Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
79. évfolyam, 179. szám 1999. augusztus 1., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Vállalatfelújítás - átalakítással Iekigyürkőzés másodszor Az építőknek biztosan van elég tapasztalatuk, mit, hogyan éri meg bolygatni. A Csomiép vállalat legutóbbi vállalati tanácsülésén hozott döntés szerint maga a cég érett meg a felújításra, amely nem nélkülözi az átalakítás elemeit sem. Az ilyen elhatározás sohasem előzmények nélküli, hisz a kényelmetlenségeket az ember csak akkor vállalja, ha rákényszerült, vagy ha ennek árán valami jobbra számíthat. Tóth István gazdasági igazgatóhelyettes értékeléséből kitűnt, a tavaly veszteségbe csúszott vállalat az első félévben minimális nyereséget könyvelhet el. Itt nem az összeg a jelentős, hanem maga a tény. A fix költségek viszont elgondolkodtatóak, a hitelkamatok és a fizetési késedelmi kamatok ennek többszörösét tették ki. Ez utóbbi négyszerese a tervben előrevetítettnek. Egyszóval, a folyamatos forráshiány, a tartós sorban alás nem tartható tovább, a vállalat létét fenyegeti. A következőkben részletezett változtatások lényege: külső tőke bevonásával a pénzügyi egyensúly megteremtése, melynek révén megállítható a vagyonfelélés folyamata, s a kamatterhek is nagyságrendekkel csökkenthetők. Az új szervezeti és működési rend folyamatosan, de még az idén alakul ki, a tervek szerint. A piacorientált vállalkozási irodának kell a munkákat megszerezni, a megvalósítást szervezni. A műszaki tervezésre már megalakult az önálló kft. Maga az építési kivitelezői rendszer két főmérnökségre oszlik. Az első a hagyományos területen működő, a másik a speciális főmérnökség, amely az ország más vidékeire „támad ki", elsősorban könnyűszerkezetes, gyorsan lebonyolítható munkáival. A létesítmények építésében érintőlegesen részt vevő szervezetek társaságokká alakulnak. Az ipari és kereskedelmi jellegű kft.-be külső partnerek is kerestetnek. A vállalati központ irányító jellegűből részben szolgáltatóvá válik. Egyszóval, az átalakítás az egész vállalatot átfogja. Emlékszem, a Csomiépnél már tavaly is alapos átszervezésre készült az akkori igazgató. Ez olyan széles körű ellenállásba ütközött, hogy még a vezetésben is szakadást okozott Hiába is szépítenénk a dolgot, most az akkori ellenzők rukkoltak elő az átalakítási elképzeléssel. Demján András igazgatót arról kérdeztem, mégis, miként lehet az, hogy az általa előterjesztett verziót a vállalati tanács egyöntetűen támogatta. — A szükségességét akkor sem vitattuk, de a mostaninak a tartalma alapvetően más. Az eltérés lényege, hogy a létesítmény, vagyis a ,,ház" építését nem vehetjük egy kalap alá a kisebb, önállóan végezhető, kiegészítő tevékenységgel. Az átalakítás után is maradni kell a vállalatnál olyan komplex egységnek, amely önállóan képes annak a bizonyos ,,háznak” a felépítésére. A szervezti rendszer fölparcellázásának területe csak a kis munkák piaca lehet. Ott ez a rugalmasabb megoldás. Ugyanakkor a szellemi energiákat koncentráltabban tudjuk a „házra” összpontosítani. Úgy véljük, egy ezerkétszáz fős építőipari szervezettől elvárható valamiféle társadalmi hasznosság. Erkölcsi követelménynek érezzük, hogy ne feledjük el azt sem, ami a dolgunk: az építés. Minden más tevékenységünk az alapfeltételek megteremtésére irányul. Tóth Szeles István Amint az köztudomású, Szeged 1-es számú választókerületében az alacsony részvételi arány miatt eredménytelenül ért véget az időközi választás első fordulója. Az augusztus 5-i pótválasztásra az MSZMP is jelöltet állított, Miklós Károly Volán-művezető személyében. A tegnap, a felsővárosi lila iskolában megtartott jelölőgyűlésnek abban kellett döntenie, hogy a jelöltséget a korábbi fordulóban megszerző Dobozy Levente (HNF) és Raffay Ernő (MDF) mellé állít-e újabb jelölteket a választásra. Mivel Miklós Károlyon kívül újabb jelölt nem került szóba, a szavazás tétje az volt, megkapja-e a jelenlévő, a szavazásra jogosult választópolgárok egyharmadának bizalmát, s felkerül-e a jelöltek listájára. Az összesített eredmény szerint, a megjelent 524 szavazásra jogosult állampolgár közül 325-en fejezték ki egyetértésüket Miklós Károly jelölésével. Így az augusztus 5-i pótválasztáson három jelölt kerül föl a szavazócédulákra: Dobozy Levente (HNF), Miklós Károly (MSZMP) és Raffay Ernő (MDF). A tegnapi jelölőgyűlésen a döntésig vezető út természetesen nem volt egyszerű. Kemény indulatok, szélsőséges vélemények is sorozatban csaptak össze a vitában, s a kialakuló hangzavart gyakorta próbálta a tisztes vita keretei közé terelni az elnök ,,Csendet kérünk! Hallgassuk meg egymást!” felszólítása. Meglehetősen kevés sikerrel, pedig több felszólaló is kifejezte megdöbbenését az anarchia és az indulatok elszabadulása okán. Tapsvihart és füttykoncertet egyaránt aratott az, aki a Kádár-korszakot általánosságában korruptnak bélyegezte, mint az a fölszólaló, aki azt fejtegette, hogy végre olyan jelölt is szerepelhet, aki nem politikai csűrés-csavarással foglalkozik, hanem azzal, hogy holnap miből fognak megélni az emberek. A mozaikokra széttördelődött, szélsőséges vitáról igazán tudósítani aligha lehet. Egy bizonyos: augusztus 5- én, a második megmérettetésen immár három jelölt közül választhatnak a körzet lakói. Ha valaki nem üres telken építkezik, hanem egy régi házat alakít át igénye szerint, felkészülhet rá, nehezebb dolga lesz, mintha újat csinálna. A meglevő adottságok — így a szigetelés, a tartófalak, a födém minősége — meghatározzák a lehetőségeket. Igaz, egy-két közfal idébb-odébb tolható, sőt bővíthető is az alaprajz, ha a telek alkalmas rá, de arra vigyázni kell, a tartófalat ne döntsük ki fölöslegesen. Ha ügyesen csináljuk, talán kevesebből kijövünk, mint ha a semmiből kezdtük volna. Miklós Károly a harmadik képviselőjelölt Sajtótájékoztató Petőfi-expedíció A Megamorv Petőfi Bizottság a magyar kormánnyal kívánja folytatni a Petőfi-expedíció munkálatait, de fenntartja magának a jogot Petőfi Sándor földi maradványaival kapcsolatosan a további ügyintézésre — jelentette be a Megamorv Petőfi-expedíciót finanszírozó Morvai Ferenc, a Megamorv Kazánfejlesztő Iroda vezetője és tulajdonosa a sajtó képviselőinek hétfőn a Magyar Sajtó Házában. Elmondta: felhívja a kormányt, hogy legkésőbb egy héten belül szervezzen kormánybizottságot. Ez a bizottság intézkedne a magyar Külügyminisztérium útján, hogy Petőfi Sándor földi maradványai mielőbb hazakerüljenek. Ha kérésére valamilyen ok miatt a kormány nem intézkedne, akkor kéri a Magyar Néphadsereg vezetését, hogy az a Megamorv Petőfi Bizottsággal együtt szervezze meg a költő, forradalmár, őrnagy katonai dísztemetését. Amennyiben e kérés sem találna meghallgatásra, a Petőfi Bizottság a Magyarok Világszövetségéhez fordul segítségért a ravatalozás és a temetés megszervezése érdekében. Klinika: megkezdődött a próbaüzem A 410 ágyas klinika előadótermében a hibajegyzék felolvasásával vette kezdetét tegnap reggel az ország legnagyobb, legszebb, és legtöbb gonddal-bajjal épülő egészségügyi intézményének próbaüzemelése Minthogy Orbán Antal miniszteri biztos listájára felsorakoztatott eddig észrevételezett hibák száma nem kevés, ezért az eredetileg háromnaposra tervezett próbaidőt két nappal megtoldották. A miniszteri biztos a hiányosságokat három kategóriába sorolta: az elsőbe tartoznak azok, amelyek pótlása, kijavítása nélkül nem lehet sikeres a próbaüzem. Ezekhez csatlakoznak a klinika üzemelése alatt javítható — de a gyógyító munkát nem zavaró — kifejezetten apró hibák, míg a harmadik kategóriába soroltatik az egyetem kéréseinek, javaslatainak teljesítése. A próbaüzem a klinika gépészeti berendezéseinek egyszerre történő kipróbálását jelenti, amire természetszerűleg csak akkor nyílik lehetőség, ha az észlelt hibák mindegyike kijavíttatik. Így — a többi közül kiragadva — például a gépházak zajának mérséklése, a helyszíni szemle során is tapasztalt nagy hőmérsékleti különbségek megszüntetése, illetve az ideális hőszint beállítása, a műtők steril szűrőinek beszabályozása, a műtőlámpák tápegységeinek újravizsgálása. A meghosszabbított próbaidő pénteken délután jár le, s akkorra eldől végre, kijelölhető-e az épület átvételének napja. Az eredményről lapunk szombati számában tájékoztatást adunk. K. K. Félmillió káresemény Külföldi példák alapján ezentúl Magyarországon is bekapcsolódik a biztosító a balesetek megelőzését szolgáló programokba. A közlekedési tárca gépjárműközlekedési főosztályának kezdeményezésére rövidesen együttműködési megállapodást köt a Hungária Biztosító és a Fővárosi Tanács közlekedési intézete. Ennek alapján a két szervezet közös erőfeszítéseket tesz majd a balesetek csökkentésére, a károk megelőzésére. A hosszabb távú együttműködés első lépéseként a Hungária Biztosító — a különböző balesetek elemzéseiből szerzett — tapasztalatainak felhasználásával új gépjármű-vezetői tananyagot készítenek, s a már gyakorló gépkocsivezetők továbbképzésének módszerét is közösen dolgozzák ki. A Hungária Biztosító kármegelőzési keretéből anyagi hozzájárulást ad a hatékony járművezető-képzés elméleti és gyakorlati feltételeinek megteremtéséhez, s reklám- és propagandaakciókkal igyekszik a biztonságos közlekedésre felhívni a figyelmet. Annál is inkább érdeke ez a biztosítónak, mivel csak a Hungária az elmúlt évben 5 milliárd forintot fizetett ki különböző közlekedési károkra. Az utóbbi években egyébként rohamosan, évi 22 százalékkal növekedett a kárérték Évente mintegy félmillió közlekedési káreseményt jegyeznek fel, ezek fele a fővárosban történik. „Csak figyelnünk kell az igényeikre" Csirke, krumpli körettel Tízmillió tojás, 90o ezer vágni való csirke, 210 hektárnyi burgonya termése — mindez nem egy recept hozzávalói, hanem a Rózsai Népszabadság Tsz egyéves termelése ezekből a meghatározó cikkekből. Amit nagyban csinálnák, az bizonyára megéri. Vagy ez az okoskodás nem mindig állja a valóság próbáját? — kérdeztem Abraham Vince elnöktől. — A mezőgazdaságban nincsen kiugróan nagy haszon. A tojástermelésben már azt is nagy fegyverténynek tartjuk, hogy a teljes mennyiséget leszerződtük. Remélhetően nem járunk úgy, mint a tavalyi túltermelés idején, amikor egy része a nyakunkon maradt. Igaz, most is alacsonyak a szabadpiaci árak, s mi a szerződéses ár alatt adjuk a tojást, de a második félévben ezt az eltérést fölfelé megismételve, majd csak kijön egy tisztes átlag. • Mostanában mást se hall az ember, drágul a takarmány, a felvásárlási ár csak kullog mögötte, s hovatovább fel kell hagyni a brojlercsirke-neveléssel. Itt mi a helyzet? — Jó ideje a tűréshatáron evickelünk. Három rotációból kettő rosszul sikerült, sok volt az elhullás. Ugyanakkor a rengeteg gyógyszer alkalmazása töméntelen pénzbe kerül. Ha az egészségügyi helyzetet stabilizálni tudnánk, talán veszteség nélkül megússzuk az évet. A kérdésbe foglalt állítások fennállnak. Pillanatnyi lélegzetvételének elég csupán, hogy hosszas árvitát követően augusztustól egy forinttal nőtt a kilónkénti ár. Egyelőre nem akarjuk, s szinte nem is tudnánk a termelést csökkenteni. A 1ü milliós ber úrázást, a termálkutakat, a férőhelyeket illene hasznosítani — egészen addig, míg rá nem fizetünk. További fejlesztésere is lenne lehetőség, de ezt a befektetést már nem adja vissza a csirke Most sima az átvétel, úgy hírlik, jól megy az export, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat ígérete szerint az esetleges exportnyereségből lesz visszaosztás. Ebben a kapcsolatban ez új dolog lenne, mi bízunk benne, hogy igaz. Egy másik élelmiszeripari vállalatnál már ért bennünket kellemes meglepetés. — No, ilyet se hallottam meg termelő szájából. — A gabonaátvétel lement már, soha ilyen rugalmasságot nem tapasztaltunk, mnt az idén. A minősítéssel se volt gond, sem a fizetéssel. Közben csörgött a telefon, egy dunántúli vevő érdeklődött, barackot, nyári almát, egyebeket keresett. Az elnök csak annyit mondott, a részleteket tárgyalja meg a beosztottjával, s hozzáfűzte: krumplit mindenképp vigyen hozzá! — Ennyire eladó? — Még a koraiból is van eladatlan a tavalyinál kisebb területen kiváló termés ígérkezik. Úgy saccolom, ezerötszáz tonna a többlet, aminek a sorsát egyelőre nem tudjuk. Talán valami exportlehetőséget kellene időben találni, az eddigi ár nyomott, az 5 forint 78 filléres átlag csak azért nem jelent veszteséget, mert a vetőburgonyát magunk állítottuk elő, s ez olcsóbbá tette a termelést. — Mi van még fölöslegben? — A nagy melegben a hirtelen leért lébarackot csak a tagjainktól tudtuk megvenni, azonkívül minden zöldség-gyümölcsfélére vevő a felvásárlótelepünk. Különben ebben a szezonban határoztam el, jövőre megpróbálkozunk az önálló exporttal. — Nem kellene ezt a profikra hagyni, mint eddig? — Több külföldi vevővel találkoztam. Kell nekik az áru, de a több áttételes, hercehurcával járó bonyolítást nem vállalják. Hozzák a „szakajtó" pénzt — s mondják, a jövő héten ide meg ide várják a kamiont. Nemrégiben egy rakomány barackot el is küldtünk Ausztriába, most még külkeres közvetítéssel. Tanulni kell még ezt nekünk, sok baj volt az okmmányok helyes kitöltésével. Finn vevő is érdeklődött, de nem volt megfelelő göngyöleg Kell ezeknek szőlő, barack, alma, minden Csak figyelnünk kell az igényeikre, s teljesíteni is azokat. Másként ez nem megy, s csak a termelőnek van esélye az aprólékos egyeztetésre. Az utóbbiban igen nagy fantáziát látok, de a buktatóknak se szeri, se száma. No de egy év alatt nagyot változhat a világ, s jövőre ezek a ma még utópisztikus gondolatok valósággá válhatnak. Mindenesetre egy jó adag optimizmus nélkül bele sem érdemes vágni. T. Sz. I.