Délmagyarország, 1989. augusztus (79. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

79. évfolyam, 179. szám 1999. augusztus 1., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Vállalatfelújítás - átalakítással I­ekigyürkőzés másodszor Az építőknek biztosan van elég tapasztalatuk, mit, ho­gyan éri meg bolygatni. A Csomiép vállalat legutóbbi vállalati tanácsülésén ho­zott döntés szerint maga a cég érett meg a felújításra, amely nem nélkülözi az át­alakítás elemeit sem. Az ilyen elhatározás sohasem előzmények nélküli, hisz a kényelmetlenségeket az em­ber csak akkor vállalja, ha rákényszerült, vagy ha en­nek árán valami jobbra szá­míthat. Tóth István gazdasági igazgatóhelyettes értékelé­séből kitűnt, a tavaly vesz­teségbe csúszott vállalat az első félévben minimális nyereséget könyvelhet el. Itt nem az összeg a jelentős, hanem maga a tény. A fix költségek viszont elgondol­kodtatóak, a hitelkamatok és a fizetési késedelmi ka­matok ennek többszörösét tették ki. Ez utóbbi négysze­rese a tervben előrevetített­­nek. Egyszóval, a folyamatos forráshiány, a tartós sorban al­ás nem tartható tovább, a vállalat létét fenyegeti. A következőkben részletezett változtatások lényege: kül­ső tőke bevonásával a pénz­ügyi egyensúly megteremté­se, melynek révén megállít­ható a vagyonfelélés folya­mata, s a kamatterhek is nagyságrendekkel csökkent­hetők. Az új szervezeti és mű­ködési rend folyamatosan, de még az idén alakul ki, a tervek szerint. A piacorien­tált vállalkozási irodának kell a munkákat megszerez­ni, a megvalósítást szervez­ni. A műszaki tervezésre már megalakult az önálló kft. Maga az építési kivite­lezői rendszer két főmér­nökségre oszlik. Az első a hagyományos területen mű­ködő, a másik a speciális főmérnökség, amely az or­szág más vidékeire „támad ki", elsősorban könnyűszer­kezetes, gyorsan lebonyolít­ható munkáival. A létesít­mények építésében érintőle­gesen részt vevő szervezetek társaságokká alakulnak. Az ipari és kereskedelmi jelle­gű kft.-be külső partnerek is kerestetnek. A vállalati központ irányító jellegűből részben szolgáltatóvá válik. Egyszóval, az átalakítás az egész vállalatot átfogja. Emlékszem, a Csomiépnél már tavaly is alapos átszer­vezésre készült az akkori igazgató. Ez olyan széles körű ellenállásba ütközött, hogy még a vezetésben is szakadást okozott Hiába is szépítenénk a dolgot, most az akkori ellenzők rukkoltak elő az átalakítási elképze­léssel. Demján András igaz­gatót arról kérdeztem, még­is, miként lehet az, hogy az általa előterjesztett verziót a vállalati tanács egyöntetűen támogatta. — A szükségességét akkor sem vitattuk, de a mostani­nak a tartalma alapvetően m­ás. Az eltérés lényege, hogy a létesítmény, vagyis a ,,ház" építését nem vehet­jük egy kalap alá a kisebb, önállóan végezhető, kiegészí­­tő tevékenységgel. Az átala­kítás után is maradni kell a vállalatnál olyan komplex egységnek, amely önállóan képes annak a bizonyos ,,háznak” a felépítésére. A szervezti rendszer fölpar­cellázásának területe csak a kis munkák piaca lehet. Ott ez a rugalmasabb megoldás. Ugyanakkor a szellemi ener­giákat koncentráltabban tud­juk a „házra” összpontosíta­ni. Úgy véljük, egy ezerkét­száz fős építőipari szervezet­től elvárható valamiféle társadalmi hasznosság. Er­kölcsi követelménynek érez­zük, hogy ne feledjük el azt sem, ami a dolgunk: az épí­tés. Minden más tevékeny­ségünk az alapfeltételek megteremtésére irányul. Tóth Szeles István Amint az köztudomású, Szeged 1-es számú választó­­kerületében az alacsony részvételi arány miatt ered­ménytelenül ért véget az időközi választás első fordu­lója. Az augusztus 5-i pót­választásra az MSZMP is jelöltet állított, Miklós Ká­roly Volán-művezető szemé­lyében. A tegnap, a felsővá­rosi lila iskolában megtar­tott jelölőgyűlésnek abban kellett döntenie, hogy a je­löltséget a­ korábbi forduló­ban megszerző Dobozy Le­vente (HNF) és Raffay Ernő (MDF) mellé állít-e újabb jelölteket a választásra. Mi­vel Miklós Károlyon kívül újabb jelölt nem került szó­ba, a szavazás tétje az volt, megkapja-e a jelenlévő, a szavazásra jogosult választó­­polgárok egyharmadának bizalmát, s felkerül-e a je­löltek listájára. Az összesí­tett eredmény szerint, a megjelent 524 szavazásra jogosult állampolgár közül 325-en fejezték ki egyetérté­süket Miklós Károly jelölé­sével. Így az augusztus 5-i pótválasztáson három jelölt kerül föl a szavazócédulák­­ra: Dobozy Levente (HNF), Miklós Károly (MSZMP) és Raffay Ernő (MDF). A tegnapi jelölőgyűlésen a döntésig vezető út termé­szetesen nem volt egyszerű. Kemény indulatok, szélsősé­ges vélemények is sorozat­ban csaptak­ össze a vitában, s a kialakuló hangzavart gyakorta próbálta a tisztes vita keretei közé terelni az elnök ,,Csendet kérünk! Hallgassuk meg egymást!” felszólítása. Meglehetősen kevés sikerrel, pedig több felszólaló is kifejezte meg­döbbenését az anarchia és az indulatok elszabadulása okán. Tapsvihart és fütty­koncertet egyaránt aratott az, aki a Kádár-korszakot általánosságában korrupt­nak bélyegezte, mint az a fölszólaló, aki azt fejtegette, hogy végre olyan jelölt is szerepelhet, aki nem politi­kai csűrés-csavarással fog­lalkozik, hanem azzal, hogy holnap miből fognak megél­ni az emberek. A mozaikokra széttördelő­­dött, szélsőséges vitáról iga­zán tudósítani aligha lehet. Egy bizonyos: augusztus 5- én, a második megmérette­­tésen immár három jelölt közül választhatnak a kör­zet lakói. Ha valaki nem üres telken építkezik, hanem egy régi házat alakít át igénye szerint, felkészülhet rá, nehezebb dolga lesz, mintha újat csinálna. A meg­levő adottságok — így a szigetelés, a tartófalak, a fö­dém minősége — meghatározzák a lehetőségeket. Igaz, egy-két közfal idébb-odébb tolható, sőt bővíthető is az alaprajz, ha a telek alkalmas rá, de arra vi­gyázni kell, a tartófalat ne döntsük ki fölöslegesen. Ha ügy­esen csináljuk, talán kevesebből kijövünk, mint ha a semmiből kezdtük volna. Miklós Károly a harmadik képviselőjelölt Sajtótájékoztató Petőfi-expedíció A Megamorv Petőfi Bi­zottság a magyar kormán­­nyal kívánja folytatni a Petőfi-expedíció munkálata­it, de fenntartja magának a jogot Petőfi Sándor földi maradványaival kapcsola­tosan a további ügyintézés­re — jelentette be a Mega­­morv Petőfi-expedíciót f­­inanszírozó Morvai Ferenc, a Megamorv Kazánfejlesztő Iroda vezetője és tulajdono­sa a sajtó képviselőinek hét­főn a Magyar Sajtó Házá­ban. Elmondta: felhívja a kormányt, hogy legkésőbb egy héten belül szervezzen kormánybizottságot. Ez a bi­­zottság intézkedne a ma­gyar Külügyminisztérium útján, hogy Petőfi Sándor földi maradványai mielőbb hazakerüljenek. Ha kérésére valamilyen ok miatt a kor­mány nem intézkedne, ak­kor kéri a Magyar Néphad­sereg vezetését, hogy az a Megamorv Petőfi Bizottság­gal együtt szervezze meg a költő, forradalmár, őrnagy katonai dísztemetését. Amennyiben e kérés sem ta­lálna meghallgatásra, a Pe­tőfi Bizottság a Magyarok Világszövetségéhez fordul segítségért a ravatalozás és a temetés megszervezése ér­dekében. Klinika: megkezdődött a próbaüzem A 410 ágyas klinika elő­adótermében a hibajegyzék felolvasásával vette kezdetét tegnap reggel az ország leg­nagyobb, legszebb, és leg­több gonddal-bajjal épülő egészségügyi intézményének próbaüzemelése Minthogy Orbán Antal miniszteri biztos listájára felsorakoztatott eddig ész­revételezett hibák száma nem kevés, ezért az ere­detileg háromnaposra ter­vezett próbaidőt két nap­pal megtoldották. A miniszteri biztos a hiá­nyosságokat három kategó­riába sorolta: az elsőbe tar­toznak azok, amelyek pót­lása, kijavítása nélkül nem lehet sikeres a próbaüzem. Ezekhez csatlakoznak a kli­nika üzemelése alatt javít­ható — de a gyógyító mun­kát nem zavaró — kifejezet­ten apró hibák, míg a har­madik kategóriába sorol­tat­ik az egyetem kérései­nek, javaslatainak teljesíté­se. A próbaüzem a klinika gépészeti berendezéseinek egyszerre történő kipróbálá­sát jelenti, amire termé­szetszerűleg csak akkor nyí­lik lehetőség, ha az észlelt hibák mindegyike kijavítta­­tik. Így — a többi közül ki­ragadva — például a gép­házak zajának mérséklése, a helyszíni szemle során is ta­pasztalt nagy hőmérsékleti különbségek megszüntetése, illetve az ideális hőszint be­állítása, a műtők steril szű­rőinek beszabályozása, a műtőlámpák tápegységeinek újravizsgálása. A meghosszabbított pró­baidő pénteken délután jár le, s akkorra eldől végre, kijelölhető-e az épület át­vételének napja. Az eredményről lapunk szombati számában tájékoz­tatást adunk. K. K. Félmillió káresemény Külföldi példák alapján ezentúl Magyarországon is bekapcsolódik a biztosító a balesetek megelőzését szol­gáló programokba. A köz­lekedési tárca gépjármű­közlekedési főosztályának kezdeményezésére rövidesen együttműködési megállapo­dást köt a Hungária Bizto­sító és a Fővárosi Tanács közlekedési intézete. En­nek alapján a két szervezet közös erőfeszítéseket tesz majd a balesetek csökken­tésére, a károk megelőzésé­re. A hosszabb távú együtt­működés első lépéseként a Hungária Biztosító — a kü­lönböző balesetek elemzései­ből szerzett — tapasztalatai­nak felhasználásával új gép­jármű-vezetői tananyagot készítenek, s a már gya­korló gépkocsivezetők to­vábbképzésének módszerét is közösen dolgozzák ki. A Hungária Biztosító kár­­megelőzési keretéből anya­gi hozzájárulást ad a haté­kony járművezető-képzés el­méleti és gyakorlati feltéte­leinek megteremtéséhez, s reklám- és propagandaakci­ókkal igyekszik a biztonsá­gos közlekedésre felhívni a figyelmet. Annál is inkább érdeke ez a biztosítónak, mivel csak a Hungária az elmúlt évben 5 milliárd fo­rintot fizetett ki különböző közlekedési károkra. Az utóbbi években egyébként rohamosan, évi 22 százalék­kal növekedett a kárérték Évente mintegy félmillió közlekedési káreseményt je­gyeznek fel, ezek fele a fő­városban történik. „Csak figyelnünk kell az igényeikre" Csirke, krumpli körettel Tízmillió tojás, 90o ezer vágni való csirke, 210 hek­tárnyi burgonya termése — mindez nem egy recept hoz­závalói, hanem a Rózsai Népszabadság Tsz egyéves termelése ezekből a megha­tározó cikkekből. A­m­it nagy­ban csinálnák, az bizonyára megéri. Vagy ez az okosko­dás nem mindig állja a va­lóság próbáját? — kérdez­tem Abraham Vince elnök­től. — A mezőgazdaságban nincsen kiugróan nagy ha­szon. A tojástermelésben már azt is nagy fegyvertény­nek tartjuk, hogy a teljes mennyiséget leszerződtük. Remélhetően nem járunk úgy, mint a tavalyi túlter­melés idején, amikor egy ré­sze a nyakunkon maradt. Igaz, most is alacsonyak a szabadpiaci árak, s mi a szer­ződéses ár alatt adjuk a to­jást, de a második félévben ezt az eltérést fölfelé meg­ismételve, majd csak kijön egy tisztes átlag. • Mostanában mást se hall az ember, drágul a ta­­karmány, a felvásárlási ár csak kullog mögötte, s hova­tovább fel kell hagyni a brojlercsirke-neveléssel. Itt mi a helyzet? — Jó ideje a tűréshatáron evickelünk. Három rotáció­ból kettő rosszul sikerült, sok volt az elhullás. Ugyan­akkor a rengeteg gyógyszer alkalmazása töméntelen pénzbe kerül. Ha az egész­ségügyi­­ helyzetet stabilizál­ni tudnánk, talán veszteség nélkül megússzuk az évet. A kérdésbe foglalt állítások fennállnak. Pillanatnyi lé­legzetvételének elég csupán, hogy hosszas árvitát követően augusztustól egy forinttal nőtt a kilónkénti ár. Egyelő­re nem akarjuk, s szinte nem is tudnánk a termelést csök­kenteni. A 1ü milliós ber úrá­zást, a termálkutakat, a fé­rőhelyeket illene hasznosíta­ni — egészen addig, míg rá nem fizetünk. További fej­lesztésere is lenne lehetőség, de ezt a befektetést már nem adja vissza a csirke Most si­ma az átvétel, úgy hírlik, jól megy az export, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat ígérete szerint az esetleges exportnyereségből lesz vis­­­szaosztás. Ebben a kapcso­latban ez új dolog lenne, mi bízunk benne, hogy igaz. Egy másik élelmiszeripari válla­latnál már ért bennünket kellemes meglepetés. — No, ilyet se hallottam meg termelő szájából. — A gabonaátvétel lement már, soha ilyen rugalmassá­got nem tapasztaltunk, m­nt az idén. A minősítéssel se volt gond, sem a fizetéssel. Közben csörgött a telefon, egy dunántúli vevő érdeklő­dött, barackot, nyári almát, egyebeket keresett. Az elnök csak annyit mondott, a rész­leteket tárgyalja meg a be­osztottjával, s hozzáfűzte: krumplit mindenképp vi­gyen hozzá! — Ennyire eladó? — Még a koraiból is van eladatlan a tavalyinál ki­sebb területen kiváló termés ígérkezik. Úgy saccolom, ezerötszáz tonna a többlet, aminek a sorsát egyelőre nem tudjuk. Talán valami exportlehetőséget kellene időben találni, az eddigi ár nyomott, az 5 forint 78 fillé­res átlag csak azért nem je­lent veszteséget, mert a ve­­tőburgonyát magunk állítot­tuk elő, s ez olcsóbbá tette a termelést. — Mi van még fölösleg­ben? — A nagy melegben a hir­telen leért lébarackot csak a tagjainktól tudtuk meg­venni, azonkívül minden zöldség-gyümölcsfélére vevő a felvásárlótelepünk. Külön­ben ebben a szezonban hatá­roztam el, jövőre megpróbál­kozunk az önálló exporttal. — Nem kellene ezt a pro­fikra hagyni, mint eddig? — Több külföldi vevővel találkoztam. Kell nekik az áru, de a több áttételes, her­cehurcával járó bonyolítást nem vállalják. Hozzák a „szakajtó" pénzt — s mond­ják, a jövő héten ide meg ide várják a kamiont. Nem­régiben egy rakomány ba­rackot el is küldtünk Auszt­riába, most még külkeres közvetítéssel. Tanulni kell még ezt nekünk, sok baj volt az okmm­ányok helyes kitölté­sével. Finn vevő is érdeklő­dött, de nem volt megfelelő göngyöleg Kell ezeknek sző­lő, barack, alma, minden Csak figyelnünk kell az igé­nyeikre, s teljesíteni is azo­kat. Másként ez nem megy, s csak a termelőnek van esé­lye az aprólékos egyezte­tésre. Az utóbbiban igen nagy fantáziát látok, de a bukta­tóknak se szeri, se száma. No de egy év alatt nagyot változhat a világ, s jövőre ezek a ma még utópisztikus gondolatok valósággá vál­hatnak. Mindenesetre egy jó adag optimizmus nélkül bele sem érdemes vágni. T. Sz. I.

Next