Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

79. évfolyam, 101. szám 1989. május 2., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Tudunk-e ünnepelni? A hűvös, borongós időjá­rás ellenére korán ébredt a város, hiszen a hagyomá­nyoknak megfelelően a mun­kásőr- és vasutaszenekar kora reggeltől járta Szeged főútvonalait, a lakótelepe­ket. Kilenc óra előtt több százan gyülekeztek a Dugo­nics téren, hogy a Magyar­­országi Szociáldemokrata Párt által meghirdetett ün­nepi gyűlésen részt vegye­nek. Transzparensekkel, léggömbökkel, és persze esernyőkkel várta az egybe­gyűlt tömeg, hogy Ökrös Tamás, a Fiatal Demokra­ták Szövetsége nevében szóljon a májusi ünnepről. — Május elseje eredetileg a munkásszolidaritás napja. De vajon gazdasági gondja­ink ellenére most tudunk-e ünnepelni? A mai nap nem­­csok ünnep, hanem tiltako­zás is a nehéz helyzetbe ke­rült munkavállalók nevé­ben. Kik a felelősök azért, hogy ilyen nehéz helyzetbe került az ország? — tette fel a kérdést a szónok. Elmondta, hogy a Fidesz úgy látja: a kormánynak nincs igazi programja, amely a­z ország felemelke­dését biztosítaná. A gazda­­­sági gondok azonban az új pártok megalakulásával sem fognak egy csapásra meg­szűnni. A politikai koalíció szükséges, de nem elégséges feltétele az ország kikapasz­kodásának. Ugyanakkor az ünnep a reménység napja is, a bizalomé, hogy előbb­­utóbb fordítani lehet az or­szág nehéz helyzetén. Szerencsés György, az MSZDP helyi szervezetének szónoka ugyancsak az ün­nep értelmezéséből indult ki: — Mit jelent a munka ünnepe? Azt hiszem, a mun­kát nem ünnepelni, hanem tisztességesen elvégezni és megfizetni kellene. Ismét ér­vényessé váltak olyan kö­vetelések, mint a nyolcórás munkaidő, a tisztességes bér, a megélhetést biztosító nyugdíj. A szolidaritásra egyre nagyobb szükség van! — mondotta, majd hozzá­tette: ezalatt nemcsak a fizikai dolgozók, hanem minden állampolgár össze­tartozását értik. Az ünnepi köszöntők után a résztvevők az újszegedi ligetbe vonultak át. Z­imankós majális A mostanában oly természetes módon felduzzasztott tavaszi ünnepek sorában a május elsejei sem csak egy napra szűkült , már vasárnap számos nagygyűlés, meg­emlékezés résztvevői öltöttek ünneplőt Részletes tudósí­tásokkal szolgált ezekről a rádió és a televízió, ezért mi e helyütt az ünnepi szónokok néhány fontos gondolatát emeljük ki. Pozsgay Imre vasárnap a Duna—Tisza közi kőolaj- és földgáztermelés negyedszázados jubileuma alkalmából Szánkon mondott beszédében az utóbbi idők politikai vi­táival kapcsolatban — egyebek között — azt mondta: „Kisebb baj a vitázó csetepaté, mint az, ha egy ország vezetése egy hallgató néppel néz szembe. Láttuk, hová ve­zetett a hallgatás, az ellenőrizhetetlen hatalom, a látszó­lagos társadalmi béke. Politikai névtelenekből nem lesznek állampolgárok, népakarat nélkül pedig nincs tisztes, hite­les kormányzás. Ha a kavargás körülményei között foly­tatott viták viharai elvonulnak, helyükbe lép a higgad­tabb párbeszéd, s a sokszínűséget, sokpártúságot tükröző nézetek a nemzeti összefogás jegyében cserélődnek ki, ak­kor remélhetően egy sodró lendületű ország polgárai le­hetünk, ahol már csak rajtunk múlik, mit teszünk." Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke Békés megyei képviselőkkel találkozott, s a választások előrehozásának kérdésével összefüggésben megállapította: „A mai Ország­gyűlés jogszerű, legitim, de összetétele kétségtelenül vitat­ható. 1985 óta megváltozott az ország helyzete, s ez, nem pedig az Országgyűlés állapota veti fel a kérdést, előre­hozzuk-e a választásokat. Mindenesetre — mondta — az feltétlenül szükséges, hogy még ez a Parlament jóváhagy­ja az új választójogi törvényt és a párttörvényt, valamint megalkossa a legfontosabb gazdasági törvényeket." Sándor László, a SZOT titkára rádiós-televíziós ünne­pi köszöntőjében a szakszervezetek helyzetértékelését ek­képp fogalmazta meg: „Megingott a dolgozók és az egy élet munkájánál megszerzett nyugdíjból élők létbizton­sága. A becsületesen dolgozók számára is reális veszéllyé várt a munkahely elvesztése. Kétszámjegyű infláció zilál­ja szét jövedelmi viszonyainkat, tesz elviselhetetlen terhet egyes rétegek vállára is. Sok idős, beteg embernek gon­dot okoz a legszükségesebb gyógyszerek megvásárlása is. S talán az egyik legsúlyosabb válságtünet, hogy jó családi háttér nélkül a fiatalok számára egyre kilátástalanabbá válik az önálló lakás megszerzése, a családalapítás anya­gi feltételeinek megteremtése. És illúzióvá vált az ingye­nes, de megfelelő színvonalú egészségügyi ellátás, az in­gyenes oktatás." Mindezekről aztán bőven volt szó a tegnapi ünnep­ségeken. Munkatársaink sokfelé jártak­­ Szegeden is, a város környékén is . .­ Vastagh Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Csongrád Megyei Párt­­bizottság első titkára kö­szöntötte Kistelek város pol­gárait május elseje alkal­mából: „A várossá válás, s a munka ünnepe szorosan egybekapcsolódik. Időben is közel esik e két dátum, és a munkát is tekinthetjük közös vezérfonalnak. Az itt élők szorgalma emelte ki ezt a hajdanvolt kis falut, amely kétszáz évig aludta Csipkerózsika-álmát, míg­nem a hetvenes évektől di­namikus fejlődés vette kez­detét. A várossá válás n­em ugyanazt jelenti, mint tíz évvel ezelőtt, rosszabbak a feltételek, kevesebb a tá­mogatás. Mindenesetre e tény büszkeséggel töltheti el a kistelekieket. Sokat vál­tozott e település, ma már többen dolgoznak a kábel­gyárban, mint a mezőgazda­­sági üzemekben együttvé­ve.” A nemzetközi munkás­­szolidaritás az összefogás, az alkotó munkásember ün­nepéről szólva Vastagh Pál így fogalmazott: „Ma másként ünneplünk, külsőségeiben hiányoznak a transzparensek, dekorációk, de emberibb és méltóság­­teljesebb ez így Ma jel­szavaink is mást fejeznek ki. Az ünnepen sem feledkez­hetünk meg helyzetünkről, amiben élünk, s amiből ki­törni kötelességünk. S az MSZMP-nek megvan erre az elképzelése, programja. Sú­lyos az örökség, és nagy a felelősség. Sokan és jogo­san bírálják az MSZMP-t, ezt vállalni kell, de újfent szükség van a társadalom bizalmára. Nem a szocializ­mus bukott meg, hanem egy torz modell, melyet a szo­cializmussal azonosítottak. A szocializmust meg kell, és meg lehet reformálni, s ez közelebb visz az eredeti esz­ményhez, tartalomhoz. Korábbi reformjaink a társadalom egy-egy szférá­jához csatlakoztak csupán. Most e változtatás a társa­dalom egészét átfogja, a gaz­daságtól a politikáig, a po­litikától az államberendez­kedésig, az egyén társadal­mi helyzetéig. Boldogabb or­szágok e feladatot több száz év alatt oldották meg, ne­künk nincs erre ennyi időnk, mert nem akarunk végle­gesen lemaradni. Alkalmas­sá kell tenni országunkat a nemzetközi együttműködésre Keleten és Nyugaton, ha nem akarjuk, hogy hazánk csupán egy furcsa nyelvet beszélő egzotikus sziget le­gyen Európában. Mindeh­hez nemzeti összefogásra van szükség. Az MSZMP a gazdaság átfogó átalakítására törek­szik. Valóban a dolgozó nép vegye birtokába a tulajdont, a dolgozni, vállalkozni aka­rókat ne fékezzék bürok­ratikus szabályok. Az új szervezeti formák biztosít­hatják a szellemi energiák felszabadulását. A földnek újra forgalmi értéket kell adni, s megszüntetni a föld­­használat kötöttségeit. Vastagh Pál szólt arról, hogy a társadalom válto­zásának alapvető pillérei a többpártrendszer, a jogálla­miság, az emberi jogok ér­vényesítése. Ez adhat ga­ranciát, hogy ne fordulja­nak elő önkényes jelensé­gek. A pártok versengésé­ben az irányadó a nemzet felemelkedésének ügye. Olyan államszervezetet kell kiépíteni, amely a társada­lom, az állam és polgár harmonikus kapcsolatára épül. Az emberi jogok mér­téke egyben a társadalom szabadságának is mértéke. Mindez az alkotmányozás fo­lyamatában kapcsolódik ös­­­sze, amely jogi keretet ad a társadalom szocialista fej­lődési perspektívájának. „Éppen az ilyen kisvá­rosokban fontos a közigaz­gatás korszerűsítése, az ön­­kormányzatok erősítése. Az autonómia feleslegessé te­szi a bürokratikus centra­lizáltságot, kiküszöbölheti a területpolitika aránytalan­ságait. Gyakran hallhatjuk a megállapítást, hogy e pezs­gő politikai kavalkádban a vidéki Magyarország hall­gat. A tapasztalatok szerint Tömörkényben, Pitvaroson, Szatymazon és másutt is békességet, nyugalmat, tisz­tességes jövedelmet, a gye­rekeik biztos jövőjét akar­ják. Elszántság van az em­berekben, s azt a politikát támogatják, amely ezt meg­adja. A megújuló, rossz ha­gyományaival, korrupt ve­zetőivel szakító MSZMP-ben lehet még bízni. A cél, hogy egyben az MSZMP a vidék pártja is legyen. A vidé­ki Magyarország képviselete nem jelent szűk provincia­lizmust. Itt is értékteremtő munka folyik a földeken és gyárakban, az értelmiség je­lentősen hozzájárul az or­szág szellemi életének fej­lődéséhez. A három hete PB-tagtól sokan kérdezik, mit képvi­sel, mit akar tenni. A vá­lasz: saját munkámmal se­gíteni akarom, hogy ez a táj, az itt élő emberek ér­dekei, szándékai oda ke­rüljenek, ahol a politikát formálják. Sok még a ten­nivaló, de ha ez az új nép­mozgalom valóban megha­tározó erővé válik, akkor kitörhetünk szorongatott helyzetünkből. S így válhatnak valóság­gá a zárszóban megfogal­mazottak: mindannyiunk­nak nyugodt, békés és bol­dog életet!” — fejezte be Kisteleken beszédét a Politi­kai Bizottság tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra. „Hiányolnak a dekorációk, de méltóságteljesebb ez így. Békességet, nyugalmat, tisztességes jövedelmet! Kisteleken Vastagh Pál mondott beszédet A fenyegető felhők ellenére, Kisteleken kitartot­tak a szabadtéri program mellett. A számítás bevált, nem áztak el a felvonulók, s a nagygyűlés résztvevői. Igaz, a szokásosnál kisebb volt a tömeg, a bazárosok és vendéglátósok nem kis bánatára. Rendhagyó nagygyűlés a Széchenyi téren

Next