Délmagyarország, 1988. augusztus (78. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

19S8. augusztus 1., hétfő Balatoni intelmek A Balatonnál, ahol a mos­tani kánikulában egyidejű­leg 400-500 ezer ember is megfordul a strandokon, az utóbbi napok ellenőrzése­in azt tapasztalták, hogy a fürdőzők egy része nem ve­szi komolyan a figyelmez­tető jelzéseket. A tragikus balesetek száma pedig min­den hét végén tovább nö­vekszik. A balatoni vízrendészeti rendőrkapitányság, az Or­szágos Meteorológiai Szol­gálat obszervatóriumának segítségével pedig idejében figyelmeztet mindenkit a veszélyekre: közben a par­ton 34 fényjelző készülékkel adnak jelzést. A távirányí­tású készülékek a várható vi­hart percenként 30, a köz­vetlen veszélyt 60 villanás­sal jelzik. A másodfokú ké­szenlétnél csónakkal, vitor­lással azonnal ki kell kötni, és a fürdőzők 100 méternél messzebb nem távolodhat­nak el a parttól. A tapasztalatok szerint a tragikus esetek többsége fe­lelőtlenségből és meggondo­latlanságból következik be. Sokan nem vesznek tudo­mást a tiltó táblákról. Ki­kötőben, kompátkelő helyen, kotrott területen fürödnek. Gyengén úszó emberek ké­pesek egy elsodródó labdá­ért életüket veszélyeztetni. A mély vizeken a gumimat­rac is gyakran hozza veszé­lyes helyzetbe a meggondo­latlan fürdőzőket. A matra­cot sokan csónaknak tekin­tik, s gyakori az olyan eset, amikor elalusznak rajta, s a mély vizek fölé sodródnak. Különösen veszélyes kihe­­vült testtel matracról vagy csónakról a vízbe ugrani. Számos ilyen esetben szív­bénulás következik be. A Balatonon több ezerre tehető a vízi járművek szá­ma. Többségük csónak és kis vitorlás. Ezekkel a vízi járművekkel csak­ a meg­szabott parti sávban lehet közlekedni. Egypárevezős csónakban csak ketten ül­hetnek, mégis előfordul, hogy a csónakot túlterhelik, és a mély vizek fölött hasz­nálják Tiltják a horgonyra nem vetett, úszó járműből való fürdőzést is. Az illeté­kesek felhívják a balatoni vendégsereg figyelmét, hogy életük biztonsága érdekében vegyék figyelembe a tiltó rendelkezéseket. (MTI) A vállalkozói adóról A vállalkozások és a kis­szövetkezetek adózásának szabályozását 1988. január 1-jével új alapokra helyez­ték. A jogszabályok kiadása óta változások következtek be a vállalkozási lehetősé­gekben, továbbá a végrehaj­tás érdekében további intéz­kedések igénye merült fel. A rendeletmódosítás lehe­tővé teszi a kisszövetkeze­tek részére is a tartalékva­­gyon képzését, biztosítja a vállalkozói adó hatálya alá tartozó szervezetek részére a szervezeti átalakuláskor az üzleti vagyon adómentes át­vitelét, rendezi a befekteté­sek, a korlátolt felelősségű társaságokba történő tőke­bevitel forrását, a kapott tő­kék, osztalékok, részesedé­sek elszámolási szabályait. Kedvező változás, a vál­lalkozók további adókedvez­ményeket vehetnek igénybe (például műszaki-fejlesztési, kutatási tevékenység végzé­se esetén), a kisiparosok, magánkereskedők meghatá­rozott esetben gyorsított költségelszámolást igényel­hetnek. Napsütötte deszkák Az úszóházaknak semmi közük a partfürdőkhöz, strandokhoz, ahol ember ember hátán, ameddig a szem ellát; ahol hangos­beszélő közli, hogy Kovács Pistike a stúdióban várja anyukáját; ahol gumikajak, gumicsónak, úszógumi, egye­bek ... Az úszóház; csön­des, zárt világ, kialakult törzsközönséggel, ahol a vendégek hangosan üdvöz­­lik az alkalmazottakat és egymást, a napozók hasába pedig sosem lépnek bele a víz iránt igyekvők, mert nincsen zsúfoltság. Az úszó­ház nem a kék vizű me­dencék világa: az úszóház a Tiszán úszik, ha motorcsó­nak szántja a folyó hátát, ineg-remeg, hullámzik az egész alkotmány, s vízsza­got hoz-visz a szél. Igen, az úszóház nem a családi mat­racok, gumikacsák, fűre te­rített plédek, hanem a kar­csú kenuk, szaladékony szandolinok, önmaguknál ngyobb harcsákat is látott horgászmotorcsónakok fél­múltból ittmaradt, színes szigetnyi világa. Amely milyen is ponto­san? A Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalatának fő­­üzemvezetője, Dóra József elmondta, hogy három úszó­ház lebeg a víz színén: a Szabadság, a Béke és a Ti­sza. Személyzetük: egy-egy gondnok, pénztáros, illetve az éjjeliőr. A múlt évi költ­ségvetésből az összes ráfor­dítás 6,7 millió forint, az összes bevétel egymillió, az árkiegészítés 1,1 millió. Az úszóházak tehát jelentékeny veszteséget, 3,9 millió forint mínuszt termelnek. Időn­ként föl kell újítani őket, a téli karbantartás elengedhe­tetlen. A vízművek évente egy-egy úszóház följavításá­ra összpontosítja erőit: ta­valy előtt a Tisza, az el­múlt télen a Béke született újjá részben, ősztől a Sza­badságot korszerűsítik. Hogy mi mindent kell meg­újítani egy úszóházon? A különféle faszerkezetek egy részét — különösképp a pontonszerkezetet — kicse­rélik. „Vízállóbbá" válnak ezáltal az úszóházak, nem kell őket javítgatni, toldoz­ni-foldozni. A felújítás je­lentékeny összegeket emészt fel... A bevétel a bérleti díjakból adódik össze, amely, a városlakók számá­ra magasnak tűnik. Az úszóházakat nyereségessé tenni aligha lehetne, mert A szerkesztőség ab­lakaiból egyenest a zöl­dellő Móra-parkra, lát­ni, azon túl a csillogó Tiszára, a színes úszó­házakra. Ragyogó mun­kahely! Az ember be­megy, megkávézik, et­től életre kel, telefono­zik, előállít néhány kéziratot, majd lesétál valamely úszóházra, s nézi, nézi a szélfodroz­ta, iramló vizet. ez a mostani bérleti árak többszörösét igényelné, amit kevesen fizetnének meg. A vendégek létszáma egy idő óta valamelyest amúgy is lecsökkent. A törzsvendégek, akik megfizetik a bérlet díját, nemigen pártolnak át más­hova. Evezéssel, beszélge­téssel, olykor nagy halászlé­főzésekkel telik az idő. Az úszóháziság­­ életforma, akik nyáron ide járnak, te­lente erről álmodnak. A hangulat bensőséges. Alig pár méterre lebeg az úszó­ház a parttól­­, de az a pár méter igen sokat jelent. A nap forrósította, dongó deszkák a nyugodt nyaralás lehetőségét hordozzák. A deszkafelület egyébként né­hány éve jelentősen megnö­vekedett ... A Köjál, a Ma­ros szennyezettsége miatt, befedezte a „kosarakat". Ezért aztán, aki úszni akar, a folyóban úszik, a kifeszí­tett bójasoron innen, az úszóház külső oldalán. Kü­lönösen a fiataloknak nem tetszett annak idején a ko­sarak befedése. Jószerével itt nőttek föl a deszkákon, és nem mondható, hogy túl sok bajuk esett a folyó vi­zétől ... Erdei Barnabás, aki négy éve gondnok a Béke úszó­házon, elmondta, hogy az egységnek négyszáz főnyi állandó vendége van; e szám egyébként a másik kettőre is vonatkozik. Het­venhét motorcsónakot tárol­nak a vizen, a fedélzethez kötve, a garázsban pedig ötven-hatvan különféle egyéb hajó várja az indu­lást : párevezősök, kenuk, kajakok. A Béke úszóházon sok a horgász is — mondta Erdei Barnabás. Nagy har­csák hírét hozza-viszi a szél, vannak pontyozók, a kövezett part nyilván süllő­zésre is jó, itt-ott balinok kergetik az apró halat. A fogást nem szokás nagy­dobra verni, a keszegező­­ket az ember magától is látja. Persze a gondnok el­sősorban dolgozik, nem né­zelődik; reggel első a taka­rítás, a fönnakadt uszadé­­kok eltávolítása, a csónakok ellenőrzése. Ha kell, a ka­binajtók, a padozat javítá­sa, az esetleges vízi men­tés, és még sok egyéb teen­dő is. Az úszóházakon enni-inni, persze, hogy lehet. Egytál­étel, szendvics vagy pogácsa büfében mindig kapható, két-három féle üdítő (a kó­la itt is hiánycikk), Panda­­jégkrém, ezenkívül borok, sörök. Kormányos Antal szerződéses üzletvezető el­mondta, hogy büfésnek len­ni még ma is megéri; a na­pi bevétel — az időjárástól függően — ezer és tízezer forint közt ingadozik. A szállítók, így például az Éliker, a pincegazdaság — megbízható partnerek. Harmincan-negyvenen min­dennap az úszóházon ebé­delnek, s a büfés szempont­jából az is előny, hogy egy­­egy gyors fogyasztás erejéig tavaly óta akárki lehethet az úszóházra. Így aztán hét­végeken elég sok a ven­dég ... Az ember mindenen meg tud osztozni, csak a nyugalmon, a meghittségen nem, mert azon aligha le­het. Farkas Csaba Csak egy kis többletmunka kell!" Katalóguslapozgató Nem vagyok a vásáriprospektus-gyűjtő fajtából való. Nem zsákmányolok nejlonszatyornyi szórólapot, reklámfü­zetet a kiállításokon, ipari-kereskedelmi bemutatókon, hogy aztán az első sarki szemetesládába eldobjam olvasat­­lanul az egészet, vagy hazavigyem, s „hátha egyszer szük­ség lesz ezekre" alapon, elraktározzam a sublót fiókjába a drága pénzen nyomtatott propagandaanyagokat. (Egyéb­ként sincs sublótom.) Magam is meglepődtem hát, amikor a Tisza Volán szolgáltatásait ismertető katalógust elfo­gadtam az ipari vásáron, s nemcsak hogy a táskámba tet­tem, de utóbb elő is vettem, végig is lapoztam. Valószí­nűleg az munkált bennem: na, lássuk, tudnak-e még újat mondani, csaknem másfél évtizednyi munkakapcsolatunk után. Mit mondjak? Tudtak. Természetszerűleg nem a taxiórák és tachográfok ja­vítószolgálatát, a műanyag kerékjárati dobok beépíté­sét, a tehergépkocsikra való gumiabroncsok fotózását, vagy a sóder- és kavicski­termelést olvasván kaptam fel a fejem — nyilván nem rám számítanak leendő ügy­félként. De találtam jó né­hány olyan ajánlatot, ami bizony meglepett és amikkel akár rám, nem közületi megrendelőre is kacsingat­hatnak”. Be kell vallanom töredelmesen, nem tudtam, hogy karambolos személy­­gépkocsik javítására is vál­lalkoznak, hogy akár vasár­nap is vásárolhatok az ital­áruk Tolbuhin sugárúti min­taboltjában, vagy hogy ha vendégeimnek szállást kere­sek, a volt munkásszálló tu­ristakategóriás szobáira is gondolhatok ... Szóval talál­tam jó néhány olyan szol­gáltatást, amit úgy elsőre nem feltételezne az ember egy alapvetően személy- és áruszállításra alapított vál­lalatnál. Kicsit gyanússá is vált a dolog — szinte hal­lom is az olvasó szavát: „Ahelyett, hogy pontosan járnának a buszok és időre érkezne a költöztető teher­autó ..." Kapóra jött, hogy az ipari vásáron — újságírókkal ran­devúzva — Sebők Imre, a vállalat igazgatóhelyettese maga is kitért ezekre a „profil-idegen” szolgáltatá­sokra. Arra kértem hát, fejt­se ki bővebben is cége ezzel kapcsolatos nézetét. — Tavalyi bevételük 1,6 milliárd forint volt. Men­­nyit hoztak ebből a konyhá­ra a kiegészítő tevékenysé­gek? Azaz a fő kérdésem: miért folytatnak idegenfor­galmi, belkereskedelmi és ipari tevékenységet is, ahe­lyett, hogy „tisztán" szállí­tanának? Megéri? — Az arány egyértelműen jelzi, hogy a Tisza Volán minden látszat ellenére to­vábbra is szállítmányozó vállalat, hiszen a kiegészítő szolgáltatásokból a bevétel­nek mindössze tíz százaléka származott tavaly. De ha ezt lefordítjuk a forintok nyel­vére, akkor ugye a 160 mil­lió már nem is olyan sem­miség! Gondolja el: ennek a pénznek a nagy része úgy folyt be, hogy nem volt szükség befektetésre, hogy olyan munkatársak „ter­melték meg”, akikre egyéb­ként is szüksége van a vál­lalatnak, hogy ezekkel a Vo­lántól látszólag távol álló üzletágakkal a szállítmányo­zási piacon is érzékenyeb­ben, rugalmasabban visel­kedhetünk. — A nagyközönséget leg­inkább idegenforgalmi fej­lesztéseik érdekelhetik. — A befektetések majd ezután lesznek látványosak. Írta már a DM is, hogy a Jókai utcában lesz irodánk — talán már augusztus vé­gétől. Annak idején leper­­káltunk érte négymillió fo­rintot, de amikor három éve kiderült, igen magas lesz a bérleti díj, kiszálltunk az építkezésből. Tavaly mégis visszaléptünk, mert rájöt­tünk, a Belvárosban előbb­­utóbb mégiscsak kell ide­genforgalmi irodánknak len­nie. De akkor már funkció­­bővítésre is gondoltunk, s kapóra jött egy NSZK-beli partnerünk ajánlata. Ő a vámszabadterületen lévő konszignációs raktárt tölti alkatrészekkel, műszaki árukkal, tehát onnan ellát­hatjuk az iroda mellett nyi­tandó dolláros boltot is! Akár naponta szállítva az árukat, nagy forgási sebes­séget garantálva. — Speciális bolt lesz te­hát? — Legalábbis jobban sza­kosított a többinél. Olyan autófelszerelést műszaki cik­kek, tartozékok viszik majd a prímet, amilyenek másutt nem kaphatók, vagy leg­alábbis nem egy helyen. Ké­sőbbi tervünk, s erről most tárgyalunk, hogy német partnerünk karambolos, de „fiatal” Nissanokat hozna a vámszabadterületre, s ezek­hez a kocsikhoz az ugyan­onnan származó alkatrésze­ket is meg lehetne venni va­lutáért. — Mi ebben a vevőnek az üzlet? — Olcsóbban jut még nem lestrapált kocsihoz, melynek javítására, már­mint a munkadíjra már csak forintját kell költenie. Úgy gondoljuk, lesz rá igény. Ha csak azt nézem, hogy a nemzetközi áruszál­lításban dolgozó 150 gépko­csivezetőnk napidíjának le­gálisan megtakarított részét BC-számlán tarthatja, s azon egész szép summák gyűlnek össze, akkor nem aggaszt, hogy a nyakunkon maradnak a kocsik. Mi egyébként is csak bizomá­nyosok lennénk, a kockázat a német partneré. De már a vállalaté lesz az újszegedi Pécskai utcában építendő — pontosabban most még csak tervezett — apartmentházak kockázata. Félteni persze nem fogja őket az, aki tudja, nemcsak nyaranta, hanem egész év­ben van kereslet Szegeden, a bérelhető lakások iránt! Az idegenforgalmi szezonban pedig különösen. — Hogy az autóbuszokra, taxikra, bérelhető kocsikra, meglévő szálláshelyekre ala­pozva idegenforgalmi üzem­egységet hoznak létre, az még csak érthető. De mi in­dokolja például az alkat­részgyártást, a speciális ja­­vítószolgáltatásokat? — Mindenekelőtt a kény­­szerűség. A mi járműveink nagy része szocialista im­portból származik, és a hat­vanas—hetvenes évek mű­szaki színvonalát képviseli ma is. Alkatrészellátásuk oly rossz, hogy egyszerűen nem lehetett nem belefogni például a kilométerspirálok gyártásába, a gumifutózásba. Ez utóbbihoz egy adalék: az elmúlt két évben négy ár­emelést éltünk át, együttesen 42 százalék, értékben. Vagy egy más példa: a Rábák se­bességváltóját egyetlen, gyakran meghibásodó fogas­kerék miatt „ki szokták dobni”. A véletlen segített, hogy rátaláltunk arra a zág­rábi cégre, amelyik ezt a fogaskereket a sebváltó né­met gyártójának is szállítja. — Ez a „véletlen" érde­kelne ... — Tényleg véletlen! A Vojvodinasped főnökével tárgyaltunk, amikor bekuk­kantott hozzá a zágrábi ve­zérigazgató. Ebédnél véletle­nül mellette ültem, s beszél­gettünk. A folytatás kitalál­ható. Cserébe mi egy más­milyen fogaskereket szállí­tunk, mert azt meg mi gyártjuk. — Kimondatlanul, de úgy érzem, szerepe van a kiter­jedt kapcsolatrendszernek abban, hogy egy vállalat a ,,kis ügyeit" is meg tudja ol­dani. — . ..olyan kis iügyeket is, mint a reklámfeliratok el­helyezése a buszokon — a Mahirrel közösen —, ame­lyekről nyilván gondolhatja az olvasó: nem ezen gazdag­szunk meg. De azért... — De azért...? — Igaz, hogy tavaly a hirdetésekkel, feliratokkal, a videostúdiónkban készült bérmunkafilmekkel a rek­lámbevételünk csak 6-700 ezer forint volt, de ez a fe­lét fedezte majdnem másfél milliós reklámkiadásunknak. Ezeknek a kiegészítő szol­gáltatásoknál így van meg a hasznuk. Leselejtezett járműveink eladásának is, az elekromos „kis fődarabok” átalánydíjas javításának is, de hát nem sorolom föl ka­talógusunk minden tételét. — Végül hadd kérjek ta­nácsot: milyen címet adna a beszélgetésünk alapján ké­szülő írásnak? — Talán valami olyasmit, hogy mindenhez csak egy kis többletmunka kell!... — Köszönöm az ötletet. Pálfy Katalin Ahhoz, hogy az ember megálljon a lábán, néha kell egy teljes ház is Szép, nagy, többemeletes házak. Háztömbök. Ha fi­gyelmesen járunk-kelünk a városban, szemet szúr­hat — ha van szemünk —, hogy a Széchenyi téri au­tóbusz- és trolimegállók­nál miként várakoznak az emberek a technikai vív­mányra. Úgy várakoznak, hogy egyik lábukkal az aszfalton állnak, másik­kal pedig a házfalhoz tá­maszkodnak. Miért teszik ezt? — Nyilván fáradt a lábuk ... Vagy nem. Osz­lopos Simeon, amennyiben jól emlékszünk, évekig jól tartotta magát valamely hasábja tetején, s még csak véletlenül sem jutott eszébe bárminek is neki támaszkodni. Persze, Osz­lopos Simeon az ószövet­ségi időkben élt, s azóta az embereknek jócskán meg­fáradt a lábuk... Lerne- Lábnyomok a falakon tyár, benne törülköző, va­lamint a váltóbugyi — látható, amiből arra kö­vetkeztethetünk, hogy útjuk iránya s végcélja az újszegedi sportuszoda, part-, illetve ligetfürdő, SZUE­, vagy a szabad­­strand — ahol annak rend­­je-módja szerint leússzék a napi egy-kétezer mé­tert. A preventív fáradt­ság tehát kizárva... — Odatámaszkodnak tehát a százezrekért festett falak­hoz, melyek lassanként becipőtalpazódnak, s így újabb százezreket igényel­nek. Nincs már messze az idő, amikor az aszfalton látható nyomok nem áll­nak meg a házak tövében: a legcsekélyebb gátlás nélkül folytatódnak majd a falon. Az első, második, harmadik emeletig követ­hetők is lesznek, a tetőze­ten túl azonban eltűnnek a révedtek az izmok, görcsö­sen ránganak az inak, el­­meszesedtek a csontok. Hiába ... Csak az a fur­csa, hogy idős embereket még véletlenül sem láttam fél talppal nekitámaszkod­ni a házfalnak, trolira várva kizárólag fiatalo­kat. Badhbildinges külsejű, szőrös lábszárú, strandpa­­pucsos tinédzserek tehén­kednek neki a házfalnak, illetve — jó esetben — villogóan barna combú lányok, asszonyok, pro­fesszionisták, egyebek. Rá­juk tán csak nem lehet fogni, hogy a leverő fá­radtságérzet állítja falhoz őket! Nem is beszélve ar­ról: nagy részüknél strand- magas égben, fölszerelés — reklámsza­ V. C*. 3

Next