon 30, Magyarországon 55 százalékkal. De lehet más adatokkal is érvelni. Hazánkban 1970 és 1984 között az egy hektár mezőgazdasági területre jutó termelési érték 80 százalékkal emelkedett. A termelési eszközök hatékony mozgatását bizonyítja, hogy a száz forint állóeszközértékre jutó termelési érték meghaladja a száz forintot, megközelíti az ipari átlagot, ami nemzetközileg szinte példátlan. Az Amerikai Egyesült Államokban például száz dollár értékű termeléshez háromszáz dollár értékű állóeszközre van szükség, a kisgazdaságokra épülő nyugat-európai országokban pedig 500-700 dollár értékűre. Kétségtelen, van mire büszkének lennünk. Nem is szabad a tényeket elhallgatni, hiszen olyan emberek szorgalma van mögötte, akik az újabb eredmények eléréséhez a régi sikerekből is erőt merítenek. Ám igazságtalan lenne csak az egyik oldalon található statisztikai adatok felsorakoztatása, mert így a jogos büszkeség elhomályosíthatja a jövendő feladatokat. Pedig ezekből is van bőven. Aligha lehet felsorolásuknál a teljességre törekedni, hiszen a felszínen „elterülő” eredmények alatt a bajok serege sorakozik. Nézzük például a hústermelést. Sokat emlegetett büszkeségünk mellett szóló érv, hogy az egy főre jutó hústermelésben a negyedik helyen állunk a világban. De amíg a valóban élenjáró hústermelő országokban egy koca után évente 2-2,5 tonna húst lehet előállítani, nálunk csak másfél tonnát. A magyar baromfigondozók kétharmadnyi, a sertéstartók felényi húst tudnak termelni egy óra alatt, mint Amerikában dolgozó társaik. Nálunk magas az állatok elhullásának aránya, szaporodásuk nem kielégítő, jórészt korszerűtlen telepeken folyik a termelés. Valójában tehát csak a gabonatermelésben vagyunk a legjobbak között, más ágazatokban nemcsak fejlesztésre, hanem sok tekintetben megújításra is vár a termelés. Kétségtelen, a lendülethez pénz kell, hiszen a gyenge szaporodási és magas elhullási mutatók is összefüggésben vannak az állattartás anyagi helyzetével. Nevezetesen, alacsonyabb az ágazatok jövedelmezősége, s ezért saját erőből nincs elég pénz a fejlesztésükhöz. S az teljesen nyilvánvaló, de például az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek közötti különbségek is igazolják, hogy elmaradott technológiákkal, korszerűtlen épületekben nem lehet kimagasló eredményeket elérni. Ám nemcsak a technikai felszereltségben térnek el egymástól a gazdaságok, hanem munkafegyelemben, tenni akarásban, vezetési színvonalban is. Bármennyire is elcsépeltük a hatékonyság kifejezést, annak tartós javítása nélkül nem lehetünk versenyképesek a világpiacon. Enélkül pedig öncélúvá válhat a mezőgazdaság fejlesztése, hiszen a hazai szükségleteknél lényegesen többet termelünk már ma is, s a felesleg külpiaci értékesítésekor — éppen az ország gazdasági helyzetét javítandó —, erős versenyben kell helytállnunk. A verseny két hadszíntéren is tart: az árak és a minőség mezején. Egyik helyen sincsenek stabil állásaink. Európában például egész „élelmiszerhegyek" vannak, s a nagy fölösleg leszorítja az árakat, így eladni már-már nem is érdemes őket. Szinte példa nélküli eset, hogy fagyasztott marhahúst 400 dollárért is eladtunk tonnánként. A hazai — magas — termelési költségek nem bírják ezt a versenyt, ráadásul még a számunkra kedvezőtlen megkülönböztetést jelentő piacpolitika is növeli a terheket. Az utóbbi években különösen nagy a magyar élelmiszerexport árvesztesége. Az export jövedelmezősége és versenyképessége azonban nemcsak a csökkenő árak miatt romlott. Egyes nyugat-európai országok is drágán termelnek, ám kiváló minőséget állítanak elő, s ezért a vevők hajlandók magasabb árakat is fizetni. Ezzel szemben a magyar külkereskedők többségében kommersz élelmiszereket kínálnak, amelyeket főként azért vesznek meg az importőrök, hogy alacsonyabb árú termékekkel is ellássák fogyasztóikat. Nem kellene ennek feltétlenül így lennie. Sőt éppen ellenkezőleg: kis ország vagyunk, azt tudomásul kell vennünk, hogy a mennyiségi versenyben eleve hátrányos helyzetből indulunk. Lehetne viszont némi fórunk a minőségben, vagyis olyan árukat kellene a külpiacon kínálni, amelyet éppen azért vesznek meg, mert jellegzetes, mondhatnánk, pótolhatatlanul finom magyar termék. Van néhány ilyen élelmiszerünk, ha a gyakorlat tanúsága szerint nem hogy ezek számát gyarapítanánk, a meglévőket is elveszítjük. Példaként elég, ha a magyar paprikát említjük. Az ellentmondásnak számos oka van, a legjellegzetesebb és a leginkább szembetűnő, hogy sem a termelők, sem a külkereskedők nem igazán érdekeltek az ilyen termékek előállításában és forgalmazásában. A magyar élelmiszer-gazdasági export tehát belső feszültségekkel is terhes. A hanyatló világpiaci árak mellett gyakorta a hiányzó piaci stratégia is sújtja az exportot. Ilyen helyzetben viszont a termelés sikerei öncélúvá válhatnak, mert felesleges valamiből sokat termelni, ha a készlet eladhatatlan vagy csak olcsón talál gazdára. V. Farkas József Ellenállók emlékülése A második világháború idején harcolt antifasiszta bányász ellenállók részvételével emlékülést rendeztek csütörtökön Budapesten, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének székházában. A hősi küzdelmekre Döme Piroska, a MEASZ titkára emlékezett vissza. Somogyi Károlyné felvételi? Megkezdték Szegeden, a Tanácsköztársaság útján a hídfő és a Vörösmarty utca között az úttest aszfaltozását. A munkálatokat — az időjárástól függően — a hét végére befejezik Munka és műveltség Ismét meghirdették Csongrád megye immáron hagyományos, legnagyobb szabású kulturális mozgalmát, a munka és műveltség vetélkedőt. A megyei tanács művelődési központja október végéig eljuttatta az illetékes ágazatokhoz tartozó brigádoknak a részletesen kiolgozott, irodalomjegyzékkel ellátott módszertani útmutatót. Így a mai naptól, november 1-jétől február közepéig tartó szakaszban készülnek föl a nevezett kollektívák (egyéni vagy szervezett közös tanulással) a megadott témakörökből. Az 1985/86-os munka és műveltség témakörei között találhatók szakmai és politikai ismeretek, az ismerjük meg múltunkat! sorozatban történelemből az első világháborútól a második világháború végéig tartó időszak a vizsgálódás célpontja, művelődéstörténetből pedig a huszadik századi magyar művészet útjai és lehetőségei 1945-ig. Az évfordulók jegyében témakörben Tóth Árpád vagy Liszt Ferenc életét és művészetét bemutató felkészülési lehetőségek közül választhatnak a brigádok. A munkahelyi vetélkedőket jövőre február 15. és március 15. között, a területieket április 15-ig rendezik meg, a megyei írásbeli elődöntő időpontja április 26., a megyei „nagydöntőé” pedig május 17. lesz. Kinevezés A Minisztertanács Dobóczky Istvánt mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessé kinevezte