Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-01 / 249. szám

1990. október 1., hétfő Közélet Város­i részek Tarjánban Messiásra várnak Namármost, ha én leírom, mit gondolok a város egyik legrégebbi (ha lehet egyál­talán történelmi léptékkel újnak nevezhető építmé­nyeknél a régi szót hasz­nálni), szóval, mondjuk úgy, legkevésbé új lakótelepéről, Tarjánról.. . Szóval, ha le­írom a gondolataimat, nem kizárt, az olvasó arra gon­dol, a jobbítás érdekében nem új önkormányzatnak, hanem a Messiásnak kellene eljönnie Szegedre (is), és Tarján városrészbe. Nézzünk körül először is a központnak tekinthető Víz­torony téren. Hogy szabad-e buszállomást (volánosan tán decentrumnak hívják) bete­lepíteni betonházak közvet­len közelébe, azon tán nem is lenne vita. Minthogy volt szerencsém évekig a busz­­pöfögést közvetlen közelről szagolni és hallgatni, s tu­dom, micsoda kéj főként téli hajnalokon az intenzí­ven motort melegítő buszok bűzére s hangjára ébredni, az előbbi kérdésre egyértel­mű a válasz. De­ hát a busz­állomás már ott van. S ott vannak mindjárt mellette a Délép városképi jelentőségű irodái is, amiknek viszont már évek óta nem kellene ott lenniük. Ki tudja, mi módon azonban újra és újra fölmentést kapnak a bontá­si kötelezettségük alól, így a barakkok ideiglenessége lassan a szovjet csapatok itt­­tartózkodásával vetekszik. Van aztán a téren büfé is, mindjárt kettő. Az egyikkel nem sok gond van, a má­sik is, mely a Tempó nevet kapta, kiválóan dolgozik, csakhogy — minthogy ven­dégeit objektíve nem tudja megválogatni — az éjjeli dáridó nap mint nap za­varja a környék nyugalmát. Alighogy nyugovóra térnek a buszok, megjön a hangja az alkoholtól többé-kevésbé befolyásoltaknak. S tart a cécó addig, amíg jönnek új­ból a buszok. A buszjáratok amúgy nagyjából jól vannak meg­szervezve — a késésről, já­ratkimaradásról, utasok aj­tó általi összelapításáról most nem beszélek, mert­hogy akkor a részben el­avult járműparkról, sofő­rök fizetéséről, egyebekről is szót kellene ejteni. S ez nem csupán messzire veze­t­ne, de ismét azt érezhetné az olvasó, hogy ide a Mes­siásnak kellene jönni . .. így hát csupán annyit jegyzek meg: a 90-es kék, s a 84-es sárga buszt üzemeltető vál­lalat annyiban egyeztethetné menetrendjét, hogy az amúgy sem túl sűrűn köz­lekedő két járat, ne pon­tosan egyszerre járjon kö­zös szakaszán. Ha a víztorony körívét tá­gítjuk, nemsokára iskolák kerülnek a látóterünkbe. A demográfiai hullámnak ne­vezett népességnövekedés (ami valójában a születéseit zuhanó statisztikájának idő­leges javulását jelentette), már végigvonult az iskolá­kon, most normálisnak ne­vezhető, 20-25 fős osztályok a jellemzőek Tarján isko­láiban. Ugyanez a huszonöt körüli átlag viszont óvodá­ban már zsúfoltságot je­lent — a gyerekintézménye­k többségében ez a jellemző. A bölcsődéknél érdekes az állapot: nemrég oly kevés volt a háromévesnél fiata­labb kisgyermek, hogy az egyik bölcsődét meg is szün­tették, s most a köjál lak­ja. Minthogy a gyerekek köztudottan nem szeretik a nagy, füves udvarokat, ter­mészetes, hogy azt a böl­csődét szüntették meg, ame­lyik a legnagyobb füves ud­varral rendelkezik — érthe­tő, hisz egy köjálnak vi­szont elengedhetetlenül szükséges egy nagyméretű játszótér... Ez a bölcsőde egyébként a Zápor-tó „part­ján” fekszik, e tóról is jó lenne eldönteni: betemetik, vagy rendbe teszik. Most e két véglet közti átmeneti állapotot tapasztalhatunk. A több tízezres lakótele­pen több ABC is található, melyeknek ellátottságát, színvonalát kielégítőnek le­het nevezni, ami persze nem jelenti azt, hogy több ABC, és főként sok kicsi bolt ne tudna kiválóan megélni e városrészben, jelentősen gazdagítva a kereskedelmi ellátást. Sokáig lehet elemezni a városrész életét, adottságait, amelyek — sajnos — nagy­részt megváltoztathatatla­­nok. Merthogy a rettenetes betontöm­bök eltüntetéséhez már valóban a Messiás szükségeltetne. Ha eljönne, még valamit javasolnék ne­ki. A földet is hordja el — úgy egy-két méter mélyen. Hátha akkor a földi halan­dó által kiirthatatlan csó­tányok is kipusztulnának Tarjánból... Balogh Tamás : „Városképi jelentőségű” barakkok Somogyi Károl­yné felvétele 3 Kinek jár a kedvezmény? A megyei főü­gyészség vizsgálata A népjólét területén a kormány fő célja — olvashattuk a kormány hároméves prog­ramjában —, hogy a léthatár alatt tengő­dők kiemelkedhessenek a szegénységből, a veszélyeztetettek pedig ne süllyedjenek oda. Ennek eszköze a társadalmi támogatás rendszerének megújítása. Erre annál is na­gyobb szükség van, mert — mint hírlik — a rászorulók számának növekedése mellett a szociális célra fordítható összeg apadó­ban van; egyes településeken szeptembertől nincs miből kifizetni a segélyeket. Segély meg Mercedes Ezért is volt indokolt az a vizsgálat, ame­lyet a Csongrád Megyei Főügyészség végzett — dr. Kéri András ügyész vezetésével — egy jó szándékú rendelet végrehajtásával kapcsolatban. Amint lapunkban is hangot adtunk a hozzánk érkező információknak, visszaélé­sekre adott alkalmat a 6/1986. számú egész­ségügyi minisztériumi rendelet, amely a mozgáskorlátozottak gépjárműkedvezményét tette lehetővé. Üzemanyagköltség-hozzájárulásra jogosult az a mozgáskorlátozott, aki 2 ezer köbcen­tisnél nem nagyobb lökettérfogatú személy­­gépkocsi vagy­­ motor tulajdonosa, illetve az is, aki vele állandóan együttélő hozzátarto­zója szállítására használja járművét. Felté­tel : a közös háztartásban élők egy­ főre eső havi átlagjövedelme ne haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegének két­szeresét. A rászoruló egészségi állapotát or­vosi bizonyítvány kell, hogy igazolja. A vizsgálat szerint — az időközben meg­változott jövedelmi viszonyok miatt — ma már szinte csak az nem kap üzemanyag­vásárláshoz hozzájárulást, aki nem kér. A megyében az idén eddig 10,3 millió forintot fizettek ki e célból, s­ ez az összeg országo­san mintegy 200 milliót tesz ki. Tévedés ne essék, nem ettől akarják megfosztani a jog szakemberei a mozgássérülteket, amikor a jogszabály módosítását javasolják, csak az igazságos elosztás mellett törnek lándzsát: a meglevő, segélyre szánt pénz valóban oda kerüljön, ahol a legnagyobb szükség van rá. Amikor a kisnyugdíjasok­ tömegének egyre nagyobb nehézség­et okoz a minden­napi kenyér megvétele is, aligha igazságos, ha a vámmentesen (mégis csak pénzesek által) megvett Renault Peugeot Citroen­ Mercedes üzemeltetéséhez adja az állam a segítséget Kétségtelen: aki mozgásában korlátozott, azt mozgásában kell segíteni. Épp ezért a­­ rokkantak minden gépkocsi - vásárlási igé­nye jogos, s nem kérdőjelezhető meg a tár­sadalmi támogatás igazságossága sem. Ta­valy csaknem 2 millió, az idén eddig 1 millió 400 ezer forinttal járult hozzá a ta­nács 69, illetve 47 gépkocsi megvételéhez, azaz autónként 36 ezer, ebben az évben 45 ezer forinttal Ezt a Merkúrtól rendelt autók megvételéhez kapták a rászorulók. Joghézagok vámszedői Az állam ennél bőkezűbb azokkal, akik külföldről haznak be — kétségtelenül jobb minőségű, kevésbé szennyező, drágább autókat —, és elengedi a fentieknél bizo­nyára magasabb összegű vámot Az ügyész­ségi vizsgálat szerint a baj az, hogy a ren­delet gyakran célját téveszti, mert a Szo­ciális és Egészségügyi Minisztérium illeté­keseinek véleménye sem egységes abban: a jogosultság megállapításakor vizsgálni kell-e az összes egészségügyi, anyagi és szociális körülményeket vagy pedig ez a kedvez­mény alanyi jogként illeti meg, a mozgás­­korlátozottat így eshet meg, hogy a hátrá­nyos helyzetben élő rokkant, beteg ember jogcímén tehetős, egészséges polgárok jut­nak — végül is az államkassza támogatá­sával — jelentős értékhez. A sérültek, a szegényeik és tulajdonképpen a vámszabá­lyokat kénytelen-kelletlen betartó törvény­tisztelők rovására. (Más kérdés, és ez a pénzügyi tárca asztala: kell-e egyáltalán vámmal akadályozni, hogy bárki behozza a nyugati, fejlett ipar termékeit.) Filléres gondokkal A megyei főügyészség vizsgálata alapján javasolta a legfőbb ügyészségnek, kezdemé­nyezze a 6/1986. (VIII. 10.) EüM számú rendelet módosítását, azt, hogy a vámmen­tesség egyedi elbírálás alapján illesse meg a mozgás­sérültet. Az önkormányzatra vár, hogy előzetes környezettanulmánnyal és utólagos ellenőrzéssel biztosítsa a törvé­nyesség és az igazságosság érvényesülését A megyei főügyész ésszerűnek tartaná, hogy egyenlő összeggel támogassa az állam a mozgássérülteket, akár itthon, akár külföl­dön vásároltak gépkocsit s ha mindenáron vámkötelesek az autók , a fennmaradó összeget vissza lehetne forgatni a szociális alapba, segítséghez juttatva azokat a moz­gássérülteket is, akiknek napi filléres gond­jaik vannak Chikán Ágnes A­ Belváros környezetvédelmei . A Tisza Lajos körút és a Tisza folyó által­ határolt te­rület legfőbb levegő- és zaj­­szennyezője a gépjárműfor­galom. A Belváros egyes te­rületein a szén-monoxid-, por- és zajszennyezés egész­ségkárosító mértékű. A gép­­járműpark összességében még legalább tizenöt évig erősen környezetszennyező marad. A káros hatások ki­védése csak drasztikus for­galomkorlátozási intézkedé­sekkel képzelhető el — mindannyiunk kényelme és többek üzleti érdekei rová­sára, ám egészségünk védel­mében. A Belváros az úti­könyvekben leírt építészeti értékek helyett inkább egy óriási parkoló képét mutat­ja. A közlekedés erősen egészségkárosító, és önmaga akadálya, itt már nem segít a forgalom elterelése vagy megosztása. Előrelépést a turisták és vásárlók személygépkocsija, valamint a szintén erős kör­nyezetszennyező autóbusz­­közlekedés kitiltása jelent, amelyet fokozatosan — ám határozott ütemben — szük­séges végrehajtani. Ehhez természetesen a kis- és nagy­körút között sok férőhelyes parkolók kialakítására van szükség,­­amelyekért az ön­kormányzatnak anyagi áld­o­­zatot is vállalnia kell. Először a Klauzál téri és Széchenyi téri parkolókat kellene megszüntetni, majd a Belváros utcáin a parko­lást megtiltani, hatásos el­lenőrzéssel. A híd forgalmát egyedül a Tanácsköztársaság útja—Dózsa György utca ve­zetné le. A városmagban közlekedhetnek a trolik és a villamosok, valamint az ottlakók személygépkocsijai, a további járműforgalmat korlátozni kellene. Például az üzletek áruszállító teher­autói csak reggel hajthatná­nak be, kivéve a környezet­­kímélő üzeműeket A vá­sárlók kiszolgálását csak környezetkímélő taxigép­kocsik végezhetnék. A Belváros forgalmának környezetvédelmi szemléle­tű megszervezése a szakem­berek sürgető feladata. A teljes körű környezetállapot­felmérés és a rendszeres el­lenőrző mérések nem halo­gathatók tovább. Bézi Ferenc Bontás előtt­i átmenetek idején Ki örül annak, ha egy szegény országban lebontásra ítéltetik egy épület, kivált ha az a szegény magyar egészségügy valamely intézményének adott otthont? Mégis azt mondom: végre megértük, elértük, hogy a szegedi bőr- és nemibeteg-gondozó intézet lebontása mellett döntött a városi tanács építési és közlekedési osztálya. Két éve mozgolódik már ez a 100 eszten­dős épület a Honvéd téren. Statikusok jöt­tek, mentek többször is ez idő alatt. Előbb „csak” a pincefödém állapotát ítélték élet­­veszélyesnek, majd később az épület tető­­szerkezetét is. A második épületmozgást egy újabb statikai vizsgálat követte, és noha a szakértők az épület lebontását javasolták, a tanács terv- és munkaügyi osztálya megbí­zott egy építőipari kft.-t a rogyadozó gon­dozó megerősítésével. A 840 ezer forintos­ munka elvégzése után a kórház-rendelőin­tézet vezetősége nem engedte visszaköltöz­ni a felnőttgondozót, hanem újabb statikai vizsgálatot kért Gyanújuk igazolódott és az utolsó szakvélemény szerint: az­ életve­szélyt a megerősítés nem szüntette meg. Ekkor végre megszületett a döntés, amely az épület leb­ontását rendelte el. Az épület sorsa igen, de a gondozóé nem oldódott meg hiszen nincs, hová költözniük. A gyermekbőrgyógyászat még mindig az­ életveszélyesnek nyilvánított épület egyik szárnyában működik, a felnőttrendelés a régi SZTK-ban kap ideiglenesen helyet. A leköszönt tanács már, a majd felállí­tandó önkormányzat még nem dönthet a gondozó végső elhelyezéséről mint ahogyan arról sem, ki bontsa le az épületet Úgy tűnik hát még nincs, vége a két éve kezdődött tortúrának Legfeljebb csak szü­netel, mint a város vezetése. (A képet Nagy László készítette.) (kalocsai)

Next