Délmagyarország, 1987. június (77. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-01 / 127. szám

77. évfolyam, 127. szám 1987. június 1., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1­80 forint Magyar expedíció - három tételben 1. Az álom Úgy kezdődött, hogy sok­felé utazgatott az országban ru egyetemi hallgatókból á­lló baráti társaság. Egy alkalommal betértek Érden a magyar utazók és felfe­dezők múzeumába, ahol is megtudták, hogy gróf Te­leki Sámuel kelet-afrikai útjának épp az idén lesz száz éve. Meg kellene ismé­telni az évfordulón az utat — gondolták. Álmodoztak róla, mígnem szeretett taná­ruk, Balogh János akadémi­kus bátorítani nem kezdte őket. Hogy meg kéne kérni szépen az Ikarus-gyár ve­zetőit, adnának egy buszt, az is az ő ötlete volt. Leg­nagyobb meglepetésükre igenlő választ kaptak, s a gyáriak még az átalakítást is vállalták. A gyár két pi­lótát is ígért 2. A recept Gyújts össze négy ma­gyar geofizikus, egy térké­pész, egy agrármérnök-orni­­to­ógus és egy nyelvszakos holland egyetemi hallgatót Tanulmányoztasd velük Te­leki Sámuel mindeddig kéziratos naplóját, a kora­beli utazók — köztük a Telekit kísérő egyetlen euró­pai, Hübner Lajos — fel­­jegyzéseit, 6 ezek alapján készíts vázlatos útitervet Beszélj a Közel-Kelet és a Kelet-Afrika országaiban járt kamionsofőrökkel, odavalósi egyetemi hallga­tókkal, vedd fel a kapcsola­tot a nagy afrikai egyete­mekkel , s a hallottak, ol­vasottak alapján véglegesítsd az úti programot. Szerezd be másfél év alatt a szükséges engedélyeket, s közben gyűjtsd a pénzt, nem csu­pán a valutaellátmányra, hanem segítőkész vállalatok­tól is. Fogadd el egyebek közt a szegedi Hungarochemp sátrait, víztömlőit, a kon­zervgyár és a paprikafeldol­gozó termékeit, a Csongrád Megyei Tanács anyagi tá­mogatását , s kalkuláld ki, elég lesz-e mindez há­­rom hónapi önellátásra, 20 ezer kilométer megtételére. Készülj föl leiekben, hogy bennszülött villongások, har­cok „színesítik” majd uta­­di­t — de fegyvert mégse vi­gyél, hisz céljaid békések. Szárazsággal, éhínséggel sújtott területeket kell ke­resztezned — erre is szá­míts. Meg arra is, hogy út­közben a tanulmányaidat se­gítő munkát kell végezned, a­­ kontinensek vándorlás­­elméletéhez adalékokat gyűj­tt ned, a kelet-afrikai árok­rendszer geofizikai jellem­zőit vizsgálnod. S persze, felhívni a figyelmet a nagy vadászként számon tartott Teleki-sarjra, aki a birto­káról az út után egyszer sem mozdult ki, de akkor Zr­nzibárig hajóval, onnan 8-10 teherhordó bennszülött kíséretében a Rudolf trón­örökösről és Stefániájáról elnevezett tavakig, meg a máig Teleki nevét viselő vulkánig jutott el, meg­mászva közben a Kilimand­­zsáról egészen a hóhatárig. 3. Ái útiterv A Teleki Sámuel emlék - expedíciónak tagja a Buda­pesten tanuló, de szegedi Bezdán Sándor is. Őt kér­deztük a hét végén itthon jártakor. — Rengetegen segítettek. Mindenféle menlevelet kap­tunk, a nagykövetségek fi­gyelme kísér bennünket m­idvégig, s jó néhány, a nyári szünetet otthon töltő afrikai diáktársunk ígérte: kint csatlakozik hozzánk, kalauzol. Úgy tervezzük, Bulgárián, Törökország­):,, Szírián. Jordánián át érünk a Szuezi-csatornához, s az alagúton át jutunk Afriká­ba. A Nílus-völgy, a Núbiai­­sivatag, aztán Etiópia, a Kék-Nílus forrásvidéke, Ke­nya, s a végcél: Nairobi — nos, ez az útitervünk. S ha időnkbe belefér, átruccanunk Tanzániába. Talán a Kili­mandzsáróhoz is eljutunk — persze sok függ az időjárás­tól, a készleteinktől, hogy tudunk-e a busszal haladni. S persze kerülnünk kell a háborús gócokat. — Mikor indulnak? — Június 8-án, hétfő"., Budapestről. Úgy számítjuk: este hét óra tájban leszünk Szegeden. Innen reggel me­gyünk tovább. Hadd hívjam meg a Délmag­yarország ol­vasóit 8-án este hét és nyolc óra között az alsó rakpartra. A Szőke Tiszánál levő autó­buszparkolóból intünk bú­csút — h­árom hónapra — mindenkinek, aki utazásun­kat a figyelmére érdemes!­­ Ott leszünk! Pálfy Katalin Bogrács, gyurma, roller A szegedi nagyüzemek kö­zül a Magyar Kenderipari Tröszt szegedi kollektívája, a Tisza Volán fiataljai jó néhány éve élenjárnak a rászoruló gyerekek és idősek támogatásában. Számtalan jól sikerült társadalmi mun­kaakció, rendezvény dicséri őszinte segí­tőkés­zségüket. Szombaton néhány postás és SZKV-s fiúval, lánnyal Bat­­tonyán szerveztek gyermek­napot a gyermekfalu kis la­kói számára. Megérkezésük után né­hány perccel a buszból elő­kerülnek a kellékek. A bog­rács, a hús, a színes papírok,­­hófehér kartonok, a szivár­vány összes színében pom­pázó tollak, ceruzák, zsírkré­ták, a jó néhány kiló gyur­ma. Következik az ismerke­dés azokkal a családokkal, akikkel együtt töltjük majd a napot. Egy-egy házba két­­három fiatal kopog be, át­adva ajándékcsomagjaikat. Kissé szorongva lépek be az egyik családhoz, s találkozok az anyukával, s nyolc gyer­mekével. Természetesen el­ső kérdéseim a gyerekekhez szólnak. Mikor és hogy ke­rültek ide? Antalék tavaly szeptemberben. István, Ká­roly, Imre, Anikó, Andrea testvérek, a legkisebb elsős, a legnagyobb, István már hetedikes. Kőműves, vagy lótenyésztő szeretne lenni. Tuson, ahol édesapjuk él, még négy lesó van otthon. Az itteni család többi tagja kicsit később érkezett. ők­­ fizmiüresek. Zsiga, Tibi és Krisztián Hajdúnánási ci­gánycsalád ifjú sarjai. Közös anyukájuk Csáki Ágnes sze­gedi fiatalasszony. A gyere­kek a „kenderesek" ajándék­­sapkáit próbálják fel először. Krisztiánnak csak huncut szénfekete szeme látszik ki a simli alól, két füle tartja, hogy le ne csússzon a válláig. A legnagyobbnak fejebúbján áll hetykén. Aztán jöhet a játék! Az üzemek óvodáinak, óvó néni­jeinek segítségével jelmezek készülnek a délutáni mulat­ságra. Mások a gyurmával ügyeskednek, kerül kézre, orra, arcocskára is belőle. A fiúk sel­yempapírból, nádból óriási sárkányokat fabrikál­nak, hogy az idő jóra for­dultával kipróbálhassák majd azokat. A lányok apra­ja-nagy­ja konyhaművészetet tanul, tortakrémek készülnek a konyhában, a tűzhelyen édes-kóser illatú csokoládé­­öntet fortyog. A községi házban a rajz­verseny résztvevői vetik pa­pí íru álmaikat, az edzetteb­bek roller versenyen mérik össze tudásukat. Az egyik ház előtt szorgos kezű lá­nyok és fiúk a bogrács kö­rül, készül az ebéd is. Egy kis mini-emberke már nem bírja cérnával, valaki zsíros­­kenyeret nyom a­­ markába Negyedóra múltán már’ a harmadiknál tart Végre elkészült a várva várt, csodálatos ízű marha­pörkölt KISZ-es módra, gye­rekeknek. Sok hússal, sűrű zafttal, vörösbor, és erős pap­rika nélkül A jó ebédhez Vadas Laci, a szegedi Rigó utcai nevelőotthon 15 éves lakója citerával szolgáltat zenét, és repeta is jut min­denkinek. A délelőtt készült torták több száz szelete is gazdára talál. Következik az eredményhirdetés, ki rajzolt legszebben, kié a legszelle­mesebb jelmez, ki ért első­nek célba. Ezután ki jelmez­ben, ki anélkül táncra per­dült a felhangzó diszkómu­­zsikára, s aki még járni sem tud, partnere karjába csim­paszkodva hálózik, szakád­ba, bajuszba. Nehéz a búcsú „Maradja­tok, ne menjetek el, ti miért nem alszotok itt, én is veled megyek Szegedre” — hallom jobbról is, balról is. Este 7 órakor mégis elindul a busz, egyre kisebben lesznek a gyermekfalu bejárata előtt állók, az integető kezek. Czakó János A töltésszakadás emlékére Az AlsiV Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság működési területen az utolsó tiszai gátszakadás IHH7. június elsején volt. E gátszakadás tanulságairól, az azóta eredményes árvízvédelmi tevékenységről emlékezik meg a vízügyi igazgatóság és a Magyar Hidrológiai Társaság A kistiszai csalói napi háznál ma, hétfőn délelőtt 1I­ órakor megren­dezendő emlékülésen Kemény Lászlóné, a hódmezővásár­helyi szakaszmérnökség helyettes vezetője tart előadást. Állatkertért vetélkedtünk! Gyermekeknek volt a napjuk... Talán tízéves lehettem, amikor először döbbentem rá, a katonai fegyelem nem a legkényelmesebb dolog. Órákon át meneteltünk, for­golódtunk (vagy ahogy a hadseregben mondják : alakiztunk) az iskolaudva­ron, mert közös szándék ve­zette a több száz rókusi kis­iskolást. A mi menetünk le­gyen a legszebb a Széchenyi téri felvonuláson! Azóta el­kopott ez a szokás, mint ahogy számtalan­­ hagyo­mányt. időszerűtlennek ítélt a komputerhez igazodó ne­velés, de De szerencsére a mai gyermekgerenárciót sem hagyják magára a ne­velők, az úttörővezetők, leg­alább­is ez tűnt ki abból a programból, amellyel Szeged iskolásait csalogatta a vá­rosi úttörőelnökség .Május 80-án bringatúra a Sziksós-tóra, főzőverseny hozott anyagból. Molnár-di­xieland a Dugonics téren, alkotóház babkészítőknek, szövőknek, agyagozóknak az úttörőházban, könyvről könyvért vetélkedő” — ol­vashattam a szombati aján­latot. Vasárnap pedig hal­fogó verseny, mozielőadások a megjutalmazottaknak, sakk- és asztalitenisz-baj­­nokság, aszfaltrajzverseny, di­vat­bemutató szerepelt a központi rendezvények so­rában A lakótelepi gyere­keket az Északi városrész­ben, Tarjánban, Odesszá­ban bolhapiac, bazár, vá­sár, bábkészítés, szövés-fo­nás, videojáték és sportve­télkedő várta nemi diszkó­­tánccal, gyerekeknek szánt színielőadásokkal, karate- és hajómodell-bemutatóval, vá­sári komédiával, néptánc­cal színesítve. Természete­sen nyitva volt a vidámpark is. Az eddigiekből biztos ki­derült, még a felsorolás sem tartozott a könnyű munkák közé. Hát meg végigjárni az összes helyszínt! Szeged köz­lekedési vállalatai ugyan a hagyományokhoz hűen a gyerekek ingyenes utazta­tásával segítették a váro­son belüli népvándorlást, mégis sok-sok kisdiák „le­ragadt” egy helyszínen Most azokra gondolok, akik nem tudtak ellenállni a té­vé varázsának. No, nem a hűvös doboz előtt otthonul dögölőkről írok, hanem a vetélkedésre, játékra je­lentkezőkről, akik mindent megpróbáltak, hogy nyer­jenek városunknak egy ál­latkertet. Nem tévedés, ezen a napon erre is volt le­hetőség. Az ország nagy nyilvánossága előtt verseny­zett Szeged és Kaposvár. A most következő műsorismer­tetés pedig szóljon azok­nak, akik nem látták ezt a monstre, szinte egész napos programot. Tehát: délelőtt fél 10 kor már több mint ezren to­longtak a Tisza-parton, hi­szen innen, az ifjúsági ház elöl rajtolt, a szegediek bi­cikliversenye. Ezzel egy idő­ben Kaposváron is megló­dult a kétkerekűek tömege az állatkertet ígérő ponto­kért. Miközben dalpályázat­ba kapcsolódhattak be a többiek, Somogyországban a sportversenyek zajlottak, a Tisza partján pedig kultu­rális vetélkedésre nevezhet­tek a legbátrabbak. Az if­jú konyhaművészek ez idő alatt gyümölcsös csirkét ké­szítettek, a Szeged Tánc­együttes gyerekcsoportja szintén pontokért lépett színpadra, a nyomkeresők pedig az Omega együttes Szegeden sétáló tagjait ku­tatták, hogy megadott időre az ifjúsági házba vihessék őket. Ha ezt a felsorolást kiegészítem azzal, hogy le­hetett állatokat felajánlani a leendő vadasparkba, ver­set mondani, népdalt éne­kelni, lovagolni is, már kö­zelebb jutottam a króni­kától e­lvárt hiteles igazság­hoz, no meg a verseny han­gulatához És leírhatom ilyen rendezvényekkel le­het (s talán kell is!) vis­­­szahoznunk a gyermeknap egykori, de sajnos az utób­bi időben elveszni látszó hangulatát (Schmidt Andrea felvételei ízelítőt adnak a szegedi gyermeknapról.) Utóirat helyett az állat­kertet Kaposvár kisdiákjai nyerték meg Sok sikert s persze kitartást az épít­k­e­zéshez! Bátyi Zoltán Gyermeknap: Kinek az egykori több ezer kisdiákot felvonultató karnevál jut erről eszébe, kinek csak egy öt­hat éves, kifestőkönyvért nyafogó unoka, D­e az biztos, május végén hosszú-hosszú évek óta meg a szokásosnál is többet foglalkozunk utódainkkal. Az úttörőszövetség határainkon belül, a pionírok külhonban szervezik ünne­püket, a családok pedig nemzeti, vallási, ideológiai hova­tartozással mit sem törődve készítik elő az ajándéknak szánt programokat, vagy csupán a gyerekünnepre kínált ebédet. Mai lapszámunkban — ugye, megérti a kedves olvasó! — mi is gyermekeinknek szántuk a legtöbb he­lyet. Torta helyett cikkekkel köszöntjü­k őket, így kivon­va boldog hétköznapokat­­ a gyermekünnepen.

Next