Délmagyarország, 1989. szeptember (79. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-01 / 206. szám

79. évfolyam, 206. szám 1989. szeptember 1., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Ingatlanok, tartozások, befektetések Negyvennégyen maradtak Egy maratoni tanácsülésről jelentjük Feltűnően hézagosak voltak a székso­rok, amikor elkezdődött a városi tanács tegnapi ülése: 14-en bejelentetten, 18-an ,,igazolatlanul” voltak távol. Közülük pá­ran idővel megérkeztek, így részesei let­tek a megyei tanácsban korábban meg­üresedett három tanácstagi hely jelöltjei­nek állításában és választásában. Szege­det a megyei testületben ezentúl Bartha István, Dékány Géza és Tóth Csaba kép­viseli majd. A tanácsülésen egyebek közt a városi érő környezeti ártalmakról, a köztisztaság helyzetéről készült összefoglalót vitatták meg — ezt lapunkban korábban már is­mertettük, a hozzászólók észrevételeit pe­dig későbbi cikkeinkben hasznosítjuk. A további napirendek közül most a közér­deklődésre számot tartóakról írunk rész­letesebben. Ptk kontra földtörvény A Pénzügyminisztérium fel­hatalmazása kellene ahhoz, hogy a városi­ tanács — a magyar állam nevében — pert indíthasson a KISZ jog­utódja ellen az újszegedi if­júsági központ (KISZ-tábor) tulajdonjogának átruházása, az adásvételi szerződés tör­vénytelensége miatt. Ám ezt a meghatalmazást a pénz­ügyminisztériumi államtit­kár nem adta meg, arra hi­vatkozva, hogy a szerződés az akkor hatályos földtör­vény alapján köttetett. Igaz, a júniusi ülésszakon a Par­lament megszüntette a tár­sadalmi szervezetek által kezelt állami ingatlanok át­ruházásával kapcsolatos jog­szabályi­ ellentétet (a polgári törvénykönyv és a földtör­vény között), ám a módosí­tás csak július elsején lépett hatályba... Jogilag tehát most már nem támadható az ügylet, így más módon kell keres­nie a megoldást a városi ta­nácsnak. Tóth Károly javas­latára felkérik Rózsa Edit országgyűlési képviselőt, hogy interpelláljon a Parla­ment legközelebbi ülésén. A Csongrád Megyei Bíróság szerint egyébként jogilag semmisnek nyilvánítható a szerződés, a Fidesz képvise­lőjének véleménye pedig: közérdeket sértő volta miatt mondják semmisnek az át­ruházási ügyletet! Következetesség és méltányosság A pénzügyi osztály félévi mérleget készített arról, mennyi hátralékkal tartoz­nak a város lakói és gazdál­kodó szervezetei a tanács­nak, illetve a közüzemi vál­lalatoknak. Az illeték- és adótartozásoké a kétes első­ség — olvastuk a jelentés­ben, melynek számszerű adatait összegezve megálla­pítható: már 85 millió fo­rintnál több a hátralék Eb­ből 17 milliónál többel „ré­szesedik” a városgazdálko­dási vállalat, a legkeveseb­bel, 751 ezer forinttal pedig a Démász, melynek nyilván­valóan azért kevesebb az adósa, mert a nem fizetők könnyűszerrel kizárhatók a szolgáltatásból. A tartozások behajtásának következetessége és a mél­tányos eljárás követelménye nem választható el egymás­tól — ez az alapelv érvé­nyesül a hátralékok követe­lésekor, hiszen maguk a je­lentés készítői is tudják: a fizetési morál csökkenése az életszínvonal romlásának kö­vetkezménye. (Igaz viszont, hogy a tartozások nagyobb mértékben növekednek, mint amilyen ütemben rosszabbo­dik az adósok vagyoni hely­zete. Nem arról a 20 szege­diről van szó persze, akire 1987 decemberében 21 millió forint jövedelemadót kellett kivetni...) Fizet a minisztérium — de mennyi? Miképp térül meg a ta­nácsnak az az 54 millió fo­rintos ráfordítás, amellyel annak idején „beszállt” a Komócsin téri pártszékház felújításába? A többfordu­lós rendezés részleteit isme­rik az olvasók, most arról adhatunk hírt, hogy meg­köttetett a kezelői jog átvé­teléről, átadásáról szóló szerződés. Ennek részletei: az MSZMP megyei bizottsá­ga a tanács rendelkezésére bocsátja a Rákóczi téri épü­letrészt. (Értéke 108 millió forint.) Mivel ez a szárny egyetemi képzési céloknak megfelel, a tanács átadja a kezelői jogot az egyetemnek. A 108 millióból a Művelő­dési Minisztérium 54 milliót fizet a tanácsnak (ez a párt­székházi kompenzáció!), a fennmaradó összeg pedig a JATE jelképes támogatása — ez a pénz ugyanis csak pa­píron létezik. Mivel a kö­zépiskolások elhelyezését is meg kell oldani, az egyetem segítséget nyújt a középisko­lások beiratkozásához úgy, hogy 1990-ben és 1991-ben 1—1 pluszosztályt indít a Ságvári Gimnáziumban, és a IV. évfolyam végéig meg­teremti az oktatási feltéte­leket. Leginkább a feltett kér­dések sugallták — pedig a kérdezők legélénkebbje sa­játságosan nem is a tanács­tag volt —, többen nem egé­szen értik, annyi év múl­tán miért ugyanannyit kap vissza a lakóház-felújítási alap, mint amennyit kivet­tek onnan. Többen utaltak rá: az inflációs hatást alig­ha ellensúlyozza, hogy a Ságvári két osztályt vállal. Mások a JATE kivételezett helyzetét vitatták — végül azonban a szavazáskor jó­váhagyták az MSZMP me­gyei bizottsága és a város, valamint a város és az egye­tem közti szerződéseket. Még egy ingatlanról ka­pott tájékoztatást a testület: az alsóvárosi kolostor ügyé­ben a tanács elnöke, Cson­ka István és Gyulay Endre megyéspüspök írt alá meg­állapodást, miszerint a vá­ros az egyházközség rendel­kezésére adja és az év vé­géig kiüríti a szociális ott­hon épületét.­ Vállalkozni vagy sem ? A címbeli kérdés nem új­­keletűen foglalkoztatja a ta­­nács tagságát, és várhatóan nem is rövid távon Az ál­lamháztartási reformról nap­(Folytatás a 2. oldalon.) Magyar—NDK megbeszélések Berlinben Ausztria feloldotta a vízumkényszert Horn Gyula külügyminisz­ter az NDK kormányának kezdeményezésére csütörtö­kön látogatást tett Berlin­ben. Megbeszélést folyta­tott Oskar Fischer­­ külügy­­miniszerrel és Günter Mit­taggal, a NSZEP Politikai Bizottságának tagjával, a KB titkárával. A berlini tárgyalásokon kifejtett NDK-álláspontra válaszul Horn Gyula hang­súlyozta, hogy a magyar kormány változatlanul a két német állam megállapo­dásától várja az ügy rende­zését. A magyar külügyminiszter egyúttal aláhúzta: magyar részről csak olyan megoldá­si módozatokban vagyunk hajlandók részt venni, ame­lyek összhangban állnak a Magyar Népköztársaság emberi jogi nemzetközi kö­telezettségeivel és humani­tárius politikai gyakorlatá­val. A fentiek szellemében Horn Gyula az NDK-féllel ismertette azokat a terve­zett konkrét magyar lépése­ket, amelyek az ügy mielőb­bi megoldásához vezethet­nek. A tárgyalófelek megál­lapodtak a további kétolda­lú konzultációk folytatásáról. * Ausztria úgy döntött: ideiglenesen feloldja a ví­zumkényszert az NDK-beli állampolgárokkal szemben, hogy megkönnyítse ezzel a Magyarországon „veszteg­lők” ezrei számára az át­utazást az NSZK-ba — je­lentette be csütörtökön­­ Bécsben az osztrák belügy­minisztérium egyik szóvivő­je. A tisztségviselő elmond­ta: ezt az intézkedést egy olyan osztrák törvény értel­mében hozták, amelyet „ka­tasztrófák”, vagy sürgősen megoldandó „humanitárius” problémák esetén kell al­kalmazni. A vízumkényszer feloldása azokra a szemé­lyekre vonatkozik, akik csu­pán NDK-papírokkal ren­delkeznek. Azok, akik az NSZK budapesti nagykö­vetségén kiadott nyugatné­met útlevél birtokában van­nak, ugyanúgy léphetnek Ausztria területére, mint bármely nyugatnémet állam­polgár. Bécs a hazánkban „veszteglő” keletnémetek továbbutazását kívánja segíteni A feltaláló biztos volt a dolgában Kiállta az első próbát a Celladam Érez-e vizsgadrukkot — kérdezte az MTI tudósítója Kovács Ádám feltalálót a csütörtöki nyilvános értéke­lés előtt, amelyen a celladam teszt reprodukálhatóságát vizsgálták. Nem, — válaszol­ta a feltaláló — biztos va­gyok a dolgomban. A feltalálónak igaza lett, magabiztossága megalapozott volt, a teszt reprodukálható­sága a nyilvánosság előtt bi­zonyosodott be. A Celladam teszt vizsgála­tára azért került sor, mert Paál Tamás, az Országos Gyógyszerészeti Intézet fő­igazgatója hónapokkal ez­előtt nyílt levélben kérte Ko­vács Ádámtól, hogy a tesztet közösen, a nyilvánosság előtt értékeljék. Ez ügyben június elsején ültek először asztal­hoz, s állapodtak meg arról, hogy elsőként a teszt repro­dukálhatóságát vizsgálják, vagyis azt, hogy ugyanannak az embernek a vérmintáira ugyanúgy jelez-e a teszt. A bizonyítás során összesen 113 embertől vettek 5-5 vérmin­tát a Celladam­ Dalszínház utcai Diagnosztikai Labora­tóriumában. A közjegyző ál­tal hétjegyű kódszámmal el­látott mintákat zárt boríték­ban letétbe helyezték, s a vérmintákat összekeverték, hogy személyhez tartozásu­kat ne lehessen azonosítani. Csütörtökön az Országos Gyógyszerészeti Intézetben a nyilvános értékelésen — amelyen részt vett Paál Ta­más, az OGYI főigazgatója, Petrányi Győző, egyetemi ta­nár, az Országos Haematoló­­giai és Vértranszfúziós Inté­zet vezető helyettese, Ham­vas József, az OGYI főigaz­­gató­-helyettese, Csekey Éva, az OGYI tudományos titkára, Kovács Ádám feltaláló, Ré­­thy Lajos immunológus pro­fesszor és Papp Károly ve­gyészmérnök, valamint Vér­tesi András, a Celladam Kis­szövetkezet diagnosztikai csoportjának vezetője , Er­délyi Anita közjegyző felbon­totta a zárt borítékokat, és ezzel megkezdődött a kódok feloldása, azaz a kódok és a hozzájuk tartozó vérminták azonosítása. A majd 2 órán át tartó műveletet számítógé­pen végezték, amelynek vé­gén kiderült, hogy a tesztek 88,3 százalékban kiállták a próbát, vagyis megbízhatóak. Az előzetes megállapodás szerint maximum 15 százalé­kos hibát fogadhattak el. A teszt­próbáról Paál Ta­más írásban adott nyilatko­zatot a sajtó számára, amely­ben megállapítja, hogy a teszt ellenőrzésének második, fontosabb lépése még ezután következik, amikor azt kell megvizsgálni, hogy valóban immunrendszer-egyensúlyt, vagy valamilyen más testi állapotot jelez-e? Ebben a­ második lépésben az O­GYI már nem kíván részt venni, mert ez immu­nológiai szakkérdés. A továb­biakban az OGYI a Celladam injekció hasonlóan pártatlan és objektív értékelésének megszervezésével foglalkozik majd. Paál Tamás végül hangsúlyozta: a mostani vizsgálattal mindkét oldal­nak sikerült bebizonyítani, hogy nyilatkozatháború he­lyett lehetséges és érdemes olyan objektív ellenőrző vizs­gálatot szervezni, aminek eredményét utólag nem kér­dőjelezheti meg senki. (MTI) A hibahatáron belül Csapatkivonásokat Európából Király Zoltán javaslata — Raffay Ernő a Az európai országokban állomásozó idegen csapatok teljes kivonására tett javas­latot Király Zoltán ország­­gyűlési képviselő. Javaslatá­ban szorgalmazza, hogy a volt szövetséges hatalmak és az érdekelt országok, vagy a helsinki záróokmányt alá­író államok külügyminiszte­rei még 1989-ben Budapes­ten, vagy Nyugat-Berlinben kezdjenek tárgyalásokat an­nak érdekében, hogy 1995- re valamennyi európai­­ or­szágból távozzanak az­­ ott állomásozó idegen csapatok. Ezzel egyidejűleg pedig a NATO-t és a Varsói Szerző­dést létrehozó országok ki­mondhatnák a két katonai tömb megszűnését. A most nyilvánosságra ho­zott javaslatot csütörtökön a Parlamentben ismertette Ki­rály Zoltán az újságírókkal. A képviselő elmondotta: re­méli, hogy hatásos lehet egy ilyenfajta népi diplomáciai kezdeményezés, főként, ha minél több szervezet, párt, politikai tömörülés és állam­polgár csatlakozik a felhí­váshoz. Hozzátette: a kezde­ményezéshez jó alkalomként szolgál a második világhá­ború kitörésének 50. évfor­dulója, hiszen — mint hang­súlyozta — Európában ugyan negyvennégy esztendeje bé­ke van, ám ez a béke fo­lyamatos megújításra szorul. Ennek során pedig fontos lenne mindkét oldalon az ellenségképpel való végérvé­nyes szakítás. A Magyarországon állo­másozó szovjet csapatok ki­vonásáról Király Zoltán úgy vélekedett, hogy ezt csak az összeurópai rendezés kereté­be illesztve lehetne megva­lósítani. A sajtótájékoztatón Király Zoltán javaslatának ismer­tetése mellett bejelentették ,,közös ellenségről” az ugyancsak az ő felvetése nyomán szerveződött ellen­zéki képviselői csoportosulás létrejöttét. Az ellenzéki frakcióhoz csatlakozott a közelmúltban a parlamenti pótválasztások során man­dátumhoz jutott három kép­viselő, Roszik Gábor, Deb­­reczeni József, Raffay Ernő, s rajtuk kívül Bánffy György is. Ezzel kapcsolatosan Ki­rály Zoltán kifejtette: a par­lamentarizmushoz elenged­hetetlenül hozzátartozik egy, az oppozíciót felvállaló cso­port léte. Ugyanakkor a je­lenlegi átmeneti időszakban fontos, hogy az ellenzéknek legyen parlamenti képvise­lete. Hozzáfűzte azonban, hogy a parlamenti ellenzék tevékenysége nem jelenti az Ellenzéki Kerekasztal egy­séges képviseletét a Tisztelt Ház falai között. Az újságírók kérdéseire válaszolva Roszik Gábor el­mondta azt is, hogy bár a pótválasztások során man­dátumhoz jutottak vala­mennyien a Magyar Demok­rata Fórum tagjai, ez nem jelenti azt, hogy úgymond az MDF politikai szócsövei kí­vánnának lenni a Parla­mentben. Ezt erősítette meg Raffay Ernő is, aki annak a véleményének adott han­got, miszerint az ellenzéki képviselőknek valamennyi ellenzéki politikai erő nevé­ben kell fellépniük — mind­addig, amíg közös az ellen­felük. A közös ellenfél pe­dig nem más — hangsú­lyozta a képviselő —, mint „az országot tönkretevő kommunista hatalom”. Az újonnan megválasztott MDF-tag képviselők — ugyancsak a kérdésekre rea­gálva — elképzelhetetlennek tartották, hogy bármiféle paktum létrejöhetne az MDF és az MSZMP reformszárnya között. Még azt is kizártnak ítélték, hogy a választásokat követően koalícióra lépne egymással e két politikai erő, főleg, ha az MSZMP to­vábbra sem szabadul meg azoktól a csoportjaitól, ame­lyek egyértelműen konzer­vatív, dogmatikus irányvo­nalat képviselnek. (MTI)

Next