Délmagyarország, 1987. július (77. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

Szerda, 1987. július 1. Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Mi­nisztérium áruforgalmi je­lentése szerint az év első öt hónapjában a kiskereskede­lem forgalma 229,4 mil­liárd forint volt, folyó áron 7,2 százalékkal összehason­lító áron számítva pedig 2,1 százalékkal volt több, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. A forgalom főként a vegyesiparcikkekből bővült mind értékben, mind pedig mennyiségben. A kereskede­lem a szükséges árut első­sorban hazai forrásokból szerezte be, az innen szár­mazó árumennyiség 11,3 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban, az im­port viszont 4,5 százalékkal csökkent. Májusban a kiskereske­de­lemben 48,6 milliárd forint értékű áru kelt el, folyó áron 4,9 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Az elmúlt hónapokhoz ké­pest szinte valamennyi áru­féleség iránt visszafogottabb volt a kereslet. áfa. SZOT-pályázat díjkiosztása Kedden a SZOT székhá­zában kiosztották a szak­­szervezetek országos ifjúsá­gi tanácsa által az alapszer­vezeti ifjúsági tanácsok és tagozatok számára meghir­detett pályázat díjait. Az ünnepségen — ame­lyen részt vett Sólyom Fe­renc, a SZOT titkára — Dá­­voti Istvánná, a SZOT or­szágos ifjúsági tanácsának titkára értékelte az akciót. Gal­vánisza­p-birkózás 2. menet: Algyő, méregtanya „A tárolás részben a tetővel ellátott, de oldalfalak nél­küli betonrészben, részben a talajon történik. A hulladékok körülbelül 40 százaléka hordóban, tartályban van, 60 szá­zalékukat ömlesztve tárolják. Azonban a hordós tárolású hulladékoknak is csak igen kis része van vízhatlan mó­don zárt göngyölegben ... Tekintettel arra, hogy a kisszö­vetkezet olyan hulladékokat is átvesz, amelyek feldolgo­­zására a műszaki feltételek még nem adottak, szükséges­nek tartjuk felülvizsgálni azokat a szerződéseket, amelyek alapján a kisszövetkezet a hulladékokat átvette.” (Szakértői vélemény a környezetvédelmi intézet sze­gedi állomása.) A békésen kanyargó Tiszá­­tól néhány méterre áll meg az autónk, megérkeztünk. Vagy mégsem? Először azt hittem, tévedtünk. Nem egy vegyi üzembe, hanem roncs­tanyára hozott az autónk. Kollégám nyugtatott meg: ő már járt itt, biztosan ez az. No, akkor gyerünk beljebb! A hordókkal körülbástyázott épületet nem könnyű meg­közelíteni. Békésen ásítoz­­nak a nyitott tárolók, mint­ha nem is méreggel, hanem vízzel lennének megtöltve. Csak aki tudja, mi van ben­nük, az óvakodik a közelük­be menni.­­De vajon hányan sejtik az erre járók közül. A kerítés csak dísz. Hor­dók tele és üresen, kívül és belül egyenes derékkal és a földre rogyva — festői ren­detlenségben. Porta sehol. Mintha a korzón járna az ember, szabadon sétálgathat bárhol. Vajon a technológia, a gé­pek műszaki állapota, biz­tonsága milyen lehet egy ilyen helyen? Én húsz fillért nem adnék annak az éle­téért, aki mellé áll. De — szerencséjükre — én nem va­gyok szakember. Olyannak tűnik az egész, mintha nem ejtőernyővel, hanem eser­nyővel vállalkozna valaki arra, hogy kiugorjon egy fel­hők fölött járó repülőgépből Igaz, a kisszövetkezet által kidolgozott technológiát sem el nem utasította, sem el nem fogadta hivatalosan senki. Bejelentették, tudo­másul vették — egyszerűen csak van! Mint a mesében a mézeskalács házikó. Csak­hogy itt nem piskótát süt­nek. — A laborban vannak a többiek — szán meg végül egy arra csellengő munkás A kis sufniban sem na­gyobb a rend, mint máshol Itt vegyi anyagot aligha, piszkot, port annál inkább ki­mutathatnának a lombikok. Végül mégis sikerül kísérő­ket szerezni, hogy megnéz­zük a néhány kilométerre le­vő „méregtanyát ” . Hordók százával a lyukas tető alatt, legalább annyi körben a földön. Legföljebb csak, a közeli tanyából ki-ki­­szaladgáló puli őrzi ezeket. Innen csak az nem viszi el a mérget, aki nagyon nem akarja. — Melyikben mi van? — Ki tudná azt ma már megmondani! Néhány hordó nem bírta a mostoha körülményeket. Fel­borulva csordogál belőlük a veszélyes lé. A földön itt is, ott is tócsa, mintha rozsda úszna rajta — tizenkét mil­liós „rozsda" — Egyikük sem szólt az el­nöknek, hogy ez veszélyes? — De. Mérgesen helyre tett mindenkit. Azt­ hitte, ha­talmi szóval a kémiai folya­matokat is meg lehet fordí­tani .. * — Mi már több mint 1 éve jeleztük. Baráth István sem szakmailag, sem emberileg nem alkalmas a vezetésre — mondja Kevevári József, a szegedi ipari szövetkezetek párttitkára.­­ De a figyel­meztetést senki sem vette komolyan. Legkevésbé maga az érintett hogyan is vehette volna, hiszen mindvégig biztos sze­lek dagasztották elképzelé­seinek vitorláit. Ki az, aki, egy sikeresen rajtoló, lát­szatra jól gazdálkodó vállal­kozás vezetőjétől megkérde­zi honnan az eredmény? Mi van mögötte? Legtöbb­ször az eredmény a lényeg. Az elmúlt években, ami­kor gomba mód szaporodtak a kisszövetkezetek, a kisvál­lalkozások — a legtöbb hely­ről akkor is biztatást kap­tak, ha a termelés megindí­tásához elengedhetetlenül szükséges induló vagyon sem volt meg. A forgóalap­pal, amiből a zökkenőmentes termelést finanszírozni lehet­ne, a megalakuláskor senki sem törődött. Egy idő után különben is lehet kölcsönö­kért kilincselni. Ha mégsem jön össze a terv, legegysze­rűbb,megemelni a kalapot és odébb állni. A felvett forin­tokat pedig majd csak el­könyveli valaki a kiadás ro­vatba! A hivatalos, szimpáti­át biztatásnak, garanciának érző elnökjelöltek pedig sok­szor a tudatlanok, járatlanok bátorságával fejest is ugrot­tak abba a medencébe, ami­ből aztán hamar leengedték a vizet. Így kerülhetett sor arra, hogy a fémszelektesek százezer forintos forgóalap­pal 25 milliós forgalmat re­méltek. Egy ideig ment is a verkli. — A kialakult helyzet ar­ra is figyelmeztet bennün­ket, hogy a jövőben sokkal komolyabban kell venni a kisszövetkezetnél a vezetői alkalmasságot és a műkö­déshez szükséges gazdasági garanciákat! — mondja a pártbizottság titkára. Maga az érintett, Baráth István sem gondolkodik most már másként: — Tudom, hogy alkalmat­lan vagyok a kisszövetkezet vezetésére. De nem volt ná­lam jobb. De ez miért csak most derült ki? Ha továbbra is hozzuk az eddigi eredmé­nyeinket, a veszélyt rejtő hordókat meg senki sem ve­szi észre, vajon akkor is al­kalmatlan lennék? Félek, aligha! Mindeneset­re érdemes belegondolni, ha nem veszélyes hulladékok feldolgozásával, hanem cipő, vagy ruha gyártásával fog­lalkoztak volna, mikor de­rülne ki: nem mennek rend­jén a dolgok? Lehet, hogy nemcsak az az álmodozó, aki ebbe belevágott, hanem azok is, akik hagyták? Rafai Gábor (Folytatjuk.) 3 Vegyes vállalatok - kérdőjelekkel Sokszor szóba kerül mos­tanában a vegyes vállalatok alapítása, a külföldi működő­ tőke bevonása a magyar gaz­dasági életbe. Esetenként el­túlozzák forrásbővítő szere­pét, lehetőségét. A külföldi tőke több mint hetven ter­melő, szolgáltató és kereske­delmi vállalat, illetve pénz­intézet tevékenységében vesz részt közvetlenül. A folya­mat felgyorsult. Tavaly pél­dául több mint húsz vegyes vállalat alakult, mintegy 20 millió dolláros tőkével. Ter­veink, reményeink szerint 1990 végére a magyar gaz­daságba fektetett külföldi tőke jobb esetben megköze­líti a 200 millió dollárt. (Ez az összeg sem éri el az egy­évi beruházás 10 százalé­kát.) Számarányuknál, tőkeere­jüknél, tényleges forrásbőví­­tő szerepüknél népgazdasági jelentőségük azért nagyobb. Hozzájárulnak az élenjáró technika hazai alkalmazásá­hoz, a korszerű vezetési, szervezési, piaci módszerek térhódításához. A külföldi vállalkozó miután saját tőké­­­jét kockáztatja, közvetlenül érdekelt az üzleti sikerben, a legjobb megoldások alkal­mazásában. Felületesség Bizonyítja ezt a Fotex pél­dája. Az amerikai partner nem csupán a négymillió fo­rint értékű színes fotó mini­labort vitte a vállalkozásba, hanem az új szemléletet is. Nem kellett a rendezőnek he­teket várni a színes filmek előhívására, néhány óra alatt kiadták a kész képeket. A gyors előhívás olyan kihí­vásnak bizonyult, hogy az egész szakma kénytelen volt bevezetni az expressz- és szuperexpressz-szolgálta­tást. Az ilyen és hasonló piaci­vállalkozási lehetőségnek se szeri se száma hazánkban. Adottak-e legalábbis a rész­beni hasznosításhoz a felté­telek? Van határozott álla­mi készség a külföldi tőke fogadására. A jogszabályi feltételek ennek megfelelően ma már igen kedvezőek. Így például az új termelő vegyes vállalatok nyereségadója öt évig 30 helyett 20 százalék. A kiemelt területeken — az elektronikai, a csomagolás­­technikai iparban, a szállo­daépítkezéseken — pedig a külföldi vállalkozók öt esz­tendeig teljes adómentessé­get élveznek. Törvény garan­tálja, hogy nyereségét át­válthatja és konvertibilis va­lutában kiviheti a külföldi partner. De ha befekteti, a kedvezményes adóból is je­lentős visszatérítést kap. A vegyes vállalatok alapí­tásának, eredményes műkö­désének persze sokféle fel­tétele létezik, köztük van­nak szűk keresztmetszetek is. A leglényegesebb fékező­erő talán az, hogy a hazai termelő cégek nem kellően érdekeltek és kezdeménye­­zőek. Gyakran már a kül­földi partner kiválasztásánál tapasztalható felületesség. „Szakembereink többnyire csak a nagy mamutcégeket ismerik és keresik, holott a kis- és közepes méretű vál­lalattal könnyebben talál­hatnának közös érdekeltsé­get” — így összegezte pél­dául a tokiói magyar külkép­viselet egyik illetékese ta­pasztalatait. Amikor konkrét tárgyalásokra kerül sor, ki­derül, hogy a magyar válla­lat célja, igénye határozott, de azt már nem gondolták végig, nem tudják még in­dokolni: miért előnyös az a külföldi partnernek? Az export például egyér­telmű és kockázatmentes üzlet a szállítónak. A ma­gyar javaslatok többnyire arra is irányulnak, hogy a külföldi partner vállalja a magyar fél helyett a koope­ráció, vagy a magyarorszá­gi gyártás kockázatát. A ja­vaslat akkor elfogadható, ha az üzlet a nagyobb kockázat mellett nagyobb előnyökkel kecsegtet. A tárgyalások so­rán többnyire kiderül azon­ban, hogy a partnert kereső magyar fél nem felkészült, nem ismeri például a hazai adó- és vámfeltételeket. Nehézkes ügyintézés Jobb esetben felajánlja a szükséges csarnokot, munka­erőt, de gyakran még azt sem. Marad a zöldmezős be­ruházás — rossz infrastruk­turális környezetben. Holott számolni szükséges azzal, hogy nemzetközi méretű verseny folyik a működő tő­kéért, s ismerni illik a rivá­lisok ajánlatait is. Miért jön­ne éppen Magyarországra, amikor máshová esetleg ki­épített ipari parkok, fejlett­­ infrastruktúra, felkészült szellemi tőke, némelykor ki­érlelt, eredeti ötlet csábítja. Valószínűleg irányítási, szabályozási gondokra is utal a hazai vállalatok jelzett passzivitása. Miért a Skála, s nem az Orion, vagy a Video­ton kezdeményezte például korszerű nyugati tévékészü­­­lék-összeszerelést hazánk­ban? A kényelemszeretet, a konzervativizmus, az újtól való idegenkedés szerepet játszhatott, de nem magya­ráz meg mindent. A szemlé­letformálás mellett az érdek­motiváció erősítése szintén szükséges. A vegyes vállalatok alapí­tásának másik jelentős szűk keresztmetszete a nehézkes ügyintézés, a bürokrácia. Az első, immár 13 éves Siemens a magyar vegyes vállalat, a Sicontact egyik , kudarccal végződött vállalkozása jól szemlélteti ezt. A Siemens megállapodott a Kontaktá­­val, hogy az egyik alkatrész gyártását Magyarországra te­lepíti, saját szükségletét is magyar partner termeléséből elégíti ki. Belgiumban, Oscampban leállították a gyártást, leszerelték a gépe­ket, s kamionba rakták, Ma­gyarországra szállították, majd a Kontaktéban felállí­tották azokat. A gyártáshoz azonban némi importra volt szükség, de a Kontakta nem kapta meg időben a beho­zatali engedélyt. Három hó­nap elteltével megjelentek ismét a Siemens-kamionok, leszerelték és visszaállítot­ták a gépeket Oscampba. A partner fejével is „Nem­­ engedhetjük meg, hogy a terméklistánkról akár átmenetileg is hiányozzon egy alkatrész” — érveltek a Siemens vezetői. De hozzáte­hetjük: azt sem engedheti meg a tulajdonos, hogy a be­rendezések akár csak hetek­re is kihasználatlanul hever­jenek. Pedig a Köjál, a tűzol­tóság, a tanács, a cégbíróság a különböző formaságok in­tézése közben nem szokta el­sietni a dolgokat. S ahogyan mondani szokták, a rossz hír szárnyakon jár. Egy-egy ku­darc az eredményes intézke­dések, az előnyös jogszabá­lyok, a hatásos propaganda­­munka sorozatát közömbösí­ti, elerősíti a tartózkodást, a bizalmatlanságot. Némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a tőke oda vándorol, ahol a legmaga­sabb profit megszerzésére nyílik lehetőség. Az áramlás iránya nem mindig szándé­kaink szerint alakul. Valami­kor eltúloztuk a viszonylag olcsó és szakképzett munka­erő szerepét a nemzetközi versenyben. A profitszerzés összetett lehetőségeire utal, hogy az USA a világ első számú tőkeexportőréből a világ legnagyobb tőkeimpor­tőrévé vált. A magyar gaz­daság a külföldi tőke von­zásában persze nem verse­nyezhet az USA-val. A ha­zai külgazdasági stratégiá­nak, a vállalati kezdeménye­zéseknek a meglevő szerény lehetőségek maximális kiak­názására kell irányulnia. Nem megfeledkezve a leendő külföldi partner érdekeiről, és közvetlen külgazdasági környezetünkben a KGST- országok kezdeményezései­ről, vegyesvállalat-alapítási törekvéseiről. Kovács József Miért lépett vissza a Siemens ? Vegyszeres gyomirtás Országos bemutató Országos bemutatót tartottak kedden a Hőgyé­­szi Állami Gazdaságban a kukorica vegyszeres gyomirtá­sának legújabb eredményeiből. A Tolna megyei tapaszta­latcserén félezer üzemi, kutatóintézeti, egyetemi és keres­kedelmi szakember vett részt, köztük hazai és külföldi vegyszergyártó vállalatok képviselői is. A KSZE Növény­­termelési Rendszer Agrárfejlesztő Közös Vállalat által végzett gyomirtási kísérletekkel segítséget akarnak nyúj­tani a tsz-eknek és állami gazdaságoknak ahhoz, hogy a legcélszerűbben megválasztott vegyszerezés révén a ter­melési költségeket csökkenteni tudják. Mától Adóhatóság új szervezetben Július elsejétől — vagyis a mai naptól — dolgozik Budapesten az Adó- és Pénz­ügyi Ellenőrzési Hivatal. (Általánosan használt rövi­dítése majd valószínűleg az APEH lesz.) Ennek a szer­vezetnek a­­ Csongrád megyei igazgatósága Szegeden, a Londoni körút 13. szám alatt található. A Csongrád Megyei Adó­felügyelőség a Kossuth La­jos sugárúti Délép-székház földszintjén és negyedik emeletétől felfelé rendezte be irodáit Itt jövedelem- és forgalmi adóval kapcsolatos ügyek intézésének a helye lesz Ide fordulhatnak el­számolásaikkal a kisiparo­sok, kiskereskedők, szelle­mi szabadfoglalkozásúak, szerződéses üzemeltetők. Az előbbi mondat után kíván­kozik a szó: egyelőre. Ugyanis, ha a személyi jö­vedelemadó bevezetésre ke­rül, akkor minden kereső magyar állampolgár kapcso­latba kerül majd ezzel a szervezettel. — Nem túl korai a végle­ges döntés előtti megalaku­lás? — kérdeztem Csányi Lászlót, a Csongrád Megyei Adófelügyelőség vezetőjét — Egészen bizonyos, hogy nem. Már a mai naptól át­vettük az eddig a tanácsok­hoz tartozó adómegállapító feladatokat, és az illetékhi­vatal adómegállapító mun­káját. Munkatársaink jó ré­sze is ezektől a szervezetek­től „igazolt át” hozzánk. Persze folyamatosan készü­lünk majdani új feladata­inkra is. Szeretnénk elérni az egységes adóztatást, en­nek összehangolt irányítá­sát és szabványos gyakorla­tát a vállalati, a szövetke­zeti és a magánszektorban egyaránt. Bízunk benne, hogy hamarosan regisztrál­hatjuk : minden szempont­ból egységes a jogorvoslati rendszerünk is. Az ügyfélszolgálat mind­két helyszínen hétfőn és szerdán délután fél hétig, nyújtott műszakban tudja fogadni az ügyfeleket. B. I.

Next