Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-01 / 158. szám

2 A HÉT... ...KRÓNIKÁJA Carlos, valódi nevén I­ich Ramirez Sanchez 1949-ben szüle­tett Venezuelában. Állítólag őt bújtattuk — akarom mondani: bújtatni: akkori nagyjaink — Magyarországon. Nem tudni, miért éppen most röppentette szárnyra e hírt a Belügyminiszté­rium, ugyanis nehezen hihető, hogy eddig erről az ügyről senki sem értesült volna. Vagy tudni? A hét másik érdekes, magyar vonatkozású híre, hogy Göncz Árpád július 29-ére írta ki az ominózus — Király Zoltán és az MSZP által kezdeményezett — népszavazást: nyilvánvaló azért esett választásuk a politikai uborkaszezon egyik kánikulai napjára, hogy a kecske is jóllak­jon, és a káposzta is megmaradjon. Azaz: (feltehetőleg) a szabadságolások miatt nem jelenik meg ezen aktuson a szavazó­polgárok szükséges hányada, ugyanakkor nem érheti szó a ház elejét, hiszen mégiscsak kiírták a népszavazást a saját maguk által hozott — ám most átmenetileg kellemetlenné vált — törvény alapján. G. Bush amerikai elnök szerint nem szükséges, hogy a NATO és a Varsói Szerződés között megnemtámadási szerződés jöjjön létre. A két fél számára — szerinte — „megnyugtató volna, ha az átalakult NATO és az, ami megmarad a Varsói Szerződésből, közösen kinyilvánítaná, hogy nem tekinti veszé­lyesnek a másikat". A brezsnyevizmus utolsó csatlósa, a kubai vezetés „tragikus hibának" tekintené a többpártrendszer beveze­tését. Sőt, a „jelenlegi rendkívül bonyolult körülmények között is folytatja forradalmi útját, további hősies erőfeszítésekre ösztö­nözve a kubai népet”. A kommunizmus másik, az előbbinél fontosabb „bástyájában", Kínában 39 elítéltet végeztek ki a héten. Kanton város e halottai közül 17-et a közrend megsértésé­ben találtak vétkesnek. (Valamennyien részt vettek egy óraüz­letben történt, de közelebbről nem részletezett „vérfürdőben" — jelenti az AP és UPI.) Ha már a kommunista rezsimeknél tartunk: az UPI szerint a kambodzsai kormány erői egy szovjet MiG—21-es vadászbombázóval támadták meg az ellenállók kezén levő Staung városát. ...SZENZÁCIÓJA Pereljük az USA-t. Nem semmi, hiszen többször is ujjat húztunk a 20. század legdinamikusabban fejlődő birodalmával. Elegendő csak arra célozni, hogy a második világháború alatt a százezer négyzetkilométer alá csökkentett Magyarország mind az Egyesült Államoknak, mind a Szovjetuniónak hadat üzent. (L. még: Magyar virtus.) Ezúttal azonban nem turáni, koppányi, leheli-bulcsúi villon­gásokról van szó, hanem komoly jogi kérdésről. A magyar állam ugyanis New York Legfelsőbb Bíróságán hivatalosan bejelen­tette igényét a pannóniai ezüstkincsre, amelyet a Sotheby-cég — egy brit lord megbízásából — árverésre akart bocsátani. A páratlan műkincsek értékét 150 millió dollárra becsülik. A római kori lelet­­ 14 remekmívű ezüstedényből áll­­ feltehetőleg a IV —V. Századból, egy főrangú pannóniai család birtokában lehettek, s pincében rejtőzve vészelték át a történelem viharait. A kincs a Balaton-felvidékről származik: e tényt bizonyítja az is, hogy több tárgyon olvasható a Balaton latin neve: Pelso. „Ügyünket" bonyolítja, hogy Jugoszlávia és Libanon is igényt formál e kincsre. Déli szomszédaink érvelése szerint az ezüsttárgyak Pannóniának ama részéből valók, amely ma jugo­szláv terület, sőt — lássunk csodát — e kincset egy jugoszláv diplomata csempészte 1977-ben Angliába. (Igyen dicsőülhet meg egy csempész, azaz egy közönséges bűnöző.) Az ezüsttár­gyak Londonban bukkantak fel: lord Northampton egy libanoni kereskedőtől vásárolta meg. Nem lesz könnyű dolgunk, ámbátor jó hír, hogy a műtár­gyak az USA-ból nem vihetők ki addig, amíg tulajdonjogukat nem tisztázták. (Az angol lord ugyanis Svájcba­ szerette volna „átmenteni", árverésre. Úgy látszik, a vagyonátmentés nem csupán kelet-európai kommunista találmány.) Sajnos, a hosszú­nak ígérkező, bonyolult perköltségei dollárszázezrekben mérhe­tők: ez körülbelül annyit jelent, hogy a magyar földből származó kincseket — abban az optimális esetben, ha a bíróság nekünk ad igazat — tulajdonképpen meg kell vásárolnunk. Mintha nem a miénk volna. ... KOMMENTÁRJA A KGB változatlanul a sztálini módszerekre építve dolgozik, gyakorlatilag a politikai rendőrség funkcióit látja el — jelentette ki a Komszomolszkaja Pravda szerdai számában Oleg Kalugin, a KGB nyugalmazott vezérőrnagya. A politikát valamennyire figyelemmel kísérők számára e kijelentés nem okozott túl nagy meglepetést: fontosságát annak köszönheti, hogy a tábornok (hosszú éveken át a KGB „amerikai főrezidense"), elmondta: a KGB-nek sosem voltak anyagi gondjai; annyi rubelt és dollárt kaptak a költségvetésből, amennyit kértek. A kiadásokat az SZKP legfelső vezetése hagyta jóvá. Kalugin urat 1968-ban kezdték először kétségek gyötörni: a csehszlovákiai invázió ténye valósággal megrázta őt és Dobrinyin nagykövet urat. Az amerikai hírszerzés ugyanis nem vett részt a csehszlovákiai események alakításában, sőt, a CIA-t is megle­petésként érték a nyárvégi „prágai események". Lássuk a vezérőrnagy leleplező interjújának főbb megállapí­tásait: a titkos ügynökök irányításának módszerei a cári politikai rendőrség, az „Ohrana" belső utasításaira épülnek. A KGB létszáma túlméretezett, rengeteg külső informátor pénzért, aján­dékért, lakáskiutalásért „segít". Sok millió szovjet és külföldi állampolgárról rendelkeznek adatokkal, minthogy ezek gyűjté­sét már 1918-ban elkezdték. A KGB vezetői — a párt helyi vezetőinek kérésére is — elrendelhették telefonok lehallgatását. A tábornok utalt arra, hogy tudomása szerint néhány éve a KGB politikai gyilkosságokat követett el, személyesen is értesült ilyen akciókról. Mondom, igazán nem lehet meglepődni a fentieken, csupán azon, hogy mindezeket egy „beépített ember”, egy tábornok mondja. Ő amerikai főrezidens volt; reméljük, előbb-utóbb megszólal a kelet-európai főrezidens is. S ekkor a magyar állampolgárok végre megtudhatják, hogy miként jutott hata­lomra­­. Iliescu úr Bukarestben, sőt, azt is, hogy J. Andropov volt 1956-os budapesti szovjet nagykövet volt tolmácsa. Elbert János miképpen lelte halálát Siófokon, a Balaton sekély partján. Valóban „csak" vízbefúlt? Sandi István Körkép Négy kontinens vezető politikusai Budapesten Kommunisták után kereszténydemokraták Budapesten megkezdődött a Kereszténydemokrata Interna­cionálé csúcsértekezlete szom­baton délelőtt, a Fórum Szálló­ban. A megnyitó beszédet Edu­ardo Fernandez, az 54 ország kereszténydemokrata pártjait tömörítő szervezet elnöke mondta, majd a magyar vendég­látók nevében Antall József miniszterelnök, a Magyar De­mokrata Fórum elnöke üdvö­zölte a tanácskozás résztvevőit. A világkonferencia témája Kelet- és Közép-Európa jövője, valamint a kereszténydemokrá­cia szerepe a térségben végbe­menő változásokban. A tanács­kozásra Budapestre jöttek négy kontinens vezető politikusai: ál­lamfők, alelnökök, kormány­fők. A résztvevők között üdvö­zölhetjük Helmut Kohl nyugatnémet, Giulio Andreotti olasz, Wilfried Martens belga, Fenech­ Adam­i máltai, Ruud Lubbers holland miniszterelnö­köt, valamint 27 ország keresz­tény­demokrata pártjainak veze­tőit. Az MDF-en kívül a világ­­konferencia házigazdája a Ke­reszténydemokrata Néppárt és a Független Kisgazda-, Földmun­kás- és Polgári Párt. A Kereszténydemokrata In­­ternacionálé döntése, miszerint Budapesten tartja csúcstalálko­zóját, igen nagy megtiszteltetés számunkra — mondta Antall Jó­zsef, a Magyar Demokrata Fó­rum elnöke, miniszterelnök. Elismerése ez annak a küzde­lemnek, amit a világ e térségé­nek népei függetlenségükért, egyúttal pedig a keresztényi ér­tékekért folytattak. Mintegy történelmi visszatekintésként méltatta a keresztény alapokon nyugvó európai civilizációt, amely a modern kor meghatá­rozó tényezője. A keresztényde­mokráciának az a formája, amely a II. világháború után kialakult, mintegy szintézise a keresztényi, a liberális és a szo­ciális elemeknek, s nem vélet­len, hogy ez volt az az irányzat, amely a nácizmus bukása után képes volt újrateremteni Euró­pát. Ugyanígy az sem véletlen, hogy a kelet-európai totális kom­munista rendszerek felbomlása után éppen a kereszténydemok­rata irányultságú pártok és moz­galmak jutnak vezető szerephez e válságban lévő társadalmak új­rateremtésében. Antall József ki­fejtette azt a véleményét, hogy ezeknek az erőknek a következő években kiemelkedő szerep jut majd a megbukott kommunista rendszerek helyett kialakuló társadalmak kiépítésében. Egyetemre - állampolgári jogon A felsőoktatás teljes átalakí­tása nélkül elképzelhetetlen, hogy hazánk a világ fejlettebb részéhez kapcsolódjék. Vagy gyorsan a perifériára kerülünk, és teljesen leszakadunk, vagy az alkalmazkodás­ és az együttmű­ködés útját választjuk - hang­zott el a­ Rektori Konferencia, a Főigazgató Konferencia és az Országos Felsőoktatási Érdek­képviseleti Szövetség kibővített ülésén. A mostani válság részben mo­rális, részben anyagi természetű. Az intézmények a működéskép­telenség felé sodródnak. Ugyan­akkor a felsőoktatással szemben támasztott követelmények nő­nek, éppen ezért nem tartható fenn tovább a jelenlegi beiskolá­zási eljárás. A felsőfokú képzés­ben való részvétel az előírt elő­tanulmányokkal rendelkezők számára állampolgári jog, ennek érvényesülése ugyancsak ha­laszthatatlan, és azt eredmé­nyezi, hogy az egyetemisták szá­mát kétszeresére, a középfokú oktatás fejlesztése után három­szorosára kell növelni igen rövid időn belül. (MTI) 1990. július 1., vasárnap Rádiótelex MÁV ÉS MALÉV ÁREMELÉS. A német valutaunió beve­zetése miatt július 1-jétől emelkednek a Budapestről az NDK-ba induló légiutazások tarifái. A Budapest —Berlin teljes árú retúr­jegy a továbbiakban 16600 forint lesz. A Magyarország és a Cseh és Szlovák Köztársaság közötti nem kereskedelmi megállapodások hatályon kívül helyezése miatt július 1-jétől a prágai járaton 40 százalékos díjemelést vezetnek be. A már megváltott, illetve lefoglalt repülőjegyek a jegy érvényességi idején belül felhasznál­hatók. A Malév tarifaemelései a légi áruszállításra is kiterjednek.­­ Mától jelentősen megemelkednek a nemzetközi vasúti személy­­forgalom díjtételei. A MÁV Vezérigazgatóságának közleménye szerint az áremelkedést a német valutaunió létrejötte, illetve a KGST országok közötti rubelelszámolásra vonatkozó megállapo­dások hatályon kívül helyezése indokolja, így július 1-jétől az NDK-beli célállomásokra kiadott menetjegyek ára mintegy há­romszorosára növekszik, a Lengyelország, Románia, Bulgária, valamint a Cseh és Szlovák Köztársaság felé induló járatokra pedig átlagosan 40 százalékkal emelkednek a tarifák. Az áremelés a menetjegyekre és a hálókocsijegyekre egyaránt vonatkozik. A június 30-ig elővételben megváltott, s a régi áron kiadott menetje­gyek érvénytartamukon belül utazásra felhasználhatók. (MTI) BEKÖSZÖNT A NÉMET-NÉMET VALUTAUNIÓ. Re­ményteljes, ünnepélyes pillanatként, az egész német történelem egyik jelentős állomásaként várják az NSZK-ban is a német—né­met pénzügyi, gazdasági és szociális unió vasárnapi életbelépteté­sét, a márka törvényes fizetési eszközként az NDK-ban való bevezetését, nemkülönben a belnémet határellenőrzés megszűn­tét. Helmut Kohl szövetségi kancellárnak a Bild-Zeitung című napilap szombati számában megjelent nyilatkozata szerint a né­metség gazdaságilag még soha nem volt ilyen erősen felvértezve hazája egyesüléséhez: a gazdaság virágzik, növekedése immáron nyolc éve tart, és semmi sem mutat arra, hogy vége lesz. A bonni kormányfő mindamellett jelezte, hogy a nyugati németségnek is áldozatot kell hoznia az NDK-beli honfitársainak javára, s tetterő­vel melléjük kell állnia. Most már vállvetve láthatnak hozzá a közös cél kiteljesítéséhez, az egység betetőződéséhez az egységes és szabad Európában. JÚLIUS 15-ÉVEL SZŰNIK MEG A FRANCIA VÍZUM­­KÉNYSZER. A Párizsban múlt héten megtartott magyar—francia miniszterelnöki tárgyaláson létrejött megállapodásnak megfele­lően pénteken Párizsban sikeresen befejeződtek a szakértői tárgya­lások a két ország közötti vízumkényszer eltörléséről. A létrejött megállapodás értelmében július 15-étől a két ország kölcsönösen megszünteti a vízumkényszert mindazok számára, akik három hónapnál rövidebb időre, és nem munkavállalás céljából utaznak egymás országába. Az államközi egyezmény aláírásáról a napok­ban döntenek. A tárgyalásokon szó volt arról is, hogy a felek a jövőben kölcsönösen megkönnyítik a vízumok kiadását azok számára is, akik tartós kiküldetésben, három hónapnál hosszabb időre utaznak a másik országba, ÚTLEVÉL NÉLKÜL JUGOSZLÁVIÁBA. Mától a külföldi turisták útlevél és vízum nélkül utazhatnak Jugoszláviába, a személyazonossági igazol­ván­y is elegendő lesz a határátlépéshez — jelentette a Tanjug jugoszláv hírügynökség. A jugoszláv parlament által az idegenforgalom nemzetközi éve alkalmából megszavazott könnyítés azoknak az országoknak az állampolgáraira vonatkozik, amelyek diplomáciai kapcsolatban állnak Jugoszláviával. A ren­delkezés 1991 áprilisáig érvényes, de a jugoszláv kormány fenn­tartja magának a jogot, hogy „rendkívüli körülmények" esetén módosítsa az új szabályt. Megfigyelők szerint az új rendelkezés nyilvánvaló célja, az idegenforgalomból származó bevételek növe­lése. (AFP/AP) Vásárhelyről • Vásárhelyre Virágzó fa a sziklaszikten A Virág utcai művésztelep hű a nevé­hez. tenyérnyi zöld szigetek virágsző­nyegén egy szerény katalógus előszavát olvasom. ..... úgy képzelem, hogy az alföldi Vásárhely is emberszabású, han­gulatos és kedves, ,bolond kisváros", vagy legalábbis élnek még ott is olyan emberek, akik őriznek ebből a régi élet­formából annyit, amiért még érdemes, örökké érdemes lesz ezeket a kisvároso­kat szeretni." Marosi Ildikó Marosvá­sárhelyről Hódmezővásárhelyre kül­dött szépszavú üzenetében így jellemzi erdélyi beszélgetőtársamat, Fekete Zsoltot. ..... soha életében nem akart más csinálni, mint festeni. ” — Akvarellezni a nagymamámtól ta­nultam, családomban egyszerre volt je­len az urbánus lét szellemi izgalma és a falusi életforma természetközeli egy­szerűsége. Édesapám református lel­készként falusi közösségekben teljesí­tett hivatást, így kisgyermekként meg­ismertem a székelység gondolkodás­­módját, szellemi és tárgyi kultúráját. Részese voltam hagyományőrző szoká­saiknak, a szép közös ünnepekre való készülődéseknek, a húsvéti feltámadás koszorúfonásainak, a székely kapu-fa­ragásoknak. Hallgattam művészeti stú­diumokat, tanultam a kolozsvári refor­mátus teológián, dolgoztam a Csíksze­redai kerámia megújításán. 1962 döntő fordulat életemben; Marosvásárhelyen befogadott az ottani művészeti közös­ség. Munkáltak bennem a gyimesi, ud­varhelyi, hargitai gyújtóutak emlékei, a népművészet elementáris hatása, Zsö­­gödi Nagy Imre példája. Akkoriban szén- és tusrajzokat készítettem és ak­­varelleztem Ismét Marosi Ildikó bevezető sorait idézem Fekete Zsolt festőiségéről, aki ..nem elméletek és nem iskolák szerint, hániém­ ahogy az ereje, hangulata és főleg ahogy az őt körülvevő falak, cse­réptetők, templomok, erdők vagy pata­kok sugallják... Ennek a lappangó, de tűzálló, szívós életnek, életformának diáik, mindig az erdélyi otthon üzenetét viszi magával Fekete Zsolt kiállítása Marosvásárhelyről Hódmezővásár­helyre. Erdély viharvert, ahonnan tragi­kusan húzódik el, valósággal menekül a magyar élet. Virágos, pántlikás, életet jelentő vőfélybotok helyett ,másfajta, testi és lelki husángok, vasvillák, doron­gok, fejszék és szekercék kísérik utunkat — nem először a történelmünkben. És íme, mégis vannak halkszavú embere­ink, akik mindennek ellenére nem teszik le az ecsetet, és nem menekülnek el, hanem festenek tovább!” — Gyerekként megérintett a háború drámája, s a mostani forradalom ide­jén, s az utána következő események során fölelevenedtek a tragikus képek. Visszavonultan élek, ennek ellenére ré­szese lehetek a Marosvásárhelyen élő magyar szellemi körnek, mely Sütő András köré szerveződik. Művészeti elképzeléseinkben is sok a rokon vonás közöttünk. Míg András Tamási­­ Áron népi hangütését és az európai szellemet ötvözi, én Zsögödi Nagy Imre és Nagy István, valamint a posztnagybányai szellem továbbélésén és európaira eme­lésén fáradozom. Van bennem valami­féle transzcendentális vonzódás, megé­rintett a konstruktív kifejezésmód és a szürrealitás is. A festés számomra néha keserves belső szükséglet, szenvedés, de megnyugvást is jelent. Meg­győződésem, hogy a bennünk meglévő lelki erő nem provinciális jelenség, ha­nem európai tartás. Ennek a felisme­rése, hogy Sütő András nemzetközileg számon tartott politikai erő, világszerte elismert, mértékadó személyiség. Nézem a Tornyai múzeum földszinti termében a már kész, de még csöndes kiállítást. A falakon erdélyi tájak, jel­képi erejű alkotások. Gyöngyházfényű akvarellek, súlyos olajok. A főfalon a Tavasz című kép — sziklába kapasz­kodó, széltől gyötört, de virágba borult fa a fenyegető felhőég alatt. Mi ez, ha nem hitvallás, a megmaradás folytono­san megújuló küzdelme és reménye?! Madár — a nehéz levegőben erőltetett szárnycsapásokkal próbál elszakadni földi vonzásától a repülés és szabadság hitével egy madár. Mi ez, ha nem ne­héz, de őszinte vallomás?! Ősz — az összebúvó házak fölött a fák foszló lombjai óvón ölelik a falak között dé­delgetett hazát. Mi ez, ha nem mementó?! Maszkok — rejtőző, álar­cos emberek, bujkáló arcok, titkos szemnyílások. ki tudja honnan figyelő tekintetek. Mi ez, ha nem a szorongás, a félelem, a kegyetlen tapasztalás szim­bolikus látlelete?! Székelykapu — a faragott, virágokat őrző és összenyitó kapu előtt a feltámadás virágkoszorúi. Mi ez, ha nem menetre sürgető, elsza­badító öröm?! Kereszt — az útszéli Krisztus a sziklaoszlopon szinte fölsérti az eget. Mi ez, ha nem hit vágya és vállalása?! — Már 1970-et írtak, amikor először léphettem át a román határt. A hajdú­­böszörményi művésztelepen dolgoz­hattam. Aztán szerepeltek munkáim Clevelandban, New York-ban, Luga­­noban, Bécsben, Kölnben. De talán ez a mostani, hódmezővásárhelyi kiállítás előtt vagyok teli leginkább szorongás­sal, várakozással. Egy hete vagyunk a feleségemmel a Virág utcai művésztele­pen, már nyolc nagyméretű akvarellt is csináltam. A nyári Vásárhely képei — egy közülük erdélyi téma, a Ba­golykő... * Hódmezővásárhelyen, a Tornyai Múzeumban ma, vasárnap délben nyí­lik Fekete Zsolt marosvásárhelyi festő­művész, és Dudás Sándor bács-topolyai szobrászművész közös kiállítása Tandi Lajos

Next