Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
19S8. augusztus 1., hétfő Balatoni intelmek A Balatonnál, ahol a mostani kánikulában egyidejűleg 400-500 ezer ember is megfordul a strandokon, az utóbbi napok ellenőrzésein azt tapasztalták, hogy a fürdőzők egy része nem veszi komolyan a figyelmeztető jelzéseket. A tragikus balesetek száma pedig minden hét végén tovább növekszik. A balatoni vízrendészeti rendőrkapitányság, az Országos Meteorológiai Szolgálat obszervatóriumának segítségével pedig idejében figyelmeztet mindenkit a veszélyekre: közben a parton 34 fényjelző készülékkel adnak jelzést. A távirányítású készülékek a várható vihart percenként 30, a közvetlen veszélyt 60 villanással jelzik. A másodfokú készenlétnél csónakkal, vitorlással azonnal ki kell kötni, és a fürdőzők 100 méternél messzebb nem távolodhatnak el a parttól. A tapasztalatok szerint a tragikus esetek többsége felelőtlenségből és meggondolatlanságból következik be. Sokan nem vesznek tudomást a tiltó táblákról. Kikötőben, kompátkelő helyen, kotrott területen fürödnek. Gyengén úszó emberek képesek egy elsodródó labdáért életüket veszélyeztetni. A mély vizeken a gumimatrac is gyakran hozza veszélyes helyzetbe a meggondolatlan fürdőzőket. A matracot sokan csónaknak tekintik, s gyakori az olyan eset, amikor elalusznak rajta, s a mély vizek fölé sodródnak. Különösen veszélyes kihevült testtel matracról vagy csónakról a vízbe ugrani. Számos ilyen esetben szívbénulás következik be. A Balatonon több ezerre tehető a vízi járművek száma. Többségük csónak és kis vitorlás. Ezekkel a vízi járművekkel csak a megszabott parti sávban lehet közlekedni. Egypárevezős csónakban csak ketten ülhetnek, mégis előfordul, hogy a csónakot túlterhelik, és a mély vizek fölött használják Tiltják a horgonyra nem vetett, úszó járműből való fürdőzést is. Az illetékesek felhívják a balatoni vendégsereg figyelmét, hogy életük biztonsága érdekében vegyék figyelembe a tiltó rendelkezéseket. (MTI) A vállalkozói adóról A vállalkozások és a kisszövetkezetek adózásának szabályozását 1988. január 1-jével új alapokra helyezték. A jogszabályok kiadása óta változások következtek be a vállalkozási lehetőségekben, továbbá a végrehajtás érdekében további intézkedések igénye merült fel. A rendeletmódosítás lehetővé teszi a kisszövetkezetek részére is a tartalékvagyon képzését, biztosítja a vállalkozói adó hatálya alá tartozó szervezetek részére a szervezeti átalakuláskor az üzleti vagyon adómentes átvitelét, rendezi a befektetések, a korlátolt felelősségű társaságokba történő tőkebevitel forrását, a kapott tőkék, osztalékok, részesedések elszámolási szabályait. Kedvező változás, a vállalkozók további adókedvezményeket vehetnek igénybe (például műszaki-fejlesztési, kutatási tevékenység végzése esetén), a kisiparosok, magánkereskedők meghatározott esetben gyorsított költségelszámolást igényelhetnek. Napsütötte deszkák Az úszóházaknak semmi közük a partfürdőkhöz, strandokhoz, ahol ember ember hátán, ameddig a szem ellát; ahol hangosbeszélő közli, hogy Kovács Pistike a stúdióban várja anyukáját; ahol gumikajak, gumicsónak, úszógumi, egyebek ... Az úszóház; csöndes, zárt világ, kialakult törzsközönséggel, ahol a vendégek hangosan üdvözlik az alkalmazottakat és egymást, a napozók hasába pedig sosem lépnek bele a víz iránt igyekvők, mert nincsen zsúfoltság. Az úszóház nem a kék vizű medencék világa: az úszóház a Tiszán úszik, ha motorcsónak szántja a folyó hátát, ineg-remeg, hullámzik az egész alkotmány, s vízszagot hoz-visz a szél. Igen, az úszóház nem a családi matracok, gumikacsák, fűre terített plédek, hanem a karcsú kenuk, szaladékony szandolinok, önmaguknál ngyobb harcsákat is látott horgászmotorcsónakok félmúltból ittmaradt, színes szigetnyi világa. Amely milyen is pontosan? A Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalatának főüzemvezetője, Dóra József elmondta, hogy három úszóház lebeg a víz színén: a Szabadság, a Béke és a Tisza. Személyzetük: egy-egy gondnok, pénztáros, illetve az éjjeliőr. A múlt évi költségvetésből az összes ráfordítás 6,7 millió forint, az összes bevétel egymillió, az árkiegészítés 1,1 millió. Az úszóházak tehát jelentékeny veszteséget, 3,9 millió forint mínuszt termelnek. Időnként föl kell újítani őket, a téli karbantartás elengedhetetlen. A vízművek évente egy-egy úszóház följavítására összpontosítja erőit: tavaly előtt a Tisza, az elmúlt télen a Béke született újjá részben, ősztől a Szabadságot korszerűsítik. Hogy mi mindent kell megújítani egy úszóházon? A különféle faszerkezetek egy részét — különösképp a pontonszerkezetet — kicserélik. „Vízállóbbá" válnak ezáltal az úszóházak, nem kell őket javítgatni, toldozni-foldozni. A felújítás jelentékeny összegeket emészt fel... A bevétel a bérleti díjakból adódik össze, amely, a városlakók számára magasnak tűnik. Az úszóházakat nyereségessé tenni aligha lehetne, mert A szerkesztőség ablakaiból egyenest a zöldellő Móra-parkra, látni, azon túl a csillogó Tiszára, a színes úszóházakra. Ragyogó munkahely! Az ember bemegy, megkávézik, ettől életre kel, telefonozik, előállít néhány kéziratot, majd lesétál valamely úszóházra, s nézi, nézi a szélfodrozta, iramló vizet. ez a mostani bérleti árak többszörösét igényelné, amit kevesen fizetnének meg. A vendégek létszáma egy idő óta valamelyest amúgy is lecsökkent. A törzsvendégek, akik megfizetik a bérlet díját, nemigen pártolnak át máshova. Evezéssel, beszélgetéssel, olykor nagy halászléfőzésekkel telik az idő. Az úszóháziság életforma, akik nyáron ide járnak, telente erről álmodnak. A hangulat bensőséges. Alig pár méterre lebeg az úszóház a parttól, de az a pár méter igen sokat jelent. A nap forrósította, dongó deszkák a nyugodt nyaralás lehetőségét hordozzák. A deszkafelület egyébként néhány éve jelentősen megnövekedett ... A Köjál, a Maros szennyezettsége miatt, befedezte a „kosarakat". Ezért aztán, aki úszni akar, a folyóban úszik, a kifeszített bójasoron innen, az úszóház külső oldalán. Különösen a fiataloknak nem tetszett annak idején a kosarak befedése. Jószerével itt nőttek föl a deszkákon, és nem mondható, hogy túl sok bajuk esett a folyó vizétől ... Erdei Barnabás, aki négy éve gondnok a Béke úszóházon, elmondta, hogy az egységnek négyszáz főnyi állandó vendége van; e szám egyébként a másik kettőre is vonatkozik. Hetvenhét motorcsónakot tárolnak a vizen, a fedélzethez kötve, a garázsban pedig ötven-hatvan különféle egyéb hajó várja az indulást : párevezősök, kenuk, kajakok. A Béke úszóházon sok a horgász is — mondta Erdei Barnabás. Nagy harcsák hírét hozza-viszi a szél, vannak pontyozók, a kövezett part nyilván süllőzésre is jó, itt-ott balinok kergetik az apró halat. A fogást nem szokás nagydobra verni, a keszegezőket az ember magától is látja. Persze a gondnok elsősorban dolgozik, nem nézelődik; reggel első a takarítás, a fönnakadt uszadékok eltávolítása, a csónakok ellenőrzése. Ha kell, a kabinajtók, a padozat javítása, az esetleges vízi mentés, és még sok egyéb teendő is. Az úszóházakon enni-inni, persze, hogy lehet. Egytálétel, szendvics vagy pogácsa büfében mindig kapható, két-három féle üdítő (a kóla itt is hiánycikk), Pandajégkrém, ezenkívül borok, sörök. Kormányos Antal szerződéses üzletvezető elmondta, hogy büfésnek lenni még ma is megéri; a napi bevétel — az időjárástól függően — ezer és tízezer forint közt ingadozik. A szállítók, így például az Éliker, a pincegazdaság — megbízható partnerek. Harmincan-negyvenen mindennap az úszóházon ebédelnek, s a büfés szempontjából az is előny, hogy egyegy gyors fogyasztás erejéig tavaly óta akárki lehethet az úszóházra. Így aztán hétvégeken elég sok a vendég ... Az ember mindenen meg tud osztozni, csak a nyugalmon, a meghittségen nem, mert azon aligha lehet. Farkas Csaba Csak egy kis többletmunka kell!" Katalóguslapozgató Nem vagyok a vásáriprospektus-gyűjtő fajtából való. Nem zsákmányolok nejlonszatyornyi szórólapot, reklámfüzetet a kiállításokon, ipari-kereskedelmi bemutatókon, hogy aztán az első sarki szemetesládába eldobjam olvasatlanul az egészet, vagy hazavigyem, s „hátha egyszer szükség lesz ezekre" alapon, elraktározzam a sublót fiókjába a drága pénzen nyomtatott propagandaanyagokat. (Egyébként sincs sublótom.) Magam is meglepődtem hát, amikor a Tisza Volán szolgáltatásait ismertető katalógust elfogadtam az ipari vásáron, s nemcsak hogy a táskámba tettem, de utóbb elő is vettem, végig is lapoztam. Valószínűleg az munkált bennem: na, lássuk, tudnak-e még újat mondani, csaknem másfél évtizednyi munkakapcsolatunk után. Mit mondjak? Tudtak. Természetszerűleg nem a taxiórák és tachográfok javítószolgálatát, a műanyag kerékjárati dobok beépítését, a tehergépkocsikra való gumiabroncsok fotózását, vagy a sóder- és kavicskitermelést olvasván kaptam fel a fejem — nyilván nem rám számítanak leendő ügyfélként. De találtam jó néhány olyan ajánlatot, ami bizony meglepett és amikkel akár rám, nem közületi megrendelőre is kacsingathatnak”. Be kell vallanom töredelmesen, nem tudtam, hogy karambolos személygépkocsik javítására is vállalkoznak, hogy akár vasárnap is vásárolhatok az italáruk Tolbuhin sugárúti mintaboltjában, vagy hogy ha vendégeimnek szállást keresek, a volt munkásszálló turistakategóriás szobáira is gondolhatok ... Szóval találtam jó néhány olyan szolgáltatást, amit úgy elsőre nem feltételezne az ember egy alapvetően személy- és áruszállításra alapított vállalatnál. Kicsit gyanússá is vált a dolog — szinte hallom is az olvasó szavát: „Ahelyett, hogy pontosan járnának a buszok és időre érkezne a költöztető teherautó ..." Kapóra jött, hogy az ipari vásáron — újságírókkal randevúzva — Sebők Imre, a vállalat igazgatóhelyettese maga is kitért ezekre a „profil-idegen” szolgáltatásokra. Arra kértem hát, fejtse ki bővebben is cége ezzel kapcsolatos nézetét. — Tavalyi bevételük 1,6 milliárd forint volt. Mennyit hoztak ebből a konyhára a kiegészítő tevékenységek? Azaz a fő kérdésem: miért folytatnak idegenforgalmi, belkereskedelmi és ipari tevékenységet is, ahelyett, hogy „tisztán" szállítanának? Megéri? — Az arány egyértelműen jelzi, hogy a Tisza Volán minden látszat ellenére továbbra is szállítmányozó vállalat, hiszen a kiegészítő szolgáltatásokból a bevételnek mindössze tíz százaléka származott tavaly. De ha ezt lefordítjuk a forintok nyelvére, akkor ugye a 160 millió már nem is olyan semmiség! Gondolja el: ennek a pénznek a nagy része úgy folyt be, hogy nem volt szükség befektetésre, hogy olyan munkatársak „termelték meg”, akikre egyébként is szüksége van a vállalatnak, hogy ezekkel a Volántól látszólag távol álló üzletágakkal a szállítmányozási piacon is érzékenyebben, rugalmasabban viselkedhetünk. — A nagyközönséget leginkább idegenforgalmi fejlesztéseik érdekelhetik. — A befektetések majd ezután lesznek látványosak. Írta már a DM is, hogy a Jókai utcában lesz irodánk — talán már augusztus végétől. Annak idején leperkáltunk érte négymillió forintot, de amikor három éve kiderült, igen magas lesz a bérleti díj, kiszálltunk az építkezésből. Tavaly mégis visszaléptünk, mert rájöttünk, a Belvárosban előbbutóbb mégiscsak kell idegenforgalmi irodánknak lennie. De akkor már funkcióbővítésre is gondoltunk, s kapóra jött egy NSZK-beli partnerünk ajánlata. Ő a vámszabadterületen lévő konszignációs raktárt tölti alkatrészekkel, műszaki árukkal, tehát onnan elláthatjuk az iroda mellett nyitandó dolláros boltot is! Akár naponta szállítva az árukat, nagy forgási sebességet garantálva. — Speciális bolt lesz tehát? — Legalábbis jobban szakosított a többinél. Olyan autófelszerelést műszaki cikkek, tartozékok viszik majd a prímet, amilyenek másutt nem kaphatók, vagy legalábbis nem egy helyen. Későbbi tervünk, s erről most tárgyalunk, hogy német partnerünk karambolos, de „fiatal” Nissanokat hozna a vámszabadterületre, s ezekhez a kocsikhoz az ugyanonnan származó alkatrészeket is meg lehetne venni valutáért. — Mi ebben a vevőnek az üzlet? — Olcsóbban jut még nem lestrapált kocsihoz, melynek javítására, mármint a munkadíjra már csak forintját kell költenie. Úgy gondoljuk, lesz rá igény. Ha csak azt nézem, hogy a nemzetközi áruszállításban dolgozó 150 gépkocsivezetőnk napidíjának legálisan megtakarított részét BC-számlán tarthatja, s azon egész szép summák gyűlnek össze, akkor nem aggaszt, hogy a nyakunkon maradnak a kocsik. Mi egyébként is csak bizományosok lennénk, a kockázat a német partneré. De már a vállalaté lesz az újszegedi Pécskai utcában építendő — pontosabban most még csak tervezett — apartmentházak kockázata. Félteni persze nem fogja őket az, aki tudja, nemcsak nyaranta, hanem egész évben van kereslet Szegeden, a bérelhető lakások iránt! Az idegenforgalmi szezonban pedig különösen. — Hogy az autóbuszokra, taxikra, bérelhető kocsikra, meglévő szálláshelyekre alapozva idegenforgalmi üzemegységet hoznak létre, az még csak érthető. De mi indokolja például az alkatrészgyártást, a speciális javítószolgáltatásokat? — Mindenekelőtt a kényszerűség. A mi járműveink nagy része szocialista importból származik, és a hatvanas—hetvenes évek műszaki színvonalát képviseli ma is. Alkatrészellátásuk oly rossz, hogy egyszerűen nem lehetett nem belefogni például a kilométerspirálok gyártásába, a gumifutózásba. Ez utóbbihoz egy adalék: az elmúlt két évben négy áremelést éltünk át, együttesen 42 százalék, értékben. Vagy egy más példa: a Rábák sebességváltóját egyetlen, gyakran meghibásodó fogaskerék miatt „ki szokták dobni”. A véletlen segített, hogy rátaláltunk arra a zágrábi cégre, amelyik ezt a fogaskereket a sebváltó német gyártójának is szállítja. — Ez a „véletlen" érdekelne ... — Tényleg véletlen! A Vojvodinasped főnökével tárgyaltunk, amikor bekukkantott hozzá a zágrábi vezérigazgató. Ebédnél véletlenül mellette ültem, s beszélgettünk. A folytatás kitalálható. Cserébe mi egy másmilyen fogaskereket szállítunk, mert azt meg mi gyártjuk. — Kimondatlanul, de úgy érzem, szerepe van a kiterjedt kapcsolatrendszernek abban, hogy egy vállalat a ,,kis ügyeit" is meg tudja oldani. — . ..olyan kis iügyeket is, mint a reklámfeliratok elhelyezése a buszokon — a Mahirrel közösen —, amelyekről nyilván gondolhatja az olvasó: nem ezen gazdagszunk meg. De azért... — De azért...? — Igaz, hogy tavaly a hirdetésekkel, feliratokkal, a videostúdiónkban készült bérmunkafilmekkel a reklámbevételünk csak 6-700 ezer forint volt, de ez a felét fedezte majdnem másfél milliós reklámkiadásunknak. Ezeknek a kiegészítő szolgáltatásoknál így van meg a hasznuk. Leselejtezett járműveink eladásának is, az elekromos „kis fődarabok” átalánydíjas javításának is, de hát nem sorolom föl katalógusunk minden tételét. — Végül hadd kérjek tanácsot: milyen címet adna a beszélgetésünk alapján készülő írásnak? — Talán valami olyasmit, hogy mindenhez csak egy kis többletmunka kell!... — Köszönöm az ötletet. Pálfy Katalin Ahhoz, hogy az ember megálljon a lábán, néha kell egy teljes ház is Szép, nagy, többemeletes házak. Háztömbök. Ha figyelmesen járunk-kelünk a városban, szemet szúrhat — ha van szemünk —, hogy a Széchenyi téri autóbusz- és trolimegállóknál miként várakoznak az emberek a technikai vívmányra. Úgy várakoznak, hogy egyik lábukkal az aszfalton állnak, másikkal pedig a házfalhoz támaszkodnak. Miért teszik ezt? — Nyilván fáradt a lábuk ... Vagy nem. Oszlopos Simeon, amennyiben jól emlékszünk, évekig jól tartotta magát valamely hasábja tetején, s még csak véletlenül sem jutott eszébe bárminek is neki támaszkodni. Persze, Oszlopos Simeon az ószövetségi időkben élt, s azóta az embereknek jócskán megfáradt a lábuk... Lerne- Lábnyomok a falakon tyár, benne törülköző, valamint a váltóbugyi — látható, amiből arra következtethetünk, hogy útjuk iránya s végcélja az újszegedi sportuszoda, part-, illetve ligetfürdő, SZUE, vagy a szabadstrand — ahol annak rendje-módja szerint leússzék a napi egy-kétezer métert. A preventív fáradtság tehát kizárva... — Odatámaszkodnak tehát a százezrekért festett falakhoz, melyek lassanként becipőtalpazódnak, s így újabb százezreket igényelnek. Nincs már messze az idő, amikor az aszfalton látható nyomok nem állnak meg a házak tövében: a legcsekélyebb gátlás nélkül folytatódnak majd a falon. Az első, második, harmadik emeletig követhetők is lesznek, a tetőzeten túl azonban eltűnnek a révedtek az izmok, görcsösen ránganak az inak, elmeszesedtek a csontok. Hiába ... Csak az a furcsa, hogy idős embereket még véletlenül sem láttam fél talppal nekitámaszkodni a házfalnak, trolira várva kizárólag fiatalokat. Badhbildinges külsejű, szőrös lábszárú, strandpapucsos tinédzserek tehénkednek neki a házfalnak, illetve — jó esetben — villogóan barna combú lányok, asszonyok, professzionisták, egyebek. Rájuk tán csak nem lehet fogni, hogy a leverő fáradtságérzet állítja falhoz őket! Nem is beszélve arról: nagy részüknél strand- magas égben, fölszerelés — reklámsza V. C*. 3