Délmagyarország, 1987. március (77. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

77. évfolyam, 51. szám 1987. március 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1­80 forint Hi minden fér a reformba ? A műves ismerősöm meggyőződéssel állítja, a gazdálkodás reformját csupán gazdasági sza­bályozókkal, ha kell rendszabályokkal és kö­vetkezetes anyagi érdekeltséggel lehet megvalósítani. Hasztalan próbálom bizonyítani, hogy milyen szerepet játszik a műszaki fejlesztésben a szakmai felkészült­ség, a megújulási készség, mondom továbbá, hogy újabban egyre gyakrabban csak reformról beszélünk, ami önmagában is jelzi, többről van szó, mint gazda­ság. Nem, ő hajthatatlan, buzgón ismételgeti, a gaz­daság mozgatója önmaga, minden más üres beszéd. Magam is tudom, mily nagy azoknak a száma, akik legszívesebben befognák a fülüket, ha arról hallanak, a cél érdekében hogyan kell megújítani a mindennapi élet vérünkké vált mechanizmusát, gon­dolkodásunkat, igényeinket, egész önmagunkat. Mind­ezek tudatában is vállalkozom arra a népszerűtlen fel­adatra, hogy feltárjam és megmutassam a gazdasági ösztönzőkön kívül egyéb tartalékainkat, tükröt tartsak restségünk, sértődöttségünk, konzervativizmusunk, igénytelenségünk elé. (Persze akinek nem inge, ne ve­gye magára!) Kezdem azzal, hogy a szemlélet megújítása nem a gyárkapun, az irodaajtón belül kezdődik. És természe­tesen nem ér végett az ,,innovációs folyamat” a lakás­ajtónk előtt. Vagyis a megreformált, dinamikussá tett gondolkodás nem lehet póz vagy külső máz, valamifé­le hivatalos elvárásnak való megfelelés, esetleg a munkaidő alatt használt jelmez. Mindenekelőtt igé­nyességünket kellene javítani, növelni, s főleg követ­kezetesen hatóvá, érzékelhetővé tenni. Hatalmi szóval vagy manipulációval elfojtott em­beri elvárásainkat kellene megszólaltatni kiszolgált­ként­ is. Türelmes — valamikor megfélemlített — nyájként vesszük tudomásul, hogy a több száz embert ellátó üzemi étteremben az asztalokon rendre nincs szalvéta, a tálcák zsírfoltoktól éhesek, az evőeszközök közül válogatni kell, van-e köztük szárazra törölt, te­hát elfogadható. E cikkben nem az állapotokon felelős személyekért kiáltok, hanem az igénytelenségtől bor­zadok, s a türelmet csodálom. Mit, csodálom? — Kifo­gásolom! Vagy talán ezúttal is — a tálca helyett — kéz kezett mos? Akiket ezúttal kellett volna „kiszol­gálni” legközelebb „kiszolgálódként ugyanezt a tü­relmet várják majd el embertársaiktól? A restség nemcsak hely- illetve helyzetváltoztatás­ra való képtelenségünket kifejező fogalom, hanem szellemi mozdíthatatlanságunkat is érzékelteti. Rest­ségünk igénytelenségünket is mutatja persze. A munkaköri leírásunkban szereplő feladatok megoldása alapvető fontosságú. Az önmagával szemben igényes ember azonban nem elégszik meg az előírásokkal, ha­nem figyel a környezetére is. Tarthatatlan ugyanis magát korszerűnek érző, vagy annak érzetében tetszel­gő társadalomban olyan köldöknéző magatartás, olyan viselkedés, melyben a talpraesettség, az ügyesség lát­szata körvonalazódik, de nemtörődömséggel, másod­rendűvé silányított szempontok figyelmen kívül ha­gyásával a szorosan vett munkára koncentrál csupán, s minden más körülménytől eltekint. Mert ugyan mi másnak minősíthetném a minap saját szememmel lá­tott esetet, ha nem a fent leírtak megfelelőjének? Íme: az Április 4. útján a Hősök Kapuja mellett az épületállványozáshoz szállított szerelvényeket oly len­dülettel szórták az egy éve már másodszor telepített törpe­fenyők közé a szállítók, hogy az izzasztó munka láttán azt hihetné az ember, talán nem is az állvá­nyozás, hanem a „környezet" elpusztítása volt a cél. Környezetvédelem címén hóolvadás után köz­helyszámba megy a szemetelés ellen ágálni. Nem szaporítom a példákat, de előbbi felvetéseim folyta­tásaként nem tudok ellenállni annak a gondolatnak, hogy ne emlékeztessem az olvasót a minapi tv-hír­­adó villanásnyi jelenetére. A fővárosnak valahol a peremén lakó idős hölgy meséli, hogy amikor szóvá tette egy, az ő utcájába szemetet hordó teherautó sofőrjének: miért nem hordja kocsija terhét a saját utcájába, amaz sértődötten és türelmetlenül vála­szolt: mi köze hozzá? Türelmetlenségre és igényes­ségre apellálok. De nem akármilyenre! Elutasítom tehát a sofőr izgága és arrogáns magánvéleményét a köz ügyéért szóló asszonnyal szemben És elutasítom annak a gimnazistának a felfogását is, aki egy kér­dőív X. pontjára válaszolva, kifejtette, hogyy nem tartja példaadónak az értelmiségi életformát, mert unja a sok tanulást. Elutasítom, mert gondolataiban az igénytelenséget érzem.­­Magánügye, hogy tovább­tanul-e, vagy sem. Az értelmiségi életforma azonban szellemi nyitottságot, az újra való fogékonyságot, gyors alkalmazkodni tudást, a közügyek iránti érzé­kenységet jelent, s mint ilyen, nem feltétlenül kötő­dik diplomához. Elutasítom ezért reformunk sikere érdekében is, mert ha valamire, akkor erre nagy szükségünk lesz ma, és a következő években. A gazdasági szabályozók primátusát ugyan elis­merem, ennyiben igazat adok kőműves bará­tomnak, de ne hagyjuk figyelmen kívül tarta­lékainkat sem! Csertői Károly K Ismeretterjesztés - változó társadalomban ötévenként áttekinti végzett munkáját és meghatározza további teendőit a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat. Az országos küldöttértekezletet megelőzik a nagyközségi, városi és megyei értekezle­tek. A Csongrád megyei szervezet 9. kül­döttértekezletét szombaton tartották meg, az újszegedi tanácsi oktatási intézetben, 140 küldött és 80 meghívott vendég rész­vételével. Eljött az alkalomra Sipos Ala­dár akadémikus, a TIT alelnöke, Antal András országos titkár, Kiszely György nyugalmazott egyetemi tanár, a megyei szervezet örökös tiszteletbeli elnöke; ott volt Koncz János, a megyei pártbizottság titkára, Török Judit, a városi pártbizott­ság osztályvezetője, a TIT-tel együttmű­ködő szervezetek, a felsőoktatási intéz­­mények, és a kutatóhelyek képviselői. Az értekezlet levezető elnökeként Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese köszöntötte a résztvevőket, akik előre, írásban kapták meg a szervezet 1982—86 közötti munkájáról készült elnökségi je­lentést. Gábor Miklósné, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem szegedi főiskolai karának főigazgatója, megyei TIT-elnök eh­hez a beszámolóhoz, Forgó István pedig az ellenőrző bizottság szintén írásos jelenté­séhez fűzött szóbeli kiegészítést. Az erre a célra létrehozott bizottság foglalkozott a TIT alapszabályának módosító javas­latával; megállapításaikat Maráz Vilmos­­né, a megyei bíróság elnökhelyettese is­mertette az értekezleten, melynek részt­vevői mindhárom dokumentumot megvi­tatták. A megye értelmiségének képviselői Somogyi Károlyné felvétele A TIT megyei küldöttértekezlete hasznosítható ismereteket igénylik és nyelveket tanul­nak. Általában a városlakók a legaktívabbak, a községek­ben csökkenő az érdeklődés, a tanyára pedig nem jut el az ismeretterjesztés. A szervezet taglétszáma fokozatosan csökken. A fris­sen végzett szakemberek eg­zisztenciális gondokkal van­nak elfoglalva, a tagság fia­talítása ezért nehéz. A füg­getlenített apparátus kis lét­számú, ám nagy munkabírá­sú és kísérletező kedvű. A megyei szervezet eredmé­nyes együttműködésben dol­gozik számtalan más szerve­zettel és intézménnyel. Beszámoló öt év munkájáról A beszámolási időszak alatt nyilváníttatott társadal­mi szervezetté a TIT; ez a körülmény, a közben lezaj­lott közigazgatási átszervezé­sek és természetesen általá­ban az életünk változásai — nem maradtak hatástalanok az ismeretterjesztő munká­ra. A korábbinál gyorsabb alkalmazkodás, a lakosság változó igényeinek rugalma­sabb kielégítése, a kapcso­latrendszer kiszélesítése — alapvető feltételek voltak ahhoz, hogy a szervezet eb­ben az időszakban is jelen­tős szerepet tölthessen be a megye közművelődésében. Szeged és a környék nagy­számú értelmiségéből a leg­kiválóbbak megnyerése, a velük való együttműködés formáinak és módszereinek bővítése révén erősödött a TIT értelmiségszervező funk­ciója, növekedett az ismeret­terjesztő alkalmak és az eze­ken résztvevők száma — különösen kimagasló ered­ményeket ért el a szegedi szervezet. A járások meg­­szüntetése után végrehajtott területi átszervezés egyértel­műen hasznosnak bizonyult, a községekben nőtt az isme­retterjesztés presztízse, Móra­­halmon például igen sokágú a szervezet tevékenysége. A külterületi, tanyai lakosság körében viszont nem sikerült fejleszteni az ismeretterjesz­tést. A legkülönfélébb tudo­mányágak új eredményeinek megismertetése, terjesztése mellett a megyei szervezet arra is törekedett, hogy — az értelmiségszervező funk­ciónak megfelelően — szak­mai viták kialakulását is elősegítse, fórumokat teremt­sen az itt alkotó értelmiség­nek; különös figyelmet for­dítottak a helyi tudományos és művészeti műhelyek pro­duktumainak közkinccsé té­telére. Nincs itt mód fölso­rolni, milyen új tartalmak és módszerek kerültek előtérbe a társadalom- és természet­­tudományok eredményeinek közvetítése során, önkénye­sen emelünk ki néhány tu­dományágat. A helytörténeti témák iránt rendkívüli az érdeklődés; a filozófiai is­meretterjesztésben csökkent ugyan az előadások száma, azonban az időigényesebb sorozatokon, tanfolyamokon a változó társadalmi valóság és az elmélet összefüggései­vel igen értékes és hatásos módon sikerült foglalkozni. Az idegen nyelvek oktatásá­ban a TIT részvétele megha­tározó: minden korosztály tanul. A természettudományi ismeretterjesztés során a praktikus, közvetlenül hasz­nosítható tudás iránt nyilvá­nult nagy érdeklődés, jó példa erre a számítástechni­ka alapjaiba bevezető tan­folyamok népszerűsége. Az elmúlt öt évben több orszá­gos és megyei szintű tudo­mányos tanácskozás egyik szervezője volt a TIT, me­lyek közül kiemelkedik a Lukács György-centenárium­­hoz kapcsolódó konferencia, a Függetlenségi Front meg­alakulásának 40. évforduló­ján rendezett megemlékezés, a termelőszövetkezeti moz­galom kialakulását, fejlődé­sét tárgyaló tanácskozás, a kelet-európai népi demokrá­ciákkal foglalkozó országos ülés. Nem csökkent az írásos ismeretterjesztés jelentősége: az értékes, önállóan és más szervekkel összefogásban megjelentetett kiadványok egy része (például a nyári egyetemek kötetei) országo­san használt kézikönyv. Változtak az ismeretter­jesző formák, népszerűbbek a kisebb közösségeknek szer­vezett klubestszerű beszélge­tések, az összefüggő temati­kájú sorozatok, szabadegye­temek , mint az önálló elő­adások. Az országban első­ként Szegeden szerveztek bentlakásos számítástechni­kai táborokat, sikeresek az angol nyelvű táborok, s az ugyancsak Szegeden létreho­zott Irodalmi kávéház elne­vezésű, ám nem csak irodal­mi témákkal vonzó, közked­velt fórum is. Kiknek szól mindez? Egy­re kevesebb fizikai dolgozó látogatja az ismeretterjesztő rendezvényeket; egyre több alkalmazott vesz részt — főleg a tanfolyami képzés­ben; évenként változik az ér­telmiség részvételi aránya. Az általános iskolások szá­mítógép-használatot és nyel­veket tanulnak, az egyetemi­főiskolai hallgatók távol ma­radnak a TIT-rendezvények­­ről. Az aktív keresők közül a 20—29 évesek a gyorsan Vélemények, javaslatok A beszámoló vitájában — idő hiányában — 13 hozzá­szólást hallgattak meg a kül­döttértekezlet résztvevői. Közülük Zalányi Sámuel egyetemi tanár az egészség­­nevelés célirányosságát igé­nyelte. Révész Mihály (az MSZMP oktatási igazgatóság tanszékvezetője) arról az el­lentmondásról beszélt, hogy éppen a valóságos társadal­mi folyamatok megfelelő elemzéséhez nélkülözhetet­len segítséget adó filozófiai, demográfiai, szociológiai té­májú előadások száma csök­kent. Balogh Tibor (a SZO­­TE docense) a tudományágak képviselőinek együttműkö­dését, az interdiszciplinari­­tás hasznát méltatta, és a valóban tudományos, magas színvonalú ismeretterjesztés létjogosultságát — szemben az áltudományossággal. An­tal András elmondta: a TIT lehetőségeit a befogadó kö­zeg szabja meg. Elsőrendű cél: segíteni az embereknek — kinek-kinek egyéni igé­nyei szerint —, hogy rendet teremthessenek a rájuk zú­duló információtömegben. Koncz János javasolta, hogy a nemrégiben Szegeden meg­rendezett országos elméleti konferencia anyagát a TIT fórumain is hasznosítsák, to­vábbá, hogy a nyári egyete­meket hivatalos továbbkép­zési alkalmakká nyilvánít­sák. A küldöttgyűlés egyhangú­lag elfogadta a megyei el­nökség, az ellenőrző bizott­ság jelentését, a határozati javaslatokat, és az alapsza­bály-módosító javaslatot. Elismerések, kitüntetések Az országos és a megyei elnökség kitüntetéseket ado­mányozott a színvonalas is­meretterjesztő munkáért. Eredményes együttműködé­sük elismeréseként TIT Aranykoszorús Emlékpla­kettet kapott a Szegedi Ju­hász Gyula Művelődési Köz­pont és a Sándorfalvi Áfész. Aranykoszorús jelvény ki­tüntetést vett át Berta Ist­ván, a KSZV vezérigazgató­ja, Szabó Zoltán, a szentesi pártbizottság munkatársa, Nagyillés Mihály, a vásár­helyi közgazdasági szakkö­zépiskola igazgatója, Aszta­los P. Kálmán, a csanádpalo­­tai honismereti szakkör ve­zetője. Tizenegyen kapták meg az országos elnökség oklevelét; 25 éves munkáért tizenketten kaptak jubileumi oklevelet, négyen a megyei elnökség oklevelét. Ezután következett a tiszt­­újítás: megválasztották a 47 tagú megyei elnökséget, a 7 tagú ellenőrző bizottságot és a 15 országos küldöttet. A TIT Csongrád Megyei Szer­vezetének új elnöke: Jakucs László tanszékvezető egye­temi tanár; a titkára: Vdn­­tus Istvánná, az alelnökök: Szabó G. László, Gábor Mik­lósné és Szentpéteri István, az ellenőrző bizottság elnö­ke: Forgó István. S. E.

Next