Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

MAGAZIN * 9 — Új év, új remények — az ember ösztönösen egybekapcsolja ezt a két dolgot. Miniszter elvtárs véleménye szerint fogalmazhatunk-e így, a nemzetközi helyzet alakulását sze­mügyre véve, három hónappal az év­kezdet után? — Neves külföldi politikusoktól hallani mostanában, hogy a nemzet­közi viszonyok — mindenekelőtt az őket lényegesen befolyásoló kelet­nyugati kapcsolatok — jelenlegi álla­pota jobb, mint akárcsak fél évvel ezelőtt, a még korábbi időszakról nem is beszélve. Ezzel magam is egyetértek. De hozzátenném, meg­ítélésem szerint a feszültség és az enyhülés elemei ma is egyaránt jelen vannak a nemzetközi életben. Ezért nekem az új esztendő kilátásairól szólva inkább az óvatos, reménytel­jes várakozás kifejezés tetszik legin­kább. — A nemzetközi élet meghatáro­zó tényezője a szovjet—amerikai vi­szony. Milyen fejlemények várhatók a két nagyhatalom kapcsolatában ? A szovjet—amerikai kapcsolatok­ban kedvező irányú változások áll­tak be. Az SZKP főtitkára és az amerikai elnök tavaly novemberi megbeszélései bízvást tekinthetők nagy jelentőségű pozitív esemény­nek. Nem arról van szó, hogy a talál­kozó egy csapásra minden feszültsé­get feloldott volna, ami az elmúlt években felhalmozódott a két nagy­hatalom viszonyában. Nyilvánvaló, hogy ez nem is lehetett célja. A genfi „csúcs” igazi értékét a beindult fo­lyamatok adják. Úgy gondolom, ma talán jobb a megértés mindkét nagy­hatalom részéről a másik politikáját motiváló tényezők iránt, s reméljük, hogy az Egyesült Államok részéről is meglesz a fokozottabb politikai aka­rat az eltérő érdekek figyelembevéte­lével, a reális alapokon nyugvó meg­állapodások keresésére. A Szovjetunió állhatatosan, rend­kívüli rugalmasságot tanúsítva tö­rekszik a megegyezésre. Ennek a po­litikai gondolkodásnak a jegyében született a január 15-én közzétett szovjet leszerelési program, ezt tük­rözik az SZKP XXVII. kongresszu­sának külpolitikai vonatkozású do­kumentumai. A két nagyhatalom kapcsolatát nyilvánvalóan alapvető módon befolyásolja majd, hogy mi­lyen érdemi magatartást tanúsítanak amerikai részről a szovjet javaslatok iránt, hogy valóban kész-e az Egye­sült Államok vezetése a nukleáris fe­nyegetés felszámolására.­­ Ilyen nagyszabású leszerelési csomagtervvel Mihail Gorbacsov előtt egyetlen politikus sem lépett a világ közvéleménye elé. Hogyan fo­gadták a szovjet javaslatokat? — A békeszerető emberek nagy tömegei mellett számos tőkés ország kormánya, felelős politikusai nyilat­koztak helyeslően a szovjet kezde­ményezésről. Az Egyesült Államok magatartása a gyakorlatban — az al­kalmanként elhangzó általános jelle­gű pozitív szóbeli megnyilatkozások ellenére — igen ellentmondásos. Nem biztat gyors előrehaladással az a válasz sem, amelyet az amerikai fél az SZKP XXVII. kongresszusának előestéjén juttatott el Moszkvába a január 15-i szovjet nyilatkozatra. Szovjet részről megvan a politikai akarat a megegyezésre, de a reális megállapodáshoz arra van szükség, hogy a másik fél is az egyenjogúság alapján tartsa tiszteletben partnere érdekeit és tegye meg a megegyezés­hez vezető út ráeső részét. Kívánatos volna, ha a következő szovjet—ame­rikai csúcstalálkozón ebben a szel­lemben már konkrét lépések is szü­letnének. — Több tárgyalási fórum is műkö­dik napjainkban, Genfben, Bécsben. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben felpezsdült a nemzetközi élet. Hazánk szin­te minden polgára számára természetes, hogy odafigyel a külpolitikai eseményekre, hi­szen elemi érdekei fűződnek azok kedvező alakulásához. Mit hozott az elmúlt három hónap, mit hozhat az 1986-os év a külpolitikában? E mind­annyiunk számára fontos kér­dés megválaszolására kérte fel a Központi Sajtószolgálat dr.Várkonyi Péter külügymi­nisztert­ Stockholmban. A külső szemlélőnek néha úgy tűnik, eddig vajmi kevés eredmény született ezeken a megbe­széléseken. Ön szerint hozhat-e for­dulatot ezen a téren 1986? — Túlzás lenne még fordulatról beszélni, de tény, hogy bizonyos mozgás máris érezhető. Úgy tűnik, a közepes hatótávolságú nukleáris esz­közök tekintetében a genfi szov­jet-amerikai tárgyalásokon kiraj­zolódhatnak az előrelépés lehetősé­gei. Ami pedig a bécsi haderő-csök­kentési és a stockholmi bizalomerő­sítési és leszerelési tanácskozásokat illeti, a legújabb értesülések szerint szintén bizonyos közeledés, kedvező előjelű változás tapasztalható az ál­láspontokban. Az európai biztonsá­gi és együttműködési folyamat jelen­tős állomása lesz az ez év őszén Bécs­ben megnyíló találkozó, amely ugyancsak hozzájárulhat ahhoz, hogy az idei esztendő pozitív válto­zásai tartóssá váljanak a kelet-nyu­gati kapcsolatokban. — Engedjen meg saját dolgaink­ról néhány kérdést. Miként látnak bennünket, a Magyar Népköztársa­ságot a nagyvilágban ? — A pozitív megítélést két ténye­ző határozza meg minden ország ese­tében: stabil-e a politikai rendszere és milyen teljesítményt mutat fel a gazdasága. Nálunk kiegyensúlyozott politikai viszonyok uralkodnak. Úgy gondolom, a munkánkat illetően sem kell szégyenkeznünk, még akkor sem, ha az elmúlt években valóban nehéz problémákkal kellett megküz­­denünk. Lényeges, hogy továbbra is keressük azokat a módszereket, amelyekkel gazdaságunk működését hatékonyabbá tehetjük. Hazánk nemzetközi tekintélye egyenes arányban van azokkal az eredmé­nyekkel, amelyeket az országon be­lül értünk el. A mai bonyolult nem­zetközi viszonyok között még in­kább igaz, hogy csak hatékony hazai tevékenységünkkel és a párbeszédet szorgalmazó aktív külpolitikai mun­kával őrizhetjük meg szavunk súlyát a nemzetek közösségében. — A magyar külpolitika számára kézenfekvően nagy jelentősége van a szövetségeseinkhez fűződő kapcsola­toknak. Kérem, szóljon ezek alaku­lásáról. — Ez nagyon fontos kérdés, külö­nösen most, amikor a szocialista or­szágok többsége ugyanazzal a kihí­vással találja szemben magát: át kell térnie a gazdálkodás intenzív szaka­szára, meg kell felelnie a műszaki-tu­dományos fejlődés által támasztott egyre bonyolultabb követelmények­nek. Mindez azt igényli, hogy maga­sabb szintre emelkedjen az egymás közötti együttműködés. A lépésvál­tás valamennyi területen megkezdő­dött. A népgazdasági terveek egyezte­tése során már érvényesülnek a foko­zott minőségi szempontok. Intézke­déseket teszünk a gazdasági fejlődést hordozó iparágak és technológiák egyeztetett fejlesztésére. Egyesítjük erőinket az új nyersanyag- és ener­giaforrások feltárásában, illetve gaz­daságos hasznosításában is. A KGST legutóbbi, rendkívüli tanácsülése pontosan ezekkel a kérdésekkel fog­lalkozott. Ugyancsak fontos szerepe van a szocialista országok külpoliti­kájának egyeztetését szolgáló külön­féle tanácskozásoknak. Az SZKP XXVII. kongresszusa a fejlődés energikus gyorsítására, a társadalmi-gazdasági előrehaladást akadályozó tényezők felszámolására összpontosító programot hirdetett meg, és ez kétségkívül ösztönzőleg hathat szövetségi rendszerünk tagor­szágainak hasonló irányú törekvései­re is. — Az idei esztendő — nemzetközi békeév. Milyen törekvések jellemzik a magyar külpolitikát ezzel összefüg­gésben ? — Legfőbb törekvésünk a nem­zetközi béke biztosítása. Hozzá kí­vánunk járulni ahhoz, hogy a január 15-i szovjet béketerv mielőbb meg­valósuljon és a fegyverzetcsökkentés a kölcsönös érdekek számbavétele révén tartós folyamattá váljon. Mindebben az olyan kis országok is kivehetik részüket, mint Magyaror­szág. Sajátos lehetőségeiket, hagyo­mányos kapcsolatrendszereiket fel­használva megkönnyíthetik egy olyan légkör kialakulását, amelyben a nagyhatalmak könnyebben megér­tik egymást. Diplomáciánk ilyen irányú törek­vései teljes összhangban állnak az MSZMP XIII. kongresszusán kitű­zött feladattal: a Magyar Népköztár­saság külpolitikájának biztosítania kell a békés építőmunka kedvező külső feltételeit. Ennek valóra váltá­sán munkálkodunk. V­ASVÁRI FERENC „Legfőbb törekvésünk a béke biztosítása” BESZÉLGETÉS VÁRKONYI PÉTER KÜLÜGYMINISZTERREL A barátság pillanatai Rendszeresek a kétoldalú találkozók országaink vezetői között. A képen Kádár János és Mihail Gorbacsov az 1985 szeptemberében lezajlott moszkvai tárgyalásokon Szovjet—magyar esküvő. Sok magyar fiatal dolgozott Uszty-Ilimszkben a cellulózkombinát építésén S ahogy e kép is bizonyítja, jó néhányan ott leltek rá életük párjára Melyik kép a leginkább jellemző? Nehéz volna válasz­tani. Lényegében mindegyik. Hiszen mindegyik betekin­tést nyújt a szovjet—magyar kapcsolatok mélységébe, sokoldalúságába, a két ország, a két nép összetartozása­Az Interkozmosz program kereté­ben magyar űrhajós is feljutott a vi­lágűrbe. Séta Lvovban — magyar egyete­misták előadás után­nak, barátságának, együttműködésének ünnepeibe és hétköznapjaiba. Immár negyvenegy éve járunk egy úton — ezek a képek egy-egy pillanatát idézik fel ennek a kö­zös útnak. Szovjet közreműködéssel épült fel hazánk első atomerőműve Pakson. A képen az erőmű vezénylőterme Olga Lepesinszkaja világhírű szovjet balettmester magyar tanítványaival 'Foto APN — KSJ

Next