Délmagyarország, 1986. június (76. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-30 / 152. szám
76. évfolyam, 152. szám 1986. június 30., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 180 forint Megkezdődött a LEMP X. kongresszusa A varsói tudomány és kultúra palotájában vasárnap ünnepélyes keretek között megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusa. Az ország vezető ereje, a lengyel munkásosztály, a lengyel kommunisták nevében 1776 küldött tanácskozik majd öt napon keresztül a párt és az egész lengyel társadalom előtt álló aktuális és hosszú távú társadalmi-gazdasági feladatok megoldásának stratégiájáról. Az ünnepi zászlódíszbe öltözött lengyel főváros központjában magasodó kongresszusi palotában vasárnap délelőtt Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára köszöntötte a kongresszusi küldötteket, a tanácskozás hazai és külföldi vendégeit, köztük Mihail Corbacsovot, az SZKP KB főtitkárát, akit a küldöttek hosszan tartó tapssal üdvözölték. A kongresszusra érkezett 107 vendégküldöttség között foglal helyet a Magyar Szocialista Munkáspárt delegációja, amelyet Grósz Károly, az MSZMP PB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára vezet. Az elnöki tisztet betöltő Józef Czyzek javaslatára a küldöttek elfogadták a napirendet és megválasztották a kongresszus munkabizottságait. Wojciech Jaruzelski beszámolója A központi bizottság beszámolóját, amely ,,A párt feladatai a szocializmus fejlesztésében és a Lengyel Népköztársaság megszilárdításában"’ címet viselte, Wojciech Jaruzelski ismertette. A LEMP KB első titkára beszédének bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy öt évvel korábban ugyanezek között a falak között, rendkívüli körülmények között, rendkívüli kongresszusát tartotta a párt. A X. kongresszus bár nem rendkívüli, mégis különleges jelentőségű, mert egy rendkívül nehéz korszakot zár le, és egy feladatokban gazdag, reményteli új korszakot nyit meg. 1980—81-ben a hetvenes években elkövetett politikai hibák a munkásosztály tiltakozását váltották ki. Az így kialakult társadalmi-gazdasági válsághelyzetben az államnak az ország alapvető létérdekeinek megvédése érdekében kellett a rendkívüli eszközökhöz nyúlnia. Ez azért történt, hogy lehetővé váljon a társadalmi újjászületés, út nyíljon a szocialista megújulás felé. A IX. kongresszus óta eltelt öt év alatt — hangsúlyozta a LEMP KB első titkára — számtalan nagy jelentőségű pozitív folyamat indult meg az ország politikai és gazdasági életében. Azonban igen sok területen vannak még lemaradások, késnek a meggyőző eredmények. Ugyanakkor megítélésünk szerint megvan a kellő erőnk ahhoz, hogy a fennálló nehézségeken úrrá legyünk, sőt, képesnek érezzük magunkat arra is, hogy tovább lépjünk, az intenzív társadalmi-gazdasági fejlődés irányába. A lengyel társadalom előtt álló legfontosabb feladat ma — húzta alá — a fejlődési folyamatok meggyorsítása, az elvesztegetett idő pótlása, a műszaki-technikai haladás terén elszenvedett lemaradás behozása. A beszámoló további részében a központi bizottság első titkára részletesen szólt arról, hogy az ország gazdasági egyensúlyának helyreállítása, a fejlődés meggyorsítása, a nemzeti jövedelem növelése lehet a kizárólagos eszköz a lakosság életszínvonalának és életkörülményeinek javításához. A párt — mondotta — a következő évek legfontosabb feladatainak az alábbiakat tartja: a lakosság élelmiszer-ellátásának javítása, az igen nagy lakáshiány csökkentése, a közoktatás anyagi és személyi feltételeinek fejlesztése, javítása, az egészségügyi ellátás színvonalának emelése, a környezetvédelem hatékonyságának javítása, a megtermelt javak igazságos, a végzett munka eredményességétől függő elosztása. Az ország gazdasági életéről szólva Wojciech Jaruzelski azt hangsúlyozta, hogy a műszaki-technikai haladás és a hatékony gazdálkodás elterjesztésének, általánossá tételének már ma megvannak az alapvető feltételei. Az 1981 óta működő gazdasági reform megfelelő körülményeket teremt azok számára, akik élni akarnak és élni tudnak a lehetőségekkel. Nem újabb törvényekre, rendeletekre, bizottságokra és tanácskozásokra van szükség, hanem arra, hogy a meglevő intézkedéseket mindenütt teljes mértékben és következetesen végrehajtsák. Ennek érdekében elengedhetetlen a központi gazdaságirányítás célszerű átszervezése, korszerűsítése is. A lengyel külpolitikáról szólva Wojciech Jaruzelski leszögezte, hogy az ország függetlenségének, határai sérthetetlenségének, az ország külpolitikai tevékenységének alapköve a megbonthatatlan szövetség és barátság a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Wojciech Jaruzelski javasolta, hogy a kommunista és munkáspártok képviselői a közeljövőben — félretéve a köztük levő nézetkülönbségeket — tartsanak tanácskozást a nemzetközi helyzetről és a béke védelmének kérdéseiről. A kongresszus ma folytatja munkáját. k____ Veszélyeztetett gyerekek Nem tudom, hány órakor kezdi a csatangolást. De reggel fél 8-kor már ott látom a buszmegállóban. Nyakában a lakáskulcs, kezében egy nejlonszatyor, benne egész napos elemózsiája. A kis rác délután is ácsorog a megállónál. A tízévesnek látszó fiú feltehetően a szüleit várja. Kicsapva a lakásból, az utcán egyhangúan tölti el vakációját. De ez még a jobbik eset, hiszen az utcára küldött gyerekek közül sokan nem ilyen „eminensen" ütik el az időt. Az elmúlt héten a Csongrád Megyei Tanács ülésén — ahol az ifjúságpolitikai terv végrehajtását tárgyalták — több felszólaló drámai hangon beszélt a veszélyeztetett helyzetű fiatalokról. Tudósításunkban a legfontosabbakról beszámoltunk. Ám rendkívül izgalmas továbbgondolni, elemezni azt a társadalmi folyamatot, amelynek végén ott áll a létekben összetört gyerek, elidegenedve a szülői háztól, és várva, valamilyen intézmény védőszárnya alá vegye. Szó szerint értsük az izgalmat, hiszen egyre több felelős szerv is aggódik amiatt: évente körülbelül kétszázzal emelkedik a veszélyeztetett gyerekek száma Csongrád megyében. Az eddigi felderítés és nyilvántartás alapján a társadalom perifériájára szorult fiatalok tábora mára meghaladja a négyezret. A veszélyeztetettek közé csak a deviáns esetek tartoznak, és a statisztika nem számol kissrác ismerősömmel, aki a buszmegállóban tölti vakációját, ő nem veszélyeztetett, de könnyen azzá lehet. Orvosok, jogászok, pedagógusok egyértelműen az alkoholra vagy a széthullott családra mutatnak, amikor a szomorú jelenség okait kutatom. A legegyszerűbb képlet: iszik a mama, kocsmázik a férj, és a gyerekkel senki nem törődik. Hasonló lélektani helyzetet produkál az érzelmileg szétzilált család, ahol nem alkoholisták a szülők, csak egymással veszekednek vagy brutálisak csemetéjükhöz. A gyerek ekkor is menekül, legtöbbször az utcára. A képlet mégsem ennyire egyszerű. Szakemberek egyre több olyan okot emlegetnek, amelynek felsorolása meghaladná írásom terjedelmét. Ám mégsem lehet szó nélkül hagyni azokat a tényezőket, amelyek a kérdéssel összefüggnek. Néhányat megemlítek a fontosabbakból. Egészségügyi szervek tapasztalata szerint a fiatalabb kismamák egy része felkészületlen a nevelésre. Orvosok mondják, iskolarendszerünk tantervcentrikus és nevelési kultúránk elégtelensége egyre több fiatalnál okoz magatartásesetleg személyiségzavart. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a szegedi ifjúsági ideggondozó egyre aggasztóbb statisztikáját. Tíz esztendő alatt több mint duplájára emelkedett a betegforgalom. Ugyancsak hosszú lenne felsorolni a veszélyeztetett helyzet káros következményeit. Bármilyen nagyarányú is a társadalmi gondoskodás, hátrányos körülmények közül startolnak az utcára küldött gyerekek. És ennek a folyamatnak talán legdrámaibb végkifejlete a narkománia, amely egyre inkább halálos áldozatokat is szed. Szegeden először több mint tíz évvel ezelőtt fedezték fel a szipózó srácokat. Azóta 450 fiatalt kerített hatalmába e káros szenvedély, s közülük többen már nem élnek. Nagyon jól tudom, ráolvasással nem lehet a helyzeten változtatni. Marad az utolsó mentsvár, bízni a szülők lelkiismeretében. Mi másban reménykedjünk, mint ebben, hogy a veszélyeztetett gyerekek népes tábora ne növekedjen. Halász Miklós Nyári gondok az étkeztetésben — Jó napot kívánok! A városi Köjáltól jöttünk ellenőrzésre. Nem mondhatom, hogy az utóbbi mondatot kitörő örömmel fogadták, akiknek szólt a rácsos ajtajú, hátsó bejáratnál. Beléptünk után azonban mindjárt Szűcs Istvánná üzletvezető fogadott bennünket, s irodájába kísért. A folyosón pedig „futótűzként" terjedt a dolgozók között: „itt a Köjál!" Ahogy a szabályok előírják, fehér köpenyt kértünk, ami — egy fránya, kulcs hiányában — kicsit nehezen akart előkerülni. „Húzzák az időt" — súgja nekem Áron Tiborné járványügyi előadó, akit az ellenőrzésre elkísértem. Kilesek a folyosóra, s amennyire a konyhát látni lehet, lázas rendezkedés, sepregetés folyik. Aztán megkapjuk a köpenyt, s elindulhatunk a „szemlére", a Napsugár bisztróban — merthogy ide látogattunk. Az élelmiszerraktárban szép rend van — ahogy én látom, a szakembernek persze •••an kifogása. A kenyeresládát például nem szabad a földre tenni — aki odatette, meg is kapja a dorgálást. Az öltözőben egy csikk a földön, ami szintén tilos. Benézünk a konyhába, ahol már készül a túrós csusza, máglyarakás, tejben rizs stb. —, hogy csak a tejes ételeket említsem. Iszonyú a meleg már kora délelőtt. Ha odakinn is „besütenek", nem irigylem a bent dolgozókat. Megnézzük a mosogatás rendjét, a készételek tárolását, a tojásfertőtlenítést, bekukkantunk a hűtőkamrába stb. Az ellenőr figyelme minden apró részletre kiterjed, s gyakran ad tanácsokat is: mit kellene másképp, célszerűbben csinálni. Nekem, a kívülállónak meglepően tisztának és rendezettnek látszik összességében a Napsugár, hisz önkiszolgáló éttermekben, bisztrókban szerzett tapasztalataim alapján rosszabbat vártam. Alapjában véve a járványügyi szakember is rendben levőnek látja a helyzetet, a kisebb hibákat megbeszéli a dolgozókkal. Amíg a következő „ellenőrzési ponthoz” érünk, munkájáról faggatom Áron Tibornét. Hol, hogyan fogadják, nem érzik-e felesleges okveletlenkedésnek a járványügyi ellenőrzöttét. Válaszait úgy foglalhatom össze: a legtöbb helyen jól tudják, a szigorú előírások betartásán őrködni fontos feladat. Megérkezünk a Széchenyi gimnáziumban levő üzemi konyhához. Még a kerítésen kívül vagyunk, amikor látjuk: egy asszony a szemetet üríti éppen. Látszólag ügyet sem vet ránk, ám „érdekes módon”, mire a bejárathoz érünk, a vezetőnő, Lele Antalné már a lépcsőn vár minket. Az is lehet persze, hogy az ételhordó autót várta, hisz kéttucatnyi, házilagos módon, címkével leplombált edényben már az előtérben van az ebéd. Pedig, még csak fél tizenegy. Az óvodások azonban korán ebédelnek. A gimnázium konyháján ugyanis nem a gimnazistáknak főznek, nekik Újszegedről hozzák az ételt. Itt pedig kilenc óvoda és iskola gyerekeinek készül az ebéd, tanév közben nyolcszáz, most ötszáz adag. Kedélyes hangulatban kezdjük az ellenőrzést: látszik, hogy az ellenőr és a vezetőnő régi jó munkakapcsolatban van. Azért a szigor változatlan, és segítő szándékú jótanácsokban sincs hiány. Hogyan lehet a kézmosás, a mosogatás rendjét célszerűbbé, higiénikusabbá tenni? No persze, vannak objektív körülmények: a szűk mosogatóhelyiségbe testsúly alapján válogatódnak az emberek. Egy testesebb ember ugyanis már nem fér a kádak közé . . . Raktár, öltözők, hűtők rendben, már csak az egészségügyi könyvek ellenőrzése, és a jegyzőkönyv megírása van hátra, s vége a délelőtti sétának. A közegészségügyi és járványügyi szolgálat városi vezetőjével, Majoros Irmával, és munkatársával, Kanvoda Imrénével pedig az intézmény új, mégis ideiglenes, Kossuth Lajos sugárúti helyiségében a tapasztalatokról, a nyárral kapcsolatos nehézségekről beszélgetünk. — A megelőző tevékenységünk természetesen nem nyáron, hanem előző évben kezdődik — vázolja a helyzetet Majoros Irma. — A nagyobb üzemektől higiénés tervet kérünk, amelyben nemcsak a szemléletbeli dolgokat kell leírni, hanem az anyagi kihatásokat is: mit vásárolnak, milyen beruházással segítik elő a rendeletek betartását. Év elején egyébként a kisebb üzemekbe is körlevelet küldünk, amelyben a nyár közeledtével kapcsolatos veszélyekre hívjuk fel a figyelmet. — A nagyobb nyári rendezvények mennyiben növelik a munkájukat? — A szabadtéri játékok, s az ipari vásár megnyitása előtt az előkészítő munkákban is részt veszünk, a megbeszéléseken mindig elmondjuk: nekünk milyen elvárásaink vannak higiénés szempontból. — Május elseje, augusztus huszadika körül, s a Dóm tér mellett a játékok idején folyamatosan szabadtéri vendéglátósok, alkalmi árusok is működnek. Velük kapcsolatban mi a tapasztalat? — A vállalatok árusai jól ismerik az előírásokat, s nagyrészt be is tartják. Több probléma van viszont a vásározókkal, alkalmi árusokkal. Ezeknél sok esetben kellett intézkednünk bírsággal, sőt még árujuk elkobzásával is. — Minden nyári szezonnak sarkalatos kérdése a fagylalt. Mi várható az idén? — Az alapanyag, az előállítás, a szállítás kérdésében egyaránt szigorú előírások vannak — mondta Kalivoda Imréné. — Ezekre minden fagylaltot előállító üzemet és kisiparost már év elején figyelmeztetünk. Különösen a főzött fagylaltra vonatkoznak igen szigorú szabályok. A főzött fagylalttal kapcsolatos előírásoknak ugyanis kevesen tudnak megfelelni, viszont finomabb a porfagylaltnál, ezért többen próbálkoznak vele, mint az szabályos volna. Ezért komoly büntetés jár Azt mondhatom azonban, hogy a porfagylalt rendkívül jó dolog, mióta ez létezik, sok problémánk megszűnt, nyugalmasabb az életünk . .. — Szó, ami szó, nem mindig lehetnek népszerűek az ellenőrzéseik — fordultam ismét a vezetőnőhöz. — Tény, hogy nagy türelemre, önfegyelemre van szükség az effajta eljárásoknál. Sokat jelent az eredmény szempontjából, hogy már helyszíni bírságolási jogunk is van. Összességében azért remélem, a legtöbb helyen megértik azt, hogy az emberek étkeztetése veszélyes „üzem", s ezért muszáj szigorúaknak lennünk. Balogh Tamás Egy Köjál-ellenőrzés tapasztalatai Hét végi műszak a Dóm téren Alig három hét múlva, július ut án megszólalnak a fanfárok a Dóm tér óriás színpadán, és megkezdődik a Szegedi Szabadtéri Játékok augusztus 20-ig tartó előadás-sorozata. Erre készülve szombaton és vasárnap is dolgoztak a díszletépítők, a hatezer személyt befogadó nézőtér széksorait csinosító festők, valamint a villanyszerelők, akik a föld alatt húzódó kábelalagutakban sok kilométer hosszúságú vezetékrendszert ellenőriznek, hogy biztonságosan üzemeltethessék a világosító tornyok reflektorait.