Délmagyarország, 1990. április (80. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-02 / 77. szám

Gondolatok két forduló között Ha visszatekintünk az embe­riség történelmére, azt látjuk, hogy a csoporthoz és az eszmé­hez tartozásnak mindig nagy fontossága volt, nemcsak az egyén fennmaradása, hanem az egész csoport és az egész embe­riség fejlődése szempontjából. Ez tartott meg népeket, mint például a lengyeleket, a magya­rokat, a finneket, és sorolhat­nánk a példákat. Az eszmék egyesítő ereje építette a pirami­sokat, a katedrálisokat, de könyvtárakat, apátságokat, egyetemeket is, olyan korok­ban, amelyek lakóinak nagy többsége földkunyhókban, vis­kókban lakott. A nyugati civili­zációkban ezek az eszmék többnyire kizárólagosságra tö­rekedtek a történelem folya­mán, és az eszmékhez való tar­tozásnál mindig fontosabb volt annak puszta hirdetése. Bizo­nyos fokig a polgári társadal­mak pártjai továbbvivői enne­k a hagyománynak. Ugyanakkor az általános kulturális fejlődéssel a nyugati civilizáció létreho­zott egy új, és hitünk sze­rint igazán emberi érték­rendet: az egyén, a gondol­kodó ember személyiségé­hez fűződő értékrendet, amely mindenkinek megad­ja azt a jogát, hogy egyszeri és megismételhetetlen léte­zésében rejlő értékeit sza­badon kifejthesse. Ez nem jelent anarchiát, a társada­lomban továbbra is az em­berek szabad önszerveződé­se alapján kialakuló cso­portok fogják közvetíteni az egyének érdekeit. Ha azon­ban így van — illetve sze­retnénk, hogy így legyen — akkor a politikai élet va­lamennyi szereplőjének — pártelnököktől a kocsmák­ban vitatkozókig — be kel­lene tartania az alábbi elve­ket: — Nem az a lényeg, hogy ki az, aki mondja, vagy teszi, ha­nem, hogy mit mond vagy tesz. — Nemcsak az a fontos, mit teszünk, hanem az is, hogy mi­ként.­­ Amit nem értünk, vagy nem értünk egyet vele, az még nem biztos, hogy ostobaság, és nem szabad eszerint reagálni rá. Az MDF, mint azt szerve­zeteinek, akcióinak sokszí­nűsége, felépítésének nem centralizált volta is mutat­ja, törekszik arra, hogy a fenti elveknek megfelelő szervezetté váljon. Termé­szetesen ez nem mindig si­kerül és tagjai, sőt vezetői sem tudnak mindig megfe­lelni a fenti elvárásoknak, de valljuk be, hogy a töké­letes megfeleléshez szent­nek kellene lenni. Addig is, míg mindenki azzá válik, legyünk türelmesek. A Magyar Demokrata Fó­rum azt kéri a választópol­gároktól, hogy mivel meg­győződésünk szerint az or­szág jövője a felelősségtelje­sen, önállóan gondolkodó emberek kezében van , azoknak adjanak bizalmat, akik a fenti követelmények­nek a lehető legjobban meg­felelnek. Bízunk abban, hogy közéjük sorolnak ben­nünket is. Demokráciát felelősség­gel! MDF, Szeged • Csongrád megyei helyzetkép - kissé más Miközben országos paktu­mok köttetnek és/vagy nem köttetnek a választások má­sodik fordulója előtt, a he­lyi helyzetkép­­ kissé más. Csongrád megyében is ér­vényesül egy országos ten­dencia, bizonyítja a KDNP megyei elnökségének szer­kesztőségünkbe eljuttatott felhívása: „A Keresztény Demokrata Néppárt Csongrád megyei területi szervezete, mivel egyéni jelöltjei a választás második fordulójába nem jutottak be, felhívja Csong­rád megye keresztény vá­lasztópolgárait, hogy szava­zataikkal az MDF egyéni je­löltjeit támogassák. A Ke­resztény Demokrata Nép­párt Csongrád megyei szer­vezete kötelességének érzi természetes szövetségesének, az MDF-nek, mint keresz­tény, illetve nemzeti indít­tatású pártnak választási tá­mogatását.” A Független Kisgazdapárt megyei sajtófőnökétől, Hat­vani Zoltántól nyert infor­mációink szerint a párt még versenyben lévő jelöltjei, il­letve a helyi szervezetek döntik el, milyen legyen a választási magatartásuk Eszerint a Csongrád megyei 3. számú választókerületben, ahol dr. Bratinka József (MDF) kiugróan magas sza­vazataránnyal vezet, a kis­gazdapárti szavazókat arra kéri fel pártjuk, hogy az SZDSZ jelöltjét, Rózsa Edi­tet támogassák. (A harma­dik helyen Annus József, az MSZP jelöltje „rajtol”.) A 4. számú, csongrádi válasz­tókerületben nem sikerült utolérnünk sem Pintér Ist­ván kisgazdapárti jelöltet, sem a választási bizottságot, nem tudjuk tehát, visszalé­pett-e végül Pintér, vagy sem. Ha igen, mint erről tárgyalt, akkor a kisgazdák szavazóikat dr. Eke Károly független jelölt támogatásá­ra hívják föl (ő kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban: 34,42 százalékot, míg Harmath Istvánná, az MDF jelöltje „végzett” a második helyen, 18,14 száza­lékkal). A makói kerületből kap­tunk még érdekes hírt: a kiszombori és a ferencszál­­lási nemzeti kisgazdapártiak a 2. fordulóban a Függet­len Kisgazdapárt jelöltjét, dr. Sántha Sándor orvost támogatják. Amit nem írtunk meg... Olvi'Wnk'U­ többször tájékoztattuk arról, hogy a vá­­lasztások­­ első fordulóját megelőző kampány idejére meg­­állási díjan [UNK] kötöttünk a pártokkal — a lehetséges esély­­egyenlőség biztosítása céljából. Nem volt tehát módunk mindent közölni, amit pedig — a korrekt tájékoztatás igé­nyével — szükséges lett volna A szerkesztőségünkbe ér­kezett olvasói levelek közül ezért csak most teszünk köz­zé egyet; sajtóetikai elveink szerint módot adtunk a vá­laszra is; a magunk részéről ezzel a két egyetemi oktató vitáját befejezettnek tekintjük. Európa nem arra van! Szabad marad-e a gondolat? A Délmagyarország már­cius 15-i ünnepi számában a szegedi pártok képviselői az oktatásról fejtették ki ter­veiket, nézeteiket. A főleg a felsőoktatás körül kiala­kult vitában komoly aggo­dalomra okot adó felfogás­ra kell a figyelem fényét még a választások előtt rá­irányítani — bárha a va­tikai mozgalmak éppen a másképpen gondolkodás jo­gáért indultak, e felfogás meglehetősen középkorinak és totalitáriusnak tűnik. S jó lenne tudni: milyen gon­dolatok lesznek tilosak és üldözendők? Hol lesznek e Bratinka-MDF verzióban a szabadon gondolkodás hatá­rai? Lehet-e majd máskép­zéiket nevelni? Szabad-e majd következmények nél­kül ateistának lenni egy MDF-Magyarországon? Avagy a gondolatszabadság eszméje elleni erőszaknak nézünk ismét elébe? Ha át­gondolom e filozófiát, en­nek bizony nem el-, hanem leszámolás íze van... Gyu­­lay püspök úr — valamikor múlt év végén — a Dél­­magyarországban megjelent levelében kérte a pártokat, húzzák fel sisakrostélyaikat, hogy megismerjük igazi va­lójukat. Nos, a Bratinka- MDF „sisakrostély” egy pil­lanatra ismét felnyílt: ag­gódhatsz, Magyarország!? Európa, 1990 márciusa Dr. Anderle Ádám (még) tanszékvezető egyetemi tanár *• Kedves Anderle Ádám! „Szabad marad-e a gon­dolat?” — kérdezed a pártok oktatásról szóló beszélgeté­sét (illetve a róla írott új­ságcikket) olvasva, s aggo­dalmaid okozójaként szemé­lyemet és az MDF-et neve­zed meg. Egyszerű volna a válasz: természetesen szabad ma­rad, és könnyű lenne vis­­­szakérdezni: mikor és mitől lett — szerinted is — sza­bad? Én inkább elmondom, mire gondolok. Idézel egy mondatot, pon­tosabban egy felet, mert a három pont helyén ez áll: „de listázást nem akarunk”, és aggodalmad azt is elfe­lejteti, hogy előtte ezt mond­tam : „Az egyetemi auto­nómiának a személyi kér­désekben eddig is volt tere, a többpártrendszer éppen annak a garanciáját adhatja meg, hogy a szakmai minő­ség alapján választódjanak ki az emberek az oktatás minden szintjén.” — Meg­mondom hát, mire gondolok azzal, hogy „bizonyos gon­dolkodású embereknek men­ni kell...” Ez a — szerin­ted középkorinak és totali­táriusnak tetsző — kijelen­tés pusztán arra utal, hogy a sztálinista vagy posztsztá­­linista appartcsikok és ok­tatási bürokraták (ilyeneket magad is tucatszám tudnál sorolni) aligha fognak tud­ni szakmailag megfelelni a többpárti rendszer új köve­telményeinek és annak a szabadságnak, amelyet ma­gad is féltesz. Kedves Kollégám, a gon­dolat-rendőrség nem a mi műfajunk! Itt, napokon be­lül nem egy más­ párt veszi át az egy­ párt hatalmát, ha­nem — reméljük — a több­párti demokrácia arat dia­dalt. Hogy a hatalomátvétel­ről neked milyen — törté­nelmi ismeretekkel is meg­támogatott — elképzeléseid vannak, arról számolj el a saját lelkiismeretednek. A vallás- és erkölcstani okta­tástól mindenesetre nem kell félned: nem lesz kötelező, mint nekem a marxista hit­tan! Hogy azon a kerekasztal­­beszélgetésen mit mondtunk, s hogy ebből mi került új­ságpapírra — két külön do­log. Két és fél, háromórás beszélgetés summáját olvas­tad, amiért nyilván az új­ságíró vállalja a felelősséget. Miként azért is, hogy a nyilatkozó szociáldemokrata­­képviselő jelen sem volt a megbeszélésen. Kedves Tanszékvezető, Egyetemi Tanár Kollégám, kérlek, ne félj tőlünk, sőt Gyulay püspök úrtól sem. Óhatatlanul felcsattannak a sisakrostélyok, s most már a többség fogja eldönteni, ki­nek az arca rút... Szeged, 1990. március 20. Bratinka József adjunktus, az MDF képviselőjelöltje Választások­ lasztópolgárok figyelme már lankad... A várható személycseréket firtató újságírói kérdésre Bratinka József MDF-kép­­viselőjelölt válaszát­­ érde­mes megfontolnunk, aki így nyilatkozott: „Az nyilvánva­ló, hogy BIZONYOS GON­DOLKODÁSÚ EMBEREK­NEK menni kell majd az ál­lami intézményi hierarchia minden szintjéről...” (ki­emelés tőlem, A. Á.) Figyelem! Nem a tett, a jó vagy rossz cselekvés a mérce e felfogásban, ha­nem a gondolat. Ha arra gondolok, hogy az új poli­pon másképp gondolkodó­nak lenni az MDF-en túl is? Aki azt hiszi, hogy e Bra­tinka-MDF felfogás csak a marxista eszméket és gon­dolkodást (és ezeket valló­kat) nem tűri, az nagyon téved. Bratinka adjunktus úr másutt ugyanis megjegy­zi : „MI MINDENKÉPPEN VALLÁS- és erkölcstani ok­tatást szeretnénk.” Ámde: mi lesz azokkal a szülők­kel, akik például ateista szellemben kívánják cseme- Kedves Tagtársaim és szimpatizánsaink ! Azt hiszem, nem kell kü­lönösebb indoklást fűznöm ahhoz az igényhez, ami több tagtársunkban felvetődött helyi és országos szinten egyaránt: át kell gondol­nunk eddigi tevékenységün­ket, s ha szükséges a meg­újuláshoz, újra kell válasz­tanunk a vezetőségeket. El­kerülhetetlennek látszik, egy előrehozott — rendkívüli — pártkongresszus összehívása. Egyúttal szükséges a párt­program megvitatása és el­fogadása, különös tekintet­tel a gazdasági, bel- és kül­politikai helyzetre. Mind­ezeknek a szegedi tagsággal való együttműködéssel kell kezdődnie. Újra kell kezdenünk a párt szervezésének alapjait! Úgy néz ki a választási eredményekből, valóban ,a nullához közeli állapotból kell újraindulnunk! Tisztáz­nunk kell egymás közötti nézeteltéréseinket is ahhoz, hogy mindazok, akik vala­mikor is csatlakoztak a szocdem párthoz, újra erőt merítsenek a politizáláshoz. Valós gyakorlati viselkedé­sünkké kell válnia annak a köszöntésnek, amely régóta a szocdem mozgalom jelsza­va volt: „BARÁTSÁG!” Látjuk, mennyire hiányzik a barátság a pártunkon belül, más pártok között — mi­lyen nehéz lesz kormányt alakítani most! —, és a pár­­tonkívüliek körében is. Felmerült egy sor olyan ötlet, amely a szegedi szoc­dem párt gyűlésezésein kí­vül lehetővé tenné a klub­jellegű összejöveteleket is. A magam részéről ehhez fel­ajánlottam kártyát, asztali­focit, orsós magnót — ha­tározatlan időre. Kérem mindazokat, akik annak idején komolyan gon­dolták a belépésüket, segít­sék ötleteikkel a szocdem mozgalom feléledését, hogy ne lehessen minket leírni a magyar politikai színtérről! Tehát: Taggyűlés 1990. április 5-én, csütörtökön 17 órakor az újszegedi szoc­dem központban (Rózsa Fe­renc sugárút 9.). Szerencsés György Ellentétes... „A Délmagyarország 1990. március 30-i számában a Magyar Demokrata Fórum sajtótájékoztatójáról szóló tu­dósításban megjelent egy, a Vadutas Dolgozók Szabad Szakszervezetének nevében elhangzott felhívás; et­től a VDSZSZ elnöksége kategorikusan elhatárolja magát. A felhívást közzétevő személy nem volt illetékes, nem ren­delkezett az elnökségtől felhatalmazással. A felhívás szö­vege és szelleme ellentétes a szabad szakszervezetek esz­meiségével, amely pártoktól függetlennek tekinti magát, fő feladatának az érdekvédelmi tevékenységet tartja. A Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezetének elnök­sége felhívja a magyar vasutastársadalmat, hogy " 1990. április 8-án feltétlen menjen el szavazni, és ezt lelkiis­meretére hallgatva végezze el." Galántai Ferenc mérnök-főtanácsos, a VDSZSZ elnöke — Mégis, ki tette az omi­nózus nyilatkozatot Vásár­helyen? —kérdeztük Ga­­lántai Ferenctől, aki szemé­lyesen hozta be szerkesztő­ségünkbe a fenti „elhatáro­lódást” — A szakszervezetünk­ egyik tagja, minden előzetes megbeszélés nélkül, valószí­nűleg jóindulatú szereplési­vágyból — hangzott a vá­­lasz. 1990. április 2., hétfő Hamisított röplap Az erdélyi, pontosabban marosvásárhelyi események kapcsán a tömegtájékoztatás naponta újabb s újabb rész­letekkel szolgál, lerántván a leplet arról a manipulációs folyamatról, amely az em­beréletet követelő atrocitá­sokhoz vezetett. Sütő And­rás a panoráma legutóbbi adásában említette: a nyu­gati magyar emigráció által készített röplapokat úgy „időzítették” és élezték ki az erdélyi történésekre, hogy meghamisították rajta a keltezést, az általunk ké­szített másolaton is egyér­telműen kivehető, hogy az 1988. január 15-i dátumot átjavították 1990-re ... Több sem kell a kiéhezett, a bűn­bakot kereső, a nacionaliz­mus vírusával megfertőzött tömegnek, ha mindehhez hozzátesszük a Die Zeit cí­mű lap legutóbbi értesülé­sét, miszerint a bunkóval, kiegyenesített kaszával és szöges deszkával felfegyver­kezettek egyenként ötezer lejt és jó adag pálinkát is kaptak (amit a Vasgárda Spanyolországban élő sze­mélyiségei­ fedeztek, való­színűleg a Vatra Romaneas­­ca közvetítésével), mind vi­lágosabbá válik a folya­mat ... Milyen alkalomra is ké­szítették az inkriminált röp­lapot az amerikai magyar emigránsok? A címzett: Amerika szabad népe­i a falurombolás okán népirtás­sal vádolják (1988-ban!) a kondukátort és klikkjét, fel­sorolván mindazt, amiről akkor tudomásuk volt: a falvak tervezett felszámolá­sa mellett a magyar tan­nyelvű iskolák és egyete­mek fokozatos elsorvasztása, a magyar anyanyelvű vég­zősök szétszórása színtiszta román közegbe (attól füg­getlenül, hogy ragaszkod­­nak-e szülőföldjükhöz), a jeles művészek és sporto­lók elrománosítása ... Arról is említést kell ten­nem, ami erdélyi szemszög­ből — enyhén szólva — túl­zásnak tűnik; három millió­ra becsülik a veszélyezte­tett magyarok számát (a szászokkal és svábokkal le­hetünk annyian), s példa­képpen említik Nadia Co­maneci—Kémenes Anna ne­vét. A röplap „kulcsmondata” így hangzik: Vissza Erdélyt Magyarországnak! A hátol­dalon röviden ismertetik a két világháború utáni bé­kediktátumok körülményeit és közük történelmi Ma­gyarország térképét. A többarcú igazsághoz tartozik, hogy manapság is elképzelhető hasonló röplap USA-beli forgalmazása, hi­szen a magyar emigráció különböző csoportjai (45- sök, 56-sok stb) sok kér­désben egymás között sem tudnak közös nevezőre jutni — az is bizonyos, hogy mi is könnyűszerrel szolgálhatnánk adatokat a Cleveland székhelyű ro­mán emigrációs alakula­tok „Dnyesztertől a Tiszá­ig” programjáról... Mi több, a temesvári Gazeta de Vest, illetve a Jászvá­sárhelyt (Iasi) megjelenő Timpul című lapokból is idézhetnénk hasonló túlka­pásokat. A lényeg: a közölt röp­lapról egy román ügynök a Los Angeles-i reformá­tus templomban (kézírása szerint a Willium sugárút és az Erwyn sarkán) ké­szített másolatot. A kelte­zést pedig márciusban ja­vították át, Erdélyben. Ha­misítva, manipulálva, a maguk módján így „törvé­nyesítve" a kiontott embe­ri vért... Pataki Sándor UNTURN TRANSYLVANIA TO H­U­N­C­A­SY. PLEASE SEND THIS LEAFLET TO VOUK CONGRESSMAN AND SENATOU. Show it to ) our íririMJi llOriNC. YOUR URGENT AlTEAL FOR ACTION. THANK YOU AND GOD BLESS YOU. (California Humum Rights Committee for ami other Minorities in Rumania ) TM| MCM0«ASLC ---------------­b'/SEZ Íc «4in J-oS ÍSS tJi \tjjd tu ^ \V/A/

Next