Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
2 Megtartották az szmt küldöttértekezletét (Folytatás az 1. oldalról.) Jak. A tapasztalatok szerint a nagy létszámú testületek nehézkesek, ugyanakkor a gyáregységek gondja, hogy „létszámarányos” képviselet mellett sem sikerül jogos igényeiket megoldani, mert — kisebbség lévén — mindig leszavazzák kezdeményezéseiket. A bizalmi testületek „örökölték" elődjeik, az „együttes tanácskozások” jog- és hatáskörét, a kapott lehetőséggel azonban kevéssé éltek az üzemekben, intézményekben. A bizalmi testületek a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő legfontosabb kérdésekkel foglalkoznak. A gyakorlatban nem okoz gondot, hogy a munkahelyi és a szakszervezeti demokráciának is ők a legfelső vállalati fórumai. Lassú a fejlődés viszont abban, hogy a dolgozók hangulatát meghatározó, nem tervezett, de aktuális problémákat tűzzenek napirendre. Ettől eltekintve jellemző, hogy nőtt az érdeklődés a dolgozók körében a vállalat, intézmény ügyei iránt. Kritikusabban szemlélik a gazdálkodás, a munkaszervezés fogyatékosságait, a munkát akadályozó anyaghiányt, a túlórákat vagy a bérfejlesztés mértékét. Gyakrabban bízzák meg a közös álláspont képviseletével a bizalmit, és kérik számon, hogy mit sikerült érvényesítenie. Az esetek nagy részében gond, hogy a bizalmi is csak magyarázatot kap, amit a csoport elégedetlenül fogad. Az szmt testületei jelentőségüknek megfelelően foglalkoztak az ifjúsági parlamentek tevékenységével, de az 1982. és 1984. évi parlamentek tapasztalatai szerint csökkent a fiatalok érdeklődése Többek közt ez is közrejátszott abban, hogy a parlamentek létjogosultságát sokan megkérdőjelezték. Élet- és munkakörülmények A szakszervezetek számára az elmúlt időszakban a gazdasági kérdésekkel összhangban az életszínvonal megőrzése volt az alapvető feladat. Az alapszervezetekre nagy nyomás nehezedett a tagság részéről a helyi vívmányok megőrzése, az áremelkedéssel arányos (és nem a gazdasági teljesítménnyel összhangban álló) bérfejlesztések elérése érdekében. Ez nagy terheket rótt a tisztségviselőkre. Ezt elemezve rámutat a beszámoló, hogy a megyében dolgozók bérszínvonala — főként az iparszerkezet miatt — továbbra is jóval alacsonyabb az országos átlagnál. Nem sikerült kellő előrehaladást elérni a végzett munka szerinti differenciálásban sem a vállalatok között sem a munkahelyeken belül. Ellene hatott ennek a törekvésnek az, hogy a dolgozók az áremelések kompenzálását várták a bérfejlesztésektől. Ezzel együtt leértékelődött a főmunkaidőben végzett munka és az itt szerzett jövedelem szerepe is sökkent. Ezen feltétlenül változtatni kell. A dolgozók szabadideje megnövekedett az ötnapos munkahét bevezetésével. A törvényes munkaidőalap csökkenésének ellensúlyozására a vállalatok javították a munkaszervezést, normarendezést hajtottak végre, mozgósították a belső tartalékokat. A zökkenőmentes átállás megvalósítása a munkahelyi demokratikus fórumok aktív részvételével történt. A dolgozók döntő többsége fontos életszínvonalpolitikai intézkedésként, kedvezően fogadta, azonban a felszabaduló időt is nagyon sokan munkával töltik. A munkahelyi szociális tervek fő célkitűzései megvalósultak, s az intézkedések nyomán javult a munkabiztonság. Az üzemi étkeztetés a szociális tervek egyik legnagyobb összegű kiadási tétele. Alapszervezetek arra törekedtek, hogy mind több dolgozó számára letven biztosított ez az ellátás. A tervidőszakban 12 százalékkal többen részesültek üzemi étkeztetésben. A vállalati üdültetésben résztvevők száma is jelentősen emelkedett, megszaporodtak viszont a panaszok a SZOT üdültetésekre. A dolgozók lakásigényének kielégítését a vállalatok kiemelt feladatnak tekintik. Ez megmutatkozik abban, hogy több vállalat képezett lakásépítési alapot, nőtt a támogatottak száma, és az egy főre jutó összeg is. Az üzemegészségügy területén a tervek teljesültek, néhol túlteljesültek. Több helyen felújították, bővítették a szociális létesítményeket. Jelentős változás, hogy 1984-től a társadalombiztosítást önkormányzati jellegű szervek közreműködésével az állam irányítja. Napjainkra a társadalombiztosítás minden foglalkozási rétegre kiterjed A társadalombiztosítási apparátus színvonalasan látta el feladatait. A jogos panaszok száma elenyésző, az ügyintézési idő 20 napnál rövidebb. A beszámolóban hangsúlyozták, hogy az érdekvédelem továbbfejlődött 1980—85 között. A tennivalók közt szerepel, hogy a következő években érezhetően emelkedjen a reálbér, a reáljövedelem, erősödjön a teljesítmények és bérek kapcsolata. Hosszú távon ugyanis nem állandósulhat a túlmunka magas aránya sem, és el kell érni, hogy a főmunkaidőben keressék meg a dolgozók a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Területpolitika és kultúra Az szmt területpolitikai munkájáról szólva megállapította a beszámoló, hogy jelzéseikre, véleményükre mind jobban émlettek a politika helyi alakításában. A szakmaközi bizottságok kivették részüket a településfejlesztő munkából. A VII. ötéves tervben a lakosság anyagi erejére, társadalmi munkájára fokozottan támaszkodnak majd a tanácsok. Partneri szerepkörükből adódóan fontos, hogy segítsék elő a lakosok érdekeit jól szolgáló célok kimunkálását, és azok teljesítését. A beszámoló részletesen foglalkozott a szakszervezeti oktatás hatásával, a tömegpolitikai tanfolyamokkal. Az oktatási központ tevékenységével és az üzemi közművelődéssel, közoktatással, amelyről kitűnt, hogy káros jelenségek is tapasztalhatóak, s összességében nem érdekelt sem a dolgozó sem a munkahely az általános műveltség megszerzésében. Mégsem mondhatunk le arról, hogy az emberek az általános műveltséget megszerezzék. Ezért is kedvezőtlen, hogy a vállalati művelődési bizottságokban rejlő lehetőségek jórészt kihasználatlanok maradtak. Az szmt Juhász Gyula Művelődési Központja igen nagy erőfeszítéssel tudta csak anyagi gondjait megoldani, mégis alapvető feladatainak — mint a munkásművelődés módszertani bázisa és a területi ellátás biztosítása — színvonalasan eleget tett. Rámutatott a beszámoló, szükséges, hogy a közművelődési tevékenység szolgálja jobban az igények felkeltését, az eddigi passzív rétegek bevonását. A beszámoló befejezéseként Ágoston József szólt a szakszervezeti mozgalmi élet egyes kérdéseiről, s többek között megállapította, hogy az elmúlt öt esztendőben a szakszervezetek igyekeztek alkalmazkodni a változásokhoz, nemcsak tevékenységük, de szervezeti életük alakításával is eredményesebbé tenni munkájukat. A következő időszakban legfontosabb teendő az MSZMP KB 1983. októberi határozatának megvalósítása. Vélemények, hozzászólások Juhász Péterné, a Szegedi Ruhagyár szb-titkára kért elsőként szót a vitában. Elmondta, az elmúlt szakszervezeti választások minőségi változást hoztak a demokratizmus kiszélesítésében. A jelölések a korábbiaknál jobban tükrözték a közösség véleményét. Török Sándor csongrádi küldött a Kutöbernél szerzett tapasztalatok alapján az ipari termelésben alkalmazott normák és a bérezés jobb összhangjának megteremtéséért emelt szót. Szilágyi Ágnes, az Alföldi Porcelángyár képviseletében felhívta a figyelmet az állami gondozott fiatalok beilleszkedésének gondjaira. A leendő szakszervezeti ifjúsági tagozatnak kiemelten kell foglalkoznia az önálló életkezdés segítésével. Gyulai István, a Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat szbtitkára az élelmiszeripar fejlődéséről, és a vállalati tanácsok megalakulásának tapasztalatairól beszélt. Nagy Máté, a Társadalombiztosítási Intézet igazgatója javasolta, hogy a VII. ötéves terv társadalombiztosítási fejlesztései közt elsőbbséget élvezzen az alacsony nyugdíjak felemelése, továbbá hozzanak országos intézkedést a magánmunkáltatók fizetőkészségének előmozdítására. Jelenleg ennek a rétegnek 15 millió forintot meghaladó tartozása van a társadalombiztosítással szemben. Ágoston György nyugalmazott professzor, a SZOT tagja, a nehezedő életkörülmények okozta kulturálódási igénycsökkenés káros hatásaira, a közoktatás és szakképzés feszültségeire hívta fel a figyelmet. Börcsökné Bodó Márta, a SZOT tagja, a Taurus Gumiipari Vállalat szegedi gyárának szb-titkára a fiatalokkal való törődés jó példáiról, a kezdő lépések megkönnyítésére hozott intézkedésekről számolt be. Itosa László, a Szegedi Konzervgyár igazgatója az élelmiszeripar nehéz gazdasági feltételek közepette is elért sikereiről, s a jövőben előre látható piaci változásokra való felkészülés követelményeiről szólt, majd utalt a dolgozók bérének fejlesztését akadályozó külső tényezőkre. Ssábián Sándor, a szentesi szakmaközi bizottság titkára a területpolitikai munka jelentőségét méltatva a szentesi társadalmi összefogás eredményeiről szólt. Kiss Istvánné hódmezővásárhelyi küldött a bizalmiak felelősségével és a szakszervezeti tisztségviselők képzésével foglalkozott. Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára tolmácsolta a megyei pártbizottság üdvözletét. Utalt a megyei pártértekezlet megállapítására,mely szerint a szakszervezetek jól mozgósítottak a párthatározatok megvalósítására. A szakszervezeti mozgalom tapasztalataira számít a párt és továbbra is kéri a részvételüket a megyei társadalompolitikai célok valóra váltásában. Kifejezte elismerését a megye szervezett dolgozóinak helytállásáért, s rámutatott, a Csongrád megyei szakszervezeti mozgalom képes volt megfelelni a megnövekedett követelményeknek. A továbbiakban a megye gazdasági életének kérdéseivel foglalkozott, kitért a legutóbbi pártbizottsági ülésen elhangzottakra, melyek közt a VII. ötéves terv feladataival összefüggésben megállapította, arra van szükség, hogy a gazdaságpolitikában kapjon nagyobb súlyt a hatékonyság követelménye. Jachinek Rudolf, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, a Színházi Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja a vidéki színházak hátrányos helyzetéről szólva javasolta, hogy a művészi munka támogatására az üzemek alapítsanak nívódíjat. Lugosi József, a MÁV Területi Intéző Bizottság képviselője a vasútnál eredményesen működő munkaversenyi mozgalom sikereiről adott hírt, s beszámolt róla, hogy az SZKP kongresszusa tiszteletére újabb versenymozgalmat indítottak. Kósáné Kovács Magdolna, a SZOT titkára a vezető testület értékelését ,közvetítve kedvező tényként állapította meg, hogy a megyei szakszervezeti mozgalom szövetségjellege erőteljesen kidomborodik. A SZOT és a tagság kapcsolatát a korábbi alkalmakkor ért bírálatok feleleteként értékelhető az a kijelentése, hogy „mindent megteszünk munkánk nyíltságának biztosításáért. A szakszervezeti tagság soha ne érezze magát illetéktelennek, ha róla vagy a nevében döntenek”. Minker Emil, a JytOTE professzora az egészségügyi dolgozók bérkérdéseivel és az 51 százalékos vasúti kedvezmény visszaállításának kérdéseivel foglalkozott. Germánná Vastag Györgyi, a KISZ Csongrád Megyei Bizottságának első titkára az ifjúsági szövetség és a szakszervezetek együtműködésének távlatairól, s az ifjúsági tagozatokkal történő feladatelosztásról beszélt. Cselebi István, a KPVDSZ megyei titkára rámutatott, hogy a lakosság egyes rétegeinek romló anyagi helyzete megkövetelné a rendeletekben is előírt olcsóbb áruk forgalmazását, ám a kereskedelem ezt nem veszi kellően figyelembe. Horváth Imre, a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat képviselője a környezetvédelem érdekében tett erőfeszítésekről beszélt. Báli Gabriella, a legfiatalabb küldött, a 824. számú szakmunkásképző intézet tanulója a tankönyvellátásban uralkodó áldatlan állapotokat tette szóvá. A többi 18 hozzászóló írásban tette meg észrevételét, javaslatul. Hétfő, 1985. december 2 A szakszervezetek megyei tanácsa tisztségviselői A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának elnöksége: Ágoston József, Dobóczky Károlyné, Horváth Károly, Kováts Sándor, Sebők János. Az. szmt tisztségviselői: Elnök: Piros László. Vezető titkár: Ágoston József. Titkárok: Dobóczky Károlyné, Horváth Károly, Sebők János. A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának tagjai: Ágoston József, Báli Gabriella, Bánfi József, Bérczi Gyula, Bíró Lajos, Cselőtei István, Cserhalminé Rutai Mária, Dobóczky Károlyné, Dudás Józsefné, Erdélyi Julianna, Fabula Andrásné, Fábián Sándor, Gyuris Tibor, Harangozó József, Helfenbein Istvánné, Horváth András, Horváth Károly, Horváth Lajos, Jászai Sándorné, Keresztes Mihály, Kopasz István, Kiss Istvánné, Kovács Lajos, Kovács Sándor, László István, Losonczi Pálné, Lugosi József, Magyar Zoltánná, Martonosiné Csertő Brigitta, Molnár Istvánné, Papp Irén, Pálfi Mihály, Perza Etelka, Piros László, Polcsán Mátyás, Raffai Zoltán, Becsey Róbertné, Sebők István, Sebők János, Simoncsics János, Szilágyi Ágnes, Török Sándor, Tyukászné Hajdú Magdolna. A számvizsgáló bizottság tagjai: Ács Mária, Kovács Mihály, Lele Andrásné, Sipos Györgyné, Viszkok Lászlóné. A bizottság elnöke: Viszkok Lászlóné. A területpolitikai bizottság elnöke Bérczi Gyula, titkára Tamás Gábor. A közgazdasági és szociálpolitikai bizottság elnöke Harmatos József, titkára Gyémánt Lászlóné. A kulturális-agitációs és propagandabizottság elnöke Juhász József, titkára Surányi Róbertné. A munkavédelmi bizottság elnöke Vetró János, titkára Richter Aranka. A testnevelési és sportbizottság elnöke Mara Péter, titkára Horváth András. A nőbizottság elnöke Fabula Andrásné, titkára Bali Ezekielné. A nyugdíjasbizottság elnöke Piros Lász.l0, titkára Dudás Józsefné. 1 Az ifjúsági tanács titkára Horváth Károly. Bányászkongresszus Szombaton a Tatabányai Népházban megkezdődött a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének XXIII. kongresszusa. A 350 küldött és a 150 meghívott tanácskozásán részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára és Kapolyi László ipari miniszter is. Kovács LÁSZLÓ, a szakszervezet főtitkára beszámolt a legutóbbi kongresszus óta végzett munkáról. Egyebek között hangsúlyozta, hogy az előző kongresszus határozatában megfogalmazott tervek többsége megvalósult. A kedvező változásokkal egyidejűleg azonban újabb feszültségforrások is keletkeztek, amelyek megszüntetését sürgeti az egész bányásztársadalom. A vitában szót kért Havasi Ferenc. Hangsúlyozta, hogy a hazai szénbányászatban pillanatnyilag kialakult nehéz helyzet semmiképp sem a föld alatt dolgozók hibája, összegezésként úgy foglalt állást, hogy a szakszervezeti munkának a korábbi törekvések jegyében fel kell zárkóznia az újszerű követelményekhez, ehhez kell igazítania munkamódszerét. Hozzászólásának befejezéseként a KB titkára tolmácsolta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának jókívánságait a kongresszus résztvevői számára. A kongresszus vasárnap fejezte be munkáját. Határozatot fogadtak el, amelyben megjelölték a következő két évre a legfontosabb feladatokat, s megválasztották a bányászszakszervezet központi vezetőségének tisztségviselőit. A BDSZ elnöke Havrán István, főtitkára Kovács László lett, titkárai Lajer László, Orosz József és Korompay Péter. Egészségügyiek számvetése Szombaton az MSZMP XIII. kerületi bizottságának székházában kezdődött az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének IX. kongresszusa. A szakszervezet 250 000 tagját képviselő, több mint 300 küldött kétnapos kongresszuson vitatta meg a szakszervezet ötévi tevékenységét, az egészségpolitikai célok elérésében való közreműködést. Babics Antal akadémikus, elnöki megnyitója után Fűzi István főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a szakszervezet központi vezetőségének írott jelentéséhez, amely rámutatott: a szakszervezet egyre nagyobb részt vállal az egészségpolitikai feladatok kimunkálásában és megoldásában, teljesíti érdekképviseleti szerepét. Előmozdította az egészségügyi intézmények megújítását, rekonstrukcióját is. Gyarapodott az egészségügyi dolgozók létszáma, területi elhelyezkedésük azonban aránytalan. Gond az is, hogy az egészségügyi dolgozók átlagkeresete 15-30 százalékkal alacsonyabb, mint a népgazdaság más ágazataiban dolgozók. Erkölcsi megbecsülésük sem megfelelő. A vita során többen szóltak az egészségügyi intézmények munkaerő-gazdálkodásáról, bér- és munkaerőhelyzetéről. Elmondta véleményét Medve László egészségügyi miniszter is. A vitában felszólalt Csellók Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese. Beszédében hangsúlyozta, az államnak, a kormánynak, a társadalomnak közösségi forrásokból, közösségi részvétellel, állami eszközökkel kell támogatni azokat a szolgáltatásokat, amelyek a betegségek megelőzését segítik elő. A megelőzés fejlesztésével párhuzamosan szükséges a betegellátás javítása is A vita felszólalói között volt Nagy Sándor, a SZOT titkára is. A vita befejezése után a küldöttek elfogadták a kongresszus elé terjesztett határozati javaslatot, amelyben megfogalmazták a szakszervezet jövőbeni feladatait. A kongresszuson megválasztották a 95 tagú központi vezetőséget. Az elnök Szabó Zoltán, a főtitkár Fűzi István lett. A titkárok: Gulyás Judit, Kormos Miklós és Vass Tiborné. (MTI)