Délmagyarország, 1987. január (77. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

77. évfolyam, 1. szám 1987. január 2., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint I anz|/*# a|aa ■ [UNK] . ##■ Losonczi Pál újévi köszöntője Kedves honfitársaim! Az új esztendő első napján tisztelettel köszöntöm hazánk minden állampolgárát. Sikerekben szerényebb, ám tanulságok­ban annál gazdagabb óévet hagytunk ma­gunk mögött. Megnyugtató, hogy létünk és munkánk legalapvetőbb feltétele, a béke, változat­lanul fennmaradt. 1986 jellemzője volt a Genfben kibontakozott folyamat erősödé­se. A Szovjetunió és a szocialista orszá­gok új elemeket tartalmazó békekezdemé­nyezései újraélesztették a népek bizako­dását az enyhülés visszatérése iránt. A reykjavíki szovjet—amerikai csúcstalál­kozón ismét meggyőződhettünk, hogy tár­gyalóasztal mellett, őszinte eszmecserében, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásá­val a nemzetközi élet legsúlyosabb prob­lémái is közel kerülhetnek a megoldás­hoz. Ugyanakkor azt is jól tudjuk: jelen­tősek még azok az erők, amelyek a bi­zalmatlanság szításával fékezik a népek közötti normális kapcsolatok kialakítását, zavarják a békés egymás mellett élést. Hazánk a bonyolult világpolitikai hely­zetben is tovább bővítette nemzetközi kapcsolatait. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának eddig is egyik legmar­kánsabb vonása volt, hogy a baráti szo­cialista országokkal együtt, összefogva a világ haladó erőivel, szorgalmazza a fegy­verkezési verseny megállítását, a leszere­lést, a nemzetközi biztonság, az államok közti bizalom és a béke erősítését. Tárgyalunk mindenkivel, aki tisztelet­ben tartja társadalmi rendünket, szö­vetségi kapcsolatainkat és a kölcsönös ér­dekek elismerése alapján akar velünk szót váltani. Vallottuk és valljuk, hogy az emberiség gondjai csak úgy enyhül­hetnek, ha a népek közösen munkálkod­nak orvoslásukon. Csakis a kölcsönös bi­zalom és egymás érdekeinek tiszteletben tartása viheti előbbre az emberiséget. Kedves barátaim! Szőkébb értelemben vett hazai dolgain­kat tekintve, elmondhatjuk, hogy a körül­mények kedvezőtlen alakulása ellenére is gyarapodott a nemzeti vagyon, hazánk új létesítményekkel gazdagodott, erősödött gazdaságunk és társadalmunk átfogó re­formfolyamata, új tudományos eredmé­nyek, szociális és kulturális létesítmények születtek. Megőriztük a teljes foglalkozta­tottságot és a lakosság ellátásának szín­vonalát is. Az az összteljesítmény, amit népünk nyújtott, megbecsülést érdemel, mert nehéz körülmények között érte el eredményeit. Céljaink eléréséhez azonban mindez kevés volt. A­ világgazdaság értékítéletei tovább szi­gorodtak. Termékeink leértékelődése foly­tatódott, kedvezőtlenebbé váltak értékesí­tési lehetőségeink. Hátráltatták verseny­­képességünket azok a végső soron politi­kai jellegű akadályok, amelyek nemcsak a termelőberendezések és technológiák, hanem az áruk normális cseréjét is meg­nehezítik. De csupán ezek a vitathatat­lan tények nem szolgálhatnak magyará­zatul lemaradásunkra, és nem menthet­nek fel bennünket következményei alól. Későn ismertük fel a külső hatásokat, nem készültünk fel következményeire, nem igazodtunk elég rugalmasan és gyor­san az új követelményekhez. Pártunk Központi Bizottságának 1986. novemberi határozata joggal állapította meg, hogy a magyar népgazdaság mérsékeltebb telje­sítményében, saját munkánk gyengeségei, a vezetés és irányítás fogyatékosságai, a végrehajtás következetlenségei is jórészt tükröződnek. Bár az emberek többsége becsületesen dolgozik, még nem vált általánossá a kor­szerű gazdálkodási szemlélet, a szervezett és fegyelmezett munka. Pazarlóan bánunk anyaggal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyosabb: az emberi munkával. Ezen a helyzeten változtatnunk kell, ha előre akarunk haladni. Az életkörülmények ja­vítása és a jogos fogyasztási igények ki­elégítése csak úgy lehetséges, ha a maga területén mindenki az eddigieknél ered­ményesebben dolgozik. A XIII. pártkongresszuson megfogal­mazott célokat nemzeti egyetértés fogadta, és társadalmunkban megvan a készség, hogy az elérésükhöz szükséges feladato­kat végrehajtsa. Államunk ezeréves tör­­ténelme is bizonyítja, hogy népünk a leg­nehezebb helyzeteken is úrrá tudott lenni, ha értelmes célok érdekében egyesítette erőit. Az Országgyűlés a közelmúltban tör­vényerőre emelte az idei költségvetést, és tervünk tartalmazza a legfontosabb ten­nivalókat. Eredményes teljesítése elenged­hetetlen gazdaságunk élénküléséhez. Arra van szükség, hogy már az év elejétől — a termelésben és minden más munkahelyen — a lehető legjobban hasznosítsuk erő­forrásainkat. Különösen fontos a munka minőségének javítása és az ésszerű ta­karékosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a kor­szerű gazdálkodás nélkülözhetetlen fel­tétele, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket a hatékonyan műkö­dő vállalatok fejlesztésére, a biztosabb és gyorsabb megtérülés javára fordítsuk. Mint ahogy — a szinte már vérünkbe ivódott egyenlősdit felszámolva — bér­rendszerünkben is következetesebben ér­vényesítjük a munka szerinti részesedés elvét. A magasabb színvonalú, az alkotó tevékenységet kívánjuk átlagon felül meg­becsülni az élet minden területén. Ez­ nemcsak kormányzatunk szándéka, ha­nem a becsületesen dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szilárdsága, né­pünk felelősségérzete és demokratikus in­tézményrendszerünk erősödése egyaránt záloga a szocializmus sikeres továbbépí­tésének. Ennek érdekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együttműködni minden országgal, függetlenül azok társadalmi berendezke­désétől. Legbiztosabb támaszunk azonban a baráti szocialista országok korszerűsö­dő és gazdagodó együttműködése. Hisz nemcsak céljaink azonosak, hanem közös a felismerésünk is: kapcsolatainkban mi­nőségileg új viszonylatok és távlatok rej­lenek. E gondolatok jegyében és nemcsak az újév napjának szokása alapján mondom: reményeinket párosítsuk tenniakarással, sőt, tettekkel, és akkor az eredmény sem maradhat el. Ehhez kívánok 1987 első napján békés, boldog új esztendőt vala­mennyi honfitársamnak és barátunknak az egész világon. Megújulási program az LKM-ban A Lenin Kohászati Mű­veknél 1986 második felében megkezdték a megújulási program végrehajtását. Csökkentették a gyengébb minőségű acélok előállítását, ugyanakkor növelték az öt­­vözöttacél-gyártást. Hazai gépipari vállalatokkal közös beruházásban új gépeket vá­sároltak, és ezekkel a ter­mékszerkezet korszerűsíté­sének a szolgálatába állítot­ták. Megvásárolták a Medi­cor Művek miskolci üzemét, s itt elkezdték elektronikus anyagvizsgáló és mérőmű­szerek, különböző technoló­giai folyamatvezérlő rend­szerek gyártását. Közvetlen termelési, műszaki és egyéb irányú kooperációs szerződé­seket kötöttek a KGST-tagor­­szágok több nagyipari üze­mével, aminek haszna már a közeli jövőben megmutatko­zik. A vállalat tevékenységét korszerűsítő intézkedések­nek köszönhetően 1986 végé­re több mint 5 százalékkal csökkent az egy tonna acél előállítására fordított ener­giafelhasználás, s mintegy félezerrel kevesebb emberrel az előző évinél több termé­ket állítottak elő. A hazai megrendelők részére a ter­vezettnél 23 ezer tonnával több árut szállítottak, a tő­kés piacon pedig terven fe­lül 5 millió dollár értékű ter­méket adtak el. Az idei költségmegtakarítás eléri a 200 millió forintot. Mind­ennek eredményeként a szeptember végéig keletke­zett 574 millió forint veszte­séget december végéig ki­­gazdálkodták, s így az LKM adósság nélkül zárja az 1986- os esztendőt. (MTI) Bővült az építőanyag-termelés Többéves jelentős fejlesz­téssel lényegesen javult, s immár az igényeket is meg­haladja az alapvető építő­anyagok kínálata. Befejező­dött nyolc téglagyár rekonst­rukciója, további 32 üzem nehéz fizikai munkáinak gé­pesítése, és belépett a terme­lésbe a Mátra Gázbetongyár, amely 1986-ban 140, 1987-ben pedig már 225 millió kismé­retű téglaegységnek megfele­lő falazóelemet ad. Ez a te­temes gázbetonkínálat az érintett térségben már csök­kentette a téglakeresletet. Kialakult tehát az azonos célt szolgáló és az egymást helyettesítő termékek közöt­ti piaci verseny, amelyben előtérbe kerültek a korsze­rűségi, a gazdaságossági és a minőségi követelmények. Az ablakok és ajtók, továbbá a tetőfedő anyagok választé­ka is bőséges. B. ú. é. ír., sofőrök Az esztendő hajnalban kezdődik — Mikor megy az első busz? — Arról már lekésett uram. Négyhuszonötkor ki­állt a 17-es, az meg ott, ami­nek a hátulját látja, a 11-es. Hová akar utazni? — Mindegy, csak első le­gyen. — Az idei harmadik első a 10-es. Végrándli László forgalom­­irányítóval váltottunk így szót a Víztorony téren a Ti­sza Volán pavilonjában teg­nap hajnalban. — Nehéz az első nap? — Nem. Megszoktam már. Tévét néztem szilveszterkor, három után keltem és négy előtt már itt voltam. Ma vasárnapi munkarendben dolgozunk, ilyenkor keve­sebb busz kell, mert kevés az utas. * Boldog új esztendőt! — köszönt be egy újabb korán­kelő.­­ Piti János. — Mikor koccintott szil­veszterkor? — Azt hiszem, tavaly. Ál­talában kétévente tehetem. Ha jól számolom, ez a he­tedik munkával kezdődő új évem. — Mennyit vezetett már? — Félmillió kilométert biztosan. Tavalyelőtt kaptam meg az 500 ezres jelvényt. — Belefújna a szondába? — Azzal kezdtem a ga­rázsmesternél. — Mit szól a család, hogy nem lehetnek együtt január elsején sem? — Megszokták. Tizenegy éves házasok vagyunk. En­­­nyi idős a János fiam, két évvel fiatalabb a kislányom, Angéla. Megértik, hogy ne­kem hajnalban nem az ágy­ban a helyem. — Melyik járattal kezd? — A tízessel, de második­nak indulok. * Elsőnek Varga János kor­mányozza a kocsit. — Húsz éve helyijáratos vagyok. Az utóbbi tíz évben mindig én kezdtem az új esztendőt. Szilveszterkor is dolgoztam délelőtt. — Fárasztó lehet. — Szokás kérdése. Nézze, 750 ezer kilométer megedzi az embert. * Ilyenek a férfiak. És mi­lyenek a nők? A 4-es villa­most Péter Andrásné állítja meg Fodortelepen a végállo­máson. Panaszt várok, hi­szen az ember az asszony nélkül csak ügyetlenkedik. — Kérem, panaszkodjon. — Mire? Nincs rá okom. Már 25 éve dolgozom az SZKV-nál, így nekem ter­mészetes a hajnali kelés. — A férjének is? — Persze, ő tűzoltó, tudja mi a szolgálat. Ma is ügye­letes. Telefonon kívántunk egymásnak boldog új évet. — Ki maradt otthon? — A lányok. Olga 17 éves, az idén érettségizik, Erzsi két évvel idősebb nála, főis­kolás. Ellátják magukat. — Mennyit keres, mennyit ér a fárasztó hajnali mun­ka? — Megvan a pénzem ... * Panaszt vártam a korán­kelőktől és elégedett, szor­gos emberekre akadtam. Évek óta végzik munkáju­kat. Választott hivatásuknak élnek. Egyikőjük sem nyű­­gösködött, hogy éppen az év első napján dolgozniok kel­lett. Nekik nincs hétköznap, vagy ünnep, csak munkanap. Boldog új esztendőt nekik és valamennyi munkatársuk­nak, akik nélkül nem utaz­hatnánk mi, álmosan ébre­dők. Ács S. Sándor Szilveszter ’86 Szilveszter napja nemcsak éjszakából áll. Főleg, ha munkaszünet is egyben, mint a frissen elmúlt tavalyi volt. S mivel nem csupán az éjsza­ka a szilveszter, hát történt itt sok minden, napközben is. Malacot kaptak a battonyai gyermekfalu lakói, Schirilla úszott az ezúttal jégmentes Tiszában (írásunk a 6. olda­lon), s a felnőtté nőtt tévé (beszámolónk az 5. oldalon) képernyőn kívüli programról is gondoskodott a szegediek­nek, a Dóm téren.

Next