Délmagyarország, 1990. január (80. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

80. évfolyam, 1. szám 1990. január 2., kedd Havi előfizetési díj: 101 forint Ára: 4,30 forint Nemzeti célegyenes Albánia érintetlen • Diákoknak álcázott terroristák 1990. január 1. Különös újév köszöntött ránk: a romániai áldozatokat gyászoló fekete lobogók lógtak a másnapos, kihalt utcák­ra. Elkezdődött a század kilencedik évtizedének utolsó esztendeje, amennyiben változatlanul érvényesnek tart­juk, hogy egy évtized utolsó éve a tizedik.. . Az államfők szerte a nagyvilágban üzeneteket küldtek népeikhez. Gorbacsov: 1989 a peresztrojka legnehezebb, a világpolitikában pedig a hidegháborút lezáró év volt. 11. János Pál: 1989 különleges, fontos esztendő volt az egész emberiség, s főként Kelet-Európa számos országa számára, amelyek a szabadság és a nemzeti összetartozás új távlatait tapasztalhatták. Mitterrand: Európai konföde­rációt javaslok, amely csak akkor jöhet létre, ha a kelet­európai országokban megvalósul a politikai pártok plura­lizmusa, a szabad választás, a képviseleti rendszer, és a tájékoztatás szabadsága. Jaruzelski: országunkban az el­múlt év legnagyobb vívmánya a békés párbeszéden és a kölcsönös kompromisszumon alapuló politikai megegyezés létrejötte. Ion Iliescu: a Nemzeti Megmentési Front Ta­nácsa eltörölte a halálbüntetést, leállította a Ceausescu­ diktatúra gigantikus beruházásait. S ha már zászlókra lettem figyelmes föntebb: 400 ez­ren ünnepeltek a berlini Brandenburgi kapu két oldalán, és sokak kezében lyukas zászló lengett, mert kivágták az NDK állami címerét. A folytonosság jegyében: Dlusztus Imre Reménységgel, bizakodással Szűrös Mátyás ideigle­nes köztársasági elnök új­évi köszöntőt intézett az ország népéhez. Beszédé­ben, mely a Kossuth rá­dióban 12.15 órakor hang­zott el, a Televízióban pe­dig 19.15 órakor sugároz­ták , a következőket mondta: Boldog új évet kívánok a Magyar Köztársaság va­­lamennyi állampolgárának, a határainkon túl élő ma­gyaroknak, minden becsüle­tes jó szándékú embernek szerte a világon. Remény­séggel és bizakodással, ha nem is minden aggodalom­tól mentesen köszöntöm önöket a XX. század utolsó évtizedének küszöbén, egy eseményekben, rég várt for­dulatokban gazdag esztendő után. 1989 kiemelkedő év volt hazánk életében Nagy és ígéretes történelmi átalaku­lást, mindenre kiterjedő, ra­dikális reformfolyamatot bontott ki a társadalmi és az állampolgári akarat. A nagy átalakulásban sú­lyos teherként nehezednek ránk négy évtized következ­ményei. Manapság legnagyobb gon­dunk az, hogy a gazdaság formálódása nem követi a politikai átalakulást. Elen­gedhetetlen, hogy a gazda­ságos, nyereséges termelés legyen az értékmérő, kapjon illő elismerést minden, va­lóban értéket teremtő mun­ka. De nem lehet sikere semmiféle racionalistának és közérthetőnek tűnő politi­kának, amely megmenti ugyan az államot a csődtől, a költségvetést a hiánytól, de olyan áror, hogy az ál­lampolgárok szegény sorsra jutnak, vagy elvesztik hitü­ket. Az állam és a költség­­vetés tartósan csak akkor nyerheti vissza egyensúlyát, ha a­z ország polgárai szo­ciális biztonságot, garantált jólétet élveznek. Célunk a vegyes tulajdo­nú szociális piacgazdaság megteremtése, a magas mű­veltség, a kultúra elterjesz­tése, a vállalkozó kedv ösz­tönzése, oly módon, hogy a jövedelmek természetes dif­ferenciálódása­­ mellett is szembeszállhassunk a fenye­gető nyomorral, és a jövő­ben senki se kerülhessen méltatlan emberi s kilátás­talan anyagi, szociális hely­zetbe. Radikális fordulatra, gyö­keres, demokratikus társa­dalmi változásokra­ van szüksége Magyarországnak, abban az értelemben is, hogy semmilyen párt, sem­milyen erő se kerülhessen többé egyeduralmi helyzet­be. Jól működő, korszerű, rugalmas, a mérnököket, fel­találókat és a munkásokat nagyra becsülő gazdálkodási szerkezetre van szükség. Jó költőkre és kereskedőkre, holtig tanuló papokra és bölcs földművesekre. Elége­dett emberekre, akik jól megélnek a teljesítményük szerinti jövedelemből, okos befektetéseik hozadékából; olyan országra, ahol létbiz­tonság és nyugalom van. A Magyar Köztársaságban az ésszerűségnek kell áthat­nia a hatalmat. A társada­lom erkölcsének nem lehet más alapja, mint a munka, a szabadság és az igazságos­ság minősége — mondotta többek között Szűrös Má­tyás. Tovább a balti úton A litván mnisztertanács bejegyeztette az önálló stá­tusú Litván Kommunista Pártot, és bejegyezték a Lit­ván Demokraták Pártját is — jelentette a Szovjetszkaja Rosszija. A szovjet lap nem közölt más részleteket a pártok bejegyzéséről. A litván parlament decem­ ber elején törölte a helyi al­kotmányból az SZKP vezető szerepére vonatkozó kitételt, és az alaptörvény módosí­tásával törvényesítette a többpártrendszert a köztár­saságban. A Litván Kom­munista Pártot akkor nem kellett bejegyeztetni, mert a törvényhozás jogi kiskaput talált: egy csaknem fél év­százados bejegyzési döntés alapján külön határozatban ismerte el legálisnak a kom­munista párt működését. Nemrég azonban megválto­zott a párt alapszabálya, és az LKP függetlenítette ma­gát az SZKP-tól, ezért vált szükségessé az új státus be­jegyeztetése. Figyelemre méltó, hogy a többpártrendszer gyakorlati­lag a két másik szovjet bal­ti köztársaságban is műkö­dik. Az észt parlament decembe­ri ülésszakán tárgyalt az al­kotmány 6. cikkének módosí­tásáról, az SZKP vezető sze­repének törléséről. A tallinni hatóságokhoz már több párt, így­ a szociáldemokrata, a függetlenségi párt és más szervezet is benyújtotta be­jegyeztetési kérelmét. Valamivel óvatosabban haladnak Lettországban: a köztársaságban az elmúlt évtizedek során kisebbségbe került a lett anyanyelvű la­kosság, és ott társadalmi vi­tára bocsátották a tervezett alkotmánymódosításokat is. De a nem kommunista pár­tok, akárcsak Észtországban, Rigában is működőképes szervezeteknek tekinthetők. A szociáldemokrata párt az elmúlt években sem szüntet­te be működését, hanem külföldön tevékenykedett. Néhány hete azonban — hosszú szünet után — meg­tartotta első kongresszusát lett területen, a népszerű tengerparti üdülőhelyen, Jurmalában. Nicut hasba szúrták Súlyosan megsebesült Ni­­cu Ceausescu, konvecenül azután, hogy a múlt pénte­ken, őrizetbe vétele után be­mutatták a román televízió­ban. Kórházi források sze­rint a diktátor legfiatalabb gyermekét késsel hasba szúrta egy meg nem neve­zett személy, akit tette miatt letartóztattak. Nicu Ceausescut sikeresen megmű­­tötte dr. Troanca professzor, és nincs életveszélyben A román haditengerészet főparancsnokának szóvivője vasárnap megerősítette, hogy külföldi zsoldosok is részt vettek a romániai harcok­ban. Emanoil Jiganas sorha­jókapitány, a román hadi­­tengerészet főparancsnoká­nak, Constantin Iordache el­lentengernagynak a szóvivő­je az AFP-nek adott nyilat­kozatában elmondta: nem azonosított helikopterek re­pültek be Dobrudzsa térsé­gébe december 23-ára és 24- ére virradóra, és a haditen­gerészet tüzet nyitott a he­likopterekre. Egyet lelőttek közülük. Nem közölte, hogy a pilótákat elfogták-e, vagy sem. A helikopterek a nyílt tenger felől érkeztek, a part­tól hatvan mérföldre tartóz­kodó hajókról szálltak fel — mondta a szóvivő „Szovjet és bolgár részről is értesítettek minket a gya­nús hajók jelenlétéről, és egyúttal logisztikai segítsé­get ajánlottak fel nekünk" — tette hozzá. A szóvivő nem határoz­ta meg, hogy pontosan milyen külföldi zsoldosokról van szó. Meg­erősítette viszont, hogy „semlegesítették” a Solara és a Carolina V. nevű hajót, amely segítséget nyújtott a terroristáknak. Constantán katonai forrá­sok szerint több mint há­romezer, diáknak álcázott terroristát képeztek ki Ro­mániában, három különleges táborban. (Egy, Bukaresttől harminc kilométerre lévő központban, egy temesvári és egy buzaui táborban.) Szűz földek Albánia üdvözli a Romá­niában történt változásokat. Az albán parlament egy képviselője romániai esemé­nyeket értékelve annak a meggyőződésének adott han­got, hogy a román nép képes lesz a Ceausescu-klán ural­mának bukása után meg­szervezni az országban a tel­jes szabadságot, függetlensé­get és szuverenitást. A képviselő szerint a vi­lágban történt „szenzációs események” új helyzetet ala­kítottak ki, de ez az túj hely­zet teli van bizonytalanság­gal. A szónok azt hangoztatta, hogy a kelet-európai esemé­nyek semmilyen formában nem érintik Albániát. Beszé­dében hitet tett a szocializ­mus felsőbbrendűsége mel­lett és kijelentette: az albán nép ,,kész minden áldozat­­vállalásra szabadsága, füg­getlensége és szuverenitása megvédésének érdekében". Török hála Mesut Yilmaz török kül­ügyminiszter pénteken elége­dettségét fejezte ki a szófiai kormány azon döntése fölött, amely lehetővé teszi, hogy a bulgáriai török etnikum tag­jai ismét saját, muzulmán neveiket használhassák.­ Me­sut Yilmaz írásos nyilatkoza­tában kijelentette, hogy An­kara „több mint pozitívan” fog válaszolni a bolgár kor­­mány lépéseire, amelyek helyreállítják a török nem­zetiség jogait. A zsivkovi ve­zetés a nyolcvanas évek ele­jén kezdett erőszakos asszi­milációs kampány keretében a bulgáriai törököket nevük megváltoztatására kénysze­rí­tette. A nemzetiségi jogok megsértése miatt a másfél milliós török kisebbség egy­ötöde hagyta el ebben az év­ben Bulgáriát. A Csokoládé 7 óév utolsó előtti napján: a színház, a Belvárosi mozi és a Tisza Szálló háromszögét megszállták. Feketéllik a tömeg, mintha amerikai rommesét ad­na a mozi, vagy színházlátogatókat hozott volna faluhely­ről néhány bérelt járgány. Kerülgetem az ácsorgó embereket: öreg, fiatal, as­­­szony és férfi, vegyesen. Arra gondolok, ha svéd turista lennék: mit értenék abból, hogy egy kedves, közép-euró­pai kisváros szép épületei között, jól öltözött polgárok bokáznak a fagyban, hatalmas poggyászaik között? Bizto­san nem tudnék választ adni, mert svédül érthetetlen, hogy vörös csillagos rendszámtáblával idegördülnek ele­gáns, kék buszok, s a valutával fizető utasok vajat, saj­tot, kenyeret pakolnak táskáikba. A szálló oszlopai előtt több emeletes tojástartó körül egyformára hízott asszonyok. Nézem ezeket a jugoszláv „vendégmunkásokat”, akiknek a beszerzés az életük. Svéd idegenként, üres érzésekkel méregetném széles derekukat, imbolygó, jobbra-balra ingázó léptüket. Bennszülöttként viszont megérint helyzetükből valami, aminek legponto­­s­abb magyar kifejezése sajnos, szégyellnivaló elemeket is hordoz. Ez a részvét. Még egyszer mondom, mert szó szerint igaz: ezek az emberek a beszerzésre fordítják idejüket és energiájukat. Hozzák a konyakot és viszik a tojást. Hordják az enni­valót Jugoszlávia éléskamrájába. A cipekedéstől, az al­kudozástól megfáradva, a lebukástól szorongva ülnek a buszon, és nyugalmat erőltetve, a több évszázados moz­dulat biztonságával kanyarítanak egyet a csípős csabaiból a dorozsmai kenyérhez. Testvéreink.* A polc előtt állva, becsukott szemmel végighúzom az ujjam a könyvek gerincén, mint a zongora billentyűin: Szilveszter délutáni bambaság. Megállok egy „hangon", kiemelem, forgatom, beleszagolok, hogy új-e, de nem­ hisz nyári beszerzés. Alekszandr Turaszov—Rogyionov: Csoko­ládé Szerzője katona volt, hivatásos író lett, majd a sztá­lini önkény áldozata A regény főhőse, Zugyin, a legelső koncepciós per ál­dozata. A cseka vezetője volt, ám föladta magát, mert az ártatlan eszme áldozatén, kiáltott. Rogyionov 1922-ben, még Lenin életében írta a re­gényt. Ekkor m­ég nincs Szovjetunió, csak Szovjet-Orosz­­ország. Trockij még bolsevik alázattal tizedel ott, hol kell, s Sztálin elvtárs csak egy a fótavárisok között. Nincs még fekete mágia, Kirov, Zinovjev és Kamenyev él. Mi is úgy tudtuk, hogy Lenin idejében még nem is pöfögött a bűntudattal megrakott súlyos, fekete mozdony, mely végigdübörgott keresztül és kasul mindazokon a történelmi területeken, ahol többségben voltak a piros párttagsági igazolványok. De rossz könyvekből tanultunk Ezt Rogyionovét akkor, születése évében még kiad­ták, de rövidesen, közel hét évtizedes hallgatásra ítélték. Nemrég rövid kritikát olvastam egyik napilapunkban a könyvről. Szerzője azt állította, hogy a regényt és íróját azért gyűlölte Sztálin, mert hitelesen mutatta be a kon­cepciós perek logikáját. Erről aztán eszembe jutott a szétveretése előtt álló Mozgó Világ egyik tanulmánya, melyben arról olvashat­tam: a Csokoládé szerzőjét azért tartotta veszélyesnek Visszárionovics úr, mert a főhőse tudatosan kereste ön­magában a bevallandó bűnt, ezt meg is találta, végül p­e­dig fölajánlotta bíróinak. És ez az önállóság nagyon nem tetszett a vörös cárnak. Mi az, hogy valaki önmagában fölfedezi a bűnt? Ez­ képtelenség! A Szovjetunió és a bol­sevik eszme hű harcosa csak az lehet, aki kényszerből, alattvalóként, meggyötörve írja alá a beismerő vallomást. Csak semmi ön­tevékenység! A műnek természetesen több olvasata, értelmezése le­het. Hogy miért hozakodtam most ezzel elő? Mert úgy ér­zem, itt az olvasat története, s nem magáé a műé érde­kes. Mint ahogy annak a szocializmusnak az értelmezése is külön történelemkönyvet igényel, melyről egyre in­kább elfeledkezünk. Elvégre, ki beszél itt szocializmusról? A falat támasztom a buszmegállóban. Mellettem ki­pirult arcú fiatalok, csapzott hajukban konfetti, odébb két vasutas-egyenruhás áll, az év első munkanapja. Két­napos újságot veszek elő a belső zsebből, olvasom a ro­mániai híreket. Riport, tudósítás, felhívás, interjú, folyik a vér, dörögnek a fegyverek. A karácsony óta tartó folya­matban érzem magam, napjaink azóta úgy sorakoznak, mint hevederben a töltények Szinte hallani vélem, ahogy felugatnak a toronygéppuskák Az egyik vasutas szóba elegyedik a másikkal. Döb­benten fölnézek az újságból, ezek magyarul beszélnek J­ön a busz, el­képzed­ve meredek korábbi reflexemre. Néhány p­erc alatt így belénk fészkelheti magát­ egy tőlünk idegen világ? Hát p­ersze, magyarázom a páras ablaküveget törölgetve. Éppen ez történt velünk. Szakasztott ez a történet: egy egész nép emelte be, és fogadta el az idegen világot, a természetellenes viselke­dést. Mert hogyan is éltünk? Félve és szorongva. A rend­szerről azt hirdették, a mozgalom eleven hajszálerei kö­tik össze, holott a polgárok szorongása merevítette és kö­tötte gúzsba. Mítoszok nőttek a szorongásainkból, és elfo­gadtuk ezt az alig­ életet... Az első munkanap 1990-ben. Befordulok a színháznál, korán kelő kollégámmal köszöntjük egymást, ott, ahol fe­­ketéllett a jugoszláv tömeg Asztalomra táskámból kira­kom Rogyionov könyvét, s a kéziratra felírom a címet: Csokoládé Soha többé. D. I.

Next