Délmagyarország, 1987. szeptember (77. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-01 / 205. szám
Kedd, 1987. szeptember 1 Üveghomok Fehérvárcsurgóról Az Országos Érc- és Ásványbányák fehérvárcsurgói üveghomokbányájából ebben az évben 480 ezer tonna, üveggyártásra alkalmas homokot szállítanak a megrendelőknek. Az éves tervükből 20 ezer tonna flótánt homokot osztrák és jugoszláv piacokon értékesítenek Tanszerek és igények Hiányzik az ecset és az olló, nem elég az egységcsomag tartalma, gond van a könyvborítókkal — mondogatják a szülők, különösen most, a tanév kezdetén. Mind igaz, de nem pontos, mert a vonalzó, a körző és a színes festék kimaradt a sorból. Ez utóbbi cikkekről a Piértnél hallottam. A kirendeltség vezetője, Nádor Viktor elmondta, hogyan készül a kereskedelmi vállalat az iskolaévre. Az oktatáshoz szükséges kellékek listáját minden év elején elküldik a kiskereskedőkhöz, a boltokhoz, akik annak alapján megrendelik a tanszereket. Évek óta rendszeres a nyári vásár, amikor 30 százalékkal olcsóbban lehet beszerezni az iskolaszereket. Ebben az évben is így volt, a „főszezon” viszont ilyenkor, az utolsó napokban van, sőt majd szeptember elején-közepén lesz a „pótvásárlás”. Felkészültek erre is, de csak úgy, olyan cikkekkel, amelyeket a gyártótól be lehet szerezni. Akad még magyarázat a hiánycikkekre. Az egyik az, hogy a pedagógusok gyakran különleges igényeket támasztanak. Olyan dolgokat kérnek tanévkezdet után, amelyek nem föltétlenül szükségesek. A másik oka a hiánynak, hogy sok tanszer kerül turistaforgalomban külföldre. Majdnem a 22-es csapdája ez: az ipar gyártmányát veszi meg a kereskedelem, onnan a szülő — ha van az, amit éppen kérnek, és kapnak olyat, amit az iskolák kívánnak. A.S. Akkumulátorok Egyiptomba Eddigi legnagyobb konvertibilis üzletét kötötte meg az Akkumulátor- és Szárazelemgyár; a vállalat 800 ezer dollár értékben 10 ezer darab nagyteljesítményű akkumulátort szállít Egyiptomba. A termékek a vállalat legújabb fejlesztésének eredményei, a korábbiaknál nagyobb teherbírású, hosszabb ideig használható, kevesebb gondozást igénylő áramforrások. Az eredeti konstrukción a külföldi partner igénye szerint további változtatásokat hajtottak végre, igen gyorsan, mert a fejlesztések megkezdésétől mindössze fél év telt el az első szállítmány útnak indításáig. Ezekben a napokban csomagolnak egy újabb tételt, s a tervek szerint október végéig befejezik a szállításokat. Termékeik iránt több nyugat-európai cég is érdeklődik. MMNO-visszavonulás? Tűsarkon táncolva Minőségi Cipőgyár amerikai piaci elképzeléseinek kudarcáról lapunkban áprilisban már beszámoltunk. Akkor hírt adtunk arról, hogy a külföldi partner, azaz a bostoni Klassic Aura csődje miatt a vállalat kintlévőségei után sorban állásra kárhoztatott. Az évi 700- 800 ezer pár tengerentúlra irányuló cipőexport álomnak végleg befellegzett. Azóta a piaci kapcsolatok ébrentartására felvett kölcsönök vészes helyzetbe sodorták a Minót. A vállalat szakembereinek számítása szerint most úgy tűnik, hogy eredményes munkával is csak 10 évnyi nyereségük feláldozása mellett tudják majd ledolgozni adósságaikat. A vállalat szegedi gyáregysége is kivette részét az Amerikába induló lábbelik gyártásából. A piac bedugulásával vajon milyen zavarok keletkeztek Szegeden? A partnervállalat bukása után még volt olyan elképzelése a vállalatnak, hogy minden áron bent kell maradnunk az amerikai piacon. Több céggel is tárgyaltak a szakemberek, de végül minden üzlet meghiúsult, mert nagyon alacsony árat kínáltak a cipőinkért — mondja Karsai László, a szegedi gyár igazgatója. A már kiszállított és ott raktározott mennyiséget végül a vártnál is jobb áron sikerült eladniuk, de ez már kevéske vigasz a vállalat számára. Az Amerikában is hírnevet szerzett Innocence cipők végül is kiszorultak erről a piacról. Azóta a változott: az elvesztett piacok minden áron való fenntartása helyett jobbnak látták új vevők után nézni. Ami nem volt egyszerű, hiszen a Klassic Aurával folytatott kereskedelem a vállalat tökésexportjának több mint 80 százalékát tette ki. Ilyen nagy kapacitásra vevőt találni nem gyerekjáték. A keresgélés, és a problémák áthidalása időt vett igénybe. Ezalatt a termelés sem volt zavartalan. Szegeden is előfordult, hogy műszakokat kellett áthelyeznünk, módosítanunk. A tizenhat „elengedett"1 műszak nagy részét a tűzödések már le is dolgozták, más üzemrészben is 1-2 műszak kivételével sikerült utolérnünk magunkat. Időközben az értékesítés iránya jelentősen megváltozott. A kiesett piac helyére ugyan sikerült ismét „meghódítani” a francia vevőket, de ez egyedül az elmaradt hatalmas mennyiséget nem képes ellensúlyozni. Összesen 165 ezer párról van „csak” szó, amiből Szegeden több mint 100 ezret gyártanak az idén. Az elmaradt megrendelés miatt így a termelés is csökkent. A féléves tervet Szegeden is csak megközelítően sikerült teljesíteni. További gond, hogy a tőkés piacokra szánt lábbelikhez vásárolt anyagok ma még a raktárkészletet terhelik. — A vállalat 162 milliós készletéből, 26 millió Szegedé. Ez 22 százalékkal több, mint a tervezett. Amit lehet, gyártók elképzelése is meg- azt igyekszünk a más piacokra készített cipőkhöz felhasználni. — Arról is hírt adtunk annak idején, hogy a szovjet szállításoknál is voltak problémák. A vevő elégedetlen volt a minőséggel. Sikerült-e visszaszerezni a Mini-cipők jó hírét? — Alapanyaggondjaink voltak. A hazai fehér bőrök, nem felelnek meg az elvárásoknak. Ezen úgy igyekeztünk segíteni, hogy a fejlődő országokból hoztak be ilyen bőrt. Minőségben jobb a hazainál és jóval olcsóbb is. „Kemény” második félévre számítanak Szegeden. Az elmaradás plusz műszakokkal, szombati, vasárnapi munkákkal kell majd behozni. Az „amerikai kaland" hatása magát a vállalatot is visszaveti jó időre. Egyelőre az értékesíthető alapanyagok, felesleges készletek kiárusítása folyik. Majd száz oldalas kibontakozási terv is készült a talpra állás elősegítésére, azzal egy időben, hogy a vállalat központi telepét eladja az Interinvestnek, s a jövőben a banktól jutányos feltételek mellett bérli. Ha talpra áll, a szerződés szerint visszavásárolhatja telephelyét. A fogyókúra hatása minden bizonnyal Szegeden is érezhető lesz majd... Rafai Gábor A Nyilvánosság a pártmunkában nyíltság a kommunista mozgalom erejének egyik forrása. Nyíltan szembenézni a problémákkal, nevén nevezni a dolgokat, őszintén szólni kényesnek tartott kérdésekről is — ezek a kommunista magatartás és stílus gyakorlatban sokszorosan igazolt vonásai. A nyilvánosság a pártélet és a pártmunka demokratizmusának semmi mással nem pótolható eleme. Hatékony érvényesülése csökkenti a szubjektivizmus érényesülésének lehetőségeit. Ennek megfelelően a párton belüli viszonyokat is nyíltság, őszinteség kell, hogy jellemezze. Ez azt jelenti, hogy a felmerülő kérdéseket nem szűk csoport dönti el, hanem az alapszervezetek tagjai közvetlenül érvényesítik politikai akaratukat. Történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a bürokratikus torzulások ott tudnak talajra találni, ahol hiányzik a nyilvánosság, s nem él az ebből táplálkozó, alulról jövő ellenőrzés. A nyíltság és nyilvánosság nemcsak a párt belső életében, de a társadalomhoz fűződő kapcsolatában is kiemelkedő szerepet tölt be: nélkülözhetetlen eleme a párt és a tömegek kapcsolatának. A kommunisták nem félnek a nyilvánosságtól, hiszen tevékenységük nem szűk, önös érdekeket szolgál, hanem az adott munka-, vagy lakóhelyi közösségek felemelkedésével együtt a társadalom egészének érdekeiért küzdenek. Alapvető érdekük tehát, hogy céljaik, és ezek érdekében végzett munkájuk országosan, és helyileg is minél nagyobb nyilvánosságot kapjon, hogy az emberek megismerjék azokat, és véleményt mondjanak róluk. A pártszervezetek nem az emberek nélkül, nem a munka-, vagy lakóhelyi kollektívák „háta mögött” dolgoznak, hanem közöttük, velük együtt. Munkájuk annál hatékonyabb, minél jobban megismerik azt a pártonkívüliek, minél erőteljesebben érvényesül annak nyilvánossága. A nyilvánosság hiánya sokban formálissá és meddővé teheti a pártmunkát. Ha a pártszervezeten kívül állók nem ismerik, nem értik, a pártszervezetek állásfoglalásait, azok indítékait, és a kommunisták erőfeszítéseit, akkor nem várható el, hogy a tömegek kövessék őket. Ahol a nyilvánosság éltető légköre hiányzik, ott rendszerint virágzásnak indul a különböző klikkek által táplált, tendenciózusan beállított féligazságokra épülő jólértesültség. Bizonytalanság és bizalmatlanság alakul ki. S a pártszervezet nem egyszer utólagos magyarázkodásra, védekezésre kényszerül. Ma úgy tűnik, hogy jobban meg kellene tanulni a nyíltság és a nyilvánosság elvének gyakorlati érvényesítése hogyanját, mert sokakat az tesz bizonytalanná, hogy hol a határ a nyilvánosság elve és a kíváncsiskodás, vagy fecsegés között. Másokban okkal visszatartó hatású, hogy pártszervezetének, vagy irányító pártszervének szinte minden anyaga „bizalmas", vagy „szigorúan bizalmas” jelzővel van ellátva — sokszor teljesen feleslegesen. Gyakori, hogy a párttagokhoz is csak az irányító szervek döntései jutnak el. Tehát egy tömör „végtermék” a tennivalókról. De az már a végrehajtásra is kiható hatékonysági tényező, hogy megismerik-e a döntést hozó pártvezetőségekben, végrehajtó bizottságokban vagy pártbizottságokban hozott döntések hátterét, azokat a meggondolásokat, érveket, motivációkat, amelyek a döntést olyanná formálták, amilyen lett. A párttagság és a politizáló közvélemény gyakran elégtelennek tartja a döntési folyamatokról kapott információt. Keveset tudnak az egyes döntéseket megelőző mozzanatok tartalmi kérdéseiről. Ezért az egyik terület, ahol erősíteni szükséges munkánk nyíltságát és nyilvánosságát, a döntés-előkészítés. Nemcsak azzal erősíthetjük e területen munkánk nyilvánosságát, hogy céltudatosabb és részletesebb információt adunk, hanem ha egyre nagyobb mértékben bevonjuk a párttagokat, s pártonkívülieket a döntések előkészítésébe. Ha elképzeléseinkről, terveinkről véleményt kérünk tőlük, s vissza is térünk javaslataik sorsára,agyobb nyilvánosságot kell adni az elismerésnek és a bírálatnak is. Mivel a pártszervezetek nem mindig élnek ezzel, olyan kép alakul ki a közvéleményben, mintha a pártszervezetek nem értékelnék a jól végzett munkát, mintha az elismerés egyetlen módja annak forintban is kifejezett formája lenne. Másrészt a megfelelő nyilvánosság hiánya nem kevesekben — a valóságtól eltérően — olyan vélemény kialakulását segíti elő, hogy a pártszervezetek nem lépnek fel a negatív jelenségekkel szemben. Abból kell kiindulni, hogy az egész nép pártjává válás útját járó pártunknak nem lehetnek titkai a nép előtt. Ezt kell szüntelenül érzékeltetni és érvényesíteni a pártmunka nyilvánosságában is. Takács István N BNV-nagydíjasok sikere Szegediner szalámi és a Serba-család Szeptember 18. és 27. között rendezik meg az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárt, a fogyasztási cikkek szakvásárát. A tavalyi hasonló bemutató óta eltelt 1 esztendő alatt jelesre vizsgáztak a Csongrád megyei vállalatok nagydíjas termékei. A Szegediner szalámi, ami a téli Pick-szalámi paprikás változata fekete színű műanyag bélbe csomagolva, no vette hírnevét. Az idén a tavalyinál legalább 30 százalékkal többet, 1 ezer 300 mázsát gyártanak exportra, és mintegy 100 mázsát hazai fogyasztásra. A legtöbbet NSZK-beli cégek megrendelésére küldtek, illetve küldenek. A Szegedi Szalámigyár és Húskombinát piackutató szakembereinek felmérése szerint várható, hogy ennek a szalámifélének tovább növekszik a tőkés exportja. A Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat „Serba családjának tagjai: a sertés- és baromfihúsból, minimális szalonna, valamint fűszerek, ízesítők hozzáadásával készült és füstölt termékek: a csemege kolbász, a májas, a rakott filé és a sajtos mortadella közkedveltté vált a fogyasztók körében. Egy év alatt éppen megduplázódott a termelésük. A legtöbbet Budapestre, Baranya, Szolnok, Szabolcs megyébe és természetesen Csongrád megye városaiba szállítanak. A vállalat össztermékeinek már több mint 10 százalékát teszi ki a „Serba-család". Jól szolgálja mindkét vállalat piackutatását, hogy az idén Szegeden szalámimintaboltot, Szentesen pedig baromfihús-mintaboltot nyitottak. Ezekben megtalálható a teljes termékskála, köztük az olcsóbb cikkek is. 3 Változó, vagy állandó? Alig jutottunk túl az év első felén, de már mindenki az 1988-as esztendőről beszél. Mi lesz az adóreformmal, bevezetik-e január elseje után vagy sem? A kérdés természetesen nemcsak az adót fizető állampolgárok számára húsbavágó kérdés, ha a tervek valóra válnak, alapvetően megváltozik a vállalatok helyzete. Az általános forgalmi adózás gyökeresen átalakítja a köztük évek-évtizedek óta kialakult struktúrát: egykor csak vegetáló vállalatok megszabadulva az irracionális elvonás terhétől, az elsők közé kerülhetnek. A számtalan előnyt, támogatást élvezők viszont csak a saját erejükre támaszkodhatnak majd. A várakozás érthetően nagy, ahogy a félelem is. A hatásokat csak nagy vonalakban lehet körvonalazni, ám vállalati szintre lebontva az egyes számokat, már sokkal bizonytalanabb előrejelzést kaphatunk. És kimondatlanul ott lappang a félelem a vállalatok vezetőiben, vajon mennyire lesz tartós az új szabályozás? Évek óta visszatérő és jogos panasz ez. A szabályozók kiszámíthatatlan változása, az év közben született módosító intézkedések, váratlan elvonások hihetetlen szűkre szabták a vállalatok tervezési lehetőségeit, mozgásterét. A gazdálkodók egyre inkább egy viharos tengeren hánykolódó hajóhoz hasonlítanak, ahol a kormányos csak ösztönére hallgathat, mert a víz alól váratlanul fölbukkanó sziklákról nincsen térképe. Ilyen helyzetben a legbiztosabb döntésnek a helyben maradás látszik, és ahogy ezt a statisztikák is mutatják, a vállalatok közül jó néhányan inkább ezt a megoldást választották. A másik oldalon viszont védekezésként számtalanszor elmondták, ilyen kiszámíthatatlan, bakugrásokat tévő szabályozás mellett egyszerűen nincs más lehetőség, nemhogy öt évre, de még egy fél évre sem lehet előre látni a gazdasági környezet változását, s csak egy valami biztos: a szabályozás minden egyes változása csak szűkítheti a cégek mozgásterét. Érthetően nagy a várakozás tehát a most meghirdetett, ám még pontos részleteiben nem ismert új szabályozás iránt. Bár az egyes ágazatok képviselői olykor egymásnak ellentmondó álláspontokat képviselnek, abban mindenki egyetért: csak egy hosszú távon is állandó szabályozás adhat biztonságot az önállóan gazdálkodó vállalatoknak. Amelyeknek persze nemcsak jogokra, hanem pénzre is szükségük van. Az eddig megjelent elképzelések szerint a költségvetés jelentősen csökkenti az adónemek számát, és az elvonás is mérséklődik. A korábbi 80 százalék helyett minden száz forintból átlagosan 80- at kellett valamilyen adó címén befizetni — jövőre 50 százalékra csökken a központosított vállalati jövedelmek aránya. S ez már lehetőséget ad a jobban gazdálkodó vállalatok számára a lehetőségek jobb kihasználására, gyors alkalmazkodásra, sőt talán fejlesztésre is. A nyertesek mellett viszont szép számmal akadnak majd vesztesek is. Akikről egyhamar kiderül, az eddig bőven osztogatott állami támogatásból tartották a felszínen magukat, s a nyereség a közös kasszából s nem a munkájuk eredményéből származott. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy nehéz, átmeneti korszak előtt áll a gazdaság. De csak a meghirdetett elvek szigorú és következetes érvényesítésével juthatunk közelebb a tőlünk egyre jobban távolodó világgazdasághoz. Lakatos Mária