Délmagyarország, 1988. március (78. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
78. évfolyam, 51. szám 1088. március 1., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 180 forint Hogy valaki bizakodással vagy aggódással kezdte az új évet, az személyes ügye. Egy egész népgazdasági ágazat nem lehet sem optimista, sem pesszimista. A hangulati elemeknél sokkal objektívebb korlátok és gazdasági feltételek szabják meg az egész ország iparának, köztük az építőiparnak mozgásterét. Nem válogathatnak A legfontosabb az, miként alakul hazánkban a fizetőképes kereslet a munkájukra. Ennek felméréséhez figyelembe kell venni a közelmúlt adatait. Az évtized fordulójától 1985-ig annak voltunk tanúi, hogy folyamatosan csökkent az igény, valójában a beruházásokra fordítható pénz. Ez azt hozta magával, hogy javultak a megrendelők pozíciói, hiszen az építővállalatok már nem válogathattak a jó és a jobb megbízás között. Tíz évvel ezelőtt a kivitelezők több mint 35 milliárd forint értékű munkát utasítottak el azzal, hogy nincsen rá szabad kapacitásuk. A piaci viszonyok fokozatos erősödésével lassan egyensúlyba került az igény és az építőipari teljesítőképesség. Miközben átrendeződtek az erőviszonyok, a beruházási kereslet csökkenése mellett is megnövekedett a fenntartási munkák aránya. A megrendelők számára egyre fontosabb lett, ki végzi el a többiek ajánlatánál olcsóbban, pontosabban, jobb minőségben a munkát. Az utóbbi két évben a szabályozók szabadabb utat engedtek a beruházásoknak, ezért érzékelhetően növekedett ismét az építési igény. Különösen a tavalyi évben igyekezett minden beruházó elkölteni a pénzét, megkötni a szerződést a kivitelezővel. Habár egyre nagyobb szükség van rá, hogy új és felújított épületekben lakjunk, dolgozzunk, a népgazdaság lehetőségeinek ismeretében azt kell mondani, a tavalyi jó esztendő kivételnek tekinthető, és nem várható, hogy rohamosan gyarapodna a beruházásra fordítható állami vagy tanácsi, vállalati források összege. Hol van már a tavalyi hó? Egyes számítások szerint az idén körülbelül olyan helyzet várható, mint 1985- ben, amikor a szocialista szervek 200 milliárd forintnyi összeget invesztáltak a beruházásokba, a magánszektor pedig körülbelül 50 milliárdnyit. Az előzetes információk azt sejtetik, hogy a közlekedés, a posta és a távközlés beruházásaira több pénz jut, mint tavaly, és a megelőző években, a vízgazdálkodás is növelheti a megbízások számát. De a korábbi nagy megrendelő, a mezőgazdaság, már kevesebb munkát tud adni, mint például 1981-ben, és az építőipar saját fejlesztései is a felére csökkennek a hat évvel korábbinak. Hol kereshetnek és találhatnak munkát a régi vevőktől elszakadó kivitelezők? Az egyik biztosnak látszó út a magánszektor, de ez csak azok számára járható, akik a korábbi években alkalmassá tették termelési szerkezetüket, és gépparkjukat a nagyipari munkától alapvetően különböző magánmegrendelésekre. Akik már a nyolcvanas évek elején elkezdtek a kisebb vevők felé fordulni, azok jó lóra tettek, mert a lakosság azóta folyamatosan több pénzt költ saját beruházásainak finanszírozására: még 40 milliárdot sem ért el ez az összeg 1979-ben, és tavaly már meghaladta az 50 milliárdot. Ha verseny — legyen verseny em, akik nem olyan szerencsések vagy ügyesek, hogy kiaknázhatnák ezt a jelentős anyagi forrást, azok sem feltétlenül mennek csődbe. Említettük, hogy egyensúlyba került a kereslet és a kínálat, tehát nem attól kell tartani, hogy nem lesz munka, hanem attól, hogy nem éppen olyan, amire alkalmasak az egyes vállalatok. Ezt a tendenciát vették észre és használták ki a kisszervezetek, amelyek nemcsak pótolják az időközben kiesett termelési volument (a nagyvállalatok közül sokan állnak ingó lábakon), hanem mást kínálnak a piacon, mint amit a megrendelők korábban megszoktak a nagyvállalatoktól. A nem építőipari szervezetek is az idő alatt növelték termelésüket — 1979-hez képest 1,4 milliárd forinttal —, miközben a kivitelező építőipar hagyományos szervezeteinek teljesítménye 44 milliárd forinttal csökkent. Az adatok is igazolják, hogy az országos építési kínálatot alkotó kivitelezők között jelentősen módosultak az arányok: az állami vállalatok és szövetkezetek súlya 50 százalékról 41-re csökkent, miközben a nem építőipari szervezeteké 25- ről 30-ra, a kisvállalkozásoké pedig 10 százalékra növekedett. Ha ehhez, hozzátesszük, hogy a piac nagyobb részén komoly verseny és vállalkozás van, nem kell sajnálkoznunk a tendencia miatt. Mert ez azt hozza magával, hogy sokszínűsödik a kínálat, és minden megrendelő megtalálhatja azt a partnerét, amelyik igényeinek és anyagi lehetőségeinek a legjobban megfelel. Szikora Katalin :Építési igény és lehetőség Megbeszélés a Parlamentben NATO-küldöttség látogatása A magyar Országgyűlés vendégeként hivatalos látogatásra hazánkba érkezett az észak-atlanti közgyűlés — a NATO-tagállamok közös parlamentje — Ton Frinking elnök vezette 18 tagú küldöttsége. A látogatás célja, hogy a delegáció tanulmányozza hazánk politikáját, gazdasági, társadalmi, kulturális életét. A küldöttség hétfőn az Országházban megbeszélést folytatott a magyar tárgyalócsoporttal, amelyet Péter János, az Országgyűlés alelnöke vezetett. A vendégek kérdéseire válaszolva, az Országgyűlés különböző állandó bizottságaiban tevékenykedő magyar képviselők ismertették hazánk főbb belpolitikai, gazdasági törekvéseit, szóltak a törvényhozás munkájáról, illetve a magyar külpolitikának a nemzetközi életben betöltött szerepéről. A megbeszélésen elhangzottakat összegezve, a vendégek és a vendéglátók kölcsönösen hangsúlyozták annak jelentőségét, hogy első alkalommal jött létre találkozó a NATO-tagállamok parlamenti testülete és a Varsói Szerződéshez tartozó ország törvényhozó testülete között. Ezt mindkét részről fontos hozzájárulásként értékelték a kelet—nyugati kapcsolatok építéséhez. Szeptembertől több festék Schmidt Andrea felvételei Már hírt adtunk arról, hogy a szegedi Ilodalakk gyáregység új osztrák festéktültő automata gépsorral kezdte meg a diszperzit csomagolását. Ezzel a beruházással több festéket tudnak szállítani a megrendelőiknek. Az egységcsomagolást is korszerűsítették, mert hőzsugorított fóliával bocsátják útra az általunk kedvelt, „vödrös" diszperzitet. Természetesen, továbbra is készülnek az eddig ismert festékanyagok, mint például a Standolit festékcsalád A reményteljes prognózis után... A decemberi árelőrejelzések egy pici reményt próbáltak bennünk elültetni. Talán igazán senki nem hitt abban, hogy olcsóbban vehet magának ruhát, és kevesebbet fizet az autóalkatrészekért, vagy csökken a dezodorok ára. Eljött a január, és a remény A legtöbb ruházati termék ásható el a vas-, a műszaki és Közlönyben is közzétett, elöl kuthattak ki? Kérdésünkkel a Kisosz megyei titkárát. — A felsőruházati termékeknél 10 százalékos árcsökkenést irányoztak elő Ebből következik, hogy egy ötszázezres készletből a kereskedő vesztesége ötvenezer forint És ezt terheli még a huszonöt százalékos forgalmi adó. Az alapanyagárakat teljes prognózisnak befuccsolta emelkedett. Ugyanez monda vegyi árukról is. A Magyar rányzott árak miért nem aláfelkerestük Martonosi Istvánt, talában nem csökkentek. Venjünk egy példát! A farmeranyan ara 1(1117 elején 42!) forint volt Év vénére (valfis/inülen, mert a kereskedelem ismerte a majdani változásokat) felszökött az ára 4 tíz forintra Inv januártól — beleszámítva az ÁFA-t is — a farmer métere 421 forintba kerül. A kereskedelem vesztesége az alapanyagár esetében — az eredeti árhoz képest — minimális. — Az ígért 10 százalékos csökkenés azonban a végtermékek áránál nem következett be. Akárhogy is vesszük, ez piaci manipuláció. — Sajnos, farmerből nincs elég. Bőséges kínálat híján nem reménykedhetünk árcsökkenésben. Sőt, aki tisztességesen szeretné csinálni a munkáját, az is dilemmázik. A mostani viszonyok arra kényszerítik a kereskedőt, hogy annyiért adja el a portékát, amennyiért veszi, a januári induló árait ugyanis nem módosíthatja. De hisz ez kész ráfizetés. Még a rezsiköltséget sem tudja kifizetni az illető. — És mindez a magas alapanyagárnak tudható be? — Valahogy ellenőrizni kellene az előállítás költségeit. Az alapanyag ára nem biztos, hogy tükrözi a tényleges bekerülési összeget. A Kisosz. mint érdekképviseleti szervezet azt szorgalmazza, vizsgálják fölül az alapanyagárakat Ha ez nem következik be, elkezdődhetnek a piaci manipulációk. Például a régi terméket — egy kis díszítéssel — újként tünteti fel, ez már lehet ürügy az áremeléshez. Kétféle mentalitás figyelhető meg: az egyik rizikóval is vállalja a készítő által diktált magasabb árakat, a másik nem vásárol árut, üresen tátong az üzlete. Egyébként a készítők is visszahúzódtak, szondázzák a helyzetet, többségük nem ismeri az új árképzés szabályait. — Mi az ön prognózisa? — Három hónap alatt 108 kiskereskedő fejezte be ténykedését a megyében. Egyegy vállalkozásba manapság bele is lehet bukni. Jelenleg hiányzik a tényleges költségek és a tisztességes haszon egészséges egyensúlya. Egyébként a jó kereskedő megérzi, hogy mi várható. Néhány reprezentatív üzletben már feltűntek a használt holmik. Különösen a gyermekruhák. Be kell vallanunk, ezen a területen nagyon pazarlóak voltunk. Szerintem megnő az igény a használt bútorok iránt is. — A Magyar Közlönyben olvashattuk a vas- és műszaki áruk árindexét is. Ha csökkenést nem is, de a régi árakat garantáltuk. így van ez? — Ezen a területen körülbelül 10 százalékos árnövekedés tapasztalható az AKA belépése miatt. Az árrés viszont egyre csökken. Míg korábban 8—9 százalékos árréssel dolgoztak, most ennek nagysága 4,5—0 százalék körül mozog. Nyereség már semmi nincs rajta, nem érdemes tartani. Tudja, miért nem lehet kapni elem-, papír-, játékárut és műanyag padlóburkolót? A fentiek miatt. Az árrés 5 százalékos, kész ráfizetés. Tisztázatlan a helyzet. Ezzel magyarázható a krónikus gépkocsialkatrész-hiány is A kisipari gyártók leálltak, a vásárló meg dühöng, hogy baga lem apróságokat, filléres dolgokat nem kap az üzletben. Már a maszeknál sem. E területre is érvényes a kivárás. Vegetálunk. — A jövőre nézve mi a magánkereskedők álláspontja? — Ha a gyártók nem emelnek árat, mi sem fogunk. És keressük az olcsóbb termékeket. — A kozmetikai szerek sem tettek olcsóbbak. — Ugyanazt tudom mondani, mint a ruházatnál és a műszaki áruknál. Ez különösen az importból származó kozmetikumokra igaz. — Ebből az következik, hogy ha a kiskereskedő tisztességesen — a jogszabályoknak megfelelően — akar dolgozni, tönkremegy? — A többség tönkre nem megy, de egy biztos, a mostani körülmények nem használnak sem a kiskereskedőnek, sem a vásárlónak. De az is félő, hogy több területen krónikus áruhiány jön létre. A csődtől sem tudunk megmenteni senkit. Bodzsár Erzsébet