Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-02 / 77. szám
Gondolatok két forduló között Ha visszatekintünk az emberiség történelmére, azt látjuk, hogy a csoporthoz és az eszméhez tartozásnak mindig nagy fontossága volt, nemcsak az egyén fennmaradása, hanem az egész csoport és az egész emberiség fejlődése szempontjából. Ez tartott meg népeket, mint például a lengyeleket, a magyarokat, a finneket, és sorolhatnánk a példákat. Az eszmék egyesítő ereje építette a piramisokat, a katedrálisokat, de könyvtárakat, apátságokat, egyetemeket is, olyan korokban, amelyek lakóinak nagy többsége földkunyhókban, viskókban lakott. A nyugati civilizációkban ezek az eszmék többnyire kizárólagosságra törekedtek a történelem folyamán, és az eszmékhez való tartozásnál mindig fontosabb volt annak puszta hirdetése. Bizonyos fokig a polgári társadalmak pártjai továbbvivői ennek a hagyománynak. Ugyanakkor az általános kulturális fejlődéssel a nyugati civilizáció létrehozott egy új, és hitünk szerint igazán emberi értékrendet: az egyén, a gondolkodó ember személyiségéhez fűződő értékrendet, amely mindenkinek megadja azt a jogát, hogy egyszeri és megismételhetetlen létezésében rejlő értékeit szabadon kifejthesse. Ez nem jelent anarchiát, a társadalomban továbbra is az emberek szabad önszerveződése alapján kialakuló csoportok fogják közvetíteni az egyének érdekeit. Ha azonban így van — illetve szeretnénk, hogy így legyen — akkor a politikai élet valamennyi szereplőjének — pártelnököktől a kocsmákban vitatkozókig — be kellene tartania az alábbi elveket: — Nem az a lényeg, hogy ki az, aki mondja, vagy teszi, hanem, hogy mit mond vagy tesz. — Nemcsak az a fontos, mit teszünk, hanem az is, hogy miként. Amit nem értünk, vagy nem értünk egyet vele, az még nem biztos, hogy ostobaság, és nem szabad eszerint reagálni rá. Az MDF, mint azt szervezeteinek, akcióinak sokszínűsége, felépítésének nem centralizált volta is mutatja, törekszik arra, hogy a fenti elveknek megfelelő szervezetté váljon. Természetesen ez nem mindig sikerül és tagjai, sőt vezetői sem tudnak mindig megfelelni a fenti elvárásoknak, de valljuk be, hogy a tökéletes megfeleléshez szentnek kellene lenni. Addig is, míg mindenki azzá válik, legyünk türelmesek. A Magyar Demokrata Fórum azt kéri a választópolgároktól, hogy mivel meggyőződésünk szerint az ország jövője a felelősségteljesen, önállóan gondolkodó emberek kezében van , azoknak adjanak bizalmat, akik a fenti követelményeknek a lehető legjobban megfelelnek. Bízunk abban, hogy közéjük sorolnak bennünket is. Demokráciát felelősséggel! MDF, Szeged • Csongrád megyei helyzetkép - kissé más Miközben országos paktumok köttetnek és/vagy nem köttetnek a választások második fordulója előtt, a helyi helyzetkép kissé más. Csongrád megyében is érvényesül egy országos tendencia, bizonyítja a KDNP megyei elnökségének szerkesztőségünkbe eljuttatott felhívása: „A Keresztény Demokrata Néppárt Csongrád megyei területi szervezete, mivel egyéni jelöltjei a választás második fordulójába nem jutottak be, felhívja Csongrád megye keresztény választópolgárait, hogy szavazataikkal az MDF egyéni jelöltjeit támogassák. A Keresztény Demokrata Néppárt Csongrád megyei szervezete kötelességének érzi természetes szövetségesének, az MDF-nek, mint keresztény, illetve nemzeti indíttatású pártnak választási támogatását.” A Független Kisgazdapárt megyei sajtófőnökétől, Hatvani Zoltántól nyert információink szerint a párt még versenyben lévő jelöltjei, illetve a helyi szervezetek döntik el, milyen legyen a választási magatartásuk Eszerint a Csongrád megyei 3. számú választókerületben, ahol dr. Bratinka József (MDF) kiugróan magas szavazataránnyal vezet, a kisgazdapárti szavazókat arra kéri fel pártjuk, hogy az SZDSZ jelöltjét, Rózsa Editet támogassák. (A harmadik helyen Annus József, az MSZP jelöltje „rajtol”.) A 4. számú, csongrádi választókerületben nem sikerült utolérnünk sem Pintér István kisgazdapárti jelöltet, sem a választási bizottságot, nem tudjuk tehát, visszalépett-e végül Pintér, vagy sem. Ha igen, mint erről tárgyalt, akkor a kisgazdák szavazóikat dr. Eke Károly független jelölt támogatására hívják föl (ő kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban: 34,42 százalékot, míg Harmath Istvánná, az MDF jelöltje „végzett” a második helyen, 18,14 százalékkal). A makói kerületből kaptunk még érdekes hírt: a kiszombori és a ferencszállási nemzeti kisgazdapártiak a 2. fordulóban a Független Kisgazdapárt jelöltjét, dr. Sántha Sándor orvost támogatják. Amit nem írtunk meg... Olvi'Wnk'U többször tájékoztattuk arról, hogy a választások első fordulóját megelőző kampány idejére megállási díjan [UNK] kötöttünk a pártokkal — a lehetséges esélyegyenlőség biztosítása céljából. Nem volt tehát módunk mindent közölni, amit pedig — a korrekt tájékoztatás igényével — szükséges lett volna A szerkesztőségünkbe érkezett olvasói levelek közül ezért csak most teszünk közzé egyet; sajtóetikai elveink szerint módot adtunk a válaszra is; a magunk részéről ezzel a két egyetemi oktató vitáját befejezettnek tekintjük. Európa nem arra van! Szabad marad-e a gondolat? A Délmagyarország március 15-i ünnepi számában a szegedi pártok képviselői az oktatásról fejtették ki terveiket, nézeteiket. A főleg a felsőoktatás körül kialakult vitában komoly aggodalomra okot adó felfogásra kell a figyelem fényét még a választások előtt ráirányítani — bárha a vatikai mozgalmak éppen a másképpen gondolkodás jogáért indultak, e felfogás meglehetősen középkorinak és totalitáriusnak tűnik. S jó lenne tudni: milyen gondolatok lesznek tilosak és üldözendők? Hol lesznek e Bratinka-MDF verzióban a szabadon gondolkodás határai? Lehet-e majd másképzéiket nevelni? Szabad-e majd következmények nélkül ateistának lenni egy MDF-Magyarországon? Avagy a gondolatszabadság eszméje elleni erőszaknak nézünk ismét elébe? Ha átgondolom e filozófiát, ennek bizony nem el-, hanem leszámolás íze van... Gyulay püspök úr — valamikor múlt év végén — a Délmagyarországban megjelent levelében kérte a pártokat, húzzák fel sisakrostélyaikat, hogy megismerjük igazi valójukat. Nos, a Bratinka- MDF „sisakrostély” egy pillanatra ismét felnyílt: aggódhatsz, Magyarország!? Európa, 1990 márciusa Dr. Anderle Ádám (még) tanszékvezető egyetemi tanár *• Kedves Anderle Ádám! „Szabad marad-e a gondolat?” — kérdezed a pártok oktatásról szóló beszélgetését (illetve a róla írott újságcikket) olvasva, s aggodalmaid okozójaként személyemet és az MDF-et nevezed meg. Egyszerű volna a válasz: természetesen szabad marad, és könnyű lenne visszakérdezni: mikor és mitől lett — szerinted is — szabad? Én inkább elmondom, mire gondolok. Idézel egy mondatot, pontosabban egy felet, mert a három pont helyén ez áll: „de listázást nem akarunk”, és aggodalmad azt is elfelejteti, hogy előtte ezt mondtam : „Az egyetemi autonómiának a személyi kérdésekben eddig is volt tere, a többpártrendszer éppen annak a garanciáját adhatja meg, hogy a szakmai minőség alapján választódjanak ki az emberek az oktatás minden szintjén.” — Megmondom hát, mire gondolok azzal, hogy „bizonyos gondolkodású embereknek menni kell...” Ez a — szerinted középkorinak és totalitáriusnak tetsző — kijelentés pusztán arra utal, hogy a sztálinista vagy posztsztálinista appartcsikok és oktatási bürokraták (ilyeneket magad is tucatszám tudnál sorolni) aligha fognak tudni szakmailag megfelelni a többpárti rendszer új követelményeinek és annak a szabadságnak, amelyet magad is féltesz. Kedves Kollégám, a gondolat-rendőrség nem a mi műfajunk! Itt, napokon belül nem egy más párt veszi át az egy párt hatalmát, hanem — reméljük — a többpárti demokrácia arat diadalt. Hogy a hatalomátvételről neked milyen — történelmi ismeretekkel is megtámogatott — elképzeléseid vannak, arról számolj el a saját lelkiismeretednek. A vallás- és erkölcstani oktatástól mindenesetre nem kell félned: nem lesz kötelező, mint nekem a marxista hittan! Hogy azon a kerekasztalbeszélgetésen mit mondtunk, s hogy ebből mi került újságpapírra — két külön dolog. Két és fél, háromórás beszélgetés summáját olvastad, amiért nyilván az újságíró vállalja a felelősséget. Miként azért is, hogy a nyilatkozó szociáldemokrataképviselő jelen sem volt a megbeszélésen. Kedves Tanszékvezető, Egyetemi Tanár Kollégám, kérlek, ne félj tőlünk, sőt Gyulay püspök úrtól sem. Óhatatlanul felcsattannak a sisakrostélyok, s most már a többség fogja eldönteni, kinek az arca rút... Szeged, 1990. március 20. Bratinka József adjunktus, az MDF képviselőjelöltje Választások lasztópolgárok figyelme már lankad... A várható személycseréket firtató újságírói kérdésre Bratinka József MDF-képviselőjelölt válaszát érdemes megfontolnunk, aki így nyilatkozott: „Az nyilvánvaló, hogy BIZONYOS GONDOLKODÁSÚ EMBEREKNEK menni kell majd az állami intézményi hierarchia minden szintjéről...” (kiemelés tőlem, A. Á.) Figyelem! Nem a tett, a jó vagy rossz cselekvés a mérce e felfogásban, hanem a gondolat. Ha arra gondolok, hogy az új polipon másképp gondolkodónak lenni az MDF-en túl is? Aki azt hiszi, hogy e Bratinka-MDF felfogás csak a marxista eszméket és gondolkodást (és ezeket vallókat) nem tűri, az nagyon téved. Bratinka adjunktus úr másutt ugyanis megjegyzi : „MI MINDENKÉPPEN VALLÁS- és erkölcstani oktatást szeretnénk.” Ámde: mi lesz azokkal a szülőkkel, akik például ateista szellemben kívánják cseme- Kedves Tagtársaim és szimpatizánsaink ! Azt hiszem, nem kell különösebb indoklást fűznöm ahhoz az igényhez, ami több tagtársunkban felvetődött helyi és országos szinten egyaránt: át kell gondolnunk eddigi tevékenységünket, s ha szükséges a megújuláshoz, újra kell választanunk a vezetőségeket. Elkerülhetetlennek látszik, egy előrehozott — rendkívüli — pártkongresszus összehívása. Egyúttal szükséges a pártprogram megvitatása és elfogadása, különös tekintettel a gazdasági, bel- és külpolitikai helyzetre. Mindezeknek a szegedi tagsággal való együttműködéssel kell kezdődnie. Újra kell kezdenünk a párt szervezésének alapjait! Úgy néz ki a választási eredményekből, valóban ,a nullához közeli állapotból kell újraindulnunk! Tisztáznunk kell egymás közötti nézeteltéréseinket is ahhoz, hogy mindazok, akik valamikor is csatlakoztak a szocdem párthoz, újra erőt merítsenek a politizáláshoz. Valós gyakorlati viselkedésünkké kell válnia annak a köszöntésnek, amely régóta a szocdem mozgalom jelszava volt: „BARÁTSÁG!” Látjuk, mennyire hiányzik a barátság a pártunkon belül, más pártok között — milyen nehéz lesz kormányt alakítani most! —, és a pártonkívüliek körében is. Felmerült egy sor olyan ötlet, amely a szegedi szocdem párt gyűlésezésein kívül lehetővé tenné a klubjellegű összejöveteleket is. A magam részéről ehhez felajánlottam kártyát, asztalifocit, orsós magnót — határozatlan időre. Kérem mindazokat, akik annak idején komolyan gondolták a belépésüket, segítsék ötleteikkel a szocdem mozgalom feléledését, hogy ne lehessen minket leírni a magyar politikai színtérről! Tehát: Taggyűlés 1990. április 5-én, csütörtökön 17 órakor az újszegedi szocdem központban (Rózsa Ferenc sugárút 9.). Szerencsés György Ellentétes... „A Délmagyarország 1990. március 30-i számában a Magyar Demokrata Fórum sajtótájékoztatójáról szóló tudósításban megjelent egy, a Vadutas Dolgozók Szabad Szakszervezetének nevében elhangzott felhívás; ettől a VDSZSZ elnöksége kategorikusan elhatárolja magát. A felhívást közzétevő személy nem volt illetékes, nem rendelkezett az elnökségtől felhatalmazással. A felhívás szövege és szelleme ellentétes a szabad szakszervezetek eszmeiségével, amely pártoktól függetlennek tekinti magát, fő feladatának az érdekvédelmi tevékenységet tartja. A Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnöksége felhívja a magyar vasutastársadalmat, hogy " 1990. április 8-án feltétlen menjen el szavazni, és ezt lelkiismeretére hallgatva végezze el." Galántai Ferenc mérnök-főtanácsos, a VDSZSZ elnöke — Mégis, ki tette az ominózus nyilatkozatot Vásárhelyen? —kérdeztük Galántai Ferenctől, aki személyesen hozta be szerkesztőségünkbe a fenti „elhatárolódást” — A szakszervezetünk egyik tagja, minden előzetes megbeszélés nélkül, valószínűleg jóindulatú szereplésivágyból — hangzott a válasz. 1990. április 2., hétfő Hamisított röplap Az erdélyi, pontosabban marosvásárhelyi események kapcsán a tömegtájékoztatás naponta újabb s újabb részletekkel szolgál, lerántván a leplet arról a manipulációs folyamatról, amely az emberéletet követelő atrocitásokhoz vezetett. Sütő András a panoráma legutóbbi adásában említette: a nyugati magyar emigráció által készített röplapokat úgy „időzítették” és élezték ki az erdélyi történésekre, hogy meghamisították rajta a keltezést, az általunk készített másolaton is egyértelműen kivehető, hogy az 1988. január 15-i dátumot átjavították 1990-re ... Több sem kell a kiéhezett, a bűnbakot kereső, a nacionalizmus vírusával megfertőzött tömegnek, ha mindehhez hozzátesszük a Die Zeit című lap legutóbbi értesülését, miszerint a bunkóval, kiegyenesített kaszával és szöges deszkával felfegyverkezettek egyenként ötezer lejt és jó adag pálinkát is kaptak (amit a Vasgárda Spanyolországban élő személyiségei fedeztek, valószínűleg a Vatra Romaneasca közvetítésével), mind világosabbá válik a folyamat ... Milyen alkalomra is készítették az inkriminált röplapot az amerikai magyar emigránsok? A címzett: Amerika szabad népei a falurombolás okán népirtással vádolják (1988-ban!) a kondukátort és klikkjét, felsorolván mindazt, amiről akkor tudomásuk volt: a falvak tervezett felszámolása mellett a magyar tannyelvű iskolák és egyetemek fokozatos elsorvasztása, a magyar anyanyelvű végzősök szétszórása színtiszta román közegbe (attól függetlenül, hogy ragaszkodnak-e szülőföldjükhöz), a jeles művészek és sportolók elrománosítása ... Arról is említést kell tennem, ami erdélyi szemszögből — enyhén szólva — túlzásnak tűnik; három millióra becsülik a veszélyeztetett magyarok számát (a szászokkal és svábokkal lehetünk annyian), s példaképpen említik Nadia Comaneci—Kémenes Anna nevét. A röplap „kulcsmondata” így hangzik: Vissza Erdélyt Magyarországnak! A hátoldalon röviden ismertetik a két világháború utáni békediktátumok körülményeit és közük történelmi Magyarország térképét. A többarcú igazsághoz tartozik, hogy manapság is elképzelhető hasonló röplap USA-beli forgalmazása, hiszen a magyar emigráció különböző csoportjai (45- sök, 56-sok stb) sok kérdésben egymás között sem tudnak közös nevezőre jutni — az is bizonyos, hogy mi is könnyűszerrel szolgálhatnánk adatokat a Cleveland székhelyű román emigrációs alakulatok „Dnyesztertől a Tiszáig” programjáról... Mi több, a temesvári Gazeta de Vest, illetve a Jászvásárhelyt (Iasi) megjelenő Timpul című lapokból is idézhetnénk hasonló túlkapásokat. A lényeg: a közölt röplapról egy román ügynök a Los Angeles-i református templomban (kézírása szerint a Willium sugárút és az Erwyn sarkán) készített másolatot. A keltezést pedig márciusban javították át, Erdélyben. Hamisítva, manipulálva, a maguk módján így „törvényesítve" a kiontott emberi vért... Pataki Sándor UNTURN TRANSYLVANIA TO HUNCASY. PLEASE SEND THIS LEAFLET TO VOUK CONGRESSMAN AND SENATOU. Show it to ) our íririMJi llOriNC. YOUR URGENT AlTEAL FOR ACTION. THANK YOU AND GOD BLESS YOU. (California Humum Rights Committee for ami other Minorities in Rumania ) TM| MCM0«ASLC ---------------b'/SEZ Íc «4in J-oS ÍSS tJi \tjjd tu ^ \V/A/