Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

76. évfolyam, 1. szám, 1986. január 2. csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Újévi ■ ■ ■ ■ ■ . ff koszonto Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke újévi köszöntőt mondott január elsején a magyar rádióban és a televí­zióban. Tisztelt Honfitársaim! Éjfélkor nemcsak egy évet búcsúztat­tunk és egy újat köszöntöttünk. 1985-től egy ötéves időszak is lezárult, és a mos­tani újévi jókívánságot is szeretném ér­telmezni öt boldogabb esztendőre. A mögöttünk hagyott VI ötéves nép­­gazdasági terv időszakában tovább gya­­rapott az ország, javult egyensúlyi hely­zete, megőriztük alapvető társadalmi vív­mányainkat. Életünk azonban nehezebb lett, minde­nekelőtt a számítottnál is­­ szigorúbb nem­zetközi gazdasági körülmények, de a sa­ját fogyatékosságaink miatt is. Kivilág­lott, hogy népgazdaságunk a szükségesnél lassabban képes alkalmazkodni a megvál­tozott világpiaci követelményekhez. A termelés szerkezetének és a gazdál­kodás hatékonyságának javulási üteme nem volt elég ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó cserearányromlást meg­állítsuk. A nemzeti jövedelem nem nőtt a tervezett mértékben. Ezért főleg a belső felhasználás­ visszafogásával tudtuk csak megteremteni a gazdaság külső és belső egyensúlyát. 1985-ben népgazdaságunk teljesítménye több területen elmaradt az előirányzattól, és ez nem írható csak a zord tél számlá­jára. Súlyosan esik latba, hogy a gazdál­kodás és az irányítás nem javult a kí­vánalmaknak megfelelően. Ezek a tények még inkább sürgetik a gazdaságirányítás folyamatos korszerűsítését, az önállóság­gal együttjáró felelősség érvényesítését é­s a demokratizálódás felgyorsítását, mint egymással összefüggő, egymást segítő fel­adatok megvalósítását. A tervezettnél lassúbb fejlődés ellenére bizonyossá vált, hogy a vállalatok megnö­vekedett önállósága, vállalkozási szabad­sága megsokszorozhatja a hatékonyabb gazdálkodás lehetőségeit. A kisvállalatok és a kisszervezetek pedig egyebek közt olyan jelentős területeken oldották a fe­szültségeket, mint a választék javítása és a különböző lakossági szolgáltatások. Eredményeink közé sorolhatjuk a szo­cialista demokrácia erősödését is. Ezt nemcsak olyan országos jelentőségű ese­mények tükrözték, mint a XIII. párt­­kongresszus, az országgyűlési és tanács­választások, a szakszervezetek, illetve a Hazafias Népfront választásai, hanem a jog- és hatáskörök decentralizálása, s nem utolsósorban a vállalati­ tanácsok megvá­lasztásának előkészítése, lebonyolítása is. A jelen tanulságai egybevágnak sok évszázados történelmi tapasztalatainkkal: népünkben megvan a tehetség, a szorga­lom és a felelősségtudat, azaz megvannak azok a képességek, amelyekkel a legnehe­zebb időkön is úrrá tudunk lenni. Szeretném ezt az alkalmat is felhasznál­ni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa­, kormánya és a magam nevében is köszönetet mondjak mindazoknak, akik fizikai vagy szellemi munkásságukkal, alkotó tevékenységükkel, nem ritkán személyes példájukkal hozzá­járultak nehéz helyzetünk jobbításához. Tisztelt Honfitársaim! A Magyar Népköztársaság területénél és lé­lekszámánál nagyobb mértékben igyekezett hozzájárulni a nemzetközi feszültségek ol­dásához, az enyhülés és a bizalom légkö­rének visszatéréséhez. Mi a legnehezebb időkben is azon voltunk, hogy szükség van a párbeszédre, a vitás kérdések tárgyalá­sok útján való rendezésére. Ezért is tart­juk nagy jelentőségűnek a genfi Gorba­csov—Reagan csúcstalálkozót, amely elő­segítette egymás álláspontjainak jobb megértését, hozzájárulhat a két nagyhata­lom közötti viszony normalizálásához. A csúcstalálkozó lehetőséget teremtett a nemzetközi légkör javításához, ahhoz, hogy egy árnyalattal jobb körülmények között folytathassuk belső építőmunkán­kat. Meggyőződésünk, hogy a szocialista országok közösségének a békés egymás mellett élés megvalósításáért, a fegyver­kezési hajsza megállításáért, a leszerelé­sért, a békéért és haladásért folytatott kö­vetkezetes harca az egész emberiség jö­vőjét szolgálja. Örömünkre szolgál az is, hogy a Ma­gyar Népköztársaságot, mint szocialista országot, a szocialista közösség szilárd tagját megbízható, korrekt partnernek is­merik el világszerte, amelyre politikai és gazdasági kapcsolatainkban egyaránt szá­mítani lehet. Tapasztalataink­­ szerint ve­lünk őszinte törekvéssel erősítik az együtt­működés szálait a Szovjetunió, a szocia­lista közösség országai, éppen úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tőkés álla­mok. Becsülik szándékainkat, kiszámítha­tóságunkat, készek a kapcsolatok tovább­építésére az élet minden területén. További elismerést szerzett hazánknak az Európai Kulturális Fórum megrende­zése. Általános az a vélemény, hogy Ma­gyarország jó házigazdának bizonyult. Biztosította és elősegítette a legeltérőbb vélemények megvitatását, egymás állás­pontjának jobb megértését, ezáltal pedig hozzájárult az európai biztonsági és együttműködési folyamat erősödéséhez is. Külön siker számunkra, hogy a fórum ta­nácskozásain résztvevő politikusok és a je­les kulturális személyiségek közelebbről is megismerhették életünket, illetve a ma­gyar kultúra értékeit. A magunk részéről a továbbiakban is azon fáradozunk, hogy politikai okok ne akadályozzák a kölcsönösen előnyös gaz­dasági és kulturális kapcsolatok fejlesz­tését. Az idei esztendőről és a most induló VII. ötéves tervről szólva el kell monda­nom: politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális programunk pártunk XIII. kongresszusának elvi döntéseire épül. Fi­gyelemmel van azokra a nemzetközi té­nyezőkre és folyamatokra, amelyek vis­­­szahatnak szocializmust építő munkánk­ra. Elsősorban azt veszi számításba,­­hogy nemcsak hazánk, hanem szocialista kö­zösségünk valamennyi országa a megúju­lás időszakát éli, a fejlődés hozta újabb és bonyolultabb feladatokkal találja szem­ben magát Ezek a körülmények még in­kább szükségessé teszik a népünk érde­keit szolgáló, egyeztetett közös politikát. Építve a nemzetközi együttműködésre, belső gondjainkat azonban magunknak kell megoldanunk. Életünk alakulása nem­zetközi megbecsülésünk, döntően a hazai építőmunka sikereitől függ. A VII. ötéves tervben nem kisebb fel­adatokat fogalmaztunk meg, mint a gaz­daságirányítás további fejlesztését, meg­hirdetett társadalmi-gazdasági programja­ink megvalósítását, a gazdálkodás haté­konyságának fokozását,­ illetve ezek által a gazdasági növekedés ütemének növelé­sét, a külgazdasági egyensúly további ja­vítását és a gazdasági teljesítményekkel összhangban életkörülményeink jobbítását Ezek a keretek minden vállalat és intéz­mény, minden közösség és minden egyén számára lehetővé teszik az alkotóbb szel­lemű, önállóbb, eredményesebb munkát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok az új év első napján pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében is minden hazánkfiá­nak, Magyarország valamennyi barátjá­nak boldog, eredményes és békés új esz­tendőt. Naptárfordító — Huszan-huszonöten va­gyunk körülbelül. Nem én vagyok itthon, csak én vet­­tem fel a telefont. — Hallom, nagyon vidá­mak. — Persze. Maga meg ilyenkor dolgozik? Bent a Sajtóházban? Úgyis megyek lassan, ne kerüljek arra? — Az ilyenkor zárva van. Természetesen én is az óévet búcsúztatom, annyira még­sem vagyok ám sajnálatra­­méltó... Gyanítom a tele­fonszám alapján, hogy ahol vannak, az egy panellakás. Elférnek benne ennyien? — Tudja, sok jó ember kis helyen is. Meg hát egy­szer van szilveszter egy év­ben ... * — Magának is boldog új évet. — Hogy telik a szilvesz­terét ? __ Most éppen? A felesé­gem meg a húgom szoptat­nak, mi a sógorral gyönyör­ködünk bennük. — Hallgatták a babák a Himnuszt? — A Szózatot is ... Ide­jében kell azt elkezdeni. — Első gyerekek? „ — Igen. A húgomé lány, az enyém fiú. Szerintem kicsit irigy a sógor, de vis­­­sza persze ő se küldené. — Nézze, ez az éjszaka is csak olyan, mint a többi. Legföljebb többet készü­lünk rá. Körkapcsolás találomra — Nem ugyanolyan, vagy maguknál minden éjjel pezs­gő pukkan és trombitálnak az utcán? — Ha nem pukkan pezs­gő, akkor durran a tévé, a rádió, a kávéfőző, ha nem itt, a szomszédban. Ha nem trombitálnak, akkor tülköl­nek, kuplung nélkül válta­nak sebességet vagy éppen ordítanak.­­ Azt hiszem, nincs túl jó kedve. Legalább azt­­ is­merje el, hogy a hóseséstől más a mai éjjel. És ne ha­ragudjon a zavarásért. A hóeséstől tényleg más. Meg attól, hogy máskor nem szoktak felhívni. Most is maga az első. Köszönöm. * — Hát... Vagyunk vagy harmincan. Három az imént dőlt el, egy csomóan kint kísérleteznek a hóember­építéssel — látott már ilyen gyönyörű hóesést? Megit­tunk vagy húsz liter bort, tíz üveg pezsgőt, összetör­tünk két lemezt, én most éppen az ötödik pár vislit eszem, mit mondjak még? * — Apukámék szilveszte­reznek a Rózsi néniéknél. Mi vagyunk csak itt: a Csabi, a Pityu meg én. Meg a nagymama, de az már az éneklés bácsi óta alszik. — Te ki vagy? — A Móni. — Testvérek vagytok? — A Pityu meg én vagyok a testvér. A Csabi az csak rokon. — És mit csináltok? — Nézzük a tévét, meg a Csabi hülyéskedett, a­ Pityu meg az előbb meghúzta a hajamat. — Hány évesek vagytok? — Én egy kéz, a Pityu két kéz, a Csabi meg egy kéz és egy. — Azt én nem tudom ám mennyi ... — A kezét mutassa maga elé a néni, anyukám is úgy szokta. — Aha. Nem kéne nektek már aludni? — De kéne, mert álmos vagyok. De a Pityu meg a Csabi nem álmosak. Vagyis én láttam, mikor ásítottak, de azért húzta meg a haja­mat, mert láttam. — Keltsd fel a nagyma­mádat, kívánj neki boldog új évet és kérd meg, hogy fektessen le benneteket. — Nem lehet, mert ő már egyszer lefektetett.. * — A Tisza Szálló éttermé­ben voltunk, remekül érez­tük magunkat. Kiváló va­(Folytatás a 3. oldalon.) * Nagy László felvételei

Next