Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

4 • • Ötven sor Gyakran siránkozunk, hogy mennyire belterjes kulturális életünk, milyen rövid pórázra engedett művészetünk. Csoda-e, ha örömmel konstatálunk minden olyan hírt, amely ennek a tájnak üzeneteit viszi el Európa frekventált terepeire. A közelmúltban három olyan bemutató nyílt, amelyek a mi pátriánk értékeit mutatják be Nyugat-Európa országaiban. Európa porondján szerepelni több mint megtiszteltetés. Történelmi, régészeti értékeink, művészettörténeti örökségünk és a mai alkotók képekké, szobrokká formált üzenetei sokat mondhatnak rólunk Ausztria, NSZK, Svájc, Anglia vagy Franciaország érdeklődő közönségének, és talán hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország-képük gazdagabb, differenciáltabb és hitelesebb legyen. Az elmúlt év őszén indult útnak a szegedi Móra Ferenc Múzeum szervezésében az Avarok kincse című nagyszabású tárlat, amely a Kárpát-medencében a VI—VIII. századból előkerült avar kori leletek 4303 tárgyát — ékszereket, aranyremekeket, üveg- és kerámiaedényeket, ötvös és csontmunkákat, szerszámokat és fegyvereket — mutatja be. S ezek a régészeti leletek az Alföld rétegeiből, elsősorban Csongrád megye földjéből kerültek felszínre. Így aztán az átokházi, szegvári, kiszombori, klárafalvi, pusztamérgesi, sövényházi föld régészeti értékei járták be Moszkvát, Frankfurtot és Nürnberget, hogy a közelmúltban Párizsban, a városi műcsarnok közönsége is megismerkedhessen ezzel a mintegy másfélezer éves emlékanyaggal. A másik hír, hogy a nemrégiben, véletlenül előkerült, több mint 700 képet számláló Tornyai-lelet válogatott anyaga Hódmezővásárhely testvérvárosában, a dél-franciaországi Vallaurisban került közönség elé. Már elgondolni is pikáns, vajon miként fogadják e távoli ország lakosai a két háború közötti magyar művészet drámai hangvételű, iskolateremtő egyéniségének vázlatait?! Az újabb tudósítás az ausztriai Lienzből érkezett. Mai alföldi képzőművészek vendégeskednek Kelet-Tirol hófödte hegyei között. Még esztendeje sincs, hogy megkezdte tevékenységét az Oskola utcai Paletta Galéria, de eredményes munkájának bizonyítéka, hogy szűk három hónap alatt megszervezték 22 dél-alföldi művész — festők, grafikusok, szobrászok — több mint száz alkotásának bemutatóját az ausztriai Lienz városi galériájában, Kelet-Tirol nagy idegenforgalmú síparadicsomában hatalmas érdeklődés mellett nyílt meg a kiállítás — a vendéglátók figyelmességére jellemző, hogy az ottani középiskola énekkara a nyitáson magyarul énekelte Kodály Tiszán innen, Dunán túl című művét A vernisszázson nemcsak a helyi notabilitások jelentek meg s vásároltak alkotásokat, de ott voltak a kultúra bécsi szaktekintélyei és a Collegium Hungaricum vezetői is. A vállalkozás sikeréhez hozzájárult a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat. Már az első napok közönségérdeklődése és a vásárlások bebizonyították, hogy áttörés történt: a kortárs dél-alföldi művészet jelentős érdeklődés közepette és a siker reményében léphet ki Európa porondjára. Sok jelből tudjuk, hogy hazánk iránt külföldön nő az érdeklődés. De arra még kevés a bizonyítékunk, hogy a „csikósch-gulásch-Piroska” mellett igazi értékeink, múltunk relikviái és jelenünk művészi produktumai is a figyelem homlokterébe kerültek. Íme , ehhez a három adalék!__________________Tandi Lajos Számítógépterem a szolnoki főiskolán A számítástechnikai ismeretek elsajátítására géptermet alakítottak ki a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskola szolnoki tagozatán. A számítástechnika az új tanterv bevezetésével kapott helyet a főiskolai képzésben: a hallgatók másodéves korukban, fél éven át kötelezően foglalkoznak a tantárggyal, majd a továbbiakban fakultáció keretében bővíthetik tudásukat. A gyakorlati oktatásra szolgáló gépteremben a leendő kereskedelmi és vendéglátó szakos üzemmérnökök több, hazai forgalomban levő számítógéptípus kezelését és alkalmazását sajátíthatják el. Megismerkednek a BASIC programnyelvvel, a kereskedelmi adatok számítógépes nyilvántartásával, valamint a szakmájukban hasznosítható kisebb programok elkészítésének módszereivel. A számítógépterem segítséget nyújt a matematika és a statisztika oktatásához is: a számítógépes műveletek a főiskola nyolc tantermében vetíthetők ki a televízió képernyőjére. (MTI) Pártmunkásküldöttség látogatása Lengyelországban Az MSZMP küldöttsége, amelyet Balsai László, a Központi Bizottság osztályvezetője vezetett, s melynek tagja volt Szabó Sándor, a Csongrád Megyei Pártbizottság első titkára is, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására február 23-tól 27-ig Lengyelországban tartózkodott. A delegációt Marian Wozniak, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára baráti légkörű találkozón fogadta, amelyen részt vett Biczó György, hazánk varsói nagykövete is. Az MSZMP küldöttsége találkozott a lengyel állami és gazdasági élet több vezető képviselőjével, és kölcsönösen tájékoztatták egymást országukban folyó szocialista építőmunka időszerű tennivalóiról, a gazdaságirányítás korszerűsítésében szerzett tapasztalataikról, és véleményt cseréltek, a magyar—lengyel gazdasági együttműködés elmélyítésének fő irányairól és lehetőségeiről. Poznanban egy állami gazdaságba és a cegielski motor- és vagongyárba látogatott el a magyar pártküldöttség, ahol aktívaülésen találkozott a motor- és vagongyár párt- és gazdasági vezetőivel. A találkozón részt vett Stanislaw Kalkus esztergályos, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja. A magyar pártmunkásküldöttség hazaérkezett Lengyelországból. Rácz Aladáremléktáblaavatás Pénteken, születésének 100. évfordulója alkalmából, a nevét viselő XII. kerületi utca 2. számú házának falán leleplezték Rácz Aladár cimbalomművész emléktábláját. A Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész egykori lakóhelyénél az emlékezés koszorúit a Művelődési Minisztérium nevében Vajda György miniszterhelyettes és Petúr György osztályvezető, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nevében Pongrácz Péter rektorhelyettes és Lovas György főtitkár, a Magyar Zeneművészek Szövetsége elnöksége részéről Láng István főtitkár és Kroó György zenetudós, valamint a Zeneiskolai Tanárképző Intézet és a Bartók Béla Szakközépiskola képviselői helyezték el. Műsorajánlat A HÜVELYK MATYI című amerikai filmet vetítik az ifjúsági ház mesematinéján holnap, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel. AZ IDEGRENDSZER EVOLÚCIÓJÁRÓL tart előadást Fekete Éva egyetemi adjunktus a TIT biológiai szabadegyetemének Az evolúciótan és a modern biológia című előadássorozatában holnap, vasárnap délelőtt 11 órától a Juhász Gyula Művelődési Központban. SZEGED A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL AZ 1841—49-ES SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG — ezzel a címmel rendezik meg a Szeged története monográfia második kötetének estjét a SZEGEDI IRODALMI KÁVÉHÁZ foglalkozásán a Royalban március 3-án, hétfőn este 6 órai kezdettel. Bevezetőt mond Papp Gyula, a városi tanács elnöke, a házigazda Gergely András kandidátus, egyetemi docens lesz. A résztvevők között találjuk Kristó Gyula egyetemi tanárt, a sorozat szerkesztőjét, valamint a kötet szerzőit. Az estet összeállította Rákos István egyetemi adjunktus. TÁNCHÁZ lesz holnap, vasárnap este 7 órától az Arany János utca 9. szám alatti Kiszöv-klubban. Közreműködik a Kaláris-együttes. A SZEGEDI BIOLÓGIAI KUTATÁSOK LEHETŐSÉGEIRŐL. Alföldi Lajos akadémikus tart előadást március 3-án, hétfőn délután 5 órától a Somogyi-könyvtári esték sorozatban, a könyvtár alagsori klubjában. ÖRDÖG AZ EMBERBEN. — Victor Fleming 1941-ben, Ingrid Bergman főszereplésével készült filmjét vetítik március 3-án, hétfőn este fél 7 órai kezdettel a Kossuth Lajos sugárút 52. szám alatti Dugonics moziban levő Volán-filmklubban. A TIT VIDEÓ SZAKKÖRÉNEK foglalkozásán az országos amatőrfilm-fesztivál díjnyertes külföldi alkotásait vetítik március 3-án, hétfőn délután 5-től a tanács újszegedi oktatási központjának 110-es termében. SPANYOLORSZÁGRÓL tart előadást Bagdi Sándor március 3-án, hétfőn este 8 órától a Juhász Gyula Művelődési Központban Szombat, 1986. március 1 Génsebészeti műhelyben A múzeumi beszélgetés vendége• Venetiáner Pál A szegedi Móra Ferenc Múzeum néhány évvel ezelőtt népszerű és tartalmas programsorozatot indított Beszélgetés kortárs tudósokkal (művészekkel) címmel. Az érdeklődők többek között megismerkedhettek Bálint Sándor néprajztudóssal, Koch Sándorral, a kövek szerelmesével, Szőkefalvi- Nagy Béla matematikaprofesszorral, a művészek közül a múzeum vendége volt Vinkler László festőművész, Szántó Tibor tipográfus, Kiss János grafikusművész. A sorozat következő vendége a Móra Ferenc Múzeum dísztermében március 3-án, hétfőn este 6 órakor Venetiáner Pál állami díjas, a biológiai tudományok doktora, a Szegedi Biológiai Központ biokémiai intézetének igazgatója, a JATE címzetes egyetemi tanára. Az 1935-ben született Venetiáner Pál kutatói pályáját Straub F. Brúnó mellett kezdte a SOTE orvosi vegytani intézetében, ahonnan 1971-ben, éppen 15 esztendeje került városunkba, az SZBK-ba. Elsősorban molekuláris biológiával foglalkozik, a génsebészet egyik legkiválóbb hazai művelője. Világszerte úttörő jelentőségű génkutatásai ismertté tették nevét az USA-tól a Szovjetunióig. A mindenekelőtt alapkutatással foglalkozó tudós az elmúlt években gyakorlati feladatok végrehajtásán dolgozott: a vezetésével tevékenykedő team a közelmúltban négyévi munka eredményeképp előállította azt a baktériumtörzset, amely emberi proinzulint termel (ez az inzulinnak, a cukorbetegek alapvető gyógyszerének előanyaga). Venetiáner Pál rendkívül színes egyéniség, nemcsak kiváló kutató, hanem nagyszerű előadó és népszerűsítő könyvek írója is. A Parlamentben az Országgyűlés tisztségviselőinek tanácskozása Pénteken az Országházban tanácskoztak az Országgyűlés tisztségviselői, a parlamenti bizottságok elnökei, a fővárosi és a megyei képviselőcsoportok vezetői. Sarlós István, az Országgyűlés elnöke ismertette a tavaszi ülésszak előkészítésével kapcsolatos teendőket. Hetényi István pénzügyminiszter az illetékekről, Petrik Ferenc igazságügyminiszter-helyettes a sajtóról szóló törvényjavaslat főbb elveit vázolta fel. Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter az építő- és építőanyag-ipar helyzetéről adott tájékoztatást. (MTI) Üdvözlet a karneválról Alomország valósága Franciaországnak eme több szempontból kivételes vidékére évszázada csupán olyankor érkeztek külföldiek, mint mi most: télen. A Liguri- és a Tengeri-Alpok, az Estével védőn övezi, fantasztikusan szép hátterét adja a délszaki növényzettel dús tengerpartnak. A 9- 10 fokos téli átlaghőmérsékletért és a táj látványáért hogyne jöttek volna a ködös Albionból... Viktória királynő minden télen hat hetet töltött itt, baráti áron, cirka 40 ezer frankért. Alighanem azóta is a látogatók kiválogatásának leghathatósabb eszközei a számok, az árak, melyeket tanulmányozva az az ember érzése, a határ tényleg a csillagos ég ... Tengerpartra és pálmákkal, leanderekkel, mimózákkal, ciprusokkal, eukaliptuszokkal ékes parkra néző szállodánk környékén, a hotelek és üzletek apró kockakövekkel kirakott utcáiban, e kápráztatóan csillogó gazdag világban barangolva volt szerencsénk megérzékelni, milyen lehet az az életközeg, amelyikre Ady gondolt, megénekelve az ő csodálatos „kék Pénzmuzsikás" Azúr-országát (a Hotel St. Georges hollétét, mely Ady nizzai szállodája volt, sajna, nem sikerült földerítenem). Ma is, mint régen, az idegenforgalom Nizza és a környék legfőbb bevételi forrása. Hogyne jönnének ide sok millióan! A szikrázó napsütésben semmivé válik a delikát hó, a télikabáttal leveti az ember minden nyűgét, a partról fölnéz a „várkastély” dombjára, ahonnan csillámló vízesés zúdul alá, fehéren villognak a citadella kőmaradványai, azaz az ég a sokféle zöld Angyal-öböl fölött. Harang kondiol az óvárosi Szent Ágoston templomban, átveszi az ütemet lassan a többi, a nizzai barokk építőművészet remekei ezek az óvárosi kápolnák, az itteni festőiskola jelese, Louis Bréa díszítette falaikat újtestamentumi jelenetekkel. Föntről belátni a várost, a kikötőtől a repülőtérig, az óváros kacskaringós utcáit, a Cimier milliomosvilláit, a parton az Opera épületét, a Masséna tér olaszos stílű, árkádos üzlet- és irodaházait, az Angol-sétány nagy hírű szállodáit, piacok forgatagát, parkok nyugalmát, a terek szökőkútjait. Tanúsíthatjuk Kisfaludy Sándor igazát: „Nizza szép város, szép piacai vannak, az idevaló asszonyi viselet igen csinosítja a testetA piacokon a tenger virág, a kirakatokban a tenger pénzekért vásárolható „asszonyi viseletek" színvilága kápráztat. Rafinált forma- és színkombinációikat itt alighanem egyenest a természettől tanulják a divatkreátorok. Külön tanulmányt érne viszont, hogy tudják viselni a francia nők emez ötletdús holmikat, még inkább, hogy miként teremtik elő a rávalót!Annyi bizonyos, hogy a Riviéra afféle „gazdag rezervátum", nemcsak, mint a nemzetközi „felső tízezer" fényűző üdülőhelye, filmsztárok, arisztokraták, playboyok, pénzemberek és más kiváltságosok nyaralója, hanem a „francia átlagot” sem itt kell mérni .. . Ám akkor is tanulságos például, hogy Nizzában az egy hét alatt egyetlen részegen dülöngélőt sem sikerült észlelnem, sem rohanó, ideges, kapkodó embert, sem cigarettacsikket az utcán! Itt valószínűleg nagy teljesítményű porszívókkal dolgoznak a köztisztaságiak, s nyilván elegen is vannak. Másképp miként lehetséges, hogy míg az éjszakai karnevál idején térdig gázolni a konfettitengerben, a szerpentinspré kiürült dobozai is ezerszám hevernek a Corsón, az Angol-sétányon meg a virágcsatából ottmaradt nőszirom, tulipán, mimóza, gerbera, flamingóvirág, tátika, rózsa, ibolya, paradicsommadár-virág, szegfűtenger hervadozik — reggelre mind eltűnik. Ugyanezeken az utakon akkor már autókaraván (micsoda színek-formák!), dugó itt is akad elég, ám nem tülköl, nem kiabál, nem koccan, nem ugrál senki. Kivárják. Tempósan járnak a gyalogosok, udvariasan kerülgetik egymást, pardon, mondják, s úgy tetszik, nem csinálnak mást, „csak” teszik a dolgukat! Például fél nap alatt fölépítenek a mi Dóm téri nézőterünknél nagyobb befogadóképességű „lelátókat" a Massena téren, a karneváli nagy vonulás helyszínén — s még azon éjjel el is tüntetik. Vagy: földíszítik a rengeteg virággal a rengeteg autót, a virágcsatának nevezett fölvonulásra, azokat mi, fölvonulók mind leszedjük és odadobáljuk a nézőseregnek — s másnapra megint fölvirágozva pompáznak a járművek. Vagy: 400 ezer apró villanyégőt kell fölszerelni és működtetni a Massena tér házait díszítő karneváli (elég giccses, de kétségtelenül látványos) óriás figurák „diszkóhangulatához", ki tudja, hány ezret a Karnevál Őfelségét követő, úgynevezett „nagy fejek" menetének figuráihoz, a mozgásképes óriás bábuk autóihoz, „a világ városainak karneválján” menetelő életképekhez . . . Nem beszélve arról, hogy mindeme fantasztikus alakokat, maszkokat is meg kell csinálni! Megéri, nyilván. Nyilván nem a fesztiválra meghívott művészeti együttesek, szórakoztató zene- és tánckarok fellépésein szedett belépőkből (bár ez sem kevés), a virágcsaták, karneválok jegyáraiból, még csak nem is a számtalan egyéb művészeti és szórakoztató rendezvény bevételeiből fedezhetők a fesztivál „előállításának” költségei. Ám aki ilyenkor idejön, az lakik valahol, fogyaszt, vásárol, kaszinóba jár — és a többi. Különben miért rendeznék meg 1878 óta minden februárban a karnevált? Húshagyó keddig, amikor fényes tűzijáték kíséretében elégetik a tengeren Karnevál Hercegét (mint a mi Kiszebabánkat, telet temetve, tavaszt hírerve), a rendező fesztiválbizottság biztosan nem tud anyagi hasznot kimutatni. Ám egy szélesebb körű elszámolásban, a város, a környék, sőt, Franciaország — csak nyerő lehet. Apropó, bizottság, mely látszatra rendkívüli apparátussal és olajozottan működött. Ám észrevettük az ebédlőben, hogy az egyik felszolgáló pincér az előző esten, amikor csapatunk egy műsorban lépett fel a nizzai néptáncegyüttessel — szóval a „pincér" ott lejtett a színpadon .. . Az együttes vezetője pedig konferált. És még ki tudja, mit nem csinált e számára sűrű napokban, mert amikor „Möszk Nózsi” — Nagy Albertet, a Szeged Táncegyüttes művészeti vezetőjét szólították így vendéglátóink — megkérdezte tőle, vajon nem cserélhetnének-e felvételeket eredeti táncokról, hosszú pillanatokig csak nézett, mint ama kis élőlény az új kapura... Nem tudtuk eldönteni, azért-e, mert szinte félholt volt a fáradtságtól, vagy megdöbbenésében, hogy e fura magyarok nem annyira az ő jelenkori, stilizált táncaira, mint inkább a hajdani francia paraszt mozdulatára kíváncsiak. Sulyok Erzsébet (Folytatjuk )