Délmagyarország, 1988. február (78. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-01 / 26. szám
78. évfolyam, 26. IÍS8. február 1., szám hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A törvény ereje lehet, hogy az emlékek hazudnak? Nem tudom. Én mindenesetre ma is érzem azt az izgalmat, ami előbb ismeretlen teherként nyomta vállunkat, majd pillanatok alatt lehetőséggé alakult át. Igen, lehetőséggé, miszerint most beszélhetünk, elmondhatjuk minden gondunkat véleményünket a világról. Elmondhatjuk, mert nekünk (értsd: ifjúság) külön jogokat biztosít a törvény. Mert nekünk parlamentünk lett, ami majdnem olyan, mint az igazi. Ugye, kitalálta már a kedves olvasó — ezerszer áldott hetvenes éveink elejére utalok, amikor nemcsak a szépnek nevezhető fejlődést garantálták a tervek, nemcsak a lakáskérdés megoldása, a biztos és folyamatos gazdagodás látszott oly egyértelműnek, hanem rést ütöttünk évtizedes jégpáncélokon is. Ilyen résnek hittük az ifjúság parlamentjei is. Hogy miért csak hittük? Mert teltek-múltak az évek, felnőtt az a bizonyos új generáció, s ma már azt olvashatom újságjainkban: „Sok helyen érdektelenség nyilvánul meg az ifjúsági parlamentek iránt, máshol a viták sekélyesek, a beszámolók alig lépik túl az általánosságokat." A cikkek tehát kritikusak, csak valahogy a miért?-re nem keresik a választ. Most megpróbálom. Ahogy mondani szokták, e teljesség igénye nélkül ültem asztalhoz. Átlapoztam a fent említett törvényt, (pontos nevén: 1071. évi IV. törvény — az ifjúságról), s válaszom sem lehet különb. De hadd idézzek ebből a dokumentumból. ........ a Magyar Népköztársaság különös figyelmet fordít a fiatalok munkába való beilleszkedésének, a közügyekben való részvételének, szabadidejük kulturált felhasználásának biztosítására, családalapításuk elősegítésére ... kedvezményeket biztosít a fiatalok lakásigényének kielégítésében... a településfejlesztés során gondoskodni kell a fiatalok művelődéséhez, testedzéséhez, sportolásához szükséges létesítményekről ...” Hogy miért rángattam elő ezeket a paragrafusokat? Bevallom, nemcsak (sőt, nem elsősorban a most zajló parlamentek miatt. Sokkal inkább egy interjú bátorított, amelyet a televízióban láthattunk. Amelyben a KISZ KB első titkára ilyen tényeket közölt többek közt: a bor ma is inkább a munkában eltöltött időtől, nem pedig a teljesítményektől függ. Ez természetesen hátrányos helyzetbe hozza a pályakezdőket, az ifjúságot. .. Az idősebb generáció jövedelmei tv, elmúlt két évtizedben két és fél-háromszorosára nőttek, míg a fiataloké másfél-kétszeresére. Tehát a ma ifjúsága más korosztályokhoz viszonyítva hátrányosabb helyzetben van, mint elődei... A lakásárak háromszorosára nőttek, tehát... S elhangzott egy ilyen mondat is. ..A társadalom, ha globálisan nézem, nem tekinthető ifjúságpártinak." Hogy is van ez? Egyik kezemben az egykor irigyelt törvény, másik pedig ilyen gondolatokat jegyez? Ennyire elfáradt az alig több, mint másfél évtized alatt az ifjúság joga, vagy az egykori törvényhozó testület sokkal inkább vágyai, mint az ország lehetőségei alapján mérte fel a jövőt? Erre a válaszra nem érzem illetékesnek magam. De a ma közömbösség miatt felvetett miért?-re talán már könnyebb felelni. Mert nemcsak a törvényt ismerem, hanem a mai ifjúságot is. A nyolcvanas évek tizen- és huszonévesei, akik sokkal racionálisabban gondolgoznak, mint mi tettük. Akik pillanatok alatt felmérik a rést szó és tett között. Akik könnyed (néha bizony flegma) beletörődéssel összegzik: ha eddig mindössze ennyi történt, mit várhatunk a jövőtől? Ha mérlegre teszem a kérdésben bujkáló vádat, bizony, nem kis súlyt jelez a szerkezet. Mert hivatkozhatunk .cserearányromlásra, megváltozott külgazdasági helyzetre, objektív és szubjektív körülményekre — ők azt hallják ki a KISZ KB első titkárának szavaiból, hogy ma nekik nemcsak a fejlett Nyugathoz, hanem húsz évvel idősebb szomszédjukhoz képest is nehezebb. Azt jegyzik képzeletbeli nagykönyvükbe, hogy a mai havi fizetésük az összes (s egyébként dicséretes) állami kedvezmény hatására sem elég fél négyzetméter lakásra. Hogy a törlesztések után megmaradt összeg nemhogy a kulturált szórakozáshoz, de lassan már mozijegyre is csak erős meggondolások után elég. Hogy a mindenki által szükségesnek vélt adóreform valahogy megint csak a bérből és fizetésből élő, családalapító, no meg pályakezdő fiatalokat sújtja leginkább, hogy a gyermekruhák megdöbbentő új árai szintén erre a generációra pakolják a pluszterheket, miközben a törvény arról beszélt, hogy. . De inkább, nem térek vissza az idézetekre. Már csak azért sem, mert a hírek szerint idén újra kodifikálják az ifjúságra vonatkozó jogokat és kötelességeket. Azt is hallottam, hogy a mai helyzet valós felmérése, a jövő tudományos faggatása alapján. Bízom benne, hogy így is lesz. Mert akkor talán új erőre kap a törvény, nagyobb hitele lesz a szónak. S akkor már a legkritikusabb ifjú titán sem sértődhet meg, ha gyakran idézik előtte a régmúlt törvény eme passzusát is. ..... a Magyar Népköztársaságban minden fiatal kötelessége, hogy szorgalmasan tanuljon, becsületesen dolgozzon, tisztességesen éljen, védelmezze szocialista hazáját, szolgálja a társadalmi haladás a béke ügyét...” Azt mondják, hogy ez a mondat új törvény nélkül is citálható? Nos, ebben egyetértünk. De ahogy mondani szokták: a korábban említett gondolatok fenntartása mellett . . Bátyi Zoltán Otthon az iskolában Aki diófát ültet, gondol a jövőre! — tartja a közmondás. Aki iskolát tervez, épít, meg inkább a jövőnek dolgozik, toldhatnánk meg a mondást. Hogy milyen lesz az utánunk jövő nemzedék, az döntően függ attól, milyen környezetben nő fel, hogyan formálódik iskolás éveiben. Szokatlannak tűnő épületre figyelhettek fel a József Attila sugárúton járók az elmúlt másfél-két esztendőben. Ahogy nőtt ki a földből, úgy kínált egyre több és több érdekességet az arrajáróknak. Hogy mi a fura benne? Leginkább az, hogy nem az elmúlt évtizedekben megszokott „panel"-iskolát építenek itt a Dclép szakemberei. Ide még én is visszajönnék az iskolapadba! — mondogatják sokan. * — Milyen is lesz az új huszonnégy tantermes gimnázium? — Nem tantermes, tanulócsoportos! — igazít ki a tervező, Kovák István építész. — Ez nagyon fontos különbség. Hagyományos „tantermek” helyett ugyanis blokkokat alakítottunk ki, amelyben a funkcióknak megfelelően az egy „tantermes” osztálytól a negyven diáknak helyet adó előadóig minden helyet kapott. — Funkcionális iskola? — Nem szeretem ezt a kifejezést, túl sok mellékzönge tapad rá. Integrált nevelési és közművelődési központnak nevezném inkább. Hogy mit takar a fogalom? Elsősorban azt, hogy az oktatáson kívül a lakóterület alapvető közművelődési funkcióit is ellátja majd az új épület. Legalábbis a tervek szerint képes rá. — Mit tud ez az iskola? — A háromszintes épületbe az „első emeleten” lehet bejutni. Lépcsősort és rámpát is terveztünk, hogy a mozgássérültek is könnyen tudjanak közlekedni. Az épület „szíve” az aula lesz, ahonnan egy háromszáz látogatót befogadó nagyterem nyílik. Ezt színháznak, mozinak is szántuk. Ez azonban összenyitható lesz az aulával, s így egyszerre akár ezren is elférnek. Ugyancsak innen nyílnak a közművelődési, közösségi funkciókat is ellátó termek: a könyvtár, az audiovizuális központ, a folyóirat-olvasó, a lapozgató, a büfé és a klubövezet. Külön ruhatár segíti a rendezvények lebonyolítását. A nagytermet egy kerengő öleli körül, amelyet kiállítások rendezésére is alkalmassá tesznek. Az épület belsejében a tevékenységeknek megfelelő blokkokat alakítanak ki: a középső szinten az idegennyelvi blokk kapott helyet, a nagy nyelvi labor mellett több kisebb — nyolctíz diáknak alkalmas — korszerű munkaszobát helyeztek el. Hiányzik a hagyományos értelemben vett „tanári szoba” is az iskolából. Lesz ugyan külön társalgó a pedagógusoknak, teakonyhával, öltözőkkel, irodahelyiségekkel, de munkaszobájukat ott helyezték el, ahol a saját szaktantermükhöz a legideálisabb. Az épület legalsó szintjén kapott helyet az étterem, a konyha, az aula alá műhelyeket, öltözőket, raktárakat bújtattak, s itt kap helyet a technikai készségfejlesztő tárgyak oktatása is. Ugyancsak újdonság az a pihenőblokk, ahol a diákok egymástól korcsoportonként is elkülönülve tudnak, pihenni, tanulni. Eddig csak filmekből ismertük az ételautomata „falat", nois, itt egy ilyen is helyet kap majd. A központi épületből „sóhajok hídja” vezet át a nemzetközi szabványnak is megfelelő tornaterembe. Sajnos, a pénz hiánya miatt az eredetileg tervezett lelátó innen már kispóroltatott Akar a fedett uszoda, aminek csak a helyét tudták egyelőre megtervezni. „Csodaiskola" — pénzügyi csodák nélkül, ahogy ez már nálunk lenni szokott. Nem kevésbé elegáns a legfelső szint sem. Itt a hallás- és látásnevelés központjai kaptak helyet többek között: hangszigetelt zeneterem, kerámiaműhely, fotólabor... — 900 tanulóra méreteztük az iskolát, reméljük, hogy kényszerből sem zsúfolnak bele többet, hiszen az épület éppen a komfortját, az ember léptékét vesztené el, s gyakorlatilag használhatatlanná válna. Nekünk ugyanis az volt a célunk, hogy tanulás után ne siessenek haza a nebulók. Érezzék otthon magukat az iskolában. Akárcsak a szülők, vagy a környező lakótelepek felnőtt látogatói. Ugyanis nekik is szánták ezt a korszerű épületet. Többek között ezért kapott helyet a tervekben egy, külön a népművelőknek szánt blokk. Maga az építkezés az elmúlt hetekben érkezett a finiséhez. Szeptemberben ugyanis már diákok népesítik be az iskolát. Az építés jogát versenytárgyaláson a Délép nyerte el, miután öt pályázó közül a legkedvezőbb ajánlatot tette. Több nagy építkezés ugyan az elmúlt két évben kicsit „elszívta” innen a vállalat erejét, szakembergárdáját, s akadt idő, amikor késésben voltak. — A csúszást mára már sikerült ledolgoznunk mondja Ótóri György építésvezető. — A határidőben ugyanis nincs, nem is lehet késés: 1988 július 30-án át kell adnunk a tantermi szárnyakat, november 30- ára pedig a tornateremmel is készen kell lennünk. — Ez azt jelenti, hogy tartani tudják a határidőt? — Igen! Én bízom benne, hogy nem lesz fennakadás. Anyaghiány ugyan most nehezíti, lassítja a munkát, de a jelenlegi készültségi fok olyan, hogy nem lehet akadálya a határidős átadásnak. Az épület talán legszebb részei a ragasztott faszerkezetes kupolák. Új műszaki megoldás, kevésbé hagyományos munka, de ebben is szereztek már gyakorlatot, a vállalat szakemberei. Többek között az újszegedi termálfürdő „gombájának" építésekor Leginkább már csak a belsőépítészeti munkák vannak hátra. Az épület „felöltöztetését" Szekeres Mihály belsőépítész tervezte meg. — Szerettünk volna sok képzőművészeti alkotást is elhelyezni az épületben, domborművekkel, kerámiafalakkal, textilművészeti alkotással is „nevelni” a diákokat. Úgy tűnik, egyelőre erre nemigen futja. Szép lesz viszont a kerengők kiállítótere — megfelelő iiligi tussal, rácsos, raszteres falfelületeivel. A szeptemberi első csergeszóig azonban akad még tennivaló bőven. Rátai Gábor Csodagimnázium ? Nagy László felvételei fl Kodály társaság közgyűlése A Magyar Kodály Társaság IV. közgyűlését tartották meg szombaton, a Fészek művészklubban. Az éppen tíz esztendeje alakult, mintegy nyolcszáz tagot számláló társaság képviseletében több mint háromszázan vettek részt a közgyűlésen, amelyen jelen volt Köpeczi Béla művelődési miniszter és Kodály Zoltánné is. A társaság megtárgyalta az elnökség beszámolóját az elmúlt három év munkájáról, s megvitatta a hazai zenei élet, zeneoktatás és -pedagógia, valamint a magyar kórusmozgalom aktuális kérdéseit, feladatait. A vitában szóba kerültek az iskolai ének- és zeneoktatás, s az egyre inkább háttérbe szoruló művészeti és zenei nevelés problémái is. A közgyűlés a következő időszak legfontosabb feladatai közé sorolta a társaság megyei csoportjainak megalakítását, ezzel Budapestközpontú tevékenységük feloldását. A már egy éve működő Szabolcs-Szatmár megyei Kodály- csoport mellé szeretnének újabbakat létrehozni, egyebek között Pécs, Szeged, Kecskemét, valamint a nagy hagyományú békéstarhosi zenei iskola vonzáskörében. Szó volt arról is, hogy idén ősszel megrendezik az első budapesti kórusversenyt. Az ülésen megválasztották a Magyar Kodály Társaság új, kilenc tagú elnökségét: az elnök ismét Szokolay Sándor zeneszerző lett. (MTI)