Délmagyarország, 1986. július (76. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

2 ;luv Folytatódott a LEMP X. kongresszusa • Varsó (MTI) Hétfőn Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második napján folytatódott a vita a központi bi­zottság vasárnap elhangzott beszámolójá­ról. A délelőtti órákban kilenc küldött szólalt fel. Ezután került sor a nap legnagyobb ér­deklődéssel várt eseményére, Mihail Gor­­bacsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkárának felszólalására. A beszédet, amelyet a lengyel televízió egye­nes adásban közvetített, többször szakí­totta meg a kongresszusi küldöttek hos­­­szan tartó tapsa. A LEMP kongresszusát egyébként is jellemző szívélyes légkört, a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Szov­jetunió Kommunista Pártja közötti test­véri kapcsolatokat demonstrálta a beszéd meleg fogadtatása, a véget érni nem akaró taps és Wojciech Jaruzelski és Mihail Gorbacsov meleg, baráti összeölelkezése a kongresszusi emelvényen. A beszéd utáni kedves jelenet volt, amikor a lódzi szö­vőnők egy kis csoportja Lenint ábrázoló faliszőnyeget nyújtott át Gorbacsovnak. Az SZKP KB főtitkára a munkásasszo­nyokat melegen megölelve köszönte meg a kedves ajándékot. Mihail Gorbacsov beszéde után a ta­nácskozás soros elnöke mondott köszöne­tet a kongresszushoz intézett meleg szava­kért, és a küldöttek nevében sok sikert kívánt a szovjet népnek az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött célok megvalósítá­sához. Délután 6 küldött fejtette ki vélemé­nyét a központi bizottság vasárnap elő­terjesztett beszámolójáról. Az ebédszüne­tet követően elsőként Zbigniew Messner, a minisztertanács elnöke, a LEMP KB PB tagja szólalt föl. Mihail Gorbacsov felszólalása Az SZKP KB nevében szívből üdvözölte a lengyel kommunisták tanácskozását, az egész baráti lengyel né­pet. A LEMP X. kongresszusá­ra az ország történelmének felelősségteljes szakaszában került sor. Ez a tanácskozás összegezi egy olyan periódus­nak a tapasztalatait, ame­lyet az éles eszmei-politikai összetűzések, a helyzet nor­malizálásáért folytatott ne­héz harc, a kibontakozás perspektíváinak feltárása jellemzett — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A történtek osztálytar­talma közel sem volt mindig és mindenki számára nyil­vánvaló. De ez nem változtat a lényegen. Végső soron ma­gáért a szocializmus létezé­séért folyt a harc l­engyel­­országban. A szocialista Len­gyelország kiállta a próbát — ez a legfontosabb ered­mény, amellyel a küldöttek erre a kongresszusra érkez­tek, s amihez ma teljes jog­gal gratulálhatunk önök­nek — mondta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov rámu­tatott, hogy a szovjet kom­munisták r»int elvtársak érdekeltek a LEMP kong­resszusán megfogalmazódó elképzelések és kezdeménye­zések sikerében, abban, hogy Lengyelország erős, független szocialista állam, a szocialista közösség aktív tagja, szilárd láncszeme le­gyen. Lengyelország és a Szov­jetunió — a két legnagyobb európai szocialista állam — szoros együttműködése, szö­vetsége elengedhetetlen fel­tétele országaink sikeres fej­lődésének, Európa stabilitá­sának és békéjének — mondta. A továbbiakban Mihail Gorbacsov részletesen ele­mezte azt a válságot, amely a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején meg­rázta az egész lengyel tár­sadalmat. Rámutatott, hogy ez a válság ugyanakkor nem csak a belső ellentmondá­sokat tükrözte, hanem ma­gában foglalta a két rend­szer mai harcának minden bonyolultságát, kiélezett for­mában vetette fel mindazo­kat a problémákat, ame­lyekkel a szocializmus, fej­lődésének mostani nagyon összetett, döntő szakaszában szembe kerül. A lengyelor­szági válság tanulságai ép­pen ezért nem csak a len­gyel kommunisták számára fontosak — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A leglényegesebb tapasz­talat az, hogy a lengyel ese­mények — minden bonyo­lultságuk és sokrétűségük ellenére — világosan bebi­zonyították : a szocializmus mély gyökereket vert, or­szágaink dolgozói életüket nem a szocializmuson kívül képzelik el. Ugyancsak beigazolódott, hogy a szocializmus ma már nemzetközi valóság, mint olyan álllamok szövetsége, amelyeket szoros politikai, gazdasági, kulturális és vé­delmi érdekek fűznek össze. A szocialista rendszert kí­vülről ért támadások, azok a törekvések, hogy ezt vagy azt az országot kiszakítsák a szocialista közösségből, azt jelentik, hogy nem csak a nép akaratára, hanem a háború után kialakult egész rendezésre törnek, végső so­ron a békét fenyegetik — állapította meg az SZKP KB főtitkára. A lengyel válság nem a munkásosztály tiltakozása volt a szocializmus ellen. A válság mindenekelőtt a szocializmus gyakorlatban való elferdítésével szembe­ni elégedetlenség volt. A szocialista Lengyelország belső és külső ellenségei sa­ját céljaikra tudták kihasz­nálni ezt az elégedetlensé­get. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni — folytatta Mihail Gorbacsov —, hogy a szocializmus ügye történel­mileg új, a szocialista épí­tés feltétlenül összekapcso­lódik az imperialista erők ellenállásának leküzdésével, az imperializmus gazdasági, politikai, propaganda- és katonai nyomásával való szembenállással. Végezetül az elmúlt idő­szak tapasztalata ismét ha­tározottan bizonyította, hogy milyen veszélyesek a hibák, a szocializmus politikai rend­szerének alapjait jelentő el­vektől való szubjektív elhaj­lások, a párt- és az állami élet normáinak megsértése, a szociális-gazdasági politiká­ban elkövetett számítási té­vedések — mondta az SZKP KB főtitkára. A szocialista forradalom tág teret nyit a társadalom mindenoldalú haladásának. De ez a haladás távolról sem következik be automa­tikusan, nem lehet a terme­lési viszonyok és a termelő­erők kérdését egyszer s min­denkorra elintézettnek te­kinteni. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy most a szocializmus saját alapjain történő, fokozatos megújítá­sa szerepel a napirenden. Ezzel kapcsolatban részlete­sen szólt az SZKP XXVII. kongresszusán megfogalma­zott feladatokról, a határo­zatok végrehajtásának kez­deti tapasztalatairól. Külpolitikai kérdésekre át­térve az SZKP KB főtitkára megállapította: Az amerika­iak bőségesen tesznek fenn­­költ nyilatkozatokat arról, hogy békére és leszerelésre törekszenek, de ezekkel el­lentétesen cselekszenek. Ezt az állítólagos szovjet szer­ződésszegésekkel igyekeznek igazolni. Arról is beszélnek, hogy megváltozhat állás­pontjuk, amennyiben a Szovjetunió „jól fog visel­kedni”. A kioktató szerepében tet­szelgő amerikai magatartást akár humorral is lehetne szemlélni, csakhogy itt nem kevesebbről van szó, mint az emberiség túléléséről, s a Szovjetunió úgy véli, hogy minden politikusnak a leg­komolyabban kell közelíte­nie ehhez a kérdéshez. A Szovjetunió a párbeszéd híve. Ennek a párbeszédnek azonban olyannak kell len­nie, amelyben mindkét fél reális eredmények elérésére törekszik. Nem szabad meg­engedni, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza álcá­zását szolgálják. A Szovjet­unió nem működik együtt az Egyesült Államokkal abban, hogy félrevezessék a vilá­got. A békét csak valamennyi ország és nép közös erőfe­szítéseinek eredményeként lehet megóvni. Arra van szükség, hogy nyugaton min­denki megértse: nukleáris töltettel felszerelt rakéta in­dítása lényegében nem csu­pán gyilkosság, hanem ön­gyilkos akció is egyidejűleg. Beszéde további részében Mihail Gorbacsov rámuta­tott arra, hogy ameddig lé­tezik az imperialista ag­resszió­­ veszélye, add­i­gf a szo­cialista országok kénytele­nek gondoskodni biztonsá­gukról. Ezt a célt szolgálja a Varsói Szerződés szerve­zete, amelynek keretében a szovjet katonák fegyverba­rátaikkal együtt őrzik a bé­két, egyebek között egész sor szövetséges ország te­rületén. A szocialista országok sen­kinek sem engedik meg, hogy idegen uralmi érde­kek szférájának tekintsék őket. A szovjet csapatok nem örök időkre­­ állomásoz­nak más országok területén, a horgonyt azonban min­denkinek, és egyszerre kell felszednie. A szocialista országok kö­telességüknek tartják, hogy elősegítsék az európai né­pek közötti jó szándékú, és kölcsönösen előnyös együtt­működést minden lehetséges területen: a sportban, a kul­túra terén, a kereskedelem­ben, a műszaki-tudományos kapcsolatokban, a termelési kooperációban, az emberek közötti kapcsolatokban. Csakis így lehet erősíteni mindazt, ami a társadalmi rendszerekben meglevő kü­lönbségektől függetlenül egyesíti Európát — mondot­ta többek között az SZKP KB főtitkára. ELHUNYT LÉKAI LÁSZLÓ BÍBOROS Hétfőn délután életének 77. évében, szívroham kö­vetkeztében Esztergomban elhunyt Lékai László bíbo­ros, esztergomi érsek, a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. KORMÁNY­alakítási kísérletek Francesco Cossiga olasz államfő hétfőn megkezdte kormányalakítási tanács­kozásait a közélet vezető személyiségeivel. E tanács­kozások keretében tárgyalt a volt köztársasági elnökkel, így Sandro Pertinivel, majd a parlament két házának el­nökeit fogadta. Cossiga el­nök kedden találkozik a par­lamentben képviselt pártok küldöttségeivel, s várható- \ Kádár János üdvözlő távirata Kádár János, az MSZMP főtitkára táv­iratban üdvözölte Mi­­lanko Benovicát abból az alkalomból, hogy a JKSZ XIII. kongresszu­sán a Jugoszláv Kom­munisták Szövetsége Központi Bizottsága El­nöksége elnökévé vá­lasztották. Szergej Szokolov kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa népeink ba­rátságának elmélyítésében, a hadseregeink közötti együtt­működés erősítésében, a szocializmus és a béke ügyé­nek szolgálatában szerzett kiemelkedő érdemei elisme­réseként Szergej Szokolo­­vot, a Szovjetunió marsall­­ját, honvédelmi minisztert — 75. születésnapja alkal­mából — a Magyar Népköz­­társaság Rubinokkal Ékesí­tett Zászlórendjével tüntet­te ki. Kedd, 1986. július 1. Magyar-szovjet megbeszélések • Moszkva (MTI) A magyar—szovjet gazda­sági és műszaki-tu­dományos együttműködési kormányközi bizottság hétfőn, Moszkvá­ban, a KGST székházában megkezdte 35. ülésszakát. Az ülésszakon részt vevő tárgya­lóküldöttségeket Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Alekszej Antonov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, a bizottság két társ­elnöke vezeti. A magyar kül­döttség tagja Kapolyi László ipari miniszter. Az ülésszak munkájában részt vesznek a központi irányító szervek vezető munkatársai, szovjet nagyvállalatok vezetői. Az ülésszak központi fel­adata, konkrét intézkedések kidolgozása az ez év júniusi budapesti legfelsőbb szintű megbeszéléseken megfogal­mazott célkitűzések megva­lósítására. Tárgyalások Makaóról • Peking (MTI) Pekingben hétfőn meg­kezdődött a Makaó jövőjéről szóló kínai—portugál tár­gyalások első fordulója. A kétnaposra tervezett fordu­lón a kínai kormányt Csou Nan külügyminiszter-he­lyettes, a portugált pedig Ruy Barbosa Medina, az or­szág ENSZ-nagykövete kép­viseli. Megfigyelők zökkenő­­mentes tárgyalásokra számí­tanak. Idézik a kínai kül­döttségvezetőt, aki kijelen­tette: nagyon jók a kapcso­latok Kína és Portugália között, s bízik benne, hogy a tárgyalásokon, amelyek harmonikusnak és simának ígérkeznek, megoldják Ma­kaó „történelemből vissza­maradt” problémáját. A tár­gyaláson nem ellenfelek, ha­nem partnerek vesznek részt, és az nyilván hasznos lesz mindkét fél számára. Földi célokért A Szovjet Tudományos Akadémia Űrkutatási Inté­zetének irányításával sike­rült egy igazi nemzetközi tu­dóscsoportot létrehozni, olyan ütőképes csapatot al­kotni, amely megmutatta ké­pességeit az Interkozmosz­­szervezet munkájában, és több űrkutatási tudományos célprogram eredményes le­bonyolításában is, így fo­galmazott az űrkutatási nemzetközi együttműködés­ről szólva Vjacseszlav Bale­­banov, az említett szovjet intézet tudományos kér­désekkel foglalkozó igazga­tóhelyettese. Hangsúlyozta, hogy ebben a munkában méltó szerepük volt a ma­gyar tudósoknak is. A szocialista országok — köztük hazánk — 1967 ápri­lisában alakították meg kö­zös űrkutatási szervezetüket. Az Interkozmosz keretében megvalósuló együttműködés azóta a világűr békés célo­kat szolgáló meghódításának egyik igen fontos eszköze lett: ennek révén nagy je­lentőségű kutatási progra­mot valósítanak meg, min­den résztvevő ország eljut­tathatta kutató űrhajósát a világűrbe. Ahogy Vladlen Verescse­­tyin professzor, az Interkoz­­mosz-tanács elnökhelyettese megállapította, a program számos eredménnyel gazda­gította az alapkutatásokat, s jelentős haszonnal járt a népgazdaságok számára is. A KGST-tagországok közös erőfeszítései eredményeként kidolgozott orvosi műszerek jól vizsgáztak a világűrben, s jelenleg már a Földön használják ezeket az orvo­sok. A kozmikus távközlés eredményeinek köszönhető, hogy létrehozták az ,,Inter­­szputnyik” nemzetközi táv­közlési szervezetet. Jelentős eredmények születtek az űrfényképezésben, egyes ese­tekben a légi fényképezés módszereinek párhuzamos alkalmazásával. A szovjet—magyar űrkuta­tási együttműködés kiemel­kedő fontosságú állomása volt a hat évvel ezelőtti kö­zös űrutazás, amelyre a ma­gyar űrhajósjelöltek körül­belül két évig készültek a Szovjetunióban. Valerij Ku­­bászov és Farkas Bertalan űrutazásuk során több olyan — főként orvosbiológiai és technológiai — kísérletet is elvégzett, amelyet magyar tudósok készítettek elő. Teljesen „magyar” kísér­let volt a „Szféra—M”, en­nek során a Föld különböző területeit, főként Magyaror­szágot fényképezték. Az „óceanológia” kísérletben a világóceán megfigyelése volt a fő cél. A „Balaton” nevű műszerrel az űrpilóták munkaképességét vizsgálták, terhelési próbákat végeztek. Az „Interferon” kísérletben azt vizsgálták hogyan fejlő­dik az interferon a súlyta­lanság körülményei között. A magyar tudósok két olyan technológiai kísérletet javasoltak, amelyeket a szov­jet „Szpláv” és „Krisztall” berendezések segítségével hajtottak végre. A cél külön­­leges ötvözetek létrehozása és a földi körülmények kö­zött nem létező kristályok növesztése volt.­­ Az 1984 decemberében út­nak indított Vega-szondák ismét ráirányították az űr­kutatásra a közvélemény fi­gyelmét. A Vénusz és a Hal­­ley-üstökös tanulmányozását szolgáló programban bolgár, csehszlovák, francia, lengyel, NDK- és NSZK-beli, vala­mint osztrák tudósok mellett természetesen részt vettek a magyarok is. A magyar feladatokat koordináló, a kutatások egy részét végző központ az MTA Központi Fizikai Kutatóinté­zete volt. Jelentős szerepet vállaltak a programban a Budapesti Műszaki Eg­yetem egyes tanszékei és több más magyar intézet is. Hazánkban készült az űr­szonda néhány fontos beren­dezése, például a televíziós, az adatgyűjtő és adatfeldol­gozó rendszerek egy része. A magyar tudósok több tudo­mányos berendezés, kísérle­ti eszköz megalkotásában részt vettek. Ők készítették a „Tünde” nevű műszert, amely a Nap kozmikus su­gárzását és a Halley-üstökös közelében észlelhető nagy­­energiájú sugárzást mérte. A program azóta sikere­sen befejeződött. A két űr­szonda elhaladt a Vénusz mellett, leszállóegységet bo­csátott ki, amelyekből lég­köri szondák váltak ki, és az „Esthajnalcsillag” légkö­rében lebegve vizsgálták a különböző jelenségeket. Az űrkutatási együttműkö­désben még további óriási, és egyre bővülő lehetőségek rejlenek, például az űrtáv­közlésben, az űrmeteoroló­giában, a világtengerek ha­jóforgalmának műholdakon át történő irányításában, a földi ásványkincsek feltárá­sában. Ezek jelentőségének érzékeltetésére csak egyetlen adat: ötpercnyi űrfényképe­zés több mint egyévi földi­­légi fényképezést pótolhat bizonyos területeken. Az űr­kutatási együttműködés te­hát nemcsak a tudások szűk körét érintő terület, hanem sokak, az egész népgazdaság szempontjából hasznos tevé­kenység. M. Lengyel László Szovjet—magyar együttműködés a világűr kutatásában rAd­ntílex­ an szerdán adja ki a kor­mányalakítási megbízást. SOFAER KAIRÓBAN Az Egyesült Államok meg­hatalmazottja, Abraham So­­faer, vasárnap Kairóba ér­kezett. A Sínai-félsziget Ta­­ba földsávjának hovatarto­zásáról 4 éve folyó vitát igyekszik rendezni Izrael és Kairó között. Tárgyal erről az egyiptomi vezetőkkel, és a tervek szerint Izraelbe utazik tovább, hogy tolmá­csolja a Nílus mentiek néze­teit. Utoljára Sofaer május­ban kísérletezett a közvetí­téssel. A 100 MILLIÓ DOLLÁROS SEGÉLYRŐL Az Új-Kína hírügynökség kommentárban marasztalja el azt az amerikai kongres­­­szusi döntést, amely lehető­vé teszi az Egyesült Államok kormánya számára, hogy 100 millió dolláros segélyben ré­szesítse a nicaraguai törvé­nyes kormány ellen harcoló ellenforradalmi erőket. A kínai kommentár szerint az amerikai döntés csapás a Contadoro-csoport békés erőfeszítéseire. Reagan új segélye tovább rontja az amúgy is feszült viszonyt az Egyesült Államok és Nica­ragua között, és kiábrán­dultságot kelt a Contadora­­csoport körében. A nicara­guai lázadók támogatásával Washington szembe helyezi önmagát a békével és ezál­tal felelős a helyzet romlá­sáért Közép-Amerikában — mutat rá az Új-Kína.

Next