Délmagyarország, 1987. május (77. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

2 n Rádiótelex ÚJ FINN KORMÁNY Mauno Koivisto köztársa­sági elnök csütörtökön be­iktatta hivatalába Finnor­szág új kormányát. A négy­párti kormánykoalíció a márciusi parlamenti válasz­tások győztese, a Nemzeti Koalíciós Párt és egy parla­menti hely elvesztésével ma­gának vereséget elkönyvelő, ám még mindig az ország legnagyobb politikai erejé­nek számító szociáldemokra­ták új szövetségére épül. Az új kormányfő Harri Holkeri, a Finn Bank igazgatója, a Koalíciós Párt egykori el­nöke lett. Miniszterelnök-he­lyettes, külügyminiszter Ka­­levi Sorsa, a Finn Szociálde­mokrata Párt elnöke, az előző kormány miniszterel­nöke lett. A HOLLAND NAGYKÖVET FOGADÁSA Janine Catharina Ferrin­­ga, a Holland Királyság bu­dapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott csütörtökön a rezidenciáján. A fogadáson részt vett Juhár Zoltán bel­kereskedelmi miniszter, Ko­vács László külügyminisz­ter-helyettes, Melega Tibor külkereskedelmi miniszter helyettes, Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyet­tes, valamint a politikai és társadalmi élet számos veze­tője. ELUTASÍTÁS A Fehér Ház és az ameri­kai külügyminisztérium szerdán egyaránt elutasítot­ta, hogy állást foglaljon a nicaraguai ellenforradalmá­rok által Nicaraguában meggyilkolt amerikai önkén­tes, Benjamin Linder ügyé­ben, azzal az indoklással, hogy nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű informá­ció. Martin Fitzwater elnöki szóvivő szerint az amerikai hatóságok felhívták a figyel­met arra, hogy milyen ve­szélyekkel jár, ha az Egye­sült Államok állampolgárai hadműveleti övezetekben tartózkodnak Nicaraguában. VRANITZKY— WALDHEIM Az amerikai kormány Kurt Waldheim államfő el­leni intézkedése dacára sem mondja le USA-beli látoga­tását — jelentette be csü­törtökön a sajtó előtt Franz Vranitzky osztrák kancellár. Az amerikai igazságügyi mi­nisztérium e heti döntésé­vel megtiltotta Kurt Wald­heim magánemberként való beutazását az országba, an­nak — állítólagos — szerepe miatt háborús bűnökben. Jóllehet voltak vélemények, hogy az osztrák kormány ál­tal érthetetlennek és megala­pozatlannak minősített lépés után hivatalos látogatását le kell mondani, ő — a kor­mánnyal egyetértésben — az utazás mellett döntött — mondotta Vranitzky. Sokrétűek a magyar­­osztrák kapcsolatok Várkonyi Péter hazaérkezett • Bécs (MTI) Várkonyi Péter külügy­miniszter csütörtökön dél­előtt az osztrák sajtó kép­viselőivel találkozott, akik előtt hangsúlyozta: vendég­látóival, vezető osztrák po­litikusokkal folytatott tár­gyalásai megerősítették meggyőződésében, hogy mindkét fél a két ország rendkívül jó, sokrétű kap­csolatainak további fejlesz­tését igényli, és lényegében teljes a nézetazonosság szin­te minden kérdésben. Foly­tatódik a magas szintű sze­mélyes érintkezések immár hagyományos sorozata: az év második felében hazánk­ba látogat Franz Vranitzky kancellár. Várkonyi Péter hangoztatta: a nemzetközi kérdéseket áttekintve azt a közös reményüket fogal­mazták meg, hogy a bécsi utótalálkozó kiegyensúlyo­zott dokumentummal feje­ződik be. A két ország gazdasági kapcsolatait érintő kérdé­sekre válaszolva Várkonyi Péter elmondotta: magyar részről változatlanul szor­galmazzuk a kivitelünket gátló, nehezítő vám- és egyéb adminisztratív aka­dályok, hátrányos megkü­lönböztetések felszámolását. Derűlátásra jogosít, hogy mindkét részről erős politi­kai szándék tapasztalható a gazdasági kapcsolatok to­vábbfejlesztésére — hangoz­tatta a magyar miniszter, hozzátéve: osztrák részről elfogadták a beruházás-vé­delmi egyezmény megköté­sére vonatkozó korábbi ma­gyar javaslatot. Várkonyi Péter délután részt vett az Osztrák—Ma­gyar Egyesület fogadásán, a bécsi Collegium Hungari­­cumban, ahol Fritz Marsch, az OME elnöke, az Osztrák Szocialista Párt központi titkára üdvözölte. Külügyminiszterünk dél­után, az Osztrák Külpoliti­kai Társaság és az OME rendezésében nagy érdeklő­déssel kísért előadást tar­tott az Osztrák Diplomáciai Akadémián „Az európai biz­tonsági és együttműködési folyamat magyar szemszög­ből" címmel. Várkonyi Péter külügy­miniszter, aki Alois Mock alkancellár és külügymi­niszter meghívására hivata­los látogatást tett Ausztriá­ban, csütörtökön este haza­érkezett. Lenin-békedíjak Moszkva (MTI) Moszkvában május 1. elő­estéjén közzétették a Lenin­­békedíjjal kitüntetett szemé­lyiségek névsorát. A kitün­tetéseket kétévente nem­zetközi bizottság ítéli oda, amelynek jelenleg neves in­diai, francia, vietnami, finn, kubai, angol, rfindagaszkári, görög, lengyel és szovjet társadalmi személyiségek a tagjai. Az idei nemzetközi Lenin­­békedíjjal kitüntetettek név­sora : Julius K. Nyerere, a Tan­zániai Forradalmi Párt el­nöke; Herbert Mies, a Né­met Kommunista Párt elnö­ke; Petar Tancsev, a bolgár államtanács első elnökhe­lyettese, a Bolgári Népi Földműves Szövetség titká­ra; Dorothy Hodgkin brit tudós, közéleti személyiség; Miguel d'Escoto Brockmann, nicaraguai külügyminiszter. Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága A műszaki fejlesztés meg­gyorsításához kapcsolódó if­júsági cselekvési program­ról, a fiatalok politikai kép­zési rendszerének továbbfej­lesztéséről, valamint a „Jö­vőnk a tét!” mozgalom ed­digi eredményeiről tanács­kozott csütörtökön a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­ga. Az ülésen felszólalt Pál Lénárd, az MSZMP KB tit­kára, ott volt Deák Gábor államtitkár, az Állami Ifjú­sági és Sporthivatal elnöke. Az ifjúsági szövetség veze­tő testületét Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára tá­jékoztatta az MSZMP KB április 28-i ülésről. Ezt kö­vetően Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára terjesztett elő javaslatot a műszaki fej­lesztésben a KISZ által vál­lalt feladatokra. A javaslat egyik központi gondolata, hogy a műszaki kultúra meg­teremtésében, az újításokra fogékony magatartás kiala­kításában­ az ifjúsági szövet­ségnek rendelkeznie kell a fiatalok minden korosztályá­ra és rétegére kiterjedő cse­lekvési programmal. A testület, értékelve a már eddig is működő munkafor­mákat, a vállalkozások ta­pasztalatait, döntött új kez­deményezésekről is. Orszá­gos és vállalati találkozók szervezésével segítik többek között az újító gondolkodás társadalmi méretű elterjesz­tését. A kedvező tapasztala­tokra alapozva bővítik az ifjúsági szakmai tapasztalat­­cseréket, az úgynevezett „Vándorbot”-mozgalmat. A KISZ KB kezdeményezi egy ifjúsági műszaki központ lét­rehozását, amely különböző kiállítások,­­ rendezvények szervezésével, információk gyűjtésével segítheti a szak­mai tájékozódást. A testület döntött arról is, hogy „Szé­chenyi Kör” elnevezéssel lét­rehoz egy alapítványt. Gönci János, a KISZ KB titkára terjesztette elő a csü­törtöki ülésen a KISZ politi­kai képzési rendszerének to­vábbfejlesztésére irányuló javaslatot. A testület Nagy Imre KB-titkár előterjeszté­sében megtárgyalta a „Jö­vőnk a tét!” akció tapaszta­latait és eddigi eredményeit. A KISZ KB következő ülé­sén megvitatja a KISZ- szervezetektől beérkezett ja­vaslatokat, amelyeket azután összesítve eljuttat a testü­let. A Központi Bizottság vé­gezetül tájékoztatást kapott a Komszomol XX kongres­­­szusáról. (MTI) A Kisteleki Új Élet Mgtsz szegedi építőrészlege rövid határidővel vállal villanyszerelést, víz-, gáz-, fűtésszerelést, festést, mázolást, tapétázást, hidegburkolást, épület­lakatos munkákat. 1 . Érdeklődni: Szeged, Bölcs u. 30. Telefon: 61-327. Az iszlám Afganisztánban Az iszlám tanítások tanul­mányozásának minőségi ja­vítására Kabulban a közel­múltban létrehozták az Isz­lám Tudományos Közpon­tot. Ezt a különböző iszlám országokból érkezett több mint 300 mohamedán pap és teológus, több ezer hívő és az afgán kormány képvi­selői jelenlétében avatták fel. Az új egyházi intézmény munkatársai többek között olyan témákkal foglalkoz­nak, mint az iszlám és a tudomány, az iszlám szere­pe a társadalmi igazságos­ság biztosításában Afganisz­tánban Péntek, 1987. május 1 Kádár János Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról.)­issza Sándor tájékoztatta a főtitkárt a kerület életéről, politikai helyzetéről, a vá­rosrész gyarapodásáról, a gazdálkodás eredményeiről és soron levő feladatairól. Elmondta: az elmúlt évben tovább formálódott An­gyalföld gazdasági arculata, a nagy- és középüzemek mellett — amelyek megha­tározóak a kerületben — egész sor új kis- és leány­­vállalat, a hagyományos szö­vetkezetek mellett pedig számos kisszövetkezet is működik már. Bár a kerü­let gazdálkodó egységei 1986-ban nem értek el ki­ugró eredményeket, de te­vékenységük kiegyensúlyo­zott. A Központi Bizottság novemberi határozata nyo­mán vezetők és dolgozók egyaránt megértették, hogy a döntések végrehajtása ér­dekében a gazdálkodásban is a korábbinál kritikusabb önvizsgálatra, konkrétabb elhatározásokra, fegyelme­zettebb, jobb munkára van szükség. Az eddigieknél is jobban felértékelődik az emberi tényező szerepe, s ilyenkor nagyobb a politikai munka felelőssége is: olyan helyzetben kell tájékoztat­ni, meggyőzni, tettekre moz­gósítani, amikor a minden­napi gondok erőteljesebben befolyásolják az emberek hangulatát. Szó esett arról is, hogy Angyalföldön, mint szerte az országban, a meglevő gondok ellenére az emberek tudják, érzik, létbiztonság­ban élhetnek, mindenkinek van munkahelye, s minde­nütt szükség van az értel­mes, tartalmas munkára, hiszen csakis ez lehet bol­dogulásunk alapja. Kádár János válaszolt az elhangzottakra, emlékeztet­ve arra, hogy továbbhala­dásunk érdekében úgy tud­juk jobbá, eredményesebbé tenni az országépítő mun­kát, ha mindenki a maga helyén pontosan ismeri a feladatát, érzi a felelőssé­gét, s azt, hogy az új fel­adatok másfajta gondolko­dást, más hozzáállást igé­nyelnek. A Forcon Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatá­nál folytatódott a program. Az MSZMP főtitkárát, vala­mint a kíséretében levő budapesti és kerületi veze­tőket Gulyás Imre vezér­­igazgató és Kovács István, a budapesti gyár pártveze­tőségének titkára fogadta. Beszámoltak a Forgácsoló­szerszámipari Vállalatból 1986. július 1-jén alakult tröszt, illetve az angyalföl­di vállalat munkájáról, a pártszervezet tevékenységé­ről. Mint elhangzott: az or­szág egyik legnagyobb szer­számgyártó üzeme 1800 dol­gozót foglalkoztat. A gyár vezetői a tröszt eredményei­ről szólva elmondták, hogy az elmúlt esztendőben egy milliárd forint termelési értéket könyvelhettek el és sikeresen teljesítették az idei első negyedév terveit is. A tájékoztatót üzemláto­gatás követte: Kádár János — Lévárdy Iván, a buda­pesti vállalat igazgatójának szakmai kalauzolásával — megtekintette a menetkö­­szörűs- és marósműhelyt, s elbeszélgetett a csúcstech­nológiával működő auto­mata gépsorokat kezelő szakmunkásokkal. Ezután az MSZMP főtit­kára részt vett a vállalati kollektíva ünnepi röpgyű­­lésén. Kiss Ferenc szakszer­vezeti főbizalmi meleg sza­vakkal köszöntötte a gyári dolgozókat és a vendégeket, majd Kádár János lépett a mikrofonhoz. Megköszönte a szívélyes fogadtatást, és hangsúlyoz­ta, hogy szívesen jött ide, jól érezte magát a munká­sok körében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látot­­tak-hallottak, hanem az itt tapasztalt bensőséges légkör, jó munkaszellem hatására is. A tavalyi termelési sike­rek különösen értékesek — tette hozzá —, mert azokat a mindig sok gonddal-baj­jal járó átszervezés közepet­te érték el. Gratulált az eredményekhez, és — az egész ország gazdasági hely­zetét jellemezve — rámuta­tott: fejlődtünk, gyarapod­tunk még az utóbbi nehéz esztendőkben is. Ha nem is egyformán, s mindenki számára érzékelhetően, de gyarapodott a lakosság, a vállalatok legtöbbje is mű­ködőképesnek bizonyult. Ennek örülhetünk, mert azért dolgozunk, hogy az emberek boldoguljanak­ . Ugyanakkor igaz az a gyakran hallható megálla­pítás, hogy nehéz az ország helyzete. A korábbi évek lendületes fejlődése lelas­sult, munkánk sok tekintet­ben bonyolulttá vált. Hol vannak a mai problémák gyökerei?­ Mindenekelőtt ott, hogy nem termelünk annyit, amennyit felhaszná­lunk. Fordítani kell a gon­dolkodásunkon, a gyakorla­tunkon: akkor lássunk hoz­zá az elosztáshoz, a javaink elfogyasztásához, amikor már megtermeltük­­ azokat. Szükséges, de érthetően népszerűtlen intézkedések jelezték már ezt a felisme­rést; ilyen volt például a béremelések áprilisig törté­nő elhalasztása, ami több­éves gyakorlatot próbált megváltoztatni. Azt tudni illik, hogy a vállalatok, úgy­mond, megelőlegezték az egész évre tervezett telje­sítménynövekedést, s már az esztendő elején kifizet­ték a megnövelt béreket. Igen ám, csakhogy az elkép­zelések nem mindig váltak be, a teljesítmények gyak­ran a bérek mögött kullog­tak. Azt kell megértenünk — hangsúlyozta a párt főtitká­ra —, hogy a szocializmus a munka társadalma. Per­sze, minden más társadalom is a termelőmunkán alap­szik — tette hozzá —, hi­szen azokban a fejlett tő­kés országokban, amelyek­ben a termelés igen magas színvonalat ért el, szilárd fegyelem, rend, no meg az utcára kerüléstől való féle­lem áll a valóban impozáns eredmények mögött. Nem­régiben tett svédországi lá­togatásának élményeit em­lítette az egyik példaként; mint mondotta, a korszerű termelőberendezések, a mo­dern technológia mellett szembetűnő volt a percnyi lazaságot sem engedő mun­katempó a szerelőszalagok mellett. Mi szocialista kibontako­zást keresünk! — szögezte le hazai gondjainkra vis­­­szatérve Kádár János. — Határozott lépésekre van szükség ennek érdekében — folytatta —, s ezek kö­zött van sok kényszerű in­tézkedés is. Olyan munka­­programot hirdetünk, amely eddigi tapasztalatainkra építve nem rövid időre, ha­nem hosszabb távra meg­alapozza fejlődésünket. Szo­cialista programot, amelyre szilárdan építhetjük a jö­vőt. Ezt követeli meg a nép, a szocialista Magyar­ország iránt érzett felelős­ségünk. Programunk, előrehaladá­sunk követelménye az is: úgy dolgozzunk, hogy az eddig elért életszínvonal biztos alapokon álljon. Cél­jaink eléréséhez minden le­hetséges eszközt fel kell használni — hangoztatta —, építeni a szocialista elveink­ben rejlő erőre, ugyanak­kor — mivel az öntudat csak lassan, a termelési viszonyok változása mögött járva formálódik — jobban kell alapozni a kollektívák, az emberek érdekeltségére. Ezért válik egyre fontosab­bá a differenciálás. Nem lehet a vállalatokkal örök­ké azt csinálni, hogy a jól, korszerűen dolgozóktól el­vonják a nyereséget, és az­zal támogatják a gyengén gazdálkodókat. Differenciá­lás érvényesüljön a munkás­közösségeken belül is. Min­den termelőegységre és mindenkire igaz a követel­mény: aki becsülettel, ered­ményesen dolgozik, kapjon megfelelő lehetőséget a fej­lődésre. Ugyanakkor ezt ne kapják meg a tengők-len­­gők, a dologtalanok. Annak tudatában kell munkálkodnunk, hogy nap­jainkban kiélezett verseny folyik a világpiacon. A gyorsan változó igények sze­rint kell a termelési szer­kezetet átalakítani, termék­­váltást végrehajtani, és jó­val nagyobb figyelmet for­dítani a minőségre. Nem­csak a tőkés megrendelők, szocialista partnereink is joggal várnak el tőlünk jó, korszerű árukat. Mindebben számítunk az angyalföldiek és az országban másutt dolgozók jó irányú törekvé­seire, akaratára, s ez erőt ad számunkra. Tudjuk, elő­rehaladásunk alapkérdései a termelésben, a munkapa­doknál dőlnek el — hang­súlyozta Kádár János. Nemzetközi kérdéseket érintve a párt főtitkára ki­emelte, hogy melegen üdvö­zöljük a Szovjetunióban ki­bontakozott változásokat, amelyek célja egybeesik a mi törekvéseinkkel. Az át­alakítás folyamata a szocia­lista országok közötti együtt­működésre, így a magyar— szovjet kapcsolatokra is ha­tással van. Mint mondotta, most jobban értjük egy­mást, közös munkánk még harmonikusabb, mint ko­rábban, együttműködésünk távlatai biztatóak. A baráti Szovjetunióban lejátszódó folyamatok hatása a világ­­politika nagy kérdéseiben is érzékelhető: a kölcsönös biztonság elvére épülő fegy­verzetkorlátozási, leszerelé­si javaslatok olyan fontos megegyezések lehetőségét vázolják fel, amelyekre a másik fél sem tud egyszerű­en nemet mondani. A béke, a nemzetközi biztonság megszilárdításá­hoz a magunk lehetőségei szerint mi is igyekszünk hozzájárulni, keresve az együttműködés lehetőségét más társadalmi rendszerű államokkal — ahogyan ez most, a svédországi látoga­tás alkalmával is történt. A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét úgy készülünk köszönteni, hogy az kifejezze szándékainkat, törekvéseinket, az elszánt­ságunkat céljaink megvaló­sítására, és szolidaritásun­kat mindazokkal, akik a szocializmusért, a békéért és a haladásért küzdenek a világban — mondotta be­fejezésül Kádár János, át­adva jókívánságait a jelen­levőknek, rajtuk keresztül az üzem, egész Angyalföld dolgozóinak. (MTI)

Next