Délmagyarország, 1988. július (78. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

2 Grósz Károly fogadta Arthur Schneier Grósz Károly, a Miniszter­­tanács elnöke csütörtökön hivatalában fogadta a ha­zánkban tartózkodó Arthur Schneier New York-i főrab­bit, a ,,Lelkiismerethez Szó­lunk” amerikai alapítvány elnökét. A találkozón részt vett Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. Űrséta # Moszkva (MTI) Vlagyimir Tyitov és Mu­sza Manarov szovjet űrhajó­sok csütörtökön — moszkvai idő szerint délelőtt fél tíz után egy-két perccel — a Mir űrállomásból kiléptek a vi­lágűrbe. Az „űrséta” célja az volt, hogy kicseréljék az űrállomáshoz kapcsolt Kvant asztrofizikai modul röntgen­­teleszkópjának egyik érzéke­lő egységét. Az új, nagyobb teljesítmé­nyű blokk szovjet, angol és holland tudósok közös mun­kája. A cél az volt, hogy egyrészt megnöveljék az ér­zékelő egység élettartamát, másrészt fokozzák a tudomá­nyos kísérletek hatékonysá­gát. VAN EGY FÉLPÉNZE Ha nálunk fizet elő gépkocsira — és egy kis szerencséje van — AZ AUTÓ MÁSODIK FELÉT kifizetjük ön helyett. Sorsolás: 1988. december. Algyői Takarékszövetkezet, Szeged- Algyő, Búvár u. 2. Szeged, Retek u. 21—25. VAN EGY FÉLPÉNZES Brüsszelben­­ Málták hazánk és az EGK kereskedelmi, gazdasági egyezményét ) Brüsszel (MTI) Brüsszelben eredményesen befejeződtek az Európai Gaz­dasági Közösség és Magyar­­ország tárgyalásai, és para­­fáltak az EGK és Magyaror­szág között létrejött keres­kedelmi és gazdasági együtt­működési egyezményt. Ma­gyarország kész a diplomá­ciai kapcsolatok felvételére a nyugat-európai közösség­gel. Az EGK és Magyarország között még tavaly elkezdő­dött hivatalos tárgyalások e héten Brüsszelben folytatód­tak újabb fordulóval, és eredményesen be is fejeződ­tek. A megtárgyalt és közös egyetértéssel kialakított ke­reskedelmi és gazdasági együttműködési egyezmény értelmében: — Az EGK záros határidőn belül feloldja a kereskedel­mi áruforgalom még érvény­ben levő mennyiségi korlá­tozásait, és Magyarország számára azonos kereskedel­mi elbánást biztosít a GATT minden más tagjával. — Az EGK megerősíti: el­ismeri Magyarország GATT-tagságából eredő jogait min­den egyéb tekintetben is. — Az egyezmény további tárgyalásokat irányoz elő ar­ról, hogy a két fél a kölcsö­nösség alapján kedvezmé­nyeket nyújt egymásnak a mezőgazdasági termékek ke­reskedelmében, továbbá ar­ról, hogy egyes ipari termé­keknél kölcsönös vámcsök­kentéseket hajtanak végre.­­ A kereskedelem szabá­lyozásán túl az egyezmény kiterjed a gazdasági és ipari együttműködésre is. Bátorít­ja a kooperációs kapcsolatok kialakítását, vegyes vállala­tok létesítését, a szabadalmi megállapodásokat, és a kap­csolatok egyéb korszerű for­máit, a műszaki-tudományos együttműködést. Felvázolja ezek területeit: ipar, bányá­szat, mezőgazdaság, tudomá­nyos kutatás, energetika, ide­genforgalom, szállítmányo­zás, környezetvédelem. — A felek intézkedéseket tesznek, hogy megkönnyítsék a kereskedelem és az üzleti élet gyakorlati feltételeit a hátrányos megkülönbözteté­sektől való mentesség és a kölcsönösség alapján. — Vegyes bizottságot hoz­nak létre, amely rendszere­sen áttekinti az egyezmény végrehajtását, javaslatokat tesz az együttműködés to­vábbfejlesztésére, az esetle­ges nehézségek elhárítására. Az egyezményt csütörtö­kön délután az EGK brüs­­­szeli központjában parafál­­ták. Az okmányt Antalpéter Tibor kereskedelmi minisz­tériumi főosztályvezető, a magyar delegáció vezetője és Pablo Benavides igazgató, az EGK-főbizottság küldöttsé­gének vezetője látta el kéz­jegyével. Jelen volt Németh József, brüsszeli magyar nagykövet. Hor­st-Gun­nter Krenzler, az EGK-főbizott­­ság külkapcsolatokkal foglal­kozó főigazgatóságának ve­zetője, továbbá a magyar küldöttség tagjai: Göbölyös Gábor külügyminisztériumi, Balázs Péter és Martonyi Já­nos kereskedelmi miniszté­riumi főosztályvezetők és Szász Iván kereskedelmi fő­tanácsos, a brüsszeli magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője. A parafálást követően Gö­bölyös Gábor, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője, aki a hivatalos politikai kap­csolatok felvételével össze­függő tárgyalásokat folytatta — hivatkozva az Európai Közösségek és a Magyar Népköztársaság részéről az előzetes megbeszéléseken ki­fejezésre juttatott kölcsönös érdekeltségre és kívánságra — tájékoztatta az EGK-főbi­­zottság képviselőjét a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának azon döntéséről, hogy diplomáciai kapcsolato­kat létesít az Európai Kö­zösségekkel, és átnyújtotta az erről szóló jegyzéket. A felek képviselői ez alka­lommal is hangsúlyozták a diplomáciai kapcsolatok lé­tesítésének jelentőségét, amely intézményes keretet teremt Magyarország és az EGK, s azok politikai testü­letei — az Európai Parla­ment és a magyar Ország­­gyűlés — közötti kapcsolatok és együttműködés számára. Németh József nagykövet fogadást adott a tárgyaló­­küldöttségek tiszteletére, amelyen az EGK sok vezető tisztségviselője is részt vett. Bartók hamvai Angliába érkeztek A huszadik század kiemel­kedő zenei géniusza földi maradványait két fiának in­tézkedése nyomán, június 22-én hantolták ki a New Yorkhoz közeli Hartsdale Ferncliff temetőjében, és in­dították útnak néhány nap­pal később Magyarország fe­lé, hogy július elején Buda­pesten helyezzék immár végső nyugalomra. A hamvakat szállító Queen Elizabeth II. óceán­járó a délutáni órákban fu­tott be a southamptoni ki­kötőbe. A magyar zeneszer­ző emlékének tisztelegve es­te díszünnepséget tartottak a város egyetemén. A vendé­geket — köztük Bartók Béla két fiát, a Magyarországon élő ifjabb Bartók Bélát, il­letve az Egyesült Államok­ban lakó Bartók Pétert — Lord Shackleton, az egye­tem alkancellárja köszön­tötte, s ezt követően beszé­det mondott David Mellor, külügyi- és nemzetközössé­gi ügyekkel foglalkozó ál­lamminiszter, és Domokos Mátyás, Magyarország lon­doni nagykövete. Zsuzsi Ro­­bot, Londonban élő, magyar származású festőművésznő „Bartók és Menuhin” című, 1984-ben készült képével ajándékozta meg a budapes­ti Bartók Béla-emlékházat. Csütörtökön európai földre, a dél-angliai Southamptonba érkezett a század legnagyobb magyar zeneszerzője, az Egyesült Államokban elhunyt Bartók Béla hamvait tartalmazó ko­porsó. Az ünnepséget koncert kö­vette. Bartók Béla két mű­vét adta elő Pauk György hegedűművész és Frankl Péter zongoraművész, illető­leg a brit Lindsay vonós­négyes. A koncertet köve­tően fogadást adott a ven­dégek tiszteletére Southamp­ton polgármestere. A sou­thamptoni ünnepi megemlé­kezés résztvevőihez üzene­tet intézett a brit kor­mányfő, Köpeczi Béla volt kulturális miniszter, vala­mint Bartók egykori tanít­ványa, Solti György kar­mester is. Margaret Thatcher hang­súlyozta: Bartók Béla szá­zadunk legnagyobb zene­művészeinek egyike volt, s muzsikája szülőhazája, Ma­gyarország határain jóval túl is emberek tömegeinek jelentett örömet és ösztön­zést. Géniusza világszerte hírnevet szerzett a magyar kultúrának. Megtiszteltetés­nek érzem — írta Nagy- Britannia miniszterelnöke —, hogy ezzel az üzenettel kifejezhetem tiszteletemet Bartók munkássága iránt, s megemlékezhetem arról, hogy földi maradványait az Egyesült Államokból Sou­­thamptonon át szállítják ha­za magyarországi örök nyughelyére. Köpeczi Béla utalt rá: Bartókot nem csupán a ma­gyar zenetörténet, de az egyetemes magyar kultúra egyik legnagyobbjának tart­juk, akinek életműve a ma­gyar kultúra eddigi legna­gyobb hozzájárulása a vi­lágműveltséghez. Hazánk megtiszteltetésnek tartja azt a megkülönböztetett figyel­met, amely a hazatérő ham­vakat kíséri, s külön nagyra értékeli a nagy-britanniai tisztelgést, a southamptoni díszünnepséget. Köpeczi Bé­la végezetül azt a meggyő­ződését fejezte ki, hogy a kései visszatérés Bartók Bé­la büszkén vallott magyar­ságát és európaiságát egy­szerre dokumentálja. A Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat GYORS-GÉPÍRNI TUDÓ, ADMINISZTRÁCIÓS MUNKÁBAN JÁRTAS DOLGOZÓT KERES AZONNALI BELÉPÉSSEL. Jelentkezés a Sajtóházban, a vállalat főkönyvelőjénél. (SZEGED, Tanácsköztársaság útja 10.) SZABADIDŐ­RUHÁK, PÓLÓK GYERMEK- ÉS FELNŐTT­­MÉRETBEN, NAGY SZÍN- ÉS FAZON­VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK. PICUR, KOMÓCSIN Z. TÉR 3. Fehér, kendermagos, sárga naposcsibe ma és holnap 10 Ft/db reklámáron kapható, délelőtt: Marx tér, piac, baromfikor, kéje pavilonnál. Egész nap, Szabadkai út 9. szám alatt. Telefon: 19-755 és S­&31. Péntek, 1988. július 1 A Külügyminisztérium közleménye őszi István külügymi­niszter-helyettes június 30-án, csütörtökön bekérette Ioan Chirát, a Román Szo­cialista Köztársaság buda­pesti nagykövetségének ide­iglenes ügyvivőjét, és is­mertette vele a Magyar Népköztársaság kormányá­nak a kolozsvári magyar főkonzulátus bezárására vonatkozó román döntéssel kapcsolatos álláspontját. Kifejtette: a magyar kor­mány sajnálattal vette tu­domásul a román döntést, és felhívja az RSZK kor­mányának figyelmét, hogy lépése szöges ellentétben áll országaink érvényben levő szerződéseivel, az eu­rópai együttműködés nor­máival, a helsinki záróok­mány és a madridi utóta­lálkozó megállapodásaival. A szocialista országok gya­korlatában példa nélkül ál­ló intézkedés súlyosan ká­rosítja a magyar—román kapcsolatokat. Rámutatott, hogy a ro­mán vezetés által az intéz­kedéshez ürügyként felho­zott budapesti tüntetés tör­vényes keretek között zaj­lott le, az azon részt vevők az emberi jogok érvényesí­tése érdekében, a humani­tárius kapcsolatok korláto­zása, a romániai nemzeti kisebbségek hátrányos meg­különböztetése ellen emel­ték fel szavukat. Nem irá­nyult tehát a Román Szo­cialista Köztársaság, annak társadalmi rendje és a szo­cializmus ellen. A demonst­ráció kiállt a magyar és a román nép barátsága mel­lett, mente­s volt a naciona­lista, soviniszta megnyilvá­nulásoktól. A hivatalos ma­gyar szervek a Magyar Népköztársaság nemzetkö­zi kötelezettségeivel össz­hangban messzemenően gondoskodtak az RSZK bu­dapesti nagykövetségének biztonságáról, működésé­nek zavartalanságáról. A külügyminiszter-he­lyettes kifejtette, hogy az MNK kormánya továbbra sem a kapcsolatok szűkíté­sében keresi a vitás kérdé­sek megoldását, hanem vál­tozatlan türelemmel és ki­tartással munkálkodik a magyar—román kapcsolatok fejlesztésén, a két nép ba­rátságának erősítésén. NSZK parlamenti küldöttség Romániában • Bukarest (Agerpres) Nicolae Grosan, a román nemzetgyűlés elnöke szer­dán Bukarestben fogadta a nyugatnémet Bundestag öt­tagú küldöttségét, amely Klaus Rose vezetésével az emberi jogok és a német kisebbség helyzetének ta­nulmányozására érkezett a román fővárosba. A nyugatnémet parla­menti delegáció tagjai ugyancsak szerdán megbe­szélést folytattak Aurel Duma külügyi államtitkár­ral, valamint a külkereske­delmi és nemzetközi gazda­sági együttműködési mi­nisztérium vezetőivel. SZKP-konferencia 0 Moszkva (MTI) Csütörtökön a Kreml kongresszusi palotájában folytatta munkáját az SZKP 19. országos értekezlete. Többek között felszólalt Vlagyimir Melnyikov, a ko­mi területi pártbizottság el­ső titkára is, aki először a nemzeti nyelv, kultúra meg­őrzésének fontosságáról be­szélt, majd felvetette: aki korábban tevékenyen vég­rehajtotta a pangás politi­káját, most, az átalakítás időszakában nem vehet részt a központi párt- és állami szervek munkájában. Mindenért felelni kell, még­pedig személy szerint — mondta. Gorbacsov konk­rét neveket sürgető közbe­­szedására Melnyikov a kb központi pártellenőrző bi­zottságának elnöki tisztét betöltő Szolomencevet, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnökeként dolgozó Gromikót, a Pravda főszer­kesztőjét, Viktor Afanaszje­­vet, és az Amerika-kutató Intézet igazgatóját, Arba­­tovot emlí­tette. Komolytalan úgy beszélni az átalakításról, hogy nem nevezzük meg azokat, akik évtizedeken át zavarták életünket és munkánkat — állapította meg V. Sztaro­­dubcev, a tulai terület egyik agráripari egyesülésének el­nöke. Javasolta, hogy vizs­gálják meg, milyen erköl­csi, anyagi felelősség terhe­li a haladás kerékkötőit, s ha bebizonyosodik felelős­ségük, fosszák meg őket nyugdíjuktól, és feleljenek tettükért. F. Nagy István Vakvágányon 8. — Ha nem nagyon éhesek, elmesé­lem, mely bűncselekményekkel szemben voltunk csaknem tehetet­lenek. — A kasszafúrók? — kottyan­totta el magát valaki hátul. — A — legyintett az öreg —, a mackósokkal még csak elboldogul­tunk. Volt egy Réh Károly, alvilági nevén Ráfi nevezetű nehéz fiú is köztük. Erős, akár a bika, 3-4 em­bert könnyen széthajigált, ha meg­szorult. Jelentették nekem, hogy éj­szaka kirámolták az egyik V. kerü­leti bank páncélszobáját. Kimen­tünk a helyszínre, látom, rendkívül precíz munka, a tettes értette a dol­gát. Mondtam két kollegámnak, hoz­zák be nekem Ráfit. Délben vissza­jöttek, hogy nem jön be, ők meg nem bolondok, hogy közel menje­nek hozzá. Köszönöm, fiúk, ezek szerint nekem kell kimennem érte. Próbáltak lebeszélni, én azonban fogtam a botomat, és irány Angyal­föld. Ráfi régi ismerőse volt a rend­őrségnek, én is tudtam­, hol lakik, hátul egy mosókonyhaféle helyiség­ben. Kopogtam és mondtam a ne­vem. Már nyitotta is az ajtót: — Na né, a főfelügyelő úr! — tárta szét a karját, mintha nagyon örült volna nekem. Visszafeküdt hanyatt a heverőre, két tenyerét a feje alá helyezte pár­nának és vidáman szemlélni kezdte a plafont Elkezdtem, hogy az éjjel bankrablás történt... — Tökéletes az alibim — vágott közbe, és rám se nézett. — Várjál, Ráfi, ne siesd el a dol­got, tudom biztosan, hogy te voltál. Fölpattant a kétméteres kolosszus, és vasvilla szemekkel közeledett. — Ki meri ezt állítani? Itthon voltam. Tudom bizonyítani. — Nyugodj meg. Ráfi, egyedül jöttem, nincs körülvéve a ház. Hagyd a csodába azt az alibit. Nézd, mi ismerjük a szakmád jeleseit, tudjuk, melyikőtök mire képes. Kérlek szé­pen, ez olyan gyönyörű munka volt, hogy diplomát adnék rá. Karvaly, Sánta, Fehérke, meg a többi — mind pancser... — Kár vesztegetni a drága idejét, főfelügyelő úr, úgy aludtam regge­lig ezen a vackon, mint egy mor­­mota. Azt se tudom, miről van szó, de nem is érdekel, alaposan mellé­fogott a rendőrség. — És újra ha­nyatt dobta magát a priccsen. Elővettem atyai ékesszólásomat: — Nézd, aranyos tündérgyerme­kem, tudom, amit tudok, mert ala­posan körülnéztem abban a bank­ban. Páratlan intelligenciára vall az, amit ott láttam. Rögtön ki is jelen­tettem: ezt a bámulatosan szép mes­termunkát egyes-egyedül csakis Ráfi barátunk csinálhatta, a többieknek együtt nincs annyi esze... — Ezt tetszett mondani, csak­ugyan? — ült föl az ágyon érdek­lődve, s mintha kicsit kihúzta volna magát. — Legalább húszan tanúsíthatják. Én már vén zsaru vagyok, de ilyen remekművel még nem találkoztam. Büszke lehetsz rá, fiam, épp ezért gyere, menjünk be szépen a főka­pitányságra! Nem akarom hosszúra nyújtani, de tény, hogy Ráfi egy óra múlva szedelőzködni kezdett. Egész úton dicsekedett, hogy ő még sokkal komplikáltabb zárrendszerekkel is könnyedén meg tud birkózni... Csöngettek, s Ágh Rudolf tanár úr karját széttárva elnézést kért, hogy azt, amit szeretett volna, még­sem tudta elmesélni. No, majd leg­közelebb. Bizalmiak hozták a hírt, hogy másnap, azaz július 31-én a rend­őrtiszti iskola testületileg vesz részt a forintgyűlésen. A Millenáris sport­pályára hirdetett demonstráción Szakasits Árpád miniszterelnök-he­lyettes, a szociáldemokrata párt fő­titkára és Rákosi Mátyás miniszter­elnök-helyettes, a Magyar Kommu­nista Párt főtitkára, a forint atyja mond­­ beszédet.­ ­ (Folytatjuk.)

Next