Délmagyarország, 1985. november (75. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

Péntek, 1985. november 1 Tudományos vándorgyűlés Szegeden Erdei Ferenc munkássága és öröksége A településszerkezet és közigazgatás modernizációja A kelet-közép-európai régió fejlődési problémái Erdei Ferenc születésének közelgő 75. évfordulója tisz­teletére a Magyar Szocioló­giai Társaság, a Politikatu­dományi Társaság és a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat háromnapos ván­dorgyűlést szervezett. A megnyitóra tegnap, csütör­tökön délelőtt került sor Szegeden, a Csongrád Me­gyei Tanács Oktatási és To­vábbképzési Intézetében. A résztvevőket Kulcsár Kál­mán akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkárhelyettese köszöntötte. Szólt arról, hogy Erdei Fe­renc, a tudós és politikus életpályájának elemzése egy­úttal mai társadalmi problé­máinkkal való szembesítés­re is alkalmas lehet. Erdei szociológusi, politikusi, ag­­rárközgazdászi, településtu­dományi és szépírói arcélé­nek elemzése azokkal a kér­désekkel szembesít bennün­ket, amelyek napjainkban, a változó körülmények kö­zött is alapvetően fontosak. Ezért tűztek két olyan témát a vándorgyűlés napirendjé­re, amelyek mai valóság­ismeretünk kulcskérdései. Az egyik a településszerke­zet és a közigazgatás mo­dernizációja, a másik a kelet-közép-európai régió fejlődési problémái; a tár­sadalmi megismerés dilem­mái Erdei Ferenc munkás­ságában. A vándorgyűlés megnyitó­jában Szentpéteri István, a JATE tanszékvezető egyete­mi tanára Erdei Ferenc ve­zetővé válásának folyama­tát, a személyiségfejlődést elemezte a makói hagymás­közösség és a társadalmi struktúra koordinátarendsze­rében. Köszöntötte a ven­déglátó Csongrád megye ne­vében a tanácskozás részt­vevőit Szabó Sándor, a me­gyei pártbizottság első tit­kára. Szólt arról, hogy Ma­kó, a szülőváros és Szeged, a nevelő közeg indította út­jára Erdei Ferencet. Beszélt az Erdei-hagyományok ápo­lásáról, elmondta többek között, hogy egy makói em­lékház van születőben. Be­mutatta Csongrád megyét a vándorgyűlés tematikájának aspektusából. A nyitó plenáris ülés elő­adója Huszár Tibor akadé­mikus, az ELTE Szociológiai Intézete igazgatója volt. Előadásának címe Az elmé­letalkotó és politikus (ada­lékok Erdei Ferenc portré­jához). Referátumának be­vezető részében hangsúlyoz­ta, hogy Erdei nagyivű élet­pályája, politikusi tevékeny­sége és tudományos mun­kássága feljogosít arra, hogy hozzá méltóan az em­lékezés ne rituális ünnep, hanem tárgyszerű elemzés, az értékeket és kérdőjeleket egyaránt fölvető program legyen. Mindehhez jelentős segítséget nyújt többek kö­zött az Erdei-életmű k­iadása, új levéltári források napvi­lágra kerülése és a társada­lomtudományok sok friss eredménye is. Huszár Tibor arra vállalkozott, hogy az életmű csomópontjaiban szembesítse Erdei Ferenc politikusi és elméletalkotói tevékenységét. Ezen aspek­tus összefüggéseit, kölcsön­hatásait vizsgálta eredeti periodizáció alapján. A harmincas évek elejé­ről, a felkészülés, a pálya­indulás időszakáról megálla­pította, hogy az ifjú Erdeit sajátos forradalmi messia­nizmus jellemezte, melynek alárendelte nagy tudomá­nyos tervei megfogalmazását is. Egy következő időszak­ban alakul ki szociográfusi szereptudata, mely egybe­esik az európai és hazai forradalmi apállyal. Új élet­programjának sarkköve a tudományos értékek alap­vető és meghatározó felfo­gása. Makói éveiben nagy­­­gényű kísérletet tett a leghaladóbb szociológiai is­kolák eredményeinek hazai adaptálására, s ezeknek nyomán születnek első átfo­gó munkái. Erősítik elhi­vatottságát nyugat-európai útjának élményei, tapasz­talatai, felismerései. Egy újabb, a társadalmi válto­zásoknak következménye­ként lejátszódó váltás nyomán beveti magát a­­ szövetkezeti és várospoli­tikai harcokba, úgy érzi, író-szociográfusként kell te­vékenykednie, ezáltal ismét előtérbe kerül politikai sze­repvállalása. A harmincas évek végén tapasztalatainak újabb és újabb felülvizs­gálatára kényszerül, e reví­zióba erősen belejátszottak a politikai folyamatok, mindenekelőtt a Márciusi Front belső válságjelenségei. Szigetszentmiklós a szín­tere a negyvenes évek ele­jén életének, ahol ismét a tudományos tevékenység ke­rül középpontba, tudatosul a szocialista attitűd, gazda­godik fogalmi eszköztára, terepmunkákat végez, je­lentős monográfiák hagyják el szellemi műhelyét. A fel­szabadulás előtti években, a népi mozgalom polarizá­ciójának időszakában hely­zete igen ellentmondásos, s bárhogy is igyekszik végig­gondolni azt a teóriáját, hogy a többszörösen össze­tett szerkezetű társadalom­ban a paraszti emancipáció csak polgári demokratikus forradalom nyomán valósul­hat meg — átütő eredmé­nyeket nem tud felmutat­ni. Az 1945 utáni Erdei-kép egyre differenciáltabb, de még sok helyen tisztázatlan. Meghatározóvá válik a po­litikai munka és háttérbe szorul a szaktudomány, amely csak 1957-et köve­tően kerül ismét közép­pontba, amikor az MTA fő­titkárává választják. Foly­tonosság és megszakítottság jellemzi Erdei Ferenc két­ágú életpályáját, melynek lényege a magyar parasztság emancipálásáért folytatott közéleti küzdelem és a ha­zai szociológia tudományá­nak megteremtése — álla­pította meg előadásának zárásaként Huszár Tibor. A tudományos konferencia nyitó napjának munkájában részt vett Benke Valéria, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottsá­gának elnöke, Győri Imre, az MSZMP Központi Ellen­őrző Bizottságának tagja, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, Szabó G. László, a megyei tanács el­nökhelyettese, Nagy István, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke. A vándorgyűlés program­ja tegnap délután szekció­üléseken folytatódott. A te­lepülésszerkezet és a köz­­igazgatás modernizációja témájú szekció vitavezetője Enyedi György akadémikus, az MTA Regionális Kutató Központjának igazgatója ,volt, előadást tartott Ro­many Pál, Lőrincz Lajos és Vági Gábor, többen felkért hozzászólók voltak. Kulcsár Kálmán volt a vitaveze­tője a második szekció mun­kájának, melynek témája a kelet-közép-európai régió fejlődési problémái, a tár­sadalmi megismerés dilem­mái Erdei Ferenc munkás­ságában. Lackó Miklós, Márkus István és Szűcs Jenő előadásai, majd a felkért hozzászólók véleményei után tartalmas vita bontakozott ki. Ma, a vándorgyűlés má­sodik napján folytatódnak a szekcióviták, a délutáni plenáris záróülésen a szek­­cióvezetők beszámolóját hall­gatják meg a résztvevők. Holnap kirándulást szervez­nek, Makón megkoszorúzzák Erdei Ferenc sírját, majd ellátogatnak az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlék­parkba. T. L. A vándorgyűlés résztvevői a nyitóelőadást hallgatják Nagy László felvétele 5 Uttörőturisztika Nem akad általános is­kolás diák, ki ne beszélne, emlékezne szívesen azokról a kirándulásokról, túrákról, amelyeket úttörőcsapata szervezett. Az egy-egy osz­tályba járó apróságok eze­ken az eseménydús progra­mokon nemcsak szórakoz­nak, kis közösségeiket is építgetik játék közben. Iga­zi arcukat mutatják fölsza­badult hangulatukban. Ta­náraik meg jól tudják, számtalan nevelési lehető­ség rejlik nyáron az isko­lán kívül is s meg is talál­ja módját legtöbbjük: ma­gatartási normákat „taníta­nak”, szemléletet, gondolko­dást formálnak. Tanár, diák tehát azt kí­vánja, gazdagodjon, színe­sedjen az úttörő-turisztika, s bizonyos, ezt óhajtják a szülők is. Csakhogy míg az általános iskolák, mint azt egy igazgató megfogalmaz­ta, fillér nélküli közműve­lődési intézmények, addig a legszerényebb túrát is ma­napság százasokkal mérik már. A csapatok közül csak kevés dicsekedhet kemping­fölszereléssel, cseretábori le­hetőséggel. Segítséget kér­nek. Szerencsére a társadal­mi szervek, ha úgy tetszik, a fölnőttek­ kezdik fölis­merni: nem jótékonykodás, hanem kötelesség mindenki­nek e problémára fölfigyel­ni, megoldásában részt ven­ni. A városi úttörőelnökség tegnapi, csütörtöki ülésén a turisztikai szakbizottság je­lentését hallgatta meg, Ös­­­szegezte a tapasztalatokat, hogyan sikerült a szegedi iskolások úttörős nyara idén. Öröm volt hallani, közel 12 ezer pajtás túrázott illetve táborozott. Önálló csapat­táborokban 11 iskola közel 500 nyakkendőse vett részt. Ahogy a pedagógusok mond­ták, jó volna, ha még töb­ben mehetnének, de a felté­telek még hiányoznak. Sok iskolában két-három napos kirándulásra futotta csupán. Népszerű volt a szegedi gye­rekek körében a vándortá­bori forma: 23 iskola kap­csolódott be. A Bán-patak völgyénél 6 csapat járt. Fő­ként a városkörnyéki isko­lások kaptak helyet a me­gyei tanács balatonszánszói táborában. Sok szaktábor kínált különböző érdeklődé­si köröknek programot. Kör­nyezetvédők, természetvé­dők, horgászok, barátosok. Külföldi gyermektáborba közel 200 szegedi iskolás jutott el. Az úttörővezető pedagógu­sok csak köszönni tudták a csapatok patrónusainak se­gítségét. Így a konzervgyár­nak, a Finn—Magyar Barát­ság Tsz-nek, az OKTH-nak, az Ativizignek, a szalámi­gyárnak, a Mahartnak, a Sándorfalvi Ruhaipari Szö­vetkezetnek, a kübekházi tanácsnak, a munkásőrség­­nek és a honvédségnek. Az elnökség megtárgyalta az általános iskolások világ­nézeti nevelésével kapcsola­tos tapasztalatokat is. Az ülésen ott volt Friss Péter, az úttörőszövetség titkára. M. E. Hétfőn a Sportcsarnokban Nők az arénában Premierhangulatban, a Vígszínház szerda délelőtti főpróbáján sikerült megta­lálni Verebes István rende­zőt, aki színész, konferan­szié is. Úgy tűnt, konferan­sziéként sokkal rátermet­tebb, rámenősebb. Nyugodt kis párbeszédünkbe berob­bant egy-két ismerős arc: „Elég piros a sminkem?” „Jól áll ez a zakó?” Lehet egy prímásnak lakkcipője?” Mindenre azonnal válaszol­ni kell, s ezek a válaszok nem olyan humorosak, mint amiket a színpadon kapunk Verebestől. — Ennyifélét végezni, en­­­nyi mindenben részt venni, nem sok egy kicsit? — Nem ismerek könnyebb vagy nehezebb műfajokat, csak jó vagy rossz előadá­sokat. Nem véletlen tehát, az sem, hogy nagy örömmel vettem a felkérést, s lelke­sen vetettem bele magam Csata Zsuzsa estjébe is, a Nők az arénában című pro­dukcióba. Csatát egyébként is imádom, hiszen a legna­gyobb, s nemcsak a legtes­tesebb magyar komikák egyikének tartom. A szituá­ció pedig, mármint, hogy a szegedi Sportcsarnok, s hogy nők viszik a prímet, izgal­mas lehetőségeket tartogat. Robert Merle Védett férfiak­ja óta különben is izgat a lehetőség, mi lesz akkor, ha egyszer a nők teljesen át­veszik a hatalmat a világon is, nemcsak a családban ... Hát ezt mi most kipróbál­juk. Csala Zsuzsa Lórán Lenke, Kállai Ilona, Schu­bert Éva, Nyertes Zsuzsa, Faragó Vera s a többiek vé­gül is olyannyira győznek a férfiak felett, hogy Böröndi Tamás, Straub Dezső és Ka­tona János a maguk mód­ján látványosan fel is adják a csatát. — Ennyit előzetesen az előadásról. Titkokat, úgy hi­szem, kár lenne elárulni. No és Szeged? Nem először jár itt majd a hétfői előadáson. — Nem bizony, olyannyi­ra nem, hogy egy sor sze­rencsétlenség köt ide: itt csalt meg először az első menyasszonyom. Szegeden ismertem meg a­­ felesége­met. Hát kell ennél több?! Még meg is buktam Szege­den. Éppen ezért nagyon jó lenne, ha végre egyszer hét­főn, a városi Sportcsarnok­ban, a fél hatkor, illetve nyolckor kezdődő előadáson kényeztetne egy kicsit a kö­zönség... Juszt László Sorkötelesek honvédelmi előképzése Ópusztaszeren Bizonyára kevesek előtt ismert, hogy akik csak a nyolc általánost végezték el, vagy azt sem, azoknak a férfiaknak a­ részére a hon­védelmi törvény a sorkato­nai szolgálatot megelőzően 80 órás honvédelmi oktatást ír elő. A megyei MHSZ-ve­zetőségek ezt a kötelezettsé­get eddig 20 hét végén át tartó, 4-4 órás foglalkozás keretében oldották meg. E forma azonban sok nehézsé­get okozott mindkét fél ré­szére. Az oktatók a hét végi elfoglaltság, az alacsony óra­díj miatt vállalták nehezen a munkát, a sorköteleseknek pedig a hétvégén a nehéz­kes utazási körülmények okoztak gondot, sokaknak, pedig a folyamatos munka­rend jelentett nehezen megoldható problémát. Az ezeket elháríta­ni igyekvő adminisztratív intézkedések sem hoztak igazi eredményt, egyik fél valódi céljait sem szolgál­ták. Ezért ajánlotta az MHSZ­­ országos központja, hogy tábori képzés kereté­ben tegyenek eleget kötele­zettségüknek a leendő ka­tonák. Ezt a formát is kipróbál­ták a megyében: lakta­nyán belül szervezték folya­matosan egy hétig az okta­tást, ami célját el is érte. Ez is fölvetett azonban problémákat. Nem lehetett megoldani a sorállománytól független elhelyezést, az ok­tatás MHSZ-jellege nem domborodott ki, s jogi prob­­lémákkal­­ is szembe kellett nézni. Ezért az MHSZ Csongrád megyei vezetőiben felvetődött a gondolat, hogy a képzést önálló táborhelyen rendezzék meg. Ehhez nagy­szerű körülményeket talál­tak az ópusztaszeri emlék­parkban.­­ Az előkészítő munkák itt, történelmi környezetben, a kisteleki MHSZ segítségével építették meg a sátortábort.. A Csongrád Megyei MHSZ e témakörrel foglalkozó szakemberei kíváncsian vár­ták e képzési forma ered­ményét. Az ünnepélyes tá­bornyitóra 28, kisteleki és a vonzáskörzetébe tartozó fia­tal jelent meg. A sorkötele­sek MHSZ-formaruhát kap­tak, s napirend szerint, a szabadban folyt az elméleti és gyakorlati oktatás. A napi kötött programok utáni szabadidőben kulturális programok, sportversenyek voltak, ismerkedtek a fiata­lok a történelmi hellyel A szakértők a tábor zárá­sakor megállapították: jól megválasztott környezetben, intenzív oktatás keretében sikeresebb a tananyag elsa­játítása a honvédelmi neve­lés, az oktatók emberiessé­gen alapuló, jó munkája — a kialakult személyes kap­csolatok miatt is — sokkal jobban eléri a kívánt ha­tást. A résztvevők ilyen for­mában nem érezték mindezt kényszernek, sőt volt, aki még szívesen maradt volna. A képzés végén többen ér­deklődést mutattak a hiva­tásos tiszthelyettesi pálya iránt. Az MHSZ megyei vezető­ségében levonták a tanulsá­gokat, pótolni igyekeznek az esetleg még meglévő hiá­nyosságokat, de­­ a sikert mindenképpen úgy értékelik: megtalálták a megfelelő for­mát. Ezt továbbfejlesztve, állandó táborhellyel, egy­mást váltó turnusokkal kí­vánják megoldani a továb­biakban a honvédelmi fel­adatok sorában lényeges láncszemnek tekintett okta­tást. " B. T. Reggeli sorakozó a sátor előtt

Next