Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
79. évfolyam, 1. szám 1989. január 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ?Iai előfizetési díj: lül forint Ára: 4,30 forint 1988 Azt mondják az idősebbek, hogy 1956 volt még ilyen, szorongásokkal teli esztendeje a magyarnak. Tavaly — a korábbi visszalépést követően — már zuhant az életszínvonal, különösen a bérből és nyugdíjból élők között. Százezrek — sokak szerint kétmillió honfitársunk — élnek a létminimumon, s időközben a megyei és felső vezető körök visszaéléseitől, panamáitól hangos a sajtó, ráadásul az újgazdag réteg egyre hivalkodóbb presztízsfogyasztással hergeli a szegényedőket. A politikai élet felbolydult méhkasából már nemcsak döngicsélő, hanem fullánkjaikat próbálgató egyedek is kiröppentek. Az új pártok és a pártszerűen is működő egyesületek, szövetségek, társaságok, mozgalmak és baráti körök minden oldalról megpróbálják a hatalom türelmét. Sokan úgy vélik, a szakadék felé sodródik ez az ország, mert túl sok változás történt rövid hét hónap alatt, s — ahogy odafönt fogalmaznak — kezelhetetlenné válhatnak a folyamatok. Megmondom őszintén, engem meglep, hogy a politikai élet rétegeződésétől még a történelmi ismeretekkel rendelkező emberek is tartanak. Többször leírtam, most sem másítom meg a meggyőződésemet: helyesen politizálni csak a történelem nagy összefüggéseinek ismeretében lehet. Ennek megfelelően a tömegtájékoztatásnak és a sajtóban megszólaló vezetőinknek nem 1956 tragikus évére kellene utalni, hanem például a spanyol mintára. Franco tábornok egy tömbből faragott politikai rendszere négy évtizedig hallgatásra kényszerítette a másként gondolkodókat. Mivel minden ember másként gondolkodó, a hatalom birtokosán kívül mindenkinek hallgass volt a neve. Az igazságok így hazugságköntösbe bújtatva jelenhettek meg, s az atyáskodó fensőbbség — engedékenyebb óráiban — eltűrte a féligazságok kimondását, belátván: a valóságnak nem megfelelő helyzetelemzésből nem következhet hatékony, politikai erők által fölhasználható közelégedetlenség, közvélemény. Aztán Franco is eltűnt rendszerével együtt a história emésztőjében, s abban az országban, ahol évtizedekig a szorongó suttogás és a kalodában tartott ellenzékiség jellemezte a legjobbakat is, egy esztendő alatt százezer alternatív szervezet, társaság, közöttük hat tucat politikai párt született. Aki a társadalom monolit, zárt egységét tényként fogadta el a hazai szocializmus négy évtizedének termékeként, most biztosan zavartan veszi tudomásul, hogy a munkás-paraszt hatalommal szövetséges értelmiség, no meg az alkalmazotti réteg modosodó képlete enyhén szólva nem fejezi ki a létező tényezőket. Ilyen esetben a legkönnyebb farkast, azaz ellenséget kiáltani, fegyveres testületekkel fenyegetőzni, és hűségnyilatkozatokat tenni.... de kinek is? Javaslom, folytassuk a történelmi párhuzamot Hispánia és közöttünk! Igaz, hogy 'kapitalista viszonyok között, királlyal és baszk szeparatistákkal, néhány fegyveres puccskísérlettel, de polgárháború és terror nélkül lett sokszínű, demokratikus társadalom a spanyol. Nem az egyszólamúságot kell tehát visszasírni, hanem köszönteni az újat, a harmóniát. Nem beszélek félre: Magyarországon éppen negyven éve volt utoljára ilyen harmonikus a társadalom. Mielőtt néhányan a telefonért nyúlnának, tegyék föl önmaguknak a kérdést: a hatalmi szóval elrendelt mellébeszélés vagy a gondolatok szabadsága a demokratikus szocializmus eszménye? Én az utóbbi mellett állok, elismerve az elismerendőt, de nem kívánok életem végéig a Vívmányok című szoborcsoport körül tiszteletköröket bakázni, pusztán azért, mert ez év májusáig ilyen volt a kötelezően előírt gyakorlat. Egyszerűen időpocsékolásnak tartom ugyanis, ha a mai gondok nem lényegi megfogalmazására összpontosítunk. Ilyen módon a középpontban a múlt és a helyzet pontos értékelésének igénye áll. Utóbbiról szólva végre tisztáznunk kellene, hogy ilyen szelíd és mértéktartó ellenzék esetében újfent külföldi körök által felbujtott cápafogúakra gondolni — politikai baklövés. Beláttuk, hogy a hivatalos vágyálmok törvénybe iktatása a legutóbbi évtizedekben azonos volt a harci voluntarizmussal. Újfajta — negatív — voluntarizmus lenne ma az ellenség fantomképét rajzolgatni. Úgy tűnik, képtelenek vagyunk görcsök nélkül meghallgatni vagy — engedelmet kérek — elfogadni a mienktől eltérő véleményeket. A terjedelemre való tekintettel egyetlen példa engedtessék meg: a Magyar Demokrata Fórum megbírálja az MSZMP népesedéspolitikáját, mondván: a szociális juttatások rendszere és a megélhetés általános gondjai miatt sorvad a magyar. A párt erre fölhívja a figyelmet arra, hogy létezik gyed és gyes, várható a családi jövedelemadó, egyébként pedig kis türelmet kér. Az MDF adatokkal bizonyítja, hogy éppen egy negyed gyermek eltartására elegendő a családi pótlék, a párt az államkasszára hivatkozik, az MDF a veszteségesekre mutat rá, a párt a várható munkanélküliségre, az MDF a herdálásra hívja föl a figyelmet, a párt — egyetértőleg — a kormányprogramra hivatkozik. Sportszerű ütközet, amely a végtelenségig folytatható. Természetesen parlamentarizmussal, láthatóvá tett, nyilvános döntési folyamatokkal, világos és a fenyegetéseket kerülő érveléssel, ötleteket és gondolatokat ébresztő vitákkal. Egy, mintha Európában élnénk. Dlusztus Imre megelőzés, szelektív vámvizsgálat, zöld folyosó. Bővítéseket terveznek a röszkei határátkelőnél Jó néhányszor átléptem már a Magyar Népköztársaság államhatárát. Jó darabig csak a szocialista országok felé, aztán egyre többször Hegyeshalomnál. A határátlépéseket azonban a mai napig nem tudtam megszokni. Nem tudok nyugodt maradni, huszonévekkel ezelőtt ugyanis észrevétlenül belénk nevelték az izgalmat. Egyszóval törvényszerűvé vált, nekünk negyveneseknek, hogy a határon bármi lehet, ott kémeket, csempészeket, kábítószereseket kapcsolnak le, terroristák lövöldözhetnek ... Egy kép rajzolódik elém, amikor Törökországból hazafele jövet a bolgár határnál 3 órát várattak bennünket. Előre kell bocsátanom, csak tranzitról volt szó. Mégis idegesek voltunk. Mindenkit leszállítottak az autóbuszról, aztán gyalog „kiterelték’ bennünket az esőre. Az osztrákok emeletes Mercedeséből pedig döbbent, kíváncsi szemű emberek kísérték utunk, azaz bevonulásunk Bulgáriába. A sógorok nem voltak idegesek, nem volt okuk rá. Nekik nem kellett kiszállni, 10 perc után már roboghattak Jugoszlávia felé. Mi viszont, szocialista testvérek, összetartottunk! Biztos az ,,egytáborbeliség" miatt volt velünk ez a kivételezés, hogy minél több időt töltsünk el egymással... Ebből a „megkülönböztetett’ tiszteletből viszont egyikünk sem kért! Szóval az idegesség bennem maradt. Szerencsére ez az állapotom nem fokozódott, mondhatnám hullámzott. Jugoszláviában ugyanis a be- és kilépésnél is ugyanúgy vettek emberszámba, mint a nyugati turistákat. Szóval egyszeriben büszke lettem arra, hogy magyar vagyok. Előre rettegtem a magyar vámosoktól. Majd ők most szétrázzák az autóbuszt, egyikőjük ígérte is, kiutazásunkkor. És akkor, életemben először, kellemes meglepetés ért. Udvarias „vámos" lépett fel az autóbusz lépcsőjén. Értelmesen rövid tájékoztatót tartott, hogy mi mennyi, mit hova kell írni, majd összeszedve a vámáru-nyilatkozatokat, elnézést kérve tájékoztatott bennünket, hogy 8 autóbusz futott be egyszerre Törökországból, ezért legalább 2- 3 órás várakozásra kényszerülünk. Addig azonban töltsük el kellemesen az időt a büfében. Csak ámultam ... Így is lehet! Egyszeriben úgy éreztem, hogy nagyon jó hazaérkezni. Nagyon jó mindjárt a határon ilyen magyarokkal találkozni. És jó magyar állampolgárnak lenni! N Tudom jól, a vámos is ember. Azt is, hogy őket is felbosszanthatják, mérges lehet az adórendszerre, a bérezésre, családi bosszúságok borzolhatják a kedélyét. Hatalmával soha nem élhet vissza, csak gyakorolhatja, legfőképpen emberi módon . Két ünnep között jutott eszembe, hogy kilátogassak a határra. Kíváncsi voltam, hogy dolgoznak a vámosok. Kiváncsi voltam, most ideges leszek-e, amikor nem az én bőrömre megy ki a játék. Deres már a határ — Képeink jószerével bemutatni sem igen tudják, milyen és mekkora forgalommal kell megbirkózniuk manapság a röszkei határátkelőben dolgozóknak. Határőröknek és vámosoknak egyaránt. A forgalom lassanként mármár akkora, amekkorát jószerével eleddig csak , a teljesen „nyitott" határú nyugat-európai országok körüli határátkelőhelyein láthatott az ember. Legföljebb a feltételek még nem azonosak az ottaniakkal. Az viszont alighanem tény, hogy az utazási lehetőségek legújabb bővítése után, amikor is a világútlevélhez immár valutabevallási kötelezettségi sem társul, föltehetően még nagyobb forgalomra kell fekészülnünk határankon. Ehhez nyilván hozéneklik a rádióban. Délnek azonban nyoma sincs. Hétágra süt a nap, márciust idéző tavasz a télben! Dömötör István őrnagy, a röszkei vámhivatal parancsnoka kávéval fogad irodájában. A határforgalom ugrásszerű emelkedésére számítottam az új útlevéltörvény után, ezzel szemben váratlanul ér a parancsnok tájékoztatója. — Szeptember végéig az elmúlt évi forgalomhoz viszonyítva 8-10 százalékkal csökkent a forgalom a röszkei határátkelőnél. Ez a meglepő adat azzal magyarázható, hogy az új útlevéltörvénnyel életbe lépett a kötelező valutaellátottság is. A magyar turisták sajnálták valutájukat Jugoszláviában elkölteni, inkább a bécsi bevásárlótúrákra spóroltak. Októbertől azonban megváltozott a helyzet, hiszen az újabb intézkedések után a magyar turisták hivatalosan kiváltott valuta nélkül is utazhattak Jugoszláviába. Ettől kezdve a határforgalom megduplázódott. Napi forgalmunk a hét elején 8-15 ezer, a hétvégeken 24-26 ezer ember. Bevásárlótúrákra nemcsak Bécsbe utazik a magyar. Újabban nagy sikere van az isztambuli „buliknak" is. Érzik ezt a röszkei határállomáson a zátartoznak a szervezetileg is megújuló föltételek, de az a szakmai tudás, biztonság és tisztes nyitottság az újra is, amelyről a határokon dolgozók egyre inkább tanúbizonyságot tesznek. Felső képünk például kitűnően érzékelteti azt, hogy a határőrök rá. A Törökországba utazó csoportok száma növekedett. Naponta 100-140 autóbusz közlekedik Röszkénél a két irányba. Volt olyan napunk is, hogy egyetlen délelőttön 25 autóbusz futott be kis időeltéréssel. Emellett napi átlagban 250-300 tehergépkocsi lép be az országba, illetve hagyja el a röszkei határállomást. Szakaszos váltásokkal dolgozunk,mindig a forgalomnak megfelelően. — Milyen módszerek alapján végzik munkájukat a vámosok? — Elsődleges célunk a megelőzés. Nagy gondot fordítunk a tájékoztatásra. Mindenkor ismertetni kell a csoportoknak az érvényes deviza- és vámszabályokat. — Gyakran találkoznak szabálysértésekkel? — A jogsértések nem érik el az egy ezreléket. Az idén januártól novemberig csak 888 személy ellen indítottunk eljárást vám- és devizaszabályt sértő cselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt. — A határátkelőhely a forgalomhoz képest eléggé szűk. Ez az egyik oka annak, hogy balszerencsés esetben több órát kell várakozni? — Bővítéseket tervezünk a jövőben, sőt szeretnénk galáasan alkalmazkodnak az autófolyam növekedéséhez; több sávban — és a kocsik elébe menve — gyorsan és segítőkészen végzik munkájukat: az útlevelek kezelését. Mostani összeállításunkban az utazás világába szeretnénk bepillantani, különválasztani az utas- és kamionforgalmat. A kiutazó mostani ,2 sáv helyett, 4 sávosra állunk át, s ha tovább növekszik a forgalom, tervezzük a zöld és piros folyosó bevezetését is. A többórás várakozás azonban nemcsak a mostani szűkös állapotok miatt adódik, hanem azért is, mert a csoportok idegenvezetői nem készülnek fel az utazásra megfelelően. Nincs mindenkinek vámáru-nyilatkozat nyomtatványa, hiányos az utasnévsor, lejárt az útlevél érvényessége, nincs statisztikai lap, valutakiviteli engedély stb. . . . Ezek a hiányosságok aztán mind időveszteséget, várakozást okoznak .Azok, akik felkészültek az utazásra, bezárják a törvényeket, nem kell hosszabb ideig várakozniuk a határon. Szelektív vámvizsgálati módszert alkalmazunk, rutin dolga, hogy a 40 utasból éppen azt az ötöt vizsgálja át a vámos, akiből 1-2 fennakadhat a rostán. — A közelmúltban volt-e kiemelkedően sikeres vizsgálatuk? — Éppen a napokban, amikor egy török állampolgárnál 40 deka aranyat találtunk. Az első összegező(Folytatás a 3 oldalon.) Somogyi Károlyné felvételi