Délmagyarország, 1987. február (77. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-02 / 27. szám
77. évfolyam, 27. szám 1987. február 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Számvetés, előretekintés Tanácskozott az Országos Béketanács XI. kongresszusa A számvetés és az előretekintés jegyében kezdte meg munkáját szombaton Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a XI. országos békekonferencia. A magyar békemozgalom vezető fórumán csaknem 1200 küldött és meghívott vendég vett részt. A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárhelyettese, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, továbbá jelen voltak a Hazafias Népfront, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezeti mozgalom, más társadalmi és tömegszervezetek, a kulturális és a tudományos élet, valamint az egyházak jeles képviselői. A konferencia résztvevőit Sztanyik B. László, az Országos Béketanács elnöke üdvözölte. Megnyitója után Barabás Miklós az Országos Béketanács főtitkára hangsúlyozta: nagy változások jellemzik az előző békekonferencia óta eltelt időszakot. Olyan leszerelési program született, amely az ezredfordulóra az egész világot, annak minden szögletét meg kívánja szabadítani az atomfegyverek terhétől. Moszkva mellett Genf, Budapest, Stockholm és Reykjavik neve jelzi a kedvezőbb nemzetközi légáramlatot. Ebben a jó irányú és felgyorsult mozgásban vált napjainkra nemzetközileg is elfogadott követeléssé az atomfegyverek megsemmisítése, az űrfegyverkezés megakadályozása. Ugyanilyen újszerű javaslatok születtek a hagyományos és a vegyi fegyverek csökkentésére, a helyi konfliktusok megoldására, a biztonság erősítésére. Ezek a célok egyértelműek, világosak és cselekvésre ösztönzőek. Távlatot nyitnak, feladatot adnak és jó szívvel vállalható kötelességet kínálnak valamennyi békeszerető erő, így a magyar békemozgalom számára is — hangsúlyozta. Az OBT főtitkára a továbbiakban kifejtette: megsokszorozott cselekvési lehetőséggel szolgált a Nemzetközi Békeév tavalyi eseménysorozata. A hazai békemozgalom nem törekedett nagy tömegdemonstrációkra, ugyanakkor megszaporodtak a kisközösségi fórumok. Személyesebbé, közvetlenebbé, érdekesebbé és folyamatosabbá vált a munka. A mozgalom, amelyet élénk vitaszellem hatott át, teret kínált a különbözőségnek, bátorította az önkifejezést, Újabb és újabb békeközösségek, csoportok alakultak, szakmai mozgalmak szerveződtek, s ezek életképessége, edzettsége mind egyre nőtt. Más és más értékelések fogantak, új módszerek terjedtek. Mindezekkel együtt a magyar békemozgalom teljesebbé vált, s fő céljaiban egységes maradt. A magyar politikai és társadalmi életben olyan helyet vívott ki magának, amelynek megőrzése felelős magatartást, további elszántságot kíván valamennyi önkéntes munkájától. Annál is inkább — tette hozzá —, mert a magyar békemozgalom terveire és tetteire határainkon túl is sokan figyelnek, bár nem mindenütt buzdító rokonszenvvel. Beszédét követően a plenáris ülésen megkezdődött a vita. A tanácskozáson felszólalt Csehák Judit is, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében üdvözölte a résztvevőket. — Pontosan nem mérhető, hogy tágabb hazánk, Európa legutóbbi négy évtizedének szélcsendes történelmében mekkora szerepet játszottak a sokszínű, eltérő ideológiai és politikai nézeteket valló békemozgalmak — mondotta bevezetőben. Az azonban bizonyos, hogy egyetlen olyan kormány sincs ma kontinensünkön, amelyiknek ne kellene döntéseinél számba venni e hatalmas erőt. A békemozgalmak ébresztették rá az embereket a nukleáris fegyverek világpusztító képességére, figyelmeztettek, hogy ha a mai fegyverkezési ütem folytatódik, 2000-ben háború nélkül is egy alapvetően szegény világban fogunk élni, s bizonyították, hogy a biztonság a fegyverzeteknek jelenleginél jóval alacsonyabb szintjén is megteremthető. A kormány elnökhelyettese a továbbiakban kifejtette: a nemzetközi békemozgalmat — érthetően — ideológiai és politikai különbségek osztják meg. Országunk nyitottságának, aktív külpolitikájának köszönhetően számunkra mégis az a természetes, hogy a hazai békemozgalom keresi a kapcsolatot és a közös cselekvési területet minden olyan háborúellenes csoportosulással, amelyikkel valamilyen formában együtt tud működni az enyhülés és a leszerelés érdekében. De nemcsak a szervezett békemegmozdulások, kétoldalú, többoldalú tanácskozások (Folytatás a 2. oldalon.) Az épület már elkészült Új szakasz kezdődik A műszaki átadás idejét élik most a szegedi rádióstúdióban. Ezek után nehogy elkezdje valaki a masinája állomáskeresőjét tekerni. Az átadás és nem adás, az majd az üzembe helyezés után következik. Majd valamikor júliusban lesz esedékes. Az üres termeket még csak ezután népesítik be a rádiózáshoz szükséges technikai berendezésekkel. A hivatalos jegyzőkönyvezés idején az alagsori klubhelyiségben szinte mozdulni sem lehetett. Fritz Péter, a generálkivitelező Csomiép műszaki osztályvezetője egy jókora listát böngészett, addig nem lehetett kezdeni, míg valamelyik érintett hatóság képviselője hiányzott. Ezután jöhetett a felsorolás, hogy mindenki megtudja, kin múlott és kin múlik a sikeres műszaki átadás. Jelen voltak a beruházó, az üzemeltető, a bank, a tervezővállalat, az alvállalkozók, a hatóságok és a saját vállalati munkatársak. A pincével és padlással együtt öt szintet érintett az átépítés. A kivitelezési szerződést 1984 májusában kötötték meg, s most érkeztek az építési munkák végére. A 42 milliósnak ígérkező beruházás végül is 52 millió 600 ezer forintba került. Az összeg változása szüntelen tartalmi változtatásokat takar, időközben igényesebb megoldásokra törekedtek. A munkák közel felét a 24 alvállalkozó végezte el, hisz rengeteg speciális munka adódott, az egyedi ablakok, faszerkezetek legyártásától, beszerelésétől kezdve a kőfaragásokig, a változatos formájú homlokzat bevakolásáig. Nem is szólva a stúdióhelyiségek hangszigeteléséről, a bonyolult klíma- és hűtőrendszerig. Számomra első látásra furcsa volt, hogy az előtérben hiányzott a szőnyegpadló, s egy-két apróság. Kérdésemre aztán elmondták az építők, hogy még ennyire sem szokás a glancolás, ha a műszaki átadás nem esik egybe az üzembe helyezéssel. A berendezések beszerelése óhatatlanul kisebb-nagyobb széjjelséggel jár, nem érdemes összetaposhatni, lepiszkolni, amit nem muszáj. A végső simítások a tervek szerint júniusra esnek majd. Füszfás László a rádió beruházási főosztályvezető-helyettese köszönetet mondott a megyei városi párt és tanács segítségéért, hogy ilyen szép épületet és exkluzív helyet sikerült találni Szeged belvárosában. A kivitelezésnél is igyekeztek ezt az értéket megőrizni, a stílust és jelleget összehangolni. A többletköltségek is zömében ebből az igényességből adódtak. A következő hetekről, hónapokról csak annyit, hogy a rádió saját részlegeinek akusztikai munkái következnek. A riporteri összeköttetésekre szánt antenna és egy ideiglenes 50 wattos adóval júliusra tervezik az indulást. A végleges 500 wattos adóállomás kiépítése előreláthatóan másfél-két év múlva lehetséges. Technikai érdekesség, hogy a vidéki stúdiók közül ez lesz az első, amely sztereó adásra is alkalmas. Nagy László felvétele Nem messze a színháztól egy újabb „ékszerdoboz” amely majd megszólal — a Magyar Rádió stúdiója Gyár a panelházak tövében A Gáz utcai új kenyérgyár januárban töltötte első születésnapját. Az arra járók s szerencsére már az arra lakók is megszokták, hogy a panelházak között is létezhet ipari üzem. Pedig igen nagy volt a környékbeliek ellenállása, előre féltek a zajtól, a szennyezett levegőtől. Ahogy lakva — s finom kenyértől jóllakva — is megismerték ezt az impozáns élelmiszeripari üzemet, megszelídültek a feszülő indulatok. Talán szerepe lehet ebben a messziről érezhető, kellemes friss kenyérillatnak is, hisz aligha van ember, kiben nem éleszt nosztalgiát a régi idők kemencében sült, ropogós házi kenyere iránt. Nagy László üzemvezető szerint a sütőipar is érezte ezt az űrt, ami a kenyérgyári „egyenkenyér” és nagyanyáink kemencében sült cipója között — valljuk be — igenis megvolt. A fejlesztéskor dönteni kellett, hogy egy folyamatos üzemű, zárt rendszerű gyártósort válasszanak, vagy eljött az ideje a nagyipari nosztalgiázásnak is, ami szakaszos, kézi munkát igénylő megoldás. Egy év alatt 2,5 millió kilós kenyérnek megfelelő szegedi házi jellegű egy-, és kétkilós kenyér hagyta el az üzemet, s fél éve már kapható a 70 dekás szegedi fehér rozsos. Ebből is már elkel naponta ezerkétszáz darab, vagyis a vásárlók kezdik megszokni, és keresni. A két műszakban napi 15 tonnányi pékáru kibocsátására alkalmas üzemben még jó ideig lesznek változások. Szombaton délelőtt épp emiatt kellett néhány dolgozónak bentmaradni. Elkészült a „zsemlevekni termékek”, ismertebb nevükön a zsúrkenyerek termelő vonala. Most próbálták ki tésztával is, hogy van e „lelke” az élettelen gépsornak. Ha igen, akkor a héten kezdődhet a próbaüzem, s két hónap múlva az üzemszerű termelés. A többi feladatot a műszakszám emelésével tudják ellátni. Ezután vasárnap estétől szombat reggelig folyamatos lesz a munkarend. Ha jól körülnézünk a sportpályányi területen fekvő, s a panel tízemeletesek között mégis eltörpülő épületben, feltűnik, hogy ezek után is mennyi még belül az üres hely. Nem véletlenül, a tervidőszak második felében kifli- és zsemlegyártó gépsor is itt kap majd helyet. Hogy miért nem hamarabb? Sokba kerülne mindent egyszerre átformálni, így sem mondható a sütőiparról, hogy mozdulatlanságba dermedt. A Maros utcai finom pékáru üzemet a tavasszal szanálni fogják, a Kenyérgyári úton e hónapban fejeződik be a felújítás, így odaköltözhetnek. Emiatt volt célszerű onnan meg elhozni a zsúrkenyérgyártást. Vagyis az üzemek közötti termékátcsoportosítás folyamatos. Sosem gondoltam volna, hogy létezik frissen sült száraz kenyér is. Hát itt még az is van. Havonta 10 tonna zsemlemorzsát gyártanak. A kimondottan erre a célra sütött kenyeret egy-két nap „készakarva” a raktárban kell felejteni, majd felszelni, s azután jöhet a pirítás. Nem ám akárhogy, hanem takarékosan. Amikor kisült egy szériakenyér, s már nem fűtik a folyamatos szalagrendszerű kemencét, beteszik ezeket a szeleteket, s a nullapettnővel megpirítják, nem nevez Kualami, hogy ezután meg meg is kell darálni, hogy morzsa legyen belőle. Ahogy a „főnökkel” benyitottunk a pihenőhelyiségbe, két fiatalembert épp egy pingpongmérkőzés kellősközepén találunk. No ez aztán a „munkafegyelem”, gondoltam. De aztán kiderült, hogy hamarabb bejöttek, műszak előtt ütenek egyet. Hét végén pedig, amikor kiürül a raktár, ott képeznek ki üres ládákkal elzárva egy sarkot, indulhat a nazi bajnokság. Ezen a netvégén az egész vállalatra kiterjedő „nazi” döntő színhelye is ez a sarok, még két Kolcsón asztallal. Nem csoda ez a sportolási vágy, hisz 33 év az itteniek átlagéletkora. A házi jellegű kenyér, a sportolás mellett meg valami, ami háziassá teszi ezt a munkahelyet. Ha kinézünk az ablakon nem csak „egyszerű" panellakásokat látunk, hanem egyik-másik dolgozó lakhelyét is. A zaj és füst őket magukat is zavarná. A gázégetőket hetente ellenőrzik, az optimális gáz-levegő arány nemcsak Környezetvédelmi kérdés, zsebre, vagyis a költségekre menő tétel. A lisztszállító rendszer kompresszorai a pincében vannak, így elnyelődik a hangjuk. A szállítási dolgozókkal még azt is sikerült megbeszélni, hogy a kongó, dobozos kocsikból ide ne küldjenek. Szerencsés így üzem és munkás egyaránt. Egy ugrásra a munkahely, s nem gond a 60 főnyi létszámot megtartani. Az egy év alatt alig akadt, aki megvált volna kenyéradó gazdájától. Tóth Szeles István Itt még mindegyik kenyér friss, ropogós Metszik a szőlőket A Balaton-felvidéki történelmi borvidéken megkezdték a szőlők metszését. A munkát megelőzően a Balaton-felvidéki Szőlő- és Bortermesztők Egyesüléséhez tartozó 16 taggazdaság 4000 hektárnyi ültetvényéről mintákat gyűjtöttek be, amelyeket az egyesülés a szőfői központi laboratóriumában vizsgáltak meg. Úgy találták, hogy átlagosan 20 százalékos fagykár érte a rügyeket. Jól bírták a tél megpróbáltatásait a hagyományos fajták, az olaszrizling és a szürkebarát. Súlyosabb kárt szenvedett néhány új, gyorsan népszerűvé vált fajta, mint a Chardonnay, a Zweigelt és a Zenit, főleg a mélyebb fekvésű területeken.