Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-02 / 128. szám
76. évfolyam, 128. szám 11186. június 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 180 forint Termékeink életkora Gazdasági öngyilkossághoz hasonlította az ipari termékszerkezet esetleges konzerválását a Kereskedelmi Kamara elnöke, az Iparpolitikai Tanács legutóbbi ülésén. Majd hozzátette „Tudomásul kell venni, hogy a fejlett ipari országokban jelentkező fellendülés nem a beruházási javak piacán következik be, hanem inkább a lakosság fogyasztását szolgáló termékekben. A fejlesztésnek tehát ebben az irányban érdemes haladnia ” S micsoda fejlesztésre lenne szükség. Igaz ugyan, hogy az ipar lényegében teljesítette az elmúlt ötéves tervidőszakra meghatározott feladatait, s hogy a nemzeti jövedelem 42 százaléka ebből az ágazatból származik Az is igaz, hogy az ipar szerepe ma is meghatározó az exporttevékenységben a rubelelszámolású kivitel 83 százalékát, a dollárelszámolású export 60 százalékát adja Sőt még a sokat vitatott ipari termelékenység is nőtt 18 százalékkal — a gépiparé 30 százalékkal — az elmúlt öt évben E tendencia töretlensége nélkül elképzelhetetlen a magyar ipar nemzetközi versenyképessége, nem javítható érdemlegesen a külgazdasági egyensúly, s nem élénkíthető a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk Tehát: még többet, még termelékenyebben, még jobb minőségben, és főleg a piaci igényekhez igazodva De mit’ Ez a nagy kérdés' Ha az állami ipar termékeinek ..korfáját’ nézzük, akkor bizony a nemzetközi versenymezőnyben egyre rosszabb helyezésre számíthatunk csak, s az is csoda, hogy iparunk például a dollárelszámolású export 60 százalékát adja jelenleg. Már azért is, mert azt olvasom, hogy az egyik nagy nyugat-európai iparvállalat kutatási központjaiban és laboratóriumaiban több mint 13 ezer ember dolgozik Olvasom, hogy az új eljárások, technológiák és termékek kutatására és fejlesztésére naponta 6 millió nyugatnémet márkát költenek. S olvasom azt is, hogy e roppant méretű fejlesztőmunka eredményeként a szóban forgó cég az elmúlt tíz évben 2 ezernél is több új terméket dobott piacra, s hogy a mai gyártmányprogramjuk fele olyan termékekből áll, amelyek 10 évvel ezelőtt még nem léteztek Egyetlen — és csakis mellékesen említett példa a sokat emlegetett nemzetközi piacról, annak halvány illusztrálására, hogy miféle versenytársakkal kellene) megmérkőzni, s hogy e versenytársak milyen felkészültséggel vetik magukat a piacokon dúló kíméletlen harcokba. S e ponton kell visszatérni a hazai ipar termékeinek életkorára, mintegy jelezve — s egyúttal aggódva megkérdőjelezve — az ágazat exportás versenyképességét. E termékek átlagéletkora ugyanis fél évtizede gyakorlatilag változatlan 1980-ban és 1984-ben is egyaránt 15,7 év volt Napjainkra legfeljebb csak néhány hónapot fiatalodhatott, ám ez aligha hihető, hisz’ a legfeljebb három éve gyártott termékek aránya az elmúlt öt évben folyamatosan csökkent 1980-ban 17,2, 1984-ben már csak 14,2 százalék volt. Egyébként az 1950-ig gyártásba vett és ma is létező, tehát 35 éves termékek aránya 12 százalék, mindössze 3 százalékot csökkent az elmúlt öt év alatt. Így néz ki nálunk a termékcsere a termékkorszerűsítés. Vagyis egyre kevesebb valóban új és valóban korszerű gyártmánnyal jelentkezhetünk a vevőknél, következésképpen az ipar termékszerkezete — már csak gyártmányainak életkora miatt is — szükségképpen veszélyezteti az exportlehetőségeket. Ez akkor is módfelett nyugtalanító jelenség, ha jól tudjuk, hogy a beruházási lehetőségek mérsékeltebbek, s hogy a kutatásra, fejlesztésre fordítható vállalati jövedelmek jelentős részét a legkülönbözőbb adók formájában elvonják a vállalatoktól Napjaink legnagyobb gondja, hogy az ipari termelés tavaly, s az idei első három hónapban megtört fejlődési üteme miként gyorsítható fel? Miként lehet pótolni az elvesztegetett időt? De vitatható-e, hogy nemcsak a gyorsítás a — meglehet aktuális — gond, hanem sokkal inkább az, hogy a hazai ipar miként készíthető fel, s miként kényszeríthető a most már végképp elodázhatatlan — mert létkérdéssé vált — termékszerkezet-váltásra? Gyanítható, hogy ehhez nem elegendőek az újabban beígért „rásegítő” intézkedések; hasznos, de kevés a mostanság elhatározott exportpályázati rendszer, s minden más tüneti kezelés Ehhez — és végre — átgondolt iparpolitika kellene, amely nem korlátozódhat az úgynevezett „húzóágazatok” központi kijelölésére Olyan gazdálkodási környezet megteremtésére van szükség, amelyben nem lehet kérdés, hogy a vállalatok most mihez alkalmazkodjanak az éppen érvényes — amúgy pedig gyakorta változó — szabályozórendszerhez, vagy a piac diktálta követelményekhez és körülményekhez. Mert — s ezt is tudni kell — manapság még ez a dilemma gyötri a vállalatok vezetőit V. Cs. Mihail Gorbacsov hazánkba látogat Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására a közeli napokban baráti látogatást tesz a Magyar Népköztársaságban. (MTI) Üdvözlő távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára táviratban köszöntötte Dzsambin Batmöndt a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárává történt újraválasztása alkalmából . Vasárnap hazaérkezett Mongóliából az MSZMP küldöttsége, amely Szabó Istvánnal, a Politikai Bizottság tagjával, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökével az élén részt vett a Mongol Népi Forradalmi Párt XIX. kongresszusán. (A kongresszus szombaton fejezte be munkáját.) Szung Csien Budapesten Szung Csien, az államtanács tagja, a Kínai Népköztársaság Állami Tudományos és Műszaki Bizottsága elnöke Tétényi Pálnak, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének meghívására hivatalos tárgyalásokra június 1-jén Magyarországra érkezett. Színpompás megnyitóünnepség az Azték-stadionban Szombaton felejthetetlen megnyitóünnepséggel kezdődött Mexikóvárosban, az Azték-stadionban a 13 labdarúgó-világbajnokság. Akik részesei lehettek, életre szóló felejthetetlen élménnyel gazdagodtak Mi, akik képernyőről csodálhattuk csupán a „fiestát”, csak elképzelni tudjuk, milyen is lehetett valójában. Hét óra után egy-két perccel megjelent a díszpáholyban és elfoglalta helyét a Mexikói Egyesült Államok elnöke, Miguel de la Madrid. Az ország himnuszának elhangzása után a Mexikói Nemzeti Balett népi táncosai tartottak látványos bemutatót Műsoruk után hat tengerészkadét hozta a stadionba a FIFA égszínkék zászlaját, majd a spanyol ábécé sorrendjében elkezdődött a 24 részt vevő ország válogatottjának, pontosabban az illető ország mezében feszítő diákok bevonulása a vörös salakra. Ezután Pedro Ramirez Vasquez építészmérnök mesébe illő, fantasztikus ötleteiben gyönyörködhettek a nézők, majd 19 óra 40 perckor, a svéd játékvezető, Erik Fredriksson irányításával pályára vonult a nyitómérkőzés két csapata, a bolgár és az olasz válogatott. A labdarúgókat — és a világot — Guillermo Caneda, a szervezőbizottság elnöke köszöntötte, majd Rafael de Castillo mondta el, .Mexikó — a tavalyi földrengés okozta tragédia ellenére — a lehető legjobban, kiválóan felkészült a nagy eseményre. Ezt követően Joan Havelange, a FIFA elnöke köszöntötte a házigazdák országát, népét, és sok sikert kívánt a 24 csapatnak, majd hivatalosan is megnyitotta a 13. mundialt. A továbbiakban a labdáé lett a főszerep A nyitó mérkőzés, mint már annyiszor, most sem kápráztatta el a nézőket, a képernyő előtt ülő szurkolókat. A világbajnokot az első félidőben túlzott óvatosság jellemezte, bár helyzetei így is akadtak Számukra megváltásként, a bolgároknak tagjóként jött a 44. percben esett Altobelli-gól. A folytatásban az azurrik idő előtt „jegelni” akarták az eredményt, ami sokáig úgy látszott, célt érnek halogató játékukkal. A 85. percben aztán Szirakov fejesgólja alaposan felütötte az egyébként a vb-ken szinte mindig döntetlennel kezdő olaszok kedélyét. Olaszország—Bulgária 1-1 (1-0). Mexikóváros, Aztékstadion, 100 ezer néző. Vezette: Fredriksson (svéd). Partjelzők: Roth (NSZK-beli), Codesal (mexikói). Gólszerző: Altobelli a 44., Szirakov a 85 percben Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a világbajnokság ideje alatt nemcsak a szokásos 6., hanem az első oldalon is találnak majd — főként a magyar válogatottal kapcsolatos — érdekesebb híreket, tudósításokat Kitüntetések, elismerések Pedagógusnapi ünnepség Szegeden Szombaton Szegeden, a Tisza Szállóban tartottak megyei központi pedagógusnapi ünnepséget, ahová eljöttek az itt-tartózkodó lódzi pedagógusdelegáció tagjai is. A zsúfolásig megtelt koncertteremben Fabula Andrásné, a megyei pedagógusszakszervezet titkára köszöntötte a résztvevőket, a kitüntetett pedagógusokat. Az elnökségben foglaltak helyet a megyei pártbizottság képviseletében Végh Gyula osztályvezető-helyettes, Schmidt József, a városi pártbizottság titkára, Matusik Sándor, a városi tanács mb. osztályvezetője, valamint a helyi felsőoktatási intézmények vezetői. A Tömörkény gimnázium és művészeti szakközépiskola tanárainak és növendékeinek rövid műsora után Rákos Istvánná, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője emlékezett meg a pedagógusnapról, majd Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese kitüntetéseket adott át. Szegedről és a város környéki oktatási intézményekből Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Balogh Mihályné tanító (általános iskola, Kübekháza), Bálint Jánosné Dancsó Mária tanár (MSZMP oktatási igazgatósága), Békés László tanár (építőipari szakközépiskola), Biró Tiborné tanító (általános iskola, Sándorfalva), Borbás Józsefné hivatalsegéd (Mező Imre általános iskola), Csetri Lajosné gazdasági ügyintéző (Kállai Éva nevelőotthon), Csizmadia Lajosné főelőadó (városi tanács művelődési osztály), Csáti Szilveszter igazgatóhelyettes (Ortutay kollégium), Dávid Tiborné dajka (Toldi utcai óvoda), Dlusztus Károlyné tanár (általános iskola, Mórahalom), Farkas Antalné hivatalsegéd (általános iskola, Algyő), Farkas Kálmánné tanító (Szilléri sugárúti általános iskola), Fazekas Lajosné tanár (erdőgazdasági és faipari szakközépiskola), Fejér Ádámné tanár (Széchenyi gimnázium), Firkás Zoltán mérnöktanár (építőipari szakközépiskola), Fülöp Imréné óvónő (felsővárosi óvoda), Gazdik Gyuláné tanár (textilipari szakközépiskola), Gál Ferencné tanító (Odessza II. számú általános iskola), Gál Györgyné tanár (egészségügyi szakközépiskola), Gurka Zoltán parancsnokhelyettes (kiegészítő parancsnokság), Gyirkó Mária pedagógus-pszichológus (megyei pedagógiai intézet), Gyukity Márk napközivezető (Gagarin általános iskola), Hannusz István adjunktus (JATE alkalmazott kémia tanszék), Hegyes Ferencné óvónő (Odessza, II. számú óvoda), Horváth András tanár (Révai általános iskola), Hursán Mihályné nevelőtanár (siketek általános iskolája), Jáger László igazgatóhelyettes (makkosházi általános iskola), Jenei Mária tanár (közgazdasági szakközépiskola) Joó Lajosné tanár (Szirmai általános iskola), Juhari Lászlóné tanító (művelődési központ, Üllés), Kasza Julianna nevelőtanár (Ortutay kollégium), Kávási Mihály hivatásos pártfogó (gyermek- és ifjúságvédő intézet), Keresztényi Pálné dajka (óvoda, Kübekháza), Kollényi Mária tanár (Rózsa Ferenc szakközépiskola), Korpa Katalin tanár (siketek általános iskolája), Kovács Anikó politikai munkatárs (MSZMP megyei bizottsága), Kovács Miklósné tanár (Tömörkény gimnázium), Laczi Jánosné gazdaságvezető (felsővárosi általános iskola), Lakatos Lajosné igazgatóhelyettes (általános iskola, Szőreg), Lázár Ferencné utógondozó (Ifjú Gárda nevelőotthon), Lehoczky Jánosné vezető óvónő (Tímár utcai óvoda), Madar Pál szakoktató (600. sz. ipari szakmunkásképző), (Folytatás a 2 oldalon.) Kitüntetett pedagógusok a szegedi ünnepségen Nagy László felvétele