Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

2 Megtartották az szmt küldöttértekezletét (Folytatás az 1. oldalról.) Jak. A tapasztalatok szerint a nagy létszámú testületek nehézkesek, ugyanakkor a gyáregységek gondja, hogy „létszámarányos” képviselet mellett sem sikerül jogos igényeiket megoldani, mert — kisebbség lévén — min­dig leszavazzák kezdeménye­zéseiket. A bizalmi testületek „örö­költék" elődjeik, az „együttes tanácskozások” jog- és ha­táskörét, a kapott lehetőség­gel azonban kevéssé éltek az üzemekben, intézményekben. A bizalmi testületek a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeit érintő legfontosabb kérdésekkel foglalkoznak. A gyakorlatban nem okoz gon­dot, hogy a munkahelyi és a szakszervezeti demokráciá­nak is ők a legfelső vállalati fórumai. Lassú a fejlődés vi­szont abban, hogy a dolgo­zók hangulatát meghatározó, nem tervezett, de aktuális problémákat tűzzenek napi­rendre. Ettől eltekintve jellemző, hogy nőtt az érdeklődés a dolgozók körében a vállalat, intézmény ügyei iránt. Kri­tikusabban szemlélik a gaz­dálkodás, a munkaszervezés fogyatékosságait, a munkát akadályozó anyaghiányt, a túlórákat vagy a bérfejlesz­tés mértékét. Gyakrabban bízzák meg a közös álláspont képviseletével a bizalmit, és kérik számon, hogy mit si­került érvényesítenie. Az esetek nagy részében gond, hogy a bizalmi is csak ma­gyarázatot kap, amit a cso­port elégedetlenül fogad. Az szmt testületei jelentő­ségüknek megfelelően fog­lalkoztak az ifjúsági parla­mentek tevékenységével, de az 1982. és 1984. évi parla­mentek tapasztalatai szerint csökkent a fiatalok érdeklő­dése Többek közt ez is köz­rejátszott abban, hogy a par­lamentek létjogosultságát so­kan megkérdőjelezték. Élet- és munka­­körülmények A szakszervezetek számára az elmúlt időszakban a gaz­dasági kérdésekkel össz­hangban az életszínvonal megőrzése volt az alapvető feladat. Az alapszervezetekre nagy nyomás nehezedett a tagság részéről a helyi vív­mányok megőrzése, az ár­emelkedéssel arányos (és nem a gazdasági teljesít­ménnyel összhangban álló) bérfejlesztések elérése érde­kében. Ez nagy terheket rótt a tisztségviselőkre. Ezt ele­mezve rámutat a beszámoló, hogy a megyében dolgozók bérszínvonala — főként az iparszerkezet miatt — to­vábbra is jóval alacsonyabb az országos átlagnál. Nem sikerült kellő előre­haladást elérni a végzett munka szerinti differenciá­lásban sem a vállalatok kö­zött sem a munkahelyeken belül. Ellene hatott ennek a törekvésnek az, ho­gy a dol­gozók az áremelések kom­penzálását várták a bérfej­lesztésektől. Ezzel együtt le­értékelődött a főmunkaidő­ben végzett munka és az itt szerzett jövedelem szerepe is­­ sökkent. Ezen feltétlenül változtatni kell. A dolgozók szabadideje megnövekedett az ötnapos munkahét bevezetésével. A törvényes munkaidőalap csökkenésének ellensúlyozá­sára a vállalatok javították a munkaszervezést, norma­rendezést hajtottak végre, mozgósították a belső tarta­lékokat. A zökkenőmentes átállás megvalósítása a mun­kahelyi demokratikus fóru­mok aktív részvételével tör­tént. A dolgozók döntő több­sége fontos életszínvonal­­politikai intézkedésként, ked­vezően fogadta, azonban a felszabaduló időt is nagyon sokan munkával töltik. A munkahelyi szociális tervek fő célkitűzései meg­valósultak, s az intézkedések nyomán javult a munkabiz­tonság. Az üzemi étkeztetés a szo­ciális tervek egyik legna­gyobb összegű kiadási tétele. Alapszervezetek arra töre­kedtek, hogy mind több dol­gozó számára let­ven biztosí­tott ez az ellátás. A tervidő­szakban 12 százalékkal töb­ben részesültek üzemi étkez­tetésben. A vállalati üdülte­tésben résztvevők száma is jelentősen emelkedett, meg­szaporodtak viszont a pana­szok a SZOT­ üdül­tetések­re. A dolgozók lakásigényé­nek kielégítését a vállalatok kiemelt feladatnak tekintik. Ez megmutatkozik abban, hogy több vállalat képezett lakásépítési alapot, nőtt a támogatottak száma, és az egy főre jutó összeg is. Az üzemegészségügy területén a tervek teljesültek, néhol túlteljesültek. Több helyen felújították, bővítették a szo­ciális létesítményeket. Jelentős változás, hogy 1984-től a társadalombiztosí­tást önkormányzati jellegű szervek közreműködésével az állam irányítja. Napjainkra a társadalombiztosítás min­den foglalkozási rétegre ki­terjed A társadalombiztosí­tási apparátus színvonalasan látta el feladatait. A jogos panaszok száma elenyésző, az ügyintézési idő 20 napnál rövidebb. A beszámolóban hangsú­lyozták, hogy az érdekvéde­lem továbbfejlődött 1980—85 között. A tennivalók közt szerepel, hogy a következő években érezhetően emel­kedjen a reálbér, a reáljö­vedelem, erősödjön a telje­sítmények és bérek kapcso­lata. Hosszú távon ugyanis nem állandósulhat a túlmun­ka magas aránya sem, és el kell érni, hogy a főmunka­időben keressék meg a dol­gozók a megélhetéshez szük­séges anyagiakat. Területpolitika és kultúra Az szmt területpolitikai munkájáról szólva megálla­pította a beszámoló, hogy jelzéseikre, véleményükre mind jobban ém­lettek a po­litika helyi alakításában. A szakmaközi bizottságok ki­vették részüket a település­fejlesztő munkából. A VII. ötéves tervben a lakosság anyagi erejére, társadalmi munkájára fokozottan tá­maszkodnak majd a taná­csok. Partneri szerepkörükből adódóan fontos, hogy segít­sék elő a lakosok érdekeit jól szolgáló célok kimunká­lását, és azok teljesítését. A beszámoló részletesen foglalkozott a szakszervezeti oktatás hatásával, a tömeg­­politikai tanfolyamokkal. Az oktatási központ tevékeny­ségével és az üzemi közmű­vel­ődéssel, közok­ta­tássa­l, amelyről kitűnt, hogy káros jelenségek is tapasztalható­ak, s összességében nem ér­dekelt sem a dolgozó sem a munkahely az általános műveltség megszerzésében. Mégsem mondhatunk le ar­ról, hogy az emberek az ál­talános műveltséget megsze­rezzék. Ezért is kedvezőtlen, hogy a vállalati művelődési bizottságokban rejlő lehető­ségek jórészt kihasználatla­nok maradtak. Az szmt Juhász Gyula Művelődési Központja igen nagy erőfeszítéssel tudta csak anyagi gondjait megol­dani, mégis alapvető felada­tainak — mint a munkás­­művelődés módszertani bá­zisa és a területi ellátás biz­tosítása — színvonalasan eleget tett. Rámutatott a beszámoló, szükséges, hogy a közműve­lődési tevékenység szolgálja jobban az igények felkelté­sét, az eddigi passzív réte­gek bevonását. A beszámoló befejezése­ként Ágoston József szólt a szakszervezeti mozgalmi élet egyes kérdéseiről, s többek között megállapította, hogy az elmúlt öt esztendőben a szakszervezetek igyekeztek alkalmazkodni a változások­hoz, nemcsak tevékenységük, de szervezeti életük alakítá­sával is eredményesebbé tenni munkájukat. A követ­kező időszakban legfonto­sabb teendő az MSZMP KB 1983. októberi határozatának megvalósítása. Vélemények, hozzászólások Juhász Péterné, a Szegedi­­ Ruhagyár szb-titkára kért el­­­sőként szót a vitában. El­mondta, az elmúlt szakszerve­zeti választások­ minőségi vál­tozást hoztak a demokratiz­mus kiszélesítésében. A jelö­lések a korábbiaknál jobban tükrözték a közösség vélemé­nyét. Török Sándor csongrádi küldött a Kutöbernél szer­zett tapasztalatok alapján az ipari termelésben alkalma­zott normák és a bérezés jobb összhangjának­­ megte­remtéséért emelt szót. Szilágyi Ágnes, az Alföldi Porcelángyár képviseletében felhívta a figyelmet az álla­mi gondozott fiatalok beil­­leszkedésének gondjaira. A leendő szakszervezeti ifjúsá­gi tagozatnak kiemelten kell foglalkoznia az önálló élet­kezdés segítésével. Gyulai István, a Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat szb­­titkára az élelmiszeripar fej­lődéséről, és a vállalati taná­csok megalakulásának ta­pasztalatairól beszélt. Nagy Máté, a Társadalom­biztosítási Intézet igazgatója javasolta, hogy a VII. ötéves terv tá­rsadal­ombi­ztosí­tási fejlesztései közt elsőbbséget élvezzen az alacsony nyug­díjak felemelése, továbbá hozzanak országos intézke­dést a magánmunkáltatók fi­­zetőkészségének előmozdí­tására. Jelenleg ennek a ré­tegnek 15 millió forintot meghaladó tartozása van a társadalombiztosítással szemben. Ágoston György nyugal­mazott professzor, a SZOT tagja, a nehezedő életkörül­mények okozta kulturálódási igénycsökkenés káros hatá­saira, a közoktatás és szak­képzés feszültségeire hívta fel a figyelmet. Börcsökné Bodó Márta, a SZOT­­ tagja, a Taurus Gu­miipari Vállalat szegedi gyá­rának szb-titkára a fiatalok­kal való törődés jó példáiról, a kezdő lépések megkönnyí­tésére hozott intézkedések­ről számolt be. Itosa László, a Szegedi Konzervgyár igazgatója az élelmiszeripar nehéz gazda­sági feltételek közepette is elért sikereiről, s a jövőben előre látható piaci változá­sokra való felkészülés köve­telményeiről szólt, majd utalt a dolgozók bérének fej­lesztését akadályozó külső té­nyezőkre. Ssáb­ián Sándor, a szentesi szakmaközi bizottság titkára a területpolitikai m­unka je­lentőségét méltatva a szen­tesi­­ társadalmi összefogás eredményeiről szólt. Kiss Istvánné hódmezővá­sárhelyi küldött a bizalmiak felelősségével és a szakszer­vezeti tisztségviselők képzé­sével foglalkozott. Szabó Sándor, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsá­gának első­­ titkára tolmá­csolta a megyei pártbizott­ság üdvözletét. Utalt a me­gyei pártértekezlet megálla­pítására,­­mely szerint a szakszervezetek jól mozgósí­tottak a párthatározatok megvalósítására. A szakszer­vezeti­­ mozgalom tapasztala­taira számít a párt és to­vábbra is kéri a részvételü­ket a megyei társadalompo­litikai célok valóra váltásá­ban. Kifejezte elismerését a megye szervezett dolgozói­nak­­ helytállásáért, s rámu­tatott, a Csongrád megyei szakszervezeti­­ mozgalom ké­pes volt megfelelni a meg­növekedett követelmények­nek. A továbbiakban a me­gye gazdasági életének kér­déseivel foglalkozott, kitért a legutóbbi pártbizottsági ülé­sen elhangzottakra, melyek közt a VII. ötéves terv fel­adataival összefüggésben megállapította, arra van szükség, hogy a gazdaságpo­litikában kapjon nagyobb súlyt a hatékonyság követel­ménye. Jachinek Rudolf, a Szege­di Nemzeti Színház művé­sze, a Színházi Dolgozók Szakszervezete Központi Ve­zetőségének tagja a vidéki színházak hátrányos helyze­téről szólva javasolta, hogy a művészi munka támogatásá­ra az üzemek alapítsanak ní­­v­ódíjat. Lugosi József, a MÁV Te­rületi Intéző Bizottság kép­viselője a vasútnál eredmé­nyesen működő munkaver­­seny­i mozgalom sikereiről adott hírt, s beszámolt róla, hogy az SZKP kongresszusa tiszteletére újabb verseny­­mozgalmat indítottak. Kósáné Kovács Magdolna, a SZOT titkára a vezető tes­tület értékelését ,közvetítve kedvező tényként állapította meg, hogy a megyei szak­­szervezeti­­ mozgalom szövet­ségjellege erőteljesen kidom­borodik. A SZOT és a tag­ság­­ kapcsolatát a korábbi al­kalmakkor ért­­ bírálatok fe­leleteként értékelhető az a kijelentése, hogy „mindent megteszünk munkánk nyílt­ságának biztosításáért. A szakszervezeti tagság soha ne érezze magát­­ illetéktelennek, ha róla vagy a nevében dön­tenek”. Minker Emil, a JytOTE professzora az egészségügyi dolgozók bérkérdéseivel és az 5­1 százalékos vasúti kedvez­mény visszaállításának kér­déseivel foglalkozott. Germánná Vastag Györgyi, a KISZ Csongrád Megyei Bi­zottságának első titkára az­­ ifjúsági szövetség és a szak­­s­zervezetek egy­ü­tm­ű­k­ödé­sének távlatairól, s az ifjú­sági tagozatokkal történő fe­lada­tel­osz­t­ás­ról beszé­l­t. Cseleb­i István, a KPVDSZ megyei titkára rámutatott, hogy a lakosság egyes réte­geinek romló anyagi helyze­te megkövetelné a rendele­tekben is előírt­ olcsóbb áruk forgalmazását, ám a keres­kedelem ezt nem veszi kel­lően figyelembe. Horváth Imre, a Szegedi V­á­rosga­zd­á­lkod­ás­i Vállalat képviselője a környezetvéde­lem érdekében tett erőfeszí­tésekről beszélt. Báli Gabriella, a legfiata­labb küldött, a 824. számú szakmunkásképző intézet ta­nulója a tankönyvellátásban uralkodó áldatlan állapoto­kat tette szóvá. A többi 18 hozzászóló írás­ban tette meg észrevételét, javaslatul. Hétfő, 1985. december 2 A szakszervezetek megyei tanácsa tisztségviselői A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának elnöksége: Ágoston József, Dobóczky Károlyné, Hor­váth Károly, Kováts Sándor, Sebők János. Az. szmt tisztségviselői: Elnök: Piros László. Vezető titkár: Ágoston József. Titkárok: Dobóczky Károlyné, Horváth Károly, Sebők János. A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának tagjai: Ágoston József, Báli Gabriella, Bánfi József, Bérczi Gyula, Bíró Lajos, Cselőtei István, Cserhalm­i­­né Rutai Mária, Dobóczky Károlyné, Dudás Józsefné, Erdélyi Julianna, Fabula Andrásné, Fábián Sándor, Gyuris Tibor, Harangozó József, Helfenbein Istvánné, Horváth András, Horváth Károly, Horváth Lajos, Já­­szai Sándorné, Keresztes Mihály, Kopasz István, Kiss Istvánné, Kovács Lajos, Kovács Sándor, László István, Losonczi Pálné, Lugosi József, Magyar Zoltánná, Mar­­tonosiné Csertő Brigitta, Molnár Istvánné, Papp Irén, Pálfi Mihály, Perza Etelka, Piros László, Polcsán Má­tyás, Raffai Zoltán, Becsey Róbertné, Sebők István, Sebők János, Simoncsics János, Szilágyi Ágnes, Török Sándor, Tyukászné Hajdú Magdolna. A számvizsgáló bizottság tagjai: Ács Mária, Ko­vács Mihály, Lele Andrásné, Sipos Györgyné, Viszkok Lászlóné. A bizottság elnöke: Viszkok Lászlóné. A területpolitikai bizottság elnöke Bérczi Gyula, titkára Tamás Gábor. A közgazdasági és szociálpolitikai bizottság elnöke Harmatos József, titkára Gyémánt Lászlóné. A kulturális-agitációs és propagandabizottság el­nöke Juhász József, titkára Surányi Róbertné­. A munkavédelmi bizottság elnöke Vetró János, titkára Richter Aranka. A testnevelési és sportbizottság elnöke Mara Pé­ter, titkára Horváth András. A nőbizottság elnöke Fabula Andrásné, titkára Ba­li Ezekielné. A nyugdíjasbizottság elnöke Piros Lász.l0, titkára Dudás Józsefné. 1 Az ifjúsági tanács titkára Horváth Károly. Bányászkongresszus Szombaton a Tatabányai Népházban megkezdődött a Bányaipari Dolgozók Szak­­szervezetének XXIII. kong­resszusa. A 350 küldött és a 150 meghívott tanácskozá­sán részt vett és felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára és Kapolyi László ipari miniszter is. Kovács LÁSZLÓ, a szak­­szervezet főtitkára beszá­molt a legutóbbi kongres­­­szus óta végzett munkáról. Egyebek között hangsúlyoz­ta, hogy az előző kongres­­­szus határozatában megfo­galmazott tervek többsége megvalósult. A kedvező vál­tozásokkal egyidejűleg azon­ban újabb feszültségforrások is keletkeztek, amelyek megszüntetését sürgeti az egész bányásztársadalom. A vitában szót kért Ha­vasi Ferenc. Hangsúlyozta, hogy a hazai szénbányászat­ban pillanatnyilag kialakult nehéz helyzet semmiképp sem a föld alatt dolgozók hibája, összegezésként úgy foglalt állást, hogy a szak­szervezeti munkának a ko­rábbi törekvések jegyében fel kell zárkóznia az újsze­rű követelményekhez,­ eh­hez kell igazítania munka­­módszerét. Hozzászólásának befejezé­seként a KB titkára tolmá­csolta Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának jókí­vánságait a kongresszus résztvevői számára. A kongresszus vasárnap fejezte be munkáját. Hatá­rozatot fogadtak el, amely­ben megjelölték a követke­ző két évre a legfontosabb feladatokat, s megválasztot­ták a bányászszakszervezet központi vezetőségének tisztségviselőit. A BDSZ elnöke Havrán István, főtitkára Kovács László lett, titkárai Lajer László, Orosz József és Korompay Péter. Egészségügyiek számvetése Szombaton az MSZMP XIII. kerületi bizottságának székházában kezdődött az Egészségügyi Dolgozók Szak­­szervezetének IX. kongres­­­szusa. A szakszervezet 250 000 tagját képviselő, több mint 300 küldött két­napos kongresszuson vitat­ta meg a szakszervezet öt­évi tevékenységét, az egész­ségpolitikai célok elérésé­ben való közreműködést. Babics Antal akadémikus, elnöki megnyitója után Fű­zi István főtitkár fűzött szó­beli kiegészítést a szakszer­vezet központi vezetőségé­nek írott jelentéséhez, amely rámutatott: a szakszervezet egyre nagyobb részt vállal az egészségpolitikai felada­tok kimunkálásában és megoldásában, teljesíti ér­dekképviseleti szerepét. Elő­mozdította az egészségügyi intézmények megújítását, rekonstrukcióját is. Gyara­podott az egészségügyi dol­gozók létszáma, területi el­helyezkedésük azonban aránytalan. Gond az is, hogy az egészségügyi dolgozók átlagkeresete 15-30 száza­lékkal alacsonyabb, mint a népgazdaság más ágazatai­ban dolgozók. Erkölcsi megbecsülésük sem megfe­lelő. A vita során többen szól­tak az egészségügyi intéz­mények munkaerő-gazdálko­dásáról, bér- és munkaerő­helyzetéről. Elmondta véle­ményét Medve László egész­ségügyi miniszter is. A vitában felszólalt Cse­llók Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese. Beszédében hangsúlyozta, az államnak, a kormánynak, a társada­lomnak közösségi források­ból, közösségi részvétellel, állami eszközökkel kell tá­mogatni azokat a szolgálta­tásokat, amelyek a betegsé­gek megelőzését segítik elő. A megelőzés fejlesztésével párhuzamosan szükséges a betegellátás javítása is A vita felszólalói között volt Nagy Sándor, a SZOT titkára is. A vita befejezése után a küldöttek elfogadták a kong­resszus elé terjesztett hatá­rozati javaslatot, amelyben megfogalmazták a szakszer­vezet jövőbeni feladatait. A kongresszuson megvá­lasztották a 95 tagú közpon­ti vezetőséget. Az elnök Szabó Zoltán, a főtitkár Fűzi István lett. A titkárok: Gulyás Judit, Kormos Mik­lós és Vass Tiborné. (MTI)

Next