Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

78. évfolyam, 51. szám 1088. március 1., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1­80 forint Hogy valaki bizakodással vagy aggódással kezdte az új évet, az személyes ügye. Egy egész népgazdasági ága­zat nem lehet sem optimis­ta, sem pesszimista. A han­gulati elemeknél sokkal ob­­jektívebb korlátok és gaz­dasági feltételek szabják meg az egész ország ipará­nak, köztük az építőipar­nak mozgásterét. Nem válogathatnak A legfontosabb az, miként alakul hazánkban a fizető­képes kereslet a munkájuk­ra. Ennek felméréséhez fi­gyelembe kell venni a kö­zelmúlt adatait. Az évtized fordulójától 1985-ig annak voltunk tanúi, hogy folya­matosan csökkent az igény, valójában a beruházásokra fordítható pénz. Ez azt hozta magával, hogy javultak a megrende­lők pozíciói, hiszen az épí­­tővállalatok már nem válo­gathattak a jó és a jobb megbízás között. Tíz évvel ezelőtt a kivitelezők több mint 35 milliárd forint ér­tékű munkát utasítottak el azzal, hogy nincsen rá sza­bad kapacitásuk. A piaci vi­szonyok fokozatos erősödésé­vel lassan egyensúlyba ke­rült az igény és az építő­ipari teljesítőképesség. Miközben átrendeződtek az erőviszonyok, a beruhá­zási kereslet csökkenése mel­lett is megnövekedett a fenntartási munkák aránya. A megrendelők számára egyre fontosabb lett, ki vég­zi el a többiek ajánlatánál olcsóbban, pontosabban, jobb minőségben a munkát. Az utóbbi két évben a szabályozók szabadabb utat engedtek a beruházásoknak, ezért érzékelhetően növe­kedett ismét az építési igény. Különösen a tavalyi évben igyekezett minden beruházó elkölteni a pénzét, megkötni a szerződést a kivitelezővel. Habár egyre nagyobb szük­ség van rá, hogy új és fel­újított épületekben lakjunk, dolgozzunk, a népgazdaság lehetőségeinek ismeretében azt kell mondani, a tavalyi jó esztendő kivételnek te­kinthető, és nem várható, hogy rohamosan gyarapod­na a beruházásra fordítható állami vagy tanácsi, vál­lalati források összege. Hol van már a tavalyi hó? Egyes számítások szerint az idén körülbelül olyan helyzet várható, mint 1985- ben, amikor a szocialista szervek 200 milliárd forint­nyi összeget invesztáltak a beruházásokba, a magán­­szektor pedig körülbelül 50 milliárdnyit. Az előzetes információk azt sejtetik, hogy a közle­kedés, a posta és a távköz­lés beruházásaira több pénz jut, mint tavaly, és a meg­előző években, a vízgazdál­kodás is növelheti a meg­bízások számát. De a ko­rábbi nagy megrendelő, a mezőgazdaság, már kevesebb munkát tud adni, mint pél­dául 1981-ben, és az építő­ipar saját fejlesztései is a felére csökkennek a hat év­vel korábbinak. Hol kereshetnek és ta­lálhatnak munkát a régi vevőktől elszakadó kivitele­zők? Az egyik biztosnak lát­szó út a magánszektor, de ez csak azok számára jár­ható, akik a korábbi évek­ben alkalmassá tették ter­melési szerkezetüket, és gépparkjukat a nagyipari munkától alapvetően külön­böző magánmegrendelések­­re. Akik már a nyolc­vanas évek elején el­kezdtek a kisebb ve­vők felé fordulni, azok jó lóra tettek, mert a lakosság azóta folyamatosan több pénzt költ saját beruházá­sainak finanszírozására: még 40 milliárdot sem ért el ez az összeg 1979-ben, és ta­valy már meghaladta az 50 milliárdot. Ha verseny — legyen verseny­ em, akik nem olyan sze­rencsések vagy ügyesek, hogy kiaknázhatnák ezt a jelentős anyagi forrást, azok sem feltétlenül mennek csődbe. Említettük, hogy egyensúlyba került a keres­let és a kínálat, tehát nem attól kell tartani, hogy nem lesz­ munka, hanem attól, hogy nem éppen olyan, ami­re alkalmasak az egyes vál­lalatok. Ezt a tendenciát vették észre és használták ki a kisszervezetek, ame­lyek nemcsak pótolják az időközben kiesett termelési volument (a nagyvállalatok közül sokan állnak ingó lá­bakon), hanem mást kínál­nak a piacon, mint amit a megrendelők korábban meg­szoktak a nagyvállalatoktól. A nem építőipari szerve­zetek is az idő alatt növel­ték termelésüket — 1979-hez képest 1,4 milliárd fo­rinttal —, miközben a ki­vitelező építőipar hagyomá­nyos szervezeteinek teljesít­ménye 44 milliárd forinttal csökkent. Az adatok is igazolják, hogy az országos építési kí­nálatot alkotó kivitelezők között jelentősen módosul­tak az arányok: az állami vállalatok és szövetkezetek súlya­­ 50 százalékról 41-re csökkent, miközben a nem építőipari szervezeteké 25- ről 30-ra, a kisvállalkozáso­ké pedig 10 százalékra nö­vekedett. Ha ehhez, hozzá­tesszük, hogy a piac na­gyobb részén komoly ver­seny és vállalkozás van, nem kell sajnálkoznunk a tendencia miatt. Mert ez azt hozza magával, hogy soksz­ínűsödik a kínálat, és minden megrendelő megta­lálhatja azt a partnerét, amelyik igényeinek és anya­gi lehetőségeinek a legjob­ban megfelel. Szikora Katalin :Építési igény és lehetőség Megbeszélés a Parlamentben NATO-küldöttség látogatása A magyar Országgyűlés vendégeként hi­vatalos látogatásra hazánkba érkezett az észak-atlanti közgyűlés — a NATO-tagál­­lamok közös parlamentje — Ton Frinking elnök vezette 18 tagú küldöttsége. A láto­gatás célja, hogy a delegáció tanulmányoz­za hazánk politikáját, gazdasági, társadal­mi, kulturális életét. A küldöttség hétfőn az Országházban megbeszélést folytatott a magyar tárgyaló­­csoporttal, amelyet Péter János, az­ Ország­­gyűlés alelnöke vezetett. A vendégek kér­déseire válaszolva, az Országgyűlés külön­­böző állandó bizottságaiban tevékenykedő magyar képviselők ismertették hazánk főbb belpolitikai, gazdasági törekvéseit, szóltak a törvényhozás munkájáról, illetve a ma­gyar külpolitikának a nemzetközi életben betöltött szerepéről. A megbeszélésen elhangzottakat össze­gezve, a vendégek és a vendéglátók köl­csönösen hangsúlyozták annak jelentőségét, hogy első alkalommal jött létre találkozó a NATO-tagállamok parlamenti testülete és a Varsói Szerződéshez tartozó ország tör­vényhozó testülete között. Ezt mindkét részről fontos hozzájárulásként értékelték a kelet—nyugati kapcsolatok építéséhez. Szeptembertől több festék Schmidt Andrea felvételei Már hírt adtunk arról, hogy a szegedi Ilodalakk gyáregy­ség új osztrák festéktültő automata gépsorral kezdte meg a diszperzit csomagolását. Ezzel a beruházással több fes­téket tudnak szállítani a megrendelőiknek. Az egységcso­magolást is korszerűsítették, mert hőzsugorított fóliával bocsátják útra az általunk kedvelt, „vödrös" diszperzitet. Természetesen, továbbra is készülnek az eddig ismert fes­tékanyagok, mint például a Standolit festékcsalád A reményteljes prognózis után... A decemberi árelőrejelzések egy pici reményt pró­báltak bennünk elültetni. Talán igazán senki nem hitt ab­ban, hogy olcsóbban vehet magának ruhát, és kevesebbet fizet az autóalkatrészekért, vagy csökken a dezodorok ára. Eljött a január, és a remény A legtöbb ruházati termék ás­ható el a vas-, a műszaki és Közlönyben is közzétett, elöl kuthattak ki? Kérdésünkkel a Kisosz megyei titkárát. — A felsőruházati termé­keknél 10 százalékos árcsök­kenést irányoztak elő Ebből következik, hogy egy ötszáz­­ezres készletből a kereskedő vesztesége ötvenezer forint És ezt terheli még a hu­szonöt százalékos forgalmi adó. Az­ alapanyagárak­at­ tel­jes prognózisnak befuccsolt­­a emelkedett. Ugyanez mond­­a vegyi árukról is. A Magyar rányzott árak miért nem alá­­felkerestü­k Martonosi Istvánt, talában nem csökkentek. Venjünk egy példát! A far­­meranyan ara 1(1117 elején 42!) forint volt Év vénére (valfis/inülen, mert a keres­kedelem ismerte a majdani változásokat) felszökött az ára 4 tí­z forintra Inv január­­tól — beleszámítva az ÁFA-t i­s — a farmer métere 421­ forintba kerül. A kereske­delem vesztesége az alap­anyagár esetében — az ere­deti árhoz képest — mini­mális. — Az ígért 10 százalékos csökkenés azonban a vég­termékek áránál nem követ­kezett be. Akárhogy is ves­­­szük, ez piaci manipuláció. — Sajnos, farmerből nincs elég. Bőséges kínálat híján nem reménykedhetünk ár­csökkenésben. Sőt, aki tisz­tességesen szeretné csinálni a munkáját, az is dilemmá­­zik. A mostani viszonyok arra kényszerítik a keres­kedőt, hogy annyiért adja el a portékát, amennyiért veszi, a januári induló árait ugyanis nem módosíthatja. De hisz ez kész ráfizetés. Még a rezsiköltséget sem tudja kifizetni az illető. — És mindez a magas alapanyagárnak tudható be? — Valahogy ellenőrizni kellene az előállítás költsé­geit. Az alapanyag ára nem biztos, hogy tükrözi a tény­leges bekerülési összeget. A Kisosz. mint érdekképvise­leti szervezet azt szorgal­mazza, vizsgálják fölül az alapanyagárakat Ha ez nem következik be, elkezdődhet­nek a piaci manipulációk. Például a régi terméket — egy kis díszítéssel — újként tünteti fel, ez már lehet ürügy az áremeléshez. Két­féle mentalitás figyelhető meg: az egyik rizikóval is vállalja a készítő által dik­tált magasabb árakat, a má­sik nem vásárol árut, üre­sen tátong az üzlete. Egyéb­ként a készítők is visszahú­zódtak, szondázzák a hely­zetet, többségük nem ismeri az új árképzés szabályait. — Mi az ön prognózisa? — Három hónap alatt 108 kiskereskedő fejezte be tény­kedését a megyében. Egy­­egy vállalkozásba manapság bele is lehet bukni. Jelenleg hiányzik a tényleges költ­ségek és a tisztességes ha­szon egészséges egyensúlya. Egyébként a jó kereskedő megérzi, hogy mi várható. Néhány reprezentatív üzlet­ben már feltűntek a hasz­nált holmik. Különösen a gyermekruhák. Be kell val­lanunk, ezen a területen na­gyon pazarlóak voltunk. Szerintem megnő az igény a használt bútorok iránt is. — A Magyar Közlönyben olvashattuk a vas- és mű­szaki áruk árindexét is. Ha csökkenést nem is, de a régi árakat garantáltuk. így van ez? — Ezen a területen kö­rülbelül 10 százalékos árnö­vekedés tapasztalható az A­KA belépése miatt. Az árrés viszont egyre csökken. Míg korábban 8—9 százalé­kos árréssel dolgoztak, most ennek nagysága­ 4,5—0 szá­zalék körül mozog. Nyereség már semmi nincs rajta, nem érdemes tartani. Tudja, miért nem lehet kapni elem-, papír-, játékárut és műanyag padlóburkolót? A fentiek miatt. Az árrés 5 százalékos, kész ráfizetés. Tisztázatlan a helyzet. Ezzel magyarázható a krónikus gépkocsialkatrész-hiány is A kisipari gyártók leálltak, a vásárló meg dühöng, hogy baga le­m­ apróságokat, fillé­res dolgokat nem kap az­ üzletben. Már a maszeknál sem. E területre is érvé­nyes a kivárás. Vegetálunk. — A jövőre nézve mi a magánkereskedők álláspont­ja? — Ha a gyártók nem emel­nek árat, mi sem fogunk. És keressük az olcsóbb termé­keket. — A kozmetikai szerek sem tettek olcsóbbak. — Ugyanazt tudom mon­dani, mint a ruházatnál és a műszaki áruknál. Ez kü­lönösen az importból szár­mazó kozmetikumokra igaz. — Ebből az következik, hogy ha a kiskereskedő tisz­­tességesen — a jogszabá­lyoknak megfelelően — akar dolgozni, tönkremegy? — A többség tönkre nem megy, de egy biztos, a mos­tani körülmények nem hasz­nálnak sem a kiskereskedő­nek, sem a vásárlónak. De az is félő, hogy több terü­leten krónikus áruhiány jön létre. A csődtől sem tudunk megmenteni senkit. Bodzsár Erzsébet

Next