Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

79. évfolyam, 1. szám 1989. január 2., hétfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ?Ia­i előfizetési díj: lül forint Ára: 4,30 forint 1988 A­­zt mondják az idősebbek, hogy 1956 volt még ilyen, szorongásokkal teli esztendeje a magyar­nak. Tavaly — a korábbi visszalépést követően — már zuhant az életszínvonal, különösen a bérből és nyugdíjból élők között. Százezrek — sokak szerint két­millió honfitársunk — élnek a létminimumon, s idő­közben a megyei és felső vezető körök visszaéléseitől, panamáitól hangos a sajtó, ráadásul az­ újgazdag ré­teg egyre hivalkodóbb presztízsfogyasztással hergeli a szegény­edőket. A politikai élet felbolydult méhkasából már nem­csak döngicsélő, hanem fullánkjaikat próbálgató egye­­dek is kiröppentek. Az új pártok és a pártszerűen is működő egyesületek, szövetségek, társaságok, mozgal­mak és baráti körök minden oldalról megpróbálják a hatalom türelmét. Sokan úgy vélik, a szakadék felé sodródik ez az ország, mert túl sok változás történt rövid hét hónap alatt, s — ahogy odafönt fogalmaznak — kezelhetetlenné válhatnak a folyamatok. Megmondom őszintén, engem meglep, hogy a po­litikai élet rétegeződésétől még a történelmi ismere­tekkel rendelkező emberek is tartanak. Többször leír­tam, most sem másítom meg a meggyőződésemet: he­lyesen politizálni csak a történelem nagy összefüggé­seinek ismeretében lehet. Ennek megfelelően a tömeg­tájékoztatásnak és a sajtóban megszólaló vezetőink­nek nem 1956 tragikus évére kellene utalni, hanem pél­dául a spanyol mintára. Franco tábornok egy tömbből faragott politikai rendszere négy évtizedig hallgatásra kényszerítette a másként gondolkodókat. Mivel minden ember másként gondolkodó, a hatalom birtokosán kívül mindenkinek hallgass volt a neve. Az igazságok így hazugságkön­tösbe bújtatva jelenhettek meg, s az atyáskodó fen­­sőbbség — engedékenyebb óráiban — eltűrte a fél­igazságok kimondását, belátván: a valóságnak nem megfelelő helyzetelemzésből nem következhet haté­kony, politikai erők által fölhasználható közelégedet­­lenség, közvélemény. Aztán Franco is eltűnt rendszerével együtt a his­tória emésztőjében, s abban az országban, ahol évtize­dekig a szorongó suttogás és a kalodában tartott el­lenzékiség jellemezte a legjobbakat is,­ egy esztendő alatt százezer alternatív szervezet, társaság, közöttük hat tucat politikai párt született. Aki a társadalom monolit, zárt egységét tényként fogadta el a hazai szocializmus négy évtizedének ter­mékeként, most biztosan zavartan veszi tudomásul, hogy a munkás-paraszt hatalommal szövetséges értel­miség, no meg az alkalmazotti réteg modosodó képlete enyhén szólva nem fejezi ki a létező tényezőket. Ilyen esetben a legkönnyebb farkast, azaz ellenséget kiáltani, fegyveres testületekkel fenyegetőzni, és hűségnyilatko­zatokat tenni.... de kinek is? Javaslom, folytassuk a történelmi párhuzamot His­pánia és közöttünk! Igaz, hogy 'kapitalista viszonyok között, királlyal és baszk szeparatistákkal, néhány fegyveres puccskísérlettel, de polgárháború és terror nélkül lett sokszínű, demokratikus társadalom a spa­nyol. Nem az egyszólamúságot kell tehát visszasírni, hanem köszönteni az újat, a harmóniát. Nem beszélek félre: Magyarországon éppen negy­ven éve volt utoljára ilyen harmonikus a társadalom. Mielőtt néhányan a telefonért nyúlnának, tegyék föl önmaguknak a kérdést: a hatalmi szóval elrendelt mel­lébeszélés vagy a gondolatok szabadsága a demokra­tikus szocializmus eszménye? Én az utóbbi mellett ál­lok, elismerve az elismerendőt, de nem kívánok éle­tem végéig a Vívmányok című szoborcsoport körül tiszteletköröket bakázni, pusztán azért, mert ez év má­jusáig ilyen volt a kötelezően előírt gyakorlat. Egysze­rűen időpocsékolásnak tartom ugyanis, ha a mai gon­dok nem lényegi megfogalmazására összpontosítunk. Ilyen módon a középpontban a múlt és a helyzet pontos értékelésének igénye áll. Utóbbiról szólva végre tisztáznunk kellene, hogy ilyen szelíd és mértéktartó ellenzék esetében ú­jfent külföldi körök által felbujtott cápafogúakra gondolni — politikai baklövés. Beláttuk, hogy a hivatalos vágyálmok törvénybe iktatása a leg­utóbbi évtizedekben azonos volt a harci voluntariz­­mussal. Újfajta — negatív — voluntarizmus lenne ma az ellenség fantomképét rajzolgatni. Ú­­­gy tűnik, képtelenek vagyunk görcsök nélkül meghallgatni vagy — engedelmet kérek — el­fogadni a mienktől eltérő véleményeket. A terjedelemre való tekintettel egyetlen példa engedtes­sék meg: a Magyar Demokrata Fórum megbírálja az MSZMP népesedéspolitikáját, mondván: a szociális jut­tatások rendszere és a megélhetés általános gondjai miatt sorvad a magyar. A párt erre fölhívja a figyel­met arra, hogy létezik gyed és gyes, várható a csa­ládi jövedelemadó, egyébként pedig kis türelmet kér. Az MDF adatokkal bizonyítja, hogy éppen egy negyed gyermek eltartására elegendő a családi pótlék, a párt az államkasszára hivatkozik, az MDF a veszteségesek­re mutat rá, a párt a várható munkanélküliségre, az MDF a herdálásra hívja föl a figyelmet, a párt — egyetértőleg — a kormányprogramra hivatkozik. Sportszerű ütközet, amely a végtelenségig folytat­ható. Természetesen parlamentarizmussal, láthatóvá tett, nyilvános döntési folyamatokkal, világ­os és a­ fe­nyegetéseket kerülő érveléssel, ötleteket és gondolato­kat ébresztő vitákkal. Egy, mintha Európában élnénk. Dlusztus Imre megelőzés­, szelektív vámvizsgálat, zöld folyosó. Bővítéseket terveznek a röszkei határátkelőnél Jó néhányszor átléptem már a Magyar Népköztársa­ság államhatárát. Jó darabig csak a szocialista országok felé, aztán egyre­­ többször Hegyeshalomnál. A határ­­átlépéseket azonban a mai napig nem tudtam megszok­ni. Nem tudok nyugodt ma­radni, huszonévekkel ez­előtt ugyanis észrevétlenül belénk nevelték az izgalmat. Egyszóval törvényszerűvé vált, nekünk negyvenesek­nek, hogy a határon bármi lehet, ott kémeket, csempé­szeket, kábítószereseket kapcsolnak le, terroristák lövöldözhetnek ... Egy kép rajzolódik elém, amikor Törökországból ha­zafele jövet a bolgár határ­nál 3 órát várattak bennün­ket. Előre kell bocsátanom, csak tranzitról volt szó. Mégis idegesek voltunk. Mindenkit leszállítottak az autóbuszról, aztán gyalog „kiterelték­’ bennünket az esőre. Az osztrákok emele­tes Mercedeséből pedig döb­bent, kíváncsi szemű em­berek kísérték utunk, azaz bevonulásunk Bulgáriába. A sógorok nem voltak ide­gesek, nem volt okuk rá. Nekik nem kellett kiszállni, 10 perc után már roboghat­tak Jugoszlávia felé. Mi vi­szont, szocialista testvérek, összetartottunk! Biztos az ,,egytáborbeliség" miatt volt velünk ez a kivételezés, hogy minél több időt tölt­sünk el egymással... Eb­ből a „megkülönböztetett­’ tiszteletből viszont egyi­künk sem kért! Szóval az idegesség bennem maradt. Szerencsére ez az állapotom nem fokozódott, mondhat­nám hullámzott. Jugoszlá­viában ugyanis a be- és ki­lépésnél is ugyanúgy vettek emberszámba, mint a nyu­gati turistákat. Szóval egy­szeriben büszke lettem arra, hogy magyar vagyok. Előre rettegtem a magyar vámo­soktól. Majd ők most szét­rázzák az autóbuszt, egyi­kőjük ígérte is, kiutazá­sunkkor. És akkor, életem­ben először, kellemes meg­lepetés ért. Udvarias „vá­mos" lépett fel az autóbusz lépcsőjén. Értelmesen rövid tájékoztatót tartott, hogy mi mennyi, mit hova kell írni, majd összeszedve a vám­áru-nyilatkozatokat, elné­zést kérve tájékoztatott bennünket, hogy 8 autóbusz futott be egyszerre Török­országból, ezért legalább 2- 3 órás várakozásra kény­szerülünk. Addig azonban töltsük el kellemesen az időt a büfében. Csak ámul­tam ... Így is lehet! Egy­szeriben úgy éreztem, hogy nagyon jó hazaérkezni. Na­gyon jó mindjárt a határon ilyen magyarokkal találkoz­ni. És jó magyar állampol­gárnak lenni! N Tudom jól, a vámos is ember. Azt is, hogy őket is felbosszanthatják, mérges lehet az adórendszerre, a bé­rezésre, családi bosszúságok borzolhatják a kedélyét. Hatalmával soha nem élhet vissza, csak gyakorolhatja, legfőképpen emberi mó­don . Két ünnep között jutott eszembe, hogy kilátogassak a határra. Kíváncsi voltam, hogy dolgoznak a vámosok. Kiváncsi voltam, most ide­ges leszek-e, amikor nem az én bőrömre megy ki a já­ték. Deres már a határ — Képeink jószerével be­mutatni sem igen tudják, milyen és mekkora forga­lommal kell megbirkózni­uk manapság a röszkei határátkelőben dolgozók­nak. Határőröknek és vá­mosoknak egyaránt. A for­galom lassanként már­már akkora, amekkorát jószerével eleddig csak , a teljesen „nyitott" határú nyugat-európai országok körüli határátkelőhelyein láthatott az ember. Leg­följebb a feltételek még nem azonosak az ottani­akkal. Az viszont alighanem tény, hogy az utazási le­hetőségek legújabb bőví­tése után, amikor is a vi­lágútlevélhez immár valu­­tabevallási kötelezettségi sem társul, föltehetően még nagyobb forgalomra kell fekészülnünk határa­­­­nkon. Ehhez nyilván hoz­éneklik a rádióban. Délnek azonban nyoma sincs. Hét­­ágra süt a nap, márciust idéző tavasz a télben! Dömötör István őrnagy, a röszkei vámhivatal parancs­noka kávéval fogad irodá­jában. A határforgalom ug­rásszerű emelkedésére szá­mítottam az új útlevéltör­vény után, ezzel szemben váratlanul ér a parancsnok tájékoztatója. — Szeptember végéig az elmúlt évi forgalomhoz vi­szonyítva 8-10 százalék­kal csökkent a forgalom a röszkei határátkelőnél. Ez a meglepő adat azzal ma­gyarázható, hogy az új útle­véltörvénnyel életbe lépett a kötelező valutaellátottság is. A magyar turisták saj­nálták valutájukat Jugo­szláviában elkölteni, inkább a bécsi bevásárlótúrákra spóroltak. Októbertől azon­ban megváltozott a helyzet, hiszen az újabb intézkedé­sek után a magyar turisták hivatalosan kiváltott valuta nélkül is utazhattak Jugo­szláviába. Ettől kezdve a határforgalom megduplá­zódott. Napi forgalmunk a hét elején 8-15 ezer, a hét­végeken 24-26 ezer ember.­­ Bevásárlótúrákra nem­csak Bécsbe utazik a magyar. Újabban nagy sike­re van az isztambuli „bulik­nak" is. Érzik ezt a röszkei határállomáson a zátartoznak a szervezetileg is megújuló föltételek, de az a szakmai tudás, biz­tonság és tisztes nyitott­ság az újra is, amelyről a határokon dolgozók egy­re inkább tanúbizonyságot tesznek. Felső képünk pél­dául kitűnően érzékelteti azt, hogy a határőrök rá­. A Törökországba utazó csoportok száma növeke­dett. Naponta 100-140 autó­busz közlekedik Röszkénél a két irányba. Volt olyan na­punk is, hogy egyetlen dél­­előttön 25 autóbusz futott be kis időel­téréssel. Emellett napi átlagban 250-300 teher­gépkocsi lép be az ország­ba, illetve hagyja el a rösz­kei határállomást. Szaka­szos váltásokkal dolgozunk,­­mindig a forgalomnak meg­felelően. — Milyen módszerek alapján végzik munkájukat a vámosok? — Elsődleges célunk a megelőzés. Nagy gondot for­dítunk a tájékoztatásra. Mindenkor ismertetni kell a csoportoknak az érvényes deviza- és vámszabályokat. — Gyakran találkoznak szabálysértésekkel? — A jogsértések nem érik el az egy ezreléket. Az idén januártól novemberig csak 888 személy ellen indítot­tunk eljárást vám- és devi­zaszabályt sértő cselekmény elkövetésének alapos gyanú­ja miatt. — A határátkelőhely a forgalomhoz képest eléggé szűk. Ez az egyik oka an­nak, hogy balszerencsés esetben több órát kell vára­kozni? — Bővítéseket tervezünk a jövőben, sőt szeretnénk galáasan alkalmazkodnak az autófolyam növekedé­séhez; több sávban — és a kocsik elébe menve — gyorsan és segítőkészen végzik munkájukat: az út­levelek kezelését. Mostani összeállításunk­ban az utazás világába szeretnénk bepillantani, különválasztani az­­ utas- és kamionforgalmat. A kiutazó mostani ,2­ sáv helyett, 4 sá­vosra állunk át, s ha to­vább növekszik a forgalom, tervezzük a zöld és piros folyosó bevezetését is. A többórás várakozás azon­ban nemcsak a mostani szű­kös állapotok miatt adódik, hanem azért is, mert a cso­portok idegenvezetői nem készülnek fel az utazásra megfelelően. Nincs minden­kinek vámáru-nyilatkozat nyomtatványa, hiányos az utasnévsor, lejárt az útlevél érvényessége, nincs statisz­tikai lap, valutakiviteli en­gedély stb. . . . Ezek a hiá­nyosságok aztán mind idő­­veszteséget, várakozást okoznak .Azok, akik felké­szültek az utazásra, bezár­ják a törvényeket, nem kell hosszabb ideig várakozniuk a határon. Szelektív vám­vizsgálati módszert alkal­mazunk, rutin dolga, hogy a 40 utasból éppen azt az ötöt vizsgálja át a vámos, akiből 1-2 fennakadhat a rostán. — A közelmúltban volt-e kiemelkedően sikeres vizsgá­latuk? — Éppen a napokban, amikor egy török állampol­gárnál 40 deka aranyat ta­láltunk. Az első összegező­(Folytatás a 3 oldalon.) Somogyi Károlyné felvételi

Next