Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)
1990-07-01 / 158. szám
2 A HÉT... ...KRÓNIKÁJA Carlos, valódi nevén Iich Ramirez Sanchez 1949-ben született Venezuelában. Állítólag őt bújtattuk — akarom mondani: bújtatni: akkori nagyjaink — Magyarországon. Nem tudni, miért éppen most röppentette szárnyra e hírt a Belügyminisztérium, ugyanis nehezen hihető, hogy eddig erről az ügyről senki sem értesült volna. Vagy tudni? A hét másik érdekes, magyar vonatkozású híre, hogy Göncz Árpád július 29-ére írta ki az ominózus — Király Zoltán és az MSZP által kezdeményezett — népszavazást: nyilvánvaló azért esett választásuk a politikai uborkaszezon egyik kánikulai napjára, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Azaz: (feltehetőleg) a szabadságolások miatt nem jelenik meg ezen aktuson a szavazópolgárok szükséges hányada, ugyanakkor nem érheti szó a ház elejét, hiszen mégiscsak kiírták a népszavazást a saját maguk által hozott — ám most átmenetileg kellemetlenné vált — törvény alapján. G. Bush amerikai elnök szerint nem szükséges, hogy a NATO és a Varsói Szerződés között megnemtámadási szerződés jöjjön létre. A két fél számára — szerinte — „megnyugtató volna, ha az átalakult NATO és az, ami megmarad a Varsói Szerződésből, közösen kinyilvánítaná, hogy nem tekinti veszélyesnek a másikat". A brezsnyevizmus utolsó csatlósa, a kubai vezetés „tragikus hibának" tekintené a többpártrendszer bevezetését. Sőt, a „jelenlegi rendkívül bonyolult körülmények között is folytatja forradalmi útját, további hősies erőfeszítésekre ösztönözve a kubai népet”. A kommunizmus másik, az előbbinél fontosabb „bástyájában", Kínában 39 elítéltet végeztek ki a héten. Kanton város e halottai közül 17-et a közrend megsértésében találtak vétkesnek. (Valamennyien részt vettek egy óraüzletben történt, de közelebbről nem részletezett „vérfürdőben" — jelenti az AP és UPI.) Ha már a kommunista rezsimeknél tartunk: az UPI szerint a kambodzsai kormány erői egy szovjet MiG—21-es vadászbombázóval támadták meg az ellenállók kezén levő Staung városát. ...SZENZÁCIÓJA Pereljük az USA-t. Nem semmi, hiszen többször is ujjat húztunk a 20. század legdinamikusabban fejlődő birodalmával. Elegendő csak arra célozni, hogy a második világháború alatt a százezer négyzetkilométer alá csökkentett Magyarország mind az Egyesült Államoknak, mind a Szovjetuniónak hadat üzent. (L. még: Magyar virtus.) Ezúttal azonban nem turáni, koppányi, leheli-bulcsúi villongásokról van szó, hanem komoly jogi kérdésről. A magyar állam ugyanis New York Legfelsőbb Bíróságán hivatalosan bejelentette igényét a pannóniai ezüstkincsre, amelyet a Sotheby-cég — egy brit lord megbízásából — árverésre akart bocsátani. A páratlan műkincsek értékét 150 millió dollárra becsülik. A római kori lelet 14 remekmívű ezüstedényből áll feltehetőleg a IV —V. Századból, egy főrangú pannóniai család birtokában lehettek, s pincében rejtőzve vészelték át a történelem viharait. A kincs a Balaton-felvidékről származik: e tényt bizonyítja az is, hogy több tárgyon olvasható a Balaton latin neve: Pelso. „Ügyünket" bonyolítja, hogy Jugoszlávia és Libanon is igényt formál e kincsre. Déli szomszédaink érvelése szerint az ezüsttárgyak Pannóniának ama részéből valók, amely ma jugoszláv terület, sőt — lássunk csodát — e kincset egy jugoszláv diplomata csempészte 1977-ben Angliába. (Igyen dicsőülhet meg egy csempész, azaz egy közönséges bűnöző.) Az ezüsttárgyak Londonban bukkantak fel: lord Northampton egy libanoni kereskedőtől vásárolta meg. Nem lesz könnyű dolgunk, ámbátor jó hír, hogy a műtárgyak az USA-ból nem vihetők ki addig, amíg tulajdonjogukat nem tisztázták. (Az angol lord ugyanis Svájcba szerette volna „átmenteni", árverésre. Úgy látszik, a vagyonátmentés nem csupán kelet-európai kommunista találmány.) Sajnos, a hosszúnak ígérkező, bonyolult perköltségei dollárszázezrekben mérhetők: ez körülbelül annyit jelent, hogy a magyar földből származó kincseket — abban az optimális esetben, ha a bíróság nekünk ad igazat — tulajdonképpen meg kell vásárolnunk. Mintha nem a miénk volna. ... KOMMENTÁRJA A KGB változatlanul a sztálini módszerekre építve dolgozik, gyakorlatilag a politikai rendőrség funkcióit látja el — jelentette ki a Komszomolszkaja Pravda szerdai számában Oleg Kalugin, a KGB nyugalmazott vezérőrnagya. A politikát valamennyire figyelemmel kísérők számára e kijelentés nem okozott túl nagy meglepetést: fontosságát annak köszönheti, hogy a tábornok (hosszú éveken át a KGB „amerikai főrezidense"), elmondta: a KGB-nek sosem voltak anyagi gondjai; annyi rubelt és dollárt kaptak a költségvetésből, amennyit kértek. A kiadásokat az SZKP legfelső vezetése hagyta jóvá. Kalugin urat 1968-ban kezdték először kétségek gyötörni: a csehszlovákiai invázió ténye valósággal megrázta őt és Dobrinyin nagykövet urat. Az amerikai hírszerzés ugyanis nem vett részt a csehszlovákiai események alakításában, sőt, a CIA-t is meglepetésként érték a nyárvégi „prágai események". Lássuk a vezérőrnagy leleplező interjújának főbb megállapításait: a titkos ügynökök irányításának módszerei a cári politikai rendőrség, az „Ohrana" belső utasításaira épülnek. A KGB létszáma túlméretezett, rengeteg külső informátor pénzért, ajándékért, lakáskiutalásért „segít". Sok millió szovjet és külföldi állampolgárról rendelkeznek adatokkal, minthogy ezek gyűjtését már 1918-ban elkezdték. A KGB vezetői — a párt helyi vezetőinek kérésére is — elrendelhették telefonok lehallgatását. A tábornok utalt arra, hogy tudomása szerint néhány éve a KGB politikai gyilkosságokat követett el, személyesen is értesült ilyen akciókról. Mondom, igazán nem lehet meglepődni a fentieken, csupán azon, hogy mindezeket egy „beépített ember”, egy tábornok mondja. Ő amerikai főrezidens volt; reméljük, előbb-utóbb megszólal a kelet-európai főrezidens is. S ekkor a magyar állampolgárok végre megtudhatják, hogy miként jutott hatalomra. Iliescu úr Bukarestben, sőt, azt is, hogy J. Andropov volt 1956-os budapesti szovjet nagykövet volt tolmácsa. Elbert János miképpen lelte halálát Siófokon, a Balaton sekély partján. Valóban „csak" vízbefúlt? Sandi István Körkép Négy kontinens vezető politikusai Budapesten Kommunisták után kereszténydemokraták Budapesten megkezdődött a Kereszténydemokrata Internacionálé csúcsértekezlete szombaton délelőtt, a Fórum Szállóban. A megnyitó beszédet Eduardo Fernandez, az 54 ország kereszténydemokrata pártjait tömörítő szervezet elnöke mondta, majd a magyar vendéglátók nevében Antall József miniszterelnök, a Magyar Demokrata Fórum elnöke üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. A világkonferencia témája Kelet- és Közép-Európa jövője, valamint a kereszténydemokrácia szerepe a térségben végbemenő változásokban. A tanácskozásra Budapestre jöttek négy kontinens vezető politikusai: államfők, alelnökök, kormányfők. A résztvevők között üdvözölhetjük Helmut Kohl nyugatnémet, Giulio Andreotti olasz, Wilfried Martens belga, Fenech Adami máltai, Ruud Lubbers holland miniszterelnököt, valamint 27 ország kereszténydemokrata pártjainak vezetőit. Az MDF-en kívül a világkonferencia házigazdája a Kereszténydemokrata Néppárt és a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt. A Kereszténydemokrata Internacionálé döntése, miszerint Budapesten tartja csúcstalálkozóját, igen nagy megtiszteltetés számunkra — mondta Antall József, a Magyar Demokrata Fórum elnöke, miniszterelnök. Elismerése ez annak a küzdelemnek, amit a világ e térségének népei függetlenségükért, egyúttal pedig a keresztényi értékekért folytattak. Mintegy történelmi visszatekintésként méltatta a keresztény alapokon nyugvó európai civilizációt, amely a modern kor meghatározó tényezője. A kereszténydemokráciának az a formája, amely a II. világháború után kialakult, mintegy szintézise a keresztényi, a liberális és a szociális elemeknek, s nem véletlen, hogy ez volt az az irányzat, amely a nácizmus bukása után képes volt újrateremteni Európát. Ugyanígy az sem véletlen, hogy a kelet-európai totális kommunista rendszerek felbomlása után éppen a kereszténydemokrata irányultságú pártok és mozgalmak jutnak vezető szerephez e válságban lévő társadalmak újrateremtésében. Antall József kifejtette azt a véleményét, hogy ezeknek az erőknek a következő években kiemelkedő szerep jut majd a megbukott kommunista rendszerek helyett kialakuló társadalmak kiépítésében. Egyetemre - állampolgári jogon A felsőoktatás teljes átalakítása nélkül elképzelhetetlen, hogy hazánk a világ fejlettebb részéhez kapcsolódjék. Vagy gyorsan a perifériára kerülünk, és teljesen leszakadunk, vagy az alkalmazkodás és az együttműködés útját választjuk - hangzott el a Rektori Konferencia, a Főigazgató Konferencia és az Országos Felsőoktatási Érdekképviseleti Szövetség kibővített ülésén. A mostani válság részben morális, részben anyagi természetű. Az intézmények a működésképtelenség felé sodródnak. Ugyanakkor a felsőoktatással szemben támasztott követelmények nőnek, éppen ezért nem tartható fenn tovább a jelenlegi beiskolázási eljárás. A felsőfokú képzésben való részvétel az előírt előtanulmányokkal rendelkezők számára állampolgári jog, ennek érvényesülése ugyancsak halaszthatatlan, és azt eredményezi, hogy az egyetemisták számát kétszeresére, a középfokú oktatás fejlesztése után háromszorosára kell növelni igen rövid időn belül. (MTI) 1990. július 1., vasárnap Rádiótelex MÁV ÉS MALÉV ÁREMELÉS. A német valutaunió bevezetése miatt július 1-jétől emelkednek a Budapestről az NDK-ba induló légiutazások tarifái. A Budapest —Berlin teljes árú retúrjegy a továbbiakban 16600 forint lesz. A Magyarország és a Cseh és Szlovák Köztársaság közötti nem kereskedelmi megállapodások hatályon kívül helyezése miatt július 1-jétől a prágai járaton 40 százalékos díjemelést vezetnek be. A már megváltott, illetve lefoglalt repülőjegyek a jegy érvényességi idején belül felhasználhatók. A Malév tarifaemelései a légi áruszállításra is kiterjednek. Mától jelentősen megemelkednek a nemzetközi vasúti személyforgalom díjtételei. A MÁV Vezérigazgatóságának közleménye szerint az áremelkedést a német valutaunió létrejötte, illetve a KGST országok közötti rubelelszámolásra vonatkozó megállapodások hatályon kívül helyezése indokolja, így július 1-jétől az NDK-beli célállomásokra kiadott menetjegyek ára mintegy háromszorosára növekszik, a Lengyelország, Románia, Bulgária, valamint a Cseh és Szlovák Köztársaság felé induló járatokra pedig átlagosan 40 százalékkal emelkednek a tarifák. Az áremelés a menetjegyekre és a hálókocsijegyekre egyaránt vonatkozik. A június 30-ig elővételben megváltott, s a régi áron kiadott menetjegyek érvénytartamukon belül utazásra felhasználhatók. (MTI) BEKÖSZÖNT A NÉMET-NÉMET VALUTAUNIÓ. Reményteljes, ünnepélyes pillanatként, az egész német történelem egyik jelentős állomásaként várják az NSZK-ban is a német—német pénzügyi, gazdasági és szociális unió vasárnapi életbeléptetését, a márka törvényes fizetési eszközként az NDK-ban való bevezetését, nemkülönben a belnémet határellenőrzés megszűntét. Helmut Kohl szövetségi kancellárnak a Bild-Zeitung című napilap szombati számában megjelent nyilatkozata szerint a németség gazdaságilag még soha nem volt ilyen erősen felvértezve hazája egyesüléséhez: a gazdaság virágzik, növekedése immáron nyolc éve tart, és semmi sem mutat arra, hogy vége lesz. A bonni kormányfő mindamellett jelezte, hogy a nyugati németségnek is áldozatot kell hoznia az NDK-beli honfitársainak javára, s tetterővel melléjük kell állnia. Most már vállvetve láthatnak hozzá a közös cél kiteljesítéséhez, az egység betetőződéséhez az egységes és szabad Európában. JÚLIUS 15-ÉVEL SZŰNIK MEG A FRANCIA VÍZUMKÉNYSZER. A Párizsban múlt héten megtartott magyar—francia miniszterelnöki tárgyaláson létrejött megállapodásnak megfelelően pénteken Párizsban sikeresen befejeződtek a szakértői tárgyalások a két ország közötti vízumkényszer eltörléséről. A létrejött megállapodás értelmében július 15-étől a két ország kölcsönösen megszünteti a vízumkényszert mindazok számára, akik három hónapnál rövidebb időre, és nem munkavállalás céljából utaznak egymás országába. Az államközi egyezmény aláírásáról a napokban döntenek. A tárgyalásokon szó volt arról is, hogy a felek a jövőben kölcsönösen megkönnyítik a vízumok kiadását azok számára is, akik tartós kiküldetésben, három hónapnál hosszabb időre utaznak a másik országba, ÚTLEVÉL NÉLKÜL JUGOSZLÁVIÁBA. Mától a külföldi turisták útlevél és vízum nélkül utazhatnak Jugoszláviába, a személyazonossági igazolvány is elegendő lesz a határátlépéshez — jelentette a Tanjug jugoszláv hírügynökség. A jugoszláv parlament által az idegenforgalom nemzetközi éve alkalmából megszavazott könnyítés azoknak az országoknak az állampolgáraira vonatkozik, amelyek diplomáciai kapcsolatban állnak Jugoszláviával. A rendelkezés 1991 áprilisáig érvényes, de a jugoszláv kormány fenntartja magának a jogot, hogy „rendkívüli körülmények" esetén módosítsa az új szabályt. Megfigyelők szerint az új rendelkezés nyilvánvaló célja, az idegenforgalomból származó bevételek növelése. (AFP/AP) Vásárhelyről • Vásárhelyre Virágzó fa a sziklaszikten A Virág utcai művésztelep hű a nevéhez. tenyérnyi zöld szigetek virágszőnyegén egy szerény katalógus előszavát olvasom. ..... úgy képzelem, hogy az alföldi Vásárhely is emberszabású, hangulatos és kedves, ,bolond kisváros", vagy legalábbis élnek még ott is olyan emberek, akik őriznek ebből a régi életformából annyit, amiért még érdemes, örökké érdemes lesz ezeket a kisvárosokat szeretni." Marosi Ildikó Marosvásárhelyről Hódmezővásárhelyre küldött szépszavú üzenetében így jellemzi erdélyi beszélgetőtársamat, Fekete Zsoltot. ..... soha életében nem akart más csinálni, mint festeni. ” — Akvarellezni a nagymamámtól tanultam, családomban egyszerre volt jelen az urbánus lét szellemi izgalma és a falusi életforma természetközeli egyszerűsége. Édesapám református lelkészként falusi közösségekben teljesített hivatást, így kisgyermekként megismertem a székelység gondolkodásmódját, szellemi és tárgyi kultúráját. Részese voltam hagyományőrző szokásaiknak, a szép közös ünnepekre való készülődéseknek, a húsvéti feltámadás koszorúfonásainak, a székely kapu-faragásoknak. Hallgattam művészeti stúdiumokat, tanultam a kolozsvári református teológián, dolgoztam a Csíkszeredai kerámia megújításán. 1962 döntő fordulat életemben; Marosvásárhelyen befogadott az ottani művészeti közösség. Munkáltak bennem a gyimesi, udvarhelyi, hargitai gyújtóutak emlékei, a népművészet elementáris hatása, Zsögödi Nagy Imre példája. Akkoriban szén- és tusrajzokat készítettem és akvarelleztem Ismét Marosi Ildikó bevezető sorait idézem Fekete Zsolt festőiségéről, aki ..nem elméletek és nem iskolák szerint, hániém ahogy az ereje, hangulata és főleg ahogy az őt körülvevő falak, cseréptetők, templomok, erdők vagy patakok sugallják... Ennek a lappangó, de tűzálló, szívós életnek, életformának diáik, mindig az erdélyi otthon üzenetét viszi magával Fekete Zsolt kiállítása Marosvásárhelyről Hódmezővásárhelyre. Erdély viharvert, ahonnan tragikusan húzódik el, valósággal menekül a magyar élet. Virágos, pántlikás, életet jelentő vőfélybotok helyett ,másfajta, testi és lelki husángok, vasvillák, dorongok, fejszék és szekercék kísérik utunkat — nem először a történelmünkben. És íme, mégis vannak halkszavú embereink, akik mindennek ellenére nem teszik le az ecsetet, és nem menekülnek el, hanem festenek tovább!” — Gyerekként megérintett a háború drámája, s a mostani forradalom idején, s az utána következő események során fölelevenedtek a tragikus képek. Visszavonultan élek, ennek ellenére részese lehetek a Marosvásárhelyen élő magyar szellemi körnek, mely Sütő András köré szerveződik. Művészeti elképzeléseinkben is sok a rokon vonás közöttünk. Míg András Tamási Áron népi hangütését és az európai szellemet ötvözi, én Zsögödi Nagy Imre és Nagy István, valamint a posztnagybányai szellem továbbélésén és európaira emelésén fáradozom. Van bennem valamiféle transzcendentális vonzódás, megérintett a konstruktív kifejezésmód és a szürrealitás is. A festés számomra néha keserves belső szükséglet, szenvedés, de megnyugvást is jelent. Meggyőződésem, hogy a bennünk meglévő lelki erő nem provinciális jelenség, hanem európai tartás. Ennek a felismerése, hogy Sütő András nemzetközileg számon tartott politikai erő, világszerte elismert, mértékadó személyiség. Nézem a Tornyai múzeum földszinti termében a már kész, de még csöndes kiállítást. A falakon erdélyi tájak, jelképi erejű alkotások. Gyöngyházfényű akvarellek, súlyos olajok. A főfalon a Tavasz című kép — sziklába kapaszkodó, széltől gyötört, de virágba borult fa a fenyegető felhőég alatt. Mi ez, ha nem hitvallás, a megmaradás folytonosan megújuló küzdelme és reménye?! Madár — a nehéz levegőben erőltetett szárnycsapásokkal próbál elszakadni földi vonzásától a repülés és szabadság hitével egy madár. Mi ez, ha nem nehéz, de őszinte vallomás?! Ősz — az összebúvó házak fölött a fák foszló lombjai óvón ölelik a falak között dédelgetett hazát. Mi ez, ha nem mementó?! Maszkok — rejtőző, álarcos emberek, bujkáló arcok, titkos szemnyílások. ki tudja honnan figyelő tekintetek. Mi ez, ha nem a szorongás, a félelem, a kegyetlen tapasztalás szimbolikus látlelete?! Székelykapu — a faragott, virágokat őrző és összenyitó kapu előtt a feltámadás virágkoszorúi. Mi ez, ha nem menetre sürgető, elszabadító öröm?! Kereszt — az útszéli Krisztus a sziklaoszlopon szinte fölsérti az eget. Mi ez, ha nem hit vágya és vállalása?! — Már 1970-et írtak, amikor először léphettem át a román határt. A hajdúböszörményi művésztelepen dolgozhattam. Aztán szerepeltek munkáim Clevelandban, New York-ban, Luganoban, Bécsben, Kölnben. De talán ez a mostani, hódmezővásárhelyi kiállítás előtt vagyok teli leginkább szorongással, várakozással. Egy hete vagyunk a feleségemmel a Virág utcai művésztelepen, már nyolc nagyméretű akvarellt is csináltam. A nyári Vásárhely képei — egy közülük erdélyi téma, a Bagolykő... * Hódmezővásárhelyen, a Tornyai Múzeumban ma, vasárnap délben nyílik Fekete Zsolt marosvásárhelyi festőművész, és Dudás Sándor bács-topolyai szobrászművész közös kiállítása Tandi Lajos