Délmagyarország, 1988. május (78. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

7S. évfolyam, 103. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT Havi előfizetési díj: 43 forint 10S8. május 2., hétfő SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara: 1­ 80 forint Május elsejét ünnepelte az ország Felvonulás Szegeden • Országszerte megünnepelték a 44. szabad május else­jét. Budapest 150 ezer iskosa köszöntötte az ünnepet, a felvonulási téren tartott demonstráción. Szegeden még a felhőket is eloszlatták a fejünk fölül vasárnap reggelre az ünnep szervezői. Maia, a termékenység római isten­nője, akiről május hónapunk a nevét kapta, ismét kegyes volt hozzánk, így napsütésre és vidám, friss indulókra ébredt tegnap reggel Szeged, mivel a munkásőr- és a MÁV-zenekar kora reggeltől járta a város főútvonalait, a lakónegyedeket, hogy mindenki időben felébredjen. Az idén is frissek voltak: a szegediek, már reggel nyolc óra tájban — busszal, villamossal vagy gyalog — elindultak a felvonuláshoz, a gyülekezőhelyekre. Fél kilencre már a város közlekedőfolyosói színesbe öltöztek: tarka léggöm­bök, piros, zöld, kék, sárga zászlók százait, ezreit lengette a selymes májusi szél. A felvonulás kezdete előtt már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni az Anna-kút­­nál, a Széchenyi teret övező mellékutcák torkolatainál. Szegedi vállalatok, intézmények, iskolák felvonulói — több tízezren — várták a jelet, hogy megindulhasson a menet. Pontban 9 órakor a zene­kar pattogó indulókkal ve­zette fel a menetet a Szé­chenyi téri sétányra. A me­net élén Csongrád megye és Szeged párt-, állami vezetői, vállalatok, oktatási intézmé­nyek, tömegszervezetek kép­viselői haladtak. A tér köze­lién felállított tribünön ott volt Horváth Károlyné, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titkára, Papdi József, a Csongrád Megyei Tanács elnöke, Székely Sán­dor, a városi pártbizottság első titkára, Papp Gyula, Szeged város tanácselnöke, és Dobóczky Károlyné, az szmt titkára, valamint a ki­tüntetett vállalatok, intéz­mények, szövetkezetek igaz­gatói, elnökei, a szocialista brigádok vezetői, Szeged or­szággyűlési képviselői, a munkásmozgalom régi har­cosai is. A Himnusz elhangzása után a Szeged Táncegyüttes ifjúsági csoportja kedves, friss rábaközi táncokat mu­tatott be. Ezután vette kez­detét a felvonulás. A hagyo­mányokhoz híven az idén is az általános iskolások nyi­tották meg a menetet. A város több, mint 20 ezer kisdobosa, úttörője képvise­letében felvonuló gyerekek színes zászlókkal, májusfák­kal, léggömbökkel varázsol­tak kedves hangulatot az éppen csak kizöldült öreg platánfák alatt. A közép- és felsőfokú oktatási intézmé­nyek menete után következ­tek Szeged nagyvállalatai, szövetkezetei. Most is a ki­váló vállalatok, kollektívák mentek az élen. A munka­versenyben kiemelkedők so­rát az idén a Tisza Volán nyitotta meg. A hatalmas Volvo kamionjuk a sétányra is behajthatott, a nézőkö­zönség kedvéért. A Szegedi Kábelgyár és a konzervgyár felvonulóinak jelmondatai kifejezték azt a gondolatot, hogy békében, biztonságban kívánunk élni a jövőben is. A legtöbb transzparensen vissza-visszatérő óhaj volt, hogy tovább kell lépnünk a reformok útján. Mint a ko­rábbi években, most is való­ságos verseny alakult ki a vállalatok, intézmények kö­zött, kié lesz a legötletesebb, legszínesebb dekoráció? A legszellemesebb ölteteket nagy tapssal fogadta a sé­tány mindkét oldalát zsúfo­lásig megtöltő nézőközönség. A gyerekek szemében min­den bizonnyal a gyufacím­kéket szóró gyufagyáriak „produkciója” vitte a pál­mát az idén is. Az olajipar képviselői — többek között a kőolajkutató és az NKFV dolgozóinak szocialista brigádjai felvo­nulását színesítette az odesszai állami egyetemek táncosainak népviseletbe öl­tözött tarka kavalkádja. Fel­tűnő színfoltja volt a felvo­nulásnak­ a kubai lányok, szereplőié, akik a textilmű­vek és a Hungarochemp me­netében hoztak friss színt. Lelkesedésben minden bi­zonnyal ők voltak az elsők. A Dél-Tisza Menti Áfész felvonulói „élőképben” már a sétányon megkezdték a majálishoz nélkülözhetetlen pörkölt rotyogtatását, mire kiértek a ligetbe, talán már meg is teríthettek. Szeged ipari szövetkezetei — többek között a Szegedi Építőipari Szövetkezet, az Ékkő Kisszövetkezet, a Szűcs- és Szabóipari Szövet­kezet, az Universal, a Me­­dikémia, a Komfort dolgo­zói képviselték a menetben a városban működő 55 ha­gyományos és kisszövetkezet munkáját, eredményeit. A Csongrád megyei és szegedi tanács dolgozóinak menetét a kommunális és szegedi szolgáltató vállala­tok felvonulói követték. A Városgazdálkodási Vállalat, a Vízművek és Fürdők, az SZKV, a Szelka, a Fodrász Vállalat felvonulásából sem hiányzott a móka, a jókedv, a vidámság. Legnagyobb si­kert az idén is, az immár második alkalommal felvo­nuló veteránautók menete vívta ki. A Galamb József Veteránautó-klub gépcsodái­nak — a régi, patinás Mer­­cedeseknek, Fiatoknak, Sko­dáknak, BMW-knek — most is sok csodálója akadt. Nem volt hát könnyű dolga az utánuk következő MÉH Vállalat felvonulóinak, de színpompás léggömbjeikkel, zászlóikkal ők is belopták magukat a közönség szívébe. Egyenruhába öltözött fú­vószenekar vezette az éppen százesztendős szegedi MÁV igazgatóság dolgozóit a sé­tányra. A legelegánsabb élő­képet a szalámigyár teher­autóján láthattuk. Egyéb­ként is hagyomány már a szegedi felvonuláson, hogy több vállalat rögtönzött ter­mékbemutatóval kedveske­dik a közönségnek. Az idén is többen elhozták — szé­pen feldíszített teherautókon — legújabb termékeiket. Nagy tapsot kapott a szege­di kereskedelmi vállalatok — a Vidia, a Komplett, a Tisza Fűszért, az Éliker és a Centrum áruház — dolgozói­nak menete, őket a város egészségügyi intézményeinek felvonulói követték. A népes menetben kicsit kevesebben jöttek el a két sütőipari vállalatnál dolgo­zók közül. Hogy miért? Nos, közülük sokan a felvonulás ideje alatt is dolgoztak , hogy holnap reggel is jus­son friss kenyér a boltokba. Első alkalommal vettek részt a menetben a Forrás SZOT Gyógyüdülő munka­társai. Hosszan lehetne még so­rolni a felvonuló vállalatok ötleteit, hiszen látványban, jókedvben nem volt hiány a szegedi termelőszövetkeze­tek, a Dél-Alföldi Pincegaz­daság, a postások vagy a Paprikafeldolgozó Vállalat felvonulóinak menetében sem. Fél tizenegy tájban az MHSZ két repülőgépe jelent meg a sétány fölött, jelezve, lassan vége a felvonulásnak. A legszínpompásabb, leg­érdekesebb díszletek most is végére maradtak. A negyven esztendős honvédelmi szö­vetség motoros és vitorlázó gépeit, hangosan búgó mo­torjait és sárkányrepülőgé­pét sokan megcsodálták. Az idei felvonulást a szegedi sportolók menete zárta, majd az Internacionálé közben több mint kilencszáz galamb röppent hirtelen a magasba, hirdetve a békevá­gyat, a tavaszba, a megúju­lásba vetett bizalmat, hitet. . . . Hajnal volt még, épp hat óra. Fölkelését végezte a Nap. A nyitott sétabusz elindult, rajt’ a munkásőr­­zenekar, „Jani bácsi, kezd­hetjük!", szólt a hang, m meg­­perdült a kisdob, kellő mél­tósággal pufogott a nagy­dob, a basszustuba brum­­mogott, harsogott a g-trom­­bita, szárnyalt a szárnykürt és a többiek ... Zengett a nyitány, az egyveleg, szállt az operettrészlet. Ébredt a város, felsierkent a nép, re­dőny­szemükkel pislogtak a házak. Lépésben ment a sé­tabusz, „húzzátok föl az ab­lakot!”, tréfálkoztak a ze­nészek (betyár hideg tud lenni a nyitott, hajnali fe­délzeten). Haladtunk las­sacskán, zenésen, s amerre mentünk, álomszuszék nem maradt. Az emberek kiáll­tak a balkonra-erkélyre, és integettek. Hogy mit, azt nem tudni­­­ Ludányi László alegység­parancsnok elmondta, álta­lában kedvezően fogadják az emberek a hajnali éb­resztést; zenekar — mely egyébként Gera Sándorról kapta a nevét — nélkül nem is lenne igazi a május elseje. Ám olykor előfordul, hogy félliteres üveggel fo­gadják a zenejárgányt, ami a primitivizmus csimboras­­­szója. A huszonhét tagú munkásőrzenekar nem az ilyenek kedvéért gyakorol hetente, hanem az egy év­ben egyszeri ünnepet érté­kelni tudók kedvéért, ném­­ikülön­ben pedig a maga örö­mére. Tiszteletdíjuk oly csekélyke, hogy azért igazán nem lenne érdemes órák hosszat fúvósokat fújni, il­letve magukat fújatni a széllel a huzatos sétabuszon. Meg máshol sem ... Hiszen az ébresztő után a zenészek nem teszik el magukat a következő májusig, szolgál­tatásukat igénybe veszik a legkülönbözőbb ünnepsége­ken. — De most maradjunk csak szépen a tegnapi nap­nál. Görög János, az egyik dobos — s a Kiváló Mun­kásőr kitüntetés tulajdonosa — elmondta, hogy a tagok legtöbbje még igen csak ré­gen tanult meg játszani, s az utánpótlás nem csekély gond, a mai fiatalok a fú­vószenét nemigen kultivál­­ják... Mindezt a pár perces ze­neszünetekben mondta el, zene közben a kommuniká­cióra nem volt nagy esé­lyem. A busz haladt, a Nap már fölkelt, léggömbök is emelkedtek, én meg hordoz­­­­tattam magam a Madách utcai kiindulási ponttól a külvároson, Tápén, Belváro­son át, a pártbizottságig ... Szép volt nagyon e májusi reggel. Majálisok községekben, Újszegeden és Tarjánban Elseje, reggel Fölvonulók sora a Széchenyi téren. A városgazdálkodás díszes autója a menetben. I­ galambok hazarepülnek... Már reggel nyolc órakor türelmesen vártak a ga­lambok a városi tanács épülete előtt, hogy az ün­nepség végén, az Internacionálé hangjaira, kirepül­hessenek alkalmi kalitkájukból. A kis teherautó mellett, az alig tizenkét esztendős Andula János, ga­lambász vigyázta a kedves madarakat. — Reggel fél hatkor már elindultunk a gyújtó­­körútra. Tápéról, a Textilművek melletti „galambász­­faluból", meg a város peremkerületeiből szedtük ös­­­sze a galambokat. — Kik adták „kölcsön” galambjaikat? — A szegedi galambász sportegyesület tagjai. — Hányan férnek be ebbe a ketreces gépkocsiba? — Olyan nyolc-kilencszáz galamb röppen majd fel... — Mikor? — Az ünnepség végén, az Internacionálé kezdete­kor kell kiengednem őket. — Utána mi lesz velük? — Ez mind postagalamb. Mire vége az ünnep­ségnek, már haza is értek. — Ilyen gyorsak? — Száznegyven-százötvennel repülnek. Csak elő­ször meg kell látniuk a Tiszát, hogy tájékozódni tud­janak, hogy hazataláljanak. Felcsendül az első néhány hang, a galambok hir­telen kirepülnek a kalitkából, gyors szárnycsapások­kal szelik a levegőt. Mi csak állunk, nézzük őket:­­ szabadok, mint a madár.

Next