Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)
1990-10-01 / 249. szám
1990. október 1., hétfő Közélet Városi részek Tarjánban Messiásra várnak Namármost, ha én leírom, mit gondolok a város egyik legrégebbi (ha lehet egyáltalán történelmi léptékkel újnak nevezhető építményeknél a régi szót használni), szóval, mondjuk úgy, legkevésbé új lakótelepéről, Tarjánról.. . Szóval, ha leírom a gondolataimat, nem kizárt, az olvasó arra gondol, a jobbítás érdekében nem új önkormányzatnak, hanem a Messiásnak kellene eljönnie Szegedre (is), és Tarján városrészbe. Nézzünk körül először is a központnak tekinthető Víztorony téren. Hogy szabad-e buszállomást (volánosan tán decentrumnak hívják) betelepíteni betonházak közvetlen közelébe, azon tán nem is lenne vita. Minthogy volt szerencsém évekig a buszpöfögést közvetlen közelről szagolni és hallgatni, s tudom, micsoda kéj főként téli hajnalokon az intenzíven motort melegítő buszok bűzére s hangjára ébredni, az előbbi kérdésre egyértelmű a válasz. De hát a buszállomás már ott van. S ott vannak mindjárt mellette a Délép városképi jelentőségű irodái is, amiknek viszont már évek óta nem kellene ott lenniük. Ki tudja, mi módon azonban újra és újra fölmentést kapnak a bontási kötelezettségük alól, így a barakkok ideiglenessége lassan a szovjet csapatok itttartózkodásával vetekszik. Van aztán a téren büfé is, mindjárt kettő. Az egyikkel nem sok gond van, a másik is, mely a Tempó nevet kapta, kiválóan dolgozik, csakhogy — minthogy vendégeit objektíve nem tudja megválogatni — az éjjeli dáridó nap mint nap zavarja a környék nyugalmát. Alighogy nyugovóra térnek a buszok, megjön a hangja az alkoholtól többé-kevésbé befolyásoltaknak. S tart a cécó addig, amíg jönnek újból a buszok. A buszjáratok amúgy nagyjából jól vannak megszervezve — a késésről, járatkimaradásról, utasok ajtó általi összelapításáról most nem beszélek, merthogy akkor a részben elavult járműparkról, sofőrök fizetéséről, egyebekről is szót kellene ejteni. S ez nem csupán messzire vezetne, de ismét azt érezhetné az olvasó, hogy ide a Messiásnak kellene jönni . .. így hát csupán annyit jegyzek meg: a 90-es kék, s a 84-es sárga buszt üzemeltető vállalat annyiban egyeztethetné menetrendjét, hogy az amúgy sem túl sűrűn közlekedő két járat, ne pontosan egyszerre járjon közös szakaszán. Ha a víztorony körívét tágítjuk, nemsokára iskolák kerülnek a látóterünkbe. A demográfiai hullámnak nevezett népességnövekedés (ami valójában a születéseit zuhanó statisztikájának időleges javulását jelentette), már végigvonult az iskolákon, most normálisnak nevezhető, 20-25 fős osztályok a jellemzőek Tarján iskoláiban. Ugyanez a huszonöt körüli átlag viszont óvodában már zsúfoltságot jelent — a gyerekintézmények többségében ez a jellemző. A bölcsődéknél érdekes az állapot: nemrég oly kevés volt a háromévesnél fiatalabb kisgyermek, hogy az egyik bölcsődét meg is szüntették, s most a köjál lakja. Minthogy a gyerekek köztudottan nem szeretik a nagy, füves udvarokat, természetes, hogy azt a bölcsődét szüntették meg, amelyik a legnagyobb füves udvarral rendelkezik — érthető, hisz egy köjálnak viszont elengedhetetlenül szükséges egy nagyméretű játszótér... Ez a bölcsőde egyébként a Zápor-tó „partján” fekszik, e tóról is jó lenne eldönteni: betemetik, vagy rendbe teszik. Most e két véglet közti átmeneti állapotot tapasztalhatunk. A több tízezres lakótelepen több ABC is található, melyeknek ellátottságát, színvonalát kielégítőnek lehet nevezni, ami persze nem jelenti azt, hogy több ABC, és főként sok kicsi bolt ne tudna kiválóan megélni e városrészben, jelentősen gazdagítva a kereskedelmi ellátást. Sokáig lehet elemezni a városrész életét, adottságait, amelyek — sajnos — nagyrészt megváltoztathatatlanok. Merthogy a rettenetes betontömbök eltüntetéséhez már valóban a Messiás szükségeltetne. Ha eljönne, még valamit javasolnék neki. A földet is hordja el — úgy egy-két méter mélyen. Hátha akkor a földi halandó által kiirthatatlan csótányok is kipusztulnának Tarjánból... Balogh Tamás : „Városképi jelentőségű” barakkok Somogyi Károlyné felvétele 3 Kinek jár a kedvezmény? A megyei főügyészség vizsgálata A népjólét területén a kormány fő célja — olvashattuk a kormány hároméves programjában —, hogy a léthatár alatt tengődők kiemelkedhessenek a szegénységből, a veszélyeztetettek pedig ne süllyedjenek oda. Ennek eszköze a társadalmi támogatás rendszerének megújítása. Erre annál is nagyobb szükség van, mert — mint hírlik — a rászorulók számának növekedése mellett a szociális célra fordítható összeg apadóban van; egyes településeken szeptembertől nincs miből kifizetni a segélyeket. Segély meg Mercedes Ezért is volt indokolt az a vizsgálat, amelyet a Csongrád Megyei Főügyészség végzett — dr. Kéri András ügyész vezetésével — egy jó szándékú rendelet végrehajtásával kapcsolatban. Amint lapunkban is hangot adtunk a hozzánk érkező információknak, visszaélésekre adott alkalmat a 6/1986. számú egészségügyi minisztériumi rendelet, amely a mozgáskorlátozottak gépjárműkedvezményét tette lehetővé. Üzemanyagköltség-hozzájárulásra jogosult az a mozgáskorlátozott, aki 2 ezer köbcentisnél nem nagyobb lökettérfogatú személygépkocsi vagy motor tulajdonosa, illetve az is, aki vele állandóan együttélő hozzátartozója szállítására használja járművét. Feltétel : a közös háztartásban élők egy főre eső havi átlagjövedelme ne haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét. A rászoruló egészségi állapotát orvosi bizonyítvány kell, hogy igazolja. A vizsgálat szerint — az időközben megváltozott jövedelmi viszonyok miatt — ma már szinte csak az nem kap üzemanyagvásárláshoz hozzájárulást, aki nem kér. A megyében az idén eddig 10,3 millió forintot fizettek ki e célból, s ez az összeg országosan mintegy 200 milliót tesz ki. Tévedés ne essék, nem ettől akarják megfosztani a jog szakemberei a mozgássérülteket, amikor a jogszabály módosítását javasolják, csak az igazságos elosztás mellett törnek lándzsát: a meglevő, segélyre szánt pénz valóban oda kerüljön, ahol a legnagyobb szükség van rá. Amikor a kisnyugdíjasok tömegének egyre nagyobb nehézséget okoz a mindennapi kenyér megvétele is, aligha igazságos, ha a vámmentesen (mégis csak pénzesek által) megvett Renault Peugeot Citroen Mercedes üzemeltetéséhez adja az állam a segítséget Kétségtelen: aki mozgásában korlátozott, azt mozgásában kell segíteni. Épp ezért a rokkantak minden gépkocsi - vásárlási igénye jogos, s nem kérdőjelezhető meg a társadalmi támogatás igazságossága sem. Tavaly csaknem 2 millió, az idén eddig 1 millió 400 ezer forinttal járult hozzá a tanács 69, illetve 47 gépkocsi megvételéhez, azaz autónként 36 ezer, ebben az évben 45 ezer forinttal Ezt a Merkúrtól rendelt autók megvételéhez kapták a rászorulók. Joghézagok vámszedői Az állam ennél bőkezűbb azokkal, akik külföldről haznak be — kétségtelenül jobb minőségű, kevésbé szennyező, drágább autókat —, és elengedi a fentieknél bizonyára magasabb összegű vámot Az ügyészségi vizsgálat szerint a baj az, hogy a rendelet gyakran célját téveszti, mert a Szociális és Egészségügyi Minisztérium illetékeseinek véleménye sem egységes abban: a jogosultság megállapításakor vizsgálni kell-e az összes egészségügyi, anyagi és szociális körülményeket vagy pedig ez a kedvezmény alanyi jogként illeti meg, a mozgáskorlátozottat így eshet meg, hogy a hátrányos helyzetben élő rokkant, beteg ember jogcímén tehetős, egészséges polgárok jutnak — végül is az államkassza támogatásával — jelentős értékhez. A sérültek, a szegényeik és tulajdonképpen a vámszabályokat kénytelen-kelletlen betartó törvénytisztelők rovására. (Más kérdés, és ez a pénzügyi tárca asztala: kell-e egyáltalán vámmal akadályozni, hogy bárki behozza a nyugati, fejlett ipar termékeit.) Filléres gondokkal A megyei főügyészség vizsgálata alapján javasolta a legfőbb ügyészségnek, kezdeményezze a 6/1986. (VIII. 10.) EüM számú rendelet módosítását, azt, hogy a vámmentesség egyedi elbírálás alapján illesse meg a mozgássérültet. Az önkormányzatra vár, hogy előzetes környezettanulmánnyal és utólagos ellenőrzéssel biztosítsa a törvényesség és az igazságosság érvényesülését A megyei főügyész ésszerűnek tartaná, hogy egyenlő összeggel támogassa az állam a mozgássérülteket, akár itthon, akár külföldön vásároltak gépkocsit s ha mindenáron vámkötelesek az autók , a fennmaradó összeget vissza lehetne forgatni a szociális alapba, segítséghez juttatva azokat a mozgássérülteket is, akiknek napi filléres gondjaik vannak Chikán Ágnes A Belváros környezetvédelmei . A Tisza Lajos körút és a Tisza folyó által határolt terület legfőbb levegő- és zajszennyezője a gépjárműforgalom. A Belváros egyes területein a szén-monoxid-, por- és zajszennyezés egészségkárosító mértékű. A gépjárműpark összességében még legalább tizenöt évig erősen környezetszennyező marad. A káros hatások kivédése csak drasztikus forgalomkorlátozási intézkedésekkel képzelhető el — mindannyiunk kényelme és többek üzleti érdekei rovására, ám egészségünk védelmében. A Belváros az útikönyvekben leírt építészeti értékek helyett inkább egy óriási parkoló képét mutatja. A közlekedés erősen egészségkárosító, és önmaga akadálya, itt már nem segít a forgalom elterelése vagy megosztása. Előrelépést a turisták és vásárlók személygépkocsija, valamint a szintén erős környezetszennyező autóbuszközlekedés kitiltása jelent, amelyet fokozatosan — ám határozott ütemben — szükséges végrehajtani. Ehhez természetesen a kis- és nagykörút között sok férőhelyes parkolók kialakítására van szükség,amelyekért az önkormányzatnak anyagi áldozatot is vállalnia kell. Először a Klauzál téri és Széchenyi téri parkolókat kellene megszüntetni, majd a Belváros utcáin a parkolást megtiltani, hatásos ellenőrzéssel. A híd forgalmát egyedül a Tanácsköztársaság útja—Dózsa György utca vezetné le. A városmagban közlekedhetnek a trolik és a villamosok, valamint az ottlakók személygépkocsijai, a további járműforgalmat korlátozni kellene. Például az üzletek áruszállító teherautói csak reggel hajthatnának be, kivéve a környezetkímélő üzeműeket A vásárlók kiszolgálását csak környezetkímélő taxigépkocsik végezhetnék. A Belváros forgalmának környezetvédelmi szemléletű megszervezése a szakemberek sürgető feladata. A teljes körű környezetállapotfelmérés és a rendszeres ellenőrző mérések nem halogathatók tovább. Bézi Ferenc Bontás előtti átmenetek idején Ki örül annak, ha egy szegény országban lebontásra ítéltetik egy épület, kivált ha az a szegény magyar egészségügy valamely intézményének adott otthont? Mégis azt mondom: végre megértük, elértük, hogy a szegedi bőr- és nemibeteg-gondozó intézet lebontása mellett döntött a városi tanács építési és közlekedési osztálya. Két éve mozgolódik már ez a 100 esztendős épület a Honvéd téren. Statikusok jöttek, mentek többször is ez idő alatt. Előbb „csak” a pincefödém állapotát ítélték életveszélyesnek, majd később az épület tetőszerkezetét is. A második épületmozgást egy újabb statikai vizsgálat követte, és noha a szakértők az épület lebontását javasolták, a tanács terv- és munkaügyi osztálya megbízott egy építőipari kft.-t a rogyadozó gondozó megerősítésével. A 840 ezer forintos munka elvégzése után a kórház-rendelőintézet vezetősége nem engedte visszaköltözni a felnőttgondozót, hanem újabb statikai vizsgálatot kért Gyanújuk igazolódott és az utolsó szakvélemény szerint: az életveszélyt a megerősítés nem szüntette meg. Ekkor végre megszületett a döntés, amely az épület lebontását rendelte el. Az épület sorsa igen, de a gondozóé nem oldódott meg hiszen nincs, hová költözniük. A gyermekbőrgyógyászat még mindig az életveszélyesnek nyilvánított épület egyik szárnyában működik, a felnőttrendelés a régi SZTK-ban kap ideiglenesen helyet. A leköszönt tanács már, a majd felállítandó önkormányzat még nem dönthet a gondozó végső elhelyezéséről mint ahogyan arról sem, ki bontsa le az épületet Úgy tűnik hát még nincs, vége a két éve kezdődött tortúrának Legfeljebb csak szünetel, mint a város vezetése. (A képet Nagy László készítette.) (kalocsai)